Black-h�z,1996.augusztus 1.- kedd

 Kedves napl�m!

 Az �jjel �des �lmom volt valakivel. Nem tudom ki volt az. Nem l�ttam az arc�t, csak azt, hogy sz�ke, kedves, meg�rt� �s szenved�lyesen szeret. De ezeket is ink�bb csak �reztem, mint l�ttam. Amikor fel�bredtem, �gy �reztem, mintha kicser�ltek volna. P�r pillanatig…hiszen akkor m�g �gy �reztem az a kedves, megnyugtat� szem�ly tart a karjaiban, de ut�na r�m t�rt a val�s�g ahogyan k�rbetekintettem szob�mon.

Sz�n kavalk�d a falakon…fest�k mindenhol…az a k�tsz�n� t�rgy, mely csak m�solatot tud k�sz�teni, de az eredetit soha sem adhatja meg. �s ott volt a v�szon, melyen a saj�t arck�pem volt. Felkeltem �s �t�lt�ztem. Egy b� pulcsit �s egy farmert vettem fel. A farmer csak az�rt volt b� r�m, mert m�r napok �ta nem ettem semmit. Azt�n a t�kr�mh�z l�ptem. Belen�zve egy k�s�rtetet l�ttam. T�bb� m�r nem voltam ugyanaz. Nem ismertem magamra, ha t�k�rbe n�ztem. �n csak… egy �rny vagyok…egy alak valahol a vil�gban…

 Kezembe vettem a hajkef�met �s lassan, finoman, elkezdtem kibogozni, k�cos g�nd�r hajf�rtjeim. Barna hajam m�r napok �ta nem l�tott f�s�t, de tegnap �jjel hajat is mostam, �gy valamivel k�nnyebben ment most a bogoz�s. Mikor v�geztem vele, feltettem egy hajp�ntot �s egy kis piros�t�t az arcomra, majd fekete szempillaspir�llal �s szemceruz�val kih�ztam a szemem, ahogyan Parvatit�l tanultam. Tavaly sokszor mutatta meg hogyan kell, mire kell odafigyelni, �s mi ennek az eg�sz m�veletnek a titka. �gy h�t a szemh�jamra feltettem egy hajsz�lv�kony r�tegben aranyport is. Ezt Parvati keverte a saj�t receptje alapj�n. Az ember az eg�sz test�n haszn�lhatta, mindig ott maradt �s v�zzel k�nnyen le lehetett mosni.

 A kisminkelt arcomat l�tva, felb�torodtam. Levettem a pulcsit, �s felvettem egy az alakomra ill� fekete ujjatlan fels�t, a hajamb�l pedig kivettem a p�ntot, �s egy kontyba t�ztem �ssze h�tul.

 Sportcip�t vettem fel az eg�sz �lt�z�kemhez �s v�gign�ztem magamon. Annyira nem Hermion�s voltam, de ma kiv�telesen nem �rdekelt. �gy d�nt�ttem, hogy a mai napom nagyon ellent�tes lesz a megszokott �letvitelemmel. Holnap majd minden ugyanolyan sz�rke lesz, de ma nem. Ma meg�nneplem azt, hogy lemondtam Harryr�l, hogy �j�letet kezdek, illetve folytatom a r�gi sz�pet.

 Magabiztosan nyitottam ki az ajt�t �s l�ptem ki rajta. �tl�ptem a k�sz�b�t f�nyes nappal, amikor mindenki lent reggelizett.

 Bel�ptem a konyh�ba, de ott nem azok v�rtak akikre sz�m�tottam. Pontosabban nem csak �k. Ott �lt Harry, Remus, Tonks, Kingsley �s az eg�sz Weasley csal�d. Biccentettem nekik �s megk�rtem Siport, hogy hozzon fel reggelit a szob�mba, majd vag�ny csajszi m�dj�ra kil�ptem a helyis�gb�l. Kint fell�legeztem �s most a napokban el�sz�r, elmosolyodtam.

 Mert megcsin�ltam. K�pes voltam t�ltenni magam ezen is, ahogyan m�r oly sok mindenen!! �s bizton kijelenthetem, hogy �n, Hermione Samanta Granger, igenis egy beleval� n� leszek, amikor v�gre feln�v�k!!

 El�gt�telt vettem azzal, hogy Harry �s Ginny egym�s mellett �ltek, �s m�lyen elcsod�lkoztak, ahogy mindenki m�s is…illetve, hogy Fred �s Ron t�tott sz�jjal n�z r�m. Nem tudtam eld�nteni, hogy a k�ls�mmel van bajuk, vagy azzal, hogy lej�ttem k�z�j�k. K�pzelem mi lett volna, ha m�g �l�nkebb sz�nekkel festem ki magam. Legk�zelebb r�zst is fogok haszn�lni.

