A történet kezdete     „Ismét egy szeptember 1.-je.Újra elkezdődik az az unalmas , év. Oh ,  hogy milyen hülye voltam 3 . évvel ezelőt…a Griffendélbe  osztottak volna… néha még mindig a fülemben cseng a Teszlek süveg hangja: „lássuk csak…hmm…lehetne…a Griff…(ekkor láttam, néhány Griffendéles tapsra emeli kezét,)…nem…Mardekár!(egy  kéz csattanása  hallatszik a Griffenféles asztaltól./bizonyára azé,  aki emelte kezét a megtapsolásomra/És utána már a mardekáros asztal vízhangzó tapsolását hallani. Én odafutottam boldogan az asztalhoz…akkor még nem tudtam, mennyire utálni fogom.)Ennyi volt… már az asztalánál éreztem, más vagyok mint ők.Na de ez kit érdekel? Ajaj…mennem kell, megyünk a pályaudvarra…”   Ermiona sietve ládájába dobta naplóját, s vele együtt a frissen érkezett olvasatlan levelét.-Ermiona gyere lefelé, elkésünk! –hangzott apja hangja. Ermiona felkapta puloverét , megfogta a ládáját, és elkezdte vonszolni a lépcsőn.-Megyek már,megyek. –morogta lefelé menet. –Csillagom ,már megint miért morogsz? Azt hittem szeretsz majd a Roxfortba járni!- mondta anyja. –Semmi bajom , …csak fáradt vagyok. –Anyúú!! Úgye én a Beauxbatonsba fogok járni, igaz? –kiáltott a húga. –Nem tudom ,ahova felvesznek. Ermiona tovább vonszolta ládáját. Mindannyian felszálltak a seprűre, és a pályaudvarig szálltak. Ott átmentek a 9 és  háromnegyedik vágányra. Ermiona ismét vágyakozva nézett néhány diákcsoportot, akik nevetve mesélték egymásnak nyári élményeit. Ermiona nagyon szívesen megosztotta volna nyaralási emlékeit valakivel…de nem volt senki.-Legyél jó ,és ha kapsz jegyet, küldd el bagolyban ,had örüljünk!- zökkentette ki ábrándozásaiból Ermionát apja. –rendben. –Sziasztok! –Megölelte szüleit és felmászott a vonatra.Ott az első üres fülkébe ült ,és maga után hanyagul behajtotta az ajtót. Elővette az egyik könyvét. Séta az esőben állt a borítóján. Azon zuhogó esőben egy lány állt. Körülötte Lila rózsák. „szép történet.” –gondolta . – áá…ide ne üljünk…itt csak az a fura mardekáros csaj van…- Hallatszott kintről. Ermiona oda se fordult. Hozzászokott már az efféle megjegyzésekhez. Körülbelül két óra múlva Ermiona meghallotta ,hogy a szomszéd fülkénél áll a büfé kocsi . Kiment ,és elkezdte előkotorni a pénzét. De valaki erőteljesen meglökte ,és Ermiona  ráesett egy fekete hajú ,zöld szemű , fiúra. Egy pillanatig egymásra néztek , majd Ermiona megszólalt: -Oh … bocsánat…valaki meglökött-mondta és egy kicsit elhúzódott a fiútól. -Semmi baj. –Nem akarsz átülni a fülkénkbe? Úgy látom egyedül vagy itt. -Hát…ha nem zavarok szívesen megyek. – Kapott a kínálkozó alkalmon Ermiona. A büféről megfeledkezve, beültek a fiú fülkéjébe, ahol volt még egy vörös hajú fiú, és  egy barna göndör hajú lány. –sziasztok –köszönt tartózkodóan Ermiona. -Hello- vetette oda a vörös hajú fiú. -Szia – nézett fel a könyvéből a lány.-Hermione Granger vagyok. -Én meg…Ermiona Draculet.-  FOLYT. KÖV.