Álmában újra a Rengetegben volt Charlie-val, és a mennydörgővel. A magyar egy csóvát küldött feléjük, mire forróság öntötte el Pearl testét. De nem a tűztől, hanem Charlie közelségétől. A fiú közelhajolt hozzá, először védelmezőn, majd egyre közelebb, és végül megcsókolta.

Hangos vihogásra ébredt. A nap már halvány sugarakkal bombázta az ablakot.

- Ki az a Charlie? - kérdezte Pansy vihogva ugrálva az ágyán. Pearl elpirult, és lázasan kutatott az agyában.
- Az egyik Durmstrangos, Charlie Hunyor - véletlenül pont az a srác kezdett el udvarolni neki. Meg is hívta a bálba. Dracót meg ette a méreg, hogy túl későn kérdezte meg, magában nem kis ujjongást érzett Pearl a fiú dühe láttán.
- És vele voltál az este...?

Ez jó kis mese lenne. De lebukhatna, Piton és mindenki előtt

- Nem, Hagridnál.
- Már megint, milyen szörnyet tenyészt az a mamlasz?
- NE hívd így! - szólt rá Pearl.
- Ja, bocs, elfelejtettem, hogy imádod! - újabb idétlen vihogás.
- Ugyan már, azért mert te gyáva vagy, és félsz, mindentől, ami mozog, attól még nem hülye az, akibe egy kis bátorság is szorult.
- Ja, csak ne felejtsd el mit tett Dracóval.
- Az a hippogriff... egy vad példány volt. A többivel semmi baj nem volt. Különben is, lehet, hogy Potter megbűvölte...
- Akkor se normális, hogy így odavan azokért a dögökért.
- Azt mondod, hogy nem vagyok normális... - meglepően őszinte volt a dühkitörés, bár inkább abból fakadt, hogy kihallgatta álmában. Szemei izzani kezdtek, és nem sok hiányzott, hogy valami meggondolatlant tegyen.
- Én nem rólad beszéltem... - sápadt el Pansy, és Pearl-nek minden erejét össze kellett szednie, hogy nehogy nekiugorjon. Amolyan mugli módra...

- Ha Hagridot sértegeted, az olyan, mintha engem sértegetnél, tudod, hogy én is legalább annyira szeretem az állatokat, mint ő, ha nem jobban. Lehet, hogy imádja azt a nyámnyila Pottert, de hát mindenkinek lehet valami gyengéje. Úgy mint neked...
- Ki ne mond! Nem is tudom, mi ütött akkor belém. Még szerencse, hogy Draco nem vett észre semmit.

Hát igen, Pansy megpróbálta megbűvölni az egyik Hugrabugos fiút, hogy hívja el a bálba. Sikertelenül, mivel elszúrta, és Crakot találta el a varázs. De Draco, Pansy megkönnyebbülésére gyorsabb volt. Vicces volt nézni, ahogy Crak majdnem nekiugrik Draconak, de Monstro elé áll. Még soha nem látta őket összekapni így. Pansy nem is segíthetett volna jobban. Pearl így megtudta, hogy egymás ellen kijátszhatók, ha Draco védelméről van szó. Alkalomadtán ez nagy segítség lehet.


A reggelinél végig a vendégek asztalát bámulta. Szerencsére pont egy vonalban volt a két Charlie, és így Draco, akit csak félig hallott, azt hitte, hogy kísérőjét bámulja így. Weasley is így lehetett vele, mivel egy boldog pillantás után észrevette, hogy az a mamlasz Hunyor Pearlnek integet. A lány elpirult, és visszaintegetett neki, és attól kezdve hiába próbálta magára vonni a másik fiú tekintetét. Majd reggeli után odaoson hozzá.

De sajnos ebédig nem sikerült elcsípnie a fiút. Így Pearl már csak Hagridra hagyatkozhatott. A legendás állatok és gondozásuk óra, amit Pearl hatodik évben újonnan felvett a vadőr kunyhójánál volt. Az évfolyamban ő volt az egyetlen, ezért végül a negyedikesek mellé osztották be, így hetente 3 órája közös volt Harry-vel és Malfoy-jal. Mivel a Griffendéllel volt közös órájuk Pearl nem foglalkozott Hagriddal, kivéve, amikor valami érdekeset mutatott nekik, és Pearl kérdezni akart. De most megint azok a durranós kis hernyók voltak az órarendben, akiket Hagrid maga tenyésztett ki. Pearl máskor élvezettel figyelte volna az egyre jobban növekvő állatokat, de most végig sokkal érdekesebb lények jártak a fejében. Óra után odamegy Hagridhoz. Persze meg kell várnia, amíg Harry-ék elmennek, akiknek még egy csomó csevegnivalójuk volt a vadőrrel. Ő addig látványosan vizsgálgatta még a kis kedvenceket. Igazság szerint igen érdekesek voltak ezek a lények - állapította meg magában.

