Mária néni egész életében egyedül élt egy kis faluban. Csak a kutyája volt neki Lafaty, a kis tacskó. Minden napja ugyanúgy kezdődött és fejeződött be, reggel boltba ment,délután teázott,este megetette kutyáját. De egy fagyos decemberi estén valami feletébb különös dolog történt. Mária néni aludni tért. De épp hogy aludni tudott volna zajt halott,halotta hogy a kulcs elfordul a zárban. Nem mozdult,fülelt tovább:minden egyes lépcsőfok nyikorgása egyre jobban megrémítette. A szobája felé közeledett az idegen. Érezte hogy leül az ágyához. Nem mert mozdulni. A szemeivel próbálta kivenni a titokzatos alak kinézetét. Sötét csuklyás köpenyt viselt és a kezei...csak csontok voltak...Megszólalt mély búgó hangon (a lehelete hideg volt,mintha ki akarná szívni az összes energiát) :"Nézz ki az ablakon".Mária néni leküzdött minden visszatartó energiát (félelmet) és felült az ágyon. Mire fölkelt a titokzatos alak eltűnt. Az ablak nyitva volt. Óvatos léptekkel odament az ablakhoz. Lafaty ugatását halotta,vonyító síró ugatást halott. Egy betörő épp akkor mászott át a kerítésen. Mária néni gyorsan rohant a telefonhoz mielőtt még túl késő és hívta a rendőröket. Már bent volt a konyhában a rabló mire ideértek. De sikerült elfogniuk.

Mária néni azóta máshogy éli életét. Lafaty nélkül,aki a rejtélyes estén meghalt és egy új őrangyallal. Neki őt küldték megmentőnek.