Cím: A kis jedi úrnő

Író:

Lylthia

Alap:

Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék

Korhatár:

12 év

Tartalom:

Xarga ajándéka Seydának saját meggyógyításáért, és Tairon életének megmentéséért. A felderítők nagygyakorlata. Seyda sithek közelségét érzi. Saborra összeállít egy őrharcos-csapatot Arion vezetésével, hogy Seyda jedi érzékelésére hagyatkozva megkeressék a sitheket.

A kis jedi úrnő

- 6. rész

Este kilenc órakor Saborra halkan kopogott Sylas lakásának ajtaján. A klánvezér intett az otthonát védő őrharcosoknak, engedjék be a felderítőparancsnokot, majd hellyel és itallal kínálta. A parancsnok leült, és szokott csöndes modorában belekezdett:

- Igyekszem rövidre fogni, Sylas. Seyda már egy éve köztünk él. Idekerülése óta érdekel, van-e valami egyedi, műszerekkel is kimutatható kisugárzása a jediknek, így sokszor teszteltem a kislányt, természetesen az ő tudta nélkül, nehogy valami öntudatlan védekező mechanizmust hozzon létre, és megakadályozza a kísérletet. Sikerült egy érdekes bemérőt kifejlesztenem. Eredetileg arra szántam, hogy időben észrevegyük, ha sith jedi van a közelünkben. Aztán összedugtuk Zukával a fejünket, és megpróbáltuk Seyda aurájának kisugárzását konzolon is látható elektromos jelekké átalakítani. Aztán a műszerrel vezérek, őrharcosok, harcosok és felderítők auráját fogtuk fel, és összevetettük Seydáéval, szintén titokban.

- És? Milyen eredményre jutottatok? - Sylas érdeklődését nagyon fölkeltette a beszámoló.

- Elég furcsa eredményre. A mandalóriai harcosoknak van egy természetes aurája, melyet nevezzünk most „A” energiának. Ez kisebb-nagyobb mértékben tér el. A vezéreké és őrharcosoké általánosságban nagyobb kiterjedésű, stabilabb, mint a harcosoké és felderítőké. Seyda természetes aurája, vagyis „A” energiája az őrharcosokéhoz hasonlóan nagy kiterjedésű, erős, és stabil, tehát ez nyilván egyéniségfüggő is. De neki ezen kívül létezik egy másik energiája, nevezzük „B” energiának, melynek erőssége szeszélyesen ingadozik, a nagysága és formája is állandóan változik. Úgy vettem észre, a hangulata és fizikai állapota is befolyásolja. Annyi bizonyos, hogy a műszert meg tudta bolondítani. Ez a „B” a jedi energia, ettől jedi a jedi. Seydának ezt a "B" energiáját blokkolták le a Ravageren. És most jött a meglepetés. Seydánál jelen van még egy harmadik fajta energia is, amit nevezzünk „C” energiának. Ez a „C” energia függ össze a meditálása alatti gyógyítással! Ezt használja akkor, amikor nincs „B”, vagyis jedi mágiája. Ezzel tudta délután meggyógyítani előbb Xargát, majd Tairont! A kísérletekből azt is tudom, hogy nagyságrendileg a „C” energia ereje nem változik, tehát Seyda bármikor képes gyógyítani vele akkor is, ha nincs "B", vagyis átlagos jedi energiája.

A klánvezér elgondolkodva nézett rá:

- Szerinted a kislány ezzel az energiával támadni is tudna szükség esetén?

- Feltételezem, igen. Valami olyasmi lehet ez, mint a rendkívül hatásos "csata-meditáció", amellyel - szerencsétlenségünkre - mi is találkoztunk a Mandalóriai Háború idején. Lelkesíti sajátjait, és megfélemlíti az ellenséget. Azt is csupán egy-két jedi tudta megtenni. Ha kérdésed arra irányul, hogy Seyda képes lenne-e valaha is ellenünk fordítani ezt a különleges "C" energiát, és megtámadna, ahelyett, hogy gyógyítana vele minket, azt mondom, nem! Ő nem lenne képes rá! Más jedi igen, de Seyda nem! Ez egészen biztos, Sylas! Ez a kislány annyira elkötelezte magát mellettünk, hogy sem a szíve, sem a lelkiismerete nem engedné! Hatalmas kincs van a birtokunkban, Sylas, sokkal jobban kell vigyáznunk rá, mint gondoltuk!

- Saborra, nagyon foglalkoztat valami - hajolt közelebb a vezér. - Szerinted ezzel a műszerrel szükség esetén különbséget tudnál tenni jedik, és sith jedik energiája között?

- Még nem tudom, Sylas. Erre csak akkor tudok neked válaszolni, ha sith jediket is lesz alkalmam tesztelni. Bár én azt gondolom, minden jedi közös forrásból meríti az energiáját, csak képességeik, és persze elvi hovatartozásuk szabja meg, mire használják. Miért kérdezed?

- Hogy vajon megváltozik-e egy jedi energiájának jellege, ha átbukik a sötét oldalra…

Sylas az indulás előtt két nappal magához hívatta a felderítőparancsnokot:

- Saborra, Brailor egyeztetett a többi bázissal. Eredetileg tizennégy bázis küldte volna a felderítőit, de így is jóval többen lesztek, mint számítottunk rá. Az eddigi évektől eltérően nagyobb a felderítőképzés aránya, mint a harcosképzésé, nem tudom, mi az oka. Sejtem, hogy mint érintett kiképző, örülsz neki, de meg kell mondjam, én annál kevésbé. Jó ugyan, hogy ennyi specialistánk lesz, de ők nem igazi közelharcosok. Belőlük elvétve lehet csak őrharcost nevelni. Az átlagharcosok számának visszaszorulása veszélybe sodorja az őrharcosképzésünket.

- Nem értem - rázta fejét Sheruk. - Xarga, ez a nemzedék gyengébb lenne, mint az előzőek?

- Igen, Sheruk, úgy tűnik. Gyászos fizikai állapotban vannak, mikor idekerülnek. Egyik-másik úgy ténfereg a gyakorlópályán, mintha nem is tudná, miért van itt. Az elmúlt évben Hedgewitheren kívül csak harmincnyolc őrharcosnak valót tudtunk összevadászni közülük Larsennel. Volt idő, mikor háromszázharmincnyolcat szedtünk össze már az első nap teljesítménye alapján, és akkor még szigorúak is voltunk. Az év többi részében adtuk csak meg az esélyt a maradék ötszáznak a csatlakozásra, miután rengeteget bizonyítottak.

Sylas összefűzte ujjait, és a kiképzőtisztre nézett:

- Milyen a harcosok morálja?

- Finoman fogalmazva, éppen csak megfelelő volt.

