Jan este 8-kor kopogott Semir-nél aki mosolyogva fogdta őt:

-Hello gyere be.-és behívta a lakásba,Jan belljebb lépet és megszólalt:

-Bocs hogy csak igy váratlanul de nagyon kíváncsi vagyok arra hogy.....

-Tudom mit akarsz hallani Jan és ennek örülök.

-Tényleg?-kérdezte a férfi.Semir bevezette őt az előtérbe és leültette a kanapéra.Leült mellé és ránézett majd folytatta:

-Igen mert akárki megtudta mi lett velem nem érdeklődött az után hogy hogyan is történt ez.

-És ez nem jó ugye?

-Igen ebből is látszik hogy ki az akiről tényleg elmondhatom hogy a barátom.Nos akkor felkészültél?

-Igen-és hátradölt a kanapén.Semir magaelé nézett és elkezdte:

-A halálom egy csoportnak köszönhető kik azt hiresztelték magukról hogy ők a rendfentartók.Megőlték azt aki vétett a törvény ellen.A vámpírok nagy része betartja ezeket a törvényeket de vannak akik nem.És Gabrielle ilyen volt,nem érdekelték őt a törvények,mindig azt mondta nekem hogy azok csak azért vannak hogy legyen miben hinni.Ő nem hitt benne és ezért nagyon magára haragitot olyanokat akik véresen komolyan vették a törvényeket.

-Ez volt az a csoport akit említettél.

-Igen ők voltak.

Én és Gabi már másfél éve együtt voltunk,és nagyon boldogok voltunk.Egy idő után összeköltöztünk de az örsön senki nem sejtett semmit.Nem akartuk hogy a kapcsolatunk beszédtéma legyen.Így hát mikor bent voltunk úgy viselkedtünk mint a barátok lennénk de mindig alig vártuk hogy végetérjen a nap és közös otthonunkban egymáshoz bújva élvezzük az életet.De egy esős és viharos estén mindennek vége lett.Gabi a vadászat örömének szentelte ezt az estét én is vele akartam menni de azt mondta jobb ha ilyen időben nem megyek ki az utcára mert könnyen megfázok.Nagyon féltett engem és ez jól esett nekem.Így hát akkor este egyedül maradtam közös otthonunkban.Miután elment eldöntöttem készitek egy teát és leülök olvasni hisz Gabi-nak rengeteg érdekes könyve volt.Már épp mentem volna be a szobába mikor a konyha ablak kivágodik a helyéről.Üveg és fa törmelék hullt a padlóra én hanyatestem a konyha kövén.De éreztem hogy valaki a nyakamnál fogva felemel és a falnak lök.Kinyitottam a szemem és egy valódi vámpírral néztem farkasszemet.Mellette megjelent két társa is akik hegyes szemfogaikat kimeresztve néztek engem.Tudtam hogy a véremre pályáznak de valami miatt nem lépnek,és ahogy ismét ránéztem a harmadik vámpírra rájöttem hogy ő az aki visszatartja őket.

-Lám,lám.lám.Gabrielle halandó kedvese.-szólalt meg az aki fogva tartott.-nem gondoltam volna hogy bejönnek neki az ilyen kis emberek.-ezzel a magasságomra célzott mivel ő megvolt 2 méter magas.-Elhoztad a kést Kurt?

-Itt van barátom.-és egy 30cm hosszú pengével ellátott aranyfoglalatú kést adott a kezébe.

-Szerintetek hogy csináljuk?-kérdezte a barátait-Lassan hogy szenvedjen vagy gyorsan hogy minél elöbb elmehessünk innen.

-Lassan.

-Igen lassan csináld hadd szenvedjen.-mondogatták neki.

-Hát rendben akkor lassú halálod lesz ember hisz te sem vagy más csak egy vérrel teli pohár amit élvezettel fogok kiinni.-és ekkor a torkomba vágta hegyes szemfogait.A fájdalom végig vágott a testemen,úgy fájt hogy azt hittem sírva fakadok.De ekkor elhúzodott tőlem és a késsel átszúrta a szivemet.A kezeimmel megpróbáltam a markolathoz nyúlni de nem tudtam hisz egyre csak gyengültem.Éreztem hogy a szivem egyre lassaban ver.Gyilkosom pedig örömteli mosollyal az arcán figyeli szenvedésemet amit küzdök a halál ellen.Elengedte a nyakamat,a testem elterült a padlón.A fények és a hangok összemosodtak szemeim elött.Láttam hogy gyilkosom legugol mellém és lassan kihúzza a kést a szivemből.Majd pedig lenyalja róla a véremet.

