Cím: A kis jedi úrnő

Író:

Lylthia

Alap:

Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék

Korhatár:

12 év

Tartalom:

Eltelt az első év. Seyda az őrharcosok kedvence. Xarga meggyógyítása. Tairon, egy kiváló vezető őrharcos a "nemesi előítéletek" következtében a halál küszöbére kerül... Seyda segíteni próbál... Saborra elmondja titokban végzett kísérlete eredményeit Sylasnek Seyda különleges meditációs energiájáról.

A kis jedi úrnő

- 5. rész

Hónapok teltek el. Seyda könnyen és szívesen tanult, ezzel minden kiképzőjét meghódította. Különösen Geren áradozott róla, hogy ilyen okos és szorgalmas tanítványa nem volt még. Zuka egyre komolyabb feladatokat bízott rá, és nem ellenőrizgette Seydát. Megvárta, amíg a kislány magától jön oda hozzá a megoldással. Seyda szeretett Zukával tanulni, és bátran mert segítségért fordulni hozzá. Mégis Saborra volt a kedvenc tanára. Elsősorban higgadt viselkedése nyűgözte le. Saborra olyan parancsnok volt, akire bátran rá mered bízni az életedet, és mindenben hagyatkozni mersz rá.

Az igazi élményt az jelentette, mikor gyakorlatra mentek ki a varázslatos természetbe. A starvilleri bázis kellemes klímájú környéke valóságos paradicsom volt a változatos növényzet és állatvilág számára. A harcosok számára nemkülönben. Térképolvasás, tájékozódás, terepismeret, ez mellett természetesen harc, mert a vadállatok szerettek közelebb osonni, ha ennivaló illatát érezték. És ezek a fiatal felderítők kellemes élelemillatot árasztottak.

Xarga is tisztában volt ezzel, ezért alaposan belesulykolta harcosaiba, hogy a reflexektől függ az életük. Minden előérzetre hallgatni kell, minden kellemetlen apró borzongásra oda kell figyelni, mert a harcosok finom megérzései jelzik a még láthatatlan ellenség jelenlétét is. Seydának ezzel volt a legkevesebb gondja, mert társainál sokszorosan kifinomultabb érzékei, és a sok, magányban eltöltött idő a vadonban, amire a jedik kényszerítették, megtanították a vadállatok kisugárzásának felfogására és azonnali harckészültségre.

Saborra többet beszélgetett és foglalkozott vele gyakorlatokon, mint a többiekkel, mert Seydának többet kellett tudnia, mint felderítőtársainak. Hatalmas területeket jártak be, és régi mandalóriai raktárakba, cache-ekbe is ellátogattak, ahol különböző típusú őrdroidok újraprogramozása volt a feladat, előbb közvetlenül, majd közös konzolon keresztül. A javító alkatrészek használatát gyorsan megtanulta. Saborra igyekezett tudatosítani benne, hogy egyetlen ellenséges, használaton kívül droid megjavítása, majd átprogramozása megfordíthat egy vesztésre álló csatát is.

- Seyda, amikor megjavítasz egy ilyen harci droidot, minden lehetséges alkatrésszel erősítsd meg, ne sajnáld az időt és az anyagot rá! Ha több droid átprogramozására van lehetőség, mindig föl kell mérned pontosan, mennyit érdemes üzembe helyezned. Hiába aktiválsz tíz droidot, ha olyan gyengék, hogy azonnal szétlövik őket. Akkor semmit nem nyertél velük, csak elvesztegettél egy csomó értékes alkatrészt. Inkább egyet vagy kettő aktiválj a tízből, de azokat minden védelemmel és fejlesztéssel lásd el! A fontossági sorrend a következő: járőr mód, közvetlenül utána a védő energiamező aktiválása, majd a célzóberendezés optimalizálása, legvégül a teljes fegyverrendszer optimalizálása, ami a támadási és védekezési opciókat a legkedvezőbbre állítja be automatikusan. Ha nincs elég alkatrészed, de tudod, hogy az ellenséged erre fog jönni, ahol a droidját harcra akarod felkészíteni, akkor a járőr módot hagyd el. A fontossági sorrend ebben az esetben a védő energiamező aktiválása, és a teljes fegyverrendszer optimalizálása. Ez ugyanis az egy helyben álló harci droid gyorsabb támadói és védekező reakcióit teszi lehetővé. Ha maradt alkatrészed, akkor a célzóberendezést optimalizáld a segítségével.

Seyda gyorsan haladt tanulmányaiban, pedig a műszaki dolgokat is mandalóriai nyelven kellett tanulnia, de ez sem késztette megtorpanásra. A felderítőparancsnok egy napon fölkereste Sylast, mikor tudta, hogy Calborn és az alvezérek is jelen vannak.

- Valamit el szeretnék nektek mondani - vágott bele. Sylas érdeklődve vonta föl szemöldökét:

- Mivel kapcsolatban?

- Seydával kapcsolatban. Úgy érzem, nektek is tudnotok kell róla!

- Panaszod van rá? Mindeddig pozitív véleménnyel voltál róla.

- Így van. Most se mondhatok mást. De Seyda olyan elképesztő ütemben halad, mintha ezekkel a dolgokkal mindig is tisztában lett volna, csak épp most föl kellene elevenítenie. Nem tudom, értitek-e, mire célzok ezzel.

- Többé-kevésbé - jegyezte meg Brailor. - Arra gondolsz, hogy a kislány egy műszakilag felkészült, ne kerülgessem a szót, kém, akit ideküldtek, hogy műszaki felkészültségünket tesztelje?

- Nem, nem kém. Seyda annál sokkal őszintébb. Szerintem ő sem tudja tudatosan, mi mindent tud. De kérdezzétek meg Xargát vagy Zukát. Azt fogjátok hallani tőlük, hogy ez a kislány az ő szakterületükön is kiemelkedő képességekkel bír. Nem gyanús nektek, hogy Seyda, akit a jedik épp csak megtűrtek maguk között, csaknem nulláról indulva, példátlan iramban hozta be lemaradását harcászat, műszaki dolgok, nyelvtanulás, a történelem, és számítógépes ismeretek terén? Ugyanakkor női énje fejlődése terén sehol sincs. Mintha csak véletlenül született volna lánynak. Ha beszélek vele, el kell hinnem neki, hogy nincs műszaki előképzettsége, csupán a lelkesedés hajtja, hogy egyáltalán foglalkozunk vele. Nagyon boldog a legegyszerűbb dicséret hallatán is, mert nagyon meg akar felelni az elvárásainknak. De higgyetek nekem, jó pár újonc volt már a kezem alatt, tudom, mennyi idő alatt mit lehet kihozni a legjobb eszű gyerekből, ezért tudom, hogy amit Seyda produkál, azt egyszerűen képtelenség ennyi idő alatt, ha még sosem találkozott ezzel a tananyaggal!

