Hermione Granger egy hatod�ves boszork�nytanonc volt csak, azonban p�r ig�t m�r jobban ismert, mint a hetedikesek. Mondt�k r� n�ha, hogy megsz�llott, hogy str�ber, �s n�h�nyan sz�rmaz�sa miatt d�hb�l les�rv�r�zt�k, de senki nem tudhatta legf�ltettebb titk�t. Senki sem tudhatta, mir�l, avagy kir�l �lmodik �jjelente, s kire gondol minden szabad perc�ben. Nem egy hozz� k�zel �ll� fi�ra, nem a bar�tj�ra, de nem is �pp a macsk�j�ra. B�r Cs�mp�s el�gg� hozz�n�tt m�r, de nem, nem r� gondolt a nap nagyobbik r�sz�ben. Draco Malfoy volt az, ki fej�ben j�rt.

Hermione pontosan tudta, hogy val�sz�n�leg csak az�rt szeretett bele az ellens�ges mardek�rosba, mert t�lzottan el�rhetetlen volt b�rki sz�m�ra is, �s mellesleg szobat�rsai a nap nagy r�sz�ben r�la �radoztak. A griffend�les prefektus elismerte, hogy val�ban helyes lett az �vek alatt Malfoy, de ezt persze bar�tai el�tt sosem eml�tette. M�g mag�nak sem vallotta be t�l gyakran, �s ezekn�l az esetekn�l is ink�bb a k�nyvt�rba menek�lt tanulni, de ott sem hagyott neki megnyugv�st a sz�ke haj� sr�c k�pe.

- Mi�rt nem tudlak kiverni fejemb�l? - K�rdezte mag�b�l a nagy csendben, mikor �ppen megint szokott k�nyvkupaca m�g�tt �lt. Az eml�tett halomt�l semmit sem l�tott, �gy v�ratlanul �rte a v�lasz.

- Te, Granger, nem akarlak elkeser�teni, de itt senki sincs rajtunk k�v�l, nem tudom, kihez besz�lsz…- Hallotta �lmai szerepl�j�nek g�nyos hangj�t, ahogy pont az � asztala el�tt �llt. Hermione hirtelen �tlett�l vez�relve, meggondolatlanul �llt fel �s l�pett egyenesen Malfoy el�. Tekintet�t a fi��ba f�rta, �s �gy v�laszolt.

- Pontosan hozz�d besz�ltem. - Sziszegte halkan, mintha Malfoyra lenne d�h�s az�rt, mert � a gondolatainak t�m�ja.

- Hozz�m? Akkor viszont a k�rd�st nem �rtettem eg�szen pontosan, ugyanis nem hinn�m, hogy r�lam �br�ndozol �jjelek�nt - Vihogott fel kicsit a fi�, de meglehet�sen fur�nak tal�lta, hogy a griffend�les ilyen egyenesen el� �llt, s n�zett szem�be. M�g senki sem merte �gy v�llalni a szemkontaktust, csak ha a fi� is �gy k�v�nta. Szem�t mintha nem tudta volna elford�tani. Nem az�rt, mintha szebbnek l�tta volna prefektust�rs�t, hanem az a perzsel�, vad tekintet egyszer�en foglyul ejtette.

- Hihetetlen, milyen h�lye vagy! �ppen azt k�rdeztem, hogy mi�rt nem tudlak elfelejteni… Szerinted, ha ezt k�rdezem, akkor sosem jutsz eszembe? – Hermione hangja nem g�nyos volt vagy megvet�, mint eddig, hanem csup�n t�rgyilagos.

- Nem tudom, milyen viccet tal�ltatok ki m�r megint a h�lye haverjaiddal, de..- Nem tudta befejezni, mert ekkor az eddig h�roml�p�snyire �ll� l�ny m�r k�zel sem volt olyan t�vol t�le.

- Azt hiszed, b�rmilyen h�lye po�n kedv��rt �ldozn�k annyit, hogy ilyen k�zel legyek hozz�d?- M�g k�zelebb ment - Hogy ilyen k�zelr�l �rezzem s l�ssam tested minden egyes bizonytalan rezzen�s�t is… - Hangja fura volt, mintha valami olyanr�l besz�lne, amit r�g�ta el akart volna m�r mondani, de most m�gsem �rzi helyesnek.

- Granger, ez… Ezzel meg mit akarsz mondani? - A l�ny szavai val�sak voltak, a mardek�ros az igaz szavakt�l val�ban elbizonytalanodott �s �vatosan m�regetni kezdte Hermion�t, hogy mi �thetett bel�.

- Hm… Nem! Nem lehet, hogy t�nyleg egy ilyen h�lye alakba szerettem bele…- Cs�v�lta meg fej�t lemond�an a l�ny, hogy m�g g�nyol�d�sra sem m�ltatta a fiatalabb Malfoy. Ahogy visszal�pett volna hely�re a k�nyvek m�g�, a fi� ut�nany�lt �s megragadta csukl�j�t, er�sen �s m�r hat�rozottan maga fel� h�zva.

