Érzések és rejtélyek avagy egy boszi naplója
London, 1996. július 24. - hétfő
Kedves naplóm!
Tegnap néhány perc alatt megérkeztünk a Foltozott Üstbe. Megkérdeztem Mordont, hogy mire volt jó ez a nagy védelem számomra? Erre ő azt felelte, hogy „El kellett terelnünk a figyelmet Potterről, és a repülés fél egészség. Már akkor is létezett, amikor a varázslók még azt se tudták mi az a hopponálás meg zsupszkulcs, de még pálcájuk se volt! Persze mindenki kényelmesen tudott ülni a régi seprűkön, mivel a pálcájukat nem a farzsebükben tartották…” és itt Tonks sikeresen leállította. Tőle pedig arról érdeklődtem, hogy ki vigyáz most Harryre. Erre azt válaszolta, hogy Dumbledore a soros. Ő egyedül felügyel rá. Miután a lehető legtöbb kérdést feltettem nekik, megpróbáltalak leszedni a seprűmről. Kevés sikerrel.
Indulás előtt ugyanis megkértem Tonksot, hogy egy rögzítő bűbájjal erősítsen a seprűmhöz, de ahelyett, hogy szimplán hozzáerősített volna, egybeolvasztott vele! Mrs. Weasley szedett le róla egy trükkös kis bűbájjal, amit muszáj volt megtanulnom! Ki tudja mikor lesz rá szükségem? És ez még nem volt elég. Mielőtt átmentünk egy felhőn, megkértem, hogy egy vízálló varázst küldjön rád, de valamit elronthatott, és teljesen eláztál, még mielőtt átmentünk volna a felhőn. Kérlek, bocsásd meg, hogy ilyet tettem veled, de esküszöm, hogy többé nem teszek ilyet, és hogy amint visszatérünk a Roxfortba, első dolgom lesz rendbe hozni téged!
Ronnal nem találkoztam tegnap, viszont Harrytől érkezett egy levél. Tudom, hogy nem szép dolog egy baráttól, de nem bírtam ki nevetés nélkül!
„Drága Herm!
Képzeld! Eszembe jutott, hogy mit akartam mondani még! Vernon bácsi és Petunia néni társastáncra akarták tanítani Dudleyt, akinek természetesen esze ágában sem volt ilyet tanulni. Na nem, mintha mást tanulni lett volna… mindenesetre akkor kitalálták, hogy nekem is kell tanulnom. Ismered Dudleyt, ha nekem rossz, neki jobb. Vigyorogva mentünk el az első táncórára, ami késő este kezdődik… ő lelki szemei előtt látta, hogy mekkorákat fogok bukni, én pedig, hogy milyen gyorsan fog gurulni. Bár hozzá kell tennem, az unokatestvérem tavaly óta sokat fogyott, így már csak szimplán dagadt.
A táncpartnerem tündéri, és elnéző velem szemben. Ő sem éppen egy profi, így együtt bénáztunk, és fogunk is minden nap. Előreláthatólag. Egyvalamit le kell szögeznem. Nem vagyok elég laza, és a két ballábam olyan faláb, mint Mordoné.
Mit is akartam még mondani? Megvan! Rájöttem, hogy hőn szeretett rokonaim miért viselkednek velem így! A nénikém terhes!! Három hónapos a leendő Dursley, és az anyukája ezért lett ilyen érzelgős és gondoskodó hirtelen. Vernon bácsi jóban akart lenni velem, hogy ne támadjam meg semmi esetre sem a kicsit… de miután elmeséltem a történteket, rájött, hogy nem vagyok egy vérengző gyilkos, sőt! Még elkezdett tisztelni is, hogy ennyi mindent tettem az emberekért. Dudlicsek pedig tavaly óta jobban fél tőlem, mint bármikor, de néha bepöccen, és ilyenkor megpróbál behúzni nekem. Kevés sikerrel. Meg kell jegyeznem, hogy velem hiába lettek jóban, a varázsvilágot akkor is gyűlölik.
