A ker�t�sb�stya tetej�n lusta kand�r ny�jt�zkodott. �lvezte, ahogy a kora tavaszi naps�t�s bund�j�t cir�gatja. Nagyokat �s�tva n�zett k�r�l, macskaszemeivel az ajt�ban alv� kuty�t figyelte. A kuty�t n�zte, b�r �si ellens�g�t sokkal jobban kedvelte, mint annak gazd�j�t, a falatnyi kisl�nyt, aki m�r akkor megkeser�tette macska-napjait, amikor m�g csak alig kezdett el m�szni. Nesta volt a Yamin csal�d legkisebb sarja, de ez nem g�tolta meg abban, hogy idegbajba kergesse a h�zt�ji �llatokat nap, nap ut�n.
A kand�r f�lelme nem volt alaptalan. Ny�lt az ajt�, �s hangos �r�mki�lt�ssal kinyargalt rajta a v�r�s haj�, h�rom�vesforma gyermek. A nagy lend�lett�l �tesett a k�sz�b�n fekv� kuty�n, amaz felmorrant, Nesta m�csese elt�r�tt. �desanyja, aki az ajt�t nyitotta neki, odal�pett hozz�, karjaiba emelte, de �ppen csak elkezdte ringatni, amikor a kisl�ny abbahagyta az ord�t�st. Mutogatni kezdett a ker�t�s fel�, �s „Anu, anu vid�l oda!” nyafog�ssal k�ny�rg�tt a n�nek. A kand�r sz�ve a tork�ban dobogott, tudta, hogy mi k�vetkezik. Elanor letette a kisl�nyt, r�mosolygott, majd a ker�t�sb�sty�hoz l�pett. A macska fel� ny�lt, amaz pedig menek�lt volna, ha nem lett volna annyira gy�va kimenni az utc�ra. Ha nem f�lt volna az idegenekt�l, akkor bizonyosan m�r ugrott volna le a ker�t�sr�l a j�rd�ra, de �gy nem volt m�s v�laszt�sa. V�rta, hogy a n� leemelje onnan �s az �tok k�ly�k karmai k�z� vigye. Nesta sikongatva kapott a kand�r ut�n, �s az sem zavarta, hogy amaz f�jt, karmolt, kap�l�zott. Le�lt a f�ldre, mellkas�ra szor�totta az �llatot, �s durv�n simogatta annak fej�t.. Puszta szeretetb�l… �r�knak t�ntek a percek, am�g siker�lt a szerencs�tlen cirmosnak elszabadulnia. Nesta csak azt l�tta, mikor felocs�dott a d�bbenett�l, hogy a kand�r a kert v�ge fel� nyargal.
- Rossz cica, rossz! – ny�jtogatta a nyelv�t, majd kezel�sbe vette vigasztal�sk�nt a m�g mindig az ajt�ban szuny�k�l� kuty�t.
Teltek-m�ltak az �vek, Nesta az �t�dik sz�let�snapj�t �nnepelte. M�g mindig gonosz volt az �llatok szem�ben, de imm�ron sz�lei �let�t is megkeser�tette �lland� pimaszs�g�val, csacsog�s�val. Amennyi v�za volt a lak�sban, azt mindet elt�rte m�r, ha oll� ker�lt a kez�be, akkor minden anyagot kezel�sbe vett, ami az �tj�ba ker�lt. N�v�rei ki nem �llhatt�k, de �t ez cseppet sem zavarta. Minden cselekedet�r�l �gy gondolta, hogy az j�, ez�rt nem mutatott hajland�s�got a javul�sra. Ak�rh�nyszor leszidt�k, � mindig csak annyit v�laszolt: „Angyal vagyok!”, majd tov�bb indult j�tszani.
