Amikor végül a professzor előtt állt már mosolygott.

- Köszönöm, Minerva, elmehet!
- Ahogy gondolja, professzor úr! - dolga végeztével távozott, a kíváncsiság legapróbb szikrája nélkül.
- Igazgató úr, a bátyám...
- Ülj le, Pearl!

A lány izgatottan lépett az egyik székhez.

- Valóban, kitűnő érzékeléseddel megérezted a rezgését - szólt Dumbledore. - Elmondanád, mit érzel?
- Amikor McGalagony professzor értem jött, belém csapott a felismerés, hogy él. Nem tudom, hogyan, de éreztem, és most is érzem. De mintha gyengébben érzékelném.

Dumbledore bólintott.

- Nos, ez nem meglepő. Bartelomew nagyon gyenge. Elképzelni sem tudjuk, mit történhetett vele Afrikában. És amíg nem tér magához, addig nem is tudjuk meg.
- Hogyan...
- ..találták meg? Nos, nemcsak a szövetségesei keresték - Pearl felhúzta a szemöldökét erre a mondatra. Szövetséget említett, valóban tud róla? - Jómagam is megkértem, néhány kiváló auror ismerősömet, hogy segítsenek a kutatásban. Azonban egy véletlen folytán találtunk rá. Lupin professzor, bizonyára emlékszel még rá, tavalyról. - Pearl bólintott. A vérfarkas. Persze attól még kedvelte a fickót, és igazán jó tanár volt. - Nos, Remus néhány régi írást kutatott Egyiptomban és környékén, amikor egy piramisban egy különös átjárót talált. És ez vezette el oda, ahol a bátyád volt. Ő valószínűleg részletesebben el tudja majd mesélni. De ne, is szaporítsuk a szót, úgy hallom, megérkezett a kísérőd.
- A kísérőm?
- Igen, egy kedves barátom fog elkísérni a bátyádhoz...
- A Szent Mungusban van?
- Nem, gyermekem. Semmilyen átok, nem érte. Csupán testi sérülései vannak, és kimerült. A nagyszüleid ápolják...
- A nagyszüleim ? - Pearl egyrészt örült, hogy újra láthatja őket, másrészt aggódott, nem veszélyes-e a nagyszüleire nézve.
- Ne aggódj értük. A ... barátaitok gondoskodnak a védelmükről.

Pearlben újra feltámadt a gyanú, hogy a szövetségről beszél. De nem volt ideje megkérdezni, mert már nyílt is az ajtó.

- Á, Nimphadora, jöjjön csak. Már indulhattok is. Ami az iskolát illeti, a jövő hétre felmentést kapsz, gondolom a bátyáddal töltenél egy kis időt.

Pearl bólintott.

- Professzor úr!
- Igen...

A lány rájött, hogy most nem fontos...

- Köszönöm - mondta végül.

Az egy hét a bátyjával igazán üdítő volt, bár nem tudott meg sokkal többet, mint amit már Dumbledore elmondott neki. A második napon magához tért, és igazán gyorsan felgyógyult, ami családja közelségének is köszönhető volt. De sajnos nem emlékezett semmire. Arra emlékezett, hogy bement a piramisba, és miután azt a néhány gyenge átkot megtörte, amivel az építők a kincseket és egyéb titkokat védték, rájött, hogy nem sok érdekes dolog lehet ott. Éppen kifelé indult, amikor hangos csattanást hallott. A következő, amire emlékszik, hogy valahol a piramis mélyén fekszik, és halványan rémlett neki, hogy Lupin professzor beszél hozzá. Aztán már csak akkor tért magához, amikor már Pearl az ágya mellett ült. Amikor közeledett a hét vége, Pearl rájött, hogy vissza kell mennie az iskolába. Már összepakolta a holmiját, és az utolsó délutánt még Bartellel akarta tölteni, aki aznap először kiült vele a teraszra.

- Bart - szólt hirtelen a lány, úgy szólítva, ahogy a felnőttel hívják őt. Bátyja kérdő tekintettel fordult felé.
- Nem kívántad néha a pokolba az egész színészkedést és álcát? Nem akartál néha csak egy diák lenni, akinek legnagyobb gondja, hogy kész legyen a házi dolgozat a következő órára?
- De igen, és tudom, hogy neked sokkal nehezebb, de azt is tudom, hogy erős vagy, és megbirkózol a feladattal. De az is lehet, hogy nem sokáig kell már viselned azt az álcát.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte a lány. Bartel magasabbra húzta a pokrócot, ahogy felerősödött a szél.
- Nos, a szövetség hamarosan feloszlik.
- De hát?
- Belülről fenyeget minket a veszély, és lassan már senki nem tudja, ki a barát és ki az ellenség. Apa is megszakította a kapcsolatot a halálfalókkal.
- De hát...
- Már így is sokat mondtam. Figyelj minden apró jelre, mert lehet, hogy te is veszélyben vagy.
- De a Roxfort...
- A Roxfort távol tartja az ártó szándékot, de ha már bejutott, akkor igazán veszélyes lehet. Ne felejtsd el az utóbbi három évet!

Pearl bólintott.

