Új bejegyzés Frissítés

2007.07.31. 01:10

Sziasztok! :-D Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 45. részét is! Köszönöm! :-)   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mandalore kezdi átlátni, milyen reménytelenül hosszú út vezet vissza Seydához... Seyda elképzelése egy gyógyító automatáról. Menjünk krinvadászatra Seyda házába!   A kis jedi úrnő - 45. rész   Közben híre futott, hogy mindenki Mandalore vendége, ami persze újabb üdvrivalgást és éljenzést eredményezett. - Tudod - jegyezte meg Mandalore -, el se tudom képzelni, hogy ugyanezek a fiúk olyan fegyelmezetten, moccanatlanul állnak holnap megint őrségben, mintha csak árnyékok lennének. Pedig hihetetlen energiájuk van! Még jó, hogy esténként van hol, és van mivel levezetniük… - elkapta asszonya pillantását, hogy az elértette-e a célzást. Seyda nyugodtan megitta a leyant, de nem látszott, hogy különösebb hatással lennének rá férje szavai. Mandalore intett a testőröknek: - Menjetek, mulassatok! Ha egy merénylő olyan ostoba, hogy ennyi lelkes őrharcos és gárdista közé bemerészkedik, hogy uralkodóját megtámadja, az meg is érdemli azt, amit kap! Calora - nyújtotta kezét asszonyának, hallva, hogy megint lassú szám következik. Calborn tánc közben is érezte Seyda hideg merevségét, és ez az ő lelkesedését is lehűtötte. Most először volt hozzá annyira közel megérkezése óta, hogy egyáltalán beszélni tudjon vele, lehetőleg nem a testőrök füle hallatára. - Nem tudsz nekem megbocsátani? - suttogta, Seyda kibontott hajába rejtve arcát. - Nem haragszom rád - hangzott a Calora válasza. - Tudom, hogy nem te voltál az az idegen. - Akkor miért vagy ilyen hideg? Ilyen elutasító? - Calborn belecsókolt a dús fürtökbe, hogy legalább ennyit érezhessen asszonyából. - Mert nagyon fájt! Sokáig. Aztán végül valami… eltört bennem. De legalább már nem fáj. - A széttört dolgokat össze lehet illeszteni… te mondtad… - Igaz. De nem tudom, mennyi időbe telik. Nem érzek semmit. Semmit. Mandalore hallgatott. A tánc végén visszavezette a Calorát az asztalhoz, és leyandale-t rendelt: - Ittál már leyandale-t? - kérdezte közben. - Nem. - Akkor itt az ideje, hogy kipróbáld! Az italokat gyorsan kihozták. Mialatt kortyolgatták, Seyda megkérdezte: - Sikeres volt az utatok? Lesz alapja a nemzetközi kereskedelemnek? - Igen. Szerencsénkre a klánoknak vannak tartalékai. Mondd, volna kedved eljönni apáddal és velem a próbaközpont megnyitására? - Igen - mondta Seyda gondolkodás nélkül. - Merre van az a központ? - A birodalom és a köztársaság felségterülete közt. Semleges zónában. A Pharanox-on. - Nem félsz sith támadástól? - Nem. A Holderen az egyik leghatalmasabb és legerősebb klánunk. Ott terül el a közelben, így a próbaközpontot Sentin klánvezér felügyelete alá helyeztem. - Gerentől tanultam, hogy Sentin kiváló stratéga - jegyezte meg Seyda. - Igen, jól emlékszel! Sentin elkötelezett Mandalore-párti, és rendkívül erős a flottája. De személyes kapcsolatunk is nagyon jó. Sentin az egyik leghűségesebb barátom hosszú évek óta. És flottája mellett nagyon látványos a földi hadereje is. Képzeld csak el, őrharcosai bíborszínű páncélban feszítenek! És a kiképzésük is remek! Xarga és Hedgewither elégedett lenne velük. A Calora lette az asztalra a félig kiürült poharat, és férjére nézett: - Úgy gondolod, egy nemzetközi kereskedelmi központ védelmére egyetlen klán flottája elég? Arról nem is beszélve, hogy ezzel gyengíted Holderen saját védelmét. - Ez igaz, Seyda, ezért Sentin csak annyi hajót irányít Pharanox térségébe, amelyet nélkülözni tud. Más közeli klántól is kértem hajókat; Deriltől a Dantiloc flottájából, de azokat is Sentin felügyelete alá helyeztem. A Pharanox-i kereskedelmi központ védelmének másik részét a köztársaság látja el. Számukra is fontos a velünk való kereskedelem. Túl sok energiát fektettek bele a megépítésébe ahhoz, hogy védelem nélkül hagyják! És van még egy biztató hír. A köztársaság belekezdett egy kis űrállomás építésébe Pharanox mellett négy évvel ezelőtt. Mint Parandin szenátor elmondta, jól haladnak. Beszéltem vele arról, hogy csatlakozhatnánk az építkezéshez. Ha elkészül, onnan tökéletes védelmet lehet már biztosítani Pharanox-nak, és még több idegen kereskedőt oda lehetne csalogatni, akik szívesen jönnének is, ha a biztonságukról megfelelően gondoskodnánk. Képzeld csak el, mennyi idegen technikát tudnánk megismerni, mennyi olyan hasznos termékhez juthatnánk hozzá, ami emelné a birodalom életszínvonalát! Orvosságokat, fájdalomcsillapítókat akarok behozatni, orvosokat akarok képeztetni. Irreálisan magas azoknak a nőknek a száma, akik a szülés utáni napokban halnak meg, és nagyon magas a gyermekhalandóság. Genetikailag valami történt ezzel a néppel, de elődeim nem akartak tudomást venni róla, pedig meglehet, éppen hódításaik során hurcoltak be olyan kórokozókat, melyek ellen mi, férfiak a gyógyító beültesünkkel tudunk védekezni, asszonyaink és gyermekeink azonban nem, hisz nekik nincs ilyen. Szükségünk van a köztársaság tudására ahhoz, hogy fenn tudjunk maradni! Seydára pillantott, és látta, hogy az gondolatban most nagyon messze jár. Mandalore magában nagyot sóhajtott. A következő körtáncba beszálltak, és még egy lassú andalgásra elvitte asszonyát, de az továbbra is érzéketlen maradt minden óvatos közeledésére. Az uralkodó újabb kísérletet tett arra, hogy hazacsalogassa a Palotába, de Seyda makacsul ragaszkodott saját othonához, sőt alig várta, hogy hazainduljanak végre. Mandalore a kapuban azt remélte, asszonya legalább azt felajánlja neki, hogy ő is aludjon itt, de Seydát láthatóan valami más foglalkoztatta most. Elköszönt férjétől, és szinte futva ment be a házba. Mandalore tombolni szeretett volna, de fékezte magát testőrei előtt. Keveset aludt ezen az éjszakán.     A reggeli gyűlésen vészterhes pillantását végighordozta jelenlévő vezetőin: - Várom az ötleteket arra, hogyan csalogassuk elő Nihilust a rejtekhelyéről, akárhol is van. Jutalmat adok annak, aki előkeríti nekem azt a férget! Ízekre akarom szedni azért, amit tett velem! - dühétől valósággal sistergett körülötte a levegő. - De már rendbejöttél, Mandalore! - mondta Arion. - Persze, hogy nem mindegy, de előbb-utóbb úgyis előkerül, akkor majd ráérsz ízekre szedni anélkül, hogy jutalmat kellene adnod bárkinek is érte. Van most egyéb gondod Nihiluson kívül. Hisz a dolgok végülis rendbejöttek. - Nem, Arion, nem jöttek rendbe! Igaz, hogy tényleg sok gondunk van, de Nihilus utolsó akciójával betelt a mérték! És semmi garancia nincs arra, hogy legközelebb nem fog ennél is durvább dolgot csinálni! Végül eljutunk majd oda, hogy egymásban sem merünk megbízni! Saborra, Eshok, hogy áll a védelmi rendszerünk? - A Központ védelme száz százalékban biztosított, uram - közölte Saborra. - Most a hálózat kiterjesztésén dolgozunk a távolabbi települések felé. - Rendben. Mindent megkaptok, amire csak szükségetek van, de ha ennek ellenére újabb sith támadás következik be, nem állok jót magamért! - Fölösleges fenyegetőznöd, Mandalore! - mondta Saborra nyugodtan. - Tudjuk, mekkora felelősség van rajtunk. Eddig se a hozzá nem értésünk miatt következett be támadás. Visas árulók segítségével jutott keresztül a biztonsági rendszerünkön, nem azért, mert az nem volt működőképes, a Solter pedig a nagy távolság miatt nem is tartozik rendszerünk védelme alá. - Mindkét dologban igazad van, Saborra. Haragom nem is ellened irányul, hisz neked sikerült végre megtörnöd ezt az átkot, melyért iszonyú árat fizettem… - Calborn, fiam - mondta szelíden Sylas. - Most másra kell koncentrálnod! Gondolj arra, mekkora előrelépés az, amiért eddig megfeszítetten dolgoztál! A Pharanox kereskedelmi központ beindítása hatalmas lehetőségeket és fejlődést rejt magában birodalmunk számára, és ezért egyedül csak neked lehetünk hálásak! Soha ilyen uralkodónk nem volt még, aki fiatalsága ellenére ennyire józanul látja egy mérhetetlen veszteségeket okozó vesztes háború után, hogy le kell térnünk az eddigi útról, és meg is találta azt az ösvényt, amely a helyes irányba vezet. Igaz, hogy a sithek fenyegetése és Nihilus próbálkozásai nagyon megnehezítik a dolgunkat, de ebből az utolsóból is győztesen kerültél ki… - Győztesen? Azt nem mondanám. - Fiam, megértjük az indulatodat, de ép tudattal tértél vissza közénk, és mert mindegyikünk tudja, hogy nem te voltál a hibás, mindent jóvá tudtál tenni! - Nem tudtam jóvátenni, Sylas. Elveszítettem a lányodat. - Nem veszítetted el - mondta Larsen. - Seyda megértette, min mentél keresztül. - Igen, megértette - mondta Calborn keserűen. - Csak nem tudta feldolgozni! Sylas megcsóválta fejét: - Miért hiszed ezt ilyen makacsul? Seyda nem fordult el tőled, a szívét nem adta más férfinak! - Nem is tudta volna! Mert az a szív már megfagyott! A lányod frigiddé vált, Sylas, a fájdalom érzéketlen szoborrá változtatta! Dühödten az asztalra csapott: - Ha a kereskedelem beindul, többi klánunkkal együtt, és Dodonna admirálissal szövetségben hatalmas flottát szervezek! Meglátogatjuk a malachori akadémiát, megkeressük benne Treyát, kifüstöljük onnan sith jedijeivel és asszasszinjaival együtt! Ha Nihilus ott lesz, végzünk vele. Ha nem találjuk ott, gyilkos hajszát indítunk utána. Malachorhoz azonban szükségünk van a két legjobb jedi támogatására, de legalább az egyikére. Saborra, küldj ki hosszútávú felderítőket, próbáljanak Revan és a Kitaszított nyomára akadni! De te magad add a szájukba, hogyan beszéljenek a jedikkel! Ha az ő ostobaságuk vagy faragatlanságuk miatt veszítjük el Revanék jóindulatát, amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk, én leszek a hóhéruk, megértetted?! - Igen, Mandalore. - Jó. Akkor most beszéljünk… - Mandalore! - jelentette egy gárdista. - Asszonyod kér bebocsátást a tanácsterembe. Azt mondja, nem akarta zavarni a tanácskozást, de nagyon fontos, amit mondani akar! - Az istenért, egyáltalán hogy merted a Calorádat föltartóztatni?! Azonnal engedd be! Ezzel Calborn fölpattant helyéről, és maga sietett az ajtóhoz. A jelenlévő vezetők is felálltak, a telrevani őrharcosok pedig vigyázzban fogadták belépő úrnőjüket. Seyda fekete lanilinban volt, de páncél nélkül, tehát nem gyakorlatozásról jött. Éjszínű haja szigorú fonatba csavarva feltűzve. Szeme karikás volt, arca fáradtnak tűnt. Calborn bevezette a terembe, és a helyére kísérte. - Jó reggelt mindenkinek! - mondta a Calora. Testőrei elhelyezkedtek mögötte. Seyda a férjére pillantott, majd a többi vezetőre: - Tudom, hogy a tanácskozást tilos bárkinek megzavarnia, de azért kellett most idejönnöm, hogy meg tudjátok vitatni, amit mondani szeretnék. Tegnap este Mandalore arról beszélt, hogy gyógyszereket akar vásárolni, és köztársasági szakemberek segítségével orvosokat akar képeztetni. Ez azonban hosszú folyamat, és úgy tudom, kevés a civilek száma is ahhoz, hogy elvonjuk őket az ipari és a mezőgazdasági munkáktól. A gondolat azonban bennem maradt, és bár ennek álmatlan éjszaka lett az ára, találtam megoldást. Gyógyító automata! Az Univerzum energiáját gyűjti össze, és hasznosítja úgy, ahogyan a jedik teszik. Mindegy, milyen jellegű a baj, ez az energia hatásosan gyógyít. Ilyet bárhol föl lehet állítani, és bármennyit lehet másolni a prototípusról! Ezután az érdekelt, hogyan lehet összeállítani egy ilyen automatát. T3-M4, akit Canderous külön megrendelésére gyártottak Tarison, csúcsasztromechanikai droid. Elmondtam neki, mit akarok, de mivel nem értettem a csipogását és a füttyögését, visszakapcsoltam HK-47-t, ő tolmácsolt nekem. T3 elvégzi a szükséges számításokat, összeállítja a tervrajzot, nekem csak alkatrészeket kell biztosítanom, és az összeszerelésnél is ott kell lennem. Persze szívesen fogadnám Saborra segítségét - tette hozzá szégyenlős mosollyal. A felderítő főparancsnok megnyugtatóan bólintott neki. - A prototípus napokon belül elkészülhet - folytatta Seyda. - Annyira boldog voltam, hogy a droidokkal újra és újra megtárgyaltam a működési elvet. És egyszerre rádöbbentettek, hogy a legfontosabb hiányzik az automata működéséhez! - Mi hiányozhat még, te kis zseni? - mondta Saborra. - Mandalore bármilyen alkatrészt be tud szerezni nekünk az összeállításhoz! - Nem alkatrész hiányzik - rázta fejét Seyda, és ebben a mozdulatban felidéződött az egykori kislány, aki lelkesen magyarázza a komoly műszaki felderítőknek, mire sikerült rájönnie. Calborn szíve akkorát dobbant e kedves, kislányos mozdulat láttán, hogy valósággal fájt! Annyira imádta asszonyát e pillanatban, hogy legszívesebben karjába zárta volna, hogy addig csókolja forrón, míg végre felolvasztja jéggé dermedt szívét. - Az automata csak akkor kezd működni, ha megfelelő impulzus éri - folytatta Seyda, érezve, hogy minden tekintet érdeklődve csüng rajta. - Ha megkapja ezt az impulzust, akkor képes lesz elkezdeni az energia gyűjtését. És itt álltam meg. A jedik meditációval, tehát bizonyos agytevékenységgel tudják megindítani az energia áramlását. Ez az agytevékenység adja az impulzust, hogy az energiához hozzáférjenek és feltöltődjenek. Az automata viszont nem tud meditálni… - Te kicsike! - szólalt meg Arion gyanakodva. - Ugye nem azt akarod mondani… - De igen, Arion! - mondta Seyda. - Azok a krinek a falban… élő tudatok. Ők képesek lennének egy automatába építve megindítani az energia áramlását! Akkora lett a csend, hogy a nyitott ablakokon behallatszottak a jókora távolságban lévő nagy gyakorlópályán pattogó vezényszavak. - Nem tagadom, ez rendesen fejbevert! - nyerte vissza hangját elsőként Larsen. - Élő tudattal vezérelni egy droidot! - Nem olyan borzasztó, mint első hallásra tűnik! - vigasztalta Seyda. - Miután ez eszembe jutott, igyekeztem újra fölvenni a kapcsolatot a krinekkel, hogyan vélekednek erről, bár nekik már úgyis mindegy! - Nem egészen, kislányom! - vetette ellen Sylas. - Felejtésről, megsemmisülésről és nemlétről beszéltek! - Ez igaz, de ha bekerülnek az automatába, másképp fognak érezni, ezt el is mondtam nekik. A tudatosan érző, kommunikáló személyiségük valószínűleg megsemmisül, mert a gép átveszi a vezérlést, ők tehát a nemlétbe zuhannak. A mechanizmus egyszerű. A gép programja ingert ad a tudatnak, s az vibrálni, pulzálni kezd. Ez a pulzálás, hasonlóan a meditációs agytevékenységhez, elindítja az energiaáramlást. A meditáció egy másik tudatállapot. Ha belemerülsz, mindent másképp fogsz föl! Olyan, mintha állandó békét álmodnál. Mert ott csak az van. Az áramló energiát az automata energiaelnyelői felfogják, tárolják, hasznosítják és amikor az automata gyógyító-ablakát kinyitod, ez a tömény energia kiárad a betegekre! Egyszerre többet is képes meggyógyítani, aki a hatósugarában van! Mivel az Univerzum energiája nem fogy el, az automata elméletben örökéletű, nem számítva persze a kopások miatti időnkénti alkatrészcseréket és javításokat. A nevéről annyit, azért beszélek automatáról, mert állandóan ismétlődő munkát végez. Ez a ciklikusság különbözteti meg más droidoktól - szünetet tartott. - Először azonban meg kell keresnünk a krineket, hogy kézzelfoghatóan láthassuk, mekkorák, miben vannak, és azt is ki kell találnunk, hogyan lehet őket beépíteni az automatába! Mivel automatánként kell egy krin, csak annyi automatát tudunk létrehozni, amennyi tudatunk van. Ezért kifaggattam a krineket, mennyien vannak. A válasz megdöbbentett! A krandokkal való kapcsolaton keresztül többszáz világról tudnak, ahol krandok garázdálkodtak és tartalékként mindenhol hagytak ilyen krineket maguk után! Tízezrével! Csak meg kell keresni és összeszedegetni őket. Az egész birodalmat el lehet látni gyógyító automatákkal! Az azonos technológiával készített krinek megérzik egymás jelenlétét, függetlenül attól, milyen fajhoz tartoznak. Ha tehát tudatot kell keresnünk egy-egy automatához, nincs más dolgunk, mint krint vinni magunkkal és ő kapcsolatba lép velünk, ha sorstársára bukkan. A teljesen kiirtott világokban, amilyen Trandon és Vilanor II, sokkal könnyebben találunk krineket, mert nincsenek elrejtve, mint az újra benépesült világokban. - Kislányom, nem érzed, milyen szörnyű dolgokról beszélsz ekkora lelkesedéssel? Ez etikai, morális kérdés! Seyda hirtelen Sylas felé fordult, szeméből könnyek indultak meg: - Etika? Morál? Ti ismeritek ezt a két szót? Akkor miért kértétek a Kitaszított segítségét, aki csak azért pusztított el milliárdnyi életet, hogy titeket eltaposson, vagy Revanét, aki szét akarta zúzni egész világotokat, hogy térdre kényszerítsen benneteket, ugyanakkor miért ítéltek el engem, aki mindig szerettelek titeket?! Olyan dolgokat állítok a szolgálatotokba, amiket nem én öltem meg, de ha már úgyis elpusztultak, fölhasználom őket, hogy akkor is meggyógyuljatok, amikor én már nem leszek… Kitört belőle a zokogás. Hátralökte székét, és kiszaladt a tanácsteremből, mögötte testőrei. Mandalore követte őket, Lantisolék pedig az ő nyomába eredtek. Végül azért sikerült csak utolérniük a Calorát, mert a palotaőrség elállta az útját, és próbálták megnyugtatni. Seyda nem menekült tovább. Görcsösen sírva dőlt a falnak. Arcát tenyerébe temetve lassan csúszott le a fal tövébe. Az eltelt hónapok keserűsége, a szigorú napirendhez igazodó folyamatos, feszített munkatempó, az álmatlanul töltött éj, és a csalódottság, amiért épp az apja ítéli el őt, kimerítette szervezetét és érzékeny idegrendszerét. A testőrség utat nyitott az uralkodónak. Calborn némán hajolt le asszonyához, és fölemelte. Seyda átkulcsolta férje nyakát, és vállára hajtotta fejét. Sírása lassanként alábbhagyott. Mire Calborn fölért vele saját szobájába, Seyda már aludt. Mandalore letette ágyára, lehúzta csizmáit, majd ráterített egy könnyű takarót. Figyelte, hogyan válik mind nyugodtabbá a lélegzete, aztán kifordult a szobából: - Vigyázzatok rá, Dandor! Ha fölébred, mondjátok meg neki, több információra van szükségem a gyógyító automatájáról, hogy előkészíthessem a gyártást! - ezzel visszatért a tanácsterembe. - Mit csinál? - faggatta Sylas aggódva. - Elaludt - ült vissza a helyére Mandalore, és végignézett a várakozó arcokon. - Igaza van Sylasnek, hogy ez etikai kérdés, de az is igaz, hogy a köztársaságtól és a jediktől is elfogadjuk a segítséget, ha érdekünk kívánja, ezen tehát lépjünk túl! Engem inkább ennek a technikának iszonyatos végterméke rendít meg. Mégis annak a híve vagyok, hogy azt az automatát építsük meg. Legalábbis a prototípusát. Saborra, ehhez én is kérem a segítségedet! Ha működés közben látjuk, minden további kérdésünkre választ kapunk, és Seyda megnyugszik, ami számomra mindennél fontosabb! Minden cselekedetével minket félt, minket véd. Hogy ehhez a krineket használja föl, melyek belőlünk iszonyatot váltanak ki, az más dolog. De talán igaza van abban, hogy a krineknek is jobb lesz az állandó nyugalom, mint ez a félig éber, félig öntudatlan állapot. Ha Seyda fölébred, kifaggatjuk a részletekről, mire van szüksége. Bizonnyal megtudhatnánk Revan droidjától is, de inkább Seydával társalgok, mint egy harci droiddal, amit Revan ellenünk vetett be a háború alatt. Ki van más véleményen? - nézett körül. - Engem Seyda teljes mértékben meggyőzött, döbbenetesen okos és felkészült még most is; inkább a technikai kivitelezés érdekelne! - mondta Saborra elgondolkodva. - Vajon hogyan szedünk ki a falból egy tudatot? - Jó kérdés - csatlakozott Larsen. - De feltételezem, ahogy berakták, úgy ki is lehet venni! Talán valamiféle tartóban van, azzal együtt falazták be. - De ki falazta volna be? Krandok? Arion, jelentették az őrharcosaid, hogy szárnyas lények röpködnek a főváros fölött? - Ne csinálj ebből viccet, Eshok! Szerintetek mit lehet kezdeni ilyen szuper technika ellen? - Engem még most is az érdekel, mikor és hogyan kerültek ide a központba! - Mandalore nyugtalannak tűnt. - Hol lakik az előző tulajdonos? - Serger intézte a vásárlást - jegyezte meg Arion. - De megvannak az adatok. Mire vagy kíváncsi, uram? Hogy miért adták el a házat? - Igen, Arion. Hogy tudtak-e a krinekről? - Ezt épp megérdeklődheted a régi tulaj