- Elgondolkodtató, amit mondasz, Saborra - mondta Calborn. - De valamiről ne feledkezz meg! Revan húgát tanítod. A bátyja például saját harci drodidot is alkotott magának, hogy műszaki felkészültségét jellemezzem. Ha Seyda csak egy morzsáját is birtokolja azoknak a géneknek, melyektől Revan olyan különleges volt, akkor nem gyanakodnunk kellene rá, inkább örülnünk, hogy ilyen kiváló képességű harcos lépett sorainkba.

- Nem, Calborn, félreértesz! Ez nem gyanakvás. Mondtam és megismétlem. Nem kémet sejtek Seydában, de azt feltételezem, hogy nem véletlen az a szelektív viselkedés és érdeklődés, ami Seydát jellemzi. Ez a szelektivitás olyan mértékű, mintha tudatosan lettek volna összeválogatva a kislány tulajdonságai.

- Álljunk meg azért egy szóra, Saborra! - emelte föl a kezét Sheruk. - Most a szakzseni beszél belőled. Épp úgy beszélsz a tanítványodról, mintha az is egy programozható, előre megtervezett viselkedésű droid lenne.

Sylas elgondolkodva nézte a felderítőparancsnokot:

- Saborra, Calborn, ti ennek a birodalomnak igen magas szintű műszaki tudását képviselitek. Elképzelhetőnek tartjátok, hogy az élő szervezetet is lehet manipulálni, és úgymond programozni, bizonyos viselkedésformával ellátni, mint az élettelen droidokat?

- Ha engem kérdezel, igen, elképzelhetőnek tartom - felelt azonnal Calborn. - A jediktől minden kitelik. Talán génmanipuláció is. Számunkra csak a látható dolgok érzékelhetők és értékelhetők. De érzékelési tartományunkon túl is vannak észlelhető dolgok, amiknek felfogásához a miénkénél jóval fejlettebb észlelőrendszer szükséges. Van ilyen, ezt a jedik léte meggyőzően bizonyítja. A viselkedésformák irányíthatóságával, vagy mondjuk így, programozhatóságával mi is tisztában vagyunk. Larsen pontosan ezt teszi, amikor átlagos morálú közelharcosainkból feddhetetlen jellemű őrharcost formál. A jedik logikája hasonlóan működhet. Világos jedi és sötét jedi, ahogy ez a köztudatban leegyszerűsítve elterjedt. Mindkettő tudása közös forrásból ered, csak az általa képviselt eszmék térnek el. Revan eredetileg mint mondják, világos jedi volt, amikor ellenünk harcolt. Amikor úgymond átbukott a sötét oldalra, mi akkor is ellenségei maradtunk, de ő attól fogva a köztársaságot és jedi társait is ellenségnek tekintette, ez volt a változás. De, hogy visszatérjünk Saborra fölvetésére, ha azt feltételezzük, hogy Revan ilyen manipuláció áldozata lett, és ez Seydával kapcsolatban is fölmerülhetett, hadd kérdezzem akkor, kik és miért tették volna? A jedik? Akik állandóan veszélyhelyzetekbe küldték, talán, hogy mielőbb letegyék róla a gondot? Aligha. Nihilus? Talán. De miért, ha utána elengedte?

- Miért feltételezed ilyen makacsul, hogy elengedte?

Calborn szeme Brailorra villant:

- Mert én is osztom Seyda véleményét. Ha két sokat tapasztalt idősebb jedi társát könnyen elpusztították, Seyda nem lehetett számukra ellenfél. De ővele kommunikálni próbáltak. Talán valóban maga Nihilus. De miért? A köztársasági hajót, melyen Seyda utazott, egy lövéssel megsemmisíthették volna, de nem tették. Miért? Az odaküldött beast-ridereket és sith katonákat nem a köztársasági ellenség érdekelte, egyedül csak Seyda. Miért? Nem akartak egyértelműen végezni vele, csak vissza akarták vinni a hajóra. De miért? Tegyük föl, Seydát tényleg manipulálták valahogyan. Talán a Ravageren, mikor kínozták. Mivel Revan meghalt, Malak pedig elérhetetlen ilyen manipulációhoz, megpróbálkoztak egy másik, de időigényes lehetőséggel. Revan testvére nyilván ugyanazoktól örökölte génjeit, mint Revan, ezért, tegyük föl, elfogják, hogy az agyába ültessenek bizonyos információkat, melyek veszélyt jelentenek ránk. A viselkedése féltést vált ki belőlünk, nem agressziót, tehát nem bántjuk őt. Elragadó kis személyiségével belopja magát a szívünkbe, aztán, mikor senki se számít rá, akkor mondjuk robban, és megsemmisít minket. De ki számíthatott arra, hogy egyáltalán meg fogjuk találni, és nem végzünk vele azonnal, látva, hogy két halálos ellenségünk képviselője, mint köztársasági, és mint jedi, egy személyben került a kezünkbe? És hadd folytassam: egy bázisunk megsemmisítése semmiség. A birodalom meg sem érzi. Logikailag tehát értelmetlen a feltételezés. Csakhogy Seydával tényleg csináltak valamit a Ravageren, sőt, talán már hamarabb is, maguk a jedik. Harci felkészültsége és információbefogadó készsége alapján négy évvel idősebb, mint amilyennek lennie kellene, legalább tizennyolc éves harcosnak felel meg, személyisége másik, női része viszont legalább négy évvel visszamaradt a fejlődésben, mondjuk egy tíz év körüli kislányé. Mivel személyisége legfejlettebb és legfejletlenebb határa nyolc évi eltérést mutat, azt kell mondanom, hogy ezt csak mesterségesen lehetett előidézni, ezért adok igazat Saborrának. Seyda azonban nem érzékeli ezt az elképesztő szakadékot, tehát nem is tesz erőfeszítést arra, hogy áthidalja. Aki kísérletezett vele, mindenképp csak tökéletes harcost próbált képezni belőle. És ez a beavatkozás nem is történhetett nagyon régen, mert a kislány fizikailag megfelel életkora szintjének. A manipuláció nem érintette testi fejlődését, , csak szellemi képességeit.pességeit. Ha ellenünk akarták bevetni, akkor biztos nem azt a módszert dolgozták ki, hogy fizikai erejét használva hajtsa végre a feladatát. Igaz, hogy egy újoncunkkal el tudott bánni, de egy őrharcos már könnyedén legyűrné. És Seyda az újoncot is meggyógyította, tehát nincs benne ellenséges hajlam. Ha információgyűjtés a feladata, annak csak akkor van értelme, ha valahogy továbbítani tudja a megszerzett információt, vállalva a leleplezés kockázatát. De ez a kislány mindig szem előtt van, tanuláskor ő maga kéri, hogy ellenőrizzük, jól oldotta-e meg a feladatait. Azt is tudjuk, kivel és hol tölti a szabadidejét. Az őrharcosok társaságában. Biztosra veszem, hogy nem kémkedik rólunk senkinek. Nekem meggyőződésem, hogy őszintén odavan értünk és tényleg be akar közénk illeszkedni. Ha valaki mégis manipulálta, Seyda nem tud róla és nem mi vagyunk a célpontjai. Talán nincs is célpont, csak Seyda jedi és harci képességeit igyekeznek maximumra fejleszteni mindenáron.

