Fejezetc�m: Vavidien

Egy kies t�lvil�gi t�jon, a s�t�t er�k birodalm�nak hat�r�n, nem �l meg semmi a mi vil�gunkb�l, csup�n a f�lelem. Ide m�r nem �r el az �ltet� napf�ny. A f�k k�s�rteties �rnyai ny�lnak az �g fel�, szinte mozogni l�tszanak a lil�s hom�lyban, amit Szukr�n l�ngjai okoznak.

Minden, ami a vil�gunk r�sze, itt furcsa �rnyk�nt lebeg �let �s hal�l k�zt. A f�k suhog�sa itt a haldokl�k h�rg�s�t �s f�lelm�k sikoly�t viszi a t�volba.

Egy k�penybe burkol�zott alak rohan Isandar mocsar�n �t, a hangok minden l�p�ssel k�zelebb ker�lnek hozz�. Lassan sz�v� form�l�dnak a zajok �s z�rejek, egyre er�s�dik a suttog�s:

- Vavidien - halk l�lek�l� suttog�s, mely az ember sz�v�be hatol, �s a rem�nytelens�g k�tes cseppjeit cs�p�gteti a lelk�be. �jra �s �jra egyre k�zelebbr�l hallatszik - Vavidien.

Vavidient a k�ts�gbees�s hat�r�n, ereje utols� cseppjein�l a f�lelem, ami er�sebb minden m�s �szt�nn�l, hajtja el�re. L�pteit az isandari folyond�rok lass�tj�k, elbukik futt�ban. Ahogy elter�l a f�ld�n, a leveg� kiszorul t�dej�b�l, �s p�r pillanatra elvesz�ti tudat�t. Est�ben csukly�ja is leesett, felt�nni l�tszanak von�sai. Arca iszony�an s�padt, szem�t lehunyta, hogy visszanyerje uralm�t teste felett, p�r pillanatig csak saj�t szapora zih�l�s�t hallja. Majd agy�ba �jra betolakodik a k�s�rteties sz�l�t�s:

- Vavidien - szinte a f�le mell�l hallatszik. A r�m�let �jra utat t�r �s er�t ad, �jra �s �jra pr�b�l fel�llni, de kezei megremegnek �s ism�t a f�ld�n tal�lja mag�t.

Dermeszt� hideg lesz �rr� test�n. Vavidien �rzi, �s lassan m�r l�tja is a t�volban felt�n� d�monokat. Pillanatr�l pillanatra k�zelebb ker�lnek hozz�, szinte m�r fel� tornyosulnak e pokoli fenevadak. Hirtelen Vavidien elt�nik, �s a d�monok felsik�tanak a d�ht�l.