Jan �s Semir tudt�k hogy a n� nagy vesz�lyben van, b�r a benzines hord�kat m�g nem �rte el a t�z.

- A t�z egyre terjed. - kiab�lta Jan.

- L�tom, de ki kell hoznunk onnan! Nincs id� megv�rni a t�zolt�kat! – felelte Semir.

- Te most komolyan be akarsz menni oda?

- Igen. - �s m�r vette is le a kab�tot, �s letette a f�ldre. Semir tudta, hogy a t�z �rthat neki. Esz�be jutottak Gabrielle szavai: „Ne feledd, a t�z k�rt tehet benned ez�rt ker�ld el! Van, hogy sokkal melegebb, mint a nap heves sugarai. De ha meg is �gsz, hamar begy�gyulnak a sebeid. De ha �gy adja a sors, kock�ztass, �s felejtsd el int�semet.” L�lekben felk�sz�lt, majd nagy leveg�t vett, �s berontott a perzsel� ist�ll�ba. Tork�t �s t�dej�t marta a f�st, de nem t�r�d�tt vele. Csak az lebegett a szeme el�tt, hogy k�pess�gei seg�ts�g�vel megmentsen egy embert. Megpr�b�lt k�rben�zni de a f�st megakad�lyozta ebben. �gy h�t �rz�kei seg�ts�g�vel indult el a n� fel�, aki ki volt k�t�zve egy gerend�hoz, ami a tet�t tartotta.

- Seg�tsen! K�rem! - kiab�lta a n� k�ts�gbeesetten mikor �szrevette Semirt – Vigyen ki innen!

- Mindj�rt, csak eloldozom. – A f�rfi �s egy er�s r�nt�ssal elszak�totta a k�telet, �s folytatta: - Menjen egyenesen el�re, ott m�r v�rja a koll�g�m! -A n� elkezdett futni, de Semirnek m�r nem volt ideje elindulni, mert a tet� leszakadt �s r�esett. Jan kintr�l l�tta, ahogy �sszed�l az ist�ll�.

- Semir!!!! - kiab�lta ijedten, de ez m�r nem seg�tett. Be akart menni, de a l�ngok megakad�lyozt�k. Ekkor meg�rkeztek a t�zolt�k �s azonnal oltani kezdt�k a t�zet. Ahogy kihunytak a l�ngok, Jan nem t�r�dve a forr� talajjal, beleg�zolt a t�rmel�kbe, �s keresni kezdett. De hi�ba, nem tal�lt semmit. M�r kezdte feladni a keres�st, mikor egy hangot halott meg a fej�ben:

- Jan! Jan, segits! - felismerte Semir hangj�t de nem �rtette, hogy lehets�ges ez.

- Hol vagy Semir?

- Fordulj �szaki ir�nyba, l�pj el�re h�szat, majd kezdd el �sni a f�ldet. Ott vagyok. De siess, mert nem b�rom m�r sok�ig.

- Rendben. - �s megtette amire a t�rsa k�rte. Mikor nagyj�b�l meg�llap�totta, hogy hol az a hely, k�rt egy �s�t a t�zolt�kt�l, �s �sni kezdett. Az emberek k�r� gy�ltek, �s csod�lkozva figyelt�k, hogy mit csin�l, de Jan nem t�r�d�tt a t�meggel, csak �sott egyre m�lyebbre, m�g v�g�l megl�tta Semir fekete fels�j�t. Eldobta az �s�t, majd k�zzel folytatta az �s�st. Egy �ra m�lva kiemelte Semir test�t a f�ldb�l, de a l�tv�ny, ami fogadta d�bbenetet keltett benne. Az arc, amit l�tott egy cseppet sem eml�keztette arra az emberre, akit � ismert. - Ment�t! Azonnal h�vj�k a ment�t. - Kiab�lta az emberek fel�. H�sz perc m�lva k�t orvos l�pett be mell� a g�d�rbe �s elkezdt�k vizsg�lni a testet. De hamar meg�llap�tott�k hogy nem �l.

- Hogyhogy nem �l?! Hallottam a fejemben a hangj�t! �lnie kell!

- Sajn�lom, Fel�gyel� �r, de itt m�r nem tehet�nk semmit. - �s m�r hozt�k is a kopors�t, hogy belefektess�k a holttestet. Jan szomor�an vette tudom�sul, hogy Semir nincs t�bb�. Akkor este nem ment haza, hanem az utc�kat j�rta �s mag�t okolta, ami�rt nem tudod id�ben l�pni. Ha idej�ben megtal�lta volna Semirt akkor m�g �lne. De mikor elhaladt a k�rh�z el�tt �jb�l meghallotta Semir hangj�t a fej�ben.

- Jan. Hallasz? - A f�rfi megtorpant �s figyelni kezdett. - Gondolatban v�laszolj, k�rlek!

- Mondd Semir, hallgatlak!

- Menj be a k�rh�zba �s gyere le az alagsorba. Seg�tened kell, hogy visszat�rjek.

- Hogy �rted ezt? Hiszen te meghalt�l.

- Nem. Rosszul tudod, nem haltam meg, csak regener�l�dok; de ahhoz hogy v�gleg fel�p�ljek, a te seg�ts�ged is kell.

- Mit kell tennem?

