Roxfort, 1996. szeptember 11.- h�tf�, �jjel tizenegy �ra

Napl�csk�mm!

 Istenem...ez nem lehet... ee...egyszeeeer���eeen neemm akaroomm elhinniiii...!!!!!

Ne haragudj, hogy teles�rlak..., de egyszer�en nem megy! Ez lehetetlen! Mi�rt?! Mi�rt kellett meghalnia?! El akartam mondani neki, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire fontos nekem �s hogy bocs�sson meg, ami�rt ezekben a neh�z id�kben m�g �n is k�nzom a viszonzatlan �rz�seimmel, de...m�r nem tehetem meg.

 M�r sohasem fogja leharapni a fejem, hogyha a saj�t �rdek�ben sz�lok McGalagony professzornak, ha kap egy ismeretlen szem�lyt�l egy �j sepr�t. M�r sohasem besz�lhetem le �jf�li p�rbajr�l, nem adhatok neki tan�csot szerelmi �gyekben �s soha, de soha nem n�zhetek a szem�be... az elb�v�l� �l�nk z�ld szemp�r is csak az eml�keimben �l tov�bb........ hiszen...H...Ha...Harry....Harry meghalt!

 Remeg a kezem  ahogyan �rok. S�t, teljes val�mban reszketek. M�r nem is s�rok, hanem b�g�k. Hiszen nincs �s nem is lehet itt! M�r az sem �rdekelne, ha a szemem l�tt�ra k�rn� meg Ginny vagy Cho vagy ak�r Pansy Parkinson kez�t, csak lenne itt!

 Mi�rt nem besz�ltem vele?! Mi�rt halogattam mindig, hogy majd?!!

 Nem b�rom tov�bb...azt hiszem belehalok a f�jdalomba... McGalagony most l�pett be a gyeng�lked�be...v�r�sek a szemei �s teljesen kik�sz�ltek az idegei...

 Nem akarom �s nincs is er�m tov�bb folytatni a napl� �r�st...nincs is �rtelme!! Kin seg�t, ha napl�t �rok?! Ha nem �rogattam volna folyamatosan, akkor r�g megbesz�ltem volna vele mindent �s lehet, hogy nem �gy t�rt�nt volna. Hogy nem halt volna meg!