Kinéztem a Ronnal és két másik griffessel közös kabinunk előtti ablakon. Nem tudtam megállapítani, hogy a kisiklott kocsit juttatták vissza a helyére, vagy harcoltak, mert a koromsötétben csak a röpködő átkokat láttam fel- felvillanni. Véleményem szerint valakik harcoltak. Már csak az a kérdés, hogy kik? A halálfalók biztos nem merték volna megtámadni a Roxfort Expresszt. Hiszen az valószínűleg tömve volt aurorokkal, akik Harry biztonságáért feleltek. Ugyanakkor még most sem tudok rá más magyarázatot adni.

 Megijedtem. Elkezdtem futni a vonat végébe, ahol tudtommal Harry, Ginny, Luna, Neville és Ron tartózkodtak. Olyan volt, mintha a lábaimat megbűvölték volna, mert az biztos, hogy nem én irányítottam őket. És az is biztos, hogy először csak egy valaki biztonságáért aggódtam. Csak félúton, mikor alkottam egy elméletet, illetve gondoltam bele, hogy a többiek is ott vannak.

 Ha valóban a halálfalók voltak, akkor bizonyára azért intézték úgy, hogy a vonat elejébe tömörüljön mindenki, hogy gond nélkül lecsaphassanak Harry-re. Valószínűleg sohasem fogom megtudni, hogy mi is történt valójában, mert egy negyedikes hollóhátas lány kiáltott utánam nem sokkal a célom előtt, hogy a mozdonyt visszaállították a helyére és az összes prefektust és iskola elsőt várják oda.

 Megnyugodtam és visszamentem a kiinduló helyemre.

 A két auror, aki tájékoztatott minket, számomra ismeretlen volt. "Tehát nem tartoznak a Főnix Rendjébe, vagyis nem bízhatok bennük." A hátralevő 10 perces úton, végig ezen görcsöltem. Pedig senkinek sem esett baja és látszólag minden rendben volt. Csak azt nem tudtam, hogy mi van Harryvel. Hiányérzetem volt. 

 Végül a vonat megérkezett Roxmorts- ba. A csomagjaimmal együtt próbáltam leterelni a diákságot.

 Nagyon sajnáltam, hogy nem találkoztam Hagriddal, de nagyon siettem, hogy egy fiákert fogjak. Az sem érdekelt, hogy vidáman csevegő elsősökkel kellett együtt ülnöm, akik végig arról beszélgettek, hogy griffendélesek akarnak lenni, mert akkor sokat találkozhatnának Harry Potter- rel. Amúgy hugrások lettek.

 A barátaimat legközelebb csak a Nagyteremben láttam.  Fred és George egész végig előttem ült, Ron mellettem. Azt hiszem az ikrek boltjáról beszélgettünk. Nem nagyon figyeltem. Túlzottan lefoglalt, hogy hol Harryre, hol Dracóra, hol Dumbledore professzorra pillantottam. Ginny ott feszített Harry oldalán és bájcsevegett az őket körül ülő elsős, meg másodévesekkel. Harry arckifejezésén nem egyszer elmosolyodtam. Tűkön ülve várta a szabadulását.

 Így áttekintve, még a szokásos évnyitói beszéd sem különbözött a többitől. Persze azért annyiban mégis, hogy a professzor elmondta, hogy a Roxfortban biztonságban vagyunk, hogy néhány troll fog mászkálni a földszinten, illetőleg, hogy a kastély udvarának hátsó részében, egy-két SÁRKÁNY őrzi a biztonságunk. Az új bájitaltan és sötét varázslatok kivédése tanárunk nem volt jelen, így be sem mutatta őket. Viszont láttam Hagridot, akinek ezúttal egyetlen kék monoklija sem volt. Helyette a karja volt felkötve, mintha eltört volna. Szerintem még mindig itt van Kicsi Gróp, ami nem baj, mert rendes fiú, csak... nem ide a Tiltott Rengetegbe tartozik. Hiszen egy óriásról van szó.

 A vonaton történtekről Dumbledore professzor egy szót sem volt, de én kétlem, hogy ne lenne róla tudomása. Ez is csak a feltevésem bizonyítja. Olyan jó lenne a történteket megvitatni Harryvel és Ronnal, együtt!