- Azt akarod bemes�lni nekem, hogy te, Hermione Granger, az eminens griffend�les bel�m szerett�l, a szint�n kit�n� mardek�rosba? – Hitetlenkedett a fi�, �s nem tudta meg�llni kaj�n vigyor n�lk�l. Hermione s�hajtott egyet s tekintet�t ism�telten a jeges szemp�rba m�lyesztette, majd halkan sz�lalt meg.

- Most engedj el, k�rlek, Malfoy. - S a fi� mintha csak parancsot teljes�tene, leengedte karjait. Ezen elcsod�lkozott, �s ezt az id�t kihaszn�lva a l�ny m�r a k�nyvt�r m�sik v�g�ben j�rt �s futott is tov�bb. Mindk�t fiatal fej�ben hasonl� gondolatok cik�ztak, pontosabban mindketten a m�sik f�lre gondoltak.

Vajon mi �thetett Grangerbe? – T�prengett Malfoy. - Sosem l�ttam m�g �gy viselkedni �t. �s magamat se… teljesen led�bbentett a viselked�se… ez nem t�rt�nhet meg �jra… meg kell keresnem.

Hermione ek�zben m�r a park h�v�s �s nedves f�v�t taposta. Tavasz volt, de kor�ntsem j�tt m�g meg a nagy id�j�r�s-javul�s. Tov�bbra is hideg volt, csak ehhez m�g p�rosult a kellemetlen�l hosszan tart� es�z�s is. A griffend�les l�ny leroskadt a f�be, valahol a t�part k�rny�k�n. L�bait maga el� h�zta, s fej�t t�rdeire t�masztotta. - Istenem, de h�lye vagyok! – gondolta - �n most t�nyleg bevallottam neki, hogy szeretem? Nem, ezt nem hiszem… k�ny�rg�m, keljek m�r fel ebb�l az �lomb�l! - De gondolatait fel�bred�s helyett egy nemr�g hallott hang szak�totta meg.

- Tudod, Granger, sok�ig gondolkoztam… Na j�, csak p�r percig, hogy mi�rt is mondtad azt, amit. V�g�l arra jutottam, lehet, hogy nem po�n – A fi� hangja kiv�telesen norm�lis volt, nem g�nyos, �s ezt Hermione igencsak �rt�kelte.

- Azt �ruld el nekem, mi vezetett ide? �s mi�rt nem g�nyol�dva h�reszteled, hogy szeretlek?

- Az els� gondolatom val�ban ez volt, de… De azt�n elgondolkoztam, hogy nem �rdemled meg, ha annak ellen�re bel�m szerett�l, hogy �n… khm… �rted - Magyar�zta el�gg� �rzelemmentes hangon. L�tszott, uralkodik mag�n, hogy ne ejtsen el egyetlen s�rt�st sem. Nem parancsolta ezt senki, saj�t maga nem akarta most megb�ntani a l�nyt

- Tudod, a rajong�im k�z�l senki sem engem szeret. Szeretik a Malfoy nevet, szeretik a p�nzem �s a rangom a suliban. - Hermione elfintorodott e szavakra, ez�rt Malfoy folytatta, miel�tt m�g f�lbeszak�totta volna. - De te ezt nem szeretheted bennem, hisz amennyire ismerlek, tudom, hogy neked ezek nem is sz�m�tanak. S hogy csal�dom is ut�lod. M�g a g�nyos �s szem�t jellemem is szeretetre k�sztetett.

- �s mi�rt j�tt�l ut�nam? Mert l�tsz�lag nem az�rt, hogy kig�nyolj…

- Nem, nem az�rt. Azt akarom megtudni t�led, hogy mit szeretsz bennem. Mondjuk, s�ta k�zben elmondhatn�d… - Azzal m�r indult is az erd� sz�le fel�, s Hermione el is kezdte monol�gj�t, ahogy a f�k k�rny�k�re �rtek.

- Nehogy azt hidd, Malfoy, hogy a g�nyol�d�sod miatt szerettem bel�d… - Kezdte, de a mardek�ros m�ris k�zbesz�lt.

- Ha szerelmi �gyr�l besz�l�nk, nem lehetne ink�bb egy ideig Drac�nak h�vnod? Vagy ink�bb „H�, Te” vagy nem tudom, csak ne Malfoynak!

- Nem vagyok szerelmes bel�d, CSAK szeretlek.

- Mintha az olyan m�s lenne. �s k�l�nben meg ne k�tekedj - Mosolyodott el halv�nyan csod�k csod�j�ra H� Te (aki nem �rten�, H� Te = Malfoy).

- Te meg akkor ne sz�lj bele! - �lt�tte a fi�ra nyelv�t j�t�kosan Hermione. - Legal�bbis akkor ne, ha m�g ma hallani akarod a dolgot…

- J�-j�, t�nyleg befogom! - Itt egy cseppet elvigyorodott, �s val�ban csendben v�rta, hogy a l�ny �jra hozz�kezdjen, de mikor Hermione �pp nyitotta a sz�j�t, s az els� hang kij�tt tork�n, ism�t megsz�lalt.

- Mikor kezded? - K�rdezte igen j�kedv�en, mire a l�ny is felnevetett cseppet, s v�g�l val�ban hozz�kezdett a t�rt�nethez.