-Jól van fiuk most már a tietek.-és elment tőlem.A két társa abban a pillanatban nekem estek és haraptak ahol értek.Miközben ütötték a testemet.De egyszer csak mindennek vége lett.A szivem nem vert többet a fájdalom már nem kínozta testemet.Én Semir Gerkhan 38 éves koromban távoztam az élők sorából.

-De...-kezdte Jan de be is fejezte.De Semir megkérte hogy folytatassa:

-Mond csak nyugodtan.

-Hát nem is tudom hogyan kérdezzem meg de mi van az élet után?Mi történik velünk ha meghalunk?

-Erre nehezen tudnék válaszolni hisz nagyon kevés ideig voltam halott de megpróbálom elmondani.Mint tudod a testet a lélek irányitja,mindenkinek van lelke még neked is.És ha meghalsz a lelked elhagyja testedet.Hisz az már nem él halott.Használhatatlan,a lelked viszont ha erőszakkal halsz meg nem tudna békében nyugodni.Álltalában egy másik testben keres vigaszt de van hogy nem tud új testre találni.

-Tehát a lélekvándorlás mégis lehetséges?-kérdezte Jan nagyra kerekedett szemekkel-Meghalunk de a lelkünk egy másik testben vagy korban újjra magára talál.Ugye?

-Igen igazad van.De honnan tudsz te ennyit erről a témáról.

-Érdekelnek a lélekkel kapcsolatos dolgok.Rengeteg ilyen könyvet olvastam de mindenhol csak azt mondják hogy ilyen nincs.De te vagy rá az élő példa hogy igen is létezik.

-Ez téves elmélet Jan.Az én lelkem ugyanoda tért vissza ahonnan jött a testemből.Mert Gabi újjra életet adott nekem ami már nem az az élet volt amit brutális módon elvettek tőlem.

-De éltél és ez a lényeg.

-Igen az de már nem emberként hanem félig vámpírként tértem vissza.

-De hogy hogy csak félig?

-Úgy hogy a feltámasztásomhoz Gabi vérét használták és ő már a születésétől fogva az volt.

-Tehát vámpír.

-Igen.Egy barátja segitségével adta nekem ezt az életet aki jártas volt a holtak feltámasztásában.Gabi elmesélte hogy sírva könyörgött neki hogy hozzon vissza engem.Hisz én voltam a szerelme és a kedvese de egyben a társa is.Markus volt neve annak a vámpírnak aki visszahozott.Ő nem tartozott sehova egyik csoporthoz sem.De a tudása miatt sokszor megfenyegették hogy megölik.De egyszer se tették meg mert az Idősek nem hagyták.

-Az idősek?

-Igen ők a legöregebb vámpírok a városban.Mindig nekik volt igazuk és azt kellet csinálni amit ők mondtak.De hadd folytassamGabi mindent elmondott nekem arról hogy hogyan talált rám.Már halott voltam mikor megtalált engem.Sírva ölelte magához hideg testemet miközben torkát éles sikoltás hagyta el majd szidni kezdett mindent és egyfolytában azt kérdezte Miért?Miért haltam meg?Mit követtem el hogy ilyen szörnyű modon kellet meghalnom.De ezekre a kérdésekre a válaszokat soha nem tudta meg.Hiába ment el hozzájuk nem válaszoltak neki.Elküldték hogy van nekik jobb dolguk is mint hogy azon gondolkodjanak hogy nekem mért kellet meghalnom.Még azon az éjjszakán feltámadtam és Gabi elvitt magával a városba.Először az alapokat mutatta meg hogy tisztában legyek újjonan szerzett képességeimmel.És én kimondottam élveztem ezt.Szerettem olvasni az emberek gondolataiban,érezni amit ők éreznek.És érezni a vérüket amint elárasztják bensőmet.

-Mit éreztél mikor először ittál vért?

