Chandler merengve bámulta laptopja képernyőjét. Álmodozott. Nem tudta elfelejteni azt a két héttel ezelőtti forró nyári napot. Lucy... Maga előtt látta a lány testét, érezte illatát, ízét...

Kopogás riasztotta fel. Megköszörülte a torkát.

-Igen-nézett fel.-Camden tiszteletes!

-Ne haragudj, nem akartalak zavarni!-szólt Eric belépve az irodába.-A vasárnapi misén dolgozol?

Chandler gyorsan lecsukta a laptopot. Lucy egyik elcsent képe díszelgett háttérként. 

-Igen, de nem igazán haladok vele-válaszolt kicsit idegesen.-Azt hiszem egy kis friss levegő jót tenne...-felállt és indult volna kifelé kezében a laptoppal, amikor Eric utánna szólt.

-Sid keresett, azt mondta napok óta próbál elérni...

Chandler sóhajtva bólintott.

-Még nem volt időm visszahívni. Úgyis megint valamiből ki kéne rángatnom, mint mindig...

Eric kérdőn nézett rá.

-Akarod, hogy beszéljek vele?

-Köszönöm-húzta el a száját kicsit gúnyosan a segédlelkész.-Meg tudom oldani.

A nyitott ajtóban állt, amíg Eric észbe kapott, és kilépett rajta.

***

Lucy elgondolkodva lépkedett a parkban.

-Miért pont velem történik ez?!-nézett fel az égre a választ keresve. rögtön bele is szaladt valakibe.

-Elnézést...-majd az illető arcába nézve először meghökkent majd mély levegőt vége megszólalt.-Terhes vagyok!-közölte a férfival, és várt a reakciójára.

-Gratulálok, ki az apa?-kérdezte amaz.

Lucy először döbbenten bámult rá, majd lassan legörbült a szája, nem állt messze a sírástól. A férfi már kérdezni akart valamit, de egy csattanós pofon félbeszakította. Majd Lucy sírva elviharzott.

Chandler csak messziről látta a jelenetet, de dühösen csörtetett a férfi felé.

-Mit mondtál neki?-kérdezte felelősségre vonóan.

-Lefeküdtél vele?-kérdezett amaz vissza.

-Honnét veszed?

-Hát mert közölte, hogy terhes, én meg gratulálva tudakoltam az apa kiléte felől, mire ez a pofon volt a válasz-még mindig dörgölte az arcát.

-Terhes? És ezt veled közölte?

-Gondolom összekevert minket. Nem ez lenne az első alkalom.

Chandler arca felderült.

-Apa leszek!-kiáltott.

-Na ná, én meg Sid bácsi!-nevetett a másik, míg testvére szorosan átölelte.

-Ez azt jelenti, hogy nem mondhat nemet, ha megkérem a kezét!-mosolygott magabiztosan az idősebb iker.

-Nem. Azt jelenti, hogy tiszteletes nem koncol fel, ha elveszed.

***

Chandler miután sehogy sem találta Lucy-t, elment Camdenékhez. Még az ajtóban futott össze Kevinnel.

-Nem akar látni-közölte a rendőr egyenruhájában álldogáló férfi.-De én mindenképpen beszélni akarok veled!

-Én viszont nem hozzád jöttem, hanem Lucy-hoz!-lépett el a tekintélyt sugárzó férfi mellett, majd bemenekült a házba, ahol a lépcsőn lejövő Ruthie sajnálkozó képe fogadta.

-Én nem mennék oda fel!-mondta miközben eltűnt a nappaliban.

Chandler mély levegőt véve elindult felfelé. Az első emeleten már Simonba botlott, aki csak egy egyszerű "Részvétem!"-et intézett hozzá, miköben a padlásfeljáró felé tekintett.

A férfi már tudta miről van szó, Lucy átkozódása hallatszott le föntről. Most már határozottan ment fel a lépcsőkön, és mire felért már csak folytott szipogás hallatszott az egyik ágy felől. Ahogy a lány mellé lépett, túláradó szeret ébredt benne. A vállára tette a kezét, mire a lány a nyakába borult, és azt suttogta:

-Kevin, annyira sajnálom!

Chandler megmerevedett, hát persze, miért is gondolta, hogy érdekelheti a lányt. Csak egy kis tapasztalatszerzésre volt jó.

Lucy meglepetten tolta el magától a férfit.

-Mi van a zsebedben? Nagyon nyom..-amikor a férfi arcába nézett hátrahőkölt.

-Mit keresel itt?-kérdezte.

-Csak ezt hoztam neked-vette elő a kis ékszeres dobozkát, és miután felállt a lány felé dobta.

Amikor Lucy kinyitotta a dobozt felsikoltott.

