Cordelia, Wesley �s Gunn f�radtan �s d�monv�rt�l koszosan vonszolt�k be magukat a Hyperion lobbyj�ba.

„Mi�rt mindig �n kapom a legt�bb trutym�t?” morogta Cordy, �s a f�ldre dobta a kardj�t .

„Tal�n a d�monok valahonnan megtudj�k, hogy t�led sz�rmaznak a l�tom�sok, te okozod a veszt�ket, �s az �j ruhakollekci�d t�nkret�tel�vel pr�b�lnak bossz�t �llni?” aj�nlotta vigyorogva Gunn „K�l�nben is, ahhoz k�pest, amit �n m�ltkor kaptam, ez semmi.”

„Lehet, de az nem egy vadonat�j...”

Cordy nem tudta befejezni a mondat�t, mert a hotel fels�bb emelet�r�l vel�tr�z� sikolt�s hallatszott, majd egy barna haj� fi�cska rohant le a l�pcs�n �s Cordy karjaiba vetette mag�t.

„Seg�ts! Seg�ts! AZT akarja!!!” vis�totta torka szakadtb�l.

A l�pcs� tetej�n ekkor Angel jelent meg, majd f�jdalmas arcot v�gva elindult lefel�.

„Sziasztok! Connor, l�gy sz�ves, ne csin�ld! Megegyezt�nk.” S�hajtott a v�mp�r

Wes �s Gunn sz�nakoz�an a v�mp�rra mosolyogtak.

„Megyek, letiszt�tom �s elrakom a fegyvereket. Gunn, j�ssz seg�teni?” Gunn b�lintott �s Wesleyvel elhagyta a lobbyt.

„Connor, k�rlek, megegyezt�nk.” k�rlelte Angel Cordy karj�ban cs�cs�l� fi�t.

„Nem akarok, nem akarok, nem akarok, nem akarok!!!” r�zta hevesen a fej�t.

„F�rd�s?” k�rdezte Cordy, b�r m�r az els� pillanatt�l fogva tudta a v�laszt

„Igen” b�lintott rezign�ltan Angel. Connor esti f�rdet�se neh�z k�rd�s volt. Mikor m�g kisbaba volt, a bels� �r�ja teljesen �t�llt: nappal aludt �s �jszaka j�tszott, ak�rcsak az apja. A t�bbieket ez nem nagyon zavarta, de Angel valahol azt olvasta, hogy ez f�l�tt�bb eg�szs�gtelen a kicsi sz�m�ra, �gy ink�bb teljesen megv�ltoztatta a saj�t napirendj�t, hogy a fia kiegyens�lyozott �s harmonikus �letet �lhessen. Kis id� eltelt�vel Connor megszokta ezt a beoszt�st is, de az esti f�rd�s n�hanapj�n m�g mindig sok bonyodalmat okozott.

„�n betartottam, amit �g�rtem, most te j�ssz. Egy f�rd�s m�g nem a vil�gv�ge. B�r n�ha ink�bb elv�llaln�k egy Apokalipszist, mint az esti f�rdet�st.”

„Most leraklak, �s ezt megbesz�lem ap�ddal, j�?” A fi�cska heves b�logat�ssal kicsusszant Cordy �l�b�l �s apja fel� fordult. Connor lassan a negyedik sz�linapja fel� k�zeledett, de barna haj�val �s �ri�si k�k szemeivel kor�hoz k�pest m�g mindig el�g kicsi volt.

„Fred azt mondta, Cordy az �rn� a h�zban, �s �gyis mindig azt csin�lod, amit � mond, teh�t most is hallgass r�!” mondta hat�rozott hangon Connor, majd Wes �s Gunn fel� vette az ir�nyt, h�trahagyva az igen meglepett Angelt.

„Ne j�tssz a kardokkal… se a k�sekkel!!!” ki�ltatta fi� ut�n a v�mp�r, majd az �nfeledten vigyorg� Cordelia fel� fordult. „Szerinted Fred t�nyleg ezt mondta?”

