Black-h�z, 1996. j�lius 27. - cs�t�rt�k

Kedves napl�m!

Jaj… sz�val, most megint el�gg� k�s� van, �jjel 11: 24 perc �s 48 m�sodperc.

Azt akartam le�rni, hogy mi is t�rt�nt ma. �s ugyeb�r, ezt pedig te is szeretn�d tudni… teh�t elreg�lem. Egy�bk�nt tudod mi az a reg�l�s? Nem?! Az se baj… majd holnap elmondom, de ma m�r t�l f�radt vagyok hozz�.

Reggel nyolckor keltem, mert Remus fel�bresztett. Odalop�ztunk Harry szob�j�hoz �s r�m n�zett. Nem �rtettem mit akar. Zajtalanul kinyitotta az �sr�gi ajt�t, �s bel�pt�nk. Nesztelen�l haladtunk Harry �gy�hoz, ott pedig meg�lltunk. K�t piros v�d�r sorakozott fel mellette, j�ghideg v�zzel tele. Gyanakodva m�regettem �ket, s persze term�szetes, hogy m�r tudtam mi a sz�nd�k, de �n nem akartam!! Nem voltam k�pes r�, hogy mik�zben Harry �desen alszik… Ginny nev�t motyogva… a nyak�ba �ntsek egy v�d�r vizet! Micsoda dolog ez?! Nem �rtettem, hogyan juthatott esz�be Remusnak, de � a kezembe nyomta az egyiket. �n pedig visszaadtam neki. � megint nekem �n megint vissza a kez�be. �gy huzavon�ztunk egy darabig, m�g v�g�l berobogott Mordon professzor �s kir�ntotta a kez�nkb�l mind a k�t v�dr�t. Ezek ut�n, �rz�sek n�lk�l Harry nyak�ba �nt�tte az eg�szet!!!

Persze szeg�ny ett�l r�gvest felriadt… olyan r�m�lt volt, hogy olyat m�g �letemben nem l�ttam.

- Potter! Fel kell k�sz�ln�d a v�letlenszer� t�mad�sok meg�rz�s�re!! - recsegte, mik�zben az �ldozat a szem�veg��rt ny�lt. Remegett a keze, de nem a f�lelemt�l, hanem a hidegt�l. F�zott, mert az eg�sz pizsam�ja, a takar�ja �s mindene csurom v�z lett, a k�ri�ban pedig nem f�tenek, l�v�n, hogy ny�r van.

- De h�t… mi?! - Ez az �rtelmetlen mondat j�tt ki lila ajkain kereszt�l. A sz�vem szakadt meg �rte!

- Mondtam! Ha nem tudod, mikor j�n a v�letlenszer� t�mad�s, nem fogod sok�ig h�zni!! - rikkantotta Mordon hat�rozottan. - �s most nyom�s f�rdeni! - V�gign�zve Harry pizsam�j�n, csak azt tudtam meg�llap�tani, hogy ez s�ros v�z volt, �s nem krist�lytiszta. V�gigm�rte mag�t �lmosan kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s elindult kifel� a szob�j�b�l. - Nem tudtad el�re, �s m�r meg is �ltek volna…

- Persze, hogy nem tudtam el�re! Az�rt v�letlenszer�… - morogta vissza, mik�zben kiment. Sejtettem �n, hogy nem lesz sz�p napja, de ez m�g csak a kezdet volt.

Remus �s �n lement�nk a konyh�ba, hogy reggelit k�sz�ts�nk, de Mordon ottmaradt, hogy �tkutassa, nem rejt�zik-e valahol egy hal�lfal� vagy egy k�m. De csak Siport tal�lhatta, aki sik�tozva rontott ki amint megl�tta �t. Meg tudom �rteni…

Mikor nagyban reggelizt�nk, Harry is meg�rkezett, vastag nadr�got, pulcsit viselve, de vizes hajjal.