rokonától is! - jegyezte meg a biztonsági parancsnok. - Őt véletlenül tudom, hol lakik a városban, mert én beszéltem vele először, mikor a házról kértem tájékoztatást. - Remek - állt föl Mandalore. - Látogassuk meg! Aztán majd meglátjuk! - Akkor gyere, uram! - mondta Arion, és előreengedte az uralkodót, aki még visszaszólt: - Larsen, tiéd a Palota! - Mint mindig! - vigyorgott a biztonsági parancsnok. - Ne is csodálkozz! Te tehetsz róla, hogy Canderous és Calborn mindig rád tukmálja a felelősséget! Te kényeztetted el őket! - Túl nagy a szád, Arion! - hallatszott a folyosóról Mandalore hangja. - Gyere, szedd a lábad! Arion könnyen odatalált az idősödő rokonhoz, aki a kertjében gyomlált hátul. Megrökönyödve bámulta a kertjébe lépő kékpáncélú őrharcosokat, akik egy büszke nagyúrnak nyitottak utat. A büszke nagyurat nem volt nehéz felismerni ezüstszínű páncéljába vésett Mandalore-jelvényéről. Az öreg térdreesett rémületében: - Mandalore, maga a nagy Mandalore! Én nem csináltam semmit, uram… - Miből gondolod, hogy csináltál, és azért jöttem hozzád? Miért vagy ennyire rémült? - Én csak megmutattam azt a házat… ennek az őrharcosnak… - Arionnak? Hát ilyen jól emlékszel rá? Szóval akkor mégis tudsz valamit arról a házról, hogy ennyire ideges lettél! - Én nem tudom, Mandalore, nem tudok semmit, csak azt, hogy az unokatestvérem meg a felesége nem tudták eladni! - Miért akarták eladni? - faggatta az uralkodó, intve neki, hogy álljon föl. - Mert valami nem hagyta őket aludni… - Mi volt az a valami? - Én nem tudom, Mandalore, csak azt tudom, hogy valami nyugtalanítót éreztek abban a házban, a nagyobbik hálószobában! - Az Seyda szobája - jegyezte meg halkan Lantisol. Calborn a testőrkapitányra pillantott, majd vissza az öregre: - Mióta laktak a rokonaid abban a házban? - Úgy negyven éve vették. Mióta összeházasodtak. - És mióta érezték azt a nyugtalanítót? - Én nem tudom, Mandalore, csak azt tudom, hogy hat hónappal ezelőtt eljöttek hozzám, és azt mondták, hogy elköltöznek, és rám bízták a házat, hogy keressek rá vevőt, mert nem bírnak ott maradni, mert egyre érzik azt a nyugtalanító valamit. - Szóltak róla valakinek? - Hogy mertek volna szólni, uram?! Hát akkor ki lesz az az őrült, akire rá tudják sózni a házat! - Hát egyet sikerült találnotok! Engem! - jegyezte meg Arion. - Én kerestem házat az úrnőnek, és ti szemrebbenés nélkül eladtátok. Most boldogok vagytok, hogy sikerült rásóznotok arra a nemes lelkű kis Calorára, aki gyógyítani akart benne? - Dehogy vagyunk boldogok, őrharcos úr! De azt gondoltuk, talán mást nem fognak zavarni! Ha odaviszem a vevőt és megérzi, úgyse fogja megvenni! Ha meg nem érez semmit, akkor meg minek hívjam föl a figyelmét rá, há’ nem igaz? Az uralkodó figyelmesen nézte az öreget: - Azt mondtad, negyven éve ott laktak, de csak fél évvel ezelőtt kezdte nyugtalanítani őket valami. Tudsz róla, hogy volt-e látogatójuk abban az időszakban, amikor nyugtalanok lettek? - Azt én nem tudom, Mandalore, mert nem szoktunk nagyon sűrűn átjárogatni egymáshoz. Ők is élték az életüket, meg én is az enyémet. - Te is érezted azokat a nyugtalanító dolgokat? - Én nem éreztem, Mandalore, mert én be se mentem, csak amikor jött vevő, beküldtem a házba, hogy nézzen körül. Nem volt sok vevő, de egyikük se mondta meg, hogy miért nem veszi meg, hogy megijedt attól a nyugtalanító valamitől, vagy csak nem tetszik neki a ház, én meg nem kérdeztem tőlük. Arion szeme hirtelen kérdőn az uralkodóra villant. Calborn intett, hogy beszéljen. A biztonsági parancsnok az öreg elé cövekelte magát: - Mondd csak, gazdag az unokatestvéred? - Hogy lenne gazdag, őrharcos úr! Há’ te is láttad, milyen állapotban volt a házuk! Annyi pénze se volt, hogy rendbehozassa! - Akkor hogyan költözhetett vadonatúj házba, ahol az úrnő és Serger járt nála?! És miből rendezte be azt a házat új bútorokkal?! Minden bútort, edényt, személyes holmijukat, de még a ruháikat is itthagyták! Azt meg én láttam, mert én irányítottam az átépítési munkákat, és tömérdek szemetet kellett innen elhordatnom! Neked nem tűnt föl, hogy az ágrólszakadt rokonod palotát vett magának? - Nem, uram, mert én nem mentem el meglátogatni őket oda, a világ végére, ahova költöztek! Calborn az öreg arcához hajolt: - Mégegyszer megkérdezem; tudsz-e arról, hogy szokatlan látogató járt volna náluk, mielőtt azok a nyugtalanító dolgok elkezdődtek? - Nem tudok róla uram, de attól még lehetett szokatlan látogatójuk. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy eladjam a házat, és én el is adtam sikeresen! Arion e szó hallatán hirtelen megmarkolta az öreg horpadt mellén a ruhát, és Calbornra nézett: - Mi legyen vele, uram? Dobjuk ki a maalrasoknak, vagy inkább a bomákat etessük meg vele? Pillanatok alatt tócsa állt az öreg lába alatt, és orrfacsaró bűz jelezte, hogy egyéb testfunkcióit sem tudja szabályozni. - Engedd el, Arion! - mondta az uralkodó. A parancsnok megrázta, és undorodva ellökte magától az öreget. Mandalore hátat fordított, és kíséretével együtt távozott: - Valamit nem értek - csóválta fejét. - Ti semmi zavarót nem éreztetek abban a házban? - Nemigen, uram - vont vállat Arion. - Talán kicsit nyűgösebbek voltunk, de semmi egyéb. Mi nagyon sokat vagyunk együtt. Egymás erőteljes, határozott kisugárzását annyira megszoktuk, hogy az mindent háttérbe szorít. Apróbb kellemetlen érzetekre nemigen vagyunk fogékonyak. Seyda viszont jedi, és mint ilyen, fokozottan érzékeny, mondhatnám, túlérzékeny, ő azért volt nyugtalan. - Ez az - dünnyögte Calborn. - Csakhogy ezek az öregek nem jedik, mégis idegesek lettek tőle, és minden erejükkel titkolni igyekeztek, ahelyett, hogy a hatóságot képviselő őrharcosoknak jelentették volna, nézzenek már körül abban a házban! Ez teljesen helyénvaló reakció lett volna abban az esetben, ha tényleg nincs titkolnivalójuk… - Eszerint volt, uram! - vetette közbe Lantisol. - Vagy kényszerítették őket, hogy eltűnjenek abból a házból, mert valami céljuk volt a házzal… - Igazad van, fiú! - pillantott Mandalore a testőrkapitányára. - Érzem, hogy valahogy ezek a dolgok összefüggnek… talán azzal a másik házzal is, a Keleti Kapunál, ahol Lylthiát fogva tartották, tudva, hogy Seyda oda fog találni, és ez a ház, amit épp Seyda akart megvenni… vajon ki lehet az, aki ennyire Seyda eszével tud gondolkodni és így irányítja az eseményeket… - Csakhogy akik Lylthiát elfogták, sithek voltak! - emlékeztette Arion. - Itt viszont nincsenek sithek. Seyda érezné őket, ahogy a Keleti Kapunál is megérezte a jelenlétüket! - Mondjátok, Seyda házának van pincéje? - Minden bizonnyal, uram! - bólintott a biztonsági parancsnok. - Miért jutott ez eszedbe? - Azért, mert krandokat Telrevan Központja még csak nem is látott, így azt kell feltételeznünk, hogy a krinek még az ősi időkben kerültek ide! - mondta Mandalore elgondolkodva. - De akkor hogy kerültek a falba? Mondjuk, valaki máshonnan hozta ide, és az építkezéskor falazta be őket! Ez a ház nem ősi építmény, mondjuk hatvan éve építették, több nemigen lehet, ahogy elnéztem. Ha valóban hatvan évvel ezelőtt kerültek a falba, miért csak fél évvel ezelőtt kezdték idegesíteni a lakókat? Eszerint fél évvel ezelőtt falazták be őket, amit a tulajdonosnak illett volna észrevennie, vagy pedig valóban ősiek! Valamiért fölébredtek vagy fölébresztették őket. Akkor viszont nem lehetnek a falban! Ezért jutott eszembe az a megoldás, mi van, ha a fal alatt húzódik egy pince vagy üreg, ahova fél éve valaki elhelyezte a krineket, és onnan sugárzik föl a falba közvetlenül a jelenlétük? - Huh! - rázkódott meg Arion. - Nagyon bizarr dolgokról beszélsz! Ez az egész krin-história kezd már nekem is az idegeimre menni! - Nnna, fiúk - mondta Mandalore. - Akkor gyerünk, és nézzünk körül abban a házban, mielőtt elkezdenénk szétverni! - Várj, uram! - tartotta vissza Lantisol. - Én Saborrát is hoznám azzal az okos kis kütyülékével együtt! Sose tudni, mit találunk még! - Igaza van Lantisolnak, uram! - csatlakozott Arion. - Én meg odarendelek pár jókötésű fickót erősítésként! Tudod, mi elég maradiak vagyunk, akiknek tökéletesen megfelel az ősi mandalore-i rendszer, és nem akarunk változtatni rajta! És igencsak ragaszkodunk a jól bevált uralkodónkhoz is! Megerősítem a környéket, mielőtt mélyebbre kezdenénk ásni!

2007.07.28. 11:20

Sziasztok! :-D Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 44. részét! Köszönöm! :-)   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mandalore párbajra hívja Seydát, hogy harcosként tesztelje, este pedig táncolni viszi... Stel öngyilkosságot követ el... Joles, az öreg Tedin könyvelője, aki az elmebefolyásoló parancsot a Palotába hozta kéréssel fordul az uralkodóhoz...   A kis jedi úrnő - 44. rész   Seyda ezen az estén nehezebben aludt el. Megpróbálkozott azzal, hogy fölvegye a kapcsolatot háza lidérceivel, de csak nyugtalanító jelenlétüket érzékelte, most sem reagáltak tapogatózó gondolataira, ahogy idejövetele első heteiben sem. Mikor hiábavaló kísérletei végén sem tudott elaludni, kiment testőreihez. Hosszan nézte őket, és eszébe jutott az előző este, amikor olyan elszántan védelmezték őt saját uralkodójuktól is, pedig ezzel életüket tették kockára! - Nagyon bátrak voltatok! - szólalt meg hirtelen, félbeszakítva őket. - Szembeszálltatok Mandalore-ral a védelmemben! Volt erre valaha is példa a birodalom történetében? Még nem tudom, hogyan, de meg fogom nektek hálálni! - Nincs mit meghálálnod! - mondta Davrel elkomolyodva. - Azt hiszem, a többieknek sincs egyéb kívánsága azon kívül, hogy ezután is téged szolgálhassanak! A Calora testőrségéhez tartozni olyan kiváltság, melyért millió és millió őrharcos irigyel bennünket ebben a birodalomban, de te ráadásul olyan úrnő vagy, akit csak őszinte odaadással lehet szolgálni, nem kötelességből, és nem parancsra! Engem a halálból is visszahoztál! Még mindig én tartozom neked! Seyda végignézett az arcukon, és látta rajtuk Davrel szavainak megerősítését: - Köszönöm - mondta, majd visszatért szobájába. Rövidesen sikerült végre elaludnia. Hajnalban a szokott időben ébredt. A meditáció és a reggeli után Dandorékkal, Handonékkal, és fiaival együtt kiment a kis gyakorlópályára. Most Lenia is velük tartott. Seyda önkéntelenül is elmosolyodott, látva, hogy Dandor úgy bánik gyermeket váró asszonykájával, mintha az egy óvatlan érintéstől eltörhetne. Leniát még jobban megszépítette az anyaság, szívesen foglalkozott az ikrekkel, a kicsi uralkodópalánták már ismerték a hangját. Élénken viháncoltak, és nagyokat kacagtak, ha meglátták, meghallották jövetelét. A babák kedvencei közé tartozott Dandor, Tairon és Handon is. Mióta Lylthia férjhez ment, kevesebbet tartózkodott barátnői társaságában. Ilyenkor még aludt, hisz különösebb tennivalója nem volt, miután Arionnal együtt megreggelizett, és férjét elengedte a tanácsterembe. 9 óra körül érkezett a szobalánya, az rakott rendet. Lylthia sosem hagyta ki a csöppségek meglátogatását, játszott velük, és Salinát faggatta, mit kell majd tennie, ha neki is lesz kisbabája. Rendszerint délig ott is maradt. Délben Arion érte jött, hogy ebédelni vigye, ilyenkor ő is elszórakoztatta egy kicsit a babákat. Seyda sokat időzött Larinnánál, aki maga táplálta kisbabáját. Larinna igazi anya volt, Seyda elnézegette, hogyan eteti, pelenkázza, fürdeti, altatja kisfiát, hallgatta, hogyan beszélget vele. Ő mindebből kimaradt. Mások nevelték, gondozták gyermekeit, számára alig voltak többek, mint azok a gyermekek, akik az ő segítségére szorultak kint a városban. Ez néha keserűséggel töltötte el, de a gyógyultan távozók hálás mosolya megvígasztalta. Mert hisz gyógyítani csak ő tudott egyedül, más nem tudott segíteni a lázas, beteg gyermekeken, akiket aggódó szüleik hoztak el hozzá reménykedve. Ez a tudat kissé megnyugtatta. Larinnát és kisfiát állandó ellenőrzés alatt tartotta, amit akkor is megtett volna, ha nem ígéri meg Canderousnak, hogy felügyel a családjára. Astrila is állandóan a babák körül sürgölődött, készülve saját anyaságára. Gyenge, törékeny szervezetét annyira megviselte a terhesség, hogy Seyda féltette őt és folyamatosan erősítette. Astrila hamarosan erőre kapott. Larsen boldog volt, és nem tudta, hogyan köszönje meg úrnőjének. Seyda elhárította a köszönetet, újra emlékeztetve a fővezért helsai fogadtatására. Az őrharcosok persze Seyda minden cselekedetéről tudtak, és soha Calorát olyan tisztelettel nem vettek még körül, mint ezt az önzetlen kis jedi úrnőt mandalóriai őrharcosai. A mai reggelen Seyda a bemelegítő körök és hajlékonysági gyakorlatok után jólesően hallgatta a dicséretet Handontól, aki megállapította, hogy a Calora ma különösen jó formában van. Seyda fölvette cratariját a földről: - No, ki akar ma vívni velem? - kérdezte szokott kedves mosolyával, bár a válasz egyértelmű volt. Délelőtt nem volt igazi ellenfele, hisz a helsai mesterkardforgatók közül Larsen ilyenkor még a tanácsteremben időzött, Teregril délutános volt, Lantisol pedig Mandalore délelőttös testőrségét vezette. - Én! - mondta most mégis egy hang. Seyda meglepetten fordult meg. Az uralkodó közelebb jött. Semmi jel nem utalt öltözékén Mandalore-i mivoltára. Ezüstlila gyakorlópáncélban volt. Éppen úgy nézett ki, mint évekkel ezelőtt, amikor Seydát megtalálták Helsa közelében: - Én elfogadom a kihívásodat, Calora! De aztán én hívlak ki közelharci párbajra. Vállalod? Seyda tétovázott. Sosem jutott eszébe, hogy vezér ellen harcoljon, az pedig még kevésbé, hogy az uralkodó ellen álljon ki. Legelső találkozásukat kivéve nem látta még Calbornt harcolni, de hallotta, hogy kiváló kardforgató, és kiváló közelharcos. Fürkészőn nézett a szemébe. Vajon mit akar? Bosszút állni asszonyán a sértésért és megalázni őt? Vagy meg is akarja ölni? Ezzel csak teljesítené Seydának tett egykori ígéretét. Seyda a testőrökre pillantott, de az ő arcukon is tanácstalanság tükröződött. Sem Dandorék, sem Handonék, sem Lantisolék nem voltak fölkészülve uruk szeszélyes viselkedésére. Lenia is riadt volt, látva Mandalore kifürkészhetetlen arcát és sötét szemét, mellyel asszonyát figyelte. Seyda bólintott: - Vállalom, uram. - Calora - mondta az uralkodó. - Ha neked tett ígéretemet akarom teljesíteni, akkor is vállalod a küzdelmet? Seyda teste megfeszült. Calborn szavai azt jelentik, hogy életre-halálra akar küzdeni. - Nem, uram - engedte le cratariját. - Azt az ígéretet én követeltem ki tőled, tehát elfogadom a végrehajtását! Harc nélkül! - Nem félsz meghalni, ha úgy döntök, most hajtom végre rajtad? - kérdezte Mandalore. - Nem, uram - Seyda letérdelt az uralkodó előtt, dupla pengéjű kardját a lába elé tette a földre, és lassan lehajtotta fejét. - Még megérinteni sem akarom fegyveremmel uralkodómat, nem, hogy megsérteni! Gyermekeid, akiket akartál tőlem, egészségesek. A szíved elfordult tőlem. Elérkezett az idő, hogy teljesítsd az ígéretedet! Calorája több is lehet ennek a birodalomnak egy uralkodói korszakon belül, de Mandalore-ja csak egy! - Calora! - mondta Calborn. - Nemességedet bizonyítja, hogy nem akarsz uralkodódban kárt tenni, bátorságodat bizonyítottad, hogy kész vagy a halálra, ha úgy kívánom. De én most csak harci tudásodra vagyok kíváncsi! Seyda megfogta cratariját és felállt: - Arra készen állok, uram! Egyszerre tört föl a megkönnyebbülés sóhaja az őrharcosok melléből. Seyda harcállásba helyezkedett. Vele szemben Calborn is elfoglalta helyét. Seyda sejtette, hogy Mandalore harcmodora az őrharcosokén alapul, tehát neki most az őrharcosok eszével kell gondolkodnia, ha meg akarja állni helyét az uralkodóval szemben. Calborn gyors volt; olyan váratlanul és akkora erővel támadott, hogy Seyda csaknem kibillent egyensúlyából. Nem tartott sokáig az összecsapás. Seyda előtt gyorsan nyilvánvalóvá lett, hogy férjével szemben alig van esélye. Calborn nagyszerűen bánt ősei kardjával, és könnyedén tért ki a súlyos cratari csapásai elől. Seyda érezte, hogy Calborn igazi küzdelmet akar, de nem akarja kifárasztani asszonyát. Az uralkodó váratlanul hátraugrott, és leengedte kardját, jelezve, hogy befejezte a párbajt. - Nagyon ügyesen bánsz a karddal, Calora! - mondta elismerően. - De idegen módszereket még nem nagyon ismersz! Megtisztelnél vele, ha az én stílusomból is beiktatnál néhányat saját technikáid közé. Szívesen állnék rendelkezésedre, hogy tanítsalak. Gondolom, most neked is szükséged van egy kis pihenőre a közelharci párbaj előtt. Fejet hajtott asszonya előtt, és odament a három hadonászó kisbabához, akik fülüket hegyezve figyeltek eddig a kardcsörtetésre. Fölébük hajoló apjuk hangját és arcát is megismerték, hisz ha itthon volt, naponta látogatta meg őket az eltelt hónapok alatt. - Nagyszerű kölykök vagytok! - mondta nekik, és ők kacagtak rá, mintha módfelett mulatságos dolgot hallottak volna. Mandalore Leniára pillantott, aki Nastort dajkálta: - Igazi kis gazfickók, mi? Dandoré se lesz különb, majd meglátod! Egy őrharcosnak erős, életrevaló gyereke kell, hogy legyen! Mint ő maga! Hisz ha ő maga nem lenne az, nem is lehetne őrharcos! A furcsa eszmefuttatás után a pálya felé fordult, tekintete asszonyát kereste, aki a füvön ült, pihenő meditációs testtartásban. Látva, hogy az uralkodó megindul feléje, fölállt. Tisztában volt azzal, ha már a kardforgatásban is ennyire nehezen boldogult férjével, a közelharci esélyei eleve kudarcra ítéltettek. A felderítőkkel és harcosokkal még képes volt elbánni Helsán, sokat tanulva az őrharcosok stílusából, de maguknak az őrharcosoknak már nem lehetett ellenfele, ahogy ezt tapasztalta az itteni gyakorlatozások alatt. Súlyuk, és hatalmas testi erejükre épülő fejlett technikájuk egyszerűen lehengerelte. Ismét harcállásba helyezkedett. Mandalore váratlanul támadott, de nem harcolt. Csupán bemutató jellege volt a mozdulatsornak, amit végicsinált. Bár Seyda fölfedezett benne néhány ismerős elemet az őrharcosok technikájából, a vezérharcosi koreográfiának hatvan százaléka ismeretlen volt számára. Azt azonban érzékelte, hogy Mandalore erejének apró töredéke is azonnal végezne vele, ha az uralkodó meg akarná őt ölni. Nem véletlenül képviselte az őrharcosok tudása a harci technika csúcsát a birodalomban, és nem véletlenül arattak sikert évezredeken keresztül a világok leigázása során, mind műszaki felkészültségükkel, mind fegyverhasználatukkal és közelharci tudásukkal. Amíg szembe nem kerültek a jedikkel… Mandalore ugyanolyan gyorsan fejezte be a küzdelmet, mint ahogy elkezdte. - Bár egyenlőtlen küzdelemre hívtalak ki, méltó ellenfél voltál, Calora! Hadd legyen még egy kérésem hozzád! Szeretnélek este elvinni táncolni. Velem jönnél, úrnőm? Seyda pillanatnyi habozás után bólintott. Mandalore fejet hajtott előtte: - Köszönöm, Calora. Este hét órakor az otthonod előtt foglak várni. Most mennem kell! - és távozott. Seyda vegyes érzelmekkel nézett utána. Hirtelen belehasított tudatába egy hang. Tudta, kitől jön, tisztán érezte. Szaladni kezdett a külső Palota felé. Testőrei gondolkodás nélkül eredtek azonnal a nyomába. Mandalore és kísérete, akik nem jártak még messze, csatlakoztak hozzájuk. Seyda senkiről nem vett tudomást, csak szaladt a hívó hang forrása felé. Nem kellett messzire mennie. Kopogás nélkül robbant be az egyik házba, és szobák során keresztül szaladt, míg kiért egy zárt kertbe, melynek mély vizű medencéjében egy nő vívta haláltusáját. - Stel! - az uralkodó és több őrharcos azonnal beugrott a medencébe. Mandalore és Dandor megragadta a kötelet, és mentesítve a súlytól Stel nyakát, melyen a feszülő kötél vércsíkot szántott, kiemelték a felszínre Stel fejét, hogy levegőhöz jusson. Lantisol kihúzta kardját, és elvágta a kötelet, melynek túlsó végére egy kő volt erősítve. A kötél azonban fennakadt a medence növényei között, így a kő súlya nem törte el a nő nyakát. A mély vízben talajt veszített Stel nem tudott kiszabadulni, és pánikba esett, így egyre jobban gyengülve fulladozott a medence közepén. Mire az öreg Tedin idecsoszogott, Stel már a medence mellett feküdt, és sikerült