1. Fejezet - A v�g �s a kezdet

"Severus, Severus, ugye nem k�pzelted, hogy meg�szhatod! Lord Voldemortot nem lehet el�rulni!" ki�ltotta, gonosz, v�r�s szemei izzottak a s�t�t kamr�ban. Fekete alak hevert l�bain�l, l�legzete neh�zkes, sz�ja sark�ban v�kony v�rcs�k folyt le. Fekete szemei elvesztett�k f�kuszukat, lassan pislogott. Fej�t a S�t�t Nagy�r fel� ford�totta. Hangja rekedt suttog�sk�nt hallatszott. - "Ahogy gondolod… Ap�m." - Ajkai furcsa, szinte m�r groteszk mosolyra h�z�dtak. Elhal� hangon, gonoszul felkacagott, Voldemort zavarodott tekintet�t l�tva, de a nevet�s m�ly h�rg�sbe fulladt. Szemei �jra elvesztett�k f�kuszukat, �s mindent elnyelt k�r�l�tte a s�t�ts�g. A l�mp�k a falakon kialudtak, ahogy egy furcsa m�gikus sz�l has�tott v�gig a helys�gben. Majd amilyen gyorsan kezd�d�tt olyan gyorsan el is m�lt. �s a f�kly�k visszanyert�k f�ny�ket. A k�gy�szer� arc elvesztette marad�k sz�n�t, szemei t�gra ny�ltak a f�ld�n fekv� alak fel� n�zett de � nem l�tta az alakot, csak a m�lt elfelejtett �rnyait, amelyek egy pillanattal ezel�tt megrohant�k elm�j�t.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Roxfort b�szke tornyai a s�t�t �g fel� meredtek. A tornyok ablak�b�l f�ny �radt, hogy el�zze a s�t�ts�get, amely k�zrefogta �s fojtogatta a kast�lyt. Albus Dumbledore irod�ja m�ly�n a Tiltott Rengeteg koroms�t�t vonal�t f�rk�szte. Mint f�ny�r-robban�s, kelt a nap a f�k tengere felett, �r�met �s vil�goss�got hozva a vil�gra, de Albus Dumbledore torka �sszeszorult �s lelk�t s�t�t �rny�k vonta be. Az �ra lass� kattog�sa a falon jelezte az id� m�l�s�t. Gondolataiban egyre jobban elmer�lve figyelte az erd�t, v�rta, hogy egy s�t�tbe burkol�zott figura visszat�rjen hozz�. A hajnal lassan nappall� fordult �s a nappal �jszak�v�, de � csak v�rt �s rem�lt. Halk kopog�s zaja akasztotta ki r�v�let�b�l, az ajt� halkan kiny�lt �s egy alak l�pett be a szob�ba, hallotta a tal�rja suhog�s�t, �rezte, ahogy valaki a v�ll�ra tette a kez�t.

- “Albus!” – l�gy, b�rsonyos hang, ut�nozhatatlan sk�t akcentussal. - “Albus, el kell engedned” – McGalagony hangja megremegett. Dumbledore elk�nyszer�ttette tekintet�t az erd�r�l, hangja halk volt, tele �rzelmekkel.

- “Nem tehetem, am�g m�g van rem�ny. Ezzel tartozom neki.” – Szeme, ahol az �r�k mindentud� csillog�s volt, most k�nnyekt�l csillogott. Megpaskolta Minerva kez�t, majd �jra az erd�t f�rk�szte; hangja rekedt volt, de tiszt�n hallhat� - “Nem tehetem.”

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Feh�r paplanok k�zt, �benfekete haj� var�zsl� fek�dt. Arca term�szetellenesen feh�rnek t�nt, ahogy szinte egysz�n� volt a paplannal, �s term�szetellenesen nyugodtnak; aki csak egy pillant�st vetett az alakra, k�nnyen hihette, hogy halott. Mellkasa l�gy lass� emelked�se �rulta csak el az �let jelenl�t�t. Tom Riddel, alias Lord Voldemort, a S�t�t Nagy�r, kit rettegett mugli �s var�zsl� sz�let�s� egyar�nt, most az �gy sz�l�n �lt, �s figyelte fi�t. Nos igen, a fi�t.

Mindig is a halhattalans�gra v�gyott, az �r�k �letre, csak �pp nem �gy. Ez igaz�n ideges�t� volt: � a mindens�g ura, na j�, nem, m�g nem - nyugtatta meg mag�t. Majd tekintete �jra fi�ra t�vedt, ’Julia’ Nos, igen… egy gy�ny�r�, nagy hatalm� boszork�ny. �benfekete haj �s szemek csak�gy, mint a fi�nak. Hmm �s a vele t�lt�tt �jszaka. Most hogy jobban megn�zi, saj�t von�sait v�li felismerni a fi�ban, persze igazs�g szerint mindig is ott voltak. Nemhi�ba kedvelte ennyire a fi�t… a FI�T. H�t igen, ezt az �j fejlem�nyt m�g meg kell szokni.

