Pearl halkan követte Harry-t a folyosón saját köpenye alatt. Már megint Hagridhoz megy. Agyar megint fel fogja ismerni, de elég egy kis fülvakarás, és máris megnyugszik.

Amikor Harry kibújt a köpenye alól a vadőr háza előtt, Hagrid már várta őt. De Pearl meglepetésére nem a kunyhóba mentek, hanem elindultak a Tiltott Rengeteg felé. A lány óvatoan követte őket. Nem akart nagyon lemaradni tőlük, de nem is akarta megkockáztatni a lebukást. Hagrid ugyan kedvelte őt, hiszen gyakran segített neki mágikus állatai gondozásában, de Harry volt a nagy kedvenc, mint mindenkinek, így, ha felmerülne benne a gyanú, hogy kémkedik, többé nem lenne olyan szívélyes. És Harry sem tudhatja meg, hogy követi őt. Csak gyanakodna, mint mindenkire, akit nem ismer. És elég jól játszotta a szerepét, amikor amellett a szőke mitugrász mellett Harry-n gúnyolódott. De hát meg kell tartania az álcát. Ha kiderülne, hogy nem a Mardekárhoz húzza a szíve, akkor nemcsak ő, hanem az apja is lebukna, és valószínűleg az egész családdal végeznének. Sehol nem tűrik meg a spicliket. De a Szövetség tudta, hogy készül valami, főleg a Világkupadöntőn történtek óta, így szerepük még fontosabb lett.

Az előtte haladók lassítottak, és Pearl majdnem belerohant a láthatatlan Harrybe. A fiú hátra is nézett, mintha megérezte volna a jelenlétét. Egy pillanatra megdermedt átható tekintetére, és majdnem felsóhajtott megkönnyebbülésében, amikor rájött, hogy Harry a fák között kutat szemével. Majd előre fordult. Hiszen neki nincs mindent látó szemüvege. A lány megnyugodva követte a fiú tekintetét.

És Pearl majdnem felkiálltott. Nem megijedt, ahogy az előtte álló Harry, hanem csodálta az előtte tornyosuló gyönyörű példányt. Ez egy magyar mennydörgő - gondolta. Milyen csodálatos! A bőre mintha olajos lenne, de Pearl tudta ez csak a szín árnyalata, és a bőrének védekezését biztosító hártyaszerű felső réteg miatt látszik annak. Ahogy elsétált Harry mellett, megfeledkezett a fiúról, és hogy miért van itt. A mennydörgő mögött megpillantott egy norvég tarajosost. Ez a szelidebb fajták közül való, bár a karmai ugyanolyan élesek, és tüze ugyanolyan égető volt. A mennydörgő viszont nagyon ingerlékeny volt. Ahogy közelebbről megvizsgálta rájött, hogy nőstények, sőt úgy tűnt éppen a keltető időszakban voltak. Vagyis mint egy várandós kismama. Ez még ingerlékenyebbé tette mindkettőt.

Ahogy szemlélődésében egyre közelebb merészkedett a sárkányhoz, az hirtelen megérezte jelenlétét. És amint két hátsó lábára támaszkodva felemelkedett, Pearl tudta, hogy hibát követett el. Túl közel ment hozzá, és a magyart semmi sem ingerelhette volna jobban, mint egy láthatatlan fenyegetés. Gyorsan hátrálni kezdett, de megbotlott egy gyökérben és nekiesett egy angyalfának. Ijedten lapult neki, miközben a sárkány egy üvöltés kíséretében lángoló torokkal felé fújt. Persze, mivel nem látta csak vaktában küldte velé a hatalmas lángot, de az elkapta köpenye szélét, és lángra lobbantotta azt. Gyorsan kibújt belőle, feloldódva az ijedtségből, és jobbra kezdett futni. Úgy kétszáz méter után rájött, hogy rossz felé szalad.

Újabb sárkány felé közeledett, és megtorpant. Körbepillantott. Négy sárkány. Ezekkel kell megküzdeniük a bajnokoknak? De hiszen Harry még nem is tanult a sárkányokról, vagy bármi olyasmiről, amivel le tudna győzni egy sárkányt! A tőle alig száz méterre lévő példány még nem vette észre, így hátrálni kezdett. A magyar okozta felfordulásban senki nem vette észre. Megkönnyebülten felsóhajtott, és visszaindult arra, ahol otthagyta Harry-t és Hagridot. De hűlt helyüket találta. Azonban összefutott valakivel, akire nem számított.

- Mit keresel itt, éjnek évadján? - szólt rá mogorván a fiú. - Tudod jól, hogy nem szabad bejönnötök a Tiltott Rengetegbe...

- Én csak, láttam valamit, és ... - nem folytatta, ha bizonytalannak, és ijedtnek tűnik, akkor nem kell többet mondania.