- Úgy érted, hogy valaki bántani akarja Harryt.. Megint?
- Nem Harryről beszélünk most. De Harryn is rajta kell tartanod a szemed. Azonban neked is óvatosnak kell lenned. Nem lehetsz meggondolatlan.
- Mi a véleményed Charlie Weasleyről? - Tényleg hangosan kimondta ezt...?
- Weasley? A Roxfort egyik legjobb fogója? Miért kérdezed?
- Szóval elismered, hogy jobb volt nálad?
- Egyiket mondtam. Az pedig nem azt jelenti, hogy én nem tartoztam a legjobbak közé...
- De amúgy mennyire ismerted?
- Miért érdekel, húgi?

Pearl elpirult, mire Bartel felhúzta a szemöldökét.

- Az a helyzet, hogy találkoztam vele. Tudod, az első próba a sárkányokkal, Romániából hozták őket. Charlie is velük volt.
- Á, értem, a sárkányok. Gondolom nekiálltál volna babusgatni őket...
- Á, még csak meg sem simogattam őket. De azért csodálatosak voltak!
- Akárcsak Weasley, gondolom - vigyorgott a bátyja.
- Azt hittem, el fogsz szörnyedni.
- Miért? Én is bele voltam zúgva egy Hugrabugos csajba, aki olyan jó kislány volt, hogy majdnem lebuktam.
- De most mondtad, hogy óvatosnak kell lennem. Ha hagyom magam belebonyolódni, akkor óvatlan leszek.
- Ezek szerint ő sem közömbös... Csak vigyázz, nehogy túlságosan belebonyolódj!

Pearl nem szólt semmit. Mintha a fejébe látna. Vagy talán annyira könnyelmű volt, hogy állandó bástyáját leengedte, amíg ezt a pár gondtalan napot tölthette rég nem látott nagyszüleinél. A nagyapja ugyan furcsa volt. De Pearl annak tudta be, hogy meghatódott, és szégyellte. Most pedig Bartel szól rá, miközben Pearlnek eszébe jutnak forró álmai. Amiben már nem állnak meg egy csóknál. Persze aztán az egész család, sőt még Dumbledore is jól lehordja, hogy hogy tehetett ilyet Vele. Mintha a fiú nem érne annyit, ő persze harcol érte, hogy igenis ér annyit, mint ők. Aztán Charlie kineveti, hogy nem is a fiúról, hanem Pearlről volt szó, ő nem ér annyit. De a következő pillanatban újra öleli, és újra bizonygatja, hogy csakis ő kell neki. Ezek a pillanatok többet érnek, mint az egész álom együttvéve.


Aztán eljött a búcsú pillanata. Apja is eljött, pedig egész héten csak egy-két napot töltött itt. Legtöbbször Bartellel.

- Kislányom, vigyázz magadra, és ha bármi van, rögtön Dumbledore-hoz fordulj!
- Igen, apa - mondta gépiesen, ahogy mindig. Nem mintha nem figyelt volna rá. De apja valahogy nem tudott mit kezdeni a lányos apa szereppel. Bartelt is inkább barátként, bajtársként kezelte, mint a fiaként. Persze ő sosem panaszkodott. De Pearlnek jól esett volna néha egy apai ölelés. De eddig talán csak egyszer ölelte meg az apja. Amikor hosszú évek után eljött, hogy elvigye az iskolába. Akkor is inkább Pearl volt az, aki megölelte az apját, nem fordítva.

- És ne felejtsd el mindennap tornáztatni az elmédet! Most talán mindennél jobban szükséged lesz rá!
- Vigyázz magadra, húgi! És Weasleyre is!
- Nem is biztos, hogy találkozom vele.
- A karácsonyi bálra biztos eljön. Annak idején...
- Hogy érted azt, hogy annak idején?
- Az ötödik évben hasonló versenyt rendeztünk. Persze nem Trimágus kupát, de meghívtunk néhány másik iskolát, és több bajnok is benevezhetett. És többen képviselhettük az iskolát. Ugyan inkább szellemi, mint fizikai próbák voltak, de eléggé szoros küzdelmek. És második lettem. Na mindegy, annak idején kihagyta a bált, mert volt egy kis balesete az egyik kviddicsmeccsen.
- És gondolod, hogy most?
- Ha veled lehet, ki nem hagyhatja.
- És ha nem akar velem lenni?
- Ugyan, ki nem akarna veled lenni - ölelte meg a nagymamája, majd a nagyapja is egy gyors öleléssel elbúcsúzott.
- Megjött Tonks - jelentette ki az apja, és hátrafordulva először fel sem ismerte azt a nőt, aki idefelé is elkísérte.

Most turcsi orra, világoskék göndör haja volt. Amikor idefelé jöttek fűzöld haja tüskésre volt nyírva, és mintha a szeme is zöld lett volna, de most Pearl barnának látta. Metamorfmágus lenne?

- Szia Pearl, mehetünk?

A lány kénytelen kelletlen hozzálépett. Idefelé is eléggé rosszul lett hoppanálás közben, de hát nem volt semmilyen más közlekedési eszközük. Aztán gyalogolhatnak Roxmortsból.