’Severus Snape a fiam’ Igen, de valami nem az igazi ’Severus Snape a fiam, �s a S�t�ts�g hercege’ nos, �gy m�r mindj�rt jobb. Kiss� r�miszt� mosoly jelent meg ajkain, halkan kuncogott az elm�j�ben megjelen� morbid gondolatra.

’�n meg�ltem az ap�mat, � meg el�rult az ellens�geimnek. Lehet, hogy csal�di hagyom�ny.’

A gondolat sajg� sebeket hagyott sz�v�ben, a sok elvesztegetett �v �s lehet�s�g. Komolyan, egyesek szerint nincs sz�ve, se �rzelmei; m�gis, hogy k�pzelik. Egyszer�en felh�bor�t� a felt�telez�s is, v�rt k�vetel. Sok-sok v�rt. Na j�, t�nyleg nincsenek �rzelmei, de az�rt n�mi f�lelem kij�r, nem?

Halk ny�sz�rg�s mozd�totta ki gondolataib�l, ahogy a fi�ra n�zett, egy �j, mindent els�pr� gondolat futott �t elm�j�n. Szem�ben furcsa f�ny gy�lt. Van valami. Egy �si, s�t�t var�zslat. Nagyon s�t�t, �s vesz�lyes, de v�g�lis nemhi�ba � a S�t�t Nagy�r. Lassan fel�llt, �s a fia f�l� hajolt. Halk k�nt�l�sba kezdett, ami egyre hangosabban folytatott, Severus test�t ez�st�s f�ny bor�totta. M�g v�g�l egy f�nyrobban�ssal elvak�totta a szob�t. Voldemort befejezte a k�nt�l�st, lassan kinyitotta v�rv�r�s szemeit, �s remekm�v�re n�zett. Arc�n apai mosoly futott �t, amit ha b�rki l�tna, sik�tva futna az �let��rt.

De ezt a pillanatot nem l�tta senki, csak � �s a fia, a legt�k�letesebb fegyver, ami roml�sba viszi a f�nyt, �s gy�zelemre vezeti a s�t�ts�get. Dumbledore pusztul�sa �s az � gy�zelme. H�t mit akarhat m�g egy b�szke apa a fi�t�l?! Nos, tal�n Potter fej�t egy t�lc�n? Igaz�n �d�t� gondolat. Egyvalamiben biztos volt: k�tszer nem k�veti el ugyanazt a hib�t. Most a fi� szolg�lni fogja Ur�t, akarom mondani apj�t. Gonosz mosoly ter�lt el arc�n, szemei furcs�n csillogtak, ahogy a kis alakra n�zett az �gyban. Egy t�r�keny kisfi�, h�feh�r arccal, �s �benfekete haj�val

’Ak�r egy Angyal!’ kuncogta ’� igen, a puszt�t�s bukott angyala!’ felkacagott, nevet�se ridegen visszhangzott a kop�r falak k�zt.

A gyermek az �gyban �nk�ntelen�l is megremegett a zaj hallat�n. Majd lassan �tfordult a m�sik oldal�ra, �s aludt tov�bb.

2. Fejezet – �bred�s

Severus kinyitotta szem�t, egy ismeretlen szoba l�tv�nya fogadta. Elm�je k�d�s volt, tele ismeretlennek t�n� arcokkal �s nevekkel. Lassan fel�lt, minden izma sajgott. R�gi eml�k villant fel a test�t �tj�r� f�jdalomr�l. Szemeit megd�rzs�lte, majd k�v�ncsian k�r�ln�zett.

Ez a hely nem a pince, az fix. Akkor viszont mi�rt a f�jdalom? Ott volt a v�lasz, ami �pp csak hogy elcsusszant elm�j�be. A szoba kifejezetten idegen volt �s rideg, nem mintha valaha is lett volna olyan szob�ban, ami nem ilyen, csak umh, megint az �rz�s, hogy van m�g itt valami, de de mindegy, megvonta a v�ll�t. Ami rossz �tletnek bizonyult: f�jdalom has�tott a bel�. ’Ok�, nincs v�llr�ngat�s, Jegyezve.’ Tekintet�t tov�bb j�ratta a szob�n, amikor a semmib�l hirtelen egy v�r�s szem� alak l�pett el�.

