Rory Gilmore idegesen szorongatta a térképet a kezében, álmos volt nyűgös, és mindennek a tetejébe elkésett. Már vagy húsz perce bolyongott a Yale ódon falai között.

"Ezt egyszerűen nem hiszem el!!!" tört ki belőle végül.

"Szerintem is hihetetlen, Mária!" szólalt meg mögötte egy rég nem hallott szemtelen, de ugyanakkor szexi hang.

"Mondtam már, hogy Rory a nevem!" fordult meg mosolyogva. A szőke pimasz arc semmit sem változott, kivéve, hogy érettebbek lettek a vonásai.

"Mit keresel itt?" kérdezte a barna hajú lány. Nem tudta eldönteni, hogy megölelje-e rég nem látott kedves ellenségét, vagy sem.

"Amit te, okosodnék!" válaszolt vissza amaz a megszokott módon miközben igéző szemei a lányra tapadtak.

"Hát én egyelőre csak szerencsétlenkedem. Reggel elaludtunk, és ma valahogy semmi sem jön össze."

"Kimaradt a reggeli kávé?" kérdezte Tristan tudván, hogy az Rory egyik szenvedélye.

"Hát csak pár kortyot tudtam lenyelni, annyira siettünk!"

"Gyere, meghívlak egyre!"

"De az előadás..."

"Nem fognak hiányolni, és biztos vagyok benne, hogy hamar bepótolod..."fogta meg a fiú a lány kezét. Rory maga sem értette miért nem rántotta vissza rögtön. Valahogy természetesnek tűnt, hogy kézenfogva sétálnak. Olyan régen nem fogta már senki a kezét így... Mióta Jess elment... Dean pedig közölte vele, hogy megnősül. Már akkor elhatározta, hogy nem fog összetörni. Csakazértis boldog lesz! De hogy Tristan?

'Hé, Rory! Még csak meg sem csókolt! Vagyis a Rómeó és Júlia próbája óta!' hallgatatta el magát a lány és kíváncsian követte Tristant.

***

Egy félreeső kis kávézóba vezette a lányt.

-Hogy találtad ezt a helyet?-kérdezte Rory meglepetten.

-Titok!-mosolygott a fiú.

Rory somolyogva kostolt bele. Majd sikoltva kezdett hadonászni.

-Valami baj van?-kérdezte Tristan.-Csak nem forró?-nyúlt az asztalon lévő vizeskancsóért.

Rory a fejét csóválta.

-Ez életem legjobb kávéja!-nyögte ki végre, mikor megnyugodott. Tristan megkönnyebbülten sóhajtot fel, és aggódó tekintete is eltűnt.

-Hihetetlen vagy, tudod?-mosolygott a fiú.

Rory vállat vont.

-Mesélj már valamit!-kérte a fiút.

-Nincs sok mesélni valóm..-hárította el a fiú.-És te még mindig azzal a Deannel jársz?

-Megnősül-közölte Rory egyszerűen, ezzel lezártnak tekintve a témát.

Tristan megrökönyödve nézett rá.

-Akkor most gratulálnom kéne?

Rory felnevetett.

-Neki talán...nem engem vesz el-mosolygott.

-Én...Hála istennek!-könnyebbült meg a srác.-Akkor ezek szerint van esélyem?

-Mindig is volt, csak nem akartad észrevenni-csúszott ki Rory száján. 'Hogy mi van?'-kérdezte magától.

Tristannak igenis tetszett a válasz, és ez meglátszott az arckifejezésén. A szeméből azonban bánat sugárzott. Rory inkább nem mert rákérdezni, inkább újabb korty kávét ízlelgetett a szájában.

***

Lorelei úgy érezte szünetet kell tartania. Michelle épp az egyik munkással veszekedett azon, hogy most pontosan hogyan is szeretne valamit, amit már maga a nő sem értett. Sookie pedig a készülő konyhában dirigált. Bepattant a dzsipjébe és lehajtott Luke-hoz.  Egész héten nem találkozott vele, hiszen szinte minden idejét a panzióban vagy a Yale-re való készülődéssel töltötte. Hiányzott neki Rory, és úgy érezte Luke meg tudja vígasztalni.

Azonban ahogy leparkolt a kávézó előtt, nem hitt a szemének. Egy nagyon is ismerős tragacs állt nem messze tőle. És eléggé érdekes dekorációja volt. Rózsaszín WC papír kígyózott rajta, és egy "Menj el!" felirat is díszelgett a motorháztetőn. Ahogy belépett a kávézóba Luke-ot látta a pult mögött.

-Jól látom, hogy Jess...

-Igen-morogta Luke miközben bőszen a pultot törölgette. Dühös volt és féltékeny, és nem értette magát. Lorelai-nak nem kellett beszámolnia semmiről. Mégis hiányzott neki egész héten.

És mintegy válaszként a nő félkérdésére, a fekete hajú fiú kiviharzott a konyhából, és menet közben a pultra hajította a kötényét.

-Kitekerem a nyakát annak a békának!-hallatszott még mielőtt becsukódott mögötte az ajtó.

-Kiről beszél?

-Lane-ről-szólt Patty a sarokból, miközben láthatólag indulni készült.-Egész héten marják egymást. Ebből még lesz valami...-nevetett fel sejtelmesen a nagydarab nő mielőtt kilépett az ajtón.

Lorelai a pulthoz lépett, ahol már várta a kávé egy hatalmas bögrében.

-A heti adagod-mondta Luke egyszerűen, a nő kérdő tekintetét látva.

-Félretetted nekem?-mosolyodott el amaz.