Semir eml�kezni kezdett, majd elkezdte:

- Minden p�r �vvel ezel�tt t�rt�nt. Egy viharos t�li �jszak�n; eml�kszem, hogy akkor �jjel h�vihar tombolt az utc�kon.

�n akkor m�r f�lv�mp�r voltam, �s akkor �jjel is Gabrielle tanulni vitt, mivel m�g nem voltam tiszt�ban a k�pess�geimmel. Egym�st �tkarolva r�ttuk az utc�kat �s k�zben Gabrielle mes�lt nekem:

- R�gen, mikor �n m�g nagyon fiatal voltam, halottam egy mes�t egy v�mp�rr�l, aki hihetetlen dolgot tett. Mivel � csak �jszaka �lhetett, eld�nt�tte, hogy megk�s�rel a f�nyre l�pni. De kudarcot vallott, �s teste el�gett a reggeli nap f�ny�ben. A bar�tai, mikor megtudt�k, hogy meghalt, egym�s k�zt azt mondogatt�k, hogy nem kellett volna megtennie ezt. Mi�rt akart minden�ron a f�nyben �lni, ha a v�mp�roknak csak az �jszaka jelent mened�ket? Az az � birodalmuk.

- De mi szerencs�sek vagyunk ugye? - k�rdeztem t�le, �s beh�ztam egy sz�lv�dett helyre. Nekid�nt�ttem a falnak, �s �tfogtam a test�t; � hozz�mb�jt, �s folytatta:

- Igen kedvesem, azok vagyunk. – suttogta, �s megcs�kolt. �r�lten szerettem �t, aki annyi mindenre megtan�tott, �s olyan �letet adott nekem, ami sok esetben szerencs�snek mondhat�. De mi m�st is gondolhat egy f�lv�mp�r err�l a dologr�l?! Elh�z�dtam t�le �s t�m�t v�ltottam.

- �hes vagyok! Te nem?

- De, �n is. Gyere, egy�nk egyet, �s ut�na mi�nk az �jszaka! A tanul�st most hagyjuk, rendben?

- Rendben.

- Hisz m�g rengeteg id�nk marad egym�sra �s a tanul�sra!

- �r�k �let, �s �r�k szerelem. Ez a mott�nk.

- J�l mondod! - Mosolyogva indult el, �n pedig k�vettem.

P�r perc m�lva belebotlottunk h�rom drogdealerbe, akik �pp egym�s k�zt pr�b�lt�k elosztani az anyagot.

Gabrielle nekiment az egyiknek, m�g �n a m�sik kett�vel foglalkoztam.

Vicsorogva nekil�ktem �ket a falnak: az egyiket le�t�ttem, m�g a m�sikat megharaptam. A v�r forr� patakk�nt z�dult a sz�mba, �n pedig moh� kortyokban inni kezdtem. �s akkor is, mint mindig, f�nyt l�ttam magam el�tt, mely szinte elvak�tott.

De �reztem, hogy a forr�s apadni kezd. Elmentem t�le, de tudtam, hogy m�g nem volt el�g. Hi�ba ittam, az �hs�g tov�bbra is k�nzott.

L�ttam, hogy Gabrielle felemeli a harmadik f�rfit, �s r�mn�z. Tudtam, mit akar, �s �n �r�mmel csatlakoztam hozz�.

Odal�ptem, �s felemeltem a kez�t. R�n�ztem a f�rfira, arc�ra ki�lt a f�lelem �s a retteg�s.

Nem t�r�dtem vele, sz�mhoz emeltem a csukl�j�t, �s beleharaptam.

�jb�l elkapott a h�v, mely arra �szt�nz�tt, hogy ne �lljak meg.

R�n�ztem Gabrielle-re, aki szint�n az iv�s �r�m�nek szentelte idej�t.

Mikor j�llaktam, odal�ptem m�g�, �s a f�l�be s�gtam:

- Akarlak! Itt �s most. - � mosolyogva r�m n�zett, �s elengedte a testet, ami elter�lt a f�ld�n.

Nekil�k�tt a falnak, �s nekem esett, ajkunk forr� cs�kban tal�lkozott.