 A szob�mban pedig az ablakhoz l�ptem. Nem mertem lefesteni az utc�t, nehogy rossz kezekbe ker�lj�n a k�pem �s megtal�lj�k Harryt, ez�rt ink�bb az �lomb�li havas mez�t festettem le, a tavaszi madarakkal, a ny�ri naps�t�sben, az �szi levelekkel. �s a mindens�g k�zep�n ott �llt �…el�sz�r egy sz�rke alakot festettem, majd sz�k�t csin�ltam bel�le…v�g�l m�r csak arctalan volt. V�rtam az ihletre, hogy eszembe jusson, hogy derengjen, az �n �lomb�li lovagom, a megment�m arck�pe, de nem j�tt. Nem seg�tett. Ebben nem, de tudtam, hogy ak�rhol is leszek majd, mindig ott lesz velem, mert ott �l a lelkemben. Az a sz�ke alak a sz�vem. � j�tt el az �jjel, � seg�tett meg�rtetni velem a helyzetet, �s � nyugtatott meg, s v�g�l reggel � �bresztett r�, hogy minden amit �t�ltem igaz volt. „De mi van, ha nem a sz�vem…? Ha nem egy �lom, hanem egy l�tez� szem�ly…Ki lehetsz kedvesem…?” Eff�le gondolatokkal �lldog�ltam leeresztett k�zzel. A reggelim m�g mindig nem ettem meg, pedig Sipor m�r r�g behozta �s letette az asztalomra.

 D�l k�r�l benyitott valaki, hiszen m�r nem volt bez�rva az ajt�m. Csendesen l�pett be, �s z�rta be maga m�g�tt az ajt�t. �n pedig megfordultam. Pontosan �t, �s �gy v�rtam. Egy csod�lkoz� tekintet�, v�r�s haj�, �p lelkivil�g� l�nyt. Ginny Weasleyt.

-Szia Hermione!- k�sz�nt nekem egy kiss� elsz�gyellve mag�t.

-Szia!- k�sz�ntem neki vissza.- Elt�vedt�l?- nem is tudom mi�rt csipkel�dtem vele. Nem akartam vele haragban lenni! �n ki akartam b�k�lni!

-Nem…veled szeretn�k besz�lni… pontosabban mondani szeretn�k valamit. �s k�rlek hallgass v�gig!

-Igen? Mit?- vontam fel a szem�ld�k�m k�v�ncsian, de term�szetesen tudtam, hogy bocs�natot akar k�rni. Csakhogy t�l nagy volt a b�szkes�gem ahhoz, hogy ne v�rjam meg �s �n k�rjek t�le.- Hallgatlak.- tettem hozz� b�ztat�an.

-Szeretn�k bocs�natot k�rni. Nem lett volna szabad az�rt haragudnom r�d, mert nem k�z�mb�sen �rzel Harry ir�nt. Nem te tehetsz r�la…bocs�ss meg, hogy annyira m�rges voltam r�d!

-� Gin!- �s k�sz. M�ris egym�s nyak�ba borultunk k�nnyezve. T�l r�gen voltunk j�ban ahhoz, hogy egy ilyen kis semmis�gen k�pesek legy�nk v�resen �sszeveszni. F�leg ilyen v�szterhes id�kben.- Te is bocs�ss meg ami�rt…- majdnem elmondtam neki, hogy Harry �s �n mit csin�ltunk, de azt�n m�gis csak visszatudtam fogni magam. Pont id�ben. 

-De nem tehetsz r�la!- ha tudta volna mit akartam mondani, nem ez lett volna a reakci�ja, az biztos.- Akkor kib�k�l�nk?- k�rdezte.

-Persze!- v�laszoltam mosolyogva, mikor v�gre abbahagytuk a s�r�st.- Soha sem lett volna szabad �sszeveszn�nk, mert � pontosan ezt v�rja t�l�nk. Hogyha baj van, egym�s ellen fordulunk.

-De mi nem fogunk!- s ezzel megfogtuk egym�s kez�t. Innent�l kezdve �ssze tartunk. Ebben biztos vagyok. R��bredt�nk, hogy egyetlen kis vit�n mindent elveszthet�nk. T�nyleg mindent, mert Voldemort gonosz �s kegyetlen. Nem esik nehez�re bar�tot bar�t ellen ford�tani, �gy pedig semmi es�ly�nk sem lesz ellene, ha esetlegesen megt�madn� Harryt.- Tudod, j�l �ll neked ez a st�lus.- kacsintott r�m olyan der�sen, ahogyan csak Ginny tud. Azt hiszem pont ezzel fogta meg Harryt.  

