Valóban, Pearl még felrohant a tanszereivel a szobájába, mielőtt bement volna a nagyterembe, ahol már a főételnél tartottak. Gyorsan lehuppant Hunyor mellé, aki mellett volt a két utolsó szabad hely. Ugyanis mindkét oldalán lefoglalta, hogy Pearl biztosan mellette üljön. El is ment a lány étvágya, de azért udvariasan mosolygott a fiúra, miközben az megint a Trimágus Kupáról beszélt. Közben többször is lopva Charlie felé pillantott, aki feltűnően nem nézett felé. Már megint féltékeny... De ez valahogy jóleső érzéssel töltötte el, és máris őszintébb lett a mosolya.

Másnap a próba miatt nem sok lehetősége volt, hogy beszéljen Charlie-val. De lehet, hogy a fiú kerülte őt. Titokban Harrynek szurkolt, pedig ott ült a Durmstangosok mellett, Hunyor ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy egymás mellett üljenek. Nem is figyelt oda, csak Charlie-t kereste a szemével.

Amikor az első három bajnok végzett, Pearl szabályosan sajnálta a sárkányokat, hiszen a védelmezőösztönükre építették a feladatot, mégis ki voltak téve a bajnokoknak. Persze megölni egyik sem tudta volna, de azért nem hitte, hogy élvezték a dolgot. Aztán jött Harry. A magyart már bevezették a sziklához, Charlie mintha futólag végigsimított volna a mennydörgő mellső lábán. Pearl úgy érezte, ez neki is szól. Meghatódott a futó gesztuson, de Charlie nem nézett felé. Persze, eszébe se jutott volna, a durmstrangosok között keresni. Pearl fel akart állni, de akkor felbukkant Harry, és kénytelen volt nyugton maradni.

Amint Harry megkaparintotta a tojást Pearl felpattant, és lerohant a lelátóról. Persze így tett az összes roxforti diák, csak ők Harry felé rohantak, míg Pearl a magyart kivezetők felé igyekezett. Nem ment túl közel hozzájuk, megvárta, amíg biztonságba helyezték a sárkányt. Charlie észrevette, de csak nagy sokára akaródzott odamennie hozzá.

- Nem kéne ünnepelned azzal a Hunyorival?

Pearl sután elmosolyodott.

- Hogy van? - kérdezte a magyar felé biccentve.
- Kiheveri. Harry igazán felhúzta.
- Igazán ügyes volt. És semmilyen bűbájt nem alkalmazott ellene.
- Csak nem egy griffendélest dicsérsz? - kérdezte Charlie még mindig távolinak tűnt a hangja.
- Egy roxforti diákot, aki az iskolát képviseli. És a dicséret inkább annak szólt, hogy nem bántotta semmilyen ártó bűbájjal.

Egy darabig csendben álldogáltak. Pearl furcsán érezte magát. Szívesen megtörte volna a csendet, csak nem jutott semmi eszébe, amivel oldhatná a hangulatot. Inkább a tájat nézegette zavarában. Charlie is hasonlóan viselkedett, de arca kifürkészhetetlen volt.

- Most mennem kell! - szólalt meg hirtelen, Pearl pedig csak bólintott, aztán, amikor a fiú elindult még megkérdezte.
- Akkor találkozunk a bálon?

Charlie megfordult, kérdő tekintettel válaszolt.

- Azzal a durmstrangossal mész, nem?
- Nos, már megígértem neki. De az nem azt jelenti, hogy vele is töltöm az estét.
- De akkor is vele mész.
- A fenébe is, mit akarsz tőlem hallani?
- Semmit.

Pearl csak meredt rá, majd vállat vont.

- Ahogy gondolod. Én ott leszek a bálon.

Azzal hátat fordított, és ő távozott először. Miközben dühösen törölgette a kibuggyanó könnycseppeket. Mi a fene ütött belé? Csak azért, mert tegnap csókolóztak, még nem azt jelenti, hogy bármi joga lenne bármelyiküknek is követelőzni. De a lelke mélyén tudta, hogy mi bánthatja Charlie-t, hiszen egyfolytában Hunyort emlegette. Ha viszont féltékeny, akkor érez is valamit iránta. Nem lehet, hogy csak a büszkeségét bántja, hogy más fiúval is szóba áll.

Mivel nem tudta, hogy milyen korán indulnak, Pearl úgy döntött, vacsora után elbúcsúzik Norberttől és a magyartól. Ezért, amint befejezte a vacsorát, elindult Hagrid után, aki alig egy perccel korábban távozott.

- Hagrid! - szólította a kunyhó előtt állva.
- Ki az? - mordult ki, amikor észrevette a lányt, kicsit megenyhült.
- Ja te vagy az, Pearl? Miért jöttél?
- Szeretnék elbúcsúzni Norberttől és a többiektől. Elkísérnél?

Hagrid a háta mögé pillantott, ahol Harry, Ron és Hermione üldögélt.

- NE haragudj, nem akartalak zavarni! - szólt a lány, és még a gyűlölködő pillantást is megspórolta. Nem foglalkozott a nap hősével és a barátaival. Hátat fordított, és úgy döntött egyedül megy.
- Várj, nem mehetsz egyedül! - kiáltott utána a vadőr.
- Ne aggódj miattam! - válaszolt a lány, anélkül, hogy visszanézett, vagy lassított volna. De a félóriás utolérte.
- Mi ütött beléd? - kérdezte megállítva a vállánál fogva.
- Hagyj! - szólt Pearl.
- Figyelj, nem tudom mi ütött belétek, Charlie is csak morgott, amióta túl vagyunk az első próbán, te meg meggondolatlanul besétálnál az erdőbe.
- Hagrid, csak azért kértelek meg, hogy ne kerüljek bajba. De ha nincs más megoldás vállalom...
- Gondolj a családodra Pearl, egy ilyen meggondolatlan lépés...
- Mit tudsz te a családomról!?
- Ugyan, Pearl, épp elég fájdalom nekik, ami a bátyáddal történt, nem hiányzik nekik, hogy miattad is aggódjanak.

A lány dacosan bámulta az óriás kabátjának egyik hiányzó gombjának a helyét. Könnyek gyűltek a szemébe, maga sem tudta miért, mire Hagrid zavarba jött.

- Jaj, ne haragudj, nem kellett volna szóba hoznom Bartelt, én...

Pearl már nem csak könnyezett, de vállait is rázta a sírás, mire a vadőr átölelte.

- Hogy miért nem nyelem le a nyelvem mielőtt kinyitom a számat... - dörmögte Hagrid miközben Pearl vállát veregette. A lány térdre rogyott, majd leült a fűben.
- McGalagony professzor! - hallotta a vadőr hangját köszönteni a háta mögött közeledőt, de Pearl nem törődött vele.
- Pendoline kisasszony, Dumbledore professzor vár magára! Híreket kapott a családjáról.
- Bartel - suttogta a lány, felpattanva, könnyes szemével nem törődve.
- Majd Dumbledore professzor elmondja. Jöjjön velem!

Pearl megfeledkezve Charlie-ról és a sárkányokról, de még Hagridról, és Harryről, meg barátairól. Csak bátyja járt a fejében. Él! Tört fel belőle a felismerés. Érzi, újra érzi Bartelt! Még ha gyengébben is, mint korábban, de akkor is érzi.