A l�ny a park fel� rohant. Nem tudott menek�lni a b�natt�l, hogy �, aki mindig becs�letes volt, meglopta sz�leit. Nem b�rta elviselni azt a terhet, amit ez okozott neki. A sz�ve majd megszakadt.

B�nat�ban v�get akart vetni az �let�nek. Pedig csak az anyja nyak�k�t „vette k�lcs�n”. P�nzre volt sz�ks�ge.

*

S�t�t este volt. Az �gen f�nyesen vil�g�tott a Hold.

Csend volt, hal�los csend. Egy f�sz�l se rezzent.

Mindenhol az �j honolt. A l�ny meg�llt egy pad mellett. Gondolt arra, hogy visszaforduljon, de… nem! Ezt a sz�gyent nem tudn� elviselni.

Valami reccsent. � megfordult. Egy �rny�kot l�tott elsuhanni a f�k k�z�tt.

-K�rlek, �jszaka l�nyei vigyetek magatokkal! Ne hagyjatok itt! Nem �r m�r semmit az �letem!

Semmi nem t�rt�nt. Szomor�an lehajtotta sz�ke hajjal �kes fej�t. Ekkor valami fura suhog�st hallott. Megfordult. Szembe tal�lta mag�t az �jszaka egyik f�lelmetes teremtm�ny�vel, egy s�rg�n vil�g�t� szem�, t�zpiros v�rre szomjaz�, �hes v�mp�rral.

Egy pillanat volt az eg�sz. A v�mp�r �tkarolta �s bel�v�jta fogait a l�ny h�feh�r h�s�ba. Ki�ltani sem volt ideje. M�ris �rezte a hal�l h�v�s fuvallat�t, de valami furcsa volt benne. Ez nem, nem lehet! Mi t�rt�nt? Tal�n csak rosszat �lmodott. F�jt a feje.

�s mit�l lett v�res a ruh�ja? Hol van most? Ez nem az � h�zuk! Mit keres itt? Ki hozta ide? Kiny�lott a mellette l�v� ajt�, �s bel�pett hossz� fekete k�peny�ben az �jjeli t�mad�ja, egy teljesen val�s�gos �lve-holt v�mp�r. M�gsem �lom volt? De akkor mi van velem? �lek! Megharapott �s �lek!

-�dv�z�llek az �lve-holtak vil�g�ban seg�ts�get, k�rt�l �s megkaptad! –mondta a v�mp�r, gonoszul mosolyogva. A l�ny bel�pett az �jszaka s�t�t teremtm�nyeinek v�gtelen hossz� sor�ba.

*

-M�rt hozt�l ide? Ki vagy?- k�rdezte. Mivel v�mp�r volt m�r nem tudott �gy f�lni, mint az emberek. Nem remegett meg a hangja, mikor ezeket k�rdezte.

-Mint m�r mondtam a te seg�lyk�r�sedre figyeltem fel. A nevem Draken Corner �s fiatal v�mp�r mester vagyok. Te vagy mostant�l a tan�tv�nyom.

-Mi? �n? V�mp�r? Meggondoltam magam ink�bb elmenn�k!- mondta a l�ny. Semmi kedve nem volt v�mp�rtanoncnak lenni.

-Olyat nem lehet! Aki egyszer �tv�ltozott t�bb� m�r nem v�ltozhat vissza!

Meg kell tanulnod t�pl�lkozni is, k�l�nben m�rt�ktelen�l fogsz gyilkolni!

-De �n… �n nem akarok senkit meg�lni! Ti azt teszitek! K�sz�n�m de �n ebb�l nem k�rek! Elegem van mindenb�l! Reggel ki�llok a napf�nybe! El akarok �gni! –s�rta k�nnyek n�lk�l. Fel�llt az �gyr�l �s felkapta a legkem�nyebb t�rgyat, amit l�tott, t�rt�netesen egy v�z�t, amit hozz�v�gott mester�hez.

-Hi�ba pr�b�lsz meg�tni! Nekem ezzel nem �rtasz! Ha az megnyugtat, nem kell �ln�d! Az csak egy r�gi mese az emberekn�l, hogy a v�mp�r egy v�rre szomjaz� �r�lt l�ny, ami embereket �l, sz�rakoz�sb�l! Csak annyi v�rt iszunk, amennyire sz�ks�g�nk van. Nem t�bbet �s nem kevesebbet! Viszont nem egy „�ldozatunk” van, az�rt, hogy �letben maradjanak!- magyar�zta a mester.

-Nem akarok v�rt inni! Nem akarok itt lenni �s mag�val, t�rsalogni! Haza akarok menni! –kiab�lta a l�ny. –Elmenek�l�k, ha j�n a reggel! A napf�ny sem �rdekel! S�ljek meg ink�bb, minthogy �rtatlan l�nyeket megk�ros�tsak!

-Sajn�lom, de rossz seg�ts�get v�lasztott�l akkor! Nek�nk nem �rt a napsug�r!

