A vacsora már javában tartott, mire gyors átöltözés után a nagyterembe lépett.

- Hol voltál? - kérdezte Draco, amint leült közé és Pansy közé, nem törődve a lány gyilkos pillantásaival.
- Csak egy kis családi kiruccanás, engedélyt kaptam rá Dumbledore-tól.
- Azt mondták, egy családtagod megbetegedett.
- Persze, különben nem engedtek volna el.
- Én meg már azt hittem, a bátyád került elő.

Pearl sötéten nézett a mellette ülő lányra, ami elég volt ahhoz, hogy meggyőzze, egy kényes témát érintett. Megígérte a bátyjának, hogy nem terjeszti el felbukkanását.

- Nem, de ez nem jelenti azt, hogy nem bukkanhat fel akármikor.
- Bárcsak nekem is lenne valami betegeskedő rokonom - nyafogott Malfoy. - Elegem van Potternek abból az önelégült képéből.
- De csak addig önelégült, amíg nem kerül szóba a második próba - vigyorgott Pansy.
- Miért, mi az?
- Senki sem tudja, állítólag a tojásban van a válasz.
- Szerintem, Potter már tudja és berezelt - kárörvendett a szőke fiú Pearl jobbján.
- Vagy még nem tudja, és azért rezelt be. Képzeld, milyen ciki lesz, ha a második próba napján kijelenti, hogy ő nem tudta megfejteni a tojás titkát.

Gyűlölte magát ezért a mondatért, de amíg nem mondanak mást, folytatnia kell a szerepjátékot.

- Csak elfelejti, hogy nemcsak magát, de az iskolát is leégeti ezzel, sőt még az a vén bolond Dumbledore is elsüllyed majd szégyenében. Lám, a kis hős egy ilyen egyszerű feladatot sem tud megoldani!

Pearl felszisszent, amikor az igazgatót kezdte becsmérelni a fiú, de magába fojtotta a választ. Erősen szorítva villáját, nehogy az ökle válaszoljon a szája helyett.

- Na mindegy, tavaszig még van időnk! - zárta le gyorsan a témát. - Ne haragudjatok, de elfáradtam, megyek lefekszem.

Alig evett pár falatot, még mindig kavargott a gyomra a hoppanálástól, majd elindult a szobájába.

Másnap reggel újra az iskolai hétköznapok következtek, miközben Pearl azon járatta az agyát, hogyan közölhetné Hunyorral, hogy mégsem megy a bálba.

- Hiányoztál! - ült le mellé a fiú rögtön, amint belépett a nagyterembe délben.
- Charles, ne haragudj...
- De hiszen Charlie-nak hívtál...
- Sajnálom, de azt hiszem, nem fogok tudni elmenni veled a bálba.
- Mással mész?
- Nem, az a helyzet, lehet, hogy megint haza kell mennem.
- A nagymamád? - kérdezte megértő szemekkel a fiú. Ez az!
- Igen, nagyon aggódom érte. És nem akarom, hogy esetleg egyedül kelljen elmenned a bálba. Biztosan sok lány van még, aki szívesen menne veled a bálba.

Hunyor kicsit sértődötten vállat vont.

- Ahogy, gondolod - majd felállt, és odébb vonult.
- Várj! - szólt utána Pearl. A fiú visszanézett, kicsit lenézően.
- Attól még maradhatnánk barátok?

A fiú nagy sokára bólintott, majd továbbment.

- Mi történt?
- Kicsit lehűtöttem, mert már úgy tapadt, mint egy pióca - vetette oda Pansynak, majd felállt, és elvonult a könyvtárba, egy falatot sem evett.