- Sz�val, a szeretetem oka az, hogy… igazs�g szerint nagyon sokat figyeltelek. Lehet, hogy te nem �rezted, de mindig ott voltam valahol. Az �rny�kban, ahova te sosem figyelsz. Ahogy figyeltem, mik�nt cs�b�tod el minden nap a k�vetkez� szeret�det, egyszer�en r�m is hatott valahogy. Olyankor el�sz�r egy csepp kedvess�get is mutatt�l magadb�l… Mikor egyed�l volt�l, sokkal…- M�g el�g hossz� ideig magyar�zta a mardek�rosnak, mi is volt az ok, ami�rt belez�gott. A fi� pedig �let�ben el�sz�r csendben �s figyelmesen hallgatta a mugli sz�rmaz�s� �vfolyamt�rs�t. V�g�l �gy f�l �ra m�lva m�r csendben haladtak egym�s mellett, de m�r vissza, az iskola fel�. V�szesen k�zeledtek a kast�lyhoz.

- Azt hiszem, itt el k�ne v�lnunk, nehogy valaki megl�sson. - Fordult a l�ny fel� Malfoy, mire a megsz�l�tott lehajtotta a fej�t. Ilyen besz�lget�s ut�n t�bbre sz�m�tott. Mikor ezt mardek�ros t�rsa �szrevette, felemelte a l�ny �ll�t �s a szem�be n�zett. Maga sem tudta mi, de valami a hatalm�ba ker�tette az elm�lt percekben, �r�kban, mi�ta a l�nnyal besz�lt. K�zel hajolva el�bb apr�bb, majd forr� cs�kot adott a l�ny ajk�ra, aki a pillanatot kihaszn�lva szenved�llyel cs�kolt vissza. Ezut�n sz� n�lk�l v�ltak el, mindketten a saj�t klubhelys�g�k fel� igyekeztek. Hermione rem�nykedve, Malfoy k�ts�gbeesetten.

A griffend�les prefektus �gy fek�dt le az �gy�ba, hogy �lmai fi�ja szereti, vagy legal�bbis kedveli. V�rta a m�snapot, mikor ajkuk megint �ssze�r. Azonban a l�ny sejt�seinek ellen�re a k�vetkez� napok (szombat �s vas�rnap) �gy teltek el, hogy m�g csak nem is l�tta a sz�kes�get. Legal�bbis k�zvetlen k�zelr�l nem. Ezt szigor�an arra fogta a l�ny, hogy biztos tanul, vagy valami. Vas�rnap este azonban megpillantotta szerelm�t a parkban s�t�lni, belekarolva az � dr�ga Pansyj�be �s �pp cs�kot adott buta bar�tn�j�nek.

Hermione csak alakjukat l�tta, azt nem, hogy pontosan melyik ir�nyba tartanak. �gy nem tudhatta, hogy Malfoy pontosan l�tta, amint a l�ny elszaladt az El�csarnokb�l �s m�g visszhangz� l�pteit is hallani v�lte. R�gvest otthagyta Pansyt �s Hermione ut�n futott. Futott, hogy megmagyar�zza azt, amihez semmi k�ze nincsen a l�nynak. De most nem gondolkozott, csak egy gyenge, de m�gis �letteli �szt�nre hagyatkozott �s k�vette a l�nyt, aki val�ban szereti.

Hol m�shol tal�lhatott volna r�, mint az „els�” tal�lkahelyen, a k�nyvt�rban. Ahol ez az eg�sz elkezd�d�tt. �s ahol v�get is fog �rni.

- Granger! – Sz�l�totta meg futt�ban a s�rdog�l� l�nyt, aki az egyik ablaknak d�lve b�mult kifel�, figyelve a naplemente utols� foszl�nyait. Vezet�knev�nek hallat�n �sszerezzent �s kelletlen�l h�trafordult.

- Mit akarsz m�g itt? - K�rdezte halkan, rekedtes hangon, �s ell�pett az ablakt�l, k�zelebb a fi�hoz.

- Csak azt akarom mondani, hogy Pansy nem jelent nekem semmit. - kezdte, de Hermione el�l�pett, pont �gy, mint az els� est�n.

- Na �s �n? �n jelentek valamit? Jelentett valamit az az egy �j, az az egy besz�lget�s? Amiben felfedtem el�tted legm�lyebb �s legrejtettebb �rz�seim… Jelentett valamit az az egy cs�k? Nem lehet, hogy az eg�sz, csak egy cs�k lett volna…- s�rt tov�bb a l�ny, de megszeppenve abbahagyta, mikor meg�rezte Malfoy egyik karj�t a derek�n, a m�sikat pedig az arc�t simogatva. A mardek�ros ism�t k�zel hajolt, mint p�r esttel ezel�tt, �s m�g forr�bban, az elb�cs�z�s eszm�j�vel cs�kolta a l�nyt, majd leheletnyit elt�volodva suttogta remeg� ajkakkal.

- Nem csak egy cs�k volt, nem csak egy �j. K�t cs�k s �r�kk� tart� k�t �jjel…

V�GE