a lenyelt víztől megszabadítani. Seyda most a feje mellé térdelt, és kapcsolatot keresett a tudatával. Az öregember halkan zokogott, két őrharcos hátrább vitte és csöndben vigasztalta, hogy Seyda meg tudja gyógyítani az unokáját, de csendre van hozzá szüksége. Az öreg a fejét rázta: - De miért akarna segíteni az én drága kis unokámon… csak engednie kell meghalni és már nincs is vetélytársa többé… Xeren a fejét rázta: - Tedin - mondta nyugtató hangon. - Seyda nem ismeri a bosszú fogalmát. Neki az a fontos, hogy segíthet valakin, akkor is, ha az a vetélytársa. Ha Stelnek egy csöpp esélye is van az életre, Seyda meg fogja menteni. Ha mégsincs esélye, akkor sem Seyda bosszúja miatt fog meghalni. Mandalore Stel oldalánál térdelt, és óvatos mozdulattal igazgatta domborodó hasán a vizesen rátapadó ruhát. Dandor már visszahúzódott társai közé, és szánakozással vegyes dühvel nézett le a csinos, fiatal teremtésre: - Hát csak ennyire becsüli az életet ez a kis bolond, mikor ő maga is életet hordoz?! Hogyan lehet ekkora ostobaságot elkövetni? - a testőrkapitány mint megszállott nő-és gyerekpárti, elkötelezett híve volt a családnak. Ő is tudta, mint minden harcostársa, hogy mekkora értéket képvisel egy termékeny nő az utolsó háborúban jelentősen megfogyatkozott birodalomban. A bizonytalan kimenetelű szüléseknek és betegségeknek az orvostudomány hiánya miatt így is sok nő és gyermek esett áldozatul, ezért védték őket nagyon szigorú törvényekkel. Tedin öreg szeméből megállás nélkül folytak a könnyek. Xeren mozgást látott a szobába vezető ajtónál. Jóképű fiatal civil férfi jelent meg az ajtóban, arcán aggodalom: - Mi történt?! Xeren csendre intette, fejével a medence felé intett: - Úgy gondoljuk, Stel öngyilkos akart lenni. Az úrnő megérezte és idevezetett minket. Most gyógyítja Stelt. És te ki vagy? Tedin odanézett: - Ő Joles, a könyvelőm. A legjobb tanítványom… - Igazán? - billentette meg fejét Xeren. - Akkor te szoktál Eshokkal együtt dolgozni az utóbbi hónapokban? - Igen. Miért? Most már több őrharcos is körülvette és hallgatta őket. Lantisol érdeklődve nézte a fiatal könyvelőt és visszatartotta, látva, hogy Stelhez akar sietni: - Eszerint téged ért hónapokkal ezelőtt az a repülőgép-baleset, amire nem emlékszel, igaz? - Igaz, de neked mi közöd ehhez? - Közvetlenül semmi, közvetve annál inkább. Jó lenne, ha mielőbb fölkeresnéd Saborrát, ő érdekes dolgokat mesélne neked erről. - És mi van akkor, ha engem nem érdekel Saborra előadása? Lantisol arcáról fokozatosan tűnt el a mosoly. Mire a mondat véget ért, a mosoly is elfogyott: - Akkor az van, hogy mi mesélünk neked. Persze mi nem tudományosan, csupán a lényegre szorítkozva! - Mi bajotok velem? - tört ki a fiatalember, bár igyekezett fékezni indulatát. A civilek és harcosok kasztja közt óriási szakadék tátongott. Mivel a birodalom vezetése harcosok kezében volt, a civil foglalkozási területek is jobban háttérbe voltak szorítva, onnan a kiemelkedés, az elsimerés kicsikarása is nehezebb volt, mint a harcosoknál. Az ellentét a két terület között évszázadok alatt annyira elmélyült, hogy a civil férfiak már gyűlölték a sokszoros többségben lévő, állandó dicsfényben parádézó harcosokat, akiknek még a nők is hamarabb behódoltak, mint a békés, unalmas városi férfiaknak. Az erkölcsileg magasabb szinten lévő őrharcosok azonban a harcosoktól eltérően már tudatosan kerülték az ellenségeskedést. Számukra egy civil nem volt ellenfél, ezért értelmetlen lett volna kikezdeni velük erőfitogtatás céljából, de bennük azt is tudatosították, hogy a civilekre szüksége van a birodalomnak. Ipari és mezőgazdasági tudásukkal, hozzáértésükkel ők a hátország alapjai. Az őrharcosok egyúttal a birodalom rendfenntartói is voltak, akiknek illett szót fogadni, és tanácsos volt együttműködni velük. A birodalom biztonsága érdekében joguk volt bármilyen magánlakásba vagy kereskedelmi központba, szórakozóhelyre belépni, ha valakire valamiért gyanakodtak, viszont nem is éltek vissza egyértelmű fizikai és harci fölényükkel. Az eleve esélytelen gyermekek és nők bántalmazása eszükbe sem jutott. A civil férfiakkal más volt a helyzet. Keserűség diktálta provokációjukat egy bizonyos szintig az őrharcosok elég jól tűrték, mert ők is tudták, a háttérbe szorított civileknek nincs akkora esélyük az elismerésre, hírnév szerzésére, mint a szimbólummá lett páncélt öltő harcosoknak. De azért volt egy határvonal, amit csak azok kockáztattak meg az őrharcosok sértegetésével, akik úgyis be akarták fejezni az életet, csak gyávák voltak az öngyilkossághoz. Mert egy őrharcos fájdalmatlanul, egyetlen mozdulattal is tud ölni. De ilyen végletekig menő provokáció csak elvétve fordult elő. A civileknek azt kellett elsősorban megtanulniuk, hogy őrharcossal, ha valamiért gyanakszik, nem tanácsos kikezdeni, mert hátha van alapja a gyanakvásának. Joles azonban most nem érezte úgy, hogy joguk lenne felelősségre vonni, vagy akár csak faggatniuk őt, hisz semmit se csinált. Mandalore felállt, mire minden tekintet őrá szegeződött. Megpillantotta Tedint és a mellette álló fiatalembert: - Te ki vagy? - ismételte meg Xeren kérdését. - És mi dolgod itt? - Joles, vagyok, uram - mondta a fiatal férfi remegő hangon, melyben visszafojtott indulat érződött. - Tedin könyvelője. Stel meghalt? - Nem - mondta Calborn. - A Calora meggyógyította. Most néhány órát aludni fog. Miért érdekel téged? Tedin gyorsan előrejött: - Joles évek óta szereti Stelt, uram! De az unokám, amióta te először megjelentél az életében, téged szeret! Joles ennek ellenére is hajlandó lett volna most Stelt elfogadni a gyermekeddel együtt, de Stel, látod, mégis így döntött… Mandalore mereven nézte a fiatalembert. Seyda felállt Stel mellől: - Tedin, Stel legalább nyolc-kilenc óra hosszat aludni fog, ne ijedj meg, ez kell most neki! A kisbabájának sem esett baja. Összekapcsolódtam Stel tudatával. Öngyilkosságával senkit nem akart zsarolni, nem vádol senkit, csak nagyon el volt keseredve és úgy gondolta, ez az egyetlen megoldás, ami maradt neki. Nem hiszem, hogy újra próbálkozna, de jó lenne, ha őriznétek őt! És jó lenne Salina figyelmét is felhívni rá, hogy felügyeljen Stelre! Vannak már képzett szülésznői, azokból is ide tud küldeni valakit. Délután befejezem a gyógyítást a városban, azután idejövök, és megnézem Stelt. Ha kell, elaltatom, de nyugtató és erősítő energiával is feltöltöm. Arra neki is, a babának is szüksége van. Az öregember megragadta Seyda mindkét kezét: - Nem ismered a haragot, sem a gyűlöletet, sem a bosszút! Miből van a te szíved, Calora? - Azt hiszem, Tedin, ugyanabból, mint másoknak. Talán csak többre értékeli az életet, mint mások! - az uralkodóra pillantott. - Talán Mandalore-tól tanulta ezt, aki talált egy védtelen, kiszolgáltatott jedit, és bár megtudta tőle, hogy Revan testvére, nem állt bosszút rajta. Mandalore némán nézte asszonyát, aki ujjával megérintette az öregember arcát: - Meggyógyul az unokád. És megláthatod majd a dédunokádat is! - Joles-ra nézett. - Mindegyikünk elveszített valamit. Most az a dolgunk, hogy a széttört dolgokat összeillesszük. Mindig látszani fog rajtuk a törés helye, és újra meg kell tanulnunk bánni velük, de annyi értéket hordoznak már, hogy fájóbb lenne végleg lemondanunk róluk! - és csendben elment. A Calora távozása után Joles az uralkodó felé fordult, aki még az ajtót bámulta, ahol asszonyát eltűnni látta: - Mandalore, én szeretem Stelt. És szeretni fogom a gyermekét apaként helyetted, de te ígérd meg, hogy sosem fogod őt itt meglátogatni, ígérd meg, hogy sosem fogsz a lelkébe kételyt ültetni, hogy apja valójában nem az, akit ő annak hisz! - Ígéretet követelsz Mandalore-tól? Akarod Stelt és a gyermekét; én nem állok az utadba! Többet teszek ezért a gyermekért, mint amire bármely apa képes lenne Mandalóriában, de ígéretekkel ne próbálj engem megkötni! Azt pedig, hogy idejöhetek-e ezután, nem a te engedélyedtől teszem függővé! Nem fárasztom Tedint azzal, hogy ő vonszolja hozzám el magát a Palotába, mert te így akarod! Keress a városban olyan helyet, ahova szívesen költöznél Stellel, és ajándékba kapjátok tőlem új otthonotokat! De csak a szertartás után! Stel a feleséged legyen, ne a szeretőd, mert házasságról eddig még nem hallottalak beszélni! Ha csak ingyen ellátásra és otthonra fáj a fogad, azért játszod a szerelmest, akkor inkább most azonnal takarodj ki a Palotából és a városból, mielőtt én raknálak majd ki a maalrasok kedvenc vadászterületére! Mandalore ezzel faképnél hagyta és visszatért a Palotába. Azonnal összeköttetést keresett az űrkikötővel, ahonnan légi úton; majd a város Keleti, Nyugati és Északi Kapujával, ahonnan hanarjáraton el lehetett menni a városból. Nem is volt meglepve, mikor nem sokkal ezután az űrkikötőből jelentették, hogy a férfi, akire fölhívta a figyelmüket, el akarta hagyni Telrevan Központját. - Megkérdezte, miért tartóztattuk föl. Mit mondjunk neki? - kérdezte a kikötő parancsnoka. - Azt, hogy Mandalore parancsára. Akkor tudni fogja, miért. - Igen, uram. Mi a szándékod vele? - Egyelőre dugjátok be egy cellába! Küldök érte őrharcosokat! - Igen, Mandalore. Hamarosan az öreg Tedin átsántikált a Palotába, és kétségbeesve elmondta az uralkodónak, hogy Joles Mandalore távozása után azonnal összecsomagolt, és elhagyta a várost. Nem tudni, hova. - És ezért estél ennyire kétségbe? kérdezte szelíden Calborn. - Uram, de hát mi lesz Stellel ezután? Joles legalább szerette őt és feleségül akarta venni! - Biztos vagy benne? Mert ő nem beszélt ilyesmiről. Ha szereti, feleségül vette volna, mert ez volt az első, amit követeltem tőle! Ha elment, akkor nem akart törvényes kapcsolatot. Csak azt, hogy mindene meglegyen. De én csak Stelért vállalok felelősséget, Joles-ért nem! Nyugodj meg, Tedin, nem hagylak magatokra benneteket! Stel most egyedül van? - Igen, uram, alszik. - Jól van, ülj le egy kicsit és pihenj! Lantisol! - Igen, uram! - Kísértesd haza Tedint, és gondoskodj róla, hogy éjjel-nappal gárdisták őrizzék az otthonukat, nehogy Stel megint valami butaságot csináljon. És Salinától kunyerálj ki egy ápolónőt melléje! A szobalányokból is küldj egyet, hogy kiszolgálja őket! - Parancsodra, uram! - nyúlt kommunikátorért a kapitány. - Köszönöm, Lantisol. Tedin, a testőrkapitányom mindjárt intézkedik. Azután pedig bármit mond neked, az én parancsomat követi, tehát nincs értelme vitatkoznod vele, úgyis végre fogja hajtani, tudomásul vetted?! - Hát van más választásom, uram? - tárta szét szerencsétlenül két karját az öreg. - Igazad van! Nincs. Eshok, Saborra beszélt neked a parancsról? - Igen, uram - hajtotta le fejét szégyenkezve a computerzseni. - Nagyon sajnálom, uram… Mandalore sóhajtott: - Akkor hát tudod, hogy nem voltál vele egyedül. Nincs miért szégyenkezned. Azt kérem tőled, nézd át ennek az öt hónapnak a felvételeit és gyűjtsd össze belőlük azokat, amelyeken sith parancsokat hajtok végre. - Semmisítsem meg őket, uram? - döbbent meg Eshok. - Nem. Nem kell! Ezek is a tanácsterem archívumának részei. Csak tedd át őket egy külön könyvtárba, azzal a megjegyzéssel, hogy… például sithek, vagy valami hasonló elnevezést, hogy később is tudjuk, miről van szó! Később majd elemezzük őket! - Értettem, Mandalore. - Jó. Larsen hol van? - A nagypályán edz Hedegewitherrel, uram. - És Sylas? - Ugyanott. Hívjam őket? - Ne. Én is odamegyek. Lantisol, megvagy? - Igen, Mandalore. - Nagyszerű! Gyertek, fiúk, látogassuk meg Larsent és klánatyátokat, közben mozgassuk meg magunkat Hedgewither mester keze alatt! A helsaiak arca felderült: - Igen, Mandalore! - mondták egyszerre.   Este hat óra előtt néhány perccel Seyda belépett a külső Palota kis házába. Teregril szokás szerint előreküldte két őrharcosát, majd ő maga lépett be, mielőtt beengedte volna úrnőjét. Az öreg nem sokkal azelőtt ledőlt pihenni egy órácskára, és el is aludt. A kirendelt gárdistába Stel ajtaja előtt botlottak bele. Stel nyugtalanul forgolódott, ágya mellett egy ötven év körüli asszony állt, és nedves ruhával mosta le az arcát. A hátsó kertbe vezető ajtó mögött egy Palota-beli szobalány a vacsora maradékát és a mosogatnivaló edényeket szedte össze a kerti asztalról és közlekedő kiskocsiba rakta, melyben a Palota konyhájából szokták szállítani az élelmet. Seyda az ágyhoz sietett: Az ápolónő megörült a Calora láttán: - De jó, hogy eljöttél, úrnőm! Eddig olyan szépen aludt szegény, aztán hirtelen belázasodott. Seyda az ápolónő kezébe nyomta a nedves ruhát, majd Stel homlokára tette jobb tenyerét, a balt Stel kezén nyugtatta. A testőrök kissé hátrább húzódtak. - Mi van vele? - faggatta úrnőjét az ápolónő. Teregril az ajkára téve ujját csendre intette. Seyda negyedórai meditáció után elvette tenyerét Stel homlokáról. Stel most nyugodtan aludt, arcáról eltűntek a lázrózsák. - De hát hogy csináltad, úrnőm? - hápogott az ápolónő, Salináéhoz hasonlóan harsány hangján. Teregril suttogva kifakadt: - Hát nem tudod egyedül befogni a szádat?! Muszáj, hogy én is segítsek?! Nem tudod, mi az, hogy csönd?! - Teregrilnek igaza van, Brina - szólalt meg végre Seyda halkan. - Próbáld visszafogni a hangodat! Te leszel itt éjszaka is? - Igen, úrnőm - mondta valamelyest lehalkítva magát az ápolónő. - Akkor figyelj, Brina, mert én ma már nem jövök vissza! Stel idegrendszere nagyon feszült. Elég mélyre levittem, hogy átaludja az éjszakát is. Nem kell lábujjhegyen járni körülötte, de tiszteljétek az álmát! Ezzel csöndesen elhagyta a szobát. Kint még beszélt a gárdistával is, beküldve a szobába, hogy Stelre nagyon figyeljen, majd a kijárat felé indult. Teregril némán nyitotta-csukta az ajtókat úrnője előtt-mögött, majd melléje szegődött az utcán, ahol társaival együtt védőgyűrűbe vonták.   Háromnegyed hét után után valamivel értek haza. Mandalore testőreivel együtt már ott várt. - Bocsáss meg a késésért, uram! - mondta Seyda. - Steltől jövünk. Lázas volt, de most már rendben van, és újra alszik. - Nincs miért bocsánatot kérned, Calora! Csak igyekszel összeilleszteni a széttört dolgokat... Seyda nem tudta, hogyan értékelje férje szavait, ezért csak ennyit mondott: - Gyertek be, uram. Gyorsan összekészülök és mehetünk! Míg az uralkodópár testőrsége halkan beszélgetett, Mandalore egyre az ajtót bámulta, ahonnan asszonyát várta. Tudta, hogy férjként joga lenne oda belépni, hogy gyönyörködjön asszonyában, amíg öltözik, szépítkezik, kedvesen évődhessen vele, ölébe vonhassa, megcsókolhassa, még ha ez az évődés az ágyban végződne is, és ezért késve érkeznének a mulatóba, de ez csak abban a régi paradicsomban volna lehetséges. Érezte, ha most csak meg is próbálkozna ezzel, többé nem volna esélye semmilyen újrakezdésre! Az átnézett tanácstermi felvételek alapján megértette, miért távolodott el tőle asszonya ennyire, mennyi fájdalmon kellett keresztülmennie, hogy most már ennyire közömbös férje iránt, de az uralkodó nem tudta, ő vajon meddig lesz képes elviselni ennek a szépségnek a közellétét anélkül, hogy megcsókolhatná, és önfeledten beletemetkezhetne. Hogyan létezhet, hogy öt hónapon keresztül nem vágyott asszonya édes, forró testére… - Kész vagyok - lépett ki Seyda a hálószobából. Mandalore még az iménti gondolat hatása alatt volt, érezte, vére hogyan rohan ereiben, ágyéka hogyan keményedik meg a nő láttán, akit mind jobban kívánt. Nem sok választotta el attól, hogy karjába kapja, és visszavigye a hálószobába. Ehelyett udvariasan a kezét nyújtotta neki, és félresiklott hangon csak egyszerű bókkal közölte, milyen csinos. Seyda sokkal több volt, mint csinos, ezt ő is tudta, bókok nélkül. Elárulta neki Mandalore jól ismert, vággyal teli pillantása, és a két testőrség visszafogott lélegzete, bámuló hódolata. Seydának azonban ennyi elég volt visszajelzésként. Hetekkel ezelőtt ő is megijedt, amikor teste elfelejtett reagálni a férfiak közellétére, érintésére, ezen persze csupán testőrei futó, szeretetteljes, kedveskedő érintését értette, hiszen más férfi nem is merészkedhetett a közelébe, de egy idő után hozzászokott, hogy teste már nem válaszol az üzenetükre. Meglepte Serger vallomása, aki már kislányként is vonzotta őt lovagias viselkedésével. Az energikus Arion volt a másik, aki már megjelenésével is furcsa bizsergést váltott ki Seydából. Valahogy mindig vibrált körülötte a levegő. És nemcsak harcostársként érdekelte a kislányt a csöndes, udvarias Teregril sem, aki az első kellemetlen kalandja óta talán túlzottan is féltette Seydát a köztársasági foglyoktól. A nemesi származású Larsen, a jókedélyű Handon, és a lányok nyelvén kiválóan értő Tairon, sőt még a rendkívül közvetlen Sheruk is ott volt a sorban! És több más őrharcos is. Aztán váratlanul Calborn robbant be az élvonalba, és onnantól kezdve ő volt az, akinek már mély, szelíd hangja is izgalomba hozta Seydát. Mivel akkoriban nem vallhattak neki szerelmet, nem tudta magának megfogalmazni, mit is érez irántuk egyáltalán. Annyit tudott csak, hogy biztonságos, és nagyon kellemes a társaságuk. Hogy most érzékelték-e közönyét, nem kutatta. De jobb volt így, mint a másik véglet, ha nem bírna parancsolni ösztöneinek, és kétségbeesve próbálna tiltott kapcsolatot létesíteni velük, hogy teste megnyugodjon. Az persze más dolog, hogy az őrharcosok, akik körülrajongták, mertek volna-e testi vággyal közeledni gyönyörű Calorájukhoz. A gondolat tovatűnt. Seyda fölemelte fejét, látva, hogy az uralkodó feléje nyújtja kezét; tenyerében ott szikrázott a két csillogó, fehér ékszer: - Kérlek, Calora, fogadd el tőlem újra ezeket! Nincs rá méltóbb, akinek fölajánlhatnám! Megértem, hogy gondolkodási időre van szükséged, de kérlek, még ne mondj nekem nemet! Seyda jó ideig mozdulatlanul állt. Mikor végre közelebb lépett férjéhez, és engedte, hogy az a nyakába tegye a láncot és ujjára húzza a gyűrűt, Calborn megreszketett az örömtől. Az első lépés az asszonyához visszavezető úton! Bár, hogy ez az út milyen hosszú lesz, az uralkodó nem tudhatta. Seyda elfogadta Mandalore feléje nyújtott kezét, és elindultak a sötétedő utcákon. Arion és Lylthia már a mulatóban volt. A lassú tánc alatt senkitől sem zavartatva magukat érzékien összefonódva forró csókban forrtak össze. Seydának erről eszébe jutott a Haladhor. Felpillantott férjére: - Sheruk hol van? - Hazaküldtem Starveillerre - mondta Mandalore, azonnal kitalálva asszonya gondolatát, miután ő is látta Lylthia és Arion szenvedélyes táncát. - Néhány hét pihenő alatt talán összeszedi magát. A mulató közönsége most vette csak észre, hogy uralkodója is itt van. Akkora üdvrivalgás tört ki, hogy a mulató igazgatója rémülten jött elő irodájából, mi történt. - Mand… Mandalore… - nyögte teljesen elképedve. - Ó, uralkodóm, ekkora megtiszteltetést! Minden mulató tulajdonosa engem irigyel, mert itt megfordult már a Haladhor, a Hadiár, az alvezér, a fővezér, a biztonsági parancsnok, kiképzőparancsnok, de hogy magát az uralkodót is itt láthatom… Kérlek uram, légy a vendégem! - Szó sem lehet róla, igazgató úr! Mint mondtad, még sosem fordultam meg nálad. Hát legyen emlékezetes ez a nap! A Mandalore vendége ma mindenki a mulatódban! Megérdemlik ezek a remek fiúk! - Ó, uram, nagylelkűséged nem ismer határokat! És hadd üdvözöljem szépséges kedvesedet is. Ó úrnőm, te már máskor is megtisztelted jelenléteddel ezt a helyet. Legutóbb tegnapelőtt… - Tegnapelőtt? - ismételte Mandalore. - Igen - mondta Seyda. - Apát sikerült elcsalnom ide este kikapcsolódni. - Sylast? - vonta föl meglepetten szemöldökét Calborn. - Igen, Sylast - mondta Seyda nagyon természetes hangon. - Táncolt és nagyszerűen érezte magát velünk! - Bocsáss meg, úrnőm, de arról a híres, nagy Sylasről beszélsz, aki Starviller klánvezére? - Bizony, igazgató úr! Őt láttad itt tegnapelőtt. - Ó, ezt a megtiszteltetést! - lelkendezett az igazgató. - Akkor már három klán vezére fordult meg nálam! Ordóé, Starvilleré és most először Telrevané! A többieket meg fogja ütni a guta, ha megtudják majd… mulass jól, nemeslelkű uralkodóm és te is, szépséges úrnőm! - az igazgató elsietett.

