Calborn bekísérte Seydát a tanácsterembe. A fal mellett tizenhat harcos állt lazán szétvetett lábbal, fegyverüket leengedve. A páncéljuk sokkal jobban tetszett Seydának, mint azoké, akik idekísérték. Calborn elmondta neki, hogy ezek speciális kiképzésű őrharcosok. Sosem viselnek sisakot, hogy mindig látni lehessen arcukat. Egy biztonsági rendszabály a vezérek védelmében. Legalább akkora érdeklődéssel nézték a szakadt ruhájú, kócos, poros kislányt, mint az őket.

Calborn az asztalhoz vezette Seydát, ahol három harcos ült. A két fiatalabb kékszegélyű aranyszínű páncélt viselt, a harmadik harcos pedig, aki idősebbnek látszott tőlük, kékezüst páncélban volt. Ő is szimpatikus volt Seydának, csak nagyon komoly. Nyugodt, kellemes, mély hangon szólalt meg:

- Ülj le közénk, kislányom! Üdvözöllek a birodalmunkban. Sylas a nevem. Én vagyok ennek a bázisnak a vezetője. Elmondanád nekünk, mi a neved és honnan érkeztél?

Seyda készségesen belefogott a történetbe, ahogy Calbornéknak már elmesélte. Őszintén elmondta, hogy ő Revan húga. Félt, hogy ha megtudják, akkor ezek a barátságos harcosok meg fognak változni, de nem ez történt. Nem érzett gyűlöletet áradni felőlük. Az őrharcosok felől sem. Csak kíváncsiságot, ami viszont érthető volt a közéjük pottyanó jedi kislány láttán. Sylas ezután a jedik közt töltött évekről faggatta, majd a köztársasági hajón történtekről. A kislány számára újdonság volt, hogy ezeket az impozáns harcosokat valóban az ő, eddig háttérbe szorított kis egyénisége és élete érdekli, és szívesen mesélt mindenről. A köztársasági férfiak otromba viselkedéséről is beszámolt, hozzátéve, azért reméli, életben vannak, hisz mégiscsak az ő segítségükkel jutott el ide, mandalóriai földre.

Mikor befejezte a részletes beszámolót, Sylas összekulcsolta ujjait és előrehajolt:

- Bizonyára tudod, hogy nem vagyunk diplomáciai kapcsolatban a köztársasággal, ezért nem tudjuk neked biztosítani a hazatérést.

- Az nem baj! - nyugtatta meg Seyda. - Egyáltalán nem baj. Nem fogok hiányozni senkinek, nem fog keresni senki. Én sosem voltam fontos senkinek, csak Mrs.Winternek. Három hétig, amíg a hajón voltam. És nekem nagyon tetszik itt. Jól érzem magam.

- Ezt jó hallani, kislányom, de beláthatod, furcsa helyzetben vagyunk. Milyen elképzelésed van a jövőddel kapcsolatban?

- Szeretnék itt maradni köztetek… Ha lehet. Nem lesz velem gondotok. Nem eszek sokat, és a földön is elalszom egy sarokban. És ha sithek, vagy bomák jönnének ide, akkor harcolok velük, hogy megvédjelek benneteket.

Mosoly derengett föl a hatalmas férfiak arcán az aprócska kislány szavai hallatán, akin látszott, hogy nagyon komolyan gondolja, amit mondott.

- Jól van, kislányom, meghallgattunk téged, most beszélni szeretnék Calbornnal és az alvezéreimmel, rólad és társaidról. Két őrharcosom kikísér a teremből. És majd neked is elmondjuk, hogyan döntöttünk, jó?

- Jó - bólintott Seyda. - És ha úgy döntötök, hogy nektek is útban vagyok, és kizavartok a vadonba a vadállatok közé, én akkor sem fogok megsértődni. Igazatok van, ha nem akartok megtűrni magatok közt egy jedit. Biztos nagyon csúnyán viselkedtek veletek a háborúban. Csak azt kérem tőletek, hogy ne zárjatok be a kapitány meg a többi köztársasági férfi mellé. Szörnyű büntetés lenne…

- Kislányom - mondta Sylas szelíden. - Nem fogunk megölni, nem zavarunk ki a vadonba és nem zárunk össze köztársasági társaiddal, akiktől ennyire viszolyogsz. Most menj szépen! Gildor, Xeren! Kísérjétek ki Seydát és vigyázzatok rá!

- Igen, vezér! - lépett két őrharcos a kislány mellé.

- Köszönöm, Sylas - mondta Seyda. - Amíg kint leszek, beszélgethetek az őrharcosaiddal?

- Hát, ha tudsz miről beszélni velük... megpróbálhatod! - mosolyodott el a vezér. A két őrharcos kivezette a kislányt. Seyda látható bizalommal ment velük.

- Mi a szándékod vele, Calborn? - kérdezte Sylas. - Meg akarod neki mondani?

- Nem. Egyelőre nem.

- Jó, de ennyi nekem nem elég. Azt is mondd meg, mi legyen vele? Ez egy kiképző bázis, tele harcosokkal. Férfiakkal. Hol lenne biztonságban? Ki fog mindig vigyázni rá? Állandó őrséget kapjon?

Csend borult a tanácsteremre. Aztán az egyik alvezér összefűzte ujjait az asztalon:

- Én azt mondom, nincs baj. Annyira fiatal még, hogy megpróbálkozhatnánk az átnevelésével. Harcolni tud, nem gyáva, és még hasznunkra lehet a jedi tudása is. Megfelelő harci képzést kapna, a fiúk is megszoknák, hogy harcostársként bánjanak vele. Xargára kell bízni.

- Egyetértek Brailorral - bólintott a másik alvezér. - Hisz ez még gyerek…

- Azt mondod, gyerek? Te, Sheruk, erről a lányról beszélsz egyáltalán? Ha jobban megnézted volna, látnád, hogy teljesen fejlett nő. Annyira legalábbis, hogy harcosaink érdeklődését fölkeltse. Már most is kihívást jelent számukra.

Sheruk megcsóválta fejét:

- Jól van, jól van, Sylas, az igaz, hogy elsőre tényleg felszökik a vérnyomásod, mikor meglátod, bizonyára így voltak vele a köztársasági fickók is, azért próbáltak kikezdeni vele, de ahogy kinyitja a száját, mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. Seyda gyerek. A jedik nem arra tanították, hogyan kell nőnek lennie, hanem hogyan harcoljon ellenünk. Ezzel mindenesetre befuccsoltak. Persze lehet, hogy csak Calborn vonta a bűvkörébe, azért akar ennyire hozzánk csatlakozni.

Calborn csupán egy megsemmisítő pillantást vetett rá. Láthatóan Sylast sem nyugtatták meg alvezére szavai:

- Ez nem tréfa, Sheruk. Bárhogy döntünk is Seyda sorsáról, óriási felelősséget vállalunk fel. Ha mandalóriai harcost nevelünk belőle, és egyszer esetleg szembekerül a Ravager urával, vagy Malakkal, aki most azokra a jedikre vadászik, akiknek valamilyen formában közük volt Revanhez, milyen következményekkel járhat a találkozásuk?

Brailor hátradőlt székén:

- Nem nehéz kitalálni. Ha Seyda a két Sith Nagyúr mellé áll, akkor kárbaveszett minden fáradozásunk. Vagy pedig hűséges marad hozzánk, és akkor elpusztul, mert sem a Ravager ura, sem Malak ellen nem lehet esélye. Legalábbis szerintem nincs, ésélye. Talán jediként lenne. De nem tudjuk jedivé képezni, mert mi nem vagyunk azok. Még azt sem tudjuk, milyen szinten van, mint jedi.

- Nem jedi, még csak padawan - helyesbített Calborn.

- Na, most aztán nagyon okos lettem a tanácsaitoktól - jegyezte meg Sylas. - Még mindig ott tartunk, ahol elkezdtük.

- Mert nincs mit megvitatnunk - mondta Brailor. - Hallottad, a kislánynak senkije sincs, és nincs hova mennie. Ha nem engeded, hogy itt maradjon, azzal halálra ítéled.

- Nem akarom halálra ítélni, de ennél biztonságosabb helyet kell keresnünk neki!

Sheruk a borospohár után nyúlt:

- Azt mondod, biztonság? Hát hol lehetne nagyobb biztonságban, mint egy harci bázison? Calborn elmesélte, hogy Seyda milyen ügyesen forgatja a kardot, és jediként is milyen bátran szállt szembe a bomákkal. Ha hajlandó mellettünk harcolni, köztünk a helye.