A sz�let�snapi �nneps�g nem volt nagyszab�s�, csak a sz�k – h�t tag� – csal�d volt jelen. Apa, anya, 3 n�v�r, egy b�ty �s maga a kis „boszork�ny”. Trag�dia trag�di�t k�vetett, m�r az �nneps�g kezdet�n elt�r�tt k�t t�ny�r, s hogy teljes legyen a nap, a torta leesett az asztalr�l, r� szer�ny kuty�ra, aki az egyik sz�k mellett aludt. Term�szetesen a kr�mes fel�vel �rte az �llat bund�j�t, �gy amaz m�g f�rdet�s ut�n is hetekig ragadt. Nest�t nem zavarta a vesztes�g, de sz�leit ann�l ink�bb. Nem �rtett�k, hogy mi�rt k�pes m�g a saj�t sz�let�snapj�t is t�nkretenni. Nesta megvonta a v�ll�t �s csak annyit sz�lt: „Mert.”. Azt�n k�t h�tig nem l�tt�k a kisl�nyt sem a macsk�k, sem a t�bbi �ldozat.. ty�kok, kacs�k �s a kutya. Elanor egyszer�en nem engedte ki a h�zb�l l�ny�t, mert azt hitte, hogy ezzel majd megneveli. J�l tudta, hogy mennyire szereti a kisl�ny a szabad leveg�t, �s a kerti j�t�kokat. De nem, akkor nem engedhette meg neki, hogy �gy higgye, j�t cselekedett. A kert lak�i �ppen kezdtek fell�legezni, amikor egyik nap m�gis megjelent odakint az �tkos gyerek. Megfagyott a v�r mindegyikben, amikor k�zeledett fel�j�k a l�ny, de meglepet�s�kre nem szorongatta meg �ket. Csak besz�lt hozz�juk.. mintha teljesen kicser�lt�k volna. Egyed�l a kand�r �s a t�bbi macska nem �szta meg. Nekik menek�lni kellett a d�g�ny�z�s el�l. Hozz�juk nem besz�lt, �ket csak meg akarta szeretgetni, de amazok nem �rt�kelt�k ezt a fajta kedvess�get. Nesta n�mik�pp csal�dottan vette tudom�sul, hogy rossz h�re van az �llatok k�z�tt, majd a ker�t�s fel� l�pkedett. Kis ujjait r�fonta a r�csra, homlok�t az egyik fal�cnek szegezte, �s �gy n�zte az utc�n halad� embereket. Ez att�l kezdve rendszeres lett, de kieg�sz�lt azzal, hogy pr�b�lta kinyitni a kaput. Soha nem siker�lt neki.. m�g egy nap v�letlen�l nyitva hagyta �desapja, amikor munk�ba ment. Akkor is a kertben j�tszott a l�ny, amikor apja kil�pett az utc�ra. Halotta, ahogy vas vasnak csattan, de a z�rnyelv beragadt �s �gy nem t�rt�nt semmi, amikor elfordult a z�rban a kulcs. Amint az apja elt�nt az utca v�g�n, kileste, hogy anyja figyeli e �t a konyhaablakb�l. Mikor l�tta, hogy szabad az �t, hatalmas lend�lettel indult meg a kapu fel�, kil�kte, majd bel�kte azt maga ut�n. Szabad volt.. �t �s f�l �ves, �s szabad. Nem akart megsz�kni, haza akart j�nni est�re, csak szerette volna felfedezni a vil�got.
K�rben�zett, hogy merre mehet, majd v�g�l az erd�n�l d�nt�tt, ami mellett laktak ugyan, de soha nem vitt�k oda kir�ndulni �t. Mindig cs�b�tott�k a f�k, az ott lak� �llatokr�l hallott mes�k, de soha nem mehetett oda. De akkor, akkor �gy �rezte, hogy minden fa, minden lev�l az avaron az �v�. Rohanni kezdett, be a f�k k�z�, s nem lass�tott, am�g b�rt�k l�bai. Amikor elf�radt, akkor meg�llt, h�tran�zett, hogy kital�lna e. L�tta m�g az utat, �gy d�nt�tt, hogy mehet tov�bb. Egyik pillanatban azt�n az avarban megb�v� kis kavicsok menek�l�re fogt�k a kisl�ny l�bai alatt. Leg�rd�ltek a domboldalon, de ezzel a lend�lettel magukkal ragadt�k a gyermek egyens�ly�t is. Nesta nagy puffan�ssal d�lt el, s �gy g�rd�lt a k�vek ut�n le a v�lgybe, mint egy darab far�nk. Sikoltani kezdett, de minden hi�ba volt. Az erd�ben nem j�rt akkor senki. B�r szakadt, v�r serkent, amikor egy nagyobb szikladarab oldalba kapta a kisl�nyt. A hatalmas k� tov�bblend�tette mag�n a k�nny� testet, s Nesta tomp�n puffant a v�lgy alj�n fekv� apr� kavicsokon. Fuldoklott k�nnyeit�l, f�jdalm�ban m�g hangosabban sikoltozott. De sikolya elhalt, hamarosan elvesztette az eszm�let�t.