- Nem kellene órára menned? - hallotta meg a háta mögött Charlie mogorva hangját.
- Szia! - köszönt a lány és újra elpirult.
- Ezt tartogasd annak a durmstrangos bunkónak...

Pearl kérdőn tekintett rá. Féltékeny lenne. Tényleg? A gondolat, mintha felvillanyozta volna.

- Tudod, Charlie igazán ... bunkó - kedvest akart mondani, de valóban faragatlan volt, és el volt szállva magától.
- Akkor meg mit eszel rajta?
- Semmit... Csak el akartam menni a bálba. És ő volt az első, aki meghívott...
- Nehogy azt mond nekem, hogy nincs senki, aki meghívott volna, vagy akivel szívesebben mennél.
- De igen, csak már nem lesz itt, amikor...

Újra elpirult, és zavarában a szurcsókokat kezdte bámulni.

- Nos, lehet, hogy maradhatok... - mosolyodott el vidáman a fiú, mire Pearl boldog meglepetéssel nézett fel rá. - Dumbledore megengedte, hogy megnézd a fiúkat, ha titokban tudod tartani.
- Már mind a négy bajnok tudja, hogy mi lesz a feladat. Láttam, ahogy Harry délelőtt elkotyogta Cedricnek. Madame Maxime is ott volt tegnap. Hunyor pedig mondta, hogy Krum is felkészült a próbára.
- Hunyor?
- Ebédnél sikerült mellémfurakodnia. És egész idő alatt azzal traktált, hogy ő is meg tudná oldani a feladatot.
- Akkor miért nem jelentkezett?
- Jelentkezett, de a serleg Krumot választotta. Fúj is rá rendesen...
- Charlie? - Pearl meghallotta a háta mögött Ron hangját.
- Sziasztok! - köszönt a megszólított a fiúknak.

Pearl csak hallgatott, és zavarában meg akart simogatni egy szurcsókot. Ami
persze rögtön felrobbant. Még idejében kapta el a kezét, de így is megpörkölődött.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Charlie, Ron legnagyobb megrökönyödésére.
- Pearl, mi történt? - cammogott oda Hagrid is. Méreténél fogva, ez alig két lépés volt.
- Semmi, elfelejtettem, hogy nincs rajtam kesztyű...
- Na, mutasd a kezed! Bimba professzor biztosan...
- Semmi bajom, Hagrid!

Hosszas vizsgálódás után megnyugodva engedte el a kezét.

- Mindig elfelejtem, hogy milyen vastag a bőröd. Még a végén kiderül, hogy sárkány is van a felmenőid között... - nevetett fel öblös mély kacajjal a vadőr. Charlie is elmosolyodott a hasonlatra.
- Ja, persze, vastag a bőr a képén - motyogta Ron.
- Elég vastag, ahhoz, hogy pókhálóvá változtassam azt a vörös képedet, Weasley!

Ron ijedten hátrált. Pearl tudta, hogy fél a pókoktól, és már sokszor fenyegetőzött ezzel. Persze esze ágában sem volt megtenni!

- Azt szeretném én látni! - kapta elő a pálcáját Harry. Hermione csak suttogva rángatta a karját, hogy tegye azt el. Pearl felciccent.
- NE civakodjatok már megint, gyerekek! - dörrent egyet Hagrid, mire Harry nagy nehezen eltette a pálcát.
- Gyertek menjünk! - szólt Hermione a két fiút maga után rángatva, még egy gyilkos pillantást vetett Pearl felé.

A lány egy darabig figyelte őket, majd Charlie dühös arcával találta szemben magát, ahogy megfordult.