A hétköznapok egyhangúan, de azért meglepően gyorsan teltek. A bájitaltan is elviselhetőbb volt. Bartel adott egy-két tippet a tantárggyal kapcsolatban, és Piton is mintha elnézőbb lett volna vele. Már csak két nap volt a bálig, és Hunyor is kezdte visszanyerni a hangját, ha Pearl közelében volt. Egy hollóhátas lány nyomában lihegett folyamatosan, aki még élvezte is a dolgot. És kárörvendően vigyorgott Pearlre, akárhányszor összetalálkozott velük. Hadd higgye csak, hogy ő csábította el a fiút! Valahogy nem izgatta a dolog.
Harry egyre gondterheltebbnek tűnt, és Hunyor sem volt már olyan közlékeny, mint korábban.
- Szia! - köszönt Harrynek a lány, amikor egyszer egyedül találta a könyvtárban. Az figyelemre se méltatta. Pearl nem adta fel.
- Jutottál már valamire a második próbával kapcsolatban?
- Mi közöd hozzá? Vagy a durmstrangosoknak kémkedsz?
- Csupán érdeklődtem - vonta meg a vállát a lány, és csendben elkezdte keresni azt a könyvet, amiért jött. Amikor megtalálta leült Harryvel szemben az asztalhoz. Nem zavarta a fiú felháborodott szisszenése.
- Ha zavarok, csak szólj! - nézett rá ártatlanul.
- Zavarsz - dörmögte a fiú, de csak egy vállrándítás volt a válasz.
Pearl belemélyedt a könyvbe, és nem zavarta Harry dühös lapozgatása. Végül a könyvtáros néni szólt a fiúra, hogy bánjon nagyobb tisztelettel a könyvvel. Amire csend, és a könyv sóhajtása volt a válasz. A lány elmosolyodott, amikor elképzelte, hogy egy rendes könyvtárban mit szólnának egy sóhajtozó könyvhöz. Lapokra szednék szét, majd mikroszkópokkal vizsgálgatnák a borítóját. Végül kijelentenék, hogy csak érzékcsalódás volt, ami a lapozgatás keltette légáramlat hangjából eredt.
- Szándékosan csinálod! - horkant fel Harry, látva a lány mosolyát.
- Most meg mit csináltam? - nézett fel Pearl a "Legendás lények nyelvtana" című könyvből.
- Bosszantasz, és bajba sodorsz!
- Először is, én mindössze udvariasan köszöntem, és érdeklődtem, másodszor nem én mondtam, hogy kínozd azt a könyvet.
- Tessék, babusgasd egy kicsit - lökte elé a fiú dühösen a "Különleges ereklyék és megbabonázott tárgyak"-at.
- Ebben kerested a választ a tojás kérdésére? - kíváncsiskodott Pearl. Körülnézett, senki nem figyelte őket. Lemous Fidro a Hollóhát egyik prefektusa elmerült a könyvében, a többiek pedig elég távol voltak, ahhoz, hogy feltűnjön nekik, hogy egy mardekáros és egy griffendéles beszélget.
- Már semmi ötletem nincs - vallotta be a fiú, mivel ez volt az utolsó könyv a kupacban.
- Hermione sem tudott segíteni...?
- Az egyetlen tanács, amit kaptam Cedrictől jött, hogy fürödjek meg a tojással...
- Csak nem együtt zápultatok meg? - nevetett a lány. Nem szánta gúnyosnak, még ha annak is tűnt.
- Közlöm veled, hogy ÉN mindennap szoktam fürödni...
- De gondolom a tojásnak segítségre van szüksége. - mosolygott Pearl. - Eszedbe sem jutott, hogy viszonozni akarja a sárkányos tippet?
- Ő is ezt mondta, de szerintem csak szívatni akar Cho miatt.
- A hugrabug fogója, mi köze ... - Pearl elmosolyodott. - Csak nem belezúgtál?
- Semmi közöd hozzá - Harry újra dühös lett.
- Figyelj, Harry! Cedric lehet, hogy el van szállva egy kicsit magától, de szándékosan nem szívatna. Főleg azok után, hogy te is segítettél neki.
A lány felállt, majd a fiú felé nyújtotta a könyvet, amit eddig ő olvasott.
- Olvass bele, segíthet.
- Mi ez, csak nem a delfinek is benne vannak?
- Igen, benne vannak. De a delfineknek szaggatott a nyelve, nem olyan visítás, mint ami a tojásból jön.
- Te honnét tudsz erről?
- Hallottam, ahogy Fleur kinyitotta a tojását, pár hete. Azt hitte, ha sokáig hallgatja, akkor talán megszólal valami értelmes hangon is. Akkor jutott eszembe, hogy talán valamiféle üzenet lehet ez.
- De melyik az a lény, amelyik így beszél?
- Fogalmam sincs. Még sosem hallottam ilyet...
A lány azon gondolkodott, hogy talán egy gúnyos megjegyzés mindenki füle hallatára elérné, hogy az esetleges kíváncsi szemek elforduljanak.
- Miért segítesz nekem? - kérdezte a fiú.
- Nem akarom, hogy szégyent hozz az iskolára - válaszolt őszintén a lány. - Fel sem foghatom, ki az az őrült, aki ilyen veszélybe sodorna. Kivéve, Őt. De semmilyen baljós jel nem utalt a visszatérésére.
- De hát a Világkupán...
- Ugyan az csak a halálfalók szórakozására szolgált. De a Jegytől már futottak, mint az üldözöttek.
- Szóval te nem hiszed, hogy visszatérhet?
- Dehogynem, de akkor szerintem nem ülnénk és beszélgetnénk itt nyugodtan.
- Akkor valószínűleg szóba sem állnánk egymással. Ellenségek lennénk.
- Biztos vagy te ebben?
Pearl titokzatos kijelentésén Harry elgondolkodott, de nem sokáig. A lány azonban nem láthatta, hiszen, amint kimondta már el is tűnt a könyvtárból.