Sylas a fejét rázta:

- Azt hiszem, ti most valamennyien átmeneti süketségben szenvedtek. Gondoljatok bele, mekkora veszélynek van itt kitéve! Ti is hallhattátok. Semennyire sincs tisztában a férfiak szerepével a nő életében, mert jedik közt nőtt fel, akik elítélik és tiltják a párkapcsolatot, de ez a tudatlansága itt a bázison, 2500 harcos és őrharcos közt veszélyforrás, és fokozottabban, mint a köztársaságiak közt volt. Azoktól iszonyodott, igyekezett elkerülni őket. De itt mindenkihez nyíltan közeledik, csodálja őket és nem fél tőlük. De ha ezt a csodálatot egy harcosunk saját személye iránti hódolatnak fogja föl és visszaél vele, melyiktek fogja majd Seydát vigasztalgatni? És milyen jogon büntessem meg a felelőst, mikor a visszaélés lehetőségét mi teremtettük meg számára?

Még mindig csend uralkodott a tanácsteremben, a vezérek gondolataikba merültek. Sylas végignézett a tanácsterem őrzőin, a tizenhat őrharcoson, akik azonban bármekkora érdeklődéssel szemlélték is Seydát, Sylas tudta, döbbenetes önfegyelmük és moráljuk lehetővé teszi, hogy bátran rájuk merje bízni a kislányt, és a bázis többi őrharcosával együtt képesek megvédeni gyengébb jellemű harcostársaiktól is.

Sylasnek lassan rá kellett jönnie, már csak a felelősség elhárításával próbálkozik. Calborn valamiért makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ez a gyereklány itt maradjon, és az alvezérek se látnak ebben semmi rendkívülit. Formálisan azonban Sylasnek, mint a klán vezérének kellett megfogalmaznia a döntést:

- Az is érdekelne, mi történt vele a Ravageren. Tág fogalom az, hogy kínozták. Talán ők is át akarták nevelni, mint ahogy mi is szeretnénk. A kérdés az, hogy milyen módszereket használtak, mert ő csak töredékes dolgokra emlékszik. Még azt se tudja, mennyi idővel ezelőtt esett fogságba azzal a két jedivel együtt, akiket többé nem is látott. Csak a találékonyságának, vagy a véletlennek köszönheti, hogy a mentőkabinok felé menekült és el tudott kötni egyet. De mit tettek vele a fogsága alatt? Mi van, ha egy lehetséges utóhatás nálunk fog majd lecsapódni?

- Igazad van, Sylas de ez nem visz közelebb minket a megoldáshoz - jegyezte meg Calborn. - Nem hagyhattam Seydát a sorsára. Te sem hagytad volna ott, ezért lépjünk túl ezen! Klánvezér vagy, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy védelmet adjon ennek a kislánynak! Elmondom a javaslatomat. Xarga és az én felügyeletem alatt lesz, és Larsen őrharcosai le se veszik róla a szemüket. Elkezdjük az átnevelését. Nem lesz vele gond. Hozzánk húz, nem a jedikhez és nem a köztársasághoz. Lehet, hogy a jövő ígéretes jedije, azért kezdték képezni a jedi mesterek, bár ő nincs tudatában saját fontosságának. Ezért nem engedheted el! Szem előtt kell lennie.

- Nem értek ezzel egyet - szólt közbe Sylas. - Ha a Központba küldjük, és női munkát bíznak rá, akkor is szem előtt lesz.

Calborn határozottan megrázta fejét:

- Elég rég voltál utoljára a Központban, ha így beszélsz. Ezt a kislányt nem akarom kitenni azoknak az intrikáknak. Egész eddig háttérbe szorították. Ha most vinném el a Központba, eltaposnák. Soha nem tudna talpra állni! Ha hozzászokik, hogy a tudása alapján ismerik el, megerősödik az önbizalma és akkor már a Központban is meg fogja állni a helyét, addig nem. Egyébként is, ami a tudását illeti, harci képzést kapott. Ráadásul a jediktől. És ő Revan vére, bár ezt az információt tanácsosabb lenne Helsán belül tartani egyelőre. Nem küldheted el! Lehet, hogy az egyetlen esélyünket küldenéd el, de az is lehet, hogy az egyetlen ellenségünket engednéd szabadon, aki újra képes lenne letiporni bennünket, ahogyan a bátyja tette. Egyikünk sem láthat a jövőbe. Ezért azt mondom, egyszerűbb őt most megvédeni saját harcosainktól, mint később esetleg magunkat megvédeni tőle, vagy olyan ellenségtől, aki ellen ő lehetne majd az egyetlen fegyverünk!

- Rendben - mondta Sylas. - Seyda akaratod szerint itt marad. Mik a további terveid vele?

Calborn mintha egész eddig csak erre a kérdésre várt volna:

- Felderítőnek fogjuk kiképezni. Műszaki ismereteit Zuka leteszteli. Geren a filozófiai és történelmi oktatását kezdi el, Saborrára hárul a felderítők munkájának megtanítása, Xargára pedig az általános harci felkészítés. A kislánynak jó mesterei voltak. Ez nem is meglepő, a jedik jó képzést kapnak, ezt nekünk is volt szerencsétlenségünk tapasztalni. Seydát több mérföldes hajsza után kerítették be és még akkor is szembeszállt velük. Ha a sitheket nem is számítom, nyolc felnőtt boma még a mi számunkra is kihívást jelent. Ő pedig szembefordult velük a jóformán semmireseelég jedi energiájával és azzal a semmiresejó törött karddal, amit egy sithttől zsákmányolt. Eszébe se jutott megadni magát. Ha valaki azt mondja, hogy ez a tizenhárom éves lány gyáva, annak én magam fogom be a száját, de akkor többé nem lesz mit kinyitnia! Ha nem nyertük volna el Seyda rokonszenvét, ellenünk is harcolt volna, pedig már talpra sem tudott állni. Vékony testalkatából ítélve sose lesz olyan erős, mint a mi harcosaink, de állóképessége és a mozgékonysága remek, Xargának ezt kell fejlesztenie. Talán Seyda lesz birodalmunk legnagyobb esélye, de ha nem így lenne is, legalább ne az ellenségünk legyen.

Sheruk letette poharát:

- Tudjátok, én csak azt nem értem, hogy mi szükség volt erre az összejövetelre, mikor Calborn már idefelé jövet a legaprólékosabban felépített magában mindent.

- Nem állítom, hogy mindenben igazam van Sheruk, de mivel nem akárkiről van szó, muszáj tudnotok a problémáról. Nem kész megoldással jöttem, csak ahogy hallgattalak benneteket, állt össze bennem egy lehetséges terv. Ha egyetértetek vele, az csak megkönnyíti a végrehajtást, és persze a felelősség is közös.

- Ez a mondat nagyon tetszik - jegyezte meg Brailor. - Közös felelősség, no persze. Sylas, te mit mondasz az utolsó szó jogán?

- Mit mondanék? Örülök, hogy Calborn megtalálta a megoldást. De még mindig van egy kellemetlen feladat. Larsennel, Saborrával és Gerennel nem lesz gondunk, de Xarga nem fog úszni a boldogságban, ha megtudja, neki kell elfogadtatnia a kislányt a harcosokkal. Hívjátok ide szegényt, megpróbálom kíméletesen közölni vele!

- Ha megengeded, azt én inkább nem várnám meg - mondta Brailor finom mosollyal és szép csendesen kiosont a teremből.

- Valahogy most én is szívesen kihagynám Xarga felvilágosítását - és Sheruk már ott se volt.

- És te? Neked is halaszthatatlan távoznivalód van? - fordult Sylas Calborn felé, aki szintén megindult a kijárat felé. - Végülis Xarga a te ötleted. És vezér vagy. Nem is akármilyen…

- Ez igaz, de te vagy itthon - hárította el magától a megtiszteltetést Calborn. - Ha találkozom Xargával, úgyis meg kell hallgatnom emelkedett hangú véleményét az ötletemet illetően. De úgy illik, hogy először te közöld vele e hírt, végülis ennek a klánnak te vagy a vezetője!

Sylas egyedül maradt:

- Bahhh! - fakadt ki. - Az én hős vezéreim!

Seyda otthonául a bázis legvédettebb helyén lévő konténerlakást szemelték ki. Calborn maga kísérte oda a kislányt, aki olyan fáradt volt, hogy azonnal végighevert az ágyon és már aludt is. A vezérharcos óvatosan betakargatta, majd csendben kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Az ott ácsorgó harcosok közül elküldött egyet az őrharcosok kapitányához, aki hamarosan meg is jelent. Calborn nem mozdult el addig az ajtóból:

- Larsen, ebben a lakásban helyeztem el a jedi kislányt. Ő mától a bázis újonca. Felderítőt fogunk nevelni belőle, a védelmét rád bízom. Állíts mellé őrséget! A holnapi eligazításon Xarga és én el fogjuk mondani a bázis minden lakójának, mihez tartsa magát, de azután is állandóan szemmel kell majd tartanotok Seydát! Most elaludt. Ha fölébred, nem mászkálhat egyedül a harcosok között. Jedik nevelték eddig. Elképesztően naív. Csak tizenhárom éves, nincs szüksége fölvilágosításra.

