Párizs, 1996. július 20. - csütörtök

Kedves naplóm!

Tudom, hogy régen írtam neked, de teljesen magam alatt vagyok! És bizton állíthatom, hogy Ronald Weasley makacsabb, mint 150 öszvér, 76 szurcsók, és 64 Magyar Mennydörgő együttvéve!!!

Küldtem neki még két levelet, amikre egyáltalán nem válaszolt!! Erre teljesen bepöccentem és írtam neki egy levelet, hogy elfelejtette a szülinapom, pedig még Harry is küldött ajándékot… de sose találnád ki mi volt a válasza, ugyanis erre érdekes módon válaszolt!

„Kedves Hermione!”

Enyhén sablonos… az én „Drága Ron”-ommal ellentétben!

„Természetesen nem felejtettem el a születésnapod!! Puli a hibás az egészben! Úgy eltűnt, mint Norbert, amikor leadtátok Charlie-éknak! Nyoma veszett, és egy bagolylánnyal állított be! Még csak ez hiányzik… még több kis röpködő, ide-oda cikázó tollcsomó… bár aranyosak együtt. Egy macskabagolyról van szó, és a neve Luna lett.

Nem tudom honnan jött, de egész jó név… „

Khkh…!! Luna? Luna…?! Nem tudja honnan jött?! Talán, ha feltenném neki a kérdést, hogy beszélt-e mostanság Luna Lovegooddal, rájönne, honnan származik az ötlete! Felháborító…

„Az ajándékodat már hónapokkal ezelőtt megvettem, úgyhogy igazán nem mondhatod azt, hogy elfelejtettem! Boldog születésnapot!

Üdvözöl: Ronald Weasley”

Az ajándék, amit tőle kaptam… egy félig használt parfüm volt, amit maximum a vécé illatosítására használhattam volna, mert olyan terjengős és erős szaga van, hogy teljes mértékben elnyomná. Szóval ennyit a „készültem a szülinapodra” esküről.

Hogy tehette ezt? Miért így írta alá?! Eddig mindig azt írta, hogy „Üdv: Ron”, vagy csak simán „Ron”! Még az is jobban esett volna!!

Teljesen el vagyok kenődve, mert közben Harry válaszolt az egyik levelemre… (amúgy sokkal jobb hangulatban van, csak nem értem, miért) és azt írta, hogy már alig várja szeptember 24-ét, amikor is a születésnapom lesz. Merthogy talált nekem egy nagyon szép ajándékot, ami pont nekem való, és nem bírta otthagyni. Igaz, hogy mugli tárgy, de nem bírta volna elviselni, hogy másé legyen. Szó szerint ezt a levelet írta nekem:

”Drága Herm!”

Ismét egy pluszpont Harrynek! Bár eddig utáltam, hogyha így hívtak, de tőle valahogy el tudom viselni. Olyannyira közel áll a szívemhez, mintha családtag lenne, pedig nem az.

„Tudom, hogy most hallgatnom kéne, mint a sír, és lapulnom, de egyszerűen képtelen vagyok! Tegnap előtt sikerült rávennem Vernon bácsit, hogy vigyen be a belvárosba, mert szeretnék egy új szemüveget venni. Közben Lupin professzort megkértem, hogy jó néhány galleont váltson be nekem mugli pénzre, mert szerettem volna venni néhány a méretemnek megfelelő ruhát… egy-két… khkh… személyesebb tárgyat, és még néhány dolgot, de amikor a kirakatokat nézegettük, megláttam valamit, ami teljesen Hermionés!! És eszembe jutott a szülinapod, ami ha jól tudom, szeptember 24-én van, s úgy gondoltam, hogy a 16 éves kor túl fontos ahhoz, hogy valami Gumiegérrel vagy Gumibogyóval meg egyéb izékkel lepjelek meg, ezért megvettem neked! Kicsit vicces volt, mert oda mentünk be először, és pont amikor fizetni akartam volna derült ki, hogy elfelejtettem hogyan kell mugli pénzzel fizetni… pedig tisztán emlékszem, hogy nem rég még ment… de végül is Vernon bácsi segített ki.

Az utóbbi időben rendesebbek lettek velem! Ez meglepő, de így van… és belátták a helyzet súlyosságát. Elmeséltem nekik minden kalandom, hogy mi történt pontosan a Bölcsek Kövével, a Titkok Kamrájával… szóval mindent elmondtam… még… Siriust is. Valahogy megértőbbek lettek, és nem kell házimunkát végeznem. A nénikém egy csomószor hoz be nekem valami finomságot, vagy jön fel teázni a szobámba. Ilyenkor általában anyáról beszélgetünk. Elmeséltem neki mit láttam a merengőben… mire végül a szemembe nézett és megölelt!! Azt hittem szívrohamot kapok! Nem tudod, ki gyakorolt a RAVASZ vizsgára a Dursley családon? Merthogy tutira átmegy majd, azt én biztosítom!