- Volt? - ismételte Sylas. Xarga bólintott:

- Volt. Mióta erre a kábítószerhistóriára Tairon megsebesítése miatt fény derült, keményebben fogtam őket. Larsennel összefogva váratlan ellenőrzéseket iktattam be a harcosok és felderítők otthonában, és ez igen hatásosnak bizonyult. Azóta nagyobb a fegyelem.

- Szerinted mi ennek az oka, Xarga? Miért értél el eredményeket?

- Hogy miért? Az őrharcosok eléggé bevadultak Tairon esete óta, és nem bánnak kesztyűs kézzel azzal, akinek a modora kívánnivalót hagy maga után, vagy akinél bármilyen illegális dolgot találnak, azért.

- Larsen, te jóváhagyod az őrharcosaid keményebb viselkedését? - nézett Sylas a gárdakapitányra.

- Igen, Sylas, jóváhagyom. És mint Xarga jelezte, meg is van az eredménye ennek a keménységnek. Kisebb a szájuk, és leszoktak a pimaszkodásról.

A klánvezér sóhajtva simított végig homlokán:

- Larsen, én soha nem szóltam bele a módszereidbe, mert kiválóan értesz őrharcosaid nyelvén, de ezt a büntetőakciót a továbbiakban nem fogom megengedni. Az elit őrharcosok épp azért emelkednek az átlagharcosok fölé, mert erkölcsileg is magasabb szintet képviselnek. Ti most Xargával engedélyt adtok nekik, hogy visszaéljenek felsőbbrendűségükkel, és az erejükkel.

- Úgy is fogalmazhatnánk, hogy engeditek bosszút állni őket - kotyogott közbe Sheruk, majd megrázta szőke loboncát. - Én a helyedben nem aggódnék, Sylas. Ezek a remek fickók nem élnek vissza, csupán élnek a tekintélyükkel, ami viszont jogosan illeti meg őket. Sok képzetlen, elkényeztetett kis siheder ugrabugrál mostanában a bázisokon, akik senkit nem respektálnak, csak azt hangoztatják, amit szüleiktől hallottak, hogy évszázadokra visszamenően fel tudják állítani a családfájukat. Ez azonban harci képességek birtoklása nélkül kevés a birodalom fennmaradásához. Lásd Hedgewither példáját; mindegy, melyik világ szülötte, ha velünk érez és mellettünk harcol, többet ér, mint a legősibb mandalóriai család fiúsarja, aki épp csak elvegetál egy harci bázison. Kicsit elszaladt a szekér a fiataljainkkal, ezért azt hiszik, bármit megtehetnek. Itt az ideje, hogy valaki helyrepofozza az eszüket, és erre az őrharcosok igen alkalmasak. Figyeld csak meg, Sylas, hamarosan visszaáll a rend Helsán is, csak engedd egy kicsit garázdálkodni az őrharcosaidat. Nem kell neked mindenről tudnod, panaszra meg úgyse mer jönni hozzád az, aki fülig csöppent a sárba, inkább örül, ha megússza egy-két figyelmeztető pofonnal, meg egy-két kitört foggal, mondjuk ha épp Ariont fogta ki.

Larsen gyorsan félrenézett és ajkába harapott, hogy még a mosolyt se engedje ajkára lopakodni. Brailor és Xarga ugyanígy tett, a jelenlévő őrharcosok nemkülönben. Sylas sem tudta titkolni, hogy egyetért alvezérével, akit mellesleg épp ezért a szabadszájúságáért, és szókimondásáért kedvelt. Sheruk belebetegedett volna, ha nem mondhatja meg őszintén véleményét. Arion egyébként jó példa volt, Sheruk nem véletlenül hozakodott elő vele.

Évekkel ezelőtt az ismeretlenből jött Arion azon kevesek közé tartozott, akik már a legelső napon kivívták Xarga és Larsen elismerését, és akit épp ezért már aznap este legalább tizenöten támadtak meg újonctársai egy félreeső helyen. Arion egyik fiút a másikkal verte le a lábáról, és őt is megtépázták ugyan, de ő volt az egyetlen, aki még a talpán állt, imbolyogva persze, mikor a járőrök odaértek.

Arion állóképessége, testi ereje és vadsága gondolkodóba ejtette Xargát és Larsent, lehet-e majd fegyelmezni, és az őrharcosok számára kötelező szigorú önuralomra nevelni. Végül mégis bizalmat szavaztak neki.

Soha nem bánták meg. Arion nagyszerűen kezelhető őrharcossá vált, hamar kitűnt vezetői rátermettsége, és bár megtanult uralkodni az indulatain, senki nem akadt a harcosok közt, aki ki mert volna kezdeni a fiatal őrharcossal, akinek apja a Mandalóriai Háborúban esett el. Anyja is a háború idején halt meg. A távoli falucskában, ahonnan Arion származott, nagyon fiatalon kellett a maga lábára állnia a háború hosszú, bizonytalan, zűrzavaros éveiben. Az életért folytatott kemény harc edzette meg annyira, hogy az őt provokáló helsai újoncokkal el tudjon bánni, de ezzel mintha minden keserűségét le is vezette volna.

Senki nem tett neki szemrehányást a történtekért, és másnap már az őrharcosokkal együtt gyakorlatozhatott. Xarga feltétlen engedelmességet követelt tőle, de elismerte a teljesítményét, a nyugodt vérmérsékletű Larsen nevelési módszerei pedig rendkívül jó hatással voltak az addig magányos, vad fiúra. Ezekhez járult őrharcostársai barátsága, akik megmutatták neki az élet kellemesebb oldalát is, amikor szabadságukon magukkal vitték a városba órákig csavarogni, esténként mulatni, és szebbnél szebb lányok közül válogathatott.

Arion mindennél többre becsülte őrharcosi létét, és teljes mértékben igyekezett megfelelni a nagyon szigorú, de nem teljesíthetetlen követelményeknek, így hamar vezetővé emelkedett. Az ő kirívó példája bebizonyította, hogy bármilyen kilátástalan nyomorból jött is, az elit őrharcosi nevelés hatására képes volt kiemelkedni, és elismerést szerezni. Mint minden társa, pontosan tudta, hol az a határ, ameddig egy őrharcos elmehet, anélkül, hogy erejével és tekintélyével visszaélne.

Sylas bizonyára maga is végiggondolhatta ezt, mert végül bólintott:

- Jól van, meggyőztetek. De csak addig a határig, amit Sheruk az imént meghúzott. Valóban nem kell mindenről tudnom, és aki bűnös, az nyilván nem fog panaszra jönni hozzám. De ha valakit az őrharcosok jogtalanul zaklatnak, vagy bántalmaznak, igazságot kell, hogy szolgáltassak. Ennyit erről. Larsen, három nevet kérek! A te dolgod a 150 őrharcos kiválasztása, akik Helsát képviselik, és felderítőinkre felügyelnek három napon keresztül, de kérem a három műszak vezetőjének nevét.

A gárdakapitány habozás nélkül válaszolt:

- Arion, Tagren, Handon.

