Fejezetek: I. Mélyvörös és Mohazöld 

2007. Augusztus 27.-ét írunk. A június óta tartó írországi zavargások háborúvá nőtték ki magukat. Két varázslódinasztia csatázott egymással az ország irányításának megszerzéséért. A Dorchadas és az Éadroime. A békefenntartók szorgosan tevékenykedtek a Ciúin (béke) fenntartásáért, és bizton állíthatták, hogy kezükben tartják az irányítást. A Draíochta Acadamh (egy kis varázsiskola) igazgatója azonban jobbnak látta, ha diákjait biztonságosabb helyre küldi. A tanulókat, életkoruk alapján, három nagy iskolába küldték. Az első, másod- és harmadéves diákok a Franciaország területén lévő Beauxbatons akadémiába utaztak, a negyed- valamint ötödévesek a bulgáriai Durmstrang intézetbe kerültek, a hatod- és hetedévesek pedig a skóciai Roxfort Boszorkány és Varázslóképzőben folytathatták tanulmányaikat…

McGalagony igazgatóasszony a pódiumon állva várta, hogy diákjai elcsendesedjenek. Ez volt igazgatói pályafutásának első beszéde. Dumbledore halálát mindenkinek nehéz volt megemészteni, és Minerva annyira meg akart felelni a tanulók elvárásainak. Kissé ideges hangon kezdte el évnyitó beszédét.

- Kedves gyereke! Kis figyelmet kérnék! – mire a zúgolódás abbamaradt. – Ígérem, nem húzom sokáig az időtöket, de néhány fontos információt feltétlenül meg kell osztanom veletek. – a teremben zúgolódás támadt. – Csendet, no! – harsogta McGalagony. – Az idén néhány új hatodikos és hetedikes diákkal bővül iskolánk tanulóköre, – kivételesen mindenki elhallgatott, és néma csendben várta a folytatást. – akiket névsor alapján fogunk elszállásolni a házakban. A Hugrabugba kerülnek A-tól G-ig a tanulók, a Griffendélhez H-tól N-ig, a Mardekárba O-tól R-ig, és S-től Z-ig a Hollóhátba. Kérlek benneteket, próbáljatok kedvesen viselkedni az új diákokkal! És legyetek megértők, ugyan is a tanulók Írországból érkeznek hozzánk, tehát lesznek nyelvi nehézségeik. Holnap reggel 10 órára várható az érkezésük, gyülekező 9/40-kor a bejárati csarnokban! Jó étvágyat! – mihelyst az igazgatónő kimondta az utolsó szavakat a teremben megteltek a tányérok és hangos csörömpölés kezdődött.

- Kíváncsi vagyok az új diákokra! Biztos nagyon okosak és rengeteg varázsigét tudnak! Meglátjátok mennyi mindent fogunk tőlük tanulni! – lelkendezett Hermione.

- Jaj Mio! Mért van az, hogy neked mindig a tanuláson jár az eszed? Inkább gondoljunk arra, hogy mennyi csinos lány fog holnap érkezni! – mondta vigyorogva Ron, Harry felé fordulva, de amikor észrevette barátnője dühös tekintetét, azonnal lehervadt a mosolya.

- Jaj Hermione! Tudod, hogy csak viccelek! – ölelte át a lányt kedvesen. Harry az asztalon áthajolva barátja fülébe súgta:

- Ugye tudod, hogy ezt még a szemedre fogja vetni! – vigyorgott kajánul.

Miután mindenki jól teletömte magát elindultak a hálótermek felé. Az ajtónál szokásos torlódás közepén Malfoy vigyorgó fejével találtak szembe magukat.

- Hallod ezt Potter! Új diákok! Itt az idő, hogy végre találj magadnak egy ronda, szeplős ír libát! Azt mondják az írek rettenetesen nyafogósak és legalább olyan gyávák, mint te! – hahotázott a fiú. Harry figyelemre sem méltatta, csak elment mellette, Ron azonban nem állhatta meg, hogy vissza ne szóljon.

- Még mindig jobb egy szeplős ír, mint egy házi hárpia! – és fejével Pansy Parkinson felé bökött. Malfoy már válaszra nyitotta a száját, de a tömeg elsodorta a Griffendélesek közeléből. Dohogva folytatta útját a Mardekárosok körlete felé.

- Ezt a Vízlipatkányt még egyszer eltaposom! Hogy mer így beszélni velem? És a legszebb az, hogy igaza van! Ez a Parkinson tényleg egy hárpia! – mérgesen becsapta maga után a hálóterem ajtaját.

Másnap reggel 9/45-kor már mindenki lent volt a csarnokban és izgatottan várta az Ír diákokat. Nemsokára megérkeztek a fiákerek, és megálltak a kastély előtt. McGalagony igazgatónő kezet fogott az egyik kísérőtanárral, és kedélyesen beterelte őt, és kis csapatát az ebédlőbe, ahol már fenn volt az asztalokon a reggeli terítéke.

Miután mindenki leült a helyére, az összes szempár a tanári asztal felé szegeződött. Ott álltak ugyanis az új diákok.

- Nahát! Nincs is annyi vörös. – állapította meg Ron, és beletűrt saját, rőt hajába.