Ismét csend borult rájuk. Végül Saborra megszólalt:

- Ezt én is valószínűnek tartom. És én is jedi manipulációra gondolok. Ők azok, akik nem örülnek annak, ha egy jedinek vannak érzelmei, őket képesnek tartom arra, hogy a siker érdekében hajlandók legyenek feláldozni Seyda női énjét, harci és jedi képességei fejlesztése érdekében. Már csak az a kérdés, jedik vagy sith jedik igyekeztek-e az irányításuk alá vonni őt.

A fent elhangzott beszélgetés után még jobban odafigyeltek a kislányra, aki nagyszerűen érezte magát a bázison. Naponta részt vett a délelőtti gyakorlatokon, majd elment a kiképzőkhöz tanulni. Az ebéd után pedig szaladt, hogy le ne maradjon az őrharcosok edzéséről. Időről időre leült valamelyikük melléje a rövid pihenőkön beszélgetni.

Seyda szerette a naplementéket nézni. Szép volt bent a bázis területén is, de a nyitott kapuból szemlélve nyújtotta a legfelségesebb látványt, ahonnan végig lehetett látni a füves szavannán, egészen a távoli erdőig, és a még távolabbi hegyekig. A szabályzattal ellenkezett, hogy a főbejárat kapuját ok nélkül nyitva tartsák, de Teridon, a kapuőrség kapitánya engedélyt adott Seydának, hogy naponta kiülhessen a kapu elé naplementét nézni. Az álcázott kapuőrök felügyeltek ilyenkor a kislányra, hamarosan pedig már nemcsak egyedül jelent meg alkonyatkor. Megszokott társaságává Hedgewither, Serger, Lantisol, Dandor és Ceregil vált. Ők állandó délelőttös őrséget láttak el a köztársasági foglyok barakkja előtt. Délután részt vettek a kötelező négyórás edzésen, és ha Larsenhez nem voltak beosztva egyéniségfejlesztő tréningre, a fennmaradó időt pihenéssel tölthették.

Délután Teregrilen és három társán volt az őrködés sora, őket pedig éjszakára újabb négy őrharcos váltotta le, Tairon vezetésével.

Taironék is csatlakozni szoktak hozzájuk, mert állandó éjszakásak lévén aludtak délelőtt. Délutáni edzés után az esti műszakváltásig szívesen töltötték idejüket Seyda társaságában. Teregrilék, akik más, délutáni szolgálatra beosztott őrharcossal együtt délelőtt edzettek a nagypályán, örültek, ha a jedi kislány délután odament hozzájuk beszélgetni.

Sylashez természetesen minden hír befutott. Örült is meg nem is, mikor Seydáról beszámoltak neki. Aggályait megosztotta vezértársával és alvezéreivel.

- Állandó felügyelet alatt van, mert az őrharcosok társaságát keresi mindig, de ez nem fog tetszeni felderítő- és harcostársainak, akik közé eredendően tartozik. Baj lehet ebből.

Sheruk vállat vont:

- Senki se tiltja a felderítőknek, hogy az őrharcosokkal barátkozzanak. Bármelyikük megteheti. Az, hogy csak Seyda képes elnyerni a barátságukat, a többieket minősíti. Egyébként az edzéseken saját lesérült harcostársait is meg szokta gyógyítani. Hogy az érdeklődését nem tudják fölkelteni annyira, mint az őrharcosok, arról meg nem ő tehet.

Úgy tűnt, minden Sheruk szavait igazolja.

Xarga érezte, a sok évtized, melyet tanítással töltött el, nem szállt el fölötte nyomtalanul. A napi tizenkét órás edzésekben elhasználódott teste már nem szolgálta úgy, mint régen, bal térde egyre jobban kínozta. Seyda egyszer edzés után odaóvakodott hozzá:

- Nagyon fáj a térded?

A kiképzőtiszt lepillantott rá:

- Igen, fáj. Ennyire látszik?

- Látszik - mondta a kislány. - Segíthetek, hogy megint jó legyen a térded?

- Hát, kislányom, megpróbálhatod, de nem hiszem, hogy sok eredményt fogsz elérni vele. Te úgy gondolod, menni fog?

- Igen, menni fog - bólintott Seyda. - Ha a velünk való edzést befejezted, adj egy kis pihenőt magadnak, nem kell hozzá sok idő, és én meggyógyítom a térdedet, jó?

Xarga tűnődve nézte:

- Jó - mondta végül. - Megegyeztünk. Együtt ebédelünk, aztán a rendelkezésedre állok.

Seyda boldogan szaladt vissza a helyére. Xarga fejcsóválva nézett utána. Minek örül annyira ez a kis virágocska? Egyáltalán nem biztos, hogy tud valamit kezdeni ezzel az elöregedett térddel. Xarga már ötven éve tanított harci technikát. Azelőtt aktív harcosként volt jelen a hódító háborúkban. Harcolt jedik, köztársaságiak és idegen lények ellen. Technikáját akkor kezdte fejleszteni és ötvözni az ellenfelek stílusával; szívós, kitartó munkával. Sok barát és bajtárs hullott el mellőle, de ő kisebb sérülésekkel mindig túlélte a harcokat. Ahogy felfigyeltek rá, emelkedni kezdett a ranglétrán.

Starviller soha nem a harci tudása miatt volt híres, inkább gazdasági stabilitása miatt, de Sylas elődje annyit azért látott, hogy nagy kincs van a birtokában. Azt akarta, hogy a harcos veterán átadja tudását a fiatalabb nemzedéknek, ezért sorra küldte Straviller bázisaira, hogy Xarga betanítsa a kiképzőket. Mikor Sylas került uralomra harmincöt évvel ezelőtt, baráti kapcsolatot alakított ki a jeles harcművésszel és stabilizálta kedvenc központi harci bázisán, Helsán az eddig-ide-oda küldözgetett kiváló edzőt.

Bár Xarga soha nem titkolta tudását, és összetett egyéni stílusát egyetlen kiképzőtársa előtt sem, azok közül egy sem tudta produkálni azt, amit ez a veterán. Xarga keze alól került ki Starviller legkiemelkedőbb őrharcosgárdája, a klán legnagyobb büszkeségei; Larsen, Sheruk, Teridon, Brailor, Serger, Teregril, Lantisol, Arion, Tagren, Handon, Tairon, és akiről most a legújabb hírek keringtek, az elképesztően hatásos technikájú Hedgewither. Xarga nem nyomta el benne az idegen világ harci képességeit. Hedgewithernek így nem kellett feladnia saját stílusát, amit Serger és Larsen folyamatosan csiszolt, finomított és kiegészített.

Xarga másik legújabb fölfedezettje volt a kardpárbajokban a legkiválóbbak közt számon tartott jedi kislány. Igazi ellenfele hallgatólagosan csak Larsen, Teregril és Lantisol lehetett volna, ha együtt gyakorlatoznak, de Xarga nem látta értelmét, hogy a kislányt összeengedje az őrgárda kiválóságaival, hisz úgysem egyfelé vitt az útjuk.