-Mikor először ittam?Nem is tudom de csodálatos érzés volt.Éreztem hogy a testem új erőre kap.És olyan erős leszek hogy képes vagyok bármire.Olyan gyorsan futottam hogy az emberi szem nem tudta követni.Én és Gabi egymás kezét fogva rohantunk át a városon.Majd megálltunk a Köln-i dóm mellet és a falon felfele kezdtünk mászni.A dóm tetején Gabi elém állt én átfogtam a testét és igy néztük az éjjszakai várost.Hihetetlenül szép onnan fentről a kilátás,nem tudtam betelni vele.Gabi egyszer csak felém fordul és megszólal:

-Most hogy már te is olyan vagy mint én végre boldogok lehetünk hisz most már semmi nem tud közénk állni.

-Még a halál sem.-jelentettem ki és megcsókoltam őt.

-De mit tettek veled hogy ismét életre keltél?

-Sajnos azt Markus nem mondta el csak annyit hogy Gabi vére kellet hozzá.Hiába kérdeztük tőle hajthatatlan volt.Nem szerette elmondani a titkait hátha olyanok is megtudják akiknek nem kellene.

-Ez érdekes.

-Igen az.Nos kielégitettem kíváncsiságodat?

-Igen többet is elmondtál mint amire számitottam.Neked hihetetlen életed lehet mint vámpír ugye?

-Nos igen úgy is mondhatjuk.Olyan dolgokat tudok megcsinálni ami a halandónak lehetetlen.

-Pontosan.De nem érzed magad néha egyedül?

-Ezt hogy érted?

-Hát úgy hogy valakivel megosztod ezt az életet.-Semir nagyra kerekedett szemekkel nézett Jan-ra aki érdeklődve várta a választ.

-Csak nem arra akarsz célzolni hogy én is változtassak át valakit?

-Arra is de arra is célzok hogy egy halandóval.

-Jó lenne de nincs olyan ember akivel szivesen együtt élnék.Nem lenne nehéz szerezni egy nőt de olyan nincs aki elfogadja azt ami vagyok.

-És mi van Andrea-val?

-Ő már a múlté semmi közöm nincs már hozzá.És az igzság az hogy nem tudnák vele újra együtlenni.Lezártam vele a dolgot végleg és ezt neki is elmondtam mikor Gabi halála után visszatértem ide.Nehezen de elfogadta a tényeket.Azóta csak köszönünk egymásnak de semmi több Látom rajta hogy szenved de ez van.De mért érdekel ez téged ennyire?-Ez a kérdés váratlanul jött Jan számára aki hirtelen nem tudta mit válaszoljon.A padlót nézte és a válaszon gondolkodott.De semmi értelmes válaszra nem jutott:

-Nem tudom talán mert kedvellek és azt szeretném ha boldog lennél.De te tudod mikor akarsz valaki mellet megállapodni.-mondta majd felállt és elindult az ajtó felé.Semir utána sietett és a karjánál fogva visszahúzta őt az ajtóból.Jan nem mert ránézni mert tudta azzal csak elárulná magát.Semir visszaültette a kanapéra majd megszólalt:

-Tudom mit akarsz ezzel mondani és a válaszom nem.Te nem érdemled meg.És szeretném ha a jövöben nem említenéd meg.Még ne is gondolj rá.

-Rendben megértettem.-és megpróbált felállni hogy távozzon de Semir nem engedte.Jan gondolatait kezdte figyelni majd folytatta:

-Ha azt hiszed hogy most haragszom rád akkor rosszul gondolod.

-Komolyan beszélsz?-nézett rá Jan.

-Igen nagyon is komolyan.Nem akarok veled haragba lenni hisz a társam vagy de a barátom is és ez a legfontosabb.

-Igen a barátod vagyok.-és mosolyogva folytatta-de most mennem kell.Köszi hogy elmesélted ezt nekem.

-Szivesen.-és együtt mentek el az ajtóig.Ott még elköszöntek egymástól,majd Jan lassan elindult lefele a lépcsőn. Ahogy ment le azon gondolkodott hogy hogyan mondja el Semir-nek hogy mi a véleménye róla és hogy mostanában meg amióta hallja a meséket olyan gondolatok kavarogna benne amiknek nem kellene.Remélte egyszer majd lesz annyi ereje hogy ezt elmondja Semir-nek akiben megbizik.Semir csodálkozó arcal csukta be a lakás ajtót majd arra gondolt hogy igazak e Jan érzései amiket iránta érez.Nem tudta eldönteni de remélte hogy az idő majd segit megértetni vele ezeket az érzéseket.