Hossz� percegik maradtunk �gy, mikor egyszer csak egy k�z fogta meg a tark�mat, �s er�teljesen elh�zott Gabit�l. Amikor megl�ttam, a fejemben elkezdtek peregni a felt�r� eml�kk�pek, amelyek felid�zt�k haland� hal�lom est�j�t, mikor ez a v�mp�r is ott volt.

� volt az, aki elvette a v�remet, �s �tsz�rta sz�vemet, �gy �tadva engem a hal�lnak, ki t�rt karokkal fogadott. - Semir fel�llt a kanap�r�l, �s az ablakhoz ment. Jan izgatottan v�rta a folytat�st, ami nem v�ratott mag�ra sokat. – Nekimentem, de � k�nnyed�n eltasz�tott mag�t�l, �gy lehetetlenn� t�ve, hogy meg�ssem.

Gabi szint�n megpr�b�lta, de � se j�rt t�bb sikerrel. A v�mp�r elkapta �t, �s maga el� r�ntotta, karj�val �tfogva a nyak�t.

- Engedd el! Most. – mondtam neki vicsorogva.

- Nem te fogod megmondani, mit tegyek. – felelte �.

- Mit akarsz t�l�nk?!

- �n semmit, de az id�seknek kelletek.

- Kiknek? - k�rdeztem �rtetlen�l, de folytatni m�r nem tudtam.

Egy m�sik v�mp�r m�g�m ker�lt �s egy vasl�ncot tekert a nyakam k�r�, majd h�zni kezdte. �reztem, hogy egyre nehezebben kapok leveg�t.

Egy er�s �t�ssel belek�ny�k�ltem a gyomr�ba, a l�nc lesett a f�ldre, felkaptam, �s fejbe v�gtam vele azt, aki fogva tartotta Gabit.

Mikor kiszabadult megfogtam a kez�t. Kirohantunk az utc�b�l egyenesen hazafel�.

De Gabi meg�ll�tott egy h�z mellett:

- Gyere ut�nam! Elkezdett m�szni felfel�, �n pedig k�vettem de amikor fel�rt�nk a tet�re �ld�z�ink m�r ott v�rtak minket.

K�rbevettek, �gy lehetetlenn� tett�k, hogy elmenek�lj�nk.

- Most meghaltok, v�mp�rok sz�gyenei, kik megfert�zik b�szke fajt�nkat! Nem is vagytok igaziak, �s m�g v�mp�rnak meritek nevezni magatokat. V�retek nem tiszta, �gy nem vagytok m�lt�ak az �r�k �letre. Ez�rt hal�l v�r r�tok. Elfogni �ket! - �s nek�nk estek.

Mi megpr�b�ltunk harcolni, de t�ler�ben voltak. Egym�st �tfogva hagytuk, hogy elfogjanak minket. Hi�ba is harcoltunk volna, mindenk�pp �k ker�ltek volna ki gy�ztesen.

Elvittek minket a temet�be, eg�szen a kript�kig, majd bevittek az egyikbe, melyben egy l�pcs� vezetett a f�ld gyomr�ba. Bevezettek minket egy terembe, amelynek a falain f�kly�k �gtek.

Engem l�ncra vertek egy faln�l, m�g Gabit t�rdre k�nyszer�tett�k.

M�g most is hallom k�ts�gbeesett hangj�t:

- Ne! Ne csin�lj�tok ezt! Hagyjatok minket b�k�n, mi nem �rtottunk nektek! – Az utols� szavakn�l egyenesen r�m n�zett.

De ekkor �t v�mp�r �llt Gabi m�g�. Az egyik�kn�l egy hatalmas kard volt, melynek peng�j�n megcsillant a f�kly�k f�nye.

Tudtam, mit akarnak tenni; d�h�dten elkezdtem r�ngatni a l�ncokat, mik�zben az � nev�t ord�tottam:

- Gabrielle! K�rlek, harcolj ellen�k! Ne hagyd magad! - De l�ttam, hogy ketten lefogj�k �t, �gy lehetetlenn� tett�k, hogy elmenek�lj�n. R�m emelte tekintet�t, �s csak ennyit mondott:

- Szeretlek, Semir. Mindig is szeretni foglak.