Egy kicsit jobban érzem magam. Javult a kedélyállapotom meg minden. Elcipeltek pszichiáterhez… vagy pszichológushoz… sose tudom, melyik, melyik… mindegy! Az meg megállapította, hogy most rendszeresen kell járnom hozzá! Megírtam Dumbledore-nak, aki jó ötletnek tartja, úgyhogy nem fogunk tudni találkozni egészen augusztus… nem t’om hányig. Szóval már négy napja minden nap, folyamatosan, minimum 2 órát töltök a dokim társaságában, de lehet, hogy segít. Igazából nem érzem a hatását olyan szinten, amilyenen kéne. Pontosítok. Semmilyenen sem.

Ron folytonosan csak rólad áradozik, hogy milyen rég nem látott téged… meg egyebek… nem tudod, mi a baja? Talán Piton látogatott el az Odúba és adott be neki valamit? Kezdek félni tőle! Annyira nem Ronos lett, hogy az elképesztő! Tiszta érzelgősség! Nem rá vall. Bár… sose késő, hogy benőjön a feje lágya.

A vizsgaeredményeimre vagy kíváncsi? Igazán? Hm… nem is tudom, hogy elmondjam-e… inkább majd máskor.

Még mindig nem értem, kire célzol. Kivel voltam én haragban, akivel sürgősen ki kellett volna békülnöm??

Azt hiszem, mennem kell vacsorázni. Petunia néni rizsfelfújtat és… ananászos sütit csinált vacsorára… hm… legközelebb majd melaszos lesz… Tényleg nem értem, miért változtak meg így! Ez már több mint túlzás! Kezdek eltunyulni! Lehet, hogy futnom kéne. Ja… majd reggelente, mint a muglik. Tonks és Mundungus úgyis folyamatos megfigyelés alatt tartanak. A halálfalók pedig nem merészkedtek még egyszer Little Whinging közelébe. Talán feladták, de szerintem még fognak próbálkozni.

Te jó ég… mit akartam még írni? Már elfelejtettem! Ha eszembe jut, majd megírom egy másik levélben és elküldöm Hedviggel. Kezd unatkozni kézbesítendő levelek nélkül. Szegény, ha rázúdítanám a sok rajongói válaszlevelet… uh… de nem vagyok állatkínzó, szóval nem fogom!

Puszi: Harry”

Lehet, hogy ez már túl személyes, de nagyon aranyos!! Mindenképpen ezt a szót kell rá használnom! Vagy mégsem! A lehető legcukibb srác a világon!!! Mindazon által én sem értem mire föl ez a nagy változás. Lehet, hogy megfenyegették őket… de én nem tudom elképzelni, hogy Harry eltunyulna… nem olyan az alkata.

Megfigyelés alatt tartják? Még mindig jó ötlet!

Ron érzelgős??? Rólam áradozik?? Vajon Harry most kerítőt játszik? Mert ez így nagyon nem stimmel! Szóval Ron tőle kér tanácsot szerelmi ügyben, hogy aztán feltegye Harrynek a kérdést, hogy elmenjen-e velem az Abszol útra?! Ez nevetséges! Szerinte miért akarok vele találkozni?! Hogy korrepetáljam bájitaltanból? Mondjuk nem ártana… de ez most nem ide tartozik.

Nagyon ki lehetett már borulva, ha orvoshoz kellett küldeni, hogy segítsen rajta. Lehet, hogy segített is… de én nem értem, hogy lehet ilyen jókedve? Teljesen felhőtlen volt és gondtalan. Valószínűleg az segített, hogy Petunia nénivel beszélgetett, és elmondta a rokonainak, hogy mik történtek vele. 

Végső következtetés: Harry sokszor gondol rám, és jól halad a lelki gyógyulás felé, míg Ron hamarosan depresszióba esik, túl sokat gondol rám, és ha így folytatja, a Szent Mungóban fog kikötni egy-két végtagtöréssel és kék monoklival… valószínűleg általam.

Nem tudom eldönteni, hogy melyikük az aranyosabb!! De egyben biztos vagyok! Kezdem beleélni magam a naplóírás rejtelmeibe!! És szuper érzés megosztani veled a féltett titkaim!

De mára ennyit kedves… vagy inkább drága naplóm!

Szép álmokat kíván neked, Herm!