A kapitány nem látszott megütközni a szokatlan feladat hallatán.

- Légy nyugodt, Calborn. Senki nem fog visszaélni a kislány ártatlanságával - mondta, megértve a telrevani klánvezér aggodalmát.

A fiatalsága ellenére megdöbbentően komoly, nyugodt és méltóságteljes viselkedésű Larsen nagyszerűen bánt a keze alá adott őrharcosokkal, és felelősséget is vállalt értük. Hogy ezt megtehesse, ismernie is kellett őket. Ezért akiben ő maga sem bízott meg, azt nem is fogadta be őrharcosai közé. Ilyen elutasításra azonban csupán két ízben került eddig sor.

Calborn megvárta, míg a gárdakapitány kiválasztja az őrharcosokat Arion vezetésével Seyda őrzésére, hallgatta, milyen instrukciókkal látja el őket, majd a köztársaságiakról faggatta:

- Megnézem őket, mert Sylas nem ért rá foglalkozni velük. Hol szállásoltatta el őket?

Larsen, mint kiemelt rangú őrharcos, mindenről pontosan tájékozott volt, ami a bázison történt. Ez nem volt meglepő, hiszen az ő feladata volt a bázis harcosai és vezérei nyugalmának, biztonságának biztosítása:

- A bázis északnyugati részén állítottak föl egy nagy konténerlakást, teljesen körülkerítve. Most akarsz odamenni?

- Igen, most. Veled együtt. Kit rendeltél oda?

- Háromszor négy őrharcost. Délelőtt Serger a parancsnok, délután Teregril, éjjel Tairon.

Calborn elégedett volt a nevek hallatán. Larsen jó érzékkel választotta ki vezető-őrharcosait. Fiatalok voltak, mint ő, több éves szigorú harci képzéssel és erkölcsi neveléssel a hátuk mögött. Larsen Xarga edzéseit állandóan figyelemmel kísérte, és ha őrharcosnak valót látott a gyakorlatozó harcosok vagy frissen idekerült újoncok között, szólt Sylasnek, aki soha nem bírálta felül a kapitány döntését. Attól fogva Larsen és Xarga a kiválasztottal megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott. A leendő őrharcos keményebb, összetettebb edzőprogramnak kellett, hogy megfeleljen, erről Xarga gondoskodott. Larsen pedig a viselkedés és erkölcsi nevelés terén fejlesztette őrharcosai egyéniségét. A képzés itt sem zárulhatott le, mert kiváló kondícióban maradni és a kiemelt feladatkörnek megfelelni folyamatos képzést igényelt, amiért ismételten Xarga és Larsen felelt.

A vezéreknek is volt edzésprogramja, amit ugyanúgy betartottak, mint harcosaik a saját gyakorlataikat. Ez Calbornra is vonatkozott, aki, bár egy másik klán, a Telrevan Központ vezére volt, itt tartózkodása alatt, kitűnő kondíciója megtartása érdekében egyetlen napot sem hagyott ki Xarga edzése nélkül, Saborra felderítőparancsnok harcosaival is sokat kószált kint a vadonban, és az intelligens, művelt Larsennel való hosszú beszélgetések is élményt jelentettek Telrevan vezére számára.

Kora délután lévén még Serger volt a foglyokra felügyelő őrharcosok parancsnoka:

- Készüljetek föl - mondta figyelmeztetően. - Ezek őrjöngő fenevadak. Mintha nem tudnák, hogy a háborúnak vége van. Csak a két nő nyugodt. A kislány hol van?

- Alszik - mondta Calborn, önkéntelenül lágyabb hangra váltva. Serger tekintete Larsenre villant, aztán kinyitotta az ajtót és elsőként lépett be, mögötte két őrharcos, majd Larsen, aki ezután engedte csak be Telrevan vezérét. Calborn szórakozottnak látszott, de őrharcosainak eszébe sem jutott ezt szóvá tenni, csak jobban figyeltek a biztonságára.

- Már megint kit evett ide a rosseb? - morogta egy nagydarab, ijesztően fehér arcú és karikás szemű köztársasági fogoly. Calborn a durva hang hallatán azonnal visszatalált a jelenbe:

- E mandalóriai harci bázis vezérkara nevében jöttem, hogy üdvözöljem önöket. Nem áll érdekünkben, ezért szándékunkban sem, hogy önöket megöljük, vagy bántalmazzuk. Megfelelő ellátásban fognak részesülni, de mert nem vagyunk diplomáciai kapcsolatban a köztársasággal, nem tudom megmondani, meddig kell itt maradniuk…

- Minek hoztatok ide minket egyáltalán? - mondta ingerülten a karikás szemű.

Calborn nem reagált az udvariatlan hanghordozásra, sem a lenéző tegezésre:

- Az itteni vadvilág nem bánik gyengéden a felkészületlen átutazókkal. Itt nincsenek biztonságos sétányok, mint az önök köztársaságában, mert ez itt a túlélő harcosok birodalma. Ha nem hozzuk be önöket, már nem élnének.

- Honnan tudtátok, hogy itt vagyunk? - vetette közbe egy másik férfi.

- Műszereink nekünk is vannak, ha ezzel az információval meglepetést okoztam is, de hogy egyáltalán a védelmezésükre gondoljunk, azt az önök hajóján utazó kislány kérte tőlünk.

- Akkor hát a kicsi Seyda biztonságban van? - emelkedett föl székéről megkönnyebbülten egy idős asszony. Calborn udvariasan bólintott feléje:

- Igen, Mrs.Winter, mert ön bizonyára az a kedves hölgy, aki miatt a kislány annyira aggódott. Seyda biztonságban van. Saját kis otthont kapott és most alszik. Nagyon bátor volt az ön kis védence. Elcsalogatta a sitheket a hajótól, hogy önök biztonságban legyenek. Neki köszönhetik az életüket mindnyájan.

Az idős asszony két tenyerébe vette a vezér súlyos jobbját:

- Vigyázzatok rá, fiam! Megérdemli az az árva, otthontalan kis teremtés.

- Nincs miért aggódnia, Mrs.Winter! Seydából felderítő-harcost fogunk nevelni. Hogy meg tudja védeni magát, és ha majd másokon akar segíteni, ne úgy függjön hajszálon az élete, mint ma, amikor rátaláltunk.

Az odatolakodó karikás szemű, nagydarab férfi erre ocsmány grimaszt vágott:

- Persze, majd épp harcost csináltok a lányból! Eszerint te még nem láttad őt, mi? No, majd másképp fogsz vélekedni, ha meglátod. Mert az a lány másra való…

Calborn hidegen mérte végig a köztársaságit, de láthatóan Larsen és Serger se zárta a szívébe e szavak hallatán.

- Kapitány! - szólt rá az idős asszony. - Hogy beszél Seydáról? És hogy beszél ezzel a vezérrel?

- Hogy beszélek? - fortyant föl a kapitány. - Csak nem fogsz itt is rendreutasítani, mint a hajón? Csak az igazat mondtam! És mit véded ezeket? Nem tanultál történelmet? Nem szoktad figyelemmel kísérni a Napi Hírzáport? Újdonságot mondok neked azzal, hogy ez a fickó az ellenségünk az egész galerijával együtt?

- Kapitány, a háborúnak évek óta vége van és ők nem bánnak velünk ellenségesen. Ez a vezér épp az imént mondta, hogy nem fognak bántani minket.

- Nem, persze, téged biztos nem, de faggasd erről majd a lányt is…

Calborn végigmérte a fickót, mintha jól meg akarná jegyezni magának az arcát, de nem méltatta válaszra. Tekintete a másik nőt kereste. Flora huszonöt éves lehetett, és egy sarokba húzódva ült. Csinos volt, de olyan nyúzott az arca, mintha nem aludt volna hetek óta. Calborn nem vont le ebből következtetést, mert nem érdekelte a nő. Csak az, hogy a többi fogollyal együtt épségben maradjon. Ha Florán most annyit látott volna, hogy annak kérése van hozzá, minden további nélkül meghallgatja, ahogy az idős asszonyt is meghallgatta, de ő maga nem kezdeményezett vele beszélgetést.

Pillantása tovább siklott a többi férfira. Egyikükön sem látott olyat, ami fölkeltette volna az érdeklődését, de nyílt vagy titkolni próbált ellenszenvüket és félelmüket világosan érezte.

Annyi bizonyos volt, hogy Seyda pontosan mérte föl a társaság jellemét.

Calborn elköszönt, hátat fordított és nagy léptekkel elhagyta a foglyok rezidenciáját.