- F�zol? - k�rdeztem felvont szem�ld�kkel. Addigra az eg�sz �p�letben emelkedett a h�m�rs�klet, hiszen 10:31 perc volt. �n is csak v�kony bl�zban �s farmerszokny�ban �ld�g�ltem. Mordon elkezdte leszedni r�la az �lt�z�ket, de Harry arr�bb ugrott. Erre � egy egyszer�, nevezetesen a begy�jt� b�b�jjal, mag�hoz h�vta mind a pulcsit, mind a nadr�got. Alattuk ott volt m�g egy r�teg ruha. Egy p�l�, �s egy b�, ny�ri v�szonnadr�g.

- Potter! Ellen�ll�bbnak kell lenned mindennel szemben! K�l�nben is most f�r�dt�l meg!

- Igen… j�ghideg v�zben! - ezzel d�h�sen fel�llt �s felcs�rtetett, szob�ja ajtaj�t j� er�sen becsapva, nyomat�kot adva szavainak. Fel akartam �llni, de Remus visszanyomott mik�zben � is fel�llt, majd �t is visszanyomta… Mordon professzor. � tehet r�la, hogy Harry m�r kora reggel kik�sz�lt �s folytatta!! Kijelentette, hogy Dumbledore professzor �t b�zta meg a feladattal, hogy k�sz�tse fel Harryt, �gyhogy hagyjuk, hadd v�gezze a r� b�zott feladatot. Mi pedig elkezdt�nk �rvelni, de nem hatott. �t perc sem telt bele, s � m�r Harry szob�ja ajtaj�t nyitotta. Hm… t�l sokszor �rom le azt, hogy Harry…

Reggeli ut�n felmentem az emeletre �s bekopogtattam hozz�. Az ajt� be volt z�rva… � pedig megk�rdezte:

- Ki az?

- Csak �n vagyok! Nyisd ki! - k�rleltem a t�lem telhet� legnagyobb kedvess�ggel. Siker�lt meggy�zn�m a j� sz�nd�komr�l, mert kattant a z�r. Nyilv�nval�v� v�lt bennem, hogy nem hib�ztat se engem, se Remust, ami�rt nem tudtuk megv�deni a goromba �breszt�st�l.

Az ajt� ny�lt, �s � ott �llt… m�g mindig vizes hajzattal, ugyanabban a reggeli �lt�z�kben, pedig arra sz�m�tottam, hogy Alastor m�g ezt is leszedeti r�la. – Beengedsz? - pr�b�lkoztam, mire egy l�p�ssel jobbra l�pett �s utat engedett nekem. Sosem szerettem a szob�jukat, mert egyszer�en tasz�t�. Semmi kedvess�g… semmi �rzelem… megnyugtat�… de most valahogy m�g rosszabb �rz�seket keltett bennem. Ott voltam… seg�thettem volna, vagy megakad�lyozhattam volna, de �n nem tettem! �s ez�rt megint rossz kedve van!

-Mit szeretn�l?- k�rdezte, mik�zben becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s ism�t kattant a z�r. Na igen…k�pes azt felt�telezni, hogy nem tudn�k kinyitni az ajt�t egy egyszer� Alhomora- val? Olyan kis naiv tud lenni n�ha, de…ez�rt aranyos… csakhogy most nem el�g, hogy teljesen �sszet�rt�k a sz�v�t, m�g enn�l is jobban kibor�tott�k. Pedig akkor az Abszol �ton m�g milyen j�kedve volt!! �s most? Most m�r nyoma sincs �s h�rb�l sem ismeri, hogy mi az a j�kedv…

- Mit szeretn�l? - roskadt le az �gy�ra. �n szembe�lltam vele, majd leguggoltam hozz� �s megfogtam a kez�t. Meg akartam vigasztalni �s k�rni, hogy sz�ljunk Dumbledore-nak, de � azt felelte, hogy nem lesz bes�g� soha. Na igen. �s itt csapott bel�m a gondolat, mint egy vill�m, hogy Harry Potternek akkora a b�szkes�ge, hogy az m�g Ronnak is a becs�let�re v�lt volna.