 Erre pedig esély sincs, mivel a beosztási ceremóniát követő vacsora után, McGalagony professzor odament Harryhez és mondott neki valamit, aztán odament Ronhoz és Dracóhoz. Még csak be sem hivatta őket az új irodájába.

 Tényleg, még arról is szó volt, hogy a kastélyt és az udvart néhol átépítették. Például a tanárok szobáját, a házak klubhelyiségét, a prefektusi fürdőt...

 Még el is kell mennem fürdeni. Ezt már említettem? Vagy nem? Vagy már meg is fürödtem? Mindjárt leragadnak a szemeim.

 Szóval ott tartottunk, hogy McGalagony professzor közölte velük, hogy a viselkedésük tűrhetetlen, és hogy nagyon meggondolatlanok, meg undorító, hogy mindenki szeme láttára mugli módon pofozkodnak, mintha valami mugli valóság sóban lennének. Azt hiszem a professzorasszony nem nagyon járatos a mugli ügyekben. Biztos egész életét a Roxfortban tölötte és egész nyáron a diákoknak körmöli a leveleket, meg néha napján lemegy Roxmorts- ba. Vajon volt már barátja? Mármint nem barát barát, hanem szerelem barát...és mi van akkor, ha nem? És mi van akkor, ha én is így fogok járni? Elvégzem a Roxfortot és majd Mágiatörténetet vagy Számmisztikát fogok itt tanítani egész hátralevő életemben, pasi vagy akár férj nélkül? De én szeretnék egy kislányt! Én csakis olyan munkát fogok elvállalni, ami mellett lehet normális családom. Feltéve persze, hogy egyszer úgy leszek szerelmes, hogy a választottam is viszonozza az érzéseim.

 Na mindegy. Megfosztotta őket a prefektusi címüktől, és mikor meglátta, hogy Harry még föl sem állt, magával húzta Dumbledore professzor irodájába. Ron persze levonta a következtetést, Harry beárulta őket.

 Mivel Ron volt a párom volt, ezúttal Ginék kísérték fel az elsősöket. Harryék nagyon rövid beszélgetést folytathattak, mert még a klubhelyiségbe érésünk előtt feltűnt exbarátnője oldalán. Mielőtt felmentem volna a hálókörletünkbe, még láttam, hogy Ron dühösen végigcsörtet kettejük között.

 Talán egy negyedóra elteltével valaki elfutott az ajtónk előtt. Kinyitottam az ajtónkat, és láttam Ginnyt, ahogyan befutott a szobájukba. Utána mentem és benyitottam. Tudtam, hogy a szobatársai nincsenek ott, mert lent buliztak a klubhelyiségben. Az ételt és italt, természetesen Fred és George szolgáltatták. Majd holnap elbeszélgetek velük erről.

 Szegény Ginny összekuporodva feküdt az ágyán és sírt. Pontosabban zokogott. Szerintem a könnyfátylán keresztül nem is látott engem, csak a hangomat hallhatta.

-Gin? Mi a baj?- sietve lépdeltem az ágyához. Nem volt rajta harisnya, csak a zöld miniszoknyája és fehér blúza. Reszketett a hidegtől, ami a csupasz lábain keresztül járta át. A karjai pedig libabőrösek voltak. Betakartam a takarójával és elővettem neki egy papír zsebkendőt. Mikor kifújta az orrát, elcsukló hangon kérdezte tőlem, hogy:

-Te tudtad?- fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak. Bármibe lefogadtam volna, hogy Harry szakítási szándékáról kérdez, de mondtam volna azt, hogy hát igen, tulajdonképpen már egy hónapja tudom, hogy ez lesz a vége? Nem. Ez teljesen abszurdum volt.

-Mit?

-Azt, hogy szakítani akart!- fakadt ki és még jobban sírt. Szörnyű volt, ahogyan ott szenvedett és sűrűn potyogtak a hatalmas könnyei, hogy végig folyjanak arcán és eláztassák a kispárnáját. A szemei pedig ugyanolyan vörösek voltak, mint a haja. Ilyen fájdalmat senki sem érdemel.