Csak akkor szólalt meg, amikor becsukódott mögöttük az ajtó:

- Gyanítom, hogy a kapitánnyal lesz még bajunk, talán a többi fickóval is, mert elég tenyérbe mászó a modoruk, de Larsen önuralomra tanított benneteket. Ami a nőket illeti. Mrs.Winterrel biztos, hogy semmi gondunk nem lesz, és azt a fiatal nőt egy kétértelmű pillantással se illessétek! Lehet, hogy volna benne hajlandóság, de ne keveredjetek vele kalandba! Nem tudjuk, milyen politikai megoldása lesz ennek az ügynek, ezért a foglyoknak ne legyen utólag jogalapjuk semmiféle, ismétlem semmiféle vádaskodásra!

- Tudod, hogy nincs miért aggódnod, Calborn - hajtott fejet Serger a vezérharcos előtt, aki ezután, még mindig Larsennel beszélgetve, a raktárépülethez ment.

Kennix, a fegyvermester meglepetten jött eléjük. Bizonyára ritka eset volt, hogy egy klánvezér téved be a raktárba, ahelyett, hogy hivatná a fegyvermestert, ha a készletekről kíván beszámolót hallani:

- Mire van szükséged, Calborn?

- Három lanilin együttesre és három hálóruhára, a legkisebb méretben, de félek, hogy ez is nagy lesz, és két, állítható szíjas teljes felderítőpáncélzatra. Ezen kívül két széles pengéjű rövidkardra, egy dupla pengéjű kardra és egy sugárpisztolyra. Az igénylő neve Seyda. Újonc. És mivel most nem tud idejönni, én fogom aláírásommal igazolni, hogy ezt a felszerelést és fegyverkészletet fölvettem a számára.

- Seyda? - pillantott föl a fegyvermester tétován. - Ez mintha női név lenne, Calborn…

- Igen, minthogy Seyda nő. Illetve kislány. Egy jedi kislány. Egyéb kérdés?

- Nincs, Calborn. Tessék, itt van minden, amit kértél. Itt írd alá, kérlek!

A vezér odakanyarította nevét a Kennix által megjelölt rubrikába, majd felmarkolta a becsomagolt gyakorló-és hálóruhákat. Larsen a páncélzatot emelte föl a csizmával együtt. Calborn az összeszíjazott kardokért nyúlt. A lézerfegyvert Larsen vette magához. Így tértek vissza együtt Seyda otthonához.

Arionék beszámoltak nekik arról, hogy a kislány felébredt és körül akart nézni a bázison, de miután megtudta, hogy csak őrizettel mozdulhat ki, beszélgetett velük, majd visszahúzódott kis lakásába. Calborn kopogott. Seyda szinte azonnal ajtót nyitott.

Már megfürdött és frissen mosott, hátára omló, fekete haját fésülgette, de még mindig elnyűtt kis padawan köpenykéjét viselte. Larsennek bátortalanul bólintott, Calborn láttán viszont elmosolyodott és beengedte őket:

- Örülök, hogy visszajöttél, Calborn. Körül akartam nézni, de az őrök, akiket állítottál, velem akartak jönni mindenhova. Engem nem szoktak félteni meg kísérgetni, szégyellem, ha gyámoltalannak tartanak, ezért inkább megvártalak. Veled együtt körülnézhetek a táborban, ugye?

- Igen. El is kísérlek az étkezőbe, jó?

- Jó. Nagyon jó. De nem tudnál adni valamilyen ruhát? Most vettem csak észre, hogy a köpenyem több helyen is elszakadt. Köszönöm, hogy nem gúnyoltatok ki érte.

- Itt senki nem fog gúnyolni téged, Seyda. Senkitől nem kell félned, és senki nem fog hazudni neked! Tőled is őszinteséget várunk. Mindent megkapsz, amire szükséged van, csak az edzéssel és a tanulással kell törődnöd! Ne zavarjon, ha jobban odafigyelnek rád. Itt a mi nagyszerű őrgárdakapitányunk, Larsen. Az ő feladata, hogy megszervezze a védelmedet.

A gárdakapitány letette az ágyra a kezében tartott páncélzatot és udvariasan meghajolt a lábát zavartan váltogató kislány előtt:

- Örülök, hogy megismerhetlek, Seyda. Ennek a bázisnak mind a nyolcszáz őrharcosa és járőre az én parancsnokságom alatt van. Bármi gondod vagy félelmed van, bátran fordulj hozzájuk és kérd a segítségüket. Engem is megkereshetsz személyesen.

- Köszönöm, Larsen. Nem érzem, hogy rosszindulatú harcos lenne a közelemben, és azok a szörnyű köztársaságiak is messze vannak tőlem. Nem foglak zavarni gondjaimmal se téged, se az őrharcosaidat. Igyekszem megoldani a problémáimat és meg tudom védeni magamat.

A délceg, jó modorú Larsen elmosolyodott:

- Kicsi lány, ha mindenki így vélekedne ezen a bázison, ahogy te, nem volna szükség a munkánkra.

Seyda megszeppent:

- Én nem akarom, hogy te és az őrharcosaid elveszítsétek a munkátokat, csak azt akartam ezzel mondani, hogy a jediknél mindig mindenben magamra voltam utalva. Hozzászoktattak, hogy ne legyek nyűg, és mindent magamnak kell megoldanom. Nem is volt szükségük rám…

- Itt szükség van rád, Seyda - mondta Larsen megnyerő mosollyal. - És ha gondjaid vannak a beilleszkedéssel, igyekszünk segíteni. Érezd jól magad köztünk, az új otthonodban! - a gárdakapitány kiment.

Calborn közben letette a maga ruhakupacát az ágyra:

- Ezt neked hoztuk.

- Nekem?

- Igen. Ez mind a tiéd.

- Az enyém? A páncél… a páncél is?

- A páncél is. Minden harcosunknak kötelező a páncél viselete.

- Minden harcosotoknak? - csillant föl a kislány szeme. - Hát megengeditek, hogy harcos legyek köztetek?

- Igen. A harcosunk leszel. Helyesebben a felderítőnk.

- Felderítő? De az is harcol, ugye?

- Igen. És műszerekkel foglalkozik. Számítógépen dolgozik, eligazodik egy űrhajó műszerfalán, szükség esetén elvezet egy űrhajót is. Kell, hogy puszta kézzel és lábbal is tudjon harcolni, de tudjon bánni karddal és lézerpisztollyal is.

- És ezt hogy lehet mind, mind megtanulni?

- Meg lehet tanulni - nyugtatta meg Calborn. - Én is felderítő vagyok.

- De te vezér vagy!

- Is. De az alapképzettségem őrharcos és műszaki felderítő. Ahogy Larsen eredendően őrharcos. És ha már itt tartunk. Nem kell megütköznöd azon, hogy őrzik az otthonodat! Larsen őrharcosainak az a dolga, hogy mindenkire vigyázzanak ezen a bázison.

- Még rád is? - nyílt rá csodálkozva a kislány gyönyörű szeme.

- Még rám is - bólintott Calborn.

- Pedig te vezér vagy és nagyon, nagyon erős!

- Azért nem félsz tőlem, ugye? - lágyult el hirtelen a vezér mély hangja.

- Nem, persze, hogy nem - biztosította Seyda. - Nagyon tetszik az erőd. Biztonságot ad, amikor a közelembe jössz. De nemcsak az erőd. Nem tudom neked megmagyarázni, de nagyon jó érzés, amikor mellettem vagy.

- Ennek örülök, mert én is hasonlóképp érzek irántad. Nem kell félned Larsenéktől sem! Vigyáznak rád. Ha majd harcos lesz belőled, akkor már nem kell féltenünk téged annyira, mint most. No ha nem akarsz éhen maradni, akkor szedelőzködj össze! Öltözz föl, kint megvárlak!

Odakint Calborn elmondta Larsennek és Arionéknak, hogy Seyda és Revan testvérek. Még beszélgettek, mikor nyílt az ajtó és Seyda megjelent a küszöbön. A rugalmas anyagú, kényelmes, fekete lanilinöltözék karcsú testéhez simult és még jobban kiemelte az újoncharcos nőies vonalait, mint a padawanköpeny. Csodálatos fürtjeit befonta és a fején koszorúba csavarta.

Zavartan álldogált az ajtóban, kezében a kék páncél első részét tartotta, melyről a szíjak lógtak:

- Nem boldogultam vele - vallotta be szégyenkezve. - Pedig olyan gyönyörű…

Calbornnak majdnem kiszaladt a száján a mondat folytatása: mint te…

Larsen, Arion és az őrharcosok bizonyára ugyanazt az ámult döbbenetet érezték, mint vezérük, mert Calborn hallotta Larsen halk mormogását:

- Nagy kihívás lesz vigyázni rá, pedig most még csak gyerek. Mi lesz majd később…

Seydát nyilvánvalóan zavarta, hogy ennyire a figyelem középpontjába került, mert más harcosok is csellengtek a környéken, akik látták a szokatlan újonc érkezését. Most ők is őt bámulták. Calborn végre összeszedte magát:

- Mindenképp föl akarod húzni azt a páncélt az étkezéshez?

