London, 1996. július 25. - kedd

Kedves naplóm!

Az éjjel Freddel álmodtam! Fred Weasleyvel! Nagyon megváltozott. Helyesebb és kedvesebb lett! Nem tudom mért, talán bosszút akartam állni Ronon, de az álmomban csókolóztam vele… és talán tovább is mentünk volna, ha nem ébredek fel időben. De szerencsére megtörtént.

Tegnap írtam neked, hogy kaptam egy levelet Rontól. Nos, ma reggel nyolckor kinyitottam és kiderült, hogy NEM RONTÓL KAPTAM!!! Hanem egy teljesen hasonló kézírású személytől!

”Drága Hermi!”

Azt hiszem mindenki más megszólítást talált ki nekem!

„Tudod… sokat gondolkodtam az elmúlt tanéven, és rá kellett jönnöm, hogy mind a ketten sokat változtunk, előnyünkre. Sajnálom, hogy az öcsém ilyen sötét, de biztosíthatlak, hogy ez nem öröklődik a családunkban!

Szeretnék bocsánatot kérni, amiért tavaly annyit piszkáltalak a prefektusi címed miatt, de ez idén már nem fordulhat elő.

Nem tudom, hogyan valljam be egy levélben, de már régóta tetszel nekem… és hát… szóval… szerettem volna megkérdezni, hogy nincs kedved eljönni velem az Abszol útra sétálni egy kicsit? Aztán beülhetnénk valahová, és megihatnánk valamit… mit gondolsz?

Persze megértem, ha nincs kedved, de könyörgök, válaszolj!

Sok puszi: Fred”

Sejtelmem sem volt, hogy tud ilyen aranyos lenni!! És mi van, ha elfogadom a meghívását és elmegyek vele? Ront felemésztené a féltékenység, és belefulladna a mérgébe!

De nem szabad Fred éréseivel játszadoznom. Elfogadom a meghívását, de séta közben közlöm vele, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben, úgyhogy van remény, de nem túl sok. Nem akarom szédíteni, hogy aztán teljesen összetörjön. Nem. Én nem vagyok Parvati.

És mi van, ha csak viccelt? Hiszen Fred és George bizonyosan nagy mókának tartanák, hogyha átvernének! Ugyanakkor ez teljesen őszintének tűnt. Elfogadom a meghívását és kész!

Ezek a gondolatok futottak át az agyamon, és írtam egy válaszlevelet, amiben megírtam, hogy rendben van. A levélhez mellékeltem egy cukorpennát, hogy rám emlékezzen, ha ránéz. Csendesen kilopakodtam a szobámból, és halkan benyitottam az ikrek szobájába. Valamitől felbátorodtam. Szerencsémre ők nem voltak ott. Később rájöttem, hogy éppen reggeli fürdőt vettek, de ezt az időt kihasználva, Fred ágyára raktam a kis meglepetéseket. Nem volt nehéz kitalálni melyik, melyiküké, hiszen már jártam a szobájukban, amikor Mrs. Weasley megkért, hogy vigyek be valamit. Ők pedig pajkosan körbevezettek az apró helyiségben.

Alig vártam a reggelit, amikor is láthatom az arcát, ha elolvassa a levelemet. Életemben először, nem tudott lekötni egy könyv sem. Egy sem! Csak feküdtem az ágyamon és gondolkodtam. Rájöttem, hogy ez így nincs jól! Nem lehetek szerelmes ennyi emberbe! És talán ez még nem is szerelem! Oh… bárcsak lenne egy könyvem, amiben benne lenne, hogy ki iránt mit érzek valójában. Nem tudom, mikor nyitott be Ginny, de most hasznosítom új szerzeményem, a karkötőm és a pennám.

- Szia Gin!

- Szia Hermione! - szóval ő is így hív, rendben. Ginny is nagyot nőtt a nyáron. Nőiesebb lett, a haja erőteljesebb vörös színű, szemei élettel telien csillogtak, és a mosolya ámulatos volt.

- Mitől vagy ilyen friss és vidám kora reggel? És nagyon szépen kipirosodtál!