Idegen helyen �bredt, nem eml�kezett r�, hogy mi t�rt�nt vele. Hirtelen mozdulattal akart fel�lni, de az oldal�ba �s karj�ba has�t� f�jdalom k�nnyekre fakasztotta. Visszaejtette fej�t a p�rn�ra, meredten b�multa a plafont. Akkor ny�lt az ajt�, s egy id�s asszony l�pett be rajta. M�g�tte Nest�val egykor� fi�cska hozott egy t�lc�t, rajta mindenf�le f�vekkel, k�tszerrel. A n�ni odal�pett az �gyhoz, kisim�tott a kisl�ny arc�b�l n�h�ny odal�g�, lev�ldarabokkal tark�tott v�r�s tincset. Nesta meg sem mert sz�lalni, csak hatalmasra kerekedett szemekkel b�multa a n�t.
- Lehet, hogy ez egy kicsit kellemetlen lesz, gyermekem. – hallotta a hangot valahonnan t�volr�l, majd k�s�bb k�ny�k�nek roppan�sa �s az �les f�jdalom tudatta vele, hogy csontjai a hely�kre ker�ltek. Felsikoltott, �jra eleredtek k�nnyei. �jra kiesett egy kis id� �let�b�l, s mire megint eszm�let�re t�rt, m�r szoros k�t�s �s sin tartotta karj�t, oldala gy�gyken�cs szag�t�l b�zl�tt. Mez�telen fels�test�t k�k, z�ld foltok tark�tott�k, s az �reg h�lgy ujjainak minden nyom�s�ra f�jtak az apr� z�z�d�snyomok. Furcs�n sz�delgett fekt�ben, haza akart menni, csak nem tudta, hogy hova. Eml�kezett is dolgokra, meg nem is..
- Hogy h�vnak, aranyosk�m? – hallotta a n�ni hangj�t, de csak messzir�l, mintha egy m�sik vil�gb�l sz�lna hozz�.
Elkezdte volna, de megint elvesztette a fonalat. Csak egy s�hajt�sra futotta neki.
Att�l kezdve Nesta Yamin t�bb� nem l�tezett. Soha nem ker�lt meg a kisl�ny, a csal�d �s az ut�lkoz� n�v�rek legnagyobb sajn�lkoz�s�ra.

- S�haj! Gyere m�r! – ki�lt valaki, mire a l�ny berobban a szob�ba. V�r�s haja hossz�, derek�ig omlik le, s k�cos, mint mindig. Fej�n ott cs�cs�l az elmaradhatatlan vad�szok�hoz hasonl�t�, z�ld, tolld�szes kalap. M�g mindig alacsony, de bet�lt�tte m�r a tizennegyedik �let�v�t is. S�haj a neve, Neela, ha pontosabbak akarunk lenni, de mostani szerettei azon a „f�l n�ven” sz�l�tj�k, amelyen � bemutatkozott. A Neela nevet csak az�rt kellett r�aggatni, hogy igazi n�vvel � is norm�lis �letet �lhessen majd valamikor. A nagyany�, ki annak idej�n megmentette, imm�ron a nagyanyja, s a fi� pedig a b�tyja lett. Eml�keit eltemette mag�ban, �gyis csak foszl�nyokra eml�kezett bel�l�k. T�k�letesen megel�gedett jelenlegi �let�vel, nem is sejti, hogy valahol neki is csal�dja van, akik valaha siratt�k �t, mikor elveszett.
- M�gis mi van? – teszi cs�p�re kezeit, k�rd�n n�z az �gyon �l�, ruh�kat pakol�sz� fi�ra.
- Csomagolj, egy �ra �s indulunk. – hangzik az utas�t�s, melynek kelletlen�l ugyan, de eleget tesz a l�ny. B�tyja nagyv�rosi �letre v�gyik, s nagyany� parancsolt, Nesz is menjen vele. Majdcsak tal�l mag�nak egy helyet, ahol tanulhat, mert b�tyj�val nem mehet. A fi� eg�szen m�sf�le ismeretekre v�gyik, mint �. Alig k�t �ra m�lva m�r k�zen fogva haladnak a testv�rek Eleison v�rosa fel�. N�h�ny napba telik ugyan, de el�rik c�ljukat. A v�roskapun�l �tjaik k�l�nv�lnak, a fi� megy saj�t �tj�ra, neki c�lja van. Nesz egyed�l marad az utc�kon, c�ltalan l�fr�l�sa az egyetem fel� vezeti. Tudja, kicsi m�g, de tanulnia kell. Tal�n hajland�ak lenn�nek befogadni �t.

Bekopog, �s v�r.. Majdcsak lesz valahogy.