M�r megint Ronnal j�v�k, de �t el akarom felejteni! Nem akarok tudni a l�tez�s�r�l sem, nem �rdekel! Egy �rz�ketlen alak!

- Seg�teni.

- Mivel? - n�zett r�m komolyan azzal a sz�d�t� szemp�rral. - �s hogyan? Semmit sem tudsz tenni, Herm!

- N�ha az is el�g, ha… az ember ki�nti valakinek a sz�v�t, de teljesen…

- De… nekem nincs semmi bajom. - �s fel�llt, majd az ablakhoz s�t�lt. Meredten b�mult ki rajta. Ut�namentem �s r�tettem az egyik kezem a v�ll�ra. S�hajtott egy m�lyet �s elkezdett mes�lni. Hogy hogyan �lte meg az elm�lt id�szakot. Hogy mennyire, de mennyire nehez�re esett az a rengeteg m�mosoly, aminek �n is bed�ltem. Azt mondta, hogy Sirius hal�la �ta k�ptelen visszar�z�dni az �letbe. Minden, ami addig sz�m�tott neki, most oly t�volinak t�nik… „Tudom, hogy nem d�lt �ssze a vil�g, �s hogy az �let folytat�dik, de m�gis… annyira… f�j. Minden olyan m�s lett! Am�g Sirius itt volt mindig tudtam kihez fordulni, de most olyan, mintha m�sodszor is…” Nem b�rta kimondani, de nem fordult fel�m.

- Tudom. - feleltem. - De � sem akarn�, hogy ezt csin�ld magaddal. Ne tedd t�nkre az �letedet, hiszen… egyszer �gyis fogsz m�g tal�lkozni vele. K�r siettetni. �gy csak magadat teszed t�nkre! �n meg�rtem, ha �gy gondolod, hogy a te hib�db�l halt meg…

- Mert �gy is van!! - szak�tott f�lbe inger�lten.

- Nem, nem igaz! Te seg�teni akart�l rajta �s nem meg�lni!

- De miattam kellett meghalnia!! - szinte kiab�lta, ahogy most m�r r�m n�zett. - Ha �n nem vagyok, nem hal meg annyi �rtatlan �s � sem!! A sz�leim is �ln�nek m�g, �s boldogok lenn�nek, egy�tt!! De m�r halottak mind �s ezen nem tudok v�ltoztatni!! Nem tudom �ket visszahozni �s besz�lni vel�k!! �rted?! Lehetetlen!!