- Sajnálom - szólt a lány bűntudatosan. - De ...
- Ugyan, Charlie! Ti talán nem marakodtatok ebben a korban. Pearl igazán rendes lány, nem is értem, mit keres a Mardekárban.
- Ez nekem is megfordult a fejemben, tegnap este - nézte fűrkészőn a lányt Charlie, aki úgy döntött elengedi a füle mellett ezt a megjegyzést. Bár legbelül melegséggel töltötte el.
- Ugyan Hagrid, ne felejtsd a jóhíremet. Nem kell terjeszteni ilyen pletykákat... - mosolygott a lány.
- Mehetünk? - kérdezte Charlie, karját nyújtva Pearl felé. A lány mosolyogva elfogadta.
- Hová készültök? - kérdezte Hagrid.
- Bemutatom Norbertnek. Tegnap este aludt, amikor...

Pearl oldalbalökte a fiút.

- Tegnap este?

Pearl sóhajtott egyet, és megállt.

- Tegnap este láttalak, amikor az erdőbe igyekeztél, és kíváncsi voltam, mire készülsz...
- Úgy érted, hogy követtél? De hát nem láttunk téged... Úgy értem észre sem vettelek.
- Nos, a köpeny lehet az oka... - szólt közbe Charlie.
- Neked is... úgy értem van egy láthatatlanná tévő köpenyed?
- Hogyhogy nekem is? - kérdezte tettetett meglepetéssel Pearl.
- Öööö ... Mordon professzornak is van egy ...
' Jó tudni' - nyugtázta a lány.
- Ne haragudj, Hagrid - szólt a lány megjátszva a bűnbánatot, amit Hagrid egy elnéző mosollyal vett tudomásul.

Charlie mellett lépdelve egyre beljebb ment a Rengetegbe. Pearl leengedte a kezét, nem mintha zavarta volna a fiú közelsége. De az úgy látszik így értelmezte, mert megmerevedett, és arréblépett. De nem elég gyorsan, mert Pearl már a kezét fogta. Maga sem tudta mi ütött belé. Újra elpirult. 'Ez már a napi rekordom' - szidta magát. Meglepte, amikor Charlie ujjai szorosan az övébe fonódtak. Megálltak. Felpillantott. A fiú kifürkészhetetlen szemekkel nézte őt. 'Nem túl öreg hozzám?' - fordult meg a fejében, majd elmosolyodott a buta gondolatra. Charlie tekintete izzani kezdett, és közeledett Pearl ijedt őzikeszemeihez.

- Én ... - már el is felejtette mit akart mondani, mert a fiú ajkai az övét simogatták, és egyre szorosabban tapadtak rá. Szabad keze a fiú mellkasához ért, amire halvány visszahőkölés volt a válasz. De Pearl nem engedte csak úgy el. Charlie után hajolt, és nyelve már a fiú szájában volt. Az meglepetésében meg sem mozdult, végül sóhajtva átölelte a lányt. Szorosan összetapadtak, és Pearl már nem is gondolt a sárkányokra, vagy Harry-re, vagy bármi másra, csak az a pillanat, az érzések, amik benne kavarogtak, és a fiú egyre szenvedélyesebb csókja számított. Aztán szétrebbentek. Nem zavarta meg őket semmi, vagy legalábbis nem érzékeltek semmit, ami megzavarhatta volna őket. Inkább a döbbenet, amit tettük és érzéseik váltottak ki mindkettőjükből.

- Sajnálom - mondta Charlie kötelességtudóan.
- Ne tedd - szólt rá Pearl. - Nem fogom többnek tekinteni, mint ami. Mindketten akartuk...
- De nem tehetem, te itt diák vagy, én meg...
- Te nem vagy a tanárom...
- De akkor is...
- Ha most nekem a korkülönbséggel, vagy a házaink közötti különbségekkel jössz, akkor sikítok!

Charlie halványan elmosolyodott. Talán mindkettőt felhozta volna, de Pearl igazán okos volt. És olyan érzéki, szenvedélyes... 'ELÉG VOLT!' - hűtötte le magát a fiú.

- Menjünk - szólt rekedten. Pearl pedig elindult mellette, de most nem ért hozzá. Ahogy odaértek, kicsit oldódott a hangulat. Pearl érdeklődve figyelte a gyönyörű példányokat. Az írt nem is vette észre tegnap, a nagy ijedtségben. De a magyar ugyanolyan csodálattal töltötte el, mint tegnap. Most kicsit nyugodtabb volt.