- Rendben - bólintott a klánvezér. - Xarga, hány olyan felderítőnk van, akinek fizikai állapota nem felel meg a gyakorlat elvárásainak?

- Semennyi, Sylas.

- Az hogy lehet? Nem volt még olyan évünk, hogy ne lett volna maródink vagy sérültünk!

- Ez igaz, de Seydánk se volt eddig, Sylas. Még a rándulást vagy ficamot se tűri. Szinte vadászik a sérülésekre, és betegségekre.

- Vagy úgy, persze, nekünk van egy kis gyógyító angyalkánk - Sylas hangja ellágyult. - És ha már szóba hoztad, bár őmiatta érdemes elsősorban megszervezni ezt a gyakorlatot, hogy villoghassunk vele, micsoda kis felderítőzsenink van, mégis azt mondom, nem engedem el.

Döbbent csend ereszkedett a tanácsteremre.

- Sylas, ezt ugye ezt nem gondoltad komolyan?! - mondta végül Saborra csöndesen.

- De igen, fiam. Féltem Seydát. Nagyon féltem. Helsa már elfogadta őt, de más bázisok felderítői is ott lesznek. Nem küldöm a kislányt idegen harcosok közé. Egyre kevésbé tudja leplezni női mivoltát, nem akarok kockáztatni.

- Te tévedésben vagy - mondta Xarga. - Seyda nagyon szép lány, de nem viselkedik kihívóan.

- Nem a viselkedéséről beszéltem, Xarga, hanem a megjelenéséről. Sokszor egy nő épp azzal hívja föl magára a férfiak figyelmét, ha tartózkodó. Nem akarok erről vitát nyitni. Féltem a kislányt. Ha elengedném, úgy érzem, mintha a saját lányomat küldeném veszélybe.

- Sylas - próbálkozott Larsen. - Régóta érzékeljük, hogy Seydához annyira kötődsz, mint a saját lányaidhoz. De ne feledkezz meg arról, hogy Seyda harcos! Itt a bázison védve van, való igaz. De muszáj, hogy időnként tesztelje magát ahhoz, hogy az önbizalma megerősödjön! Ha csak a felderítők lennének mellette, igazat adnánk neked. De őrharcosok lesznek velük, akik ugyanúgy rajonganak Seydáért, mint Seyda őértük. Ha ők nem tudják megvédeni, akkor senki!

- Igazat adok Larsennek - csatlakozott Xarga. - A kislány csalódott lenne, ha nem engednéd el. Meg se tudnád neki indokolni, miért nem mehet! Fizikai felkészültsége az elérhető legtökéletesebb szinten van!

- Műszaki tudása szintúgy - tette hozzá sietve Saborra.

- És mivel féltened sem kell, mert őrharcosok vigyáznak rá, nincs okod visszatartani őt! - fejezte be a gárdakapitány. - Seyda el sem fog mozdulni Arionék mellől, ezt biztosan állíthatom.

Sylas kérdő tekintete arcról arcra vándorolt:

- Ti most összeesküdtetek ellenem?

- A végleges döntés a te kezedben van, vezér - hajtott fejet Larsen. - Mi csak a tapasztalatainkat, ebből kiindulva pedig a véleményünket összegeztük.

Sylas újra számbavette az arcokat, majd a vizsgálódást a tanácstermet védő tizenhat őrharcos arcán fejezte be:

- Jól van - jutott végül elhatározásra. - Elmehet a kislány, de ha Helsa őrharcosai kudarcot vallanak a védelmével…

- Nem fognak kudarcot vallani! - biztosította Larsen.

Másnap az őrharcosok edzésének végén Xarga magához intette Seydát:

- Gyere velem, kislányom! Ne ijedj meg, nem veszem el a pihenőidődet, amit Sergerékkel szoktál tölteni! Úgyis sétálni szoktatok, most az én otthonom felé sétáljunk, jó?

- Igen, Xarga.

A kiképzőtiszt elöl ballagott a kislánnyal, és az elmaradhatatlan Hedgewitherrel, mögöttük az őrharcosok csendesen beszélgetve. Xarga az otthona előtt megállt, pár másodpercre bement, majd jött is vissza:

- Seyda, sokat gondolkoztam azon, mivel tudnám megköszönni, hogy meggyógyítottad a térdemet, és folyamatosan gyógyítod lesérült harcosainkat, Taironról már nem is beszélve. Kérlek, fogadd el ezt tőlem!

Rövid fémhenger feküdt hatalmas, izmos tenyerében. Seyda rápillantott, majd felnézett a kiképzőtisztre:

- A fénykard… a fegyvergyűjteményedből… tényleg… igazán… nekem adod?

Xarga bólintott:

- Talán furcsa, hogy épp egy mandalóriai harcostól kapja ezt egy jedi, de én nem félek a kezedbe adni. Tudom, hogy te soha nem fogod ellenünk fordítani!

- Nem fogom, Xarga, ezt az első hajnalon már megígértem Arionnak, de ez túlságosan… értékes, és nem értem, miért kell mindig hálát éreznetek. Csak azt teszem, amit meg tudok tenni, mert szeretlek titeket. Nem akarom, hogy fájdalmat érezzetek, ha egyszer én tudok segíteni, hogy ne fájjon! - mivel Xarga továbbra is némán nyújtotta feléje a fénykardot, Seyda tétovázva az őrharcosokra pillantott. Tairon megsimogatta az arcát:

- Ha te nem érdemled meg, kicsi Seydám, akkor senki! - a kiképzőtisztre nézett. - Köszönöm, Xarga, hogy ezzel a méltó ajándékkal mondasz köszönetet helyettem is!

Seyda ekkor, látva, hogy komolyan gondolták, elfogadta a kardot. Felágaskodott, puszit nyomott Xarga kemény vonásaira, és gyorsan elszaladt új kincsével. Sergerék, miután kedvenc fájánál utolérték, rávették, hogy tartson nekik bemutatót, hogyan szoktak gyakorolni a jedik a fénykarddal.

- De menjünk odébb, hogy Teregrilék is láthassák! - javasolta Dandor. Seydának nem volt ellenére az ötlet. Teregril faggatni kezdte őket, honnan van a kislánynak fénykardja. Miután Hedgewither elmesélte neki, az őrharcosok körben leültek a fűbe. Teregril a rendkívüli eseményre való tekintettel pihenőt engedélyezett társainak, így most tizenhárom őrharcos figyelte a jedi kislány mozdulatait, aki, miután aktiválta, azonnal megállapította:

- Sith rövid fénykard.

- Honnan tudod, így, első ránézésre? - kérdezte Lantisol.

- Bíborszínű kristály van benne, rövid a pengéje, és a fókuszáló kristálya nem harmonizál velem…

- Hogy érted ezt? - faggatta Tairon.

- Nincs szinkronban az agyhullámaimmal - magyarázta a kislány, elmélyülten vizsgálgatva a fegyvert.