Severus az ajk�ba harapott ijedt�ben, hogy elfojtsa sikoly�t. Mert sik�tani, azt nem szabad, �s Severus ezt m�r r�g megtanulta. Ahogy az alakot figyelte, a test�n furcs�n ismer�s, rideg, h�tborzongat� �rz�s futott �t. – „Oh, dr�ga kis Severusom! H�t v�gre �bren vagy!” – Az alak k�zelebb l�pett hozz�. Severus akaratlanul is nyelt egyet. Az alak kiny�jtotta kez�t, �s l�gyan a fi� f�le m�g� t�rta a gyermek arc�ba hull� tincseket. – „Azt hittem v�gleg elvesztettelek.” – hangj�nak l�gy hangz�sa megnyugtatta a fi�t.

Voldemort le�lt az �gy sz�l�re, �s karjaiba vette a kis testet. Lass�, nyugtat� gesztusk�nt cir�gatta a h�t�t, ’ahogy az ap�k teszik a fiaikkal’ gondolt�k szinte egyszerre. Severus lassan kiengedte l�legzet�t, amit eddig nem is vett �szre, hogy bent tartott. Voldemort kiss� eltartotta mag�t�l a fi�t, hogy jobban l�ssa az arc�t. Legnagyobb meglepet�s�re �ri�sira ny�lt, ragyog� fekete, �rtatlan szemekkel tal�lta szembe mag�t, melyek tiszt�n t�kr�zt�k a gyermek zavarodotts�g�t. - „Nem ismersz meg Severus?” – hangja tele volt �rzelmekkel. �s szinte m�r remegett.

Ha valaki most hallan�, nos mondjuk csak annyit, nem lenne sz�ks�g tov�bbi h�bor�ra, mert mindenki holtan esne �ssze. Ki lehet ez az alak, �s mit tett Voldemorttal? A jelenet ink�bb illett egy agg�d� ap�hoz, mint a S�t�t Nagy�rhoz. V�g�l is, � csak egyvalamit szeret: hatalmat az emberek felett.

A fi� bizonytalanul megr�zta a fej�t, szem�t elford�totta, �s ism�t ajk�ba harapott. Elm�j�n ism�t alakok suhantak �t, �s �jra ott volt az �rz�s, csak most tiszt�bban, egy r�gi eml�k a f�jdalomr�l, amit ez a hang hozott test�nek �s lelk�nek. Ism�t nagyot nyelt, izmai akaratlanul is megfesz�ltek, �s megpr�b�lt kisebbnek l�tszani, an�lk�l hogy mozdulna �s v�rta a f�jdalmat. De nem j�tt. - „Kiss� zavart lehetsz most fiam, hisz hetekig l�z�lmok gy�t�rtek, �let �s hal�l k�zt lebegt�l.” – kez�t a selymes fekete hajon pihentette - „M�r f�ltem, hogy �jra elvesz�telek.” – Hangj�b�l aggodalom sug�rzott, ut�nozva a fi� gesztus�t az als� ajk�ba harapott – „Eml�kszel b�rmire? P�ld�ul, hogy h�ny �ves vagy?” Severus f�l�nken fel� ford�totta arc�t, szem�ben b�szkes�g csillogott „�t” sz�lalt meg el�sz�r, ami�ta fel�bredt. Majd gyorsan a kezeire n�zett �s halkan hozz�tette „leszek decemberben. J�v� decemberben.” Tette hozz� alig halhat�an.

Voldemort halkan kuncogott a gyermek viselked�s�n, aminek eredm�nyek�nt gyorsan egy h�rhedt Snape fintor v�g�n tal�lta mag�t, ami egy 4 �vest nem tett �pp f�lelmetess�, ink�bb m�g �desebb�. ’Na, ez meg honnan j�tt?!’ gondolta Voldemort, �s pr�b�lta elnyomni felt�r�ben l�v� mosoly�t. - „Rendben, most pihenj! Sz�ks�ged van r�.” - mosolygott a fi� durc�s von�sain. L�gyan megsimogatta a fi� selymes haj�t, majd fel�llt.

Hirtelen l�gy h�z�st �rzett tal�rja bal �j�n �s k�rd�en a fi�ra n�zett, felvonva egyik szem�ld�k�t. - „Mikor j�n a nagyap�m?” - „Sajn�lom fiam, Julien meghalt.” Figyelte, ahogy Severus �jfekete szemei m�g jobban elkerekedtek, arca, ha lehet, m�g jobban elfeh�redett. Az ajkai mozogtak, de hang nem j�tt k�z�l�k. Szempill�i lecsuk�dtak, �s mikor �jra felny�ltak, k�nny �ztatta �ket. ’Sz�vf�jd�t� l�tv�ny’ gondolta Voldemort ’m�g j�, hogy nincs sz�vem.’