-K�szi.- pirultam el a dics�retre. Nem gondoltam volna, hogy t�nyleg j�l �ll, csak ki�ltem n�i hajlamaimat. ;)

-Fred �s Ron �gy n�ztek ut�nad, hogy anya teljesen kiakadt. Elkezdett vel�k kiab�lni meg minden…azt�n mikor megl�tta George tekintet�t is…huh�…szerintem egy h�tig nem j�hetnek majd ki a szob�jukb�l.

-Ne viccelj m�r…- nevettem fel egy kiss� hangosabban a kellet�n�l, amire bej�tt Ron is.

-H�t ti mit csin�ltok?- k�rdezte �s pr�b�lta el�venni a szok�sos Ron k�z�nyt. De ez nem az � napja, ugyanis nagyon nem siker�lt neki. Pr�b�lta, de nem ment…egy kicsit elpirultam ism�t. Annyira aranyos volt… de ez�ttal v�gk�pp kijelenthetem, hogy fogalmam sincs mit �rzek ir�nta! S�t! M�r eld�nteni sem tudom, hogy ki csak a bar�tom, kit szeretek �gy, mint egy bar�tot �s kibe vagyok szerelmes igaz�b�l. Tal�n csak most ker�ltem bele a tin�dzserkor egyik nagy csapd�j�ba. A szerelembe. Pontosabban a szerelmi h�romsz�gb�l l�baltam ki. Mindenesetre �r�l�k, hogy v�ge ennek az eg�sz �r�letnek. B�rcsak m�r �j�v lenne �s elfelejthetn�m ezt az eg�szet!

-Semmit…- somolygott Ginny.

-Hermione!- l�pett be Tonks egy v�r�s cic�val…na j�! Nem hagyom, hogy kital�ld, el�rulom! Cs�mp�ssal! Hogy �n milyen boldog lettem!! :)

-Cs�mp�s!!- �s cic�m a nev�t hallva, r�gt�n r�m ugrott.

-V�c�kefe…- morogta Ron, de nem ugrottam r�. Egyel�re…

-Kingsley �pp most hozta el a sz�leidt�l.

-K�sz�n�m!- �ppen csak megtudtam k�sz�nni, mikor Tonks m�r el is t�nt.

-Ron!!- hallatszott Mrs. Weasley hangja a f�rd�szob�b�l.- Keress egy rongyot!!- de m�r itt volt az ajt�ban.

-Minek?- morgott ism�t.

-Hogy felmossak!- kezdett felf�j�dni a gerjed� haragt�l.

-Itt van Cs�mp�s…- de n�lam itt betelt a poh�r. Ezt m�r nem hagyhattam sz� n�lk�l… k�zben Mrs. Weasley kiment.

-Ronald Weasley! Te besz�lsz?! Aki egy cip�kef�t d�delgetett oly sok �ven �t?!- f�rmedtem r�, de nem mondhatni, hogy kiab�ltam…vagy tal�n egy kicsik�t…legal�bbis Ginny szerint leord�tottam a fej�t…de nehogy azt hidd, hogy nem v�laszolt!

-�n nem d�delgettem, de az �gynevezett macsk�d egy v�rengz� vad�llat!! Amikor ide�rt�nk let�madta az �j �llatk�mat!- �s el�h�zott a zseb�b�l egy kis tengerimalacot. Feh�r �s v�r�s ang�ra, vagyis hossz� sz�r� malacka volt. Ez a fajta tengerimalac nagyon �rt�kes a muglikn�l…ugyanakkor nem �rtem, hogyan ker�lt Ronhoz.

-De �di!!- �s m�ris �tvettem a kez�b�l. � meg elkezdett berregni.

-Corne-nak h�vj�k.- t�j�koztatott Ginny.

-Corne?

-Igen…- kuncogott Ginny, amire Ron egy kicsit morcos lett.

-M�r megint Ginny nevezte el! Az�rt, mert tengerinek a kukoric�t is szokt�k h�vni �s Corne a bec�z�se.

-�…pedig ahogyan m�r l�tom neked megint nem tetszik ez a n�v.

-Ronnak az sem tetszik, hogy tengerimalacot kapott.- t�j�koztatta a szob�ba bel�p� Fred.- Valami tarantul�t akart.