A v�mp�r magasba emelte a kardot, majd megsz�lalt:

- Gabrielle Holz! Megs�rteted t�rv�nyeinket, mert egy olyasvalakib�l csin�lt�l magadhoz hasonl�t, aki a hal�lb�l t�rt vissza. Emellett vele �lt�l, pedig tudtad, hogy t�rv�nyeink tiltj�k azt. Haland� �s v�mp�r nem �lhet egym�s mellet.

- Ez h�lyes�g! - ord�tottam fel�j�k - Mi�rt hisznek ebben, mi�rt? � nem k�vetett el semmi szents�gt�r�st, csak a sz�v�t k�vette!

- Hallgass! - sz�lt r�m a v�mp�r.

- Maga hallgasson! Ezt nem tehetik vele, nem �rtott maguknak semmit! Ez abszurd dolog! Meg�lni csak az�rt, mert szerelemb�l cselekedett!

- Azt mondtam, hogy hallgass, fatty�! - Folytattam volna, de egy k�z befogta a sz�mat.

- Ezen tetteid�rt hal�l v�r r�d, melyet az igazs�g kardj�t�l fogsz elszenvedni. – L�ttam, hogy Gabrielle s�r, �s eg�sz test�ben remeg.

- Szeretlek, Semir. - Sz�lt utolj�ra, majd a kard les�jtott r�. Beleharaptam a v�mp�r kez�be, �s elord�tottam magam:

- Gabrielle!!!! NEEEEEM!!! Istenem, nem! Ez nem lehet! Gabi, Gabi! - ekkor s�rni kezdtem.

A sz�vem �sszet�rt a l�tv�nyt�l, a ki�lt�s f�jdalmasan szakadt ki a torkomb�l – Nem! Nem, ez�rt meglakoltok, �tkozottak! Esk�sz�m, meg�llek titeket! Ugyan�gy fogtok meghalni, ahogy �t meg�lt�tek. - S�rva borultam t�rdre.

- � meg�rdemelte a hal�lt, �s te is meg�rdemled. Hamarosan k�vetheted.

- Rohad�kok! - ki�ltottam fel�j�k, de mintha meg se hallott�k volna.

�gy h�rom �ra m�lva Semir elhallgatott, �s r�n�zett Janra, aki csendben �lt a kanap�n, �s n�zett maga el�:

- �risten! - csak ennyit tudott mondani, majd r�n�zett t�rs�ra, kinek szem�t k�nnyf�tyol fedte.

- �gy vesztettem el Gabrielle-t, aki a hal�la el�tt is csak engem n�zett. Az�ta is magamat hib�ztatom, hogy ott a h�z tetej�n hagytam magunkat elfogni.

- El tudom k�pzelni, miken ment�l kereszt�l, mik�zben ezt l�ttad. – sz�lalt meg Jan, �s oda�llt Semir mell�, aki a szem�be n�zve folytatta:

- Te vagy az egyetlen, akinek ezt elmondtam, �s szeretn�m, ha nem adn�d tov�bb. F�leg az �rs�n ne. Nem akarok sz�besz�d t�rgya lenni.

- Meg�g�rem neked. – felelte Jan, �s kezet fogtak.

- K�sz�n�m! De most menj, mert nemsok�ra az �rs�n kell lenn�nk, �s biztosan el akarsz m�g k�sz�lni.

- Igen, igazad van Semir. - sz�lt Jan, �s elindult. De az ajt�b�l m�g visszasz�lt - K�rhetek valamit?

- Hallgatlak. - ment oda hozz� Semir.

- Elmondod majd, hogy hogyan �lted meg �ket?

- Ha szeretn�d, sz�vesen. �s m�g egyszer bocs�nat az�rt, amit a korh�zban tettem.

- M�r megbocs�tottam, koll�ga! –felelte Jan, �s megveregette Semir v�ll�t, majd elindult lefel� a l�pcs�n.

Semir becsukta az ajt�t majd odament az ablakhoz.

- K�v�ncsi haland�, - mondta maga el�, mik�zben Jant figyelte az ablakb�l. - �rdekl�dsz a fajt�m ir�nt, amit m�g szinte nem is ismersz. De kiel�g�tem k�v�ncsis�godat, csak hogy megtudd, amit tudni akarsz.

Elment az ablakt�l, �s � is k�sz�l�dni kezdett.