Seydát külön kasztként kezelte, aki a harcosok és felderítők közül így az egyetlen volt, aki nem talált méltó ellenfélre, ha kardot kapott a kezébe. Xarga azonban nemcsak harci tudása és fegyelmezettsége miatt szerette Seydát. A kislány segítőkészsége és hozzáértése teljesen lenyűgözte. Nemegyszer volt ő is tanúja Seyda gyógyításainak, mikor az olyan sérülések után állította talpra a harcosokat egy-egy bevetés után, mikor már az is kétséges volt, van-e értelme harccal foglalkozniuk ezután. A kiképzőtiszt ezért adott egy esélyt saját magának is.

A délelőtti edzés után Seyda szaladt Saborra és Zuka óráira, majd sietett az ebédlőbe. Xarga az ajtóban várta, és asztalhoz invitálta. Seyda jó étvággyal evett, mint mindig, és percenként többször köszönt, vagy bólintott vissza a mellettük elhaladók üdvözlésére, akik szinte kivétel nélkül őrharcosok voltak.

Xarga nem is volt meglepődve rajta. A kiemelkedő harci képességekkel rendelkező harcosok elismerése megszokott dolog volt egy harci bázison, de ha valakire már maguk a legmagasabb szintet képviselő őrharcosok is fölfigyeltek, az a harcos a továbbiakban gyorsan felfelé ívelő karriere mellett sok barátra is számíthatott. Seyda ez mellett jedi- és műszaki tudásával, szépségével, és kedves, sziporkázó egyéniségével is állandóan az érdeklődés központjában volt. Felderítőtársai hiúságát azonban igencsak sértette a gyorsan kiemelkedő okos, tehetséges kislány elismerése, így ők nem kedvelték különösebben. A harcosoknak nem volt okuk ellenségeskedésre, mert ők leendő őrharcosként olyan jellegű képzést kaptak, mely komoly fizikai erőt igényelt, és ebben Seyda természetszerűleg nem lehetett velük versenyképes.

A kislány nem is akart rivalizálni senkivel. Az őrharcosok, akikért lelkesedett, elfogadták, így nem bántotta, hogy felderítőtársai magára hagyták. Nem neheztelt rájuk, de nem is elemezgette, miért tartanak tőle távolságot. Xarga, aki mindhárom harcos kaszttal foglalkozott, érzékelte a kislány kiközösítését, de mert Seyda boldog volt az őrharcosok közt, Xarga nem tette szóvá észrevételét.

- Seyda, a jedik egymást is szokták gyógyítani?

- Nem. Ha jedi vagy, az a legkevesebb, hogy saját magadat meg tudd gyógyítani, és meg tudd védeni másoktól.

- Voltak ellenségeid a jedik közt?

- Nem tudom, Xarga, de remélem, nem. Én ott se bántottam senkit. A jedik elég közömbösek egymás iránt. Nincsenek családi vagy baráti kapcsolatok, mindenki a saját feladatára és fejlődésére koncentrál, nem tudsz közel kerülni senkihez. Egy jedi azt szereti, ha békén hagyod.

- Hát akkor úgy tűnik, te elég furcsa kis jedi vagy. Eléggé eltérsz az átlagtól. No és hogy állsz a megváltoztatott étrendeddel, amit előírtam neked?

- Finom és jól is érzem magamat tőle. Nem vagyok éhes, de nem is telíti a gyomromat.

- Az jó. Ahhoz a tempóhoz, amit naponta végigcsinálsz, muszáj, hogy ne legyen egyoldalú az étrended. Calborn és Saborra mesélte, hogy kerültél már a Striderrel is.

- Igen, Xarga, már kétszer is fölszálltam és landoltam vele. Te soha nem akartál felderítő lenni?

- Nem, Seyda, én jobban szeretem, ha nem inog a talaj a lábom alatt. Szeretem a stabil harcteret. Jóllaktál? Indulhatunk? Az őrharcosok nemsokára gyülekezni fognak a pályán.

- Mehetünk, Xarga. Az elzárt köztársasági rész mellett van egy nagy szabad terület, oda megyünk, jó?

- Most te vezényelsz, Seyda!

Kisétáltak a füves, szabad térre. Idelátszott a köztársaságiak háromszoros ráccsal elkerített lakhelye. Seyda körbefordult és széttárta két karját:

- Itt igazán szabadnak érzem magamat, és könnyebb koncentrálni. Erre a nyugodt környezetre van szükséged, hogy te is könnyebben meggyógyulj. Csücsülj le, kérlek, úgy, ahogy én! Ide, velem szemben. Dőlj neki ennek a fának és hunyd be a szemed! A fa energiája már önmagában is gyógyító hatású. Lazulj el, engedd el magad! El foglak vezetni egy rejtett mezőre, ahol van egy gyógyító forrás. Iszol majd belőle, és megmosod benne a térdedet is, közben feltöltődsz energiával és pihensz. Lazítsd most el magad, és engedd, hogy vezesselek!

Xarga lehunyta szemét. Teregrilék még egy óra múlva is ott látták aludni a fának dőlve, mikor Sergerék leváltására indultak. Közeledtükre Seyda fölállt.

- Mit csinál? - intett Teregril fejével a kiképzőtisztre.

- Pihen - suttogta Seyda.

- Miért altattad el? - kérdezte Canter.

- Nem altattam el. Csak elvezettem egy titkos forráshoz, ahol a térde meg fog gyógyulni. De nem baj, hogy elaludt. Xarga kívülről tudja, melyik harcosnak mit kell ennie, és mennyit kell pihennie, hogy jó formában legyen, de saját magát nem kíméli. Most soron kívül pihen.

Teregril kedvesen megborzolta a kislány haját:

- Az a szerencsénk, hogy kedvelsz minket, így csak jóra használod a mágiádat, te kis jedi boszorkány.

A fehér hajú fiú arca felragyogott, mikor kis harcostársnőjét látta közeledni, de nem mozdult előírt őrhelyéről. Serger látta, ki keltette föl ennyire Hedwither érdeklődését, és jelezte, hogy a szolgálatnak vége, ezzel feloldotta őrharcosai mozdulatlanságát.

Teregrilék odaérve beszámoltak nekik Seyda legújabb akciójáról.

- Ez mind nagyon szép - jegyezte meg Serger, és ő is megborzolta Seyda haját. - De föl kell ébresztened Xargát! A fiúknak szüksége van rá az edzésen. De azért nem vagy semmi, te lány. Ha így akaratod alá tudod hajtani a komoly harcosokat is, mit fogsz majd csinálni szegény udvarlóiddal, akiknek már amúgyis elvetted az eszét?