-Igen.- mit mondhattam volna?! Én nem szeretek hazudni! Én nem...és képtelen lettem volna, hogy a szemébe mondjam, hogy "Nem", miközben igenis igen! Borzalmas barátnő vagyok. Olyan régóta tudom és mégsem mondtam el neki! Hogy voltam képes erre?!- de biztosan szeret téged Ginny...csak talán...

-Van egy másik szerelme?- szegezte rám a tekintetét. Hű...még most is libabőrös vagyok.

-Igen...

-Tudom. Egy plátói szerelme.- mindezt undorodva mondta.- Szerintem egyáltalán nem az. Csak Harry fél, hogy a lány nem tudná szeretni, merthogy a tetszik neki valaki.

-A lánynak?

-Igen.

-De Gin...Te tudod, hogy ki az a titokzatos lány?- érdeklődtem.

-Persze, így volt fair. Elmondta.- morogta, majd orrot fújt egy másik zsepibe.

-És ki az?

-Nem mondhatom el.- már abba is hagyta a sírást. Még csak nem is könnyezett. Ezt azért még most is furcsállom. Részéről sem lehetett valami nagy szerelem. Lehet, hogy mi még nem is ismerjük igazán, hogy mit rejt a szerelem szó.

-Jaj, Ginny! Tudod, hogy ez köztünk marad, ahogy mindig minden!

-De Hermione...- csóválta a fejét, de nem nézett rám.- a szavamat adtam. Nem szeghetem meg.- ismét a szemembe nézett.- Ugye nem akarod, hogy megszegjem a szavam?

-Nem, persze, hogy nem...de...

-Csak annyit mondok, hogy járj nyitott szemmel, mert nagyon nyilvánvaló. Persze, ha nem megy, akkor kikönyörögheted Harrytől is. Talán elárulja.- majd, ha fagy.- Hermione?

-Igen?

-Szeretnék egy kicsit egyedül lenni...

-Jó, persze, én megyek..., de ha valami baj van...nyugodtan átjöhetsz. Parvatiék mindig füldugóval alszanak. Kivéve Missyt, de őt lehetetlen felkelteni hat óra öt perc előtt.- intettem neki és kimentem. Csak púp voltam a hátán.

 Meglepő módon Nem mentem vissza a szobámba, hanem a bulizós társaságot felülről szemlélve kutattam Harry után. Láttam, ahogyan kimászott a portré lyukon, úgyhogy követtem és csatlakoztam hozzá. Nem mentünk le az udvarra, hiszen a sárkányok miatt sötétedés után ez tilos volt.

 Vagy némán sétáltunk, vagy a DS edzéseken filozofálgattunk. Hiszen, ha most újra beindul a DS, akkor biztos, hogy több tagja lesz, és hamar el fog terjedni a roxfortosok között. Nekünk pedig semmi jogunk megtagadni másoktól is a tudást...viszont ennyi diáknál lehetetlen lenne olyan hatékonyan tanítani, ahogyan Harry tavaly tette. Végül arra jutottunk, hogy beosztanánk a hét minden napjára a hét évfolyamot és kitennénk egy hirdetményt, amire feliratkozhatnának. Persze előbb meg kell beszélni Dumbledore professzorral a dolgot. És lehet, hogy át kéne nevezni. Bár az se biztos, hogy Harry vállalja. Azt mondta, hogy nem igazán bírná most elviselni, mert egy kis nyugalomra vágyik. Meg tudom érteni. Nem sokkal azelőtt, hogy elbúcsúztunk, mondani akart még valamit, de meggondolta magát. Viszont felajánlotta, hogy elmehetnénk sétálni még egyszer.

 És feljöttem ide, és elkezdtelek írni, de mire mindezt lekörmöltem... belefájdultak a szemeim.

 Vajon ki lehet az a lány, akit ismerek, de lehet, hogy szerelmes Harrybe, de az is lehet, hogy nem, mert más tetszik neki? Annyit tudok még, hogy a kiválasztott nem Ginny, nem Luna és nem is Én vagyok.

 És mit akart Dumbledore Harrytől?

 És hol van a nyuszis mamuszom?

 Azt hiszem még sem megyek el sétálni. Már nem is vagyok olyan aktív. Elmegyek fürdeni a prefektusi fürdőbe és, ha visszajöttem, bedőlök az ágyamba. Lehet, hogy a reggelit is kihagyom...

Mindenesetre, mára ennyit, drága naplóm!