- Mert futni voltam.

- Futni? Miért?

- Mert Tonks mesélte, hogy Harrytől hallotta, hogy a muglik az egészségük megőrzése érdekében futni járnak. Ezért elhatároztam, hogy én is futni fogok reggelente. Ma volt az első nap, amikor mentem és nagyon élveztem! Kitisztul tőle az ember feje, és jobban tud gondolkodni. A kedélyállapota is javul.

- Akkor nekem is futnom kéne néhány kört. - Tényleg. Egy kicsit talán elkényelmesedtem én is. Nem akarok hasat növeszteni, mert ez az állapot pontosan megfelel nekem. Majd megyek Ginnyvel.

- Miért? Valami baj van? - hervadt le hirtelen Ginny, és aggódó tekintettel ült le mellém az ágyamra. A szobám amúgy tiszta rózsaszín volt. Még a függönyök is, és a tárgyak is. A padlótól a plafonig, minden.

- Nem, igazából nincs. Vagyis nem komoly. - felvonta szemöldökét.

- Történt valami Harryvel?! - rémült meg.

- Dehogyis! - vágtam rá rögtön. Tényleg nincs semmi baj Harryvel. De miért érdekli Ginnyt ennyire Harry, hogy rögtön attól tart, hogy történt vele valami? Nem mintha nem tudnék rögtön egy megoldást… de az képtelenség. Nem lehet, hogy még mindig szerelmes Harrybe! Rengetegszer kérdeztem meg tőle, és azt válaszolta, hogy nem szereti, mert Dean és Neville tetszik neki!

- Akkor jó. - sóhajtott egy nagyot. - Valami hír… Tudodkiről?

- Nem.

- A szüleidről?

- Nem.

- Szerelmi ügyek?

- Igen. - ettől rögtön fellelkesült és megfogta a kezemet.

- Meséééélj!! - könyörgött. - Ki a szerencsés?

- Nem tudom. - vontam vállat. Ezt el se hiszem!! Ezt nem csinálhattam! Biztosan Rontól tanultam ezt a hihetetlenül flegma viselkedést!

- Hogy érted azt, hogy nem tudod?

- Így, ahogy mondom. Nem tudom eldönteni, kit szeretek igazán!

- Kik a lehetséges jelöltek?

- Az egyik Viktor, de róla Ron miatt lekéstem.

- Ó… talán nem vesztettél sokat… - Mindig tudtam, hogy nem bírja túlzottan, de ez azért túlzás.

- Aztán ott van még Ron is…

- Igen, ezt gondoltuk.

- Kik?

- Mindenki. Annyit veszekedtek, és úgy, mint egy rossz házaspár, de ezt ne vedd sértésnek, mert azt is tudjuk, hogy ezekben a vitákban Ron a főkolompos. De mi baj van vele?

- Vele? Semmi. Neki van baja velem!

- Micsodaaa? - azt a meglepett arckifejezést, amit produkált, leírni sem tudom!

- Úgy, ahogy mondom. Nem szeret! Egyáltalán nem! Nem válaszolt a leveleimre, és hozzám se szólt!

- Talán megijedt… hogy el kell hívnia valahová…

- Tálcán kínáltam neki a lehetőséget, hogy elhívom fagyizni! De ő nem élt ezzel! Pedig még a hasára is gondoltam! Mennyivel kellemesebb lett volna egy könyvtárban találkozni vele! Majd amikor találkoztunk, került engem, és hozzám se mert szólni!

- Hű a mindenit! A bátyámnak teljesen elment az esze!

- Tudom!

- Van még esélyes?

- Igen… egy biztosan.

- Ki?

- Hááát… Fred. - valószínűleg nagyon elpirultam.

- A… a… bátyám… Fred? - Láttam az arcán, hogy mennyire csodálkozik, mosolyog és ezért dadog.

- Igen. És megbeszéltünk egy találkozót is…

- Na várj csak! Te küldtél neki egy levelet és egy cukorpennát?

- Igen. Miért? Várj csak! Honnan tudod?