- Mik azok az udvarlók? - nézett föl rá Seyda ártatlan arcocskával. Kilenc őrharcos tekintete egyszerre szegeződött rá, de ő még csak el se mosolyodott. Serger kutatón nézett a tiszta szemekbe, majd hirtelen elfordult:

- Megtudod, ha itt lesz az ideje. Menjünk kajálni, aztán edzeni! Útközben fölszedjük Xargát is. Éjjel nem tud majd aludni, ha most végigalussza a délutánt.

Átadta a műszakot Teregrilnek, együtt benéztek a foglyokhoz, majd elköszöntek, és a kis társaság megindult a bázis ebédlője felé.

A kiképzőtiszthez érve megálltak. Seyda letérdelt az alvó férfi mellé, és homlokához érintette három ujját. Néhány pillanat múltán Xarga mélyet lélegzett, és fölébredt. Meglepetten nézte a fölébe hajoló mosolygó kislányt, és a mögötte álló őrharcosokat, akik őt nézték, szemükben aggodalom. Aztán visszatértek az emlékei. Próbaképpen megmozgatta térdét, és elhárítva a feléje nyúló erős kezek segítségét, minden további nélkül egyedül fölállt. Többször leguggolt, ami mostanában már igen körülményes volt számára, behajlította térdét és rugózott párat, de nemhogy fájdalmat, még kényelmetlen feszülést sem érzett:

- Hogy csináltad, Seyda? Már nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam. Mintha órákat aludtam volna, a térdem meg olyan, mint újkorában.

- Nem én csináltam, Xarga. Bíztál bennem. Elhitted nekem, hogy meg tudsz gyógyulni, ezért meg is gyógyultál.

Xarga némán ment mellettük, időnként a kislányra nézett, aki a másokkal szemben félszeg, csöndes Hedgewitherrel merült élénk beszélgetésbe. Minden élményt, ami aznap történt velük, megosztottak egymással. Az ebédlő előtt Xarga elköszönt a társaságtól:

- Jó étvágyat, fiaim. Nem kell velem jönnöd, Seyda, maradj csak a fiúkkal, ne engem kísérgess! A fiatalok közt a helyed. A pályán úgyis találkozunk, hisz nem lehet téged távol tartani az őrharcosoktól. És… nagyon köszönöm, kislányom! - ezzel elballagott.

Seyda hiába mondta az őrharcosoknak, hogy ő már evett, ragaszkodtak hozzá, hogy leüljön közéjük, és Serger olyan ritka finomságot hozatott neki, amit a kislány eddig még megkóstolni sem mert, félve, hogy fölösleges kilókat szed föl.

- Ettől nem lesz rajtad fölösleges kiló - nyugtatta meg Serger. - Legalább ennyit fogadj el tőlünk hálánk jeléül, Seyda! Mi is láttuk, mennyire szenved a térdével Xarga, de nem tudtunk rajta segíteni. El se hiszed, milyen jó érzés látni, hogy megint olyan a mozgása, mint régen. Nem tudjuk neked megköszönni, amit hónapok óta teszel értünk…

- Semmi megköszönni valótok nincs - mondta Seyda. - Engeditek, hogy a társaságotokban legyek, ez már magában is jutalom.

Percekkel később Taironék is bevetődtek az étkezőbe, és azonnal csatlakoztak Seydáékhoz, majd ebéd után az egész társaság kivonult a nagypályára edzeni.

Útközben összefutottak Sylassel, Sherukkal és Calbornnal. Az őrharcosok persze azonnal elmesélték nekik, hogyan segített Seyda a jó ideje kínlódó Xargán. Sheruk az őrharcosok közt álldogáló kislányra kacsintott:

- Tudod, kiscsillag, neked tán nem is harcosnak kéne lenned, hanem gyógyítónak, mert az utóbbi időben feltűnően megszaporodtak a balesetek. Bár az is lehet, hogy a harcosok csak azért robbannak le ilyen gyakran, hogy legalább addig csak velük foglalkozz…

Általános derültség fogadta az alvezér szavait, aztán a vezérkar és az őrharcosok szétváltak, és ment ki-ki a dolgára. A pályára érve Seyda letelepedett szokott helyére, és áhitattal szemlélte a gyakorlatozókat. Xarga odajött hozzá, amint észrevette:

- Ügyes fiúk, mi?

- Nagyon, nagyon ügyesek - bólogatott lelkesen Seyda. Hirtelen megérezte, hogy figyelik. Felpillantott. Calborn állt mögötte néhány lépésnyire, és őt nézte komoly arccal:

- Minden nap itt vagy délután? - kérdezte.

- Igen. Minden nap. Tanulok tőlük.

- Tanulsz? Mit? Hisz te felderítő vagy. Mit tanulhatsz az őrharcosoktól? - a vezér leereszkedett a kislány mellé a fűbe.

- Figyelem a technikájukat - magyarázta Seyda. - A karddal elég jól elboldogulok, de a közelharc… remélem, sose kerülök szembe fegyvertelenül ilyen felkészültségű harcossal, mert akkor semmi esélyem. Amit Xargától tudok, az körülbelül arra elég, hogy a legerősebb újoncok és a közepesen erős harcosok ellen meg tudjam védeni magamat, és még meg is tudom támadni őket szükség esetén, de az őrharcosok technikája egészen különleges…

Hirtelen elhallgatott, két kis tenyerét fülére szorította, arca fájdalmasan eltorzult.

- Seyda, mi van veled?! - faggatta Calborn. - Seyda, Seyda!!! Hallasz?!!

- Tairon, jövök! - a kislány felugrott és berohant az őrharcosok közé, Calborn és Xarga szorosan a nyomában.

A harcoló felek szétváltak, az egész pályán megbomlott a fegyelem. Seyda nyílegyenesen tartott a pálya túlsó vége felé, ahol Tairon feküdt hanyatt a földön, vértócsában. Nyitott szeme a mellette térdelő Sergert bámulta, aki igyekezett megszabadítani őt roncsolt páncéljától. Tairon hörögve lélegzett, eltorzuló arca óriási kínokra engedett következtetni. Tairon másik oldalán Hedgewither térdelt aggódó arccal, és Sergernek segített óvatos mozdulatokkal. Tairon száját véres hab lepte el, de egyetlen jajszót sem ejtett. Döbbent őrharcosok állták körül őket, és kissé odébb egy másik csoportosulás volt látható.

- Mi történt itt?!!! - hördült föl Xarga, megpillantva az iszonyú jelenetet. Seyda semmit nem kérdezett. Letérdelt és óvatosan ölébe vette a haldokló fejét. Megsimogatta a homlokát:

- Itt vagyok, Tairon. Éreztem, hogy hívtál. Nem hagylak egyedül. Hunyd be szépen a szemedet! Gyere velem sétálni! Elviszlek egy nyugodt helyre, ahol nem fogsz fájdalmat érezni. Lassabban lélegezz, nyugodtabban! Könnyebb lesz. Hunyd be a szemed, Tairon! Aludj, pihenj! - halkan suttogott a haldokló őrharcosnak, miközben lassú, lágy mozdulatokkal simogatta az arcát és homlokát. Ringatta gyengéden, mint anya a beteg gyermekét. Tairon szeme kezdett lecsukódni, arcvonásai kisimultak.

