Gyengélkedő, 1996. szeptember 12.- kedd délelőtt 10 óra

Naplóm!

 Azt hiszem ma már nyugodtabb vagyok. Rendben, ez nem igaz. Teljesen kiakadtam és megpróbálok újra rendesen viselkedni, de nem megy.

 Folyton arra gondolok, hogy biztos épp kínozzák vagy egy sziklán éheztetik és már várja a felszabadító halált. De az is lehet, hogy menekül és bujdos, miközben az éghez fohászkodik, hogy túlélje addig, míg nem jön a felmentő sereg. Az is lehet, hogy már napok óta holtan fekszik valahol a semmi közepén, és mire megtaláljuk már csak a felismerhetetlen teste, vagy a csontváza marad meg.

 Tudom, hogy ez nem éppen pozitív gondolkodás, de hogyan is lehetnék optimista, hogyha tudom, hogy egyedül van száz vagy még annál is több feketemágussal szemben?!

 Az életemet is odaadnám, ha segíthetnék rajta, vagy ha megmenthetném!!

 Könyörgöm valaki, akivel találkozott az eltűnését követően, úgy védje, ahogyan én tenném! Szívvel lélekkel!

 Te még mindig nem értesz meg igaz? Nem érzed át a fájdalmam, ugye?! Mert csak egy vacak papírcsomó vagy, semmi több! Hogyan is várhatnék választ tőled, hogyha annyi eszed sincs mint egy macskának?!!!!