Nem olvasol var�zsl�ny szakirodalmat? Olyan fajta v�mp�rok vagyunk, kiknek nem �rt a napf�ny, a szentelt v�z �s a kereszt sem! A kar� csak annyit �r, mint ha egy embert lesz�rn�nak vasvill�val. A fokhagym�t�l meg csak b�d�sek lesz�nk! �rted v�gre mit akarok elmondani? Hi�ba pr�b�lkozol ak�rmivel! Az �letednek csak �n tudok v�get vetni, de nem teszem meg! Kell nekem egy tan�tv�ny!- sz�lt Draken. –Most el kell mennem! Lehet�leg ne menj messze a h�zt�l! Nem akarok eg�sz nap ut�nad repkedni! –mikor befejezte mondand�j�t, kiment. A l�ny egyed�l maradt. Semmi kedve nem volt itt maradni, ez�rt mikor l�tta mester�t elmenni, � is kiment.

*

Hajnalodott m�r, mikor Draken visszat�rt. El�sz�r �szre se vette, hogy elt�nt, de mikor benyitott a szob�ba…- Ezt nem hiszem el! K�pes volt elmenni! Most eg�sz �ll� nap �t kereshetem!- m�rgel�d�tt. Kin�zett az ablakon, �s nagyon meglep�d�tt. A l�ny odakint �lt, a h�z mellett fut� patak partj�n �s a ruh�j�nak egy r�sz�t mosta. Hajat is mosott, de az m�r r�g megsz�radt. -M�gse hagyt�l itt? –k�rdezte Draken. -Meggondoltam magam, nem akarok senkit kiny�rni, ez�rt maradtam.

-�r�l�k, hogy ez lett a d�nt�sed, de megmondan�d v�gre a nevedet?

-Nia Carlson-nak h�vnak. A Nia csak a becenevem, a Niagara n�vb�l sz�rmazik.- mutatkozott be.

-Mint a v�zes�s. –vigyorodott el a mester.

-Igaz, mert anyu�k azt mondt�k, hogy a Niagara-v�zes�sn�l sz�lettem, ez�rt neveztek Niagar�nak, de nekem nem igaz�n tetszik.

-Akkor Nia, most megk�rdem: Elfogadsz mesterednek �s tan�t�dnak, m�g el nem j�n l�tem utols� perce?

-Igen, de…

-Nincs olyan, hogy de! Igen vagy nem!

-M�rpedig van olyan, hogy de…!- v�gott vissza Nia.

-De nincs!

-De van!

Sok�ig tartott volna m�g a veszeked�s�k, akkor, ha nem jelenik meg valaki.

Az erd�b�l j�tt. Magas, r�vid barna haj�, z�ldesk�k szem� alak.

-Draken mi ez a nagy hangzavar?- k�rdezte.

-Hello! Semmi k�l�n�s csak besz�lgett�nk.- mondta.

-�s ki ez a l�ny?- n�zett Ni�ra az idegen.

-Az �j tan�tv�nyom! –mutatta be Draken.

-Van tan�tv�nyod? Hogy tehetted ezt szerencs�tlen l�nnyal! T�nkre tetted!

-� k�ny�rg�tt, �n csak meghallottam �s teljes�tettem k�r�s�t!- gonoszul vigyorgott bar�tj�ra.

-Akkor is! Gonosz vagy! Legsz�vesebben kitiltan�lak az erd�mb�l!

-Tudom, hogy gonosz vagyok! Megtiszteltet�s sz�momra, hogy ezzel a jelz�vel illett�l! –a v�mp�r oly eleg�nsan meghajolt. Majd a l�nyhoz fordult.

-Bemutatom neked Vion Thomson-t. � ennek az erd�nek az �rz�je! –mikor az utols� sz�t kimondta hallani lehetett egy kis g�nyt is a hangj�ban.

-Mindig is tudtam r�lad „bar�tom”, hogy gonosz a v�red, de ennyire? Azt sosem gondoltam! –cs�v�lta a fej�t Vion.

*

Bementek a h�zba, �s ott folytatt�k besz�lget�s�ket. Kint h�v�s sz�l f�jt, ami egy v�mp�rnak meg se kottyan, de Vion sz�m�ra vesz�lyes. � nem b�rja a hideget. A fi�k besz�lgettek, m�r r�g tal�lkoztak, �s most mindent meg akartak besz�lni. Nia k�rben�zett a lak�sban. Nem sok �rdekes dolgot tal�lt. Egyszer� fah�z volt. Draken viszonylag rendben tartotta. �tment a m�sik szob�ba, a t�bbiek ezt nem vett�k �szre. Volt a szob�ban egy �r�asztal. Nia-n er�t vett a k�v�ncsis�g �s kih�zta az egyik fi�kot. Az els� dolog, amin megakadt a szeme, az egy b�rk�t�ses napl� volt. A k�lsej�t n�zve el�g r�gi lehetett, k�r�lbel�l 500 �ves. Az elej�n egy halv�ny felirat �keskedett: Draken Corner napl�ja.