„Hmmm? � dehogy! Connor biztos csak f�lre�rtett valamit” Cordy v�lasza egy kicsit tal�n meggy�z�bb lett volna, ha k�zben nem �r f�lig a sz�ja, de Angel ink�bb ejtette a t�m�t.

„Sz�val gonosz m�don bele akarod k�nyszer�teni az egyetlen fiad a f�rd�k�dba akarata ellen�re?”

„Mi�rt, szerinted nem k�ne megf�rdetnem?” emelte meg egyik szem�ld�k�t Angel.

„Dehogynem!!! L�ttad milyen koszos? Tal�n m�g nagyobb sz�ks�ge van a mosd�sra, mint nekem, pedig �n d�monokkal harcoltam… Csak gondoltam el�tte besz�lgetek m�g veled egy kicsit, mert f�rdet�s ut�n �gyis haszn�lhatatlan leszel.” Cordy �rtetlenkedve n�zett Angelre, hogy lehet ilyen nyilv�nval�t k�rdezni? „Gunn�k �gyis ott vannak, nem lesz semmi baja.”

Azzal le�lt az egyik fotelbe a m�g mindig d�monv�res ruh�iban, �s v�rakoz�an Angelre n�zett, aki p�r m�sodperc - �s a tiszt�t�i sz�mla elk�pzel�se - ut�n k�vette p�ld�j�t.

„Mit csin�ltatok, m�g nem voltunk itthon?”

„El�sz�r te mondd el, mi lett a v�zi�ddal. Minden sim�n ment?” A v�mp�r k�rd�s�re Cordy csak a szem�t forgatta.

„Aha! Nagy, ronda, er�s d�mon, sok �ratlan, megment�sre v�r� ember, aki m�g annyit se tud mondani, hogy k�sz�n�m �s egy csom� d�montrutyi ami soha nem fog kij�nni a ruh�mb�l. A szok�sos. Te j�ssz.”

„Miut�n elmentetek Connor homokbomba dob�l�st gyakorolt kisebb-nagyobb sikerrel.”

„Megint siker�lt valamelyik ablakot bet�rnie?” s�hajtott Cordy

„Nem, kiv�telesen nem. Ut�na videoj�t�koztunk.”

„Egy�tt?” Angel f�lszeg mosoly�ra kit�rt Cordyb�l a nevet�s. „�s ki gy�z�tt, �?”

Angel nem v�laszolt semmit, csak durc�san elfordult, mire Cordy m�g hangosabban kezdett el nevetni.

„�n �vek �ta k�ny�rg�k neked, hogy tanuld meg haszn�lni a hangpost�dat, de nem… a fiad meg mindenre r� tud venni a b�jos mosoly�val. Az esti f�rd�s kihagy�s�t lesz�m�tva…” mosolygott gonoszan a l�tnok.

„Te besz�lsz? R�d n�z a nagy �rtatlan szemeivel, szel�den mosolyog egyet, �s m�ris mindent megkap, amit akar. M�ltkor is odaadtad neki a dob�csillagot.”

„H�! Csak ne h�nytorgassuk fel a m�ltat �s a megk�rd�jelezhet� d�nt�seket Mr. „250 �ves, de csak 100 �ve van lelkem” V�mp�r �r! K�l�nben is, senkinek sem lett baja!” v�dekezett Cordelia.

„Na igen! Volt kb. k�t centi a dob�csillag, �s Lorn feje k�z�tt.” Vigyorgott Angel, de m�g miel�tt Cordy visszav�ghatott volna, tompa sikolt�s �s puffan�s hallatszott a m�sik szob�b�l.

„Azt hiszem, itt az ideje Angel, hogy f�r�dni menjetek.” Majd mindketten fel�lltak a most m�r d�monv�res kanap�r�l.

„Szerinted Gunn, vagy Wes volt ez alkalommal?”

„�n Wesre tippelek, n�ha nagyon gyermeteg tud lenni.” Vigyorgott Cordy

Ahogy kinyitott�k a szoba ajtaj�t, �rdekes l�tv�ny t�rult el�j�k. Gunn �s Wes a f�ld�n fek�dt, m�g Connor egy �ri�si karddal a kez�ben ugr�ndozott fel-al�, �s b�szk�n vigyorgott.