- Most van túl az etetésen. Ilyenkor lomha, és bágyadt. Szándékosan többet adtunk neki a napi adagjánál, hogy lelassuljon, és tompuljanak az érzékei.
- Szabad ? - kérdezte óvatos áhitattal.
- Meg akarod simogatni? - döbbent meg Charlie.
- Csak... Nem kéne?
- Háát, a szurcsók után nem is tűnhet olyan veszélyesnek. Hagrid mindig tudja, hogy sodorja magát veszélybe...
- Szerintem jópofák, és hatásosak lennének madárijesztőnek.
- Mi az a madárijesztő?

Pearl felnevetett. Hát persze, nem tudhatja, hogy mugli nagyszüleinél nevelkedett, amíg el nem kezdte a sulit.

- Az emberek arra használják, hogy megvédjék a termést a kártevő madaraktól. Egy karóra szalmából és ruhadarabokból emberformájú bábut aggatnak, ami jóval kimagaslik a kertből. A madarak így azt hiszik, egy ember kémleli a tájat, és nem merik megdézsmálni a termést. Bár mostanában, mintha rájöttek volna a trükkre.
- Amikor azt mondod emberek, úgy érted muglik...

Pearl próbált nyugodt maradni.

- Nem szeretem ezt a szót. Ugyanolyan lenézően és becsmérlően hangzik, mint a sárvérű. De igen, varázstalan emberekre gondolok.
- A sárvérű elég becsmérlő szó, de a mugli...
- Ha mugli lennél, akkor valószínűleg sértésnek éreznéd...
- Ez csak egy szó...
- Ez csak egy szó, amit a varázslók arra használnak, hogy maguk alá rendeljék őket. Csakhogy elfelejtitek, hogy ők varázserő nélkül többre képesek, mint a varázslók. Nekik nincs szükségük varázspálcára, hogy ebédet főzzenek, vagy, hogy kitakarítsanak. És a gyógyításban is igazán...
- Nehogy azt mond, hogy a muglik képesek egy rontást meggyógyítani...
- Azt mondtam varázslat nélkül, és a rontások sem lennének, ha a varázslók nem akarnák magukat mások fölé helyezni...

Charlie döbbenten meredt rá. Úristen! Elárulja magát. Elég egy jól elcsattant csók, és mindenről megfeledkezik. Ez akár a családja életébe is kerülhet. Lassan elindultak vissza az iskolába.

- Sajnálom. Kicsit elragadtattam magam, ne is figyelj rám, csak össze vagyok zavarodva - 'Talán a csókkal kimagyarázhatja magát!' Pearl hosszas csend után így szabadkozott.
- Vannak mugli rokonaid? - kérdezte Charlie.
- Édesanyám szülei... - motyogta Pearl, fel sem véve már a 'mugli' szót. - ők neveltek engem, mielőtt idekerültem. Azóta apámnál töltöm a nyarat.
- Ezek szerint csak akkor tudtad meg, hogy boszorkány vagy, amikor...
- Nem, kicsi korom óta tudom. De mindig is utáltam, ahogy apám lemuglizza őket. Lehet, hogy azért, mert őt ritkábban láttam. És imádtam a nagyszüleimet.
- Meghaltak?
- Nem, csak a suli kezdete óta nem láttam őket.

Újabb csend következett, amíg Charlieval az iskola felé ballagtak.

- Holnap lesz az első próba - szólt a fiú a bejáratnál.
- Akkor holnapután elmész?
- Hazakísérem a többieket, de utánna eljövök a bálra.
- Az csodálatos lenne - mosolygott fel rá a lány. Érezte, ahogy a fiú lehajol hozzá, és nagy nehézségek árán sikerült egy futó csókra szorítkoznia. Itt az iskolában bárki megláthatta őket.

Ahogy Charlie előre ment, megpillantott valakit az egyik folyosón, aki végig őket nézte.

- Pendoline kisasszony - szólt halkan az igazgató.
- Dumbledore professzor - válaszolt fojtott hangon a lány. - Szabadkoznom kellene? Tiltja valamilyen szabály, hogy a bejáratnál...
- Nem kisasszony, nem csinált semmi rosszat. De jól gondolja meg mit tesz. Ne felejtse el, hogy a tettének következményei vannak.

'Ezzel biztos a családomra utal! - gondolta a lány.
- Nem fogom, professzor!
- Ugye tudja, hogy hozzám bármikor fordulhat? - mosolygott rá Dumbledore.
- Köszönöm, uram. Emlékezni fogok rá, ha segítségre lesz szükségem.
- Most pedig siessen, mielőtt lemarad a vacsoráról.