- Követted Hagridod, hogy bajba sodorhasd...? - inkább dühös kijelentésnek, mint kérdésnek hangzott. Biztos a Mardekár jelvény miatt gondolja... Így is jó.

- Sajnálom, én csak kíváncsi voltam, mit rejteget már megint.

- Én viszont nem sajnálom, hogy be kell kísérjelek Dumbledore professzorhoz! Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az éjszakai csavargáshoz...

Elindultak az iskola felé. Pearl lázasan járatta az agyát, hogyan úszhatná meg.

- Mi lenne, ha megígérném, hogy nem terjesztem el, amit láttam, ha nem árulsz el? - próbálkozott, de nem sok reménnyel.

- Egy mardekárosnak nem sokat adnék az ígéretére...

- Bezzeg Pottert nem árulod be...

- Harry-t?

- Ő is itt volt, Hagriddal...

A fiú elgondolkodva hallgatott, miközben Pearl karját tartotta. Erősen, mégsem fájt a karja. Úgy érezte, inkább támaszként, mint bilincsként fogja a könyökét.

- Rendben, bekísérlek a bejáratig, utánna már rajtad múlik. Kimenteni nem foglak Fricsnél.

- Őt bízd rám!

Ahogy az emelkedőn baktattak felfelé Pearl nem tudta miért, de muszáj volt megkérdeznie.

- Egyébként honnét ismered Hagridot? Láttam, hogy barátok vagytok.

- A Roxfortba jártam...

- Tényleg? - meglepődése őszinte volt. Erre a fiú elmosolyodott.

- A Griffendél fogója voltam, Charles...

- ..Weasley, ha nem tévedek - enyhe gúny csengett a hangjában. Ami csak megszokásból került oda. Charlie erősebben megszorította a kezét. - Ne haragudj - szólt, halkan. - Én a Mardekár terelője vagyok, Pearl Pendoline.

- Bartel Pendoline húga?

Pearl csak bólintott. Bartelről egy jó ideje nem hallottak. Valahol Afrikában tűnt el egy fél éve.

- Sajnálom, ami a bátyáddal történt ... - szólt Charlie meglepő őszinteséggel a hangjában.

- Még nem adtuk fel a reményt, hogy előkerül. Bár attól tartok, a vakmerősége lett a veszte.

- Az egyik legerősebb játékosa volt a Mardekárnak. Sokszor csak hajszálon múlt, hogy elöttem kapja el a cikeszt.

- Tudom, gyakran mesélt rólad.

Megérkeztek az épülethez.

- Akarod, hogy bekísérjelek? - Charlie-t magát is meglepte a kérdés.

- Kösz, nem kell. Megoldom...

Egy darabig némán nézték egymást. Aztán Pearl elmosolyodott, és megkérdezte:

- Meddig maradtok itt?

- Az első próba utáni napon megyünk. Nem szeretnénk balesetet, és az erdőt sem szeretnénk felkavarni.

Pearl nem tudta megállni a kérdést.

- Mondd csak, holnap elmehetnék újra megnézni őket?

Charlie elgondolkodva figyelte.

- Nem szabad egyedül kószálnotok az erdőben...

- Felügyelet nélkül. Majd megkérem Hagridot, hogy kísérjen el, vagy...

- Meglátom, beszélek Dumbledore professzorral.

Pearl megijedt, kíváncsiságában veszélyeztethetné az álarcát. De talán az, hogy érdeklődik a sárkányok iránt nem lehet veszélyes...

- Most menj, mintha Mrs. Norrist hallanám.

Egy utolsó mosollyal búcsúzva, Pearl felszaladt a lépcsőn, és a Mardekár hálókörlete felé sietett. Megtorpant, hangokat hallott, de nem tudta kivenni, miről beszélhetnek.

Ahogy közeledett felismerte Piton hangját. Mit keres most a folyosón? A Durmstrangosok tanárával beszélt. Mrs. Norris hátulról közeledett. Pearl túl későn vette észre.

- Mit keres itt kisasszony? Nincs késő a kóricáláshoz? - hallotta Frics hangját a háta mögül, és már szorngatta is a talárját.

- Én ... nem ...

- Na gyere csak, kíváncsi vagyok, mit szól ehhez...

- Hagyja csak Frics! - szólt rá Piton. - Majd én elintézem.

Pearl lehúnyta a szemét. Na tessék! Ebből bűntetés lesz, Piton úgyis pikkel rá, hiszen utálja a bájitaltant. És tudja, hogy titkol előtte valamit, és nem érti, miért nem tudja megfejteni. Ha tudná, hogy kicsi kora óta gyakorolta a módszert, amivel bárkit kizárhat az elméjéből, sőt még irányítani is tudta, hogy a másik mit lásson.