- Ez azt jelenti, hogy nem tudsz vele harcolni szükség esetén?

- De igen Serger, csak sokkal kisebb hatásfokkal, mint a mostani dupla pengéjű kardommal. A fénykarddal el kell fogadtatnod magadat, az agyhullámaidhoz igazítani, az akaratod alá hajtani. Ezt napi meditációval el lehet érni, mikor ráhangolódsz a kard fókuszáló kristályára, és kommunikálsz vele. A jedik azért csinálják maguk a fénykardjukat, és azért ragaszkodnak hozzá halálukig, mert az eggyé válik velük, az akaratukkal. Mindegy. Azért én most mégis megnézem, mennyire tart engem idegennek ez a kard.

Pillanatokig koncentrált a pengére, aztán belekezdett egy furcsa, összetett, bonyolult mozdulatsor végrehajtásába. A bíbor fény fürgén cikázott a lassan leereszkedő sötétségben. Seyda már elfeledkezett a holnapi nagy kalandról, az őrharcosok jelenlétéről, akik elbűvölten csodálták kecses, fürge mozdulatait. Csak a fénykardra összpontosított, valósággal harcolt vele, hogy elfogadtassa saját tiszta jedi-harcos énjét. Végül lassan leereszkedett a fűbe, letette maga elé a fénykardot, és ráhangolódott.

Percek múltán megmozdult, inaktiválta a kardot, és az őrharcosokra pillantott, akik mind őt nézték:

- El tudtam fogadtatni vele az egyéniségemet. Nem volt erős akaratú az a sötét jedi, aki negyven évvel ezelőtt használta.

- Negyven évvel ezelőtt? - ismételte egy hang. - Ezt honnan tudod?

- A kristály kisugárzásából. Arion? - nézett föl meglepetten Seyda. - Mióta vagy itt?

- Jó ideje. Téged kerestünk Tagrennel és Handonnal, hogy ma te is korábban menj aludni, mint máskor! Tudjuk, hogy Sergerékkel itt szoktál időzni minden este, azért jöttünk ide. És láttuk a bemutatódat. Azt leszámítva, hogy elragadóan kecses a mozgásod, meg kell mondanom, nem szívesen lennék az ellenséged.

- Miért beszélsz így, Arion? Soha mandalóriait nem fogok bántani! Hát elfeledkeztél az ígéretemről?

- Nem, Seyda. Aggódom is miatta rendesen. Mert jöhet idő, mikor saját biztonságod, vagy életben maradásod érdekében kénytelen leszel megszegni!

- Én nem fogom soha megszegni! Mindig emlékezni fogok arra a békés hajnalra! Megígértem neked!

- Igaz, és hiszek neked! Bár nem örülök neki, mert nem minden mandalóriai harcos fog úgy viselkedni veled, ahogy tőlünk megszoktad, és azt nem is leszel köteles eltűrni! Az önvédelem nem azt jelenti, hogy bántottad azt, aki téged akart bántani! De most indulás aludni!

- Arion, szeretném megmutatni Mrs.Winternek a fénykardomat. Megengeded, hogy bemenjek hozzá?

- Rendben. De aztán hazakísérünk, nincs több lazaság! Az összes felderítő ágyban van már, csak épp a legjobbak legjobbja nem fogad szót nekünk! Micsoda dolog, hogy épp te élsz vissza az engedékenységünkkel?

A kislány fejére tette tenyerét:

- Na futás, kicsike! De ne maradj bent sokáig!

Seyda szíve fölmelegedett Arion dörmögő, de gyengéd szemrehányásától. Végigsimított Arion kezén, majd a kilincs után nyúlt. Teregril megfogta a csuklóját:

- No nézd csak, de bátor valaki! Pedig, ha jól tudom, a kapitány még mindig odabent van.

Seyda önkéntelenül hátrált, és nekiütközött Sergernek, aki a vállára tette kezét:

- Nem baj, Seyda, mi is itt vagyunk. Ha Mrs.Winter szembe mert szállni vele, talán bennünk is lesz ennyi bátorság! - és félretolva a súlyos reteszeket, elsőként lépett be az előtérbe. Két őrharcosa azonnal követte, mögöttük Hedgewither. Teregril csak ekkor engedte Seydát belépni, akit Arion követett:

- Hadd nézzem meg most már én is azt a mumust, akivel ezt a nagylányt ijesztgetni szoktátok!

Az ebédlőasztalnál kilenc férfi kártyázott. Egy tizedik, akiben Seyda felismerte a navigátort, könyvvel a kezében dobta magát hanyatt a sarokban lévő heverőn. Az előtér túlsó sarkában Mrs.Winter üldögélt egy karfás székben, és terítőt hímzett. Észrevéve a belépőket, fölemelte fejét:

- Seyda! Kicsi Seydám! - mondta örömmel. A kislány odaszaladt hozzá.

A navigátor máris talpon volt, és elindult feléje, közben hátranézett társaira:

- Nézzétek csak, meghozták végre az ínyencfalatot! - hirtelen úgy érezte, mintha nekigyalogolt volna a falnak. Felnézett. Hedgewither vállon ragadta, és a heverő felé fordította:

- Jobb lesz, ha visszamégy oda! - tanácsolta. A navigátor bedühödött:

- Az egész bázison ez az egyetlen rohadt hely, ahol a köztársaság megvetheti a lábát, és nem elég, hogy ide is bepofátlankodtok, még feltételeket is szabtok, mit csináljunk?!

Seyda érzékelte a feszültté váló légkört. Miután megcsókolta az idős asszonyt, lekuporodott a lábához, hogy minél kevésbé hívja föl magára a köztársaságiak figyelmét, és elővéve a fémhengert, megmutatta:

- Ma kaptam. Tetszett már ilyet látni? - kérdezte csaknem suttogva.

- Nem, kislányom, nem. Mi ez, és honnan van?

- Xargától kaptam, és meg is mutatom, hogyan működik… akkor mindjárt ki tetszik találni, mi ez…

E szavakra a navigátor is odanézett:

- Ó, te szegény kislány! Hát ezzel kell beérned? Hát nincs igazi férfi ezek közt a hatalmas hímek közt? Csak ezt tudják a kezedbe adni...

Nem tudta befejezni. Arion úgy hajította a heverőre, hogy az összenyekkent a landoló navigátor alatt. Arion torkon ragadta, és megrázta:

- Még egy szó, és kitépem, de le is nyeletem veled a nyelvedet! Gyere ide, Seyda! Mutasd meg ennek a mocskos szájúnak, mi van a kezedben!

Seyda nem értette a navigátor gúnyolódását, ezért nem értve Arion durva reakcióját sem, félénken közeledett. Már messziről nyújtotta Arion felé a hengert, hogy ne kelljen nagyon közel mennie a navigátorhoz. A kártyázók érzékelték, hogyan szóródnak szét az előtérben az őrharcosok csendesen, fenyegetően. Seyda egyszerre megállt. Képtelen volt tovább menni, annyira taszította a navigátor kisugárzása. Serger ekkor odalépett hozzá, megfogta a fénykardot szorongató kis kéz csuklóját, és magával húzta :

- Gyere, kicsim, fogd be ennek az ocsmánynak a száját!