-�gy tudtam, ut�lod a p�kokat…- t�nyleg meglep�dtem. Ron f�l t�l�k…m�r ezer �ve…

-�gy is van!- l�pett be George is.

-Csakhogy fel akart v�gni Dean miatt.

-Dean miatt?- m�g jobban elcsod�lkoztam. Nem vall r�. 

-Persze! � is beszerzett egyet. Ron pedig addig r�gta anya f�l�t, hogy vegyen neki egy �j �llatot am�g vett egyet. Ennek a tengerimalacnak a sz�leit egy mugli �llatkeresked�sb�l hozt�k �t, majd p�ros�tott�k �ket egy-egy b�b�j elv�gz�se ut�n…�s �me a szuper tengeri. Hosszabb �let� meg minden. De Roncimoncinak semmi sem el�g j�…- g�nyol�dott Fred nagymama m�dra megcsipkedve �ccse arc�t, aki persze d�hbe gurult.

-Sz�llj le r�lam!- �s kezd�d�tt is a szok�sos csal�di perpatvar…aminek a megszokott m�don Mrs. Weasley vetett v�get, �s a fi�k kimentek a szob�mb�l. Illetve most m�r ism�t Ginny �s az �n k�z�s szob�mb�l.

-Corne nagyon �des!- csuktam be az ajt�t.

-�…ezt Ron is tudja. �s k�pzeld! Ha majd �sszeh�zasodtok, nap mint nap dajk�lhatod!!- vigyorgott, mik�zben belevetette mag�t az �n sz�pen be�gyazott �gyamba.

-H���…!!- de �n is mosolyogtam �s egy ugr�ssal mell� �rkeztem. Az �gyban pedig, elkezdt�k csikizni egym�st. Ez mutatja, hogy v�gk�pp kib�k�lt�nk. Nem is b�rtam volna m�r sok�ig ezt az elhagyatotts�got. Hamar belef�radtunk, �s abbahagytuk. Kimer�lten hevert�nk az �gyamon p�r pillanatig, majd Ginny fel�llt.

-Hermione?- l�pett a mai m�vemhez.

-Tess�k?- k�rdeztem vissza egy tollat keresve, hogy befejezzem az egyik oly r�gen f�lbehagyott h�zimat. (Annyi elfeledkeztem r�la, hogy csak 3 tekercsnyit tudtam �rni a kelpik �s a kim�r�k �sszehasonl�t�s�r�l!! :( B�r �gy is biztos t�bbet �rtam, mint Ron, aki a f�ltekercsnyi l� bet�s h�zi feladat�val meg van el�gedve, mondv�n, hogy Legend�s l�nyek gondoz�sa tan�runk csak ennyit k�rt. Be kell vallanom, hogy meglepett, hogy Hagrid egy�ltal�n adott valami h�zit.)  

-Ki ez…?- most feln�ztem r�. A sz�ja t�tva volt, szemeit k�ptelen volt levenni a festm�nyemr�l. Pedig igaz�n nem vagyok t�l tehets�ges… val�sz�n�leg a fest�s a gyenge pontom. Ezt jobb, ha Ron nem tudja.

-Nem tudom…- s�t�ltam hozz�, k�zben �lomb�li lovagommal szemezve. Tudom, hogy nincs szeme, de arc n�lk�l is olyan…olyan…csod�latos!! Szinte elvar�zsolja az embert a tekintet�vel. Csak el�g r�n�zni �s minden olyan sz�p lesz…! 

-Hogy-hogy nem tudod?- vont k�rd�re engem, felvont szem�ld�kkel.

-�gy, hogy fogalmam sincs ki lehet �…- s�hajtottam egy m�lyet, m�g mindig �lmodoz� arckifejez�ssel.

-Csak �gy kipattant a fejedb�l, mi?- kuncogott Ginny. Szerintem egy kicsit komolytalan volt.

-Valahogy �gy…de ink�bb a sz�vemb�l…- hihetetlen, hogy akkor nem tudtam reag�lni arra amit k�rdezett!- � annyira csod�s…k�l�nleges �s kedves.

-V�rj…nem tudod kicsoda, de ismered?- r�zta meg fej�t, amit�l v�r�s haja �sszek�col�dott. Azt hiszem egy kiss� �sszezavarhattam szeg�nyt.

-�lmomban tal�lkoztunk. Olyan kedves �s rendes volt velem. �reztem ahogyan dobban a sz�ve…�s a tekintete olyan meleg �s szeretettel teli…a mosoly�n�l pedig nem ismerek �desebbet a Vil�gon!- tettem �ssze a k�t kezem, s ism�t s�hajtottam egy sz�vb�l j�v�t.