- HARRY!! - feleltem szigor�an, de c�ltudatosan. - Ez �gy nem j�rja! Nagyon sok mindent tett�l mindenki�rt! Nem k�ne, hogy d�h�s legy�l magadra valaha is! Egyszer�en �szbont� �s var�zslatos vagy!! - cs�szott ki a sz�mon az igazs�g, de nem tudtam le�ll�tani magam. M�g az � meglepett arca sem �ll�thatott le. - Sokszor kock�ztattad az �letedet �s h�l�tlan vagy! Nem mindenkinek adja meg a sors azt a nagy lehet�s�get, hogy tegyen valamit a t�bbiek�rt �gy, hogy � is meg�ssza, �s boldog lehessen! A sz�leid rosszabbul lettek volna, ha meg�ltek volna t�ged, de �k �lnek! Sirius szeretett t�ged, de m�r r�g�ta csak szenvedett itt bez�rva, azzal a tudattal, hogy mindenki hazug hidegv�r� gyilkosnak tartja! Megv�ltottad �t!! Tudom, hogy nem akart meghalni, de m�gis �gy volt a legjobb neki, mert most m�r egy�tt lehet a bar�taival, �s biztos vagyok benne, hogy fentr�l figyelnek t�ged mind a h�rman �s onnan seg�tik minden l�p�sed! �s ha te nem akarod meg�rteni azt, hogy igenis fontos vagy, sz�m�tasz valakinek biztosan, nem vagy szerencs�tlen b�r igaz, hogy szerencs�s sem, de sz�m�tasz!! Mert sokaknak van sz�ks�ge r�d!! �s senki sem t�k�letes! Egyetlen ember sem v�rhatja el t�led, hogy mindenkit megments!! �rtsd meg, hogy nem tehett�l semmit! Nem vagy l�tnok, nem tudhattad el�re, hogy mi fog t�rt�nni!! Te a sz�vedre hallgatt�l �s ez �gy van rendj�n!! K�rlek… k�ny�rg�k! B�k�lj meg a gondolattal v�gre, hogy… mindennek oka van. Tal�n m�g nagyobb baj lett volna, ha Sirius k�zvetlen�l melletted van, �s �gy t�mogat. Hidd el, hogy �gy kellett t�rt�nnie, hogy felszabad�tottad a lelk�t!! Hogy seg�tett�l rajta! - �s �szre sem vettem, de annyira elkapott a h�v, hogy m�r k�t k�zzel fogtam mind a k�t v�ll�t. L�ttam rajta, hogy a szavaimnak megvolt a hat�sa, mert heves �rzelmeket keltett benne.

- De mi lesz… ha… elbukok?

- Hogy �rted, hogyha elbuksz? - Egy-k�t pillanatig nem �rtettem mire c�loz, azt�n lassacsk�n �ssze�llt a k�p. Valami olyasmir�l van sz�, amir�l �n nem tudok. Pontosabban, amir�l �n nem tudtam… de Harry nem v�laszolt, csak lehajtotta fej�t, jelezve, hogy nem k�v�n besz�lni a dologr�l. K�vetkeztet�s: itt van a kutya el�sva! Ez�rt ilyen nyomott! Ezt tartja mag�ban! Ez�rt van ez a nagy felhajt�s!! - Harry… ha egy icipicit is megb�zol bennem, elmondod nekem. - Tekintet�t ism�t r�m emelte.

- Jaj, Herm… most nem arr�l van sz�…

- De igen! Pontosan arr�l! K�rlek!! Tudnod kell, hogy b�rmi t�rt�nj�k is, nem vagy egyed�l! Mi itt vagyunk neked! Mi seg�t�nk neked!!

- Tudom, de… ezt nem lehet meg�rteni… m�g te se �rten�d meg…

- De mi van, ha m�gis?! - �s �gy huzavon�ztunk, m�g v�g�l beadta a derek�t, �s suttogva elmondta nekem a j�slat tartalm�t. Azt hiszem hossz� percekig nem jutottam sz�hoz. Sajn�ltam �t, de m�g mennyire! Ilyen sorsot senki sem �rdemel! - De itt van a fegyver�nk! Vo… Vo… - er�t kellett vennem magamon. �reztem, hogy megnyugtathatja majd, ha �n is kimondom a rettegett nevet. - Voldemort… nem tudja a teljes j�slatot! �s addig, addig nem lehet nagy baj, mert lehet, hogy arra sz�m�t, ha b�rmit elhamarkodottan k�vet el, �gy j�rhat, mint sok-sok �vvel ezel�tt. Az is gyan�s lehet sz�m�ra, hogy mindig kicsusszansz a keze k�z�l. - �s m�lyen a szem�be n�zve, megszor�tottam mind a k�t kez�t. De valamit�l, ami abban a var�zslatos z�ld szemp�rban csillant, megijedtem. A l�bam a f�ldbe gy�kerezett �s k�ptelen voltam mozdulni… v�rnom kellett a reakci�t… de �n el akartam menni, csakhogy addigra � fogta a kezem, �s nem engedte el soha t�bb�… vissza akart tartani… �s az arca egyre csak k�zel�tett hozz�m… ajkai pedig m�r csak p�r centire voltak t�lem… f�ltem, rettegtem, de m�gis… annyira v�gytam arra, ami t�rt�nni fog val�sz�n�leg, hogy k�ptelen voltam otthagyni �t. �gy fak�pn�l hagyni… v�g�l bizserget� �rz�st �reztem, ahogy puha ajkaink �ssze�rtek. Mintha �r�kk� egybeforrtunk volna… elv�laszthatatlanok lett�nk. �s minden porcik�m k�v�nta, hogy menj�nk tov�bb, ne �lljunk le a cs�kn�l, de Harry csak �tkarolta a derekamat, �n pedig a nyak�t. �s szenved�lyesen cs�kol�ztunk, ki tudja mennyi ideig…