- De, hát… mit mondott egyáltalán? Miért haragszotok rá ennyire?

Serger Arionra nézett, az meg vissza rá, és hirtelen elengedte a navigátort, aki nagyot puffant a földön:

- Aktiváld, Seyda! Mutasd meg neki, mit kaptál Xargától!

Serger elengedte Seyda csuklóját, és az fölemelve kezét, egy mozdulattal bekapcsolta a fénykardot, majd pillanatok múlva inaktiválta. Arion belerúgott a még mindig levegő után kapkodó navigátorba:

- Ezzel a fénykarddal vágom ki a nyelved, ha mégegyszer mocskolni mered ezt a lányt! Az nem szolgál mentségedül, hogy ő semmit nem ért belőle, mert mi nagyon is jól értjük! Calborn csak azt tiltotta meg, hogy végezzünk veletek, azt nem, hogy megtanítsunk viselkedni!

E pillanatban furcsa hangok szűrődtek ki az oldalfolyosó egyik szobájából. Az egyik felismerhetően női hang volt, tele fájdalommal. Seydában azonnal felülkerekedett a segítségnyújtás ösztöne, és viszolygását félretéve megindult a folyosó felé. Tairon elkapta a karját, és visszahúzta:

- Ne, Seyda, ne menj oda! Neked nem szabad!

- De ez Flora hangja! Fáj valamije! Segítenem kell neki! Engedjetek oda hozzá!

- Szó se lehet róla! - rázta fejét Tairon. - Nem mehetsz be hozzá! A kapitány van vele. Csak nem képzeled, hogy odaengedünk?!

A hang hirtelen éles sikolyba csapott át. Tairon Serger karjába lökte Seydát:

- Ez a vadállat megint nem bír magával! Vidd innen a kicsit! - és berohant a folyosóra. Teregril és Dandor a nyomában. Hedgewither harcképtelenné tette a navigátort, majd új ellenfél után nézett. Arion a felugráló kártyázók közt termett, akik Teregrilék után akartak rohanni. Kettőt ragadott vállon, és rántott vissza egyszerre.

Seyda riadtan bújt Serger melléhez, aki a karjába kapta, és a hirtelen kavarodásban saját testével védte, mialatt a Lantisolra támadó pilótát egy rúgással kivonta a forgalomból, aztán gyorsan kivitte az udvarra Seydát:

- Vigyázzatok rá! - és visszarohant az előtérbe. Tagren és Ceregil azonnal az ajtóba állt, elzárva a az utat kifelé, és befelé egyaránt. Seyda rémülten simult Handonhoz, hallva az iszonyatos lármát odabentről:

- Mi történik? Mit csinálnak velük?

- Csak rendet tesznek. A köztársaságiak időről időre elfeledkeznek magukról. Nekem is volt benne részem, mikor Tairont helyettesítettem. Nem tűrik jól a fogságot, miközben látják, hogy te szabadon jársz-kelsz köztünk. Fegyvert nem használhatunk ellenük, csak pofonokat osztogathatunk nekik, mikor bekattannak.

- És Flora? Valami nagyon fájt neki, éreztem. De Tairon nem engedte, hogy bemenjek hozzá…

- Még jó, hogy nem engedett be! - Handon átölelte a vállát. - Gyere, Seyda, a fiúk tudják, mit kell csinálniuk. Egy éve szinte naponta ez a cirkusz megy.

- És Flora? Miért nem engedték, hogy megnézzem, mi van vele?

Handon hallgatott. Seyda várakozóan nézett föl rá, ahogy egymás mellett ballagtak:

- Miért nem válaszol egyiktek sem erre a kérdésre?

- Mert ezt nem lehet neked csak úgy elmagyarázni - mondta végül Handon. - A te ártatlan gondolatvilágodba nem férnek bele olyan fogalmak, amiket Flora nap mint nap átél. Flora a barátnője annak a brutális kapitánynak, aki élvezi, ha fájdalmat okozhat neki, és mi akkor szoktunk közbelépni, ha ez a kíméletlensége már minden határon túlmegy. És Flora... mindegyik köztársasági férfi barátnője, nemcsak a kapitányé.

- És ezt titkoljátok előttem? Én meg az őrharcosok barátnője vagyok, mi ebben a szégyen? Csak ti nem vagytok velem durvák.

- Nem, kicsi Seyda, te nem vagy a barátnőnk.

A kislány szívébe valami belenyilallt, a csalódottság könnyeket csalt a szemébe:

- Hát… mégsem fogadtatok el… barátként…

Handon megsimogatta a haját:

- Barátkozunk veled, de nem vagy a barátnőnk. Ez két külön fogalom.

- Kár volt belemennetek ebbe a társalgásba! - szólalt meg a hátuk mögött Serger, aki társaival együtt utolérte őket. - Látod, Seyda, sok fogalmat nem tudunk elmagyarázni neked, mert téged a jedik nem úgy neveltek, hogy ezeket megértsd. De azt remélem, érzed, hogy tisztelünk, féltünk és szeretünk téged. Bármikor kiállunk melletted, és ha úgy hozza a sors, életünket is készek vagyunk odaadni a tiédért cserébe!

- Ilyet nem szabad tenni, Serger! Még mondani se szabad ilyet! Mindenkinek csak egyetlen életesélye van. Ha rosszul gazdálkodott vele, nem szabad mások élete árán újra megvásárolnia! Már sokszor elmondtam, hogy semmivel nem tartoztok nekem! Amit meg tudok tenni értetek, azt meg is teszem. Ellenszolgáltatás nélkül. Nagyon fontosak vagytok számomra, és kedvesek vagytok a szívemnek. Mindegy, milyen szavakkal helyettesítitek ezt be, én csak azt érzem, hogy nekem ti jelentetek mindent, aminek értelme és célja van az életemben!

- Istenem, Seyda, ha mi erre a vallomásodra igazán szívünk szerint reagálhatnánk! - sóhajtott Arion, majd gyorsan hangot váltott. - Mindjárt otthon leszel. Akkor aztán fürdés, és be az ágyba! Holnap hosszú lesz az út a gyülekezőhelyig.

- Igen, Arion. Csak még hadd köszönjek el Taironéktól…

- Ez azt jelenti, hogy most megint vissza akarsz menni hozzájuk?

- Igen, szeretnék visszamenni, ha megengeded, mert olyan gyorsan kellett eljönnünk onnan…

Arion megadóan sóhajtott:

- Jó. Szaladj vissza Hedge-dzsel, hogy mégse menj egyedül, és köszönj el Taironéktól, de gyors legyél ám, mert itt fogok várni rád! Tudni akarom, hogy végre aludni mentél!