- Onnan, hogy nemrég teljesen meztelenül, illetve a derekára csavart törölközővel és a levéllel na meg az édességgel rohant velem szembe, azt kiáltozva, hogy HEURÉKA!!! Na ez felejthetetlen élmény volt. Le is fényképeztük George-dzsal, de őt ez sem érdekelte. Azt hittük bedilizett, mert vagy háromszor futott így végig a folyosón oda meg vissza.

- Tényleg? - Azt hiszem, én is fellelkesültem. Nem akart átverni! Tényleg őszinte volt!!

- Igen! - Ő is lelkes lett, de én megint elszontyolodtam. - Most meg mi a baj?

- Hát… Ron.

- De Hermione! Ron sose volt normális! És sose lesz az. - jelentette ki tárgyilagosan.

- Én tudom… de pont ez az. Azért szeretem, mert nem normális. - és mivel így van, én se vagyok normális.

- Ha ez megnyugtat, Fred se normális. - tárta szét a karját.

- Nem nyugtat meg, mert én nem akarom Fredet áltatni, ha mást szeretek. Persze, tetszik meg minden, de…

- Talán meg kéne ismerned őt igazán. Hogy milyen belülről. Akkor könnyebben tudnál dönteni. Ron úgyis egy nyitott könyv mindenki számára. - Azt hiszem, Ginnynek igaza volt. Adnom kell egy esélyt Frednek, hogy megmutassa, ki is ő valójában. De mi van akkor, ha rájövök, hogy mennyire aranyos, és beleszeretek? Vagy, hogy mennyire nem az, és megutálom? Hogy közöljem vele, hogy nem szeretem, vagy hogy szeretem, de az öccsébe őrülten bele vagyok zúgva? Hisz ez az egy indok lehet válasz arra, hogy miért nem vagyok képes elfelejteni őt, és miért ragaszkodom hozzá már évek óta, amikor nyilvánvaló, hogy nem akar közeledni felém. Ronald Weasley, egyszerűen csak birtokolni akar!

- Tudod Gin, igazad van! Meg akarom őt ismerni! - jelentettem ki határozottan.

- Akkor jó! Tehát? Részleteket! Mikor találkoztok??

- Reggeli után… 10 órakor… a bank előtt.

- Akkor nincs sok időnk!

- Mire?

- Hogy megcsináljuk a hajadat, és kiválasszuk a ruhádat! Kérjük meg, hogy a szobádba hozzák a reggelinket!

- Rendben! - és megkértük Tomot, hogy kivételesen a szobámba hozza fel a reggelinket. Miközben én ettem, Ginny csinálta a hajamat. Amikor ő evett, én csináltam az övét. Utóbb ugyanis kiderült, hogy nem csak én beszéltem meg randit valakivel. Nem tettünk fel sok sminket, mert féltünk, hogy taszító lesz. Éppen hogy csak egy kicsit raktunk fel, így természetes szépséget faragtunk magunkból. A ruhánkat alig tudtuk kiválasztani, míg végül ő egy kellemes zöld színű topot vett fel egy miniszoknyával, én pedig egy fehér topot egy fehér miniszoknyával. A hajunkat ugyanúgy kontyba tűztük fel, csak az övébe zöld, az enyémbe fehér hajdíszek kerültek. A szandálunk is az öltözékünknek megfelelő színű volt, csakúgy, mint a kézitáskánk. Zajtalanul osontunk a falhoz, hogy Mrs. Weasley meg ne lásson minket. Hosszú lett volna a magyarázkodás, és a végén még elkéstünk volna. Megkopogtattuk a téglákat, és már ott is voltunk, az Abszol úton. A Gringotts előtt találtam Fredre, aki szépen kicsípte magát. Elegánsan nézett ki, pedig csak egy hétköznapi öltözéke volt, a haját pedig bezselézte... ezt még én is észrevettem. Tetszett, hogy más szempontból figyeltem meg Fred Weasleyt.

- Szia Fred! - köszöntem neki enyhén elpirulva.