Azt akartam, hogy sose fejezz�k be, hogy mind�r�kk� maradjunk �gy… boldogan, egy�tt, biztons�gban!! De ez lehetetlen volt, mert Harry egyszer csak �szhez t�rt �s elengedett, majd h�tral�pett egyet.

- Bocs�ss meg, - szabadkozott, pedig nem kellett volna. - de… ezt nem lett volna szabad. Nem…

- Harry… - pr�b�ltam megnyugtatni vagy b�rmit, ak�rmit mondani, csakhogy �jra a karjaiba z�rjon �s �rezzem, ahogy dobban a sz�ve. Ahogy �rtem dobban… - nem kell bocs�natot k�rned, t�nyleg…

- De igen. Ez �gy nem fair. Se Ginnel, se Ronnal szemben. Tegy�nk �gy, mintha meg se t�rt�nt volna! - �s kiviharzott a szob�b�l. Eg�sz d�lel�tt nyom�t se l�ttam, de az a k�t n�v sz�ven �t�tt. „Ez �gy nem fair. Se GINNEL, se RONNAL szemben.” Pedig Ron �s k�ztem soha sem lesz semmi, de most ny�ltan kimondta, hogy �r�lten szerelmes Ginnybe. Aki m�g egy darabig biztosan duzzogni fog, de v�g�l Harry karjaiba fog omlani… �s �n itt leszek egyed�l. Bar�t, bar�tn�… szerelem n�lk�l.

Mivel Harry d�lut�n is elt�ntnek lett nyilv�n�tva, �n egyszer�en csak olvasgattam. Legal�bbis pr�b�ltam �gy tenni a l�tszat kedv��rt, hogy nagy b�szen olvasom a j�v� �vi tank�nyveinket. „M�r ezerszer �tlapozgattam mindegyiket, de most m�g a c�m�ket se tudn�m megmondani. Mit�v� legyek?!” Nagyj�b�l ilyen gondolatmenetek kavarogtak a fejemben. Ez nagyon iz�… Iz�?! T�nyleg ezt mondtam volna?! Hajaj… kezdek elronaldosodni!

Az, hogy eg�sz d�lut�n semmit se csin�ltam, nem igaz. Ugyanis nem tudom, mikor kezdtem el, de telerajzoltam az egyik tank�nyvem kezd�lapj�t kis sz�vecsk�kkel �s Cupid�kkal, de a sz�vek nem ny�llal, hanem vill�mocsk�val lettek �tsz�rva.

Vacsor�n�l Harry is el�ker�lt. Mordon professzor bejelentette, hogy csak pr�b�ra tett�k Harryt ezzel az eg�sszel, hogy megtudj�k, ha �gy ad�dik a helyzet, bes�g�-e. Persze az �rintett ezt zokon vette azon az elven, hogy hogyan is felt�telezhettek r�la ilyet. Erre a v�lasz:

- Sosem tudhatod, hogy mikor �llsz m�sok ir�ny�t�sa �s befoly�sa alatt!! - recsegte Mordon professzor, majd a fal�b�val egy�tt eld�c�g�tt. Harry pedig el�gg� �sszezavarodott tekintettel fix�rozta a vacsor�j�t. Meg tudom �rteni. Ennek a mondatnak semmi �rtelme sem volt, hiszen mindenki ismeri a t�neteket amik jelzik, hogyha valakit megsz�lltak volna vagy valaki ir�ny�t�sa alatt �llna.