Nem akarnak egyedül hagyni, hogy gondolkodjak, ezért mindig van mellettem valaki… vagy van valami programom. Lassan egy percnyi időm se lesz a tanulásra! Pedig a Kiváló Bájitaltan RBF-em után… Piton biztosan nekem fog szegezni egy csomó kérdést, és én valószínűleg egyikre se fogok tudni válaszolni. Mágiatörténetből éppen hogy csak átmentem… de Jóslástanból sajnos megbuktam, ezért nem járhatok többet Trelawney prof. órájára!! Képzelheted, mennyire sajnálom…
Bocsi, hogy csak így neked szegezem a kérdést, de… meg tudod mondani mikor van Ginny születésnapja? Csak… gondoltam, meglepném majd valamivel… mivel vele is régóta vagyunk barátok… de ötletem sincs, mit vegyek neki. Van néhány tipped?
Puszi: Harry”
Hű… Harry és a tánc!! Erről az jut eszembe, hogy Parvati milyen katonásan vezette szegényt!! Így legalább én is értem, hogy miért viselkednek így a rokonai. Annak örülök, hogy nem akarják egyedül hagyni, de nem értem, hogy Harry miért nem tud arról, hogy Piton már nem lesz tanár a Roxfortban. Mondjuk, amíg nem tud róla, aktívan tanul az órákra a szünetben is, és egy kis ismétlés sosem árt, úgyhogy jobb lesz, ha nem szólok neki.
Enyhén gyanús, hogy miért érdekli hirtelen Ginny születésnapja. Na jó… majd ma válaszolok neki.
Most térjünk rá a mai napra! Délelőtt 10 óra körül találkoztam a Weasley famíliával, de Ron még csak nem is köszönt! Leszegett fejjel elvonult! Ginny sajnálkozó pillantásokat vetett rám és mondogatta, hogy a bátyja nem normális, de ezt nem kellett volna. Eddig is tudtam, de fájdalmas az igazság. Teljesen kiborultam és Ron után mentem. Kérdőre vontam, hogy tulajdonképpen mi baja van velem, mit akar tőlem. Erre azt válaszolta semmit, én pedig a fejéhez vágtam, hogy miatta szakítottam Viktorral is, pedig az ő kisujja tíz Ronnál is többet ér, és hogy ő most teljesen elrontotta a nyaralásomat, mert ha előre tudom, hogy így fog viselkedni velem, el se jöttem volna! Tátott szájjal bámult rám, én pedig faképnél hagytam és mentem az Abszol útra, megvásárolni a felszerelésem. Gondoltam veszek egy új pennát, amikor a kirakatban megakadt a szemem valamin. Egy páva tollából készült penna volt az, színváltós tintával, és egy aprócska ezüst karkötővel, amelyről egy icipici szívecske lógott le. Megkérdeztem az eladót, hogy az a penna miért olyan különleges, erre azt felelte, hogy fel kell venni a karkötőt, hordani kell egy darabig, majd amikor az ember elkezd írni a pennával, könnyedén eszébe jut szóról szóra az összes, az idő alatt elhangzott mondat, amikor viselte a karkötőt. A tinta pedig azért van hozzá, mert a pávatollhoz sokkal jobban megy a milliónyi színű tinta, mint a szokásos egyhangú fekete vagy kék. Amint ezt végig hallgattam, nem érdekelt az ára, megvettem, és egy kevésé feltűnő szolidabb pennát is tintával meg pergamennel, hogy később ne legyen vele gondom. Az egész napomat az Abszol úton töltöttem, és amikor visszamentem a Foltozott Üstbe, Ronnal egyáltalán nem találkoztam, viszont a szobámba a párnámon, egy szem bonbon volt egy levéllel.
Egy darabig néztem a kis levelet, majd kezembe vettem és megvizsgáltam a címzett nevét. Nyilvánvalóvá vált, hogy Ron írása, de nem volt hozzá hangulatom, hogy kibontsam. Éppen ezért lettem az asztalomra a desszerttel együtt, és belevetettem magam az ágyamba. Megnéztem, hogy megszáradtál-e már, és lekörmöltem minden gondolatom, de most nincs több.
Csak annyi, hogy kezdek elbizonytalanodni Ronnal kapcsolatban. Vajon tényleg szeretem, vagy csak képzelem?
Mára ennyi, kedves naplóm!
Szép álmokat kíván, Herm!
|