Serger közben szabaddá tette őrtársa mellkasát. A tátongó mély, roncsolt seb láttán lemondóan megrázta és lehajtotta fejét.

- Nincs remény - mormolta. A kétségbeesett Hedgewitherre pillantott, majd a jedi kislányra. - Seyda nem tudja meggyógyítani. Most nincs energiája. De talán meg tudja könnyíteni a halálát.

Calborn és Xarga, látva, hogy már nem segíthetnek, gyors léptekkel tartottak a csoportosulás felé, ahol az őrharcosok öt hátracsavart karú, fiatal harcost tartottak fogva.

- Ti tettétek ezt Taironnal?! - pattogott Calborn hangja keményen, mikor végignézett a fiúkon.

- Nem! Véletlen volt! - kezdett kiabálni az egyik, mire a mellette álló őrharcos úgy vágta képen, hogy az újonc arcán hatalmas véraláfutás keletkezett, és száját elöntötte a vér:

- Ne hazudj a vezérnek! Hogy lett volna véletlen azzal, amit a kezedben szorongatsz?!

- Mondom, hogy véletlen volt! - erősködött a fiú. Calborn szó nélkül megragadta a csuklóját, és szétfeszítette az ujjait:

- Mi ez a kezedben?

- Egy újfajta, érdekes játék… csak ki akartuk próbálni…

- Szóval ez neked játék. Egy kézi robbanólöveg. Hol szerezted?

- Az apámtól… kaptam… illetve… úgy volt…

- Kaptad, loptad, egyre megy! Egy harci bázisra tiltott fegyvert hoztál be, orvul támadtál meg, és halálosan megsebesítettél egy őrharcost és még hazudsz is! A három vétség közül már egyért is halál jár. Állítsátok oda félre! És most a többiek. Látni akarom a kezeteket!

Az egyik fiatal fiú hirtelen megingott, mintha részeg lenne. Calborn azonnal fölfigyelt rá, és intett, hogy vezessék közelebb:

- Lehelj rám!

A harcos engedelmeskedett:

- Nem vagyok… részeg - motyogta.

- Annál rosszabb - mondta Calborn. - Kitől szerezted a kábítószert?

- Mmm… mi… mit kitől?

A vezérharcos vonásai megkeményedtek:

- Nem segít rajtad, ha játszod a hülyét! Kábítószer a szervezetedben, kézi robbanólöveg a tenyeredben, hazugság a szívedben és a szádon! Oda állítsátok a másik mellé! Motozzátok meg és dúljátok föl a lakását is! Látni akarom, milyen ocsmány szerrel teszik tönkre fiataljainkat a csempészek! És most a másik három. Ti már nem vagytok újoncok. Milyen elintéznivalótok volt nyolcszáz őrharcos közül éppen Taironnal, hogy mind az öten őt támadtátok meg?

- Semmi - hangzott a válasz. Calborn szeme szikrákat szórt. Aki egy kicsit is ismerte, az ilyenkor már nem merte tovább feszíteni a húrt. Ezek a harcosok azonban vagy nem ismerték még, vagy valóban igazat mondtak, mert továbbra is tagadtak.

- Miért támadtátok meg mind az öten épp Tairont? - ismételte Calborn. - Milyen afférotok volt vele?

- Vele semmi. A fehér hajú rabszolgával annál inkább! Csak ez a két lökött mellétrafált és nem őt találta el! Korrigálni meg már nem lehetett, mert az őrharcosok azonnal ránk rohantak.

- Hedgewither nem rabszolga, hanem őrharcos. Szóval ő volt a célpont. Mi bajotok vele?

- Ezt most komolyan kérded, vezér?! - vetette föl fejét az egyik fiú. - Én ősi starvilleri nemesi családból származok, és ideküldtek a híres Xargához tanulni hónapokkal ezelőtt. És mit kellett tapasztalnom? Hogy itt semmibe se nézik a nemeseket! Nem elég, hogy szégyenszemre együtt kell edzenünk az őrharcosok kedvencével, azzal az agyonpátyolgatott jedi szukával… - a visszakézből érkező pofon meglódította a fejét. Leroskadt a földre Arion lába elé, aki még bele is rúgott. Calborn közelebb lépett:

- Egy nőről mandalóriai harcos nem beszélhet tiszteletlenül! Seyda pedig jedi léte ellenére is megérdemli a tiszteletünket! És most halljam! Miért akartad megöletni Hedgewithert? - hangja korbácsként csattant. A fiú felnézett rá, de még nem bírt fölkelni. Arion talpra rángatta és keményen megmarkolta a vállát, hogy talpon tartsa a roskadozó fiút:

- Felelj, ha a vezéred kérdez!

- Már elmondtam - a fiú tántorogva, szédelegve állt, még mindig nem tért magához rendesen. - Ti itt megalázzátok a nemeseket! Mivel érdemelte ki az a rabszolga, hogy már az ötödik napon őrharcos legyen belőle?! Én meg előkelő származásom ellenére is hónapok óta még mindig csak egyszerű harcosocska vagyok?!

Calborn belemarkolt a hajába, és hátrafeszítette a fejét:

- És ez a nyamvadt hiúságod kerül most Tairon életébe?! Lökjétek a nyomorultat a másik kettőhöz! És ti ketten? Ti is vérig sértett nemesecskék vagytok?!

- I… igen… nemesek… vagyunk… - dadogta elhaló hangon az egyik, teljesen megfélemlítve. A másik már mukkanni se mert.

Calborn az arcukhoz hajolt:

- Ha előjogokkal rendelkező nemeseink ekkora aljasságra képesek, mit várjunk azoktól, akik eleve hátrányos helyzetből indulnak az életbe? Azok milyen bosszúra lehetnek képesek? Nem nemesi előjog függvénye, kiből lehet őrharcos, hanem rátermettség, és idő kérdése! Hedgewither kisujjában több tudás van, mint bennetek együttvéve! És ha ezt gyilkolási vágy nélkül egyszerűen csak megkérdeztétek volna Xargától, most nem az életetekkel kellene fizetnetek tudatlanságotokért! Vegyétek le róluk a páncélt, és kifelé velük a vadonba!!!

Megfordult, arcán düh és fájdalom, ahogy Tairon felé nézett. A kemény Xargát se hagyta hidegen a haldokló Tairon látványa. Egyszerre megjelent a megrendült Sylas és Larsen is, akiket valaki riasztott. A gárdakapitány lassan térdelt le őrharcosa mellett, és két tenyerébe vette ernyedten heverő kezét.

Seyda mindebből semmit nem érzékelt. Lehunyt szemmel, mozdulatlanul ült Tairon fejénél, bal kezét a férfi homlokán tartva, jobb tenyerét az őrharcos szétroncsolt, domború, széles mellkasán nyugtatva. Úgy tűnt, mély álomba merült, ahogy Tairon is. A vérzés már elállt. Vagy háromnegyed óra elteltével a kislány megmozdult, és elvette kezét Tairon véres melléről. A jelenlévők döbbenten néztek össze. A seb mintha öszehúzódott volna, és már nem volt olyan mély, mint amikor először látták.