- Harry! - terelte el Harry gondolatait Remus, mire � r�n�zett. - Tudod m�r, hogy ki lesz az �j b�jitaltan tan�r a Roxfortban?

- Hogy-hogy ki lesz az �j? - Hopp�… ugrott be r�gt�n az elfelejtett t�ny, miszerint � m�g mindig nem tudja, hogy Piton m�r nem ott dolgozik.

- Neked m�g senki sem mes�lte, hogy Perselus m�r nem dolgozik ott? - lep�d�tt meg Remus jogosan, de �reztem, hogy elv�r�s�d�k.

- Nem… de ugye kir�gt�k? - rem�nykedett, s gondolom, hogy lelki szemei el�tt l�tta, amint Pitont Dumbledore p�ros l�bbal r�gja ki, s az �sszes tan�r �s lombik kis z�szl�val ujjongva ugr�l �s integet neki, „A soha viszont nem l�t�sra!!” ki�lt�sokkal.

- Megv�lasztott�k M�gia�gyi Miniszternek. - erre a bejelent�sre, Harry egy „MICSODA?!!!” ki�lt�ssal kik�pte a t�klev�t. Ha nem vertem volna le a vill�mat, az eg�sz adagot r�m k�pte volna…

- Igen. �gy van.

- Akkor minek tanultam egy csom�t?! - d�h�ng�tt, de m�r nem kiab�lva. Remus csak elmosolyodott. �gy t�nt, hogy �t csak a szabadidej�nek pazarl�sa �rdekelte, mivel Piton �gy is, �gy is elt�nt a Roxfortb�l, mint tan�r �s nem lesz aki piszk�lja �s provok�lja �t.

- Tanulni arany. - kacsintott r� Harryre Remus, de nem b�rtam meg�llni, hogy k�zbe ne sz�ljak.

- Hallgatni arany. - H�t igen… kijav�tottam. - �s egy�bk�nt egy�ltal�n nem baj, ha sokat tanult�l Harry! Gondolj csak bele! Ennyivel kevesebbet kell id�n, �s t�bb id�t ford�thatsz a gyakorlati r�sz�re. V�g�l is minden az elm�leten m�lik.

- Hermione, l�gy sz�ves… ne kezdd el!! - tette �ssze a kez�t k�ny�r�gve. Mit tehettem volna m�st? V�llat vontam �s folytattam az ev�st. Nem mondtam neki, de nagyon f�jt, hogy Hermion�nak nevezett. Sose gondoltam volna, hogy ezt teszi majd egy �rtatlan cs�k miatt. Pedig olyan sz�pen alakultak a dolgok…

Vacsora ut�n felj�ttem ide, a szob�mba, �s nekil�ttam tanulni. Be akart j�nni egyszer �s kopogtatott is, de �n megk�rtem, hogy menjen el. Tal�n em�sztette a b�ntudat, de ne velem ossza meg, hanem egy f�rfival, mert �n m�r nem is �rtem a f�rfi logik�t!! S�t! Engem minden velem nem megegyez� nem� hagyjon b�k�n!

El�gg� sok�ig tanultam, azt�n elmentem megf�rdeni, fogat mosni, majd visszamentem a szob�mba �s elkezdtem �rni a napi bejegyz�st. Be kell vallanom, hogy most 5 percre leteszlek, hogy befonjam a hajam. Visszat�rtem, de most m�r ink�bb b�k�n hagylak, hogy nyugodtan megem�szthesd ezt a mai napot!

Kellemesebb �s sokkalta jobb �jszak�t k�v�n neked, mint az �v� lesz, Hermione!