-Ha ennyi mindent tudsz r�la, az arc�t is l�tnod kellett…, de akkor mi�rt nem festetted le?

-Nem l�ttam az arc�t. –valami baj lehet a logik�j�val. Att�l m�g, hogy sok mindent tudok r�la, mi�rt kellett volna l�tnom az arc�t?! �…b�rcsak, b�rcsak, b�rcsak l�ttam volna!!- Ezt mind csak �reztem. Ennyi…

-De az biztos- vigyorodott el.-, hogy � a te sz�keherceged.

-Lovagom…ink�bb a lovagom �s a megment�m…- megpusziltam az ujjam, �s v�gig sim�tottam a titokzatos „szerelmem”. Szerencs�re m�r megsz�radt a v�szon. 

-H�ha…t�nyleg nagy seg�ts�gedre lehetett…- persze. El is felejtettem, hogy � nem tudja...fogalma sincs r�la mi�rt voltam ennyire kiakadva �s mi�rt estem ekkora depresszi�ba. De, ha rajtam m�lik, nem is fogja, mert nem teszem kock�ra m�g egyszer a bar�ts�gunk. T�l fontos nekem, most m�r tudom. 

-Elk�pzelni sem tudod mennyire nagyra. Tal�n butas�g hinni egy �lomban, de rem�lem val�s�g, s egyszer majd elj�n �rtem.- Ez t�nyleg igaz. Rem�lem �s rem�lni is fogom mind�r�kk�. 

-T�k�letes pasi ugyan nincs, de szerintem val�s szem�lyr�l van sz�. Persze lehet, hogy egy j�slat vagy valamilyen jelz�s, de…k�tlem.

-Milyen J�ska?- l�pett be Harry az ajt�n, majd odaj�tt hozz�nk. Rem�lem nem hallgat�zott. Nem szeretn�m, ha tudom�st szerezne arr�l, hogy annyira fontos volt sz�momra, hogy csak egy �lomk�ppel tudtam r�venni magam, hogy elfelejtsem �t. Vajon t�nyleg elfelejtettem, vagy csak bemes�ltem magamnak? Olvastam n�h�ny k�nyvben, hogy az ember gyakran csak annyira hinni akar dolgokban, hogy t�vhitekbe ringatja mag�t. �s �ltal�ban nem lesz j� v�ge, mert v�g�l nem tudja majd meg�llap�tani, hogy mi is a val�s�g �s mi csak v�gy. - Hm…- s be�llt egy olyan p�zba, amilyenbe egy m��rt� szakember szokott. Szerintem �des volt.- Nem illik hozz� ez a n�v…legyen ink�bb Samuel!- ind�tv�nyozta.- Vagy r�viden csak Sam.- Sam…ahogyan r�gen engem is bec�ztek anyu�k…

-Rendben!- b�lintottam, hiszen Sam a sz�vemb�l, bel�lr�l sz�rmazik... Egy k�sz csoda, hogy szeretem. Hiszen NEM L�TEZIK!! Vagy m�gis?! Kezdek bele�r�lni ebbe. Ki kell der�tenem! De…addig is �lmodozhatok, nem? Te mit gondolsz? Hiszen…�lmodozni nem b�n.

Samanta �s Samuel… Sam+Sam…�des Istenem (�s Napl�m) add, hogy l�tezzen!!

-Gyerekek! Eb�d!- hallatszott Mrs. Weasley hangja amikor elment az ajt�nk el�tt. Mi pedig f�nysebess�ggel rohantunk le a konyh�ba, de persze megpr�b�ltunk nagyon halkan, tudod mi�rt… Na j�, az�rt megjegyzem nem igaz�n f�nysebess�ggel tett�k mindezt, hiszen a f�ny kb. 300 000 kilom�tert tesz meg egy secundum alatt. Mi pedig magunkt�l egyszer�en k�ptelenek vagyunk ilyen gyorsan haladni. B�r szerintem j�l van ez �gy. Ekkora sebess�get lehetetlen felfogni. Ehhez az k�ne, hogy gyorsabban v�gjon az esz�nk. Pontos�tok. Hogy gyorsabban v�gjon p�ld�ul Ron esze.