Többszáz őrharcosban ébredt újjá a remény, és gondolatban biztatni kezdték Tairont a visszatérésre. Seyda azonnal felfoghatta gondolataikat, mert kinyitotta szemét, és fáradtan elmosolyodott:

- Ő is érzi, segítsetek neki! - mondta és újra lehunyta szemét. Újabb félóra múlva az iszonyú seb teljesen összeforrt. Seyda mégegyszer végisimított Tairon arcán, aki nyugodtan lélegezve, mélyen aludt, azután felnézett:

- Aludnia kell, de jó lenne, ha nem itt feküdne a földön. És le kellene mosni róla a vért. Nagyon mélyre vittem le. Most nem érzi, ha megmozdítjátok.

- Seyda… - Serger megrendülten szorította két hatalmas tenyerébe a gyógyító kis kezet, és ajkához emelte. - Én… én nem is tudom… - kereste a szavakat. - Fogadd nyolcszáz őrharcos háláját azért, amit tettél!

- Nincs miért - mosolygott a kislány. - Csak elaltattam Tairont, mert pihenőre van szüksége. Szegény Larsen most kereshet másik éjszakás vezető őrharcost, amíg Tairon újra szolgálatba léphet.

Larsen Seyda másik kezét szorongatta. Most megérintette ujjával a kislány arcát:

- Kicsi Seyda, sosem fogjuk ezt neked elfelejteni!

A kislány a gárdakapitányra mosolygott:

- Én se felejtem el soha, hogyan fogadtatok be, és hogy otthont adtatok nekem.

Miután elvitték Tairont, az edzés folytatódott. Seyda lemosta tenyeréről a vért, majd megint visszaült a pálya szélére. Maguk a vezérek sem tudták, mit mondjanak, mert a kislány semmi rendkívülit nem látott abban, hogy a halál küszöbéről visszahozott egy tehetséges vezető őrharcost.

Sylas elgondolkodva nézte Seydát, aki most is kedvenceit bámulta:

- Calborn, én nem tudom, mit mondjak. Hogyan, vagy mivel lehetne megköszönni neki… föl sem fogja, mekkora dolgot tett…

- Nem tudom, Sylas. De saját népünk gyűlölete is ugyanúgy megdöbbent, mint Seyda ragaszkodása az őrharcosokhoz, ami lassan már-már imádat. Kivitték a kölyköket?

- Igen. De beszélni kell a szüleikkel…

- Majd én beszélek velük. El is indulok, Sylas. Te meg jó volna, ha minden harcosnál nagytakarítást csináltatnál, és akinél valami gyanús dolgot találtok, tegyétek félre! Megnézem, ha visszajöttem. Aggódom a birodalomért. Ha nem állítjuk meg ezt a züllést, csúnya jövő elé nézünk. Körülnézek a többi klánnál. Felhívom a figyelmüket, milyen veszély fenyeget. Hetekig odaleszek. Nagyon vigyázzatok Seydára, bár ezt az őrharcosoknak nem is kell külön mondani!

Calborn távozása után Saborra odalépett Starviller klánvezéréhez:

- Sylas. Beszélnem kell veled. De szeretném, ha minél kevesebben hallanák.

A klánvezér tekintete a felderítőparancsnok arcát fürkészte:

- Mondanivalódnak ahhoz van köze, amit Seyda most csinált?

- Csak ahhoz van köze - bólintott a parancsnok.

- Jól van, Saborra. Este kilenckor gyere be a szobámba! Ott megbeszéljük.

- Köszönöm, Sylas.

Seyda szeme mind többször csukódott le, a Tairon életéért folytatott harc kimerítette, de csak most kezdte érezni, mennyire. Egyszerre oldalt dőlt, és összegömbölyödve mély álomba merült. Észrevették, de hagyták aludni.

Az edzés végén, sötétedéskor a levegő kezdett lehűlni. Már jó ideje Seyda körül ültek az őrharcosok. Halkan beszélgettek, végül úgy döntöttek, mégiscsak föl kellene ébreszteni. Hedgewither megérintette az arcát, és halkan szólongatta. Seyda pillanatok alatt vált éberré, újabb pillanatok múlva már tudatosult benne, kik veszik körül:

- Bocsánat, valahogy… elaludtam.

- Nem baj - állt föl Serger és kezét nyújtotta. - Csak gondoltuk, van kedved még kerülni egyet velünk.

Seyda elfogadta a segítő kezet. Aztán felnézett:

- Tudom, hogy nem szabadna belépnem a szállásotokra, de meg kellene néznem Tairont, hogy van.

Serger bólintott:

- Jogod van hozzá. Gyerünk!

A nyolc őrharcos közrefogta a kislányt, és megindultak az őrharcosi szállás felé. Ahogy lassan ballagtak a csendesedő bázison, Seyda megkérdezte, ki sebesítette meg Tairont. Nem tagadták el előtte az igazságot, hogy sem az ő személyét, sem Hedgewitherét nem nézik jó szemmel bizonyos régi családok fiai, és tiltakoznak mindkettejük gyors előmenetele miatt.

Seyda sóhajtott:

- Kértem Calbornt már az első napon, hogy ne kivételezzenek velem, mert a társaim meg fognak gyűlölni.

Serger roppant önuralommal fogta vissza indulatát, hogy a kislány finomabb szintjének megfelelően fogalmazza meg véleményét:

- Seyda, ez ugyanolyan butaság tőled, mint azoknak a fiúknak az oktondi gyűlölete. Te sokat tanulsz, senki se kivételezik veled. Megdolgozol az előmeneteledért, Hedge is keményen dolgozik érte, hiszen egy szintet nemcsak elérni kell, de meg is kell tartani. Ha valaki nem alkalmas a feladatára, lehet bármilyen befolyásos család tagja, akkor sem alkalmas. Bennünk, őrharcosokban ezért nincs előítélet, mi azt tekintjük teljesítménynek, amit valóságosan tapasztalunk. Gondold végig a saját példádat! Van egy nemesi származású felderítő, aki képtelen boldogulni a vezérlőprogramokkal, és ott vagy te, aki már a Stridert is képes vagy elvezetni. Ha például fönt vagyunk az űrben és baj éri a pilótát, mit gondolsz, melyiktek segítségét fogjuk kérni? A nemesi család sarjáét, aki azt se tudja, melyik irányból nézze a műszereket, mert nem volt képes rá, hogy megtanuljon bánni velük, vagy a tiédet, aki ugyan nem vagy nemesi származású, de már vezettél űrhajót? Hedge példája ugyanilyen egyszerű. Sylas hiába küldene egy protekcióval kiemelt nemesi származású őrharcost, hogy szálljon szembe a kapuba pofátlankodó cannokkal, ha a fiúnak már az is nehezére esik, hogy mozogjon a nehézpáncélban, nemhogy harcoljon is benne! Nyilván inkább Hedge-et fogja odaküldeni, aki ugyan idegenből keveredett ide, de akinek nem okoz gondot, hogy elbánjon egy cannokkal. Érted, miért nincs értelme nemesi előjogokra hivatkozni, ha az illető nem alkalmas a feladata elvégzésére?