- Ha ide�rt�l, mindent elmondok. - �s Jan fej�ben �jra csend lett. Megtette, amire Semir k�rte, �s lement a k�rh�z pinc�j�be. Majd megkereste a h�t�h�zat, �s bel�pett oda. Elkezdte n�zegetni a neveket, majd mikor megtal�lta a megfelel�t, kinyitotta. �s a l�tv�ny nagy megd�bben�st v�ltott ki bel�le: Ott fek�dt a t�rsa �pen �s eg�szs�gesen, a b�r�r�l elt�ntek a t�z okozta sebek.

- Mi a...- de nem tudta folytatni, mert hirtelen k�t hideg k�z kapta el a tark�j�t, �s h�zta lefel�. �s ekkor meg�rezte, hogy valami hegyes a tork�ba m�lyed. - �hhhh! Ne! Mit csin�lsz?! Semir, ne! - de ereje gyorsan elhagyta �s m�r gondolkodni se volt ideje; elvesztette az eszm�let�t. Semir elengedte a t�rs�t, akinek teste elter�lt a f�ld�n. �rezte, hogy ereje kezd visszat�rni. A fej�ben ezernyi k�p �s gondolat mer�lt fel, de az hogy �jra �l, m�moros �r�mmel t�lt�tte el, �s ezt a t�rs�nak k�sz�nhette. Tudta, hogy seg�tenie kell rajta, k�l�nben meghal �s ezt nem akarta. Gyorsan mag�ra kapott valamit, karjaiba vette Jan test�t, �s elhagyta a k�rh�zat. Egyenesen a lak�s�sra vitte, hogy ott meggy�gy�tsa �t. M�r elm�lt �jf�l is, mikor Jan kezd mag�hoz t�rni. �rezte, hogy nagyon gyenge mozogni is alig tud.

- Ne, ne csin�ld! Ne! - de ekkor meghallotta Semir hangj�t:

- Ne besz�lj, �s ne mozogj!

- Mit csin�lt�l velem?!

- Ha kicsit jobban leszel, minden k�rd�sedre v�laszolok, de most pihenj!

- Nem! �n most akarom tudni az igazat! - Teljes erej�b�l megfogta Semir karj�t �s folytatta - Mi vagy te?

- Semmi, csup�n f�lv�mp�r.

- Egy micsoda? - A v�lasz okozta sokk miatt ism�t elvesztette az eszm�let�t. Semir tudta, hogy ha ism�t mag�hoz t�r, mindent el kell mondania neki, hiszen � nem tudja azt, amit az �rs�n m�r mindenki tud. Az �ra el�t�tte a k�t �r�t mikor, meg�rezte, hogy Jan kezd mag�hoz t�rni. Bement a szob�ba, �s le�lt az �gy sz�l�re. A fiatal f�rfi kinyitotta a szem�t �s k�rben�zett. Ugyanaz a l�tv�ny fogadta, mint az kor�bban. R�n�zett Semirre, �s megsz�lalt:

- Hol vagyok?

- N�lam, a lak�somban. Idehoztalak, hogy meggy�gyulj. - Jan a tork�hoz kapott �s meg�rintette a k�t pici sebet.

- Ezt te csin�ltad, ugye?

- Igen �n. Nem volt m�s v�laszt�som. Innom kellett bel�led, hogy visszat�rjek, �s ott folytassam az �letemet, ahol abbahagytam.

- De m�rt nem sz�lt�l nekem arr�l, hogy mi vagy? - k�rdezte Jan, �s felkelt az �gyb�l.

- Mert nem akartam elsietni a dolgot. V�rni akartam, am�g jobban megismerj�k egym�st, de ez a t�zeset kereszt�l h�zta a terveimet. Bocs�natot k�rek t�led, de te volt�l az egyetlen, akire sz�m�thattam, �s aki a k�zelemben volt. - Jan l�tta, hogy Semir t�nyleg megb�nta, amit vele tett, �s m�r �gyis mindegy volt, k�r lett volna emiatt m�rgel�dni. K�rben�zett; a ruh�i a fotel karf�j�n voltak; felvette �ket, majd elindult. - Most hov� m�sz? - k�rdezte Semir �s ut�nament.

- Elmegyek. - Ahogy kil�pett az el�t�rbe, a szeme megakadt a kandall� felett l�v� hatalmas festm�nyen, amely egy l�nyt �br�zolt. Hossz�, v�r�s haja beleolvadt a v�r�s h�tt�rbe, z�ld szemei �kk�k�nt ragyogtak, �rz�ki ruh�ja �pp hogy csak eltakarta form�s idomait.

- Megismerted Gabrielle-t! � volt el�tted a t�rsam, a szerelmem, �s egyben a teremt�m is, ki visszahozott a hal�lb�l, �s azz� tett, ami ma vagyok.

- F�lv�mp�rr�. - jelentette ki Jan.

- �gy van. – Felelte Semir �s k�zelebb l�pett a festm�nyhez. - Csod�latos l�ny volt, �s nem volt id�sebb n�lad.

- �s hol van most? - Erre a k�rd�sre Semir nem v�laszolt r�gt�n, hanem meg�rintette azt a porcel�n v�z�t, ami a kandall�n �llt. Szem�b�l egy k�nnycsepp buggyant ki, �s v�gigfolyt az arc�n.

- Meghalt, de hamvait a mai napig �rz�m. �gy mindig velem van.

- R�szv�tem.

- K�sz�n�m. - Odament a kanap�hoz, majd le�lt, Jan pedig oda�lt mell�. L�tta, hogy Semir teljesen el van keseredve.

- �s hogyan halt meg? De ha nem akarod, nem kell elmondani.

- T�nyleg k�v�ncsi vagy r�?

- Igen. - �s h�trad�lt a kanap�n.