Seyda nekiiramodott. Hedgewither elég gyorsan beérte és eltűntek a sötétben.

- Nem volt jó ötlet - jegyezte meg Serger. - Hedge nagyon beleesett, nem szeretném, ha egy egyéni búcsút is be akarna iktatni, amíg nincsenek szem előtt.

- Mondhattad volna hamarabb is! Hedge-nek akkor sürgősen el kell mennie egy kis pihenőre, hogy megnyugodjon.

- Nincs kihez elmennie - világosította föl Ceregil. - Nem volt még senkije.

- Hogy ez a fiú ne tetszene a lányoknak? Nem mondhatjátok komolyan!

- Lehet, hogy tetszene, de nem volt alkalma kipróbálni. Tizenhat éves volt csak, mikor Trandonról elhurcolták, Siroxon pedig nem divat a bányászok kényeztetése. Itt Helsán a legelső napon belezúgott Seydába, őt bálványozza azóta is.

- Ez igaz - erősítette meg Tagren is. - Hedge már az első napon udvarolt Seydának, aki nem értette meg, hogy a bókok nem jószabású páncéljának szólnak, hanem az ő szépségének.

- Azt gondoltuk - mondta Serger -, hogy néhány napra kérünk kimenőt Sylastől, és elvisszük Hedge-et is, hogy megnyugodjon, mielőtt bajt csinálna egy félreeső sötét helyen, mikor véletlenül kettesben marad Seydával. És ha már itt tartunk. Nagyon vigyázzatok Seydára! Feltétel nélkül bízik meg mindenkiben, aki mandalóriai, és nem ismeri föl a veszélyt. Vannak dolgok, amiket utólag már nem lehet bocsánatkéréssel jóvátenni ilyen ártatlan kis teremtéssel szemben. Főképp visszacsinálni nem lehet.

- Ne aggódj érte, Serger! Nem tévesztjük őt szem elől.

- Itt vagyunk! - robbant közéjük a kislány, Hedgewither csak két lépéssel maradt el mögötte.

- Jól van, kicsike, akkor hát egy hét múlva találkozunk - ölelte magához Serger. - Csak azt szabad csinálnod, amit Saborra, Arion, Tagren és Handon mond neked, csak oda mehetsz, ahova ők elengednek, helsai őrharcos tudta és kísérete nélkül még pisilni se vonulhatsz félre! Persze beszélgethetsz felderítőtársaiddal, és más bázisokról érkező felderítőkkel, de bárhova csalogatnak, nem mehetsz el velük, értetted?! A mi ártatlan kicsi Seydánkat akarjuk visszakapni jövő héten. Csak azért vagyunk kénytelenek elengedni téged, hogy Helsa eldicsekedhessen tehetséges kis felderítőjével.

Seyda egészen elérzékenyült a féltő szavak hallatán, lábujjhegyre állt, és megcsókolta Serger arcát mindkét oldalról:

- Ti meg vigyázzatok Mrs.Winterre, és Florára, ne bántsa őket a kapitány, meg a többiek, jó?

- Jó. Ha megígéred, hogy szófogadó kislány leszel a nagygyakorlat alatt!

- Megígérem, hogy szót fogadok Saborrának és a helsai őrharcosoknak.

- Akkor áll az alku. Én cserébe megígérem, hogy vigyázunk Mrs.Winterre és Florára. Helyre tesszük a kapitányt meg a többi fickót.

- Köszönöm, Serger.

- Vigyázz magadra, kicsi lány! - mondta Teregril, megsimogatva Seyda selymes hajfonatát. - És vigyázz Arionékra is! - súgta halkan. - Rád bízzuk őket. Büszkék az erejükre és a rangjukra, ezért felelőtlenebbek. Az ilyen őrharcosokat hamarabb éri baj. Ha mi figyelmeztetjük őket, megsértődnek, de neked azonnal szót fogadnak majd.

- Nem kell féltened őket! Nagyon fogok vigyázni rájuk - ígérte Seyda, és büszkeségében, hogy Teregril ilyen felelősségteljes feladatot bízott rá, nem vette észre, hogy a kelepce ajtaja ezzel bezárult mögötte. Teregril ezzel a kérésével érte el, hogy a kislány mindig az őrharcosok közt legyen, és míg, úgymond vigyáz rájuk, tulajdonképp ő maga van állandóan szem előtt. Az őrharcosok, akiknek a figyelme megoszlik ötszáz felderítő között, így könnyebben tudnak rá felügyelni.

- Köszönöm, kicsi Seydám. Most már egészen nyugodt vagyok - csókolta homlokon Teregril, és oldalba bökte Dandort, aki halk kuncogásával majdnem felfedte a kislány előtt, hogy összeesküvés áldozata lett.

Seyda mindegyikük arcát megcsókolva búcsúzott. Hedgewither karjában sem töltött több időt, mint a többi őrharcoséban, pedig a fiún látszott, hogy még nehezebben válik meg tőle, mint társai. Volt egy pillanat, mikor látták, hogy ajka hirtelen a lány aprócska szája felé közeledik, de mielőtt bármelyikük közbeléphetett volna, Seyda ösztönös zavarral félrefordította fejét, és kibontakozott a fiú karjából. Megvárták, míg Seyda mögött becsukódik az ajtó, aztán a társaság megindult az őrharcosok szállása felé.

Másnap, reggeli után a felderítőcsapat útra készen állt. Sok újonc volt még köztük, akik egy hónapja érkeztek. Többségük számára ez volt az első bázis, ahol elkezdtek ismerkedni a harcászat alapjaival. Xarga végiglépdelt a sorok előtt, ellenőrizve a felszereléseket. Különösebb hiányosságot nem talált, a fokozott szigor megtette a magáét. Sylas és Saborra ott állt az indulásra kész 482 felderítő előtt, hallgatták Xarga eligazítását. Mellettük Larsen figyelte 150 őrharcosát, akik közt a három vezető, Arion, Tagren és Handon cirkált, némán ellenőrizve a csapatot.

Xarga megállt Seyda előtt:

- Látom, ki akarod majd próbálni az új kardodat! - jegyezte meg, látva a kislány övébe dugott fémhengert, aztán visszafordult, és középre hátrált, hogy mindenki láthassa. - Az őrharcosok azért mennek veletek, hogy erősítsék a fegyelmet, és elejét vegyék a bázisok közti konfrontációknak. Százötven őrharcos felügyel rátok. Három vezetőjük pedig... - intett, hogy jöjjenek közelebb, és míg bemutatta őket, vállukra tette kezét. - Ő Arion, aki délelőtt felel majd a rendért. Ő Tagren, akihez délután fordulhattok, ha gond van, ő pedig Handon, az éjszakás rendfenntartó csapat vezetője. Bárhova mentek, mindig szóljatok az őrharcosoknak! Tudniuk kell róla, hol keressenek benneteket, hogy a segítségetekre tudjanak sietni baj esetén, tehát saját érdeketek, hogy tudjanak minden lépésetekről! Ne felejtsétek el, fiaim, hogy a központi harcbázist képviselitek, csak jót akarok hallani rólatok! Emlékezzetek rá, hogy a fegyelem életet menthet, a fegyelmezetlenség halált okozhat! Vigyázzatok magatokra, és egymásra is! Van kérdés…? Úgy látom, nincs. Akkor hát Saborra és az őrharcosok parancsnoksága alá rendellek benneteket. Úgy viselkedjetek, hogy Helsa büszke lehessen rátok! Jó utat, fiaim!