2007.07.25. 07:03

Sziasztok! :-D Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 43. részét! Köszönöm! :-)   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: A befolyásoló parancs megszűnt: Mandalore-t megdöbbenti, hogy féltik tőle Seydát. Aztán szembesül az eltelt hónapokkal... Kommunikáció a Seyda házában lévő az idegen lénnyel... Mandalore kényszerű "találkozása" a kedvesével, Stellel...     A kis jedi úrnő - 43. rész   - Uram, kívánsz részletes beszámolót a távollétedben történt eseményekről, vagy szívesebben térnél most nyugovóra? - Inkább pihennék, Larsen. Különösebb gondok, mint mondtad, nincsenek, a többi meg ráér. Lantisol, Ceregil - szólt hátra helsai testőrkapitányainak -, menjetek aludni! - Canter, ti gyertek velem! - éjszakás testőrei azonnal a nyomába szegődtek. - Sylas, jó, hogy ilyen korán el tudtál jönni. Holnap elviszlek Tedinhez. Lesz mit megbeszélnünk hármasban. Larsen, hogy van az asszonykád? - Gömbölyödik - mosolyodott el a fővezér akaratlanul. - Kicsit gyengébb, mint a nők szoktak lenni ilyenkor. - Ne aggódj, Larsen! - mondta az uralkodó. - Astrila nagyon törékeny alkatú. Azok nehezebben viselik a terhességet. De majd ő is túl lesz rajta! - Sherukra pillantott. - Látom, alig bírsz már magaddal! Menj csak, Lylthia biztosan vár! - Már nem várja! - szólalt meg váratlanul a biztonsági parancsnok. A beálló feszült csöndben hallatszott Sheruk hangos lélegzetvétele: - Mi… miről beszélsz, Arion? Mi… mi van… Lylthiával? - Férjhez ment. Nem kért tőled többet, mint ami jogosan illeti meg a nőket. Gyermeket szeretett volna, amit nem engedtél neki, és biztonságot nyújtó törvényes kapcsolatot, amire nem voltál hajlandó. Nem tudott tovább várni. Még nagyobb csönd telepedett rájuk. Arion hangja nem volt szemrehányó, egyszerűen csak tényeket közölt. Sheruk alig bírta kinyögni a szavakat: - De… de, hát tudta, hogy azért még szeretem őt… csak… csak még nem voltam fölkészülve a házasságra, a gyerekre, a kötelességekre… és ő ezért képes volt összekötni az életét akárkivel?! - Nem akárkivel, Sheruk! Velem. Már hat éve feleségül vettem volna, ha akkor nem jön közbe egy másik lány. És nem tudtam jóvátenni, mert te megjelentél. De te még nagyobb hibát követtél el, mint én! Tudatosítottad Lylthiában, hogy vetélytársai vannak, és ami rosszabb, nem akarsz se házasságot, se gyermeket. Lylthia most nyugodt és boldog, bár nem hiszem, hogy ez neked most vigaszodra szolgál. Sok éve barátok vagyunk, Sheruk! Ez a barátság túlélte, hogy Lylthiát melletted kellett látnom, igaz, hogy tudatában voltam, saját hibámból veszítettem el őt. Ha barátságunk most azért bomlik föl, mert Lylthiát vissza sikerült tőled hódítanom, azt őszintén sajnálnám, mert ez a barátság nagyon sokat jelent nekem! - Arion kezét nyújtotta Sheruknak, aki azonban elfordult tőle, és a Palota felé indult. Arion lassan leengedte kezét. Mandalore-on látszott, hogy lenne mondanivalója, végül mégis hallgatott. Elindult a Palota felé, kísérete csendben követte. Larsen tudta, még nem lélegezhet föl, mert az egyik nehézségen ugyan túl van, de Mandalore és Seyda találkozása még hátravan. A Strider felé nézve látta, hogy Saborra jön lefelé a rámpán. A fővezér szerette volna tudni, talált-e befolyásoló parancsot a vezérhajón is, de nem volt lehetősége a faggatózásra. Calborn nem kanyarodott el a Külső-Palota felé, magától értetődő természetességgel tartott saját szobája felé a főfolyosón. Ez még nem jelentett semmit, mert ha fiait is meg akarja nézni, azokhoz mindenképp erre vezetett az út. - A kisfiaidat már beköltöztettük a gyerekszobába - jegyezte meg a fővezér. - Jó - mondta erre Calborn és irányt változtatott. A babaszobához érve megállt. Az éjszakás őrgárda vigyázzban állva fogadta az uralkodót, Tairon pedig kitárta előtte a félig behajtott ajtót. Nem volt teljesen sötét, a három csöppség aludt, a rájuk felügyelő termetes, középkorú dajka egy hintaszékben ringatózva szunyókált. Az uralkodó beléptekor föltápászkodott a székből. - Mandalore! - mondta meglepetten. Calborn intett neki, hogy üljön vissza, és gyermekei fölé hajolt. A kisbabák aludtak. Mandalore nem állta meg, hogy ne simogassa meg őket gyengéden: - Mit szólsz a fiaimhoz, Sylas? Erős, életrevaló kis fickók! - Igen, fiam, uralkodásra termett gyermekek! - mondta Sylas, Calbornhoz hasonlóan halkan, hogy a kicsik ne ébredjenek föl. Mandalore bólintott a dajkának, majd kiment a szobából. Larsenben a feszültség egyre nőtt, mert Mandalore a saját szobája felé tartott. Hirtelen megtorpant: - Hol a Calora testőrsége?! Miért nem őrzik a szobáját?! Larsen, hogy tűrheted ezt a lazaságot?! Talán alszanak valahol?! A fővezér nagy levegőt vett: - Nem, uram, nem alszanak! Éberek, mint mindig! Most is vigyáznak az úrnőre! Calborn felgyorsította lépteit, és szinte berobbant asszonya szobájába, talán arra gondolva, hogy a testőrök odabent vannak, éppenséggel teljesen szabálytalanul, a Calora szobájában. De miután fénybe borította a szobát, már a küszöbön visszafordult: - Hol van Seyda???!!! Hol van???!!! - Egy másik szobában, uram. - Hogyhogy másik szobában?! Ez a Calora otthona! Hogy mertétek innen kiköltöztetni?! - Fiam - mondta Sylas a tomboló uralkodónak. - Te kényszerítetted rá, hogy elmenjen innen! Mandalore erőszakkal fojtotta vissza dühét: - Tisztellek téged, Sylas, de amit mondasz... kételkedem a józan eszedben! - Sosem hazudtam, Calborn! Nem most fogom elkezdeni! A lányom érzései megváltoztak irántad. Te változtattad meg őket, bár tudjuk, hogy nem tehetsz róla! Calborn nagyon furcsán nézett rá, majd végighordozta tekintetét Larsen és az őrharcosok arcán. Senki nem igyekezett meggyőzni arról, hogy Sylas meghibbant és félrebeszél. - Larsen, hol van most Seyda? - Alszik, uram. Itt a Palotában készíttettem neki szállást, Sylas szobája mellett. - Látni akarom őt! Most! Azonnal!!! - Igen, uram. Gyere, odavezetlek! Davrel és testőrei, megpillantva a folyosón közeledő feldúlt uralkodót, elállták a szobához vezető utat. - Hogy mertek az utamba állni, ha az asszonyomhoz jövök?! - dörrent rájuk Calborn. Davrel fehér arca még sápadtabb lett, de nem mozdult az ajtóból: - A parancsot tőled kaptuk, Mandalore! Az a kötelességünk, hogy a Calorát megvédjük! - Tőlem?! - Igen, uram, ha veszélyt jelentesz rá, tőled is! Mandalore Larsenre szegezte átható tekintetét: - Larsen, mi történt itt?! Nihilus befolyásolt titeket?! - Nem minket befolyásolt, uram, hanem téged! - mondta Larsen. - Csak téged… Seyda jelent meg az ajtóban kibontott hajjal, egyszerű, sötét köntösben, amit városi házából hozott magával. Calborn vére megpezsdült a láttán. Önkéntelenül vette vissza a hangját: - Seyda… kicsi Seydám… miért jöttél ide? Gyere vissza a szobádba… gyere velem… - hirtelen mély levegőt vett. - Hol a láncod? Hol a gyűrűd? - A Calora szobájában. - Miért tetted le őket? A rangodat jelzik! - Lemondtam a rangomról. Kérlek, Mandalore, engedj el! Tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert nem tehetsz róla, hogy Nihilus ellenem fordított, de én sem tehetek arról, hogy nem tudok már úgy érezni irántad, ahogy egy asszonynak illene férje iránt. Ha kérésem annyira sért, hogy elégtételként halállal büntetsz, nem tiltakozom. Ha elküldesz, belenyugszom. De egyetlen dolgot nem tehetsz! Testőreimet nem bánthatod, akik csak irántad való hűségük jeleként teljesítik a parancsot, melyet rájuk bíztál! Ha kezet emelsz Davrelre, vagy bárki másra, mert féltenek tőled, azonnal véget vetek életemnek! Öt hónap fájdalma után már nem viselem el az ő haláluk fájdalmát is! Ha meghoztad döntésedet, kitaszítasz, vagy elpusztítasz, tudasd velem, uram! - és visszatért a szobába, csak az ajtót hagyta nyitva, ahogy eddig. Mandalore vészjósló arccal fordult újra a fővezérhez: - Utoljára kérdem, Larsen, mi történt itt?! - Mandalore! - szólalt meg Saborra, aki az imént ért ide. - Gyere, néhány dolgot mutatok neked, ami segít megérteni! A tanácsteremben minden nap krónikája föl van jegyezve. Mint tudod, a rendszer minden tárgyalásról és eligazításról automatikusan felvételt készít. Az archívumban visszakerestem neked a parancsokat, melyekben Seydáról rendelkeztél. Gyere, uralkodóm, szembesítelek az eltelt öt hónappal! És szembesítelek azzal a paranccsal is, amely fogva tartott, és amelyet Seydával együtt sikerült hatástalanítanunk három héttel ezelőtt, így szabadulhattál ki Nihilus hatalma alól! A Strideren lévőt most sikerült csak törölnöm, miután elhagytad a hajódat. Ha azalatt próbáltam volna hozzányúlni, amíg te ott vagy, végeztél volna velem! A parancs kényszerített volna téged, hogy leleplezőjét megsemmisítsd! Calborn torka kiszáradt: - Miféle parancs? - Elmebefolyásolás. Gyere, uram, és nézz szembe az eltelt öt hónappal, mielőtt azt gondolnád, jogos a haragod hűséges vezéreid, őrharcosaid és gárdistáid iránt, akiknek otthonod békéjét köszönheted, és azt is, hogy asszonyodat még nem sikerült elüldöznöd közülünk, és átadnod Nihilusnak!   Calborn némán nézte magát a felvételeken, amint parancsokat ad, hogyan bánjanak Seydával, mint a birodalom ellenségével, aki csak azért kap haladékot, mert ő hozta világra az uralkodó fiait. Hallotta saját, gyűlölettől izzó szavait, látta, hogyan tiltakoznak elkeseredetten őrharcosai és vezérei a Calora elleni hadjárat miatt. Mandalore hajnal felé kikapcsolta a felvételeket, és két tenyerébe temetve arcát, sokáig ült az asztal mellett. A tanácsterem telrevani őrharcosai némán, moccanatlanul álltak. Az uralkodó olyan csöndes volt, hogy már azt gondolták, elaludt, mikor végre megmozdult, és lassan felállt. Canter és éjszakás helsai testőrei uruk minden mozdulatát éberen figyelték. Calborn nem nézett rájuk, az ajtó fölötti órára pillantott, majd kilépett a folyosóra. Némán ment saját szobájáig, becsukta maga mögött, és ruháit ledobva belépett a zuhanyozóba. Mielőtt aludni tért, hirtelen támadt gondolattól vezérelve a Calora szobájához vezető átjáró ajtóhoz ment, és lenyomta a kilincset. Zárva volt. Visszament a folyosóra, és magához intette éjszakás testőrkapitányát: - Canter, az átjáró ajtót ki zárta be? - Feltételezem, te, uram. Más nem léphet be a szobádba. Még a takarítószemélyzet is csak felügyelet mellett tartózkodhat itt. - Miből gondolod, hogy nem a Calora zárkózott el előlem? - Uram, az úrnő folyosóra vezető ajtaja mindig nyitva volt. Mi értelme lett volna bezárnia az egyik ajtót, ha a másikat tárva-nyitva hagyja? - Canter… én öt hónapig… nem is voltam bent éjjel... Seydánál? - Nem, uram. Mandalore pillanatokig hallgatott, majd valamivel halkabban megkérdezte: - És hoztam ide… a szobámba… másik nőt? - Nem, uram. Nagyon ritkán tértél itt nyugovóra, akkor is egyedül. - Tudsz róla, hogy hol… töltöttem az éjszakát? - Nem, uram, mert megtiltottad, hogy elkísérjünk! Annyit mondtál nekünk, hogy Tedinnel dolgozol, és ott is alszol nála. Talán ő többet tudna erről az időszakról mondani neked, mint mi, mert minden idődet ott töltötted nála. Azóta, hogy visszatértél a Solterről. - És Seyda nem keresett… engem? - De igen, uram. Davrel mondta, hogy sokszor hallották, az úrnő, miután egyedül maradt, és azt hitte, nem hallják, sír éjjelente. Calborn nem kérdezett többet. A kimerültség legyőzte szevezetét, igaz, nem is harcolt ellene. Pihenőre volt szüksége, mielőtt bármilyen döntést hoz. Négyórányi alvás után azonban már újra talpon volt. Mikor felöltözve kilépett a folyosóra, délelőttös testőrei üdvözölték. Lantisol még hozzátette: - Uram, Larsen, Sylas, Sheruk és Arion a tanácsteremben vár a reggelivel! Beszámolnak neked egy furcsa, de nagyon fontos ügyről, és kérik, hogy te hozd meg a döntést! - A Calora? - kérdezte Calborn. - Felébredt már? Ő is a tanácsteremben van? - Nem, uram. Ő hajnalban ébred, megreggelizik, és ilyenkor már a kis gyakorlópályán van. A kisfiaidat is kiviszi Handonék felügyelete alatt. - És utána mit szokott csinálni? - Larinnához megy Astrilával, Lylthiával és Leniával együtt. Ebéd után megint a kisfiaiddal tölt néhány órát, azután kimegy a városba gyógyítani. A városiak odavannak érte… - A városba? Seyda kijár a városba? - Igen, uram. Gyógyít. Gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Itt bent pedig az őrharcosokat és gárdistákat. A néped imádja a Calorát! - közben a tanácsteremhez értek. Lantisol kinyitotta az ajtót uralkodója előtt: - Lépj be, uram! Mandalore elgondolkodva lépdelt szokott helyére. Larsen, Sylas, Sheruk és Arion felállva üdvözölte, a telrevani őrharcosok vigyázzban álltak, míg leült. Az előtte lévő gusztusosan megrakott tányérra nézett és félretolta. Nem volt éhes. Vezérei és vezetői azonban nekifogtak a reggelinek, bár az általában jóétvágyú Sheruk kedvetlenül turkált az ételben, és csak minden ötödik falatnál döntötte el, hogy mégis megeszi. - Lantisol valami furcsa ügyről beszélt nekem, amiben döntést kell hoznom - szólalt meg Mandalore. - Miről van szó? A fővezér letette evőeszközeit és uralkodójára függesztve szemét, pár szóban beszámolt neki a városi kis ház falában lakó élőlényről. Megfelelőbb szavai nem voltak rá. Mandalore növekvő érdeklődéssel hallgatta a valóban furcsa történetet: - És erről a valamiről hogyan szereztetek tudomást? Mielőtt Larsen felelhetett volna, Sylas megelőzte. - Seydán keresztül. Az a kis ház az övé. Calborn úgy nézett rá, mint aki nem jól hall: - Seydáé? Seydának miért kellene ház a városban? - Amiért mindenki másnak. Hogy ott lakjon, ott éljen. Mandalore-t láthatóan megzavarta az információ: - Azt mondod, a Calora kiköltözött a Palotából… a városba? - Igen - mondta határozott hangon a klánvezér. - Miután letette a Calora-láncot és gyűrűt, úgy gondolta, te úgyis el fogod őt küldeni, mert már nincs szükséged rá, és gondoskodni akart a saját, tőled független otthonáról, és megélhetéséről. Nem a te nevedben vette, és nem Caloraként! Én adtam neki pénzt, mert láttam, mennyire összetört, és féltem, hogy kétségbeesésében végezhet magával. Megtalálta a hivatását. Gyógyít, és talán valamennyire sikerült megnyugodnia a lelkének is. Calborn hirtelen felállt. Pillanatokig mereven nézett maga elé. Sylas, Arion és Larsen azonnal felugrottak az asztaltól, nyilvánvalóan Seydát féltették uruk haragjától. Mandalore tekintete hidegen villant rájuk: - Látni akarom azt a házat! Most! Larsen felhívta Saborrát, hogy a házhoz rendelje, de meglepetésére a felderítő főparancsnok már onnan jelentkezett: - Mandalore ide akar jönni? - kérdezte. - Hát jöjjön! De Seydát is kerítsétek elő! Csak ő tud szót érteni ezzel a valamivel. Seydát nem volt nehéz megtalálni. Dandor megkapta az üzenetet a kommunikátoron keresztül, hogy úrnőjét kísérje el városi otthonához. A helsai kapitány, félbehagyva gyakorlatozását, átadta a Gildorral harcoló Seydának Larsen üzenetét. A Calora bólintott, majd megcsókolta élénken hadonászva bámészkodó kisfiait, és testőrkapitányuk erős karjára tette kezét: - Handon, kérlek, vigyétek vissza a picurkákat a szobájukba! A cratarimat is rád bízom, juttasd vissza a szobámba, kérlek! - Ne aggódj, kicsi úrnőm, minden rendben lesz! - simított végig arcán az őrharcos azzal az aggódó szeretettel, amellyel annak idején Helsán is körülvették kis harcostársnőjüket. Seyda Dandorhoz fordult: - Hát akkor menjünk! Átsiettek az összekötő kapun, és egykettőre ott álltak Seyda házacskája előtt, ahol már nagyobb tömeg verődött össze, miután uralkodójuk megjelent a városban. Mandalore a kapuban állt, és mikor megpillantotta közeledő asszonyát, elébe ment. Seyda kecses mozdulattal hajolt meg előtte, és férje udvariasan feléje nyújtott hatalmas tenyerébe tette könnyű kezét. A nép boldog és izgatott volt az egymáshoz illő fiatal uralkodópár láttán. A méltóságteljes, kiváló képességekkel rendelkező Calbornt mindig tisztelet övezte, de mióta jobban megismerték kedves, szépséges, gyógyító asszonyát, a nép őt is a szívébe zárta. A Mandalore és a Calora testőrsége megkönnyebbülten sóhajtott békés találkozásuk láttán. - Talán… - suttogta Larsen -, …talán megint egymásra találhatnak… - Igen… - mondta Sylas. - … Seydát még érdekli, hogy a nép mit gondol róla, talán van még remény… Miután beléptek, Calborn körülnézett a kicsi házacskában, hangja szelíd volt, mint mindig, ha nőkkel, különösen, ha Seydával beszélt: - Barátságos kis otthonod van. Jól érzed itt magad? - Már megszoktam - válaszolt a Calora kitérően. Calborn hangja még jobban megszelídült: - Nem vagy itt magányos… egy kicsit? Mert ha volna kedved visszatérni… a Palotába… Seyda lassan emelte föl fejét és férje szemébe nézett: - Ezt a magányt én vállaltam, így könnyebb elviselnem is. Kiszabadította kezét Mandalore tenyeréből, aki csak vonakodva engedte el, és bement hálószobájába: - Azért jöttél, hogy megnézd ezt a lényt. Saborra pontosan be tudta mérni, hol van - meditációs pózban elhelyezkedett az ágyon. - Most megpróbálok kapcsolatot teremteni vele. Ha sikerül, tegyetek föl kérdéseket, amire kíváncsiak vagytok, én pedig közvetítek. Lehunyta szemét, lélegzete lelassult. A vezérek és őrharcosok moccanni sem mertek, pedig tudták, hogy Seyda olyan mélyre merül ilyenkor, hogy nem lehet kizökkenteni megváltozott tudatállapotából. - Kérdezzetek! - szólalt meg kifejezéstelen, vontatott hangon. - Ki vagy te?! - tette föl az első kérdést Mandalore. - Krand krin - érkezett a válasz Seyda monoton hangján, hangsúlytalanul. A mandalóriaiak zavartan néztek egymásra: - Krand. Valahonnan nagyon ismerős ez a szó - töprengett Larsen. - Persze, hogy ismerős! - mondta váratlanul Arion. - Mert Hedge sokat mesélt a krandokról! - Hedgewither? - ismételte Larsen, majd hirtelen felismerés gyúlt benne. - Igazad van, Arion! Hedgewither otthonát, Trandont szárnyas lények, a krandok pusztították el, őket pedig a Sirox klán harcosai! De vajon mi az a krin? - Mi az a krin? - tette föl a most már magától értetődő kérdést Mandalore. Seyda álmodozó hangján rövidesen érkezett a válasz: - Én vagyok. Életerő, energia és személyiség, összesűrítve. - Élő vagy? - Élő vagyok. - Tudsz valahogyan mozogni? - Nem. Nem egy test vagyok…. - Akkor hogyan tudod változtatni a helyedet? - Nem egy test vagyok - ismételte Seyda a választ kifejezéstelen hangon. - De ha nem egy test vagy, hanem mondjuk egy fogalom, akkor hogyan tudsz mozogni? - Nem egy test vagyok - ismételte Seyda harmadszor. - Várjatok! - emelte föl kezét Arion. - Seyda monoton hangon tolmácsol, pedig lehet, hogy a hangsúlyon lenne a lényeg! Mi most úgy gondoljuk, azt akarja mondani, " fogalom vagyok, nem egy test," tehát saját lényének mibenlétét próbálja meghatározni. Próbáljuk csak másképp értelmezni: mi van, ha a mondat értelme ez: nem egyetlen test vagyok, tehát nincs egyedül, vagyis nemcsak ez az egy sűrítmény van a falban… - Fogalmazhatnál kíméletesebben is szegényről! - jegyezte meg Sylas. - De a logikád jónak tűnik. Egyúttal elég ijesztőnek. Mandalore Arionra pillantott, majd föltette a következő kérdést: - Nem vagy egyedül ott, ahol vagy? Más krinek is vannak a közeledben? - Igen. Sok krin. - Akkor ez tévesztette meg a műszeremet - összegezte Saborra. - Többfelől, szétszórtan érkeztek a jelenléti jelzések, ez keltette azt az érzetet, hogy mozgásban vagy. Eddig miért nem próbáltatok kommunikálni? Válasz nem érkezett. Seyda rövidesen visszatért a meditációból. - Te szakítottad meg… a kommunikációt? - kérdezte óvatosan Larsen. Seyda a fejét rázta: - Nem. Valami figyelmeztetésfélét sugárzott a tudatomba, mielőtt elhallgatott. Be kellett