- De azért akad – jegyezte meg Harry.

- Nézd már, Hermione! Szerinted az a kísérőtanár mennyi idős lehet? Teljesen úgy néz ki, mint egy 17 éves diák! – álmélkodott Harry. – Én mondom, teljesen!

- Azért, mert diák is! Ő nem kísérőtanár.

- Ezt meg honnan tudod?

A lány bosszúsan sóhajtott egyet.

- Az egyenruhájából.

- Ja, tényleg – felelte zavartan a fiú.

A Mardekár asztalánál Draco Malfoy tátott szájjal bámulta az ír lányokat. A szeme megakadt a csoport élén álló diákon. Mélázva figyelte a lány hosszú, vörös haját. Nem volt göndör, inkább csak hullámos. Remekül kiemelte zöld szemeit. Fekete ruhát viselt, zöld csízmát és ugyanolyan zöld talárt. A ruhán és a taláron egy címer díszelgett. Ezüst alapon zöld, egymásba fonódó növények. Mindenki ugyanilyen ruhát viselt, kivéve persze a fiúkat, ők fekete inget és nadrágot a ruha helyett, de minden más megegyezett.

Draco nem bírta levenni a szemét a lányról.

- Meg kell tudnom, hogy mi a neve! – motyogta.

- Tessék? – kérdezett vissza Pansy.

- Ki szólt hozzád? – rivallt rá a lányra, mire az durcásan elfordult.

A lány, akit Harry tanárnak nézett, most elmélyülten beszélgetett McGalagony professzorral. Valószínűleg a beosztásról, mert a kővetkező percekben a diákok elindultak az asztalok felé, hogy helyet keressenek maguknak.

- Ide gyere, kérlek! Na! Ide! – fohászkodott Malfoy, de a lány, Draco őszinte sajnálatára, a Griffendéles asztalhoz indult.

- Ne már! Csak ne oda, ne oda! – kérlelte magában, de a vörös leült Ron mellé, egy barna hajú lánnyal együtt.

- Sziasztok! – üdvözölte a vörös lány asztaltársait.

- A nevem Dair Méara. Ő a barátnőm Beith. Beith Loss.

Az asztalnál ülők sorra bemutatkoztak a két lánynak. A feszültség feloldódott, és vidám beszélgetés kezdődött.

Draco Malfoy durcásan nézte, ahogy a vörös lány nevetgélve rácsap egy aprót Harry kezére.

- Mi vonzza a nőket ehhez a Potterhez? Még csak nem is jóképű! – dohogott magába, ügyet sem vetve a mellette ülő, egész csinos ír lányra, aki folyamatosan beszélt hozzá.

A teremben csend lett. McGalagony tanárnő szóra emelkedett.

- Mindenkit köszöntök a Roxfortban. Remélem hamar sikerül majd beilleszkednetek. Az órarendeket hamarosan megkapjátok. Aki nem akar, annak ma még nem kötelező bemenni az órákra. – tapsvihar. – Ne örüljetek, ez rátok nem vonatkozik, csak a vendégekre!

A teremben hangos hurrogás hangzott fel. A tanárnő csak legyintett, és leült. Az órarendek hamarosan megjelentek az asztalokon.

- Ez az! – ujjongott Ron. – Nincs első óránk!

- Megmutathatjuk nektek a kastélyt, ha akarjátok – ajánlkozott Harry.

Beith helyeslően bólogatott, Dair viszont visszautasította az ajánlatot.

- Nekem van bájitaltan első óra – mosolygott bocsánatkérően.

- És én be szeret menni.

- Rendben. – helyeselt Hermione. – Akarod, hogy elkísérjünk?

- Nem köszönöm. Biztos megtalálom.

- Hát rendben. Akkor találkozunk később.

Azzal sorra elköszönt mindenki és elment.

Draco a másik asztalnál is az órarendjét böngészte.

- Dupla bájital már ez első órákban! Ez igazságtalan. – azzal felállt az asztaltól, és megindul

az előcsarnok felé.

Épp az egyik folyosó végén akart lekanyarodni, hogy eljusson a bájitaltan terembe, amikor

Valaki teljes erőből nekiütközött.

- Héj! – kiáltotta, és egyensúlyát vesztve elvágódott a kőpadlón. Az egész világ vörösben fürdött. Már kezdte azt hinni, hogy vérzik a feje, amikor a vörösség eltűnt és egy angyali arcot pillantott meg, aki éppen sűrűn elnézést kért.

- Én nagyon sajnál! Hidd el nem akarva volt! Csak el vagyok téved! – mentegetőzött rémülten.

- Ugye a mennyországban vagyok? A pokolban nincsenek angyalok. – mondta a fiú nevetve.

Erre a lány is kezdett megnyugodni. Felsegítette Malfoyt a földről.

- A nevem Dair Méara.

- Draco Malfoy. Nos, milyen órád is lesz?

- Bájitaltan.

- Nekem is. Gyere velem, és reménykedj, hogy nem kaptam agyrázkódást, és még tudom, merre van a terem – mosolygott a fiú.

Egymás mellett mentek tovább a bájitaltan terem felé. Draco csak úgy sugárzott az örömtől.

- Megvan az első lépés – mondta magában –, tudom a nevét!