-Ez akart a lánykérés lenni?-kérdezte néhány pillanattal később, szemében meglepetéssel, és talán reménnyel. Chandler nem tudta eldönteni. De kockáztatott. Letérdelt a lány elé.

-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte. Lucy reményt és vágyakozást fedezett fel a szemében, vagy más is csillogott abban a sötét szempárban.

-Igen-ugrott a nyakába boldogan.

***

Egy héttel később Chandler boldogan és kicsit aggódva fogta Lucy kezét, amíg az orvos vizsgálta. Néhány papírt nyomott az asszisztens az orvos elé, ami a korábbi tesztek eredménye volt. Az orvos ráncolni kezdte a homlokát.

-Mi a baj doktor úr?-kérdezte idegesen Chandler.

-Előbb nézzük az ultrahangot!

Néhány perccel később már az asztalnál ülve firkálgatott egy darab papírra.

-Volt az utolsó vizsgálat óta kisebb görcs vagy vérzés?-kérdezte Lucí-t, aki közben felöltözött.

-Nem, vagyis tegnap volt egy kisebb vérzésem, de azt másnak tulajdonítottam. Csak nincs valami baj?

-Nem látszik a magzat az ultrahangon, pedig a kora szerint már láthatónak kéne lennie. Elküldöm Önt még néhány vizsgálatra, mielőtt véglegeset mondanék.

***

Egy órával késöbb Lucy és Chandler Pete-nél ültek egy egy ital előtt.

-Hogy történhetett?-kérdezte Lucy.

-Az orvos azt mondta, előfordulhat a terheség kezdetén..

-Én is ott voltam!-kiáltott rá dühösen Lucy.

-Sajnálom, nem tudom mit mondhatnék?-sóhajtott Chandler.

-Mondjuk visszakérhetnéd ezt-húzta le Lucy a gyűrűt az ujjáról.-Már nincs miért elvenned!

-De..-kezdte Chandler, azonban a lány szemébe nézve elhalgatott.

***

-Na hogy van az unokaöcsém?-kérdezte Sid, miután a bátyját egyedül találta Pete-nél.

-Sehogy-nyögte ki szomorúan a másik, és felhajtott még egy pohár italt.

-Hányadikat iszod?-kérdezte Sid.

-Második-válaszolt Chandler.

-Akkor beszélj értelmesen, hogy érted azt, hogy sehogy?

-Elvesztettük a babát!

Újabb pohár tea gördült le a szomorú férfi torkán.

-Sajnálom! Lucy, hogy van?

-Megkönnyebbült, asszem, így nem kell hozzám jönnie!-mutatta testvére felé a tenyerében fekvő gyűrűt.

-Visszaadta?

-Azt mondta, nincs miért elvennem!

-És te mit mondtál?

-Köszönöm...

-Gratulálok! Nem vagy éppen a szavak embere, ha szerlmes vagy..

-Szerelmes?-Chandler vállat vont.-Lehet, hogy igazad van...

-Lehet, biztos! Na nyomás, menj el hozzá, és mondd el neki!

-Minek? Ő is csak a gyerek miatt akart hozzámjönni, különben nem adta volna vissza a gyűrűt!

-A nők már csak ilyenek, neked kell előbb elmondanod, hogy szereted!

-Honnét vagy ilyen szakértő? Neked sincs túl nagy sikered náluk, különben már nős lennél!

-Már csak rajtad múlik!

-Rajtam?

-Hát, azért jöttem, hogy megkérjelek adj össze minket!

Chandler hüledezve nézte a testvérét.

-Mikor? Hol? Mindent el kell mesélned! Csak előbb Lucy-val kell beszélnem!

-A templomban várunk majd rád, ha megfelel!

-Persze, egy óra múlva ott vagyok!

***

Lucy fájó szívvel lépkedett a parkban. Mostanában egyre többet járt ki. És mindig valamilyen problémával fordult az ég felé, és mindig megkapta a választ. Remélte most is enyhülést talál itt.

-Lucy-ölelte át Kevin.-Megkaptam az üzeneted! Anyira sajnálom! Chandler hol van? Egyedül hagyott?

-Chandler? Visszakapta a gyűrűjét!

-Hogyhogy? Mesélj el mindent!

Leültek a padra, Lucy pedig szipogva mesélt el mindent. A beszámoló végén már nem tudta visszatartani könnyeit, Kevin pedig vígasztalólag ölelte át.

Chandler hosszú keresgélés után indult a parkba, hogy Lucy-ra találjon, de Kevin karjaiban. Dühösen fordított hátat, és elviharzott, Lucy-ék észre sem vették.

***

"Kevinnek igaza van!"-gondolta Lucy. Elhamarkodott döntés volt visszaadni Chandlernek a gyűrűt. Hiszen az, hogy nem tiltakozott nem azt jelenti, hogy nem érdekli, hiszen olyan édes és gondoskodó volt a mai napig.