fejeznem! - Te emlékszel rá, mit tolmácsoltál nekünk? - Igen, apa, mert nem médium vagyok, aki csak akarattalanul közvetít, majd el is felejti. A tudatom végig éber. Mi a véleményed, uram? - fordult Mandalore felé. Hangja engedelmes alattvalóé volt, nem egy szerelmes asszonyé. Calborn ekkor levette róla tekintetét, és maga elé bámult: - Kevés az információnk. Legalább mégegyszer meg kellene próbálnod szóra bírni őt! - Nekem úgy tűnik, elég értelmes! - mondta Arion. - De valahogy mintha kicsit őrült is lenne. Fene tudja, mióta lehet ide bezárva! És hogy valójában micsoda. - De hisz elmondta! - pillantott rá Seyda. - Egy személyiség, életerővel és energiával együtt. Mikor újoncok voltunk, Hedgewither a legelső napon Xarga faggatására elmesélte, hogy a krandok valami bonyolult kémiai folyamattal nyerték életerejüket az elpusztított élőlényekből. Ezek lehetnek a krinek, melyeket testileg elpusztítottak ugyan, ahogyan Hedgewither is látta, de annak a kémiai végeredménynek ez lehetett a végterméke. Az a szomorú, hogy a tudatuk is megmaradt. - Ide figyeljetek, nem veszitek észre, milyen szörnyűségekről beszélgetünk ilyen kedélyesen? - borzongott meg Arion. - Ha igaz a feltételezésed, kicsike, akkor ezek iszonyú régóta be vannak zárva a saját tudatukba! Hát csoda lenne, ha megőrültek volna? Egyáltalán hányan vannak? Egy valakivel csevegtél csak? - Nem tudom, Arion. Én csak válaszokat kaptam. Hogy ezeket hányan adták, nem tudom… - hirtelen figyelmeztetően fölemelte kezét, és újra lehunyta szemét. Mandalore várt egy kicsit, majd föltette a kérdést: - Hajlandó vagy válaszolni az előző kérdésünkre; miért nem próbáltatok eddig kommunikálni és most miért kezdtétek el? - Régóta küldök nektek üzenetet - hangzott a válasz. - De csak most jutott el hozzátok. - Mit akartok tőlünk? - kérdezte óvatosan Larsen. - Felejtést. - Mit értesz felejtésen? - Felejteni. Nem lenni tovább. Megsemmisülni. - Hogy kerültetek ide? - faggatta az uralkodó. - Nem tudom. Krandok mindenhol vannak. - Itt nincsenek krandok - próbálta megnyugtatni Sylas. - Egy ház falában találtunk rátok. A lányom ideköltözött, és ő érezte meg, hogy itt vagytok. Tulajdonképp milyen formában vagytok jelen? Hogyan néztek ki? - Nem tudom. Csak érzek, nem látok. - Miért volt szüksége rátok a krandoknak? - Belőlünk töltődnek föl. Belőlünk szerzik az energiát és az életerőt. - De miért hagyták meg a tudatotokat? - Ariont ez foglalkoztatta legjobban. - Miért volt szükségük a személyiségetekre? - Mert így tudnak kommunikálni velünk. - Kommunikálni? - ismételte Arion elképedve. - Előbb végeztek veletek, aztán jutott eszükbe, hogy társalogni is akarnak? Válasz nem érkezett. Mandalore tette föl a következő kérdést: - Szóval ha jól értem, rátok azért volt szüksége a krandoknak, hogy ha megsebesülnek, akkor a ti életetek és energiátok meggyógyíthassa őket? - Igen. - Tehát valamiféle biztonsági tartalék vagytok - vonta le a következtetést Larsen. - Intelligens eszencia, mely gyógyít és feltölt. Fejlett tudásúak lehettek azok a krandok, még ha iszonyú is, amit tettek! Ők hoztak ide benneteket, azért vagytok itt? - Nem tudom, nem látok, csak érzek. Nem tudom, hol az az itt. Nem tudom, hol vagyok. - A Mandalóriai Birodalom szívében. Hallottál róla? - A Mandalóriai Birodalom? A világom sokáig háborúban állt vele. - Hol a te világod? - Már nincs világom. A krandok elpusztították. Minden élőlényre szükségük van, hogy krint csináljanak belőlük. Speciális érzékeik minden élő energiát felfognak. Senki nem szökhet meg előlük. - Melyik volt te a világod? - Vilanor II. - Vilanor II.? - ismételte Saborra, és Mandalore nézett. - Az is a Külső Peremen van! Amerre Trandon. Lehet, hogy a Külső Perem a krandok vadászterülete? - Saborra a lehunyt szemű Seydára pillantott. - Azt mondtad, a krandok kommunikáltak veletek. Nem tudtad meg tőlük, hol a krandok szülőbolygója? Válasz nem érkezett. Seyda hamarosan újra visszatért a meditációból: - Ugyanolyan figyelmeztetést kaptam, mint először. Ezeket az információkat bizonyára védeniük kell. Talán a krandok védelmi mechanizmusa van beépítve a tudatukba. Nagyon kemény volt az elutasítás. Talán ma már nem kellene zaklatnunk őket! Vagy más a véleményed, uram? - pillantott föl az uralkodóra, aki rövid tétovázás után csak megrázta fejét. Seyda ekkor fölállt. - Bocsássatok meg, de meg szeretném nézni Larinnát. És a napirendemet is szeretném betartani. Uram, megengeded, hogy éjszaka itt aludjak az otthonomban? Mandalore bólintott: - Inkább zavarodottnak tűnnek, mint veszélyesnek - mondta. - Ha itt jobban érzed magad, maradj! De azt mondtad, most a Palotába készülsz Larinnához. Elkísérhetlek? - Megtisztelsz vele, uram - mondta Seyda udvariasan. Sem hangján, sem viselkedésén nem érződött, hogy szerepet játszana. Mindannyian együtt tértek vissza a Palotába, a lelkes városi nép az átjáró kapuig kísérte őket.     Calborn a külső Palotánál elvált asszonyától. Sylassel és a testőrséggel együtt fölkeresték Tedint. A gazdasági vezető nehézkes esetlenséggel igyekezett meghajolni uralkodója előtt, majd miután öreg szemével fölismerte, örömmel fogadta Starviller vezérének megjelenését is: - Hány éve már annak, hogy utoljára láttalak, Sylas? Hallottam ám arról, milyen nagyszerűen igazgatod Starviller gazdaságát! - Jólesik a dicséreted, de nagyon sokat tanultam tőled - ült le melléje a klánvezér. - És nagyon hálás vagyok érte! - Tedin! - mondta Mandalore. - Másfél hét múlva indulnunk kell a kereskedelmi központ megnyitójára. Titeket viszlek magammal. Utánajártam, hogy a többi klán hogy áll gazdaságilag, mire van szükségük, és mitől akarnak megszabadulni. A köztársasággal való tárgyalásokhoz ez jó alapot biztosít. Parandin szenátor jóindulatát sikerült elnyernünk, látja, hogy komolyan gondoltuk a szövetséget és a velük való kereskedelmet. Biztatóak a kilátásaink. - Akkor máris megérte a sok munka, és álmatlan éjszaka, amit ezzel töltöttél, uram! - mondta az öregember. - Stel is örül majd, ha elmondod neki ezt a jó hírt… - Stel? - vonta össze szemöldökét Mandalore. Tedin hunyorogva nézett rá: - Persze, uram, Stel, de hisz tudod. Nagyon vár téged… Zavartan elhallgatott, látva az uralkodó arckifejezését. Sylas és a testőrség meg se mukkant. Calborn értetlenül nézett az öregre, aki már kevésbé volt biztos a dolgában: - De uram, hát meggondoltad magad? - Mit kellett volna meggondolnom? Nézd, Tedin, nagyon magas fizetést adtam neked, hogy az unokádat is el tudd tartani! Tudom, milyen sok a gondod, ezért amit lehet, segítek nektek. Semmi fizetnivalód nincs, sem adó, sem egyéb számla, élelmeteket a Palotából kapjátok, a fizetésedet kedved szerint használhatod föl, de ennél többet nem tehetek értetek. - Uram, én Stelről beszélek! - próbálkozott az öreg. Mandalore a fejét rázta: - Hiába beszélsz róla, igaz, hogy Lynnar halála után nála találtam menedéket, de az csak néhány hónap volt, az is évekkel ezelőtt. Ő is tudta, hogy csak annyi volt. Mindene megvan, amire csak szüksége lehet. Mit kértek még tőlem? A csend megsűrűsödött. Tedin öreg szeméből könnyek gördültek végig: - Uram… - a hangja reszketett. - És mi lesz a gyerekével? - A gyerekével? - Calborn őszintén megdöbbent. - Stelnek gyereke lesz? Úgy tudtam, senkije sincs. Hát miért nem vontad felelősségre azt a gátlástalan fickót, aki visszaélt Stel helyzetével?! - Uram, hát hogyan vonhatnálak felelősségre… téged… Calborn lélegzete bennakadt. Sylas és az őrharcosok felől pissz se hallatszott. Tedin megtörölte könnyes szemét. Mandalore lassan előrehajolt, hangja rekedt volt: - Tisztában vagy azzal, mit mondtál uralkodódnak? - Hogyne tudnám, uram! Hogyan mernék hazudni? - Honnan veszed, hogy Stel gyereke az enyém? - Uram, hát hónapokon keresztül idejártál az unokámhoz, nem emlékszel rá? Azt mondtad, szereted őt, és gyereket akarsz tőle, akit nem ismerhetsz ugyan el, de fejedelmien fogsz majd gondoskodni róla, és ha ki tudod harcolni, hogy Stelt feleségül vedd… - Tedin, az istenért, hogy mondhattam volna ilyet?! Hát te is tudod, hogy ott van nekem Seyda! - Igaz, uram, de azt mondtad, ő már nem lesz sokáig Calora, csak arra vársz, olyan hibát kövessen el, hogy megszabadulhass tőle… és már nem kell sokáig várni… mert ha ő nem is fog hibázni, te majd gondoskodsz róla, hogy hibázzon… Sylas nem állta tovább: - Calborn - tette kezét az uralkodó karjára. - Nihilus tette. Azért nem emlékszel rá. De most már tudod, hogy idejártál Stelhez, Seyda szíve ezért hűlt ki. Calborn hirtelen felállt: - Hol van Stel? - A legbelső szobában, uram, ahol rád szokott várni… - Hívd ide, Tedin! Itt előttetek akarok beszélni vele! Az öreg elcsoszogott. Calborn körül szikrázott a feszültség. Tekintete testőreire villant: - Ti mind tudtatok erről?! - Igen, uram! - vetette föl fejét Lantisol. - És miért nem léptetek közbe? - Uram, te vagy a Mandalore! Az volt a parancsod, hogy ide nem követhetünk téged! Jóformán itt is éltél. Csak néha jöttél haza, akkor is csak a fiaidat nézted meg, a Calorát soha! - Ti mondtátok meg ezt Seydának? - Nem, uram. Titkolni igyekeztünk előle. Nagyon várt téged. Talán el se hitte volna. Meg sem értette volna, miről beszélünk. Azt mondtuk neki, dolgozol. Nagyon várt téged, de mivel hónapokig nem jöttél, lassan beletörődött... - Honnan tudta meg? - A fiaid születése után másnap éjjel Lylthia eltűnt a Palotából. Az úrnő a gondolataival kereste, és akkor érezte meg a te jelenlétedet itt… Stellel voltál… együtt… azóta tudja…te is ott voltál később a városban akkor éjjel a Hadiár általános mozgósítása miatt. És nem mentél oda az úrnőhöz, pedig a Hadiártól tudtad, hogy ő is ott van. Tőled alig húsz méterre. De az úrnő még azután is sokáig várt téged. Három héttel ezelőtt, Helsán mondott le végleg a reményről. Akkor tette le a Calora-láncot és a Calora-gyűrűt. Mandalore foga megcsikordult, mindkét keze ökölbe szorult: - Átkozott… átkozott… de meg fogom találni a búvóhelyedet… bármekkora varázsló vagy is, neked is csak egy életed van!!! Tedin jött vissza, unokáját kézenfogva vezetve. A fiatal nőn már látszott, hogy gyermeket vár, és zavara nyilvánvaló volt a helsai testőrök és Sylas jelenléte láttán. Calborn nem ment közel hozzá: - Stel, én nem tudom, hogyan kérjek tőled bocsánatot. Sokat jelentettél nekem, amikor az első feleségem meghalt, de az akkor volt, évekkel ezelőtt. Akkor őszintén szerettelek! Amit az utóbbi hónapokban tettem, az nem az én akaratomból történt. Bocsáss meg nekem ezekért az otromba szavakért, de nem akarok hazudni neked olyan szerelmet, amit nem érzek irántad. A gyermekedet nem tudom elismerni, hisz nem vagy a törvényes asszonyom, de minden szükségletéről gondoskodni fogok élete végéig! Nem tudom elégszer kérni, hogy bocsáss meg nekem… de ezekben a hónapokban nem én szerettelek téged, hanem olyan valaki, akit Nihilus irányított, hogy Seydát megszerezhesse! Mialatt beszélt, Stel lassan hátrálni kezdett a szoba ajtaja felé. Az utolsó szavaknál gyorsan megfordult, és eltűnt az ajtó mögött. Calborn nem mozdult: - Tedin, én nem akarok utána menni. Menj és vígasztald meg őt! És te is bocsáss meg nekem! Nem akarattal okoztam fájdalmat az unokádnak! Calborn megfordult, és Lantisolékkal a nyomában elhagyta Tedin házát. Sylas a saját testőreivel együtt rövidesen követte.

2007.07.24. 22:55

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 42. részét! Köszönöm! :-))   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Davrel félti úrnőjét, ezért elmondja Sylasnek, hogy Seyda valami nyugtalanítót érez a házban, de titkolja ezt Canderous, Larsen, Arion és Serger előtt, nehogy visszaköltöztessék a Palotába. Sylas Saborrához fordul segítségért. Saborra auraműszere "élőlényt" érzékel a falban... Mandalore és Sheruk hazatér... Larsen nagyon tart Mandalore és Seyda találkozásától, és attól is, mit fog szólni Sheruk, ha megtudja, hogy Lylthia elhagyta őt, és férjhezment Arionhoz.     A kis jedi úrnő - 42. rész   A tánc véget ért, a klánvezér az asztalhoz vezette Seydát. Teregril, aki eddig őket figyelte, azonnal mellettük termett. Sylas a jóvágású, szőke testőrkapitány tenyerébe tette lánya kezét: - Menjetek csak, gyerekeim, hadd gyönyörködjek bennetek! Én most pihenek egy kicsit. Teregril töltött egy pohár leyant, és úrnőjének nyújtotta. Seyda megköszönte, és az őrharcos arcát nézve a pohár fölött, hosszú kortyokban megitta. Azután elfogadta Teregril feléje nyújtott kezét: - Menjünk! Sylas figyelte őket és megállapította, hogy eddigi észrevétele helyes volt. Teregril sem csak az úrnőjét látta már Seydában. A közéjük csöppenő, elképesztően naív, ártatlan kislány sokkal mélyebb nyomot hagyott az őrharcosokban, mint ahogy a klánvezér annak idején gondolta volna. És ahogy Seyda a szemük láttára serdült gyönyörű nővé, az ő féltésük is lassan kezdett szeretetté, majd szerelemmé átalakulni. Seyda most egyedül gyötrődik, mindenkit meggyógyít, csak saját magát képtelen meggyógyítani, pedig csak kezét kellene kinyújtania az őt körülvevő őrharcosok felé vígaszért és szerelemért. Fájó genetikai örökséget kapott jedi őseitől, mely tiltja neki, hogy szabadon engedje érzelmeit. Ez iszonyú büntetés olyan szív számára, amely túlcsordul a szeretettől. Sylas félt, hogy Seyda most igazolva látja a jedik tanítását, ahogy egyszer beszélt erről: a szerelem kifordítja énedet, becsapja önértékelésedet, hazugsághoz és ellenőrizetlen reakciókhoz vezet. Seyda talán azért bünteti most magát tudatosan vagy tudat alatt, mert ezt a tiltást Calborn miatt megszegte. És nem mer többé kockáztatni. - Sylas - érintette meg a vállát valaki, és Seyda éjszakás testőrei örvendezve vették körül. - Még aludtatok, amikor érkeztem! - nyújtott kezet nekik sorra a vezér. - Davrel fiam, beszélnünk kellene! - Rendelkezésedre állok, Sylas. Még van idő, amíg át kell vennünk a szolgálatot Teregriléktől, azért jöttünk korábban, mert így mi is tudunk táncolni. Seyda hol van? - Ott ni! - intett fejével a táncolók felé Sylas. - Teregril csak egyetlen táncot engedett nekem, aztán rögtön elvitte a lányomat. Davrel megkereste tekintetével az egymáshoz simuló párt, majd miután társait elengedte, hogy keressenek maguknak táncpartnert, leült klánvezére mellé. Sylas töltött neki leyant: - Gondolom, bort nem szoktatok inni szolgálat előtt. - Nem, Sylas, én egyáltalán nem szoktam bort inni. Még leyandale-t sem. Igaz, hogy ébren tart éjjel, de reggel nehezebben alszom el tőle. Elég a szimpla leyan. Köszönöm. Miről akartál velem beszélni? Sylas sóhajtott: - Seydáról. Elég kényes a helyzete. Nem akarok nyomozni utána, de biztosan tudjátok, hogy Saborra semlegesítette a Mandalore-t fogvatartó parancsot. Calborn a napokban hazajön. És Seyda sajnos úgy tűnik, már nem várja őt haza. Féltem őt Mandalore reakciójától. Beszéltem most vele, de nem kaptam választ. Seyda mindig szem előtt volt, mióta köztünk él. Éjszaka is őrizet alatt van. Tud rendesen pihenni? Tud aludni egyáltalán? Nem szokott sírni? Beszél veletek olyasmiről, ami aggodalomra adhat okot? Davrel mélyet lélegzett: - Alszik. Nagyon mélyen alszik. Naponta általában öt óra hosszat. Hajnali négykor szokott ébredni, és miután felöltözött, kimegyünk a kertbe, ahol pihentető meditációba visz le minket, ettől nagyszerűen érezzük magunkat, és azonnal gyógyít, ha bajt talál. Én még náthás se voltam, mióta Seydát ismerem, nemhogy beteg lennék! A meditáció után beszélgetünk, amíg Dandorék megjönnek. Ők hozzák a reggelinket is. Mindannyian együtt eszünk, aztán az éjszakások mennek aludni a helsai szállásra. Seyda egyetlen dologhoz ragaszkodik; a szobája ajtajának mindig teljesen nyitva kell lennie, ahogyan a Palotában is nyitva volt, mióta Mandalore éjjel nincs Seyda mellett. Négyszer próbáltam óvatosan becsukni, miután ő elaludt, hogy ne zavarjuk, mikor beszélgetünk, de azonnal fölriadt és kijött hozzánk. Azt mondta, a jelenlétünk és a hangunk megnyugtatja. És mind a négyszer az asztalra borulva aludt el, úgy vittem vissza a szobájába. Azóta nem próbálkozom azzal, hogy becsukjam az ajtót, és ő tényleg nyugodtan, mélyen alszik. Sylas elgondolkodva nézett maga elé: - Azt mondod, megnyugtatásra van szüksége. Fél valamitől? Vagy valakitől? - Nem tudom, Sylas. Én is faggattam róla, de csak annyit mondott, a ház aurájában van valami, ami idegen. Én rögtön a sithekre gondoltam, de azt mondta, nem az. Valami régi kellemetlen emléke a háznak. Többször próbálta kitisztítani, de most is érzi. Éjszaka erősebben. Fölvetettem neki, hogy adja el a házat és vegyen másikat, ahol nyugodtabb lesz, de megrázta a fejét. Azt mondta, oka volt annak, hogy ez a ház hívta őt, azért ezt vette meg, és nem a másik három, jobb állapotú házból választott magának otthont. Mintha missziója lenne, hogy rájöjjön, mi zavarja ennyire. Azt se engedte meg, hogy Larsennek és Canderousnak szóljunk róla, mert azonnal visszaköltöztetnék a Palotába. Rajtunk kívül Lylthiának, Leniának és Arionnak van erről tudomása, de őket is ígérettel kötötte meg, mint minket, testőröket. De én csak azt az ígéretet tettem, hogy Larsenék előtt hallgatok, tehát rád nem vonatkozik a titoktartásom. Talán neked több szerencséd lenne a lányoddal, ha óvatosan kifaggatnád a házzal kapcsolatos érzéseiről. Arra kérlek, ne áruld el neki, hogy tőlem tudod ezt, mert bár nem szegtem meg a neki tett ígéretemet, lehet, hogy máskor olyan dolgokat is el fog titkolni előttem, amiről pedig, mint az ő életéért felelős testőkapitánynak, tudnom kellene! Különösen, ha ezzel a zavaró dologgal kapcsolatban jön rá valamire. - És ti nem éreztek ott valami rosszat, negatívat? - Nem. De hát mi nem aludni járunk oda, hanem Seyda álmát őrizni. Eleinte arra gondoltam, bizonyára mi nem rendelkezünk olyan finom, érzékeny idegrendszerrel, mint a lányod, ezért nem érezzük azt a zavaró valamit, amit ő. De az a valószínűbb, hogy csak Seydát zaklatja, mert Telara a szobalány is nyugodtan alszik. És ahogy Seyda kijött hozzánk, ő is megnyugodott köztünk. Minket eszerint nem környékez meg az az idegen dolog, hiszen a jelenlétünk teljes védelmet ad Seydának. Sylas merőn nézett a testőrkapitány szemébe: - Davrel, te már nem a ház aurájáról beszélsz, amely valóságosan létezik, de érzékenységtől függően vagy érzi valaki, vagy nem! Szavaid azt sugallják nekem, hogy valamilyen ismeretlen, idegen lény jelenlétére gyanakszol! - Igen, így van, Sylas. Az aurát vagy érzed, vagy nem. De ha ez az auraérzet azonnal megszűnik ott, ahol mi vagyunk, akkor az nem lehet aura! Akkor az egy valóságos, létező lény, ami talán követi őt, vagy akkor tud érintkezésbe lépni Seydával, ha mi bizonyos távolságon kívül vagyunk tőle. Három hete titkoljuk ezt Larsenék elől, de félek, hogy túlnő rajtunk ez a probléma! A klánvezér összevonta szemöldökét: - Már rég túlnőtt rajtatok, Davrel! Ugye tudod, hogy ezt a felelősséget nem viselheted egyedül? Éppen ma hajmeresztő dolgot tudtam meg Seydától a felderítők nagygyakorlatán történtekről. Most merte csak elmondani, hogy az élete forgott veszélyben, de ő rávette az őrharcosokat, hogy hallgassanak róla előttem! Néhány éretlen kölyök védelmében. De ideje tudomásul vennetek, azért vagytok Seyda testőrei, hogy védjétek őt, és ne engedjetek a makacskodásának, ha ti is veszélyt sejtetek körülötte! Megsúgom neked, Seyda annyira respektál titeket, hogy hajlandó ám szót fogadni nektek, csak határozottan kell fellépnetek vele szemben! Kezd visszaélni az engedékenységetekkel, és ki tudja, milyen veszélyt