 A l�nyeg az, hogy lejutottunk a konyh�ba, ahol m�r v�rt minket az eb�d. Semmi extra nem volt benne, mert s�lt h�s �s krumpli volt. Mostan�ban kezdek egy kicsit veget�ri�nus lenni. Tal�n az�rt, mert sajn�lom az �llatokat. Ahogyan b�nnak vel�k eg�szen addig…m�g v�get nem vetnek az �let�knek. Egyszer�en nem megy, �s ez�rt csak krumplit ettem. Mrs. Weasley pedig rosszall� pillant�sokat vetett r�m �s addig n�ma tekintet�nek hangot is adott.

-Te mi�rt nem eszel kis dr�g�m? Tal�n beteg vagy? Hiszen nem is reggelizt�l semmit!

-Nem, j�l vagyok, t�nyleg.

-Ez biztos?

-Igen, csak nem vagyok �hes.

-Tal�n fogy�k�r�zol?- sz�rnyedt el hirtelen.- Tal�n felszedt�l n�h�ny plusz kil�t, de ez�rt m�g nem kell…- �n itt teljesen leblokkoltam. M�g hogy felszedtem n�h�ny plusz kil�t!! Mikor annyit fogytam! K�ptelens�g…lehetetlen, sz�rny�s�g!

-De anya, ha Hermione fogy�k�r�zna akkor nem a krumplit enn� meg, hanem a h�st. Ugyanis a krumpli hizlal.- v�dett meg Ginny egy kicsit kuncogva. Erre az �des kis hangra Harry is elmosolyodott �s egy-k�t centim�terrel elh�z�dott Ginnyt�l a sz�k�n. Most m�r lassan semmit sem �rtek. Hogy lehet, hogy elh�z�dott? Tal�n csak a kih�v�s kedv��rt udvarolt Ginnynek?! Hogy elh�d�tsa azt�n otthagyja ahogyan engem…?  „Ne Harry…TE nem lehetsz ilyen!” gondoltam magamban r�gt�n ahogyan felfigyeltem erre az apr�s�gra. A t�bbiek figyelembe se vett�k ami az im�nt t�rt�nt…ez hogy lehet? Mi�rt van mindenki a saj�t kis k�l�n vil�g�val elfoglalva? „�s mi�rt n�z engem Fred �s George �lmodozva, Ron pedig �ket szikr�z� tekintettel?!” Nos ez a r�vid gondolatsor fordult meg a fejemben abban a pillanatban, mikor �szrevettem �ket.

 Nem sokkal k�s�bb Harry�kre n�ztem. Ginny �pp a h�s felkock�z�s�val volt el foglalva, m�g Harry az �v�t f�lbehagyta �s bejelentette, hogy m�r nem �hes �s k�sz�ni az eb�det. Sz� n�lk�l hagyt�k felmenni, ahogyan engem is, holott alig ettem valamit.

-Harry?- kopogtam be a Ronnal k�z�s szob�jukba. Senki sem v�laszolt, �gy megism�teltem, de �jra csak a nagy cs�ndet hallhattam, �gy benyitottam. � az �gy�n hevert �s l�tsz�lag aludt. M�r fordultam is ki, mikor meggondoltam magam. T�l gyan�s volt, hogy p�r pillanat alatt el tudjon aludni, r�ad�sul j�val gyorsabban vett leveg�t, mint az �tlag emberek alv�s k�zben. Bez�rtam az ajt�t magam m�g�tt �s zajtalanul tettem n�h�ny t�tova l�p�st fel�. �reztem, hogy oda kell mennem hozz�, hogy meg k�rdezzem mi a baj, de rettegtem. Hogy el�ld�z maga mell�l, hogy csak az�rt akarok neki seg�teni, mert � is megvigasztalt… Megvigasztalt?! Lehetetlen! Mikor �s hol? Hiszen az elm�lt napokban miatta szenvedtem ennyit! Tal�n, ha nem mentem volna oda hozz�, megtagadtam volna �nmagam, egy olyan bossz��rt, aminek csak egy lehets�ges �ldozata volt. �s az biztos, hogy nem Harry, hanem �n lettem volna. M�r csak a b�ntudat miatt is, ami�rt olyan dolog�rt hib�ztattam volna, amir�l � igaz�n nem tehet.

 Kicsit b�trabban tettem meg az utols� n�h�ny l�p�st. Nyilv�nval�v� v�lt sz�momra, hogy most m�r nincs vissza�t. Meg kellett sz�l�tanom pedig ut�ltam �t. Teljes sz�vemb�l. Vagy…csak ut�lni akartam, felejteni…

-Harry…?- �rdekl�dtem halkan �s bizonytalanul.