- Szia Hermi! - üdvözölt ő is, szintén elpirulva, aztán észbe kapott. - Nem írtad meg, de tudom, hogy nem szereted, ha így szólítanak…

- De te nyugodtan szólíthatsz így. - próbáltam lazának tűnni. Jó vicc! Hermione Granger a trendi csajszi… azt hiszem, ez nem fog összejönni…

- Köszi! - fülig vörösödött. - Öhm… nagyon csinos vagy. - bökte ki végül.

- Ó… köszi, te is… elegáns vagy. - próbáltam hasonlóan udvarolni.

- Van kedved fagyizni egyet? - Épp válaszolni akartam, hogy azt mondjam, most reggeliztem, de meggondoltam magam.

- Persze! - ezzel elindultunk fagyizni. Vidám hangulatunkban, elkezdtünk a Varázsvicc Bolt termékeiről beszélgetni. Így visszagondolva, eléggé nevetséges már maga a tény is, hogy én erről beszélgetek nagy élvezettel, Fred Weasleyvel, akit tavaly még összeszidtam érte. Végül leültünk Florean Fortescue Fagylaltszalonjába. Boldog mosollyal köszöntött minket, mi pedig kértünk két banános-csokikelyhet. Folytattuk a társalgást, míg egy vörös hajú, zöld ruhás lány nem futott el előttünk. Egymásra néztünk és utána kiáltottunk:

- GINNY!!! - erre megfordult, és könnyektől áztatott arccal, továbbra is zokogva ugyan, de visszafordult és leült mellénk.

- Mi történt? - kérdezte Fred, kedvesen és aggodalmasan. Sose gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni.

- Harry!

- Mi van Harryvel?! - szinte kiabáltuk egyszerre. Azt hittük, valami nagy baja történt. Esetleg meghalt.

- Meghalt? - kérdezte Fred villámgyorsan, megelőzve engem.

- Nem!! - tört ki belőle, egy újabb sírógörcs közepette.

- Hát akkor meg?! - kérdezte értetlenül, de lehiggadva.

- Vele találkoztál volna? - próbálkoztam kihúzni belőle a valót.

- Igen… - szipogta, mert próbált megnyugodni. - De korábban érkeztem, és gondoltam… körülnézek… de… mással volt!!

- Ó…- épp mondani akartam valamit, amikor a közelünkben sétált Harry, és Cho Chang!

Élénken beszélgettek és Harry nagyon izgatott volt.

- Köszi, hogy segítettél kiválasztani! Biztos tetszeni fog neki, de… nélküled nem mentem volna semmire. Igazán béna vagyok a vásárlásban…

- Gondolom annyira, mint a táncolásban… - és Cho kuncogott!! El se hiszem! Nem sírt, hanem nevetett! És Harry se volt túl depressziós! Őszintén szólva, ez nagyon meglepett. Sose feltételeztem volna róla, hogy képes mosolyogni Sirius halála után. Nagyon megváltozott! - és mivel jó táncos vagy, egyedül is boldogultál volna.

- Én? Jó táncos? Ugye most viccelsz?

- Egy kicsit lazulnod kell még, hogy feloldódhass, de… egyszer se tapostál a lábamra, és érzed a zene ritmusát. Az unokatestvéreddel ellentétben, aki miatt a partnere lábát be kellett gipszelni.

- Szegény Natali… még mindig sajnálom. Irtóra fájhatott neki. - húzta el a száját elgondolkodva. Nem úgy tűnt, hogy egy szerelmes párral van dolgunk, de Cho most mit akar Harrytől? Beszélgetni vagy még mindig tetszik neki? Abban a pillanatban egyszerűen képtelen voltam türtőztetni magam. Így, ha Ginny és Fred együttes erővel nem húz vissza a székemre, felpofoztam volna valamelyiküket. Valószínűleg Harryt.

- Igen. Nekem is csak az volt a szerencsém, hogy jó partnert fogtam ki.

- Fogalmazzunk nyíltan. Egy dilis partnert.

- Na! Nem is vagy dilis! Csak egy kicsit eltérsz a normálistól! De a rumba és a tangó is jól megy, szóval ez előnyös lehet még.