- Szóval, Pendoline kisasszony. Elmeséli nekem, mit keres éjnek évadján a hálókörletén kívül? - kérdezte zsíros haja mögül gyanakvóan fürkészve az arcát, miután Frics morogva elballagott Mrs Norrisszal.

- Az én hibám, Piton professzor - Charlie hangja közvetlenül a háta mögött hangzott fel. - Egy levelet akartam küldeni Romániába, hogy ... a tudja mikkel kapcsolatban, és ...

Pearl óvatosan felpillantott a mögötte álló fiúra, miközben már készen volt a történet a fejében.

- Csupán felajánlottam neki a baglyomat. De az egy kicsit kelekótya, és nekem hozta el a választ. Nem tudhattam, mennyire sűrgős, ezért úgy gondoltam elviszem neki.

- Kiment a Tiltott Rengetegbe?

- Nem, Hagrid kunyhójánál találkoztunk. Gondoltam, ha más nem Hagriddal elküldöm az üzenetet.

- Még mindig nem értem? Tudja, hogy éjszaka tilos kint csatangolnia...

- Az az igazság...

- Mint már mondtam, professzor úr, az én hibám. Még vacsora után találkoztunk, csak elkezdtünk beszélgetni, és... hát, nem vettük észre, hogy szalad az idő...

- Miről beszélgettek?

- A kviddicsről... - vágta rá Charlie

Piton horkantott egyet.

- Tudja, professzor úr, jól esett valakivel beszélni a bátyámról. Még ha olyan semmiséggel kapcsolatban is, mint a kviddics.

Pearl tudta, hogy bánjon Pitonnal. Nem kétséges, a Mardekár volt a legmegfelelőbb ház, ami a keze alá kerülhetett, de vajszíve volt, amit kizárólag a Mardekárosoknak tartogatott. Főleg, ha olyanokról volt szó, akik öregbítették a ház hírnevét. És Bartel még bájitaltanból is kitűnő volt.

- Hallottak már valamit Bartelről?

- Nem, uram. Azóta semmit.

Pearl szomorúan lehajtotta a fejét, miközben Bartelre koncentrált. Piton olvasni akart a gondolataiban. Aztán egy olyan képet vetített felé, amelyen ő és Charlie beszélgetnek. De nem túl közvetlenül. Mert akkor gyanakodna. Piton, úgy tűnt elégedett volt a kifogással és a válaszokkal.

- Pendoline kisasszony, menjen a szobájába! Maga meg Weasley tartsa magát távol a diákjaimtól, ha lehetséges. Más nem lenne ilyen elnéző. És kénytelen lennék feltételezni, hogy szolidarításból régi háza iránt, szándékosan bajba akarja sodorni a tanulóimat.

- Biztosíthatom, hogy meg sem fordult a fejemben. Ön is tudja miért vagyok itt...

- Ne aggódjon, professzor úr, tudok vigyázni magamra! - húzta ki magát Pearl és dölyfösen nézett Charlie-ra, miközben próbált tudat alatt üzenni neki, hogy csak Piton kedvéért teszi.

- Úgy látom, professzor úr, Pendoline kisasszony nem hoz szégyent a bátyjára. Kár, hogy nem láthatom, hogyan döngölik a földbe az öcséim.

- Az öcséid legtöbbször ájultan hevernek a fűben, még a meccs vége előtt.

Ez ugyan csak egyszer fordult elő. És az sem az ő hibájából. A rakoncátlan gurkó nekirepült a seprűjének, hogy újabb lendülettel George felé iramodjon. Frednek meg nem kellett volna közbelépnie. Pearl volt a legidegesebb, miközben a többiek körbeugrálták, dícsérve szemfülességét, ami meghozta a győzelmet a csapatnak, ő csak lopva mert a fiúk felé pillantani, aggódva, hogy mi lehet velük.

- Weasley, a maga helyében nem húznám ki a gyufát, a kisasszony nem csak a gurkóval, de a szavakkal is jól bánik.

Charlie csak morgott valamit, és elhúzott. Nem igaz, tényleg megsértődött! Miért nem figyelt rá?

- Most menjen lefeküdni kisasszony, és tartsa magát távol Weasley-től.

Ezek után, hogy fogja újra látni a sárkányokat? Hagrid! Valahogy rávezethetné, hogy árulja el mi rejtőzik a Rengetegben. Aztán már csak ki kell könyörögnie, hogy hadd nézze meg őket!

Diadalmasan vonult a szobájába, ahol Pansy hangosan horkolva húzta a lóbőrt. Szájszaga az egész szobát beterítette.
- "Nosa introna!" - suttogta, és orrában kellemes levendulaillattal gyorsan lefeküdt, és már aludt is.