Valahol egy seprűn, 1996. július 23. - vasárnap

Kedves naplóm!

Emlékszel Harry legutóbbi levelére? Azóta nem kaptam tőle többet, szóval még mindig nem jutott eszébe, amit még el akart mondani. Még mindig sajnálom.

Viszont, Ronald Weasley, ha akarja, ha nem, holnap akkor is találkozunk… vagy egy év múlva… Kellemetlen, de most egy seprűn ülök, azt se tudva, hogy hol, mert sajnos Tonks és Lupin professzor nem tudta rábeszélni Mordon professzort, hogy változtasson úti tervet… tőle pedig hiába kérdezem, nem tud válaszolni, mert már befagyott a szája.

Nekem sincs túl melegem. Az ujjaim teljesen jegesek, a toll pedig belefagyott a kezembe. Olyan magasan repülünk, hogy a tájat sem látom. Tonksnak hála nem a Grimmauld téri házba vittek, hanem a Foltozott Üstbe. Az egész Weasley család ott van még néhány napig, mert felújítást végeznek a házukon és Mrs. Weasley nem volt hajlandó a kelleténél több időd tölteni a Black-házban.

Szóval, hamarosan találkozom Ronnal, és személyesen fogom megkérdezni a válaszát! Ha nemet mond, vagy nem válaszol semmit, elfelejtem és lemondok róla. Nem fogok egy fiúnak se könyörögni, hogy randizzon velem!

Egynek se!!

Bárcsak Harry is itt lenne! Vele nagyon jól megtudnám beszélni, hogy a teljesen dilinyós haverja mit gondol per pillanat és mit érez valójában, amit nem képes elmondani!

Holnap majd mesélek!! Szép reményeim vannak, melyek szerint nem fogok idefagyni, ha 5 percen belül megérkezünk…

Melegebb helyeket kíván neked, Hermione!