-Menj el…- az � hangja halkabban csengett a f�lemben, mint az eny�m, �m sokkal rekedtebb volt.

-Harry…- m�r nem k�rdeztem. Sokkal hat�rozottabb voltam �s nem voltam k�pes helyben hagyni �t. A szob�ban �rezni v�ltem a m�rhetetlen nagy b�natot. „Helyben vagyok.” Gondoltam akkor magamban. „Ez egy �ppen nekem val� hely.” Kicsit meglep� lehetett, hogy val�ban megr�ztam a fejem, pedig egy sz� sem hagyta el az ajkamat.

-K�rlek…- ny�gte, de kitart� maradtam. Az akartam lenni, hogy seg�thessek rajta, mint egy igazi h� bar�t, aki j�ban rosszban mellette �ll, �s akire mindig sz�m�that.

-Nem, Harry…- bicsaklott meg a hangom, de ahogy visszas�t�ltam az ajt�hoz �s elford�tottam a kicsi aranyozott, �kes „B”- vel d�sz�tett kulcsot, er� k�lt�z�tt mind a l�baimba, mind a sz�vembe. B�rki bej�hetett volna. Legal�bbis az, aki haszn�lhatta a p�lc�j�t. De a feln�ttek nem fognak bej�nni �s Fred �s George sem, ez biztos.

 � nem fordult fel�m. Csak a falnak adta meg az �lvezetet, hogy sz�p von�s� arc�t n�zhesse �br�ndozva. Ez�ttal egy sz�t sem sz�lt. Nem k�rte, hogy menjek el �s hagyjam b�k�n. �gy h�t le�ltem az �gy�ra.

-Hi�nyzik…- ny�gte ki v�g�l, el�gg� s�r�s hangon �s nagyon halkan. Azt sem v�rta meg hogy megk�rdezzem. Teh�t v�gre r�vette mag�t, hogy valakinek igaz�n �s teljesen �szint�n ki�ntse a lelk�t. De ha tudtam volna, hogy v�g�l mit fog nekem mondani, soha sem maradtam volna ott. B�r az is lehet, hogy csak az�rt is hallani akartam volna t�le azt az egy sz�t.   

-Tudom, nekem is.- hirtelen �jra elszorult a torkom �s szemeim megteltek k�nnyekkel. Eszembe jutott Sirius. Amint ott �ll a Szellemsz�ll�son �s �szint�n elmondja a t�rt�nteket… Amint megmentj�k �s elk�sz�n Harryt�l… N�ha hallani v�lem az ugat�s nevet�s�t… magam el�tt l�tom a v�gtelen�l szomor� �s elkeseredett tekintet�t, amint megtudta, hogy musz�j itt maradnia a Black- h�zban �s nem lehet igaz�n haszn�ra a Rendnek…Ezerszer �s ezerszer k�pzelem el a sz�vszor�t� jelenetet, a hal�lf�lelmet az arc�n, a mozdulatsorokat, amik a M�gia�gyi Miniszt�rium oszt�ly�n t�rt�ntek miel�tt a f�gg�ny mind�r�kre mag�val ragadta. Le�rhatatlanul hi�nyzik, b�r ezt eddig nem nagyon �llt sz�nd�komban fejtegetni.

-De nekik nem!- fakadt ki d�h�sen �s hirtelen fel�m fordulva. A szemei szikr�kat sz�rtak.

-Dehogynem! Sirius mindenkinek hi�nyzik, Harry…- de m�r t�l k�s� volt, mert kiab�lni ugyan nem tudott, de az a halk sziszeg�s szer� hang ami elhagyta cseresznye piros ajkait, mindenn�l f�lelmetesebb volt. Csak az a csod�latos z�ld szemp�r maradt ugyanolyan szomor�an csillog�. 

-Hazugs�g! Nekik nem! Mrs. Weasley mindig is ut�lta �t, pedig semmi rosszat sem csin�lt ami�rt valakinek is joga lett volna el�t�lni! R�ad�sul, ha valamelyik�k halt volna meg, Sirius m�lyen gy�szolta volna, de ha vesz�lybe ker�ltek volna, r�gvest a seg�ts�g�kre rohant volna! Mindenki azt mondja, hogy � �gy akart meghalni, de ez is hazugs�g. Szomor� volt �s v�rta a jobb id�ket, hogy v�ge legyen mindenki szenved�s�nek, de NEM akart meghalni!!

-Persze, hogy nem akart!- pr�b�ltam menteni a m�g menthet�t, mik�zben szemeimb�l egy centis k�nnyek potyogtak.- �s tudjuk, hogy nemes sz�ve volt…- s�rtam.