Alatta egy id�zet: „M�r oly r�g volt, de m�g mindig eml�kszem arra a napra, mikor elhagytam haland� voltomat, mert mesterem elind�tott az �r�kl�t fel�.”

-Ez �rdekes! Draken napl�ja?- gondolta Nia �s �rdekl�dve vette kez�be a k�nyvet. K�rben�zett nem-e figyeli valaki. Mikor meggy�z�d�tt r�la, hogy egyed�l van, le�lt a kanap�ra, ami a faln�l volt. Kinyitotta a napl�t �s elkezdett olvasni.

„Draken Corner napl�ja, az �lve-holt v�mp�r�, aki oly sokat szenvedett �jj�sz�let�se el�tt. „

1452. M�jus 5.

Ma tan�totta meg mesterem, hogyan boldoguljak nappal. Elmond�sa szerint nem kell f�ln�nk a napt�l, de nem szabad v�dekez�s n�lk�l se lenn�nk. A szem�nket mindig takarjuk el valamivel, mert az els� �tkez�s ut�n m�r vesz�lyes a l�t�sunkra a f�ny. Sokszor megtapasztaltam, mily rossz �rz�s ez, de eddig m�g nem lett nagyobb bajom. Sokkal veszedelmesebbnek tartottam a vad�szokat, akik nem csak r�nk vad�sztak. Eleinte sajn�ltam „var�zsl�ny” t�rsaim, de azt�n ez al�bb hagyott. Kezdett eluralkodni rajtam az igazi v�mp�r.

1452. Augusztus 24.

Mesterem �jabb fort�lyokra tan�tott a „vad�sz�s” ter�n. Legjobb hely erre a park. Ott senki nem veszi �szre, mikor egy-k�t embert „megcsapolunk”, hogy oltsuk szomjunkat. Nem �l�nk, csak egy kev�s v�rt vesz�nk magunkhoz. Ez�rt kell t�bb �ldozat. �n m�gis k�v�ntam a gyilkol�st. Mesterem, Viktor, figyelmeztetett, hogy vesz�lybe ker�lhetek. Az a „f�nybej�r�” v�mp�r, aki embert �l, tov�bb k�v�nja, hogy �leteket oltson ki. Nem tud parancsolni v�gyainak �s kegyetlenebb�, gonoszabb� �s er�seb� v�lik mindegyik var�zsl�nyn�l. �n m�gis megszegtem, �s meg�ltem…

…�t, aki oly csod�s volt. Leoml�, g�nd�r, sz�ke f�rtjei csak �gy szikr�ztak. F�jdalmat t�kr�z�tt arca. Felsik�tott, mikor megl�tott, �s el akart futni, de �n gyorsabb voltam n�la. Egy pillanat alatt ott �lltam el�tte. El�sz�r csak j�tszadoztam vele. Hagytam, hadd fusson, majd el� futottam. Azt�n beleuntam.

H�tulr�l �tkaroltam, az egyik kezemet a sz�j�ra t�ve, belem�lyesztettem fogaim az � h�feh�r �s oly tiszta �s b�rsonyos h�s�ba. Hmm…

A v�r �ze sz�tterjedt a sz�mban. Kellemes s�s �z�t percekig �lvezhettem. J� lett volna m�g, de sajnos megjelent Viktor. Ezt hogy k�pzelte! Engem zavar ev�s k�zben! Nagyon megj�rja!- gondoltam haragosan.

-Mit csin�lsz! Ezt nem teheted! Meg�lted a l�nyt! �r�lt vagy!- ki�ltott r�m. A haragt�l, �s a gyilkol�s �lvezet�t�l elborult aggyal rontottam neki. Egy pillanat m�ve volt az eg�sz. Mesterem m�ris holtan fek�dt a f�ld�n, az �n kezem �ltal. Kisz�llt bel�le a l�t minden sugallata. Nem �reztem lelkiismeret furdal�st.

*

1452. M�jus 7.

K�t napja t�rt�nt, hogy mesteremet meg�ltem. Most kezdett valami lelkiismeret furdal�s f�le lenni abban a kev�s l�lekben, ami m�g bennem volt. Nem foglalkoztam vele. Csup�n sz�nalmas emberi �rzelemnek tartottam, de a l�ny…

…az m�s volt. Lelkem megsajn�lta �lettelen test�t. �t meg akartam menteni. Nem hagyhattam veszni egy ilyen k�l�nleges sz�ps�get. Mesterem test�t ott, a parkban �stam el. Nem �rdekelt mi lesz vele. A l�nyt a h�zamhoz vittem. Befektettem �gyamba, �s elmentem az erd� fel�. Egy r�gi s�m�n h�z�hoz vitt az utam. Nem l�ttam senkit a h�za k�rny�k�n, de az id�k folyam�n megtanultam, hogy nem mindig l�tjuk vagy vessz�k �szre azt, aki ott van. Az �rz�keink id�nk�nt becsaphatnak minket. Sz�val, k�r�ln�ztem, mert nem tetszett a nagy csend, amit f�leim �szleltek.