A menet elindult. A kapuőrség kitárta, majd becsukta mögöttük a kaput. Azok a fiatalok, akik először jártak kint, félénken nézelődtek, miután magukra maradtak a természet ismeretlen, egyelőre láthatatlan veszélyeitől körülvéve. A gyakorlottabbak már észrevették az ébredő táj érintetlen szépségeit, és a mind följebb kúszó nappal együtt megnőtt a bátorságuk is. Mivel a felderítők elsősorban műszaki specialisták voltak, nem közelharcosok, örültek a nyugodt viselkedésű, látványos erejű őrharcosok jelenlétének, akik laza védőgyűrűt formálva körülöttük, biztonságérzetet adtak.

Saborra annak a felderítőnek a határozottságával törtetett elöl, aki, mivel a körülötte elterülő táj nyitott térképként képeződik le benne, pontosan tudja, az adott pillanatban hol jár, és melyik tájékozódási pontra mikor fog megérkezni. A három vezető őrharcos a közelében cirkált, néha pár szót váltottak vele, majd újra a tájat figyelték.

Vagy félórai gyaloglás után érte őket az első támadás. Néhány szemtelenebb cannok próbált közelebbről megismerkedni velük. Voltak olyan felderítők, akik először látták testközelből ezt a négyszögletes szájú, veszedelmes fogsort villogtató óriási hüllőt, és viszolyogva, rémülten bámulták, Seyda azonban nem tartozott közéjük. Ahogy érzékelte közeledésüket, azonnal átfurakodott társai közt a szélre, az őrharcosok védőgyűrűjéig, és felderítőtársai megdöbbenésére fénykarddal támadott az előrontó hüllőkre.

A fénypenge nem csorbult ki a rücskös, vastag pikkelyeken, és húst, csontot azonnal átvágott. Seyda két vágással leterített egyet a veszélyes monstrumok közül. Az őrharcosok gyorsan végeztek a többivel, és a menet tovább haladt.

- Hasznos ajándékot kaptál Xargától - jegyezte meg egy őrharcos, fejével a lány övén függő fénykardra intve.

- Bizony - bólintott Seyda. - Tegnap megtárgyaltam vele az erőviszonyokat, ezért ma már kisebb erőkifejtéssel is ugyanolyan hatékony, mint a dupla pengéjű kardom.

Tíz óra körül Saborra félórás pihenőt engedélyezett és miután szemlét tartott, szétnyitotta a térképet.

- Idejöhetek? - hallotta a félénk hangot. Föl se kellett néznie, hogy tudja, ki az:

- Gyere, Seyda, csüccs le! Ha jól gondolom, arra vagy kíváncsi, hol vagyunk, hova megyünk és ott majd mit fogunk csinálni, igaz?

- Igen.

- Akkor nézz ide! Te már jól ismered a térképet. Szerinted hol lehetünk most?

Seyda a térkép fölé hajolt és vékony ujjával egy bejelölt pontra mutatott:

- Itt a Helsa bázis. Mivel a keleti úton indultunk el, és közben nem tértünk le róla, de még nem értük el a folyót, ami itt keresztezné az utat, de már látjuk, és a hegyet is látjuk, tehát valahol ezen a részen vagyunk most, száz méteres körzeten belül.

- Jól van, Seyda, ügyes vagy! Nézd csak! Eddig a folyóig fogunk elmenni, de az innenső oldalán maradunk. A folyó mellett, a hegy lábánál van egy összefüggő barlangrendszer, ott fogunk majd éjszakázni egész héten. A régi cachek az innenső parton vannak elszórva, azokat kell majd megkeresni, és a célfeladatokat elvégezni bennük. Droidaktiválás, programozás, aztán aknát lerakni és fölszedni, ládák biztonsági zárait kinyitni, konzolhasználat, szóval minden olyasmi, amit eddig csináltunk. Csak olyat kérek számon tőletek, amit megtanítottam. A különböző bázisokról érkező csapatokat vegyesen fogjuk összeállítani, hogy egyenlő esélyeket biztosítsunk, mert nem biztos, hogy azonos szisztéma szerint halad az oktatás a bázisokon. Így minden csapatban lesznek, akik olyasmit is csináltak már, amit a többi bázison még nem tanultak. A bázisok felderítői így társaikon keresztül a többi bázis módszereit és tudásanyagát is megismerik. Helsán egyértelműen te rendelkezel a legnagyobb, legösszetettebb elméleti és gyakorlati tudással. Kíváncsi vagyok, a többi bázis képez-e kiemelt szintű felderítőt. Majd kiderül a rutinfeladatok elvégzésekor. Menj most szépen vissza a helyedre! Mindjárt indulunk.

- Nem maradhatnék itt melletted? A társaim úgyse beszélgetnek velem, és nem is látok sokat ott középen eldugva. Ha meg vadállatok támadnak ránk, úgyse maradok a helyemen…

- Jól van, akkor maradj itt! - bólintott Saborra, akinek nem volt ellenére az értelmes, figyelmes kislány társasága. Régi dolgokról mesélt neki, amik erre történtek. Mint kiderült, Seyda sok mindennel tisztában volt már Geren tanulmányaiból, így nemegyszer ki is tudta egészíteni az információkat.

- Látod, kis Seyda, ezt még én sem tudtam. Még én is tudok tanulni tőled.

Seyda nagyon büszke volt Saborra szavaitól, akinek dícséretei mindig jó hatással voltak a tanítványaira. Indulásuk után tíz perccel újabb támadás érte őket. Nem volt nehéz dolguk, mert a négy boma inkább zavarodottnak tűnt, mint támadó kedvűnek.

Seyda eltette fénykardját, majd Saborrára és az őrharcosokra nézett:

- Kommunikálni próbáltak velem. Idomított bomák. Sithek vannak a közelben.

Tagren megtörölte a fűben véres kardját:

- És hol vannak a beast-ridereik?

- Nem tudom Tagren, de azon kívül, hogy kommunikálni próbáltak, a kisugárzásuk sith-szagot áraszt. Vagy kikerültek az irányítás alól és megölték az idomítóikat, vagy más ölte meg őket, de ezek sith bomák. Higgyetek nekem! Érzem rajtuk!

- Tudod, hogy hiszünk neked, kicsike! - nyugtatta meg Arion. - Jó lenne megtudni, honnan kerültek ide. Saborra, jeleznek idegen hajót a műszereid?