- Igen, értem.

- Akkor jó. Látod, ezért nem tűri, és nem is tűrheti el a vezérkar az előítéleteket. No itt is vagyunk.

A szállás bejáratában álló őrség azonnal szétnyílt előttük:

- Köszönjük, Seyda, amit Taironért tettél - és vigyázzba váltottak. A reakciójuktól elfogódott kislány gombócot érzett a torkában, és meg se tudott szólalni. Végül csak végigsimított a páncélba bújtatott izmos karokon, és bólintott.

A bázison minden harcosnak és felderítőnek külön kis lakrésze volt. Az őrharcosoknak is, azzal a különbséggel, hogy az ő otthonaikat egy hatalmas közös szállás kis szobái alkották. A főfolyosóból oldalfolyosók ágaztak, ezekből két oldalról nyíltak a szobák. Minden őrharcosnak külön szobája volt. A folyosón is őrség cirkált.

Tairon az ágyon feküdt hálóruhában, betakarva. A kislány leült az ágy szélére, és az alvó homlokára tette két ujját. Tairon nem ébredt fel. Seyda óvatos mozdulattal nyitotta szét az őrharcos mellén a hálóruhát. A seb helyét már csak egy heg mutatta. A kislány meditációba merülve néhány percig Tairon mellén tartotta tenyerét, majd gyengéd mozdulattal visszatakarta a mélyen alvó őrharcost, és csendesen kiment a szobából, kísérete árnyékként követte. Az ajtót nyitva hagyták, hogy az őrség a legkisebb neszre is fölfigyeljen.

Mivel Seyda még nem volt álmos, elkísérte az őrharcosokat a köztársasági foglyok zárt területéig, ahol új parancsnokuk, Handon várta őket, akit Larsen rendelt oda átmenetileg Tairon helyett.

- Nocsak, a kis életmentőt is magatokkal hoztátok?! - derült föl az arca, és megsimogatta a kislány fejét. - Jövő héten kint leszel terepen, tudsz róla?

- Hogy érted, hogy kint? Hol kint?

- Hát nem tudod? Xarga nem beszélt róla még nektek? A felderítők összevont nagygyakorlata lesz más bázisok felderítőivel együtt. A miénkkel együtt nyolc harci bázis felderítői. Afféle túlélőgyakorlat. Barlangban alszotok, folyóban fürödtök, a szabadban esztek.

Seyda nyugtalanul feszengett. Serger szelíden simított félre egy fürtöt a barna homlokból:

- Nyugtalannak látszol, kicsim. Pedig te szereted az érdekes kihívásokat. Hát ez az lesz. A felderítőknek ez a gyakorlat minden évben nagy élményt jelent. Mivel mi vagyunk a főbázis, most is Saborra lesz a nagygyakorlat vezetője, mint minden alkalommal.

- Saborra? Az megnyugtató. És sok… sok idegen… lesz?

- Idegen? - nevetett Serger. - Helsa világához mérve számodra az egész birodalom idegenekből áll. De megnyugodhatsz, mert legalább mandalóriaiakból. Még egységesebb is a birodalom, mint a köztársaság, mert nemcsak egyetlen ősi nyelvet beszél, amit már te is kiválóan elsajátítottál, hanem egyetlen ősi fajból is áll, nem szedett-vedett népek gyülekezetéből, mint a köztársaság.

Seyda szavai elárulták, mi okoz neki gondot:

- Szóval jövő héten nélkületek kell… kibírnom?

Teregril nevetett:

- No azért nem egészen. A nagygyakorlatokon bőven fordulnak elő problémák, hisz sok az izgága újonc, akik még saját közvetlen harcostársaikkal sem szoktak össze, hát még más bázisok harcosaival. Ezért a rendet őrharcosok biztosítják, még ha személy szerint nem is mi leszünk azok. De minden bázisról 150 őrharcos tart veletek.

- Az jó! Nagyon jó! - csillant föl Seyda szeme. - Akkor nincs baj. Semmi baj. Köszönöm, hogy hazakísértetek, jó éjszakát.

- Jó éjt, Seyda.

Az őrharcosi szállásra visszatérőben Lantisol megjegyezte:

- Szótlan vagy egész nap, Hedge.

A fehér hajú fiú sóhajtott:

- Furcsán érzem magam… Seyda közelében… zaklatott leszek… valahogy… megváltozott. Ti nem érzitek?

- Hogyne éreznénk! - mondta Teregril. - Nőiesedik. Csak nem vesz róla tudomást. Mi annál inkább. De őt a páncélunk még most is jobban izgatja, mint mi, személy szerint.

- Szóval ti is… nyugtalanok lesztek, ha a közelében vagytok?

Serger nevetett:

- Hát nem lehetünk sokan, akik nem leszünk nyugtalanok, ha Seyda a közelünkbe jön. De ő nem reagál rá, sajnos. Rendkívül vonzó lett tizennégy éves korára! És nőtt. Egészen nyúlánk már, de azt hiszem, sosem lesz olyan magas, mint a mandalóriai nők. Gyönyörű lány. Rendesen meg fogja őrjíteni azt a harcost, akit egyszer majd magához enged.

- Hogyhogy magához enged? - kérdezte Hedgewither, hangjában aggodalom és értetlenség.

- Úgy látom, te is beleestél, fiú - nehezedett a vállára Serger keze. - De nem kell féltened őt, annyian vigyáznak rá, hogy senki sem meri megközelíteni.

- Hogy értetted, hogy magához enged valakit? - ismételte Hedgewither nyugtalanul.

- Hogy értettem volna? Ahogy a lányok szokták a fiúkat.

- Úgy érted, megcsókolni?

- Például. Első lépésként. Aztán jöhet a többi. Én adjak neked ötleteket? Nem olyan fickónak nézel ki, akinek ebben tanácsra van szüksége, a kedveseid biztos odavoltak érted Trandonon.

- Nekem sosem volt kedvesem, Serger. Se Trandonon, se azóta.

- Az istenért, Hedge, hát hány éves voltál, mikor Trandonról elkerültél?

- Tizenhat. Aztán három évet töltöttem Siroxon abban a delixbányában, és egy éve vagyok itt köztetek.

- Eszerint húszéves vagy, és nem ismered közelebbről a lányokat? Itt az ideje, hogy segítsünk neked barátnőt keresni.

- Nekem nem kell barátnőt keresni. Nekem Seyda kell!

- Nem vagy vele egyedül - mondta Serger. - De mert ez lehetetlen, kell, hogy legyen kedvesed, aki megnyugtatja az ösztöneidet, és akkor majd könnyebben fogod elviselni azt is, ha Seyda a közeledbe jön.