-�k m�gis v�gadnak �s gondtalanok!- �s most l�ttam el�sz�r, ahogy az az �serd�re eml�keztet� szemp�r egyre nedvesebb� v�lik, s mint egy es�erd� b�viz� foly�ja, �rad meg, s fedi be azt a sz�rnyen szenved� arcot.

-Nem v�rhatod el t�l�k, hogy megtagadj�k �nmaguk �s folyton csak Siriuson gondolkozzanak, ha egyszer az �let megy tov�bb!- nem tudom elhinni, hogy ezt t�nyleg ezt mondtam! �s m�g folytattam is…- F�leg Ginnyt�l nem, aki teljesen m�s mint mi. � mindig vid�m �s vihog�s. Bel�lr�l gy�szol.- ezzel csak m�g jobban �sszet�rtem Harryt. Mint egy sz�rnya t�r�tt ver�b, zokogott arc�t kez�be temetve. M�r egy sz�t se tudott kipr�selni mag�b�l. Szinte reflexszer�en t�rt r�m az anyai �szt�n, �s �leltem �t, hogy megnyugtassam. Ahogy hozz�m �rt, az eg�sz val�m beleremegett. El�g sok id�be telt mire egy kicsit enyh�lt a f�jdalma, de m�g t�bbe hogy abbahagyta a s�r�st. Ablakot nyitottunk �s egy kicsit leveg�zt�nk. Viszonylag hamar visszanyerte az arcsz�n�t. �lmomban se gondoltam volna arra amir�l elkezdett velem besz�lgetni.    

-Nem Ginnyt szeretem.- n�zett r�m.- M�sba vagyok szerelmes.- egy kicsit megh�kkentem.

-Kibe?- k�rdeztem, mik�zben �szrev�tlen�l megt�maszkodtam az ablakp�rk�nynak d�lve.

-Te is ismered.- felelte nekem sejtelmesen. A l�baim nem engedelmeskedtek t�bb�. Ha � nem fogja meg a derekam, biztosan f�ldet �rtem volna.

-Pontosabb param�terek?- �lltam v�gre norm�lisan a l�baimra �s l�ptem �jra az ablakhoz.

-Egy el�rhetetlen c�l. Egy pl�t�i szerelem.- h�t igen. �s ez volt az a pont, amikor azt hittem „Na ez sem �n vagyok. De nincs is olyan h�lye csaj aki ne bukna ak�r egy kicsit is valami�rt Harryre!” Balsejtelem fogott el.

-Luna Lovegood?!- borultam ki, mire � elgondolkodott, majd somolyogva v�laszolt.

-Nem.

-H�t akkor?!- hihetetlen�l izgatott lettem. A F�nix t�z�hez hasonl�an l�ngolt fel bennem a rem�ny.

-T�nyleg �rdekel?- vonta fel a szem�ld�k�t, de jelent�ss�g teljesen n�zett r�m.

-Persze!

-Hajolj csak k�zelebb!- invit�lt mag�hoz kez�vel is, s �n megtettem.- Titok!- susogta a f�lembe halkan �s kedvesen, majd nyomott egy puszit az arcomra, s engem teljesen led�bbenve otthagyott. Nem igazs�g, hogy nem mondta el! Az nyilv�nval�, hogy nem �n vagyok, de akkor mi�rt n�zett r�m � is �gy?! Egek ura mi van itt?! Seg�ts���g! El akarok menni! Legyen m�r szeptember!! A Roxfortot akarom �s a l�nyok h�l�k�rlet�t, ahova fi�k nem j�hetnek be!

 A nap t�bbi r�sz�ben csak a szob�nkban olvasgattam n�h�ny szerelmi dr�m�t, azt�n viszonylag hamar megf�r�dtem �s kihagytam a vacsor�t. Mrs. Weasley �pp arr�l tartott kisel�ad�st, hogy h�ny embert l�tott m�r a Szent Mung�ban s�lyos h�z�ssal k�szk�dve. Egy�bk�nt a helyzet remek, mert most m�r azt sem �rtem, hogy neki mi baja lehet velem. De mindegy. M�r nem is fontos. Kb. f�l �r�ja cs�cs�l�k a puha �s meleg �gyik�mban �s �rogatok bel�d, am�g Ginny sz�p�tkezik a f�rd�szob�ban. De m�r hallom a l�pteit �s am�gy is f�radt vagyok, teh�t, m�ra ennyit dr�ga napl�m!

Kellemes j� �jszak�t k�v�n, Hermione!