- Nem. De a hegy le is árnyékolhatja az érzékelőket. Azt mondom, menjünk tovább a találkozóhelyig, aztán egy megerősített csapattal visszajövünk ide és megkeressük azt a sith hajót! Az újoncok közt sok most az olyan gyerek, aki először jár harci bázison. Mint láttam, halálra rémültek a cannokoktól is. Nem akarom sithek ellen küldeni őket. Egy se élné túl. Az idősebbek közt is kevés az igazán tapasztalt harcos, mint amilyen ez a bátor kicsi lány - fogta át Seyda vállát. - Ővele még nem vallottunk szégyent.

- Na, szép is lenne szégyent vallani vele, mikor tőlünk tanulja a harci technikát! - nevetett Handon.

- Száz szónak is egy a vége! - mondta Tagren. - Menjünk tovább a gyülekezőhelyig, ahogy Saborra javasolta, aztán visszajövünk egy erős, válogatott csapattal, és alaposan körülnézünk!

Most már zavartalan útjuk volt a barlangokig, ahol a felderítők többsége úgy zuhant a földre kimerülten, hogy látszott, egyhamar nem állítják őket talpra. A többi bázis küldöttei már ott voltak. A felderítő-kiképzők Saborra köré gyűltek, őrharcosaik vezetői pedig Arionék köré, hogy a kölcsönös üdvözlések után megbeszéljék az őrség felállítását, és a műszakbeosztásokat.

Seyda kinézett magának egy három oldalról védett kis zugot az egyik belső barlangban, és elkezdett berendezkedni. Helsai felderítőtársai kisebb része elkeveredett a többi bázisról érkezettel, ismerkedtek, a nagyobb része azonban ahol éppen volt, elnyúlt a földön és aludt. A hat egymásba nyíló tágas barlangot vegyesen osztották föl a bázisok között, hogy a felderítők szokják majd egymás társaságát. Seyda képzése annyira sokoldalúan specializálódott Helsán, hogy a felderítők között nem tudott szert tenni barátokra, jóformán nem is igen ismerte őket, különösen az újoncok voltak idegenek számára. Xarga edzésein a harcosok közt már több beszélgetőtársra lelt. Volt köztük egy jókedélyű, könnyen megnyíló, a huszas évei közepén járó remek képességű harcos, Davrel, aki néhány hete érkezett Helsára, és gyorsan összebarátkozott Seydával. Ő lett állandó harcostársa a közelharci edzéseken. Xarga nagyon elégedett volt Davrellel, és azzal biztatta, hogy jó esélye van az őrharcosok közé lépni, ha továbbra is ilyen jó formáját hozza. Seyda örült volna most Davrel társaságának, de, hát Davrel nem felderítő volt, hanem harcos, így nem jöhetett el.

A kislány egyedül üldögélt a sarokban és nézelődött. Más bázisok felderítői különféle érzelmekkel viseltettek iránta. Megvetést, döbbenetet, vagy értetlenséget látott a szemükben, és olyan tekintetek kereszttüzébe is került, amelyeket nem tudott értelmezni, de rossz érzés fogta el, mikor érzékelte őket. Mivel azonban az innen-onnan összeverődött fiatal, és rendszerint kezdő felderítők közt több bázis őrharcosai cirkáltak, akik a legkisebb rendbontást sem tűrték el, a felderítők békét hagytak Seydának. Mégis akadtak olyanok, akik megpróbálkoztak a barnabőrű idegen kiutasításával.

- Te mit keresel itt köztünk? - telepedett le mellé egy másik bázis fiatal küldötte, társai pedig köréjük ültek.

- Felderítő vagyok - válaszolt Seyda.

- Te? Egy lány? Felderítő? Mandalóriában a lányok nem szoktak harcolni. Honnan jöttél?

- Helsáról.

- Nagyon barna a bőröd. Te nem vagy mandalóriai.

- Még nem vagyok az, de ha letelik a második év is, akkor Sylas befogad a klánjába és akkor én is mandalóriai leszek.

- Sylas befogad? Téged? Baromság! Ki hitette el ezt veled?

- Ez törvény! - védte az igazát a kislány. - Ha továbbra se lesz rám panasz, és továbbra is szorgalmasan tanulok, akkor Sylas igenis befogad a kánjába, és én is starvilleri leszek, mint te!

A fiú közel hajolt Seyda arcához:

- Te nagyon el vagy tévedve! Tudod, a birodalom nem szereti a jöttmenteket és a legritkább esetben fogadja be őket! Nagyon, nagyon sokat kell bizonyítanod! Sokkal többet, mint nekünk, született, igazi mandalóriai harcosoknak!

- Én nem vagyok jöttment! Én már egy éve Helsán élek és… és… - a fiú támadása megzavarta.

- Azt mondod, már egy éve Helsán vagy? És hogy lehet, hogy senki nem hallott még rólad a többi bázison? Nem lehet sok dicsekedni valója Helsának veled, és nem is lehetsz fontos, ha még azt sem mesélték senkinek, hogy egyáltalán a világon vagy. Ugyan miért akarnának épp téged befogadni közénk? Egyáltalán mit fontoskodsz itt köztünk, miért nem mégy oda, ahova a lányok valók? A konyhába!

Seyda hallgatott, de a rosszindulatú megnyilvánulás hallatán két kövér könnycsepp gördült végig az arcán. A fiú és barátai ezt látva vihogva rohantak el. A kislány összegömbölyödött vackán, és a fal felé fordult.

A felderítők elcsigázottsága több órás pihenőt követelt, így Saborra kiképzőtársaival együtt úgy döntött, hogy ma csak az öt legközelebbi cache felkeresését jelölik ki feladatként, aztán fürdés a folyóban az őrharcosok felügyelete mellett, majd vacsora, és korai alvás. A sithek jelenlétéről a többieknek nem volt fogalma. Egymásra néztek, mikor Saborra elmondta, hogy bomákkal futottak össze:

- És? Erre alapozod, hogy sithek lennének a közelben?

- Igen! - mondta Saborra szilárd hangon. - Ezért egy csapatot most azonnal összeállítok. Visszamegyünk arra a helyre, és körülnézünk.

- Ez ostobaság, Saborra! - próbálkozott Sareg, az egyik kiképzőtársa. - Nemcsak a sithek foglalkoznak bomák idomításával. Onderon az őshazája ennek a foglalkozásnak. Bárki megtanulhatta az onderoni beast-riderektől!

- Azt mondtam, sithek! - emelte föl hangját a felderítőparancsnok. - Én hiszek Seydának!

- Seyda? Az a lány, aki veletek van? Minek hoztátok magatokkal?

- Ő a legjobb felderítőnk.

- Egy lány? Hahh… nem mondod komolyan, igaz?

Saborra a szemébe nézett:

- Hazugnak nevezel?

- Nem, nem,