enged ezzel szabadon! Most nem árulom el Larsennek, aki Mandalore távollétében a Caloráért is felelős, hogy nektek már három hete tudomásotok van erről a nyugtalanító dologról, és Seydának se mondom el, hogy tőled tudtam meg, de ez legyen az utolsó, hogy Seydának falaztok! Arion fejét is megmosom, mert ő abból a felderítői kalandból sem okult, amire kis híján mind ráfizettek, és most mégis megint Seyda mellé állt, ami szégyen épp tőle, a biztonsági parancsnoktól, akinek a titkolózás helyett már szét kellett volna szedetnie azt a házat, hogy megtudja, mi rejtőzik ott, ami Seydát ennyire nyugtalanítja! - a kapitány vállára tette kezét. - No menj, fiam, van még időd a szolgálat kezdetéig! És az, amit az imént mondtam, nem azt jelenti, hogy elégedetlen lennék veled vagy társaiddal! Csak hamarabb föl kellett volna már figyelnem arra, hogy Seyda úgy csavar benneteket a kisujja köré, hogy észre sem veszitek! Az egész helsai őrharcosgárdát ő irányítja! Ideje változtatni ezen! Seyda és a ti biztonságotok érdekében is. Most kérnék tőled valamit. Bizonyára közvetlen összeköttetésben vagy Larsennel. - Igen, Sylas. Dandor, Teregril és én kommunikátort kaptunk, hogy bárhol is vagyunk a városban, mindig elérhessük a Palota aktuális parancsnokát, jelen esetben Larsent. Vele akarsz beszélni? - Igen. Ezért kölcsönkérném a kommunikátorodat. - Tessék. - Köszönöm, fiam. Ha visszajössz a táncból, visszakapod. Starviller klánvezére futó pillantást vetett lányára, aki Teregrillel láthatóan jól érezte magát, mert még azóta is vele táncolt, aztán lenyomta a hívógombot. - Larsen - jelentkezett be a fővezér szinte azonnal. - Itt Sylas. Davrel kütyülékén hívlak. Van tipped arra, hol találom meg Saborrát? - Úgy tudom, még a tanácsteremben van a vezérlőkonzolnál. Kerítsem elő neked? - Jó lenne, Larsen. Kint vagyok a városban Seydáékkal. Beletelne egy kis időbe, mire beérnék. Talán addigra már nyugovóra térne. - Pár perc türelmet kérek, Sylas. Odamegyek hozzá. - Köszönöm, fiam! - Sylas Seydát nézte, aki lehunyta szemét, és egészen Teregrilhez simult. Lehet, hogy mégis többet érez testőrkapitánya iránt, mint mutatja, ezért nem érdekli Serger vallomása, és ezért nem várja vissza férjét? Hogy lenne köztük testi kapcsolat is, Sylas nem tartotta valószínűnek. Teregril csak délután van úrnője mellett, és Seyda is állandóan szem előtt van. Kizárt dolog, hogy úgy érinthessék egymást, ahogyan a szerelmesek birtoklási ösztöne kívánná... - Itt vagyok, Sylas! - szólalt meg a kommunikátorból a felderítő főparancsnok hangja. - Saborra, volt egy régi beszélgetésünk még Helsán. Kísérleteket végeztetek Zukával. Seyda volt az alanyotok, persze titokban. Emlékszel rá? - Igen, Sylas, emlékszem. - Készítettetek akkor egy műszert. Megvan még? - Igen, megvan. Mindig magammal hordom. Ki tudja, mikor veszem hasznát. - Saborra, meg tudnád tenni, hogy azzal a műszerrel együtt eljössz Seyda házába? De ne szólj róla Larsennek! Egyelőre még ne. Pillanatnyi csend után Saborra csak ennyit mondott: - Rendben, Sylas, máris indulok! - Köszönöm, parancsnok. Én is odamegyek most. - a klánvezér megkereste Davrelt és visszaadta neki a kommunikátort, majd néhány szót váltott vele. Az éjszakás testőrkapitány bólintott, majd egy biztonsági kulcsot nyújtott át Sylasnek, és mondott hozzá valamit. Sylas intett saját testőreinek, és egy utolsó pillantást vetve Seydára és Teregrilre, akik még mindig egymással voltak elfoglalva, elhagyta a mulatót. A kapu előtt találkozott Saborrával. Miután üdvözölte, átnyújtotta neki a Davreltől kapott biztonsági kulcsot: - Nem akarok betörni a lányom otthonába, de bizonyos információk arra késztetnek, hogy az ő távollétében győződjek meg valamiről. Davrelt rávettem, hogy minél tovább próbálja ott tartani Seydát a mulatóban, de sietnünk kell! Itt a műszer? - Igen, Sylas. Máris bekapcsolom! Mire gyanakszol? - Valami idegen energiaforrás rejtőzik a házban, ami Seydát nyugtalanná teszi. De persze mélyen hallgat róla Larsenék előtt, nehogy visszaköltöztessék a Palotába, pedig hát nem ez a megoldás! - Sötét jediktől tartasz? - Nem tudom, mire gondoljak. Seyda szerint nem sith jelenlét. Azt tisztán fölismerné, ez biztos. Abban reménykedem, hogy a te speciális auramérőd legalább a helyét be tudja mérni ennek a valaminek. Menjünk be! Saborra kinyitotta a kaput, majd az ajtót és a konzolhoz ment. Ellenőrizte a kamerákat, és a kiírásokat, nem rögzítette-e illetéktelen behatoló próbálkozását a biztonsági rendszer. A kezében tartott bekapcsolt műszer egyszerre jelezni kezdett. - Nézd! - mutatta Saborra. - Ez a műszer a mi mozgásdetektorunkhoz hasonló, de annál jóval többet tud! - a testőrök vezérükkel együtt lélegzetüket visszafojva bámulták a furcsa műszert a főparancsnok kezében. - Miért van mozgásban a jel? - kérdezte Sylas. - Mert amit érzékel, az is mozgásban van. Változtatja a helyét. De eléggé be van határolva a mozgástere. Kíváncsi vagyok, mi lehet az. Gyertek! A kis műszer Seyda szobájába vezette őket. - Szóval itt bujkálsz! - mondta Saborra, és az ággyal szemközti falhoz ment, melyre hatalmas tájkép-posztert ragasztottak. - Nincs „B” vagy „C” energiája, tehát nem jedi. De van egy furcsa kisugárzása, amit nem tudok beazonosítani. Ilyenre nem vagyok felkészülve. Annyit tudok csak megállapítani, hogy valamilyen formában a falban van és mozog! - Azt mondod, be van falazva? Akkor hogyan élhet, hogyan mozoghat? Saborra a klánvezérre nézett: - Én egyetlen szóval sem mondtam, hogy él… A hideg rázta ki e szavak hallatán Sylast és kíséretét. - Az tehát biztos, hogy valami van itt, ami kommunikálni igyekszik Seydával, mint a köztünk legérzékenyebbel, aki egyáltalán érzékeli őt - összegezte Sylas, igyekezve magabiztosabban beszélni, mint amilyennek érezte magát. - Szerinted hogyan lehet hozzáférni ehhez a… ehhez? Saborra újra a falat nézte: - Feltételezem, ha szétvernénk a falat, találnánk valamit! Talán. Lehet, hogy csak szabadulni akar. Lehet, hogy az előző tulajdonosnak hiába próbált üzenni, az nem fogta az üzenetet. De az is lehet, hogy fogta, azért költözött el minél messzebbre innen, és igyekezett megszabadulni ettől a háztól. Nem tudom. Lehet, hogy szívességet teszünk ennek a valaminek azzal, ha szabadon engedjük! - Ez mind szép és jó, Saborra, de mi van, ha nem véletlenül került oda? Mi van, ha éppen azért falazták be oda, hogy biztonságban legyünk tőle? Gondolj bele, milyen erős lehet, hogy Seydát ennyire felzaklatta! - Igen, Sylas, szerintem is elképzelhető, hogy jedik falazták be oda, vagy pedig Seydán kívül is éltek itt, vagy még most is élnek olyan túlérzékeny lények, akiket fel tudott zaklatni, és így szabadultak meg tőle. Melyik a kevésbé ijesztőbb feltételezés? Starviller klánvezére sóhajtott: - Nem tudok mit mondani erre, de egy dolog biztos; erről Larsennek azonnal tudnia kell, és Seyda nem tölthet itt egyetlen percet sem tovább! Saborra a fejét ingatta: - Én mást javasolnék. Seydának föl kellene vennie ezzel a valamivel a kapcsolatot, úgy, hogy mi is itt vagyunk, minden eshetőségre számítva. Seyda az egyetlen, aki megtudhatná tőle, mit akar. Legalábbis szerintem Seydánál érzékenyebb felfogó érzékelési rendszerrel jelenleg a mi ismeretségi körünkben senki nem rendelkezik! De abban igazad van, hogy Larsennek feltétlenül tudnia kell erről! Ha ő nem vállalja a felelősséget, hogy szétveresse a falat, akkor meg kell várni Mandalore-t! Akkor majd ő fogja eldönteni, mi legyen ezzel a valamivel! Nem tudom, mióta lehet bezárva ide, de azt a pár napot már kibírja, míg Mandalore dönt a sorsáról. - Igazad van, Saborra! Én most visszamegyek Davrelhez és a kommunikátoron keresztül beszélek Larsennel. Seyda ma éjjel a Palotában kell, hogy aludjon! Holnap visszajövünk ide és Seyda segítségével szóra bírjuk ezt a valamit. - Áthidaló megoldásnak megfelel - bólintott Saborra. - A lányodnak nem lehet kifogása az ellen, hogy féltjük őt. Így is tovább titkolózott, mint szabad lett volna. De nem kell Davrelhez visszamenned a kommunikátorért! Seyda itthoni konzolját összekötöttük a Palotával. Innen is elérjük Larsent. - Remek. Máris beszélni szeretnék Larsennel! - Gyere, Sylas. A klánvezér testőrei olyan gyorsan követték őket a folyosóra, hogy akár menekülésnek is beillett volna. Saborra nem is volt meglepve. Egy mandalóriai harcos akkor is fölveszi a harcot ellenfelével, ha az túlerőben van, vagy iszonytató külsejű. De világnézetében a természetfölötti ellenfél megfoghatatlan, legyőzhetetlen! Mióta Seyda köztük élt, sokat javított a mandalóriaiak jedi misztikum iránti ellenszenvén, de ez a dolog itt a falban a jedik tudásánál is ijesztőbbnek tűnt! Sylas várt, míg Saborra összeköttetést keresett a Palotával. - Larsen, Seyda házában vagyunk. Hosszú lenne elmesélni az előzményeket, az később is ráér majd személyesen, az informátor személye is mindegy, de tudnod kell róla, hogy a Caloránk nagy valószínűséggel veszélyben van! A fenyegetés olyan jellegű, amire a mi világnézetünkben nincs magyarázat! Ismeretlen eredetű energiaforrás jelenlétét sikerült kimutatni Saborra egy speciális műszerével. A falban! Mint megtudtam, Seyda az első naptól kezdve érzékelte, de nem akart visszamenni a Palotába, ezért hallgatott róla előttetek. Azért fölmerül bennem a gondolat, milyen lelkiállapotban lehet, hogy még ezt a veszélyt is inkább vállalja, mint hogy visszatérjen Mandalore-hoz.... Mindegy. Nem akarom, hogy Seyda ma éjjel itt aludjon! Kérlek, gondoskodj számára olyan szobáról, ahol alhat! De ne a Calora szobáját jelöld ki számára! Azt most nem fogadná el. Holnap pedig visszajönnénk ide. Saborra elképzelése az, hogy Seyda megtudhatná ettől a… mondjuk nevezzük ismeretlen lénynek, szóval ettől az ismeretlen lénytől, mit akar tőlünk. Lehet, hogy csak ki akar szabadulni. Ebben az esetben neked kellene eldöntened, felelősséget vállalsz-e egy számunkra megfoghatatlan lénynek a szabadon engedéséért, vagy megvárod a döntéssel az uralkodót! - Hát, Sylas… nem mondom, hogy nem sikerült meglepnetek! Egy szobát máris előkészíttetek az úrnő számára! Azt hiszem, a te szobád mellett is van egy üres. Biztos vagy benne, hogy ide tudod csalogatni Seydát, vagy küldjek erősítést? - Nem, Larsen, köszönöm, nem kell! Ha Seydát nem tudom meggyőzni, hogy velem jöjjön, akkora ellenszenvvel viseltet a Palota iránt, akkor nincs értelme erőltetnem! Legfeljebb én is itt alszom a házban... - Rendben, Sylas. Várlak benneteket! Ha mégsem jöttök, azt is jelezzétek! Akkor a házhoz küldök sokszoros őrséget! - Köszönöm, Larsen. Most elmegyünk Seydáért!   A klánvezér Saborrával és a testőrökkel együtt 11 óra körül ért vissza a mulatóba. Seyda az asztalnál ült leyant kortyolgatva, közben Teregrillel és Davrellel beszélgetett. Apja láttán felugrott, odaszaladt hozzá és átölelte, majd kézen fogva az asztalhoz vezette: - Olyan gyorsan tűntél el, és azt se mondtad, hova mégy, hogy aggódtam miattad, apa! - Nem engem kell féltened kislányom, hanem magadat! - Sylas tekintete Teregrilre és Davrelre villant. - A kapitányaid dolga, hogy a biztonságodra ügyeljenek, tessék nekik szót fogadnod! Az a meglátásom, hogy visszaélsz a hatalmaddal, pedig azt mondtad nekem, hogy soha nem szoktál parancsolgatni! - De hát én nem is parancsolgatok nekik! - nyílt rá csodálkozva Seyda gyönyörű sötét szeme. - Én csak kérni szoktam tőlük. - Hát persze, csak kérni! - mondta Sylas. - De te úgy kérsz, hogy nem tudnak tőled semmit megtagadni! Minden kívánságodat teljesítik. És ezzel pontosan tisztában vagy, tehát visszaélsz azzal, hogy nem tudnak neked ellenállni, igaz? Hiába nézel rájuk! Nem ők panaszkodnak rád! Sajnos, észre sem veszik, hogy panaszkodniuk kellene rád! De számomra mindennél nyilvánvalóbb, hogy befolyásolod őket! Addig nincs is baj ezzel, amíg nincs veszély. De most van! - Miről beszélsz, apa? Davrel kommunikátora diszkréten csipogni kezdett. A testőrkapitány azonnal bejelentkezett: - Hallgatlak, Larsen! Sylas a tenyerébe vette lánya két kis barna kezét: - Kicsi lányom, be kell vallanom… - Ne, Sylas, hadd mondjam el neki én! - szólt közbe Saborra. - Rám nehezteljen, ne rád! Seyda egyikükről a másikra nézett: - Nyugodtan beszéljetek, én nem fogok neheztelni egyiktekre sem! - Az nem olyan biztos! - mondta Saborra. - Évekkel ezelőtt készítettem egy műszert. Amikor odakerültél hozzánk. Az volt vele a célom, hogy megtudjam, miben különböznek tőlünk a jedik - és röviden elmondta, milyen eredményre jutott. - Miért nem mondtad meg nekem, hogy kísérletezel velem? - Seyda őszintén kíváncsi volt. - Azért, mert attól tartottam, ha te is tudsz róla, akkor tudatod vagy tudatalattid védekező mechanizmusa befolyásolja az eredményt. Te magad is bizonytalan voltál abban, mit csináltak veled a Ravageren, ezért nem akartam fölkelteni a gyanakvásodat, nehogy azt hidd, nem bízunk benned, azért nyomozunk utánad. Pedig ez csak egy lehetőség volt számomra, hogy felderítői munkánk során időben érzékeljük, ha sith jedi van a közelünkben. Az első meglepetést az okozta, hogy kislány létedre az „A” energiád erőssége, és intenzitása vetekedik a vezérekével és az őrharcosokéval. A „B”, vagyis általános jedi energiád volt leblokkolva, de a megmaradt, kimutatható energiád alapján az is jelentős nagyságrendű lehetett. A „C" energiád erőssége pedig csaknem megegyezett Revanével! Tehát a jedik sem egyformán hasznosítják az Univerzum Erejét. Te még leblokkolt „B” mágiád ellenére is akkora energiával rendelkeztél, hogy kezdtem lassan megérteni, miért tudsz olyan hatékonyan gyógyítani akkor is, ha már nem vagy igazi jedi! Ennyit az előzményekről, és most elmondom azt is, miért voltam kénytelen fölfedni előtted ezt a titkot. Amikor a házadban jártam, hogy a konzolt beállítsam, kellemetlen érzetem volt. Nem tudtam, mi lehet az oka, ezért faggatni kezdtem a testőreidet, akik azt mondták, igen, ők is érzik, de nem tudják, mi lehet az., és nem is zavarja őket különösebben. Mikor apádtól is igenlő választ kaptam, megállapodtunk abban, hogy ezzel a speciális műszerrel körülnézünk. Ha valakire haragszol, én legyek az, mert én voltam annyira nyugtalan, hogy mindenáron utána akartam járni, mi van abban a házban! Megpróbálkoztam azzal, hogy nappal használom a műszert, ha már úgyis ott vagyok veletek, de a te jelenléted hihetetlen erejű energiája fals eredményt adott! A műszer csak téged jelzett! Ezért akartam olyankor megpróbálkozni a méréssel, amikor te nem vagy otthon. Apád ugyanúgy aggódott, mint én, ezért ő is velem jött. Tudom, ezzel visszaéltem a lehetőségemmel, hogy ismerem a házad biztonsági rendszerét, ezért könnyen be tudok jutni, de a te érdekedben tettem! És bizony találtunk is valamit... - Mit találtatok? - Seyda ha érzett is csalódottságot, hogy titokban nyomoznak utána, nem mutatta. Komoly arccal nézte a főparancsnokot, aki pár szóval elmondta, mit tapasztaltak. A beálló csendet Sylas törte meg: - Seydám, szeretném, ha ma éjjel nem aludnál abban a házban. Nyugodtabb lennék, ha te is velem jönnél a Palotába. Larsen készíttet elő neked szobát az enyém mellett, ha nem akarsz a Calora szobájában nyugovóra térni. Ha holnap föl tudod venni a kapcsolatot ezzel a lénnyel, és többet tudunk meg róla, könnyebb lesz eldönteni, mennyire veszélyes, és mit kezdjünk vele egyáltalán. Hajlandó vagy most velem jönni a Palotába, kislányom? Seyda bólintott: - Igen, apa, veled megyek. Sylas fellélegzett, és karjába fűzte lánya kezét. Davrel fölemelte fejét: - El kell mondanom, mit üzent Larsen! A Strider közeledik a Központ felé! Valamikor éjfél után fog landolni. Minden tekintet Seydára szegeződött, aki pillanatokra megdermedt, majd Sylashez simult: - Menjünk, apa! A tiéd melletti szoba jó lesz nekem. Mikor visszatértek a Palotába, Larsen maga kísérte őket a két előkészített szobába: - Kicsi úrnőm, nem akarsz mégis a régi helyeden aludni? Hozzád méltóbb lenne… - Nem, Larsen. Köszönöm, nem. Nagyon kedves kis szobácska ez, és apa is a közelemben van. A fővezér megadóan bólintott. Nagyon félt, mire lehet képes a magához térő Mandalore, ha asszonya nem lesz hajlandó vele együtt nyugovóra térni, de látva úrnője elszántságát, tudta, minden további könyörgés fölösleges. - Sylas, ha az uralkodó megérkezik, ébresszelek föl? Ki akarsz menni elé, hogy fogadd? - Igen, fiam, kimegyek. Gondolom, egy-két órán belül leszállnak. És Arionnak is illik jönnie. - Jönni fog! Már beszéltem vele - szólt közbe Davrel. - Csak előbb hazakíséri Lylthiát. - És te, úrnőm? - fordult a fővezér Seydához. - Te is jelen akarsz lenni, amikor az uralkodó megérkezik? Jöjjünk érted? - Nem, Larsen. Jó éjt, apa. Köszönöm, hogy egész nap velem voltál. - megcsókolta Sylas arcát, majd kapitányához fordult. - Kérlek, Davrel, hagyjátok nyitva az ajtót éjszaka, ahogy szoktátok! - Kívánságod szerint lesz, úrnőm - hajtott fejet a testőrkapitány. - Köszönöm. Jó éjszakát mindenkinek - Seyda gyors mosolyt villantott Larsenre, Saborrára, éjszakás testőreire és Teregrilre, aki idáig kísérte őket a mulatóból, majd besurrant a szobába. Larsen fejcsóválva nézett utána: - Baj lesz ebből, Sylas! - suttogta egész halkan, hogy úrnője már ne hallhassa. - Nem engedem, hogy Mandalore bántsa őt! - mondta határozottan a klánvezér. - Ha kell, visszaviszem Helsára Seydát az uralkodó haragja elől! Most lepihenek egy kicsit. A lányom fiataloknak való programot állított össze mára. Szokatlan nekem ez a tempó. Akkor hát, majd szóljatok be, ha a Strider leszáll! - Úgy lesz, Sylas! - hajtott fejet klánvezére előtt a fővezér.   A Strider érkezése hatalmas feszültséget váltott ki a Palota őrharcosaiból és gárdistáiból. Merev arccal álltak sorfalat, és nem irigyelték fővezérüket, akinek be kell majd számolnia az uralkodónak arról, mi minden történt a távollétében. Calborn méltóságteljes léptekkel jött le a vezérhajó rámpáján, mellette Sheruk, aki nagyon türelmetlennek látszott. A fényárba borított landolópálya szélén minden feltűnést kerülve Saborra igyekezett a vezérhajó felé. Fölsietett a rámpán, üdvözölte a személyzetet, majd a vezérlőkonzolhoz ment. Nem volt szokatlan, hogy az uralkodó hajójának vezérlését időnként ellenőrzi. Saborra tudását Telrevan maximálisan elismerte, és szabad bejárása volt mindenhova. Azt is tudták róla, hogy ha dolgozni kezdett, mindegy volt neki, milyen napszak van éppen, így eszükbe sem jutott, hogy kérdőre vonják, mit akar most éjjel a frissen leszállt hajón. Az összeesküvés másik három résztvevője, Larsen, Sylas és Arion tudta, hogy legalább fél óra hosszára le kell kötniük az uralkodó figyelmét ahhoz, hogy Saborra nyugodtan dolgozhasson. Feszültségük egyre nőtt, ahogy Calborn mind közelebb ért hozzájuk. - Üdvözlünk az otthonodban, Mandalore! - hajtott fejet a fővezér. - Köszönöm, Larsen. Üdvözöllek benneteket! Jólesik hazajönni! - kezet nyújtott Larsennek, Sylasnek és Arionnak. Sheruk is üdvözölte a fogadóbizottságot, de látszott, hogy toporzékol a türelmetlenségtől, csak az uralkodó jelenléte tartja féken. - Mandalore, parancsodnak megfelelően a Hadiár és az alvezér Carth Onasival együtt három héttel ezelőtt elindult a manaan-i küldetésre. Asszonyod és gyermekeid jól vannak, őrharcosaid és gárdistáid hűségesek hozzád, otthonodban béke van! És Larinnának tegnap kisfia született. - Fia van?! - csillant föl az uralkodó szeme. - Canderous meg fog kergülni az örömtől, ha megtudja! Larinna jól van? - Igen, Mandalore. - Holnap majd megnézem őket! - mondta Calborn. - Gondolom, most alszanak.