„Apa!!! N�zd, �n is nagy h�s vagyok, mint te! Legy�ztem a cs�nya nagy sz�rnyeket!” Itt kez�vel a f�ld�n hever� f�rfiakra mutatott.

„Gratul�lok, siker�lt �ket legy�zni egy nagy, neh�z, �les �s vesz�lyes karddal. �s ha j�l l�tom most m�r d�montrutyi is van rajtad… Mit tudtok felhozni ments�getekre?” fordult a f�ld�n fekv� t�rsai fel� Angel.

„Ne sz�v�zz, csak j�tszottunk!” t�p�szkodott fel a f�ldr�l Gunn „�s senkinek sem lett semmi baja!”

„De megegyezt�nk, hogy Connor nem j�tszhat a fegyverekkel. M�g t�l kicsi, �s v�letlen�l megs�r�lhet.”

„De apa! �n m�r igaz�n nagyon nagy vagyok, �s �gyes, igazi bajnok!” majd gyorsan hozz�tette „De ezent�l betartom a szab�lyt.”

„Mintha b�rmelyik�nk is betartan� ezt a szab�lyt.” D�rm�gte Wes, de miut�n elkapta Angel pillant�s�t ink�bb cs�ndben maradt, �s minden figyelm�t a m�r tiszta fegyverek elpakol�s�nak szentelte.

„Nagyon �gyes vagy, t�nyleg, mint egy igazi h�s, Connor. �s tudod, mit csin�lnak a h�s�k egy ilyen gy�zelem ut�n?” t�rdelt a fia el� Angel.

„Mit, mit, miiiit?” vis�tozta izgalomt�l sug�rz� arccal a kisfi�; v�gre elismert�k, hogy � is egy bajnok. „Mit csin�lnak?”

„Elmennek f�r�dni.” Angel v�lasz�ra Connor arc�r�l lehervadt a mosoly.

„Hagyd itt a kardod, �s gyere!” ezzel Angel felkapta a karj�ba Connort, de a kisfi� arc�t l�tva kiss� megenyh�lt „Ha akarsz magaddal hozhatsz egy t�rt.”

Ezzel apa �s fia, �s a 13. sz�zadi felbecs�lhetetlen �rt�k� mesterm�, elindultak felfel� a f�rd�szoba ir�ny�ba.

„Ahogy eln�zem, nek�nk is ideje lenne k�vetni Connor p�ld�j�t.” Wes csak ennyit f�z�tt hozz�, ahogy kij�ttek a lobbyba.

„L�tom, m�r vissza is �rtetek. Seg�tene valaki?” Fred l�pett be mosolyogva a hotelba, szatyrokkal megpakolva. Gunn, amint megl�tta, odaszaladt hozz�, elvette az egyik szatyrot, majd sikertelen�l megpr�b�lt puszit nyomni az arc�ra.

„Charles, tiszta kosz vagy, �s engem is �sszekensz!” nevetett Fred, de hagyta Gunnak, hogy megpuszilja.

„Mindent hozt�l, ami a list�n volt?” k�rdezte Wes, �s � is elvett egy csomagot a l�nyt�l.

„Igen, hoztam csokifagyit �s gumicukrot is, ha erre gondolsz.”

„Nem magamnak, hanem Connornak �rtam fel �ket!” menteget�z�tt Wesley.

„Na persze! Gunn meg a W&H legsikeresebb �gyv�dje lesz.” vigyorgott Cordy, mire Wes teljesen elpirult.

„Angel merre van?” v�ltott t�m�t Fred. ahogy kipakolt�k a csomagokat a konyh�ban.

„Odafenn, Connort f�rdeti” v�laszolt Gunn.

„Oh, akkor most jobb, ha nem zavarom.” mondta egy�tt�rz� mosollyal Fred.

Ezt meger�s�tend�, az emeletr�l visong�s, majd hangos csobban�s hallatszott.

V�ge