- Akkor megy jól, ha előtte ezerszer átismételjük.

- Legalább beismered, hogy jól megy.

- Nem rossz, de lehetne jobb is.

- Nekem is meg kell köszönnöm, hogy segítettél kiválasztani az ő ajándékát is. Ötletem se volt, hogy mit találjak ki neki. - ölelte meg Harryt hálásan, Cho. Láttam Fred arcán, hogy mindjárt odamegy és összetör valamit. Nyilván úgy gondolta, hogy Harry átverte Ginnyt, de közben én is rájöttem valamire. Hogy Chang kisasszonyból sosem lesz Potter, mivel mind a ketten mást szeretnek. Tehát ténylegesen rájöttek, hogy nem illenek össze, és most csak barátok. Mikor Ginnyre néztem, láttam rajta, hogy ő is megértette, mert már abbahagyta a sírást és nyugodtan ült.

- Neki nem volt nehéz ajándékot venni, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mire vágyik, de Ginny… ő kemény dió. Már körbenéztem minden üzletben…sőt! Egész Little Whinging-et körbejártam már, de nem leltem meg a tökéletes ajándékot. Még szerencse, hogy az Abszol úton is van ékszerész üzlet. Ez a nyaklánc… mondhatni varázslatos.

- Nyilván az, hisz van benne némi varázslat. - mosolygott kacsintva Cho.

- És tudod már, hogyan fogod átadni az ajándékot, amit vettél… Neki? - érdeklődött Harry.

- Karácsony még messze van, úgyhogy van időm kitalálni… talán addig magamra tudom vonni a figyelmét.

- Biztos sikerülni fog. Nem tudok róla, hogy lenne valamilyen szerelme.

- Helyes. Akkor még van esélyem.

- Bizony. - és ekkor Harry az órájára nézett. - Ajaj… én viszont mindjárt el fogok késni. Ginny már biztosan vár. Drukkolj! - intett Chónak, és elrohant abba az irányba, amiből Ginny érkezett.

- Drukkolok! - intett vissza Cho és tovább indult az úton, míg végül betért a Czikornyai és Patzába. Ekkor Fredre néztem, de ő láthatóan lenyugodott és ránézett Ginnyre.

- Azt hiszem Harry már vár rád. - húzta ki magát, mint aki mindig is tudta, hogy Harry nem verné át a húgát.

- Várjon csak! - jelentette ki ő, karbatett kézzel. Fred és én csak pislogva meredtünk rá.

- Miért? Hisz most bizonyosodott be, hogy a gyanúd alaptalan volt! Ekkor meg miért nem akarsz vele randizni? - kérdeztem tőle.

- Mert az ajándékomat Cho Chang, a volt barátnője választotta.

- Nem. Cho csak segített választani. Biztos vagyok benne, hogy Harry választotta.

- Ráadásul vele tanul táncolni is!

- Persze, hogy vele tanul! - vágtam rá, magam se tudom miért.

- Miért olyan nyilvánvaló? - nézett rám értetlenül Fred. Megint kezdett kételkedni az egyik legjobb barátom hűségében!

- Mindannyian tudjuk, hogy Harry Potter nem egy nőcsábász! Soha nem használná ki Ginnyt, és sose bántaná!

- Minden férfi egyforma. - mondta a két Weasley egyszerre. Egy kicsit felment bennem a pumpa, de nem tudom miért.

- De Harry más! Sose csalna meg Chóval, ha egyszer téged szeret. Bár nem értem miért. - ezt csak úgy közönyösen megjegyeztem, de nem tudom miért.

- Hogy-hogy nem érted miért? - nézett rám szikrázó tekintettel Ginny. Valahogy meg kell magyaráznom neki…

- Szóval… eléggé sokat változtál… csinosabb lettél meg minden, de… egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Harry beléd szeretett volna. Lehet, hogy csak vigaszt várna tőled. Gondolj csak bele! Mielőtt S… Sirius meghalt volna, rád se nézett. Csak Cho, Cho és Cho létezett számára. Ő volt az istennő! És, ha most ilyen közönyösen tudott viselkedni ezzel a lánnyal, és csak rólad áradozott, bolond vagy, ha nem ragadod meg az alkalmat!