2007.07.21. 06:02

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 41. részét! Köszönöm! :-)   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Canderous asszonyának kisfia született! Sylas két droidot hozott magával: HK-47 egy harci protokolldroid, melyet Revan még a Mandalóriai Háború idején készített; és T3-M4, egy csúcsasztromechanikai droid, melyet Canderous rendelésére készítettek Tarison, mielőtt a mandalóriai zsoldosvezér csatlakozott Revanhez. Revan e droid segítségével jutott be annak idején a tarisi sith bázisra, hogy az indítókódokat megszerezze. E két droidot Revan most Seydának ajándékozta. Este Sylas beszélni próbál Seydával, hogy újra összehozza őt a hamarosan hazaérkezőmMandalore-ral... A kis jedi úrnő - 41. rész   Délután három órakor Seyda fáradtan jött ki a szülőszobából, de rámosolygott a Karendhor testőrgárdistákra, akik izgatottan vették körül: - Az úrnőtök egészséges kisfiúval ajándékozta meg a birodalom Hadiárját! Nagyon kimerült és most alszik. Ha Salina megengedi, hogy elhagyja a szülőszobát, óvatosan vigyétek haza, és még jobban figyeljetek rá, mint eddig! - kimerülten támaszkodott a falhoz. A helsai testőrök azonnal mellette voltak. Teregril aggódva fogta kézen: - Gyere, kicsi Seydám, most hazamegyünk és lepihensz, jó? - látva, hogy a Calora tiltakozni próbál, hozzátette. - Ne is gondolkozz kibúvók keresésén, mert úgy látjuk, pihenned kell, és mi vagyunk többségben, így a mi akaratunk fog érvényesülni! Seydát nem a szavak, hanem a Teregril égkék szemében látott igazi aggodalom bírta jobb belátásra. Bólintott és hagyta, hogy testőrei hazavezessék. Arról persze Teregril nem számolt be neki, hogy Sylas már várja őt. Nehéz lenne leírni az örömet, amivel Seyda az apját üdvözölte, aztán végigvezette kis birodalmán: - Neked is tetszik, apa? - kérdezte enyhe aggodalommal hangjában. - Nem volt drága és nem költöttem rá sok pénzt, és ami maradt, azt vissza is adom… - Kislányom, az a pénz a tiéd! Még hoztam is neked, hogy legyen elég. Egyébként kedves az otthonod, de ha kifogásom lenne ellene, akkor sem szólnék, mert csak az számít, hogy te jól érezd magad benne! Saját életedet neked kell berendezned! A kerted különösen tetszik! No de hoztam neked helsai finomságokat, nincs kedved enni? Feltételezem, Teregrilék se fogják visszautasítani a hazai ízeket. - Köszönöm, apa, nagyon aranyos vagy, hogy még ez is eszedbe jutott! Tényleg, ma még nem is ettem rendesen, mert már korán reggel Larinnához hívtak. Csak vissza ne mondjátok Sergernek, mert kikapok! De a helsai ételek említésétől máris éhes lettem. Mindjárt megterítek! - Nem, úrnőm! - fogta meg Teregril a karját. - Van egy szobalányod, akinek ez a dolga, sok munkát úgysem adsz neki. Te csak foglalkozz apukáddal! Elég messziről jött ide, hogy lásson téged - és gyengéden visszaültette a magas háttámlájú ágyra, majd kiment a szobából. Sylas megsimogatta hozzábújó lánya haját, és átfogta a vállát: - Larsenék elmesélték, milyen sokat dolgozol. De valamit tudomásul kell venned, kislányom! Mindenkinek megvan a dolga ezen a világon. Mások helyett nem végezheted el a mások feladatát, mert akkor a saját dolgaidra nem marad energiád, és bármennyit teszel is másokért, saját dolgod elvégzetlen marad, amiért viszont nem fognak megdícsérni! Helsán mi szabtuk meg, mit tehetsz meg egy nap alatt, hogy másnap is készen állj feladataid elvégzésére anélkül, hogy kimerülnél. Most, hogy úrnő vagy, csak néhány bátrabb helsai őrharcos mer szót emelni elképesztő munkatempód miatt, mert féltenek téged, hogy összeroppansz! Ki fogsz dőlni, kislányom, és azzal senkinek sem fogsz használni, pedig most már nagyon sokan számítanak rád! Nem merítheted ki a szervezetedet egyetlen nap alatt! Teridon kapitánytól tudom, hogy járőrei folyamatosan szemmel tartják a házadat, mert rengetegen megfordulnak itt naponta. No de ha már a gyógyításra terelődött a szó, hogy van Larinna? - Kisfia van! - csillant föl Seyda szeme. - Erős baba, Salina is megdöbbent, milyen nagy, de Larinna nagyon ügyes volt! Sikerült csökkentenem a fájdalmait meditációban, de a szülés végén annyira kifáradt, hogy mikor eljöttem, elaludt. - Az én gyógyító kis angyalkám - és Sylas homlokon csókolta lányát. - A vacsora kész! - jelent meg az ajtóban Telara, mögötte Teregril magasodott szigorú arccal. Bizonyára megint szóváltás lehetett köztük, mert Telara gyorsan visszavonult kis szobájába. Seyda tudott róla, hogy testőrkapitányai elégedetlenek Telara munkájával, és többször figyelmeztették, hogy szólnak Larsennek, keressen helyette másik szobalányt, de eddig még nem váltották be fenyegetésüket. Seyda kicsit eltúlzottnak tartotta elvárásaikat, mert tudta, hogy Leniához mérik Telarát, pedig a Palota-beli szobalányok sem voltak mind olyan lelkiismeretesek, mint Dandor imádott asszonykája, aki most, hogy maga is gyermekáldás elé nézett, többet volt Salina mellett, és tanult tőle a szülésről és a gyermekgondozásról. Seyda felállt és kézenfogva Sylast, maga után húzta. Az ajtóhoz érve fölágaskodott, és Teregril fülébe súgta: - Egy kicsit légy elnézőbb Telarával, kérlek! - és gyors puszit nyomott az arcára. A klánvezér a fejcsóválva elmosolyodó Teregril láttán megjegyezte: - Tudod, lányom, sokat gondolkodtam azon, mivel hódítottad meg olyan gyorsan Helsán az őrharcosaimat. Most már kezd derengeni! Nem is szándékozom sokáig maradni, nehogy a jelenlegi kíséretemet is úgy elbűvöld, hogy ők is itt ragadjanak nálad! Nevettek, majd asztalhoz ültek, és a testőrkapitány személyesen ment Telaráért, hogy a késői ebédhez hívja. Seyda faggatta apját a helsai dolgokról. Sylas készségesen felelgetett. Egyszerre kopogtak. Teregril egyik őrharcosa a konzolon ellenőrizte a belépni szándékozót és ajtót nyitott. - Saborra! - derült föl Sylas arca. A főparancsnok belépett: - Siettem, ahogy tudtam, Sylas, és mindjárt el is hoztam őket a lányodnak. - Nekem? Mit? - csodálkozott Seyda. Saborra félreállt az ajtóból: - Hát őket! Gyertek csak be! - szólt ki az előtérbe. - Gyertek és köszöntsétek az úrnőtöket! Egy vöröses színben játszó köztársasági harci dorid magasodott föl az ajtóban, mellette pedig egy fél méter magas, szintén köztársasági gyártmányú ezüstszínű kerek kis jószág gurult be: - Állítás: Üdvözlöm, gazda! - szólalt meg a harci droid meglepően emberi hanghordozással. - Én HK-47 típusú harci protokolldroid vagyok, ez a kis egység pedig mellettem T3-M4, egy csúcsasztromechanikai droid. Engem a zseniális Jedi Revan Mester alkotott, még a Mandalóriai Háború idején, társam pedig a mandalóriai Canderous Ordo vezér megrendelésére készült egy speciális feladat elvégzésére Tarison. Mindketten teljes megelégedésre végeztük munkánkat a Csillagkohó küldetés ideje alatt, így köztársasági szakemberek felújították és kibővítették programunkat, természetesen Jedi Revan Mester tudtával, beleegyezésével és ellenőrzésével! - Igen, emlékszem Revan és Canderous beszámolójára, amiben rólatok is szó volt! - mondta Seyda. - De hogy kerültök ide hozzám? - Válasz: Jedi Revan Mester neked ajándékozott minket, gazda! Az ő testvére vagy, és mivel kiemelt tudású műszaki felderítőként szeretsz droidokkal foglalkozni, így segítségedre lehetünk munkád során. - Igaz, hogy szeretek droidokkal foglalkozni, hisz ezt tanultam, de ez nagyon komoly ajándék a bátyámtól! Mivel érdemeltem ki? A kis kerek droid élénk csipogásba és füttyögésbe kezdett. Seyda figyelmesen nézte. - Mit akarsz mondani, T3? - Fordítás: Közölte, hogy jól érzi itt magát. Megállapítás: Meg kell, hogy mondjam, én is. Ahol konzol, és ennyi erőtér van elhelyezve, mint nálad, gazda, az igazi műszaki paradicsom egy droid számára! Mindketten készek vagyunk rá, hogy parancsodat végrehajtsuk. Mi legyen az? - Majd beszélünk róla! - mondta Seyda. - Nagyon kedves vendégeim vannak, most velük szeretnék foglalkozni. Addig nézzetek körül a házban, de ne nyúljatok semmihez! - Válasz: Ahogy akarod, gazda! Seyda asztalhoz invitálta Saborrát is: - És most elmondanátok, hogyan kerültek ide ezek a droidok? Találkoztatok Revannel? - Igen, kislányom - mondta Sylas. - Revan másfél hete járt Helsán. Akkor hozta a droidokat. Neked szánta őket. Mondtam neki, hogy hamarosan idejövök Telrevan Központba, velem tarthat, ha akar, de nemet mondott. Az egész olyan titokzatos és érthetetlen volt, hogy bevallom, először arra gondoltam, ezek kémrobotok, és rólad fognak információt továbbítani. Erre tettem utalást Revannek is, mert kíváncsi voltam, mi lesz a reakciója. Hűvös maradt, és csak annyit jegyzett meg, hogy ő nem kíváncsi rá, mit csinálsz a magánéletedben, amíg nem leszel újra jedi. Neki nincs szüksége a droidokra, de mivel mindkettő egyedi gyártmány, túl értékesek ahhoz, hogy a köztársaságnak ajándékozza őket, mint ahogy a köztársaság leggyorsabb hajóját, az Ebon Hawk-ot is lefoglalta a Flotta. Revan tudja, hogy te műszaki felderítő vagy, akit érdekelnek a droidok, ezért inkább neked ajándékozta őket, mert így a köztársaság nem formálhat rájuk igényt. Azt mondta, nem jön velem, mert nem akarja, hogy hálálkodj neki. Csak kényszerből vált meg tőlük, de nálad jobb helyen lesznek, mint a köztársaságban. Így tehát elhoztam a két droidot, de addig nem akartam őket odaadni neked, amíg nem ellenőriztettem Saborrával, nem jelentenek-e veszélyt rád nézve valamilyen formában. - Miért akarna nekem Revan ártani? - Nem, kislányom, én nem Revant tartom konkrét veszélyforrásnak! De mint HK-47 is utalt rá, köztársasági tudósok kibővítették és felújították mindkettejük programját. Saborra elég sokat tud az úgynevezett rejtőző programokról, melyektől a Mandalore-t befolyásoló programparancs óta mindennél jobban tartunk! Seyda a felderítő főparancsnokra pillantott: - Ezt nekem is tanítottad, Saborra! - Így van, Seyda. És emlékszel arra is, mivel lehet ellenük védekezni? - Igen, emlékszem. Készítettél egy álcázott ellenprogramot, amely fölfedezi, vírussal fertőzi meg, és működésképtelenné teszi a rejtőző programot. - Így igaz, kicsi zsenim! Egy ilyen ellenőrző tesztet végigfuttattam mindkét droidon, de idegen kémprogramnak, vagy rejtőző programnak nincs nyoma. Ha el is helyeztek bennük, Revan semlegesítette őket. Aki droidot képes alkotni magának, annak nyilvánvalóan arra is kiterjed a figyelme, hogy őt se nyomozzák le. Te úgy tűnik, tiszta droidokat kaptál tőle. Persze egy halom keresztkérdéssel ki fogjuk őket faggatni, hátha már új módszereket fejlesztett ki a köztársaság a kémkedésre. De én egyelőre kilencvenkilenc százalékban biztos vagyok abban, hogy Revan óvatossága, és szakértelme még most is lepipálja a köztársaság műszaki szakértőit. Az az egy százalék kétség is csak azért van bennem, mert nagyon féltelek. Tehát nem Revan tudásában kételkedem, csak téged akarlak teljes biztonságban tudni! - Köszönöm, Saborra. - Én köszönöm Sylasnek és Calbornnak, hogy egy ilyen kis zsenit adtak a kezem alá, akivel Helsa, mint központi bázis, bátran büszkélkedhetett! Te olyan mértékben növelted meg a felderítőképzés presztízsét, amilyen soha nem volt még ebben a birodalomban! Felderítőnek lenni azelőtt inkább azt jelentette, hogy ha valaki fizikailag nem felel meg ahhoz, hogy harcos, vagy pláne őrharcos lehessen, az csak felderítői munkára jó. Ez ostobaság persze, hisz te is tapasztaltad, mekkora fizikai igénybevételt jelentett a kiképzésetek. Harci képzést ti is kaptatok Xargától, sőt nektek még elméleti dolgokat is kellett jócskán tanulnotok, de hiába! A férfiak számára harcosnak lenni mindig csábítóbb, hisz abból lehet elit őrharcossá emelkedni. Ebben a birodalomban az a harci képzés csúcsa! - Én ugyan soha nem éreztem ezt a fajta különbségtételt, de ha így van, akkor az butaság - jegyezte meg Seyda. - Senkinek nem jut eszébe, hogy a birodalom uralkodója maga is műszaki felderítő? És tisztelettel adóznak a tudásának. - Ez igaz - ismerte el Saborra. - De elfeledkezel arról a tényről, hogy Mandalore nemcsak felderítő, hanem harcos, sőt őrharcos is! Elég nehéz lenne elhitetnie, hogy gyengébb fizikai kondíciója miatt tanították felderítőnek, hisz csak rá kell nézni, de leendő uralkodóként minél sokoldalúbb képzésben akarták részesíteni. Így ő egy személyben őrharcos, droidprogramozó, felderítő és pilóta. Te nem maradtál el tőle, hisz mindezt tudod. Csak őrharcos nem vagy még, bár ami a tudásodat illeti, az is lehetnél éppen. Igaz, fiúk? - pillantott a helsai őrharcosokra. Sylas egyik testőre ekkor megjegyezte: - Én nem voltam még Helsán, amikor az úrnő ott tanult, de három héttel ezelőtt láttam, hogyan bánt el azzal a gyakorlott harcossal, akit aztán meg is gyógyított, pedig magamban már el is temettem a fiút. Az úrnő remekül alkalmazta a mi őrharcosi stílusunkat, de olyan gyorsasággal tette kiszámíthatatlanná és védhetetlenné, hogy tisztelettel hajtok fejet a tudása előtt! - Sajnálom azt a harcost - mondta Seyda őszintén. - Sokáig elviseltem, ha provokáltak, mint a legelső napon is egy újoncharcos, sőt még egy évvel később, a felderítők nagygyakorlatán egy másik bázisról érkezett társaság… - Erről nem tudtam - vetette közbe Saborra. - Persze, hogy nem tudtál! Nem is akartam, hogy tudj róla. Te azalatt éppen azért vitáztál a többi bázis felderítővezetőjével, hogy elhiggyék, valóban sith bomákkal találkoztunk odafelé menet. Te az én megérzésemben hittél, ezért szálltál vitába velük. - Ez igaz, de te honnan tudsz erről? - Ariontól. És le is tolt érte, hogy nem osztottam ki az engem gúnyoló fiúkat. - Téged gúnyoltak? Miért? Mivel? Hisz nem is ismertek! - Azt mondták, látszik, hogy sötét a bőröm, tehát idegen vagyok, akinek ezért sokkal többet kell bizonyítania, mint nekik, akik Mandalória szülöttei, és nem hitték el nekem, hogy Sylas befogad a klánjába ha a második év is problémamentesen telik le. Azt is mondták, hogy mivel Helsa sosem dicsekedett azzal, hogy lány is van a felderítői közt, biztos nem lehetek valami nagy tudású. Aztán mikor Arion értem jött, hogy Saborrához vezessen, és ők látták, milyen kedvesen bánik velem, azt mondták, most már értik, miért vagyok itt. Az őrharcosok fognak velem aludni éjjel, hiszen a lányok csak arra valók… Sylas, Saborra, Teregril és az őrharcosok elképedtek Seyda szavai hallatán. Megszólalni egy se bírt. Seyda halkan folytatta: - Most már tudom, mit jelentenek ezek a szavak, miért lett ingerült Arion, és miért bánt olyan durván a fiúval, de akkor még nem értettem, mit talált sértőnek, csak azt tudtam, hogy két dolgot nem tehetek meg. Nem emelhetek kezet mandalóriai harcosra, mert ezt Arionnak megígértem, és nem beszélhetek arról, hogy Helsa miért titkolta el a létezésemet a többi bázis előtt, tehát nem tudok a rosszindulatuk ellen védekezni. Azt, hogy befogadtátok Revan húgát, akkor még nem volt tanácsos emlegetni, ezért kellett hallgatnotok rólam a többi bázis előtt, nem azért, mert szégyenkeznetek kellett volna miattam. A fiú még aznap este gyerekes, de nagyon kellemetlen bosszút állt rajtam azért, mert Arion a társai előtt szégyenítette meg - és elmesélte, hogyan lopták el a ruháit, mjad megrémülve a váratlanul felbukkanó hüllőktől, elrohantak, sorsára hagyva a vízben a hidegtől reszkető kislányt. - És én miért nem tudok minderről?! - Sylast talán még senki sem látta ilyen haragosnak. Saborra nyilvánvalóan nem rendelkezett megfelelő válasszal, mert hallgatott, Seyda azonban állta apja tekintetét: - Saborrán kívül minden helsai őrharcos tudta, de én könyörögtem, hogy hallgassanak róla! - Miért? - vonta össze szemöldökét a klánvezér. - Először is szégyelltem, hogy azért tudtak nevetségessé tenni, mert ilyen ostoba bosszúra nem számítottam. Aztán meg a cannokoktól való rémület épp elég büntetés volt a fiúknak. Arionék első dühükben ki akarták zavarni a vadonba a kis társaságot, hogy sorsukra hagyják őket. Nem akartam a halálukat, még azt sem engedtem, hogy Arionék helybenhagyják őket. Arion dühöngött, hogyan csinálom, hogy csak rájuk nézek, és kénytelenek szót fogadni nekem. Saborrának azért nem akartam szólni, mert tudtam, hogy neki, mint a nagygyakorlat felelős vezetőjének, kötelessége, hogy Sylasnek jelentse a történteket. Amit a fiúk csináltak velem, az egyenlő volt egy gyilkossági kísérlettel, még ha nem is annak szánták. Halálbüntetés várt volna rájuk. Én végülis megúsztam egy kiadós megfázással. Rázott a hideg, belázasodtam, Handon és több éjszakás őrharcos a saját takaróit adta oda, hogy melegben tartsanak, mindezt titokban, hogy ne keltsék föl Saborra vagy a többi bázis vezetőinek figyelmét. Én semmire sem emlékszem abból az éjszakából, csak Arion mesélte később, hogy forró voltam, önkívületben dobáltam magam, és megállás nélkül vacogtam. Arion és Tagren feküdt a két oldalamon, ők melegítettek és valahányszor ledobáltam a takarókat, türelmesen visszabugyoláltak. A láztól cserepes volt a szám, de mivel nem voltam eszméletemnél, nem mertek itatni, nehogy megfulladjak, csak időnként megnedvesítették vízzel a számat. Mivel az első nap Saborra közölte, hogy sikeresen levizsgáztam, a vezetők nem foglalkoztak velem, senki nem keresett, a többi felderítő vizsgáztatása mindenkit lekötött. Nem voltam szem előtt, mert a helsai őrharcosoknak arra is volt gondjuk, hogy egy belső barlang sötétebb csücskében rejtsenek el, és senkit nem engedtek a közelembe. Nappal Handonék melengettek és vigyáztak rám, Tagrenék pedig megkeresték a parton szétszórt ruháimat és törölközőmet, melyek árulóim lehettek. A lázam csak harmadnapra mérséklődött. Mikor a harmadik napon délben kezdtem magamhoz térni, szomjas voltam és szédültem. Azt mondták, ennem kell, de fájt a torkom, nem bírtam rendesen nyelni. Ekkor pépet készítettek nekem húsból és mártásból, úgy etettek meg kanalanként, közben leyannal itattak. Ettől egy kis erőre kaptam, és mikor a tudatom egészen kitisztult, fölfogtam, mekkora áldozatot hoztak értem. Onnantól kezdve már én is azon igyekeztem, hogy talpra tudjak állni. Köszönettel tartozom mindegyiküknek, hogy megőrizték a titkomat. Ők az én védelmem alatt állnak, még megszidni sem engedem őket senkinek! Most azért beszélek erről, hogy megpróbáljam elmagyarázni, miért fogtam föl provokálásként annak a fiatal harcosnak a kihívását három héttel ezelőtt, mikor otthon voltam. Tudta, hogy uralkodója felesége vagyok, és a jövő uralkodóját is én adtam a birodalomnak, az előítélet mégis megvolt benne. Valószínűnek tartom, nemcsak benne, de ő volt csak annyira bátor, hogy ezt ki is nyilvánítsa. Még mindig nem bíznak bennem, mert a köztársaságból jöttem, jediként, Revan testvéreként. És mert nő vagyok, akinek semmi keresnivalója a harcosok között! Még mindig bizonyítanom kell. Ezért akartam tiltakozásotok ellenére is válaszolni a harcosnak. Tudtam, hogy képes vagyok rá, mert szigorúan betartottam Serger speciálisan nekem összeállított edzőprogramját, és erőnléti étrendjét. De sérült volt a lelkem Mandalore miatt, és több volt bennem az indulat, mint szabad lett volna, mert az a harcos a hitetlensége és kételkedése miatt hívott harcba, ezért durvábban támadtam meg őt, mint szabad lett volna. Sajnálom. Serger egyszer azt mondta, bennük, őrharcosokban azért nincs előítélet, mert ők csak azt a tudást értékelik, amit ténylegesen tapasztalnak. Életek múlnak azon, hogy valaki egy bizonyos poszton mire képes. Mindegy, honnan érkezett, csak feleljen meg a szigorú követelményeknek! Engem is elfogadtak, ők, akik a harci technika csúcsán vannak. Azok a felderítők pedig, akiknél valóban többet tudtam, nem ismerték el a tudásomat Helsán sem. Mert idegen vagyok, és mert lány vagyok. Nem én találtam ki, őszintén megmondták. Nem engedték, hogy beilleszkedjek közéjük. Ti nem tudtátok, mert nem panaszkodtam róla. Nem fájt, mert nem voltam magányos. Ott volt nekem az őrharcosok társasága és elismerése, ez mindenért kárpótolt. Apa, még ha nem is helyesled, hogy eltitkoltam, mi történt a felderítők vizsgáján, hidd el, csak ezt tehettem, hogy a fiúk életben maradjanak! Nem haragudtam rájuk. Csak éretlen kölyökként viselkedtek, és nem gondolták, hogy rosszul is végződhet. Ők is okultak ebből, biztos vagyok benne. A halálbüntetés már nem hordozta volna a tanulságot, hogy legközelebb tartózkodjanak az ostoba viselkedéstől, mert a halottak számára nincs legközelebb! Ugye, megértesz és nem haragszol rájuk, rám és persze Arionékra, akiket akkor nagyon nehéz helyzetbe hoztam, mégis megtartották a nekem tett ígéretüket és hallgattak. Sylas fürkészve kutatta lánya arcát: - Tudod, Seyda, annak idején nem sokon múlt, hogy egyáltalán elmehettél arra a találkozóra! Féltettelek a többi bázis harcosaitól, de Larsen, Xarga, Saborra és Sheruk addig rágták a fülemet, mennyire felkészült vagy, és Helsának Saborra óta végre újra dicsekedni valója van egy kiváló felderítővel, aztán addig esküdöztek égre-földre, hogy a helsai őrharcosok közeléből el se fogsz mozdulni, annyira odavagytok egymásért, hogy nagy nehezen végül elengedtelek! Erre most előállsz ezzel a történettel. Gondolhatod, hogyan érzem most magam, hiszen engem igazol, hogy jogosan féltettelek! És biztos lehetsz abban, hogy valóban halállal bűnhődtek volna azok a fiúk, ha akkor tudomásomra jut a dolog! Arionék titkolózásáért se vagyok büszke, mert azt látom, hogy te parancsoltál az őrharcosoknak, nem a klánvezérük! Most pedig már megrónom se szabad őket, mert senki se nyúlhat a helsai őrharcosokhoz, úgy véded őket! Hát van más választásom, mint azt mondani, hogy nem haragszom rátok? - ezzel átölelte Seyda vállát, és homlokon csókolta. A finom ebéd után Seyda belekarolt Sylasbe: - Apa, szeretném, ha lepihennél, míg megnézem Larinnát és a kisbabáját, aztán kimegyek a kertbe gyógyítani, és szépen kérlek, este gyere el velem táncolni! - Táncolni? - lepődött meg Sylas. - Igen, igen, táncolni! Én is még csak egyszer voltam, három hete, Teregrilékkel, Sergerrel, Canderousékkal, Arionnal, Dandorékkal és Larsenékkel és nagyon, nagyon jól éreztem magam! - Canderous és a tánc? - Sylas ajka mosolyra húzódott. - Hát ő még táncolni is tud? - Hát persze, hogy tud! - vette védelmébe azonnal Seyda a Hadiárt. - Biztosan Salina keltette rossz hírét Canderousnak, mert többször is azt mondta róla, hogy csak egy férfinak álcázott Baziliszkusz! Rá is szóltam Salinára, hogy ne sértegesse Canderoust, csak azért, mert olyan kiváló harcos! Szóval hajlandó vagy eljönni velem? - Eljövök, kislányom. Köszönöm a meghívásodat! De ha most Larinnához mégy, elkísérlek. Én is megnézem a barátnődet és a Hadiár kisfiát. - Nagyon jó! - örült meg Seyda. - Akkor menjünk máris! - Közbevetés: Bocsánat, gazda, hogy beszédemmel zavarlak, de velünk mi a szándékod? Mindenki a váratlanul megszólaló hang irányába nézett. Seyda a harci droidhoz lépett: - Az apám eljött hozzám látogatóba, ővele szeretnék ma lenni, de majd holnap veletek is foglalkozom, jó? - Egyetértés: Jó. Ellentmondás: De tudnod kell, gazda, hogy te köztársasági vagy, így nem lehet Sylas vezér az apád, aki mandalóriai! Felvilágosítás: a te apád személye jól ismert a Galaxisban: Nihilusnak hívják… - Azt hiszem, HK, nem lesz a kapcsolatunk hosszú életű, ha folytatod a kioktatásokat! Nem köztársasági vagyok, hanem mandalóriai, Sylas vezér az apám, Nihilus pedig az ellenségem, vésd be ezt az információt a kibővített, és felújított memóriádba, és várj a sorodra, míg ráérek foglalkozni veled! Úgy látom, a protokollprogramodat nem előnyödre módosították a köztársaságban. Gondolod, hogy képes leszel hallgatni a továbbiakban, vagy az a biztosabb módszer, ha kikapcsollak? - Válasz: Kívánságodra, gazda, HK-47 befejezte a kommunikációt, és pihenő üzemmódra vált. - Nagyon jól teszed, HK! Gyere, apa, nézzük meg Larinnát!   