Hope felsikoltott és majd két méter magasat ugrott. Hangos koppanás kísérte ezt a mozdulatot, majd megvakarta a fejét.

„OUCCH!” kapaszkodott fel újra az ágyába.

"Mi történt?" nyitott be Xander az ajtón. Meglátta lányát a földön a fejét fogva gyorsan körülnézett. Amikor látta, hogy minden ablak csukva újra az ágy felé fordult.

"Nyugi, csak rosszat álmodtam..."bökte ki Hope.

"És megint kiugrottál az ágyadból álmodban?" kérdezte az apja.

"Igen, de most a plafonig sikerült" Gúnyos mosoly ült ki a lány arcára.

"Gyere ide, hadd nézzem meg!"

"Nincs semmi baja!" morgott a lány, de azért odalépett apjához.

"Elmúlik" bólintott Xander. "Mit szólnál egy éjszakai italhoz?"

"Úgy érted, hogy hajnali?" kérdezte a lánya.

Xander az ablakon beszűrődő napsugarak felé pillantott.

"Hajnali" bólintott újra.

A konyhába érve rögtön a hűtőhöz indult, hogy kivegye a tejesdobozt, míg Hope a "varázspor"-t vette elő.

"Elmeséled, mit álmodtál?" ült le az asztalhoz Xander, míg Hope a csészékért indult.

"Eléggé zavaros volt, de Faith szerepelt benne, azt hiszem. Nem láttam tisztán az arcát. Átadott valami könyvet meg egy ékszerű szerszámot..."

'Karó' gondolta Xander.

"Aztán meg szörnyek léptek elő...Vámpírok, vagy mik lehettek... És mindegyik letérdelt előttem, majd elterült a földön...Meghaltak.. asszem..."

"Már megint valami nehéz olvasmányt fogtál ki estére!" próbált Xander viccelni, de aggódva pillantott a lányára, amíg az a kakaóját kortyolta.

"Summerséknél voltam, nem emlékszel? Segítettem a mai parti előkészületeiben. Az ikrek szülinapja, tudod..."

"Tényleg" motyogta Xander, de már nem figyelt rá, ahogy Hope ecsetelni kezdte az előkészületek részleteit.

'Buffynak voltak mindig hasonló álmai, amíg le nem zárta a múltját... Vajon mit jelenthet ez az álom? Ha megjön Giles, rögtön rákérdezek!' döntötte el Xander. Nem lehet, hogy a lányát bárki belerángassa ebbe. Lezárta a történteket és normális életet akar élni a lányával. De tudta, hogy a múltja elől nem menekülhet...

********

Kaitlin és Joyce a konyhában sürgölődtek, amikor megszólalt a csengő.

"Megyek!"kiálltott a terasz felől Alex, és már nyitotta is a bejárati ajtót.

"Sziasztok!"köszönt Wanda az ő megszokott harsány módján. Mögötte Willow és Oz állt.

"Gyertek be!"lépett félre az ajtóból Alex. Még be sem csukhatta az ajtót, amikor Hope és Xander érkezett a házuk elé. Amíg kiszálltak a kocsiból Alex eléjük ment.

"Segítek!"vette ki a fekete hajú lány kezéből a csomagokat."Mik ezek?"

"Csak a karácsonyi ajándékaitok! Visszahozuk, mivel nem kellettek"nevetett Hope."Ne kérdezd csak vidd! Úgyis kibontod majd öt perc múlva!"

Xander a házba érve rögtön Giles keresésére indult. A könyvtárszobában találta meg. Fárdtan görnyed egy régi könyv fölé, és Xandernek felrémlettek a régi idők.

"Szia Giles!"köszöntötte. Az idős férfi ijedten ugrott hátra és szeméről leesett a szemüveg. Szerencsére a nyakába volt akasztva, így nem kellett lehajolnia érte.

"Megijesztettél, fiam!"nyögte halkan.

"Nagyon belemerültél a könyvedbe..."

"Csak a régi rossz szokás.."próbált mosolyogni, de az valahogy soha nem sikerült neki.

Buffy nyitott be rájuk.

"Miért bújkáltok itt?"kérdezte a még mindig csinos szőke nő.

Giles szemében aggodalom villant fel, hiszen mindig is lányaként tekintett az egykori vadászra, és most sötét felhők gyülekeztek felette.

"Valami baj van?"kérdezte a nő.

"Nem is kevés.."

Buffy a férfi előtt fekvő könyve pillantott.

"Faith és Summer elintézik, én nem foglalkozom már ..."

"Nem is Önre lesz szükségünk!"jelent meg az ajtóban egy sötét ruhás hölgy.

"Dorothy? Mi történt?"Giles ismerte őt.

"Én vagyok kijelölve az új vadász mellé..."közölte."Előbb veled akartam beszélni!"

"Úgy érti, hogy új vadászt kell kinevezniük?"-kérdezte Buffy.

„Nem kell kinevezi, az új vadász már megvan. Giles beszélhetnénk?”kérdezte Dorothy.

„Nyugodtan beszélhetsz előttük”

„Ahogy gondolod, végülis ráér, előbb a vadásszal kell beszélnem!”

„Akkor én is Önnel tartok!” lépett hozzá Buffy.

„Nem lesz Önre szükség, asszonyom!”

„A lányom felkészült a helyzetre, de jogom van ott lenni mellette…”

„Nem a lányáról van szó…” fordított hátat Dorothy és már kinn is volt a kertben.

Értetlenkedve vonultak utána. Nem ronthatja el az ikrek szülinapját. És különbenis, mi az hogy nem Kaitlin a vadász, akkor kicsoda? Mindannyian ugyanezt kérdezték maguktól.

folyt. köv.