Seyda nem felelt, de vágyódó pillantása elárulta a választ. A vezér odalépett hozzá:

- Rendben, akkor hadd lássuk, hogy áll egy jedin a mandalóriai páncél!

Seyda megkönnyebbült, látva a vezér engedékenységét:

- Hát úgy, mint ahogy egy mandalóriai harcos kezében mutatna egy fénykard. A két ellenséges szimbólum keveredése a békéhez vezető út első jele lehetne…

- Ezt Gerennek is mondd el feltétlenül!

- Geren? - pillantott föl Seyda. - Ő kicsoda?

- A történészünk. Örülni fog ennek a filozófiai mondatnak. Tőle fogod megtanulni népünk történelmét és filozófiáját. No, hol a páncélod hátulja? Jól figyeld meg, hogyan illesztem össze. Ezután naponta majd egyedül kell fölszíjaznod, mert Xarga addig nem enged edzeni!

- Ki az a Xarga?

- A harcosaink kiképzőtisztje. Tőle fogod majd megtanulni a közelharcot, és többet is megtudsz majd a kardpárbajról, amiben így is nagyon ügyes vagy, ahogy idefelé jövet láttuk. Így ni. A páncélod már fönt van.

- Nincs nagy súlya - jegyezte meg Seyda.

- Nincs, mert a felderítőknek erősített védelmű könnyűpáncéljuk van, ami nem zavarja a mozgékonyságukat. A közelharcosaink középsúlyú páncélt kapnak, az őrharcosok és a vezérek nehézpáncélzatot. Most a csukló-, kar-, comb-és térdvédőket kell fölszíjazni. És soha nem szabad elfeledkezned az álcázóövről! Ezt húzod föl legutoljára, és azonnal bekapcsolod! Így. Ennek a mozdulatnak rögződnie kell benned! Rögződni is fog, mert Saborra sokat fogja gyakoroltatni veled, mikor kimentek a terepre…

- Saborra? Aki ma ott volt, amikor megtaláltatok?

- Igen. Ő a felderítőparancsnokunk. Tőle tanulod meg a felderítés gyakorlati, elméleti és műszaki alapjait. Ő mutatja meg, hogyan kell droidokat üzembehelyezni, javítani, és hogyan használd föl a számítógépes tudásodat információgyűjtésre…

- De nekem nincs semmilyen számítógépes tudásom! - esett kétségbe Seyda.

- Azért van itt Zuka, hogy megtanítson - nyugtatta meg Calborn. - Ő birodalmunk egyik remek computerzsenije. Nincs mitől félned! Aki ennyire be akar illeszkedni közénk, ahogy te, annak nem lesz gondja a tanulással. Közben, látod, elkészültünk.

Seyda végignézett magán:

- Most már én is majdnem úgy nézek ki, mint egy mandalóriai harcos?

- Nemcsak majdnem. Egészen - biztosította a gárdakapitány, közelebb lépve. - Köszöntünk téged a Helsa bázison, Seyda újonc.

- Itt az ideje, hogy enni menjünk - jegyezte meg Calborn. - Csatlakozol hozzánk, Larsen? Lenne még megbeszélnivalónk, de körül akarom vezetni Seydát, hogy ismerkedjen a bázissal.

- Ahogy kívánod, Calborn.

Seyda a klánvezér és a gárdakapitány kíséretében az étkező felé indult. Megjelenése természetesen nem maradt feltűnés nélkül.

Az addig csaknem teljesen üres étkező percek alatt megtelt. Seyda rámosolygott a közelebb merészkedő harcosokra, és megcsodálta a higgadt viselkedésű őrharcosokat, akik jól megnézték maguknak, többségük bólintással üdvözölte az újoncot. Larsen és Calborn evés közben halkan beszélgettek. Seyda fülét megint ismeretlen jelentésű mondatfoszlányok ütötték meg a fülét, amire még kint a vadonban figyelt föl, mikor Calborn elküldte Saborrát a harcosokkal.

Nem merte megzavarni a beszélgetésben a vezért és a gárdakapitányt, de mert egyre jobban bántotta, hogy semmit nem ért belőle, elkezdett fészkelődni a széken.

- Gond van, Seyda? - pillantott rá Calborn.

- Hát, valamilyen kellemes hangzású, de ismeretlen nyelven beszéltek ti is, meg az itt lévők is időnként, és ettől kicsit magányosnak érzem magam…

- Nem akarunk téged kirekeszteni, kicsi Seyda - nyugtatta meg Larsen. - Ez a mandalóriai nyelv, a mi anyanyelvünk. Mi rendszerint ezen beszélünk egymás közt, bár ismerjük a közös nyelvet is, amit a köztársaság használ.

- És én nem tanulhatom meg a ti nyelveteket?

- Megtanulhatod, Seyda - mondta Calborn. - Szükséged lesz rá, mert a kiképzők a harcosokat mindkét nyelven irányítják. Örülök, hogy fölfigyeltél rá, és te magad kéred, hogy megtanulhasd.

Seyda ekkor megnyugodott. Larsen figyelmesen nézte:

- Sok benned az ambíció, kicsi lány. Ez sokat segít a szükséges tanulmányok elsajátításában.

Seydának jólestek a dícsérő szavak. A jóízű vacsora után Larsen és Calborn újra közrefogta:

- Most elmegyünk Xargához, mert holnaptól neked is ott a helyed a gyakorlópályán - mondta a vezérharcos. - Ismerkedjen meg veled. Ő majd elmondja, mikor és hol kell megjelenned a bázison. Azt a helyet is megmutatjuk neked Larsennel.

Az étkezőtől nem volt messze Xarga otthona. Calborn itt is kopogott, mint Seydánál.

A kiképzőtiszt, mint Larsen odasúgta Seydának, a legszigorúbb harcos volt a bázison. Semmilyen lazaságot nem tűrt el:

- De veled semmi baj nem lesz - mondta bátorítóan az izgatott kislánynak a gárdakapitány. - Látszik, hogy téged nem kényeztettek el a jedik és fegyelmezett vagy.

A kiképzőtiszt ajtót nyitott nekik. Első pillantása azonnal a kislányra esett, aki megszeppenve álldogált a vezér és a gárdakapitány között.

- Jó… jó estét, Xarga - mondta félénken Seyda, látva a hihetetlenül kemény vonású, szigorú arcot.

- Jó estét nektek is - hangzott a torokhangú válasz. - Te vagy Seyda, igaz? Sylas már beszélt rólad. Gyertek be!

Hellyel kínálta őket és maga is leült. Lakása nagyon egyszerűen volt berendezve. Érződött, hogy minden a helyén van. A falakra körben néhány különleges formájú kardot függesztettek föl, köztük kitalálhatatlan logika alapján helyeztek el mandalóriai széles pengéjű rövidkardokat és duplapengéjű kardokat. A gyűjteményben volt egy fénykard is.

- Xarga… megnézhetem… a kardokat? - kérdezte Seyda félénken.

- Nézd! - érkezett a kurta válasz. A kislány ekkor közelebbről is megcsodálta az idegen fegyvereket, de mivel a kiképzőtiszt külseje és modora nem nagyon bátorította, óvakodott megérinteni őket:

- Ezek… honnan vannak?

- Idegen világokból. Régi gyűjtemény. Tetszik?

- Igen, nagyon, nagyon tetszik!

- Tudsz fegyverrel bánni?

- Igen. Egypengés és duplapengéjű karddal is gyakoroltam a jediknél.

- Azt itt is fogsz. Pusztakezes közelharci képzést kaptál?

- Nem. Nincs is akkora erőm, hogy bárkiben is kárt tudnék tenni. Csak meditációt, Erőenergiával való bánást és karddal való harcot tanítanak a jedi akadémián.

- Csak? - visszhangozta Xarga. - Az nem is kevés. A mozgásod mutatja, hogy gyors lehetsz, ez hasznodra válik majd, de a fizikai erőpróbákkal gondod lesz. A páncélodon látom, hogy felderítő leszel, amihez a mozgékonyságod jó alapot biztosít, de olyan gyakorlatsort is össze fogok állítani neked, ami segít kiegyenlíteni az erőhátrányodat, mert tőled erősebb harcosokkal kell együtt edzened. Holnap reggel fél hétkor, a bázis északkeleti, kisebbik gyakorlópályáján fogsz kezdeni, mert addigra fejezem be az eligazítást a nagypályán. Előbb föl kell mérnem, milyen szintű a tudásod, mielőtt összeeresztelek a többi harcossal.

- Igen, Xarga - mondta Seyda engedelmesen. Xarga vonásai kissé megenyhültek:

- Azt látom, hogy a fegyelemmel nem lesz baj. Ki fogunk jönni egymással. És én is tanulok majd tőled.