Sylas engedte, hogy lánya mindenhova magával cipelje, és meséljen neki mindenről, ami foglalkoztatja. Seyda személyiségváltozása szembetűnő volt. Most már könnyek nélkül beszélt Calbornról, és ami Sylast meglepte, bár öt hónapja élt férje nélkül, nem kacérkodott, nem kereste a lehetőséget, hogy az őrharcosokhoz simuljon, ami azt jelentette volna, hogy fiatal testének szüksége van férfiak érintésére, akik pedig, mint Sylas észrevette, igencsak odavannak érte. Sylas gondban volt, hogyan próbáljon beszélni erről a lányával. Ha Seyda valóban olyan súlyos válságon esett át, hogy női énje nem lesz hajlandó visszafogadni férjét, más férfi közeledését is el fogja utasítani ezután? Például Sergerét. A klánvezér mindvégig lánya mellett volt, és kereste az alkalmat, hogy beszélhessen vele. A Gyógyítás Kertjébe is érdeklődve követte, ami nagyon jólesett Seydának, aki nagyon fontosnak érezte munkáját. Sylas, amíg meditálva gyógyító lánya közelében ült egy fának támaszkodva, most érezte meg először a Seyda körüli varázst, akár jedi énjéből sugárzott ez, akár csak különleges személyiségéből, amit az empátia és a szeretet formált ilyen erőteljessé. A klánvezér érezte átáradni saját testén a szeretet és a nyugalom hullámait, anélkül, hogy lányával szóbeli vagy mentális kapcsolatba került volna. Teregrilék is ott ültek végig Seyda közelében csendes áhítattal. Ők naponta tapasztalták ezt a gyógyító nyugalmat, ezt a szavak nélküli szeretetteljes kapcsolatot, ez hozhatta őket nagyon közel úrnőjükhöz. A gyógyítás órái után Seyda megint meglátogatta kisfiait, akik a szülőszobából már saját szobájukba költöztek, amelyet még Calborn rendeztetett be számukra. Sylas becéző hangjára élénken figyeltek a tisztavérű mandalóriaihoz illően tiszta, fehér bőrű formás csöppségek, feléjük nyújtott ujját megmarkolták, és eljátszottak vele. Jókedvű, rövid kaccantásokkal jelezték, hogy nagyapjuk elnyerte a tetszésüket. Tagren, a délutános testőrkapitányuk mosolyogva ölelte át Seyda vállát: - No, Sylas, büszke vagy rá, milyen remek kis unokákat kaptál a lányodtól? - Igen, fiam, nagyon büszke vagyok! Élénk, figyelmes, életrevaló kisfiúk! A többi unokám már régen felnőtt, furcsa megint újra ilyen kis falatkákkal foglalkozni! Salina lépett be a babaszobába: - Elégedett vagy az unokáiddal, Sylas? - Nagyon elégedett vagyok, Salina. Egészséges, szép kisbabák. A jövő uralkodói. A háború óta sajnos fogyóban van a gyerekállomány. Nagyon meg kell becsülnünk azokat a fiatal párokat, akik gyermekek nevelésére vállalkoznak! Ha barátságosabb lennél a fiaimhoz, akiket Helsáról küldtem a ti megsegítésetekre, bizonyára ők is több gyermeket váró asszonykát mernének rád bízni! - Mire célzol ezzel, Sylas? - kérdezte Salina gyanakodva. A klánvezér lassan fölemelkedett, vonásai megkeményedtek: - Több információm is van arról, hogy nem szimpatizálsz az őrharcosaimmal! Telrevan nem a világ közepe, a Központon kívül is élnek értékes mandalóriaiak. A támogatásomra szükségetek van, és én kiváló őrharcosokat küldtem nektek, ezzel gyengítettem saját klánomat! Elvárom, sőt követelem, hogy a fiaim ugyanazt a tiszteletet megkapják, mint ami a telrevani őrharcosokat és gárdistákat megilleti! Ne kérdezd, ne kutasd, ki tett panaszt! És vigyázz jobban a nyelvedre, mert nem akarok még egy ilyen figyelmeztetésre sort keríteni! Az már kellemetlenebb lenne számodra! - ezzel kiment. Salina végigmérte Tagrent és őrharcosait, majd Seydát, aztán szó nélkül hagyta el a szobát. A rövid közjáték után Seyda megnézte Larinnát és kisfiát is, majd apja kíséretében hazatért, hogy előkészüljön az esti táncmulatságra. Szigorú hajfonatát kibontotta, hogy gyűrűkbe kunkorodó sötét fürtjei derekáig leomoljanak, és díszesebb ruhába bújt. Ívelt szemöldökét kissé kihúzta, ajkát szájfénnyel tette csillogóvá, ennyiből állt az arcfestése. Sylas felidézte magában a napot, mikor ez a sötétbőrű szépség először lépett kislányként Helsa földjére. Lábát váltogatva, félszegen álldogált a tanácsteremben piszkosan, több helyütt elszakadt jedi köpenyében, félig lebomló, a hátán végigkígyózó, derekáig érő kócos fürtökkel. Nem volt benne félelem az óriási, idegen férfiak láttán, akik pedig információi szerint halálos ellenségei voltak. A hatalmas termetű, királykék páncélú őrharcosokat bámulta csodálattal, ők pedig a kislányt. Vajon az a láthatatlan, furcsa szövetség már akkor létrejött köztük, amely a mai napig is ilyen erősen fűzi össze őket? Vagy az őrzésére elsőként kijelölt Arion nyílt, közvetlen személyisége engedte közelebb lopózni Seydát ehhez az elit egységhez? Bár mivel Seyda harci tudása már akkor is csodálatraméltó volt, ez elég indok lehetett ahhoz, hogy fölkeltse az őrharcosok érdeklődését, akik a teljesítmény alapján kategorizálták egymást és az idegeneket. Sylas most is láthatta, milyen nagyfokú gyengédséget vált ki Seyda az őrharcosokból. A lelki kapocs köztük mindennél nyilvánvalóbb volt. Hogyan lehet a szűkszavú, közömbös Revannek ilyen érzelemgazdag testvére, akin túlcsordul a szeretet? A két testvér génjei ugyanazoktól a szülőktől valók, ahogy múltjuk feltárása bizonyította, de itt véget is ért a hasonlóság. Nihilus és Treya ősei közt vajon kinek lehetett ilyen egzotikusan izgató, sima, barna bőre és ilyen ragyogó, hatalmas sötét szeme, mint Seydának, és melyik ős rendelkezhetett azzal a hűvös nyugalommal, azzal az átható tekintettel, és a mandalóriaiakéhoz hasonló világos bőrrel, ami Revan sajátja? - Indulhatunk, apa? - riasztotta föl tűnődéséből Seyda hangja. Sylas bólintott és Teregrilékre pillantott, akiknek kevesebb dolga volt a készülődéssel, csak a páncéljukat kellett letenniük. A megbeszélt időpontban Lylthia és Arion is betoppant. Seyda még a Palotában beszélte rá Ariont, hogy ők is jöjjenek el este mulatni velük, Larsen azonban udvariasan visszautasította a meghívást. Astrila nehezebben viselte a terhességet, mint az életerős mandalóriai nők általában, ezért a fővezér jobban örült, ha asszonya pihent. Dandor viszont elhozta a szintén gömbölyödni kezdő Leniát, aki remekül érezte magát a megszokott őrharcosi társaságban, akikkel esténként idejártak. Sylas most találkozott Leniával először. Megköszönte neki, hogy klánja egyik kiválóságát ilyen boldognak láthatja mellette, és persze a leendő kisbabát is klánja tagjaként tartotta számon. Lylthia csodálatosan kivirult az Arionnal töltött három hét alatt. Arion büszke is volt rá, érezve az irigykedő pillantásokat, ha vásárolni, vagy egyáltalán csak sétálni vitte gyönyörű asszonyát a városba. Őrharcostársai sem fukarkodtak a bókokkal. Sylas maga is megütközött rajta, Lylthia mennyire megváltozott. Még viselkedésében is. Gyanította, ennek oka az, hogy Lylthia végre biztonságban érzi magát a törvényesített kapcsolatban. Ráadásul ez a házasság olyan férfihoz fűzte, akit már évekkel ezelőtt is kész lett volna boldogan törvényes párjául elfogadni. A mulató már tele volt. A szolgálaton kívüli helsaiak ujjongva tömörültek klánvezérük köré, mikor betoppant közéjük, de a telrevani gárdisták és őrharcosok is jól ismerték, és tisztelettel köszöntötték. Mint kiderült, Sylas remekül táncolt. A körtánc után a legelső lassú andalgásra is gyorsan lefoglalta lányát, hogy végre beszélhessen vele: - Kislányom, gondolkoztál már azon, mit fogsz válaszolni a férjednek, ha arra kér, térj vissza hozzá? Rövid csend volt: - Nem - mondta végre Seyda. - Olyan jól érzem most magam veled, apa, kérlek, ne beszéljünk Mandalore-ról! - Mandalore-ról? - ismételte Sylas. - Számodra már nem is "Calborn"? - Ő az uralkodóm, apa. Nem több. Kérlek, nem beszélhetnénk másról? - Nem, kis Seydám. Muszáj tudnom! Bárhogyan döntesz, én ahhoz fogok igazodni. Mandalore napokon belül megérkezik, mert együtt megyünk az új kereskedelmi központ megnyitójára. Az a parancs, ami fogva tartotta őt, megsemmisült. Első útja ezért biztosan hozzád fog vezetni. Amikor majd a szemébe nézel, melletted leszek, és a te döntésedet fogom támogatni, ha kell, ővele szemben. De számítanod kell rá, ha nemet mondasz neki, talán el kell jönnöd Telrevanról! És akkor csak ritkán láthatod majd a kisfiaidat, a barátnőidet. Gondoltál erre is, kicsi lányom? Egészen biztosan úgy érzed, nem tudsz többé együtt élni a férjeddel? Seyda hallgatott, arcát apja melléhez szorította. - Tudod, kislányom, én láttam Calbornt, mikor akkorka volt, mint most az ő fiai. Láttam őt felnőni olyan szigorban és olyan szeretetlenségben, hogy azt gondoltam, lehet, hogy tökéletes uralkodó lesz belőle majd valamikor, de sosem lesz képes a gyengédségre! Nem volt előtte olyan példa, melyből megtudta volna, mi a szeretet. Láttam Lynnarral való rövid házasságát, ami úgy tűnt, engem igazol. Ragaszkodott ő Lynnarhoz, és nem volt hűtlen hozzá, de a birodalom dolgait mindig felesége elé helyezte. De láttam azt is, amikor behozott téged az első napon Helsára! Láttam, hogyan figyeli a lépteidet, esténként az otthonodat ellenőrizte, biztonságban vagy-e. Mindig tudni akarta, merre jársz, hogyan fejlődsz, kikkel és miről szoktál beszélgetni, kik vannak körülötted. Tudom, milyen kilátástalan harcba kezdett, mikor el akart téged fogadtatni Telrevannal, és lázadásokat vert le, hogy elnémítsa a téged ellenzőket. Te ezalatt ott kóboroltál esténként az őrharcosokkal Helsán, gyönyörködtél a naplementében, és nem tudtad, Calborn miattad döntött úgy, hogy végre elvállalja az uralkodó mérhetetlen felelősségét, és elfoglalja a trónt. De csak akkor, ha te is mellette leszel. Belőled merített bátorságot a döntéséhez, veled együtt akarta újraépíteni a birodalmat és ő, akinek nem tanították meg, mi a szeretet és a megbocsátás, tőled megtanulta! Ha most azt gondolod, arra akarlak rábeszélni, hogy mindenképp térj vissza hozzá, tévedésben vagy! Csak azokról a dolgokról beszéltem neked, amelyekről nem tudsz. Ha ezek ellenére nemet mondasz neki, akkor is van olyan férfi, aki asszonyául akar téged. Serger már odakerülésed első évében elmondta nekem, hogy feleségül akar téged venni! És három hete, mikor nálam jártatok, elmondta, hogy elhatározása nem változott. Ha őt választod, és el kellene jönnötök Telrevanról, Starvilleren megvan a biztos jövőtök! Ha más férfihoz húz a szíved, akit titokban szeretsz, nem befolyásolom a választásodat. Az is érthető reakció, ha a csalódottság megölte az érzelmeidet, és érzéketlenné tett a férfiak iránt. De Mandalore-t csak egyszer utasíthatod el, ez olyan törvény, amelyet maga Calborn sem tud megváltoztatni, bármennyire imád, és megért majd téged! Arra kérlek, kérj tőle gondolkodási időt, mielőtt végleg elhagyod őt! Mandalore hűtlen lehet akár a világ tudtával is, de az asszonya még titokban sem, mert kockázatot vállal vele! Az életével kell fizetnie érte, ha kitudódik! Még ha el is ítélendő ez a törvény, a nép szemében megmásíthatatlan, ez az egyetlen dolog, amit más nőnek elnéznek, de egy Calorának soha! És ha kilépsz Mandalore életéből, mint Calora, többé nem térhetsz vissza hozzá akkor sem, ha férfi nélkül, magányosan éltél! A nép nem fogad el többé úrnőjének. A Calorától azt várják el, hogy a birodalom legelső asszonyaként a házasságban, hűségben is példát mutasson! És bizonyára te sem akarsz csupán az uralkodó törvénytelen kedvese lenni titokban, ha lehetsz a törvényes asszonya is a világ előtt! Kérlek, gondolkodj ezen, mert csak néhány napod van rá, amíg az uralkodó hazatér, és keresni fog téged!

2007.07.20. 09:55

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 40. részét! Köszönöm! :-))   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Seyda megdöbben, mikor megtudja, hogy Lylthia elhagyta Sherukot, és férjhezment Arionhoz... Saborra biztonsági rendszert épít ki Seyda kis otthonában, a Gyógyítás Házá-ban. Sylas megérkezik a Palotába a Mandalore-ral megbeszélt találkozóra. A kis jedi úrnő - 40. rész   Seyda az egész napot a Palotában töltötte. Miután befejezték Saborrával a munkát a konzolon, kikísérte Canderoust, Sergert és Carth-ot az űrkikötőbe, nézte, hogyan szállnak föl, majd némán fordult vissza a Palotába, és kisfiait a kis gyakorlópályára vitte. Amíg a gyakorlatait végezte, oda-odapillantott a babákra, akikkel Dandor, Lenia és Tairon játszott. A zöld, ápolt fűre leterítettek egy hatalmas puha, vastag pokrócot, azon heverésztek a most már mindenre figyelő csöppségek. Lenia ott ült mellettük, meg-megigazgatta a sapkájukat, megsimogatta az arcocskájukat és dúdolt nekik. A három kisfiú izgatottan hadonászott, füleltek a megszokott hangokra. Tairon és Dandor sokat beszélt hozzájuk, hatalmas ujjukat nyújtották oda kapaszkodónak, és sokszor sikerült mosolyt csalniuk a babák arcára. Larinna mostanában nem mozdult ki még kísérettel sem, Astrila volt mellette egész nap, ő irányította a szobalányokat, hogy mindent elvégezzenek a Hadiár otthonában, és Larinnát megfelelően kiszolgálják. Közben Larinnával a közelgő szülésről és a kisbabákról beszélgettek. Lylthia megosztotta idejét barátnői között. Egyszer Larinnáékkal volt, máskor Seydáékkal. Ma viszont még nem mutatkozott. Délben Seyda visszavitte kisfiait Salina és a dajka felügyelete alá, majd miután ettek és elaludtak, ő is elment ebédelni. Lenia, Dandor és a testőrök vele tartottak. Ebéd után Seyda meglátogatta Astrilát és Larinnát, ilyenkor mély, nyugtató és gyógyító meditációba vitte őket. Ezek a közös meditációk Larinnára különösen jó hatással voltak. Seyda másnapig tartó, folyamatos hatású energiát programozott barátnője szervezetébe, amilyennel kisfiait is erősíteni szokta. Ezután elköszönt tőlük, és most már délutános testőrségével, Teregrilékkel együtt Lylthiát kezdte keresni, aki azonban nem volt otthon. - Teregril, nem tudtok róla valamit? - kérdezte aggódva Seyda. - Este jól érezte magát, nem tudom, mikor jött haza. Délelőtt nem akartam zavarni, gondoltam, hogy alszik. De nem érzem a közelben a jelenlétét sem! - Arionnal ment el valahova még délelőtt - jegyezte meg az egyik helsai testőr. - Arionnal? - ismételte Seyda és eszébe jutott az esti jelenet a mulatóban. Amikor Arion megcsókolta Lylthiát. Megrázta fejét. - Akkor nem keresem tovább. Ő tudja, mit tesz… Most haza kell mennem, hogy megnézzem a kertet, ahova holnaptól a gyógyulni akarók jöhetnek. Egy táblát fogok kitenni a bejárat elé, hogy itt A Gyógyulás Kertje. Eredetileg az egyik szobában lett volna, de Serger és Larsen lebeszéltek arról, hogy idegeneket engedjek mászkálni az otthonomban. - Igazuk volt - helyeselt Teregril. - Mindig ragyogó idő van, a néha átfutó záporoktól eltekintve. Helsán te is mindig a kedvenc fád alatt ülve meditáltál. Gyógyítani meg akárhol képes vagy. Én attól tartok, még mindig elég nagy könnyelműség tőled, hogy egyáltalán ideszoktatod a városiakat. Lesz, aki nem betegként fog idejönni, és talán nem is a legjobb szándékkal! Nem ártana egy biztonsági rendszert fölállítani. Te értesz hozzá, kicsi Seyda. Csak konzolt kell kérnünk Larsentől, a rendszer kiépítését te is meg tudod csinálni, nem igaz? Seyda elgondolkodva nézett föl Teregril arcába: - Helsa óta vigyáztok rám. Még most is féltesz, pedig már felnőttem, és nem vagyok az úrnőd sem, akinek az életét Mandalore számon kérheti tőletek. Letettem a Calora-láncot és a Calora-gyűrűt! Nem vagyok többé Calora! Teregril megsimogatta a haját: - A féltésünk nem a rangodnak szól, kicsi Seyda! Minket az egyéniséged hódított meg Helsán! Azokért a dolgokért szerettünk, amiket tettél. Szerettük, mikor vidám voltál, és ahogyan örültél a természetnek! Ragyogó egyéniségedet megőrizted a hatalom íze ellenére, tudásod és segítőkészséged miatt most is tisztelünk! Te nem Calora vagy számunkra, hanem a kedves, életvidám kicsi Seyda, aki Helsán hozzánk tartozott, akit a szívünkbe zártunk, akinek a sorsával összefonódott az életünk! Kiemelt rangunkat a te szolgálatodban kaptuk, ez már önmagában is elég lenne arra, hogy hálát érezzünk irántad! Szeretünk téged, Seyda, és még mindig féltünk, mert nem ismered a város veszélyeit! Mindenki felé nyitott vagy, mindenkiről eredendően csak jót feltételezel! Annak ellenére, hogy férjed és gyermekeid vannak, még mindig naív vagy, aki annyira akar segíteni másokon, hogy nem veszi észre, ha csapdába csalják! Gyönyörű nő vagy, kicsi Seyda, és a szépséged vonzza a férfiakat! De nem tudsz vigyázni magadra, ezért kell megengedned, hogy mi vigyázzunk rád! Ebben semmi sértő nincs! Mi is elfogadtuk a segítségedet Helsán, fogadd el most te a mi védelmünket köszönetünk és szeretetünk jeléül! - Elfogadom - érzékenyült el Seyda, és mindkét oldalról megcsókolta Teregril arcát. Mikor hazaértek, Telara nem volt otthon. A járőrök elmondták, hogy még délelőtt elment hazulról egy fiúval, aki csak a kapuig merészkedett, ott várta meg Telarát. Az öreg kertész is megérkezett, és négy óra hosszat dolgozott a kertben. Örült a pénznek, amit Seyda nevében átadtak neki, és hálálkodva ment el a munka végeztével. Seyda megnézte a gyógyításra szánt kertrészt, de fakó volt a lelkesedése a szépen kialakított meditálóhely láttán. Gondolatai máshol jártak. Testőrei kíséretében bement a házba, ahol látszott, hogy Telara nem rontott bele a házimunkába. Teregril föl volt háborodva, de Seyda fáradtan legyintett: - Telara egyszerű városi lány, nem ismeri a Palota rendjét. Én is el tudok mosogatni! - Az nem a te dolgod, kicsike! - lépett be Arion a konyhába, kézen fogva vezetve a szépséges Lylthiát, aki szertartási ruhában volt. Seyda némán nézte őket. Lylthia odaszaladt hozzá és megcsókolta az arcát: - Arion feleségül vett! - mondta boldogan. - Most jövünk a szertartásról! - Örülök, hogy boldognak látlak! - suttogta Seyda, - De mit fog majd szólni… Sheruk? - Nem tudom. Van neki még hét kedvese, bármikor dönthet arról, melyikkel akar együtt élni! Seyda bevezette barátnőjét a szobába, magukra hagyva a helsai őrharcosokat, akik körülvették Ariont, és élénk beszélgetésbe elegyedtek vele. Lylthia felült az ágyra egy díszpárnára Seyda mellé, keresztbe tett lábbal, ahogyan meditáláskor szokták tenni, és eligazgatta csinos szabású ruháját. Seyda a csodálatos égkék szemekbe nézett: - Sheruk annyira féltett téged, amikor azon a szörnyű éjjelen a városban voltál… azt hittem, rendbejöttek a dolgok köztetek… - Nem, Seyda, azóta az éjszaka óta gyökeresen változott meg a kapcsolatunk! Lehet, hogy Sheruk akkor féltett, de az azóta eltelt négy hónap veszekedésekkel volt zsúfolt. Úgy hiszem, azért, mert Sheruk rám unt. Tudod, ő nem tartozik a hűséges férfiak fajtájába. Talán csak azért nem hagyott még el, mert nem tudja eldönteni, melyik lányhoz menjen. Én azonban stabilitást szeretnék! Férjet, aki kitart mellettem akkor is, ha már nem leszek fiatal, és gyerekeket, akik ennek a biztató jövőt kínáló reform uralkodói rendszernek hűséges alattvalói lesznek! Seyda a fejével intett a konyha felé: - Miért épp Ariont választottad? Tegnap este döntötted el? Amikor táncoltál… vele? Ennyire megbízol az érzéseiben, hogy valóban ki fog tartani melletted? Egyetlen este elég volt ehhez az életreszóló döntéshez? - Nem, Seyda, nem volt elég! Én hat éve ismerem Ariont! Ő volt az első férfi az életemben! Akitől megtanultam a szerelmet! Három évig tartott a kapcsolatunk, és házasságot tervezgettünk. Amikor csak lehetett, rohant hozzám haza a Helsa bázisról! Aztán… beleszédült egy másik lányba, és elhagyott... engem. Nagyon szerettem őt, ezért nagyon fájt a hűtlensége! Hónapokig ki sem mozdultam otthonról. A szüleim voltak a társaságom, ők vettek rá, hogy legalább velük együtt sétálgassak a városban esténként. Nem volt kedvem, de láttam, hogy aggódnak miattam, ezért szót fogadtam nekik. Egy alkalommal négy civil férfi belénk kötött egy sötétebb utcán. És akkor a semmiből hirtelen ott termett egy szőke őrharcos, és szétcsapott köztük. Így robbant be Sheruk az életembe! Mire megtudtam, hogy ő is Helsán szolgál, és barátok Arionnal, addigra már annyira egymásba bolondultunk, hogy ha Arion térden állva könyörög nekem, akkor sem tudtam volna Sherukot elhagyni! Persze az is igaz, hogy Arion nem is könyörgött! Ezen nincs mit... szépítenem… - Az igaz, hogy nem könyörögtem! - jegyezte meg Arion az ajtóban állva. - Csak majd megevett a fene a féltékenységtől, hogy Lylthia nélkülem is boldog! Mióta itt vagyok én is a Palotában, idestova negyedik hónapja, látom, ahogy dajkálja a csöpp uralkodócsemetéket… és belegondolok, hogy az én fiamat vagy a lányomat is így dajkálta volna, ha évekkel ezelőtt az a másik lány nem keveri meg a dolgokat… Lehajolt Lylthia arcához, és ajkával gyengéden megérintette az ajkát. Seyda nézte őket és a szíve is belesajdult. Aztán összeszedte magát: - Idejöhettek lakni… mert az őrharcosi szállásra biztos nem viheted Lylthiát… Arion elmosolyodott: - Köszönjük kicsike, de te már összehoztál minket! Miattad jöhettem el én is Helsáról, és itt naponta láthattam Lylthiát, akinek már igen megromlott a kapcsolata Sherukkal. Itt éledhetett újra a szerelmünk! De tegnap este, miután feleségül kértem, és Lylthia igent mondott nekem, beszéltem Canderousszal. Saját kis otthont kaptunk, ma este már ott leszünk kettesben… és lesz végre fiam vagy lányom… vagy mind a kettő, ahogy évekkel ezelőtt elterveztük közös jövőnket! Úgy tűnik, kellett nekem