- Te tudod, hogy miért szakítottak egy csomószor? - nézett rám büszkén.

- Persze, hogy tudom.

- Akkor azt is tudnod kell, hogy Harry nem olyan megértő, ahogyan te gondolnád! - tényleg nem értettem mit akar ezzel mondani! Illetve nem ezt, hanem azt nem értettem miért viselkedik hirtelen így. Mielőtt elindultunk volna, még áradozott arról a személyről, akivel találkozni fog. Nem győzte mesélni, hogy milyen kedves, helyes, megértő és tökéletes! Most pedig szidalmazza, és az első adandó alkalommal megvádolja!!

- De igenis az! És vedd tudomásul, hogy nagyon fáj neki Sirius halála és nem szerelmes Chóba! - talán túl hevesen mondtam, mert Ginny ravaszul és gúnyosan elmosolyodott, majd felállt.

- Azt hiszem Hermione, én rájöttem kibe vagy szerelmes igazán. - rápillantott Fredre, aki szintén megértette, csak én nem. Ő is felállt és együtt elsétáltak. Véletlenül sem arra amerre Harry ment. Én pedig csak ültem és meredtem előre. Pár perccel később rájöttem mire célzott Ginny, de képtelenségnek tartottam. Hogy én Harrybe legyek szerelmes?! Hiszen testvéremként szeretem! Ez nem szerelem! És miért tartott ennyi időmbe, hogy rájöjjek mire utalt Ginny?!

Idegességemben visszasiettem a Foltozott Üstbe és a szobámba. Föl-alá járkáltam és motyogtam. Leültem az ágyamra aztán felpattantam. Végül egyszerűen csak lefeküdtem az ágyamra. Gondolkodtam, hogy most mit csináljak. És a párnám alatt valami keményet éreztem. Kivettem és megnéztem mi volt az. Természetesen te.

Bevallom, félre akartalak tenni, de inkább fellapoztalak és átnéztem mit írtam eddig. És vajon mit vettem észre? Harry így, Harry úgy… ezért plusz pont, ebben tökéletesebb, aranyosabb és kedvesebb… aztán bevillantak, amiket mondtam. „nem szerelmes Chóba” „Mielőtt S… Sirius meghalt volna, rád se nézett.” „Harry Potter nem egy nőcsábász!” És neked nem győztem áradozni róla!! Az összes levelét, amit valaha is kaptam tőle, egy piros dossziéban őriztem, míg másokét kidobtam, vagy beraktam a fiókomba!!

Egy-két órát sírtam és dühöngtem, hogy hogyan lehetek ennyire sötét, miért nem jöttem rá erre is, de nem találtam választ. Megváltoztam, de… ez egyszerűen képtelenség… hirtelen gondolkodni sem tudok!! És mégis… bele kellett nyugodnom a ténybe… nincs mit tenni, ki kell jelentenem, hogy én, Hermione Granger, reménytelenül szerelmes vagyok Harry Potterbe! Aki ráadásul nyilvánvalóan Ginny Weasleyt szereti!

Az egész napomat itt töltöttem, és még enni se mentem le. Ginny sem jött be, hogy megnézze, mi bajom van. Meg tudom érteni. Ahogyan Fredet is, akinek így kellett megtudnia, hogy mást szeretek és nem őt, de még Ront is, akinek viszont leordítottam a fejét, hogy miért nem képes bevallani, hogy szeret.

Most is egyedül vagyok. Reménytelenül egyedül. Azt hiszem, írok egy levelet Dumbledore professzornak, hogy haza szeretnék menni, és az augusztust otthon tölteni. Így is van. Megteszem. Mindenkinek jobb lesz úgy, ha nem vagyok a közelükben…

Ma már nem írok többet drága egyetlen naplóm!

Örülök, hogy te még vagy nekem!!

Jó éjszakát kíván neked, Herm!