- Tőlem? - csodálkozott Seyda.

- Igen, tőled. Tapasztaltuk, hogy a jedi mesterek keze alól remek harcosok kerülnek ki. Kíváncsi vagyok a technikai tudásodra, ahogy én is megtanítom neked a mi harci stílusunkat.

- Nincs előttetek semmi titkolnivalóm, Xarga.

- Ez jól hangzik. Szünetben tarthatnál bemutatót látványosabb jedi mágiákból. Amit ti Erőnek neveztek. A fiúkat biztos érdekelné. De engem is.

- Sajnálom, Xarga, de a Ravageren leblokkolták az energiám töltődését. A mennyiségét is csökkentették. A bomákra elhasználtam minden energiámat és nem tudom, mikor töltődik föl újra, és mennyire töltődik föl.

- Igaz, erről Sylas is beszélt. Kár. De annak örülök, hogy életben maradtál és komolyabb bajod nem esett, mint az energiád elvesztése. Legalábbis remélem, hogy nem esett más bajod.

Seyda arcocskáját hálás mosoly derítette föl, és kezével gyorsan letörölte a szemébe óvakodó könnycseppeket:

- Bocsánat, de szokatlan, hogy olyanok viselkednek velem ilyen kedvesen, olyanok aggódnak… értem, akiket most látok először… én… bocsánat… - és kiszaladt a lakásból. Larsen azonnal utána ment, Calborn néhány percre visszamaradt Xargával beszélni, majd ő is követte őket. Sem a vezér, sem a gárdakapitány nem tett megjegyzést a kislány túlérzékeny reakciójára. Úgy tettek, mintha ez természetes lenne:

- Most megnézzük a kis gyakorlópályát, ahol holnap reggel kezdesz, utána meglátogatjuk Saborrát. Jó?

- Igen, Calborn.

- Seyda, volt barátnőd a jedik között? - kérdezte váratlanul Larsen.

- Nem. Ott mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Megkapod a feladatodat, aztán elküldenek, hogy oldjad meg. Sokat voltam egyedül, ahogyan a többiek is. Tanulhatsz könyvekből a könyvtárban, hogy megtaláld a megoldást.

- De beszélgetni csak szoktatok egymással, nem?

- De igen, némán, gondolati úton, és azt is ritkán, mert mindenkinek a saját feladatára kell koncentrálnia. A jedik nem szoktak beszélgetni fölöslegesen.

- És kitől kértél segítséget, ha valamit nem tudtál megoldani?

- Senkitől. Ettől vagy jedi, hogy egyedül is meg tudod oldani a problémáidat. A jedik magányosak. Nincs megengedve, hogy egymásnak segítsenek. Az egyetlen dolog, ami rendelkezésedre áll, az az idő. A saját érdekedben kell gyakorolnod a karddal is, hogy életben maradj, ha egyedül kiküldenek a vadonba.

- Miért küldenek ki a vadonba? - vetette közbe Calborn, tekintete összevillant a szintén döbbent gárdakapitányéval. Seyda készségesen válaszolt minden kérdésükre és úgy tűnt, ő nem tartja olyan szörnyűnek azokat a dolgokat, amikről beszél:

- Mert bizonyos ősi szentélyeket bizonyos időközönként föl kell keresni, és az ilyen ősi romok közti meditációk erősítik a jedi képességeidet. Az ilyen helyeken nagyon erős az Univerzum energiájának áramlása, feltöltődsz, feltárul az elméd, és nyitottá válsz a múlt tudásának megértésére, befogadására. Ezek építő jellegű zarándoklatok, de persze nemcsak az elméd, hanem a fizikai felkészültséged számára is, hiszen többnyire egyedül vagy, és a vadon ragadozóit nem hatja meg, hogy te milyen emelkedett gondolatokkal vagy eltelve. Ha rosszak a reflexeid és nem vagy elég gyors, a jedi mestered csak azt fogja érezni mérföldekkel odébb, hogy feloldódtál az erőben és megcsóválja majd a fejét, hogy időpocsékolás volt a képzésed, ha már néhány vadállat is el tudott bánni veled.

- Nagyon bátor vagy, kicsi lány - mondta Larsen. - Remélem, meg szoktak néha dícsérni érte.

Seyda meglepetten nézett föl rá:

- Megdicsérni? Minek? Elég dicséret az a vadontól, ha elég ügyes voltál ahhoz, hogy életben hagyott, nem?

- Hát, Seyda, ha te ilyen körülmények közt túlélted a jedik képzését, simán megállod a helyedet ezen a harci bázison.

- Te most kigúnyolsz engem? - kérdezte megbántottan a kislány. - Én igazán őszintén és komolyan beszéltem…

A gárdakapitány óvatos, lassú mozdulattal nyúlva a most is összerezzenő kislány felé, megérintette ujjával a szépséges arcocskát:

- Nem, Seyda, én is egészen őszintén mondtam neked. Dicséretként. A mi harcosaink nincsenek ennyire magukra hagyva, pedig idősebbek és sokkal, sokkal erősebbek, mint te. Egyszerűen csodállak.

- Nem kell csodálnia senkinek, nekem elég, ha nem gúnyoltok ki, amikor ügyetlen leszek majd valamiben.

A két hatalmas harcos biztatóan mosolygott rá.

- Nézd, Seyda, holnap ide kell kijönnöd! Ez a kis gyakorlópálya. Milyennek találod?

- Tetszik, nagyon tetszik! - nézett körbe a kislány, alaposan szemrevételezve a füves és a homokos területet. Bizonyára mindkettő más-más funkciót szolgált. A gyakorlópálya körül futósáv volt kialakítva.

- Kipróbálhatom? - pillantott föl kísérőire Seyda. - Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan tudok mozogni ebben a páncélban - tette hozzá magyarázatképpen, és az engedékeny bólintás láttán azonnal neki is iramodott. A leyan és a rövid alvás jótékony hatása máris elfeledtette vele a délelőtti hajsza fáradtságát. A futás után a zöldellő füvön hancúrozott, csupán a maga kedvére, majd érdekes koreográfiájú, pontosan begyakorolt mozdulatsort hajtott végre két karddal és kard nélkül, végül meditációs ülésbe helyezkedett.

- Kipihent, friss szervezet - jegyezte meg Larsen. - És a páncél ellenére is könnyed a mozgása. Kecses, hajlékony kislány.

- Lenyűgöző a mozgáskultúrája - tette hozzá Calborn. - Nincs olyan harcosunk, aki most utolérné, a karddal máris remekül bánik, ahogy a cannokok ellen láttuk harcolni, és ha Xarga megtanítja, milyen technikával lehet esélye tőle jóval erősebb ellenfél ellen is a közelharcban, Seyda a legkiválóbb harcosaink egyike lehet. Ha jedi energiája esetleg visszatér, és azt is beveti támadásra, védekezésre, gyógyításra…

- És ha még műszaki felderítőnek is beválik… - fűzte hozzá a gárdakapitány.

- Be fog válni, Larsen, ez biztos. Igazi drágakövet találtunk. De hát Revan sem volt akárki. Ha Seydát ugyanolyan tudatosan képezték volna, mint Revant, és ugyanolyan gyűlöletre nevelték volna ellenünk, mint Revant, Seyda komoly veszélyt jelentene.

- Valahogy… nem tudom elképzelni - mondta Larsen. - Olyan kevéssé hihető, ahogy most elnézem őt, nem hiszem, hogy képes lennék fegyvert emelni rá…

- Én se, Larsen. Az a szerencsénk, hogy a jedik nem láttak benne akkora fantáziát, mint mi. Mert jobban vigyáztak volna rá.

Megnyúltak az árnyak, sötétedni kezdett.

- Kicsi lány, indulnunk kellene! - szólt oda Larsen. Seyda azonnal mozdult a kapitány hangjára és hozzájuk szaladt:

- Igen, Larsen. Mehetünk.

- Emlékszel még, hogy hova kell mennünk?

- Igen, Calborn. Saborrához, a felderítőparancsnokhoz készültünk.

- Jól van, Seyda. A jó memória elengedhetetlen a felderítőknél.

- Nincs semmi különös abban, hogy jó a memóriám. A jedik meditációja erősen fejleszti a memóriakészséget.

- Láttuk, milyen gyors és ügyes vagy. Sokkal jobbak a képességeid, mint ahogy először gondoltuk és ezt dicséretnek veheted.

- Köszönöm, Calborn. Ezt egy vezértől nagyon jólesik hallani. Larsen, ezzel most nem akartalak megsérteni…

- Nem sértettél meg, Seyda. Elmondtad, miért vagy bizalmatlan a dicséretekkel szemben és igazad volt. Sok bajtól kímélted meg magadat a hajón is, azzal, hogy gyanakodtál, mert ráéreztél, csak hízelegnek valamiért neked a köztársaságiak. De itt a dicséretnek serkentő, építő jellege van. Jobb eredményre ösztönzi a harcosokat. Szárnyakat ad, és a tudás elismerésének egyik formája. Nézd, ez Saborra otthona.

- Itt nálatok mindenki ilyen egyforma házban lakik?

- Igen. Nem kényeztetjük el magunkat túlságosan, mert ellustulnánk. Csak a legszükségesebb kényelmet biztosítjuk. A fürdésre, a ruházat és felszerelés tisztántartására, és legfőképp a pihenésre. Hogy másnap is kiválóan tudjunk teljesíteni. Ez a túlélésünk alapja.

Calborn kopogott. A felderítőparancsnok páncélzat nélkül, lanilinfelszerelésében nyitott ajtót. Seyda azonnal megismerte:

- Saborra, megtaláltátok a hajót?

- Igen, megtaláltuk. Biztonságban vannak a társaid.

- Nagyon jó. Beszélhetek majd Mrs.Winterrel?

- Igen, annak is eljön az ideje, de most feladataid vannak, Seyda - vette át a szót Calborn, enyhe vezéri hanghordozással, de vigyázva, hogy ne ijessze meg a kislányt. - Nekik is be kell illeszkedniük. Te most a tanulásra koncentrálj!

Seydának tetszett Saborra megjelenése és viselkedése. Azonnal bizalmat ébresztett benne. Saborra csöndes, halkszavú harcos volt, és mintha állandóan töprengett volna valamin. Seyda nem tudta kitalálni, mennyi idős lehet, Calbornnál és Larsennél valamivel idősebbnek látszott, Xargánál és Sylasnél viszont biztos, hogy fiatalabb lehetett, csak ennyit volt képes megállapítani róla.

A felderítőparancsnok behívta őket és széles mozdulattal körbemutatott a lakórészben:

- Nézz körül Seyda, és ha van kérdésed, tedd fel!

A lakás közepén hatalmas asztal terpeszkedett, amire óriási térképet terítettek, mellette néhány könyv, egy konzol; és a mellette levő asztalon, de még az ágyon is adathordozók tömege. Seyda látott ilyet az akadémián, azért tudta beazonosítani.

- És hol alszol, ha adathordozókkal van tele az ágyad is?

- Hát addig átpakolok a székre.

- De akkor nem lesz hova leülnöd.

- Akkor állok. A térképeket úgyis csak állva lehet tanulmányozni. Másképp nincs jó rálátásod.

- Droidjaid is vannak? - csillant föl Seyda szeme, észrevéve két különböző formájú protokolldroidot. Egyre jobban szimpatizált Saborrával, aki megengedte, hogy a kislány mindent megcsodáljon.

- Igen. Vannak. Te is rajtuk fogod majd tanulni a programozást, információnyerést, és javítást. Előfordulhat, hogy az ellenség egy használaton kívüli droidjának köszönheted az életedet, ha néhány alkatrésszel megjavítod, és a programját átkódolva magad mellé állítod. Attól fogva melletted fog harcolni.

- Nagyon érdekesen hangzik - mondta Seyda. - Te nagyon okos lehetsz és biztos, hogy sok a dolgod, úgyhogy igyekezni fogok, hogy minél kevesebb időt kelljen rászánnod a tanításomra, és mielőbb foglalkozhass a saját munkáddal.

- Ez nagyon kedves tőled, Seyda, de nekem éppen az a feladatom, hogy amit tudok, azt nektek átadjam, hogy ti is olyan okosak legyetek, mint én. Nem vagyok türelmetlen. Türelmetlenséggel csak bizonytalanságot és félelmet váltanék ki a felderítőimből, ezzel veszélyeztetném az életüket. Aki tanít, annak nem szabad türelmetlennek lennie. Minden harcosból lehet jó felderítő, de az egyik könnyebben éri el azt a szintet, a másik később. Attól függ, mennyire jó az információbefogadó készsége.

- Calborn is tőled tanult?

- Nem, nem. Calborn és én egyidőben tanultunk. Telrevanon. Ugyanaz volt a tanítónk, és Calborn ugyanazt tudja, amit én. De ő nem felderítők kiképzésére fordítja az idejét és a tudását, hanem csupán használja azt, amit tud. Ő vezér, neki vezetni, irányítani kell, nem tanítani.

- Nagyon érdekes dolgokat csináltok a Mandalóriai Birodalomban - állapította meg Seyda. - Nemcsak nagyon erősek, hanem nagyon okosak is vagytok!

- Örülök, hogy elnyertük a tetszésedet - hajolt meg Saborra mosolyogva. - És hadd dicsérjelek meg én is; nagyon jól áll neked ez a felderítőpáncél. Ilyen csinos felderítőt még sosem tanítottam. Ha olyan jól és gyorsan is tanulsz, mint amilyen szép kislány vagy, olyan kiváló felderítő leszel, hogy messze lekörözöd Calbornt és engem.

- Köszönöm, Saborra. Larsen mondta, hogy szeretitek dícsérni a harcosaitokat, mert szárnyakat ad neki. Én ma már annyi dícséretet kaptam, hogy hamarosan repülni is tudok… nagyon jólesik, hogy máris ilyen sokra értékeltek, pedig még nem is láttátok, mit tudok.

- Láttunk jediként és harcosként harcolni, Seyda, láttuk azt az elképesztő bátorságot, lendületet és lelkesedést, ami benned van, és ez így együtt elárulja, hogy sokra fogod vinni - mondta Calborn nagyon komolyan. - No, mehetünk? - tette hozzá.

- Igen, mehetünk. Most Zukát fogjuk meglátogatni, ugye?

- Igen.

- Akkor köszönöm, hogy megnézhettem mindent, Saborra. Nagyon fogok igyekezni, hogy jó felderítőd legyek.

- Megtisztelsz vele, Seyda.

Calborn itt is pár percig hátra maradt beszélni Saborrával, mint ahogy Xargánál is.

Seydát nem zavarta, hogy megint elmaradt mellőlük rövid időre, mert Larsen mellett is ugyanolyan jól érezte magát, mint a vezér mellett. Ekkorra már beállt a teljes sötétség. Kintről a vadonból egyszerre Seyda számára ismeretlen lény hangja hangja szűrődött be.

- Larsen, ez milyen állat?

- Maalras. Egy tarka bundájú, hosszú farkú, hosszú lábú, tűhegyes fogakkal felvértezett ragadozó.

- Szóval nem hüllő, mint a cannok volt, ugye?

- Nem hüllő. Nem szereted a hüllőket?

- Nem igazán.

- Hát, pedig van veszedelmesebb lény is az Univerzumban.

- Tudom, Larsen, csak tanultam az akadémián egy óriási hüllőről, amelyet jedik elpusztítására tenyésztettek ki a sötét jedik. A jediket nagyon messziről megérzik, és az energiájukkal táplálkoznak. Egy képet is láttam egyszer erről a lényről, a terentatek-ről, nagyon ijesztő és nagyon csúnya és a jedi énemre is nagyon rossz hatást gyakorolt. Talán az ösztönös viszolygás ezért van bennem mélyebben a hüllők iránt. Persze az is lehet, hogy csak gyáva vagyok…

- Te nem vagy gyáva, Seyda. Felejtsd el ezt a szót, mert ez ugyanolyan csúnya, mint amilyen csúnya lény a terentatek, amiről beszéltél! De az is csak az igazán gyávákat tudja elpusztítani. Ezért neked két új és hasznos szót kell az eszedbe vésned: tanulás és gyakorlás! Az a csúnya szó csak visszahúzna a fejlődésedben, ezért ne ejtsd ki többé, rendben?

- Igen, Larsen.

Közben Calborn is csatlakozott hozzájuk, de nem szólt közbe.

- Larsen - mondta egyszerre Seyda, mintha most rágta volna át magát a problémán. - Miért húzna vissza a fejlődésben? Azon a tényen nem változtat, hogy félek szembe szállni, például a terentatek-kel, akár kimondom, hogy gyáva vagyok, akár nem. Szerintem ez a szó csak megfogalmazása annak a félelmemnek, amit érzek annak a hüllőnek a láttán, ha rájövök, hogy se jediként, se harcosként nincs esélyem ellene.

- Nem egészen, Seyda. Gondolj a bomákra! A boma is hüllő, méghozzá elég kegyetlen és iszonyúan erős hüllő. Calborn mesélte, hogy nyolc ilyen hüllő fogott körbe téged. Féltél, amikor megláttad őket?

- Persze, hogy féltem. Nagyon fáradt voltam már addigra, tudtam, hogy az energiám termelődése korlátozott, és nagyon kevés, az a törött kard a kezemben meg arra volt csak jó, hogy megkarcoljam vele a bomák vastag bőrét.

- Azt mondod, féltél. És hagytad, hogy azért, mert félelmet érzel, nyugodtan rád rohanjanak és elpusztítsanak?

- Hát hogy hagytam volna? - háborodott föl Seyda. - Szégyelltem volna, hogy meg se próbálok védekezni ellenük!

- Látod, kicsi lány, ezt akartam kihúzni belőled - mondta Larsen szelíden. - Te magad adtál most választ saját kérdésedre. Féltél, de ez nem akadályozott meg abban, hogy akkor is harcolj az életedért. És ha a félelemre harccal reagálsz, akkor nem vagy gyáva. Egy harcosnak ezért kell elfelejtenie azt a szót, hogy gyávaság. Aki harcol, az nem gyáva. Csak azt nevezheted gyávának, aki megadja magát. Érted?

- Értem - bólintott a kislány elgondolkodva. - De akkor mégiscsak baj van. Amikor Calbornékat megláttam, annyira csodáltam őket, hogy nem akartam harcolni ellenük. Pedig azt tanultam, hogy ők az ellenségeim. Igaz, hogy nem is látszott úgy, mintha meg akarnának támadni engem, de mi van akkor, ha úgy gondolták, hogy csak azért nem veszem föl velük a harcot, mert gyáva vagyok? Hogyan bizonyítsam be, hogy egyszerűen csak nem féltem tőlük, és mert nem éreztem félelmet, nem éreztem késztetést, hogy harcolnom kellene…

- Látod, kicsi Seyda, megint magadnak válaszoltál. A harc reakció a félelemre. De benned csodálat volt Calbornék iránt, nem félelem, ezért nem volt kiváltó okod a harcra. Ez nem ugyanaz, mintha félelemből adnád meg magadat. Azt jogosan nevezhetted volna gyávaságnak, bár igazán azt sem. Hisz esélytelen voltál, mert Calbornék harmincöten voltak, te egyedül és holtfáradtan.

- Most már tényleg értem - nyugodott meg Seyda. - Szóval Calbornék azért nem tartottak gyávának engem, mert nem érezték, hogy félek.

- Így van. Tudod, a harcosok megérzik egymásban a harcost, és világosabban érzékelik a reakcióit, mint ahogy például egy civilét. Nem éreztek benned támadási szándékot, ezért belőlük sem váltottad ki a támadó ösztönt.

- Akkor jó. Köszönöm, Larsen, amit elmondtál, mert sikerült magamban új tulajdonságomat fölfedeznem. Hogy ha viszolygok valamitől, mégis szembeszállok vele, akkor bátor vagyok.

- Az vagy, Seyda. Bátor vagy. Furcsa, hogy ez eddig nem volt egyértelmű a számodra. Nagyon szigorú mestereid voltak, mert ugyanazt várták el tőled, amit a sokat tapasztalt, idősebb jediktől. És te megálltad a helyedet. Ezért mondtam neked, hogy csodállak.

- És én csatlakozom Larsen véleményéhez - tette hozzá Telrevan vezére. - És Sylas, Sheruk és Brailor is csatlakozik, mert ők már tudják. Itt Helsán mindenki így fog vélekedni rólad. No, itt lakik Zuka. Kopogj be most te!

Seydának csak a második bátortalan kopogtatással sikerült hallhatóvá tennie belépési szándékukat. Zuka sem tartozott a legfiatalabb nemzedékhez, de rajta sem látszottak olyan ráncok, amelyek alapján a köztársasági emberek korát viszonylag pontosan meg lehet határozni. Hogy a nők hogyan nézhetnek ki, a kis padawan lány elképzelni sem tudta, de a mandalóriai férfiakat megjelenésük, mozgásuk és kortalan arcuk után ítélve két csoportra tudta osztani; fiatal és még fiatalabb.

Mandalóriai voltuknak másik jellegzetes vonása, a sápadt, tiszta bőr teljesen lenyűgözte. Lehet, hogy azért nézték meg őt annyira a bázison, mert kirítt fénytelen, barna bőrével, mely a köztársaságban is sötétnek számított, hát még itt, ezek közt a sápadt bőrű, többségében szőke hajú, kék szemű harcosok között. A jelek szerint azonban nem iszonyodtak tőle, sem mint jedi ellenségtől, sem, mint más faj szülöttétől, sem bőre színe miatt. Ezzel az első pillanatoktól kezdve tisztában volt, mert érzékelte kisugárzásukat. Nem vetették meg, nem nézték le. Ők tudják, miért döntöttek így, de elfogadták. És nagyon jól érezte magát köztük.

- Szóval te leszel az új mesterfelderítő - fogadta Zuka, miközben beljebb tessékelte őket.

- Mesterfelderítő?

- Igen, Seyda. Az, amit Calborn és Saborra tanítani fog neked, mesterfelderítői szint, vagy ahogy mondani szoktuk, kiemelt szintű felderítő. Van számítógépes ismereted?

- Nincs. Engem nem szoktak a computerhez engedni, mert csak padawan vagyok, de a számítógép használatát amúgyis csak az akadémia krónikásai ismerik alaposabban. Ott láttam adathordozót, azért tudtam beazonosítani Saborránál. Én mondtam Calbornnak, hogy semmilyen számítógépes ismeretem nincs, de ő azt mondta, nem baj, mert te majd megtanítasz.

- Persze, hogy megtanítalak. Nagyon sok felderítő itt tanulta meg mindenféle előképzettség nélkül az alapokat, amire szüksége van. Saborránál az itt tanultakat kell alkalmaznod, tehát összehangoltan fogunk téged tanítani. Mint mondtam, te kiemelt szintű felderítői képzést kapsz, amivel itt Helsán csak Saborra rendelkezik és persze Calborn. Mivel műszaki ismereteidet jobban kell fejlesztenünk, mint az átlagos felderítőkét, ezért neked igazi űrhajón is kell dolgoznod, nemcsak szimulátorral. Sylas majd gondoskodik…

- Ott a Strider - vetette közbe a vezér. - Ott élesben tanulhat. Amit ott kell tudnia, azt a Strider műszerfalán kiválóan meg tudja tanulni. Azzal gyakorolhatja a fölszállást, és a landolást is.

- Hallottad, Seyda? Calborn a saját vezérhajóját ajánlja föl tanulásra, és részt vesz a tanításodban is. Itt konzolvezérléssel, számítógéphálózatok összeállításával, összehangolásával, és konzolrendszerek átirányításával fogunk kiemelten foglalkozni. Ha ezekben járatos vagy, fel tudod törni és meg tudod bolondítani az ellenség konzoljait, ellenük tudod hangolni. Olyan támadó parancsokat tudsz aktiválni, amellyel jelentősen csökkentheted az ellenség létszámát, anélkül, hogy szemtől szembe kerülnél velük. Te megjártad a Ravager fedélzetét, az első vagy, aki vissza is tudott jönni onnan, ki tudja, nem te leszel-e, aki majd egyszer képes lesz megsemmisíteni a Ravager belső védelmét, amiről beszéltél Sylaséknek. A tudással, amit itt szerzel, megteheted.

- Ez jól hangzik - jegyezte meg Seyda.

- Szerintem is - mosolyodott el Zuka. - No akkor holnap találkozunk. Mivel négyféle dolgot kell tanulnod négy kiképzőtől, be kell osztanunk az idődet, hogy pihenni is tudj azért. Mert nem mindegy ám, hogyan tanulsz. Csak öntjük a tudást a fejecskédbe, és a sokféle dolog összekeveredik és zavaros lesz. Meg kell várni, hogy leülepedjen. Mert csak az marad meg, ami leülepedett. A többi tudás átcsordul rajtad, kifolyik a semmibe, és olyan lesz, mintha meg se tanultad volna. Ezért kell pihenőt is tartani.

A kislány itt is bámészkodott egy darabig a konzolok között.

- Seyda! - szólt rá végül Calborn. - Még Gerenhez is megyünk. Ideje indulni.

- Igen, Calborn! Holnap találkozunk, Zuka. Jó éjszakát.

- Neked is, Seyda. Aludj jól, hogy friss legyél!

Telrevan vezére itt is hátra maradt. Seyda és Larsen lassan ballagott a történész otthona felé a csöndes estében. Seyda nem tudott betelni a sok élménnyel:

- Nagyon mozgalmas napom volt, Larsen. Reggel még a köztársasági hajón voltam és a Ravager meg a vadászai kergettek, a lezuhanás után a bomák és a sithek, aztán jöttek Calbornék, most meg már a ti harcosotok vagyok.

Sorra gyúltak az apró mesterséges fények a lakókonténerek előtt. A két gyakorlópálya is ki volt világítva és mindenhol folyamatosan járőrök cirkáltak. Megpillantva Larsent, odajöttek hozzá, lejelentkeztek, néhány halk szót váltottak vele, üdvözölték Seydát is, majd tovább rótták körútjukat.

Calborn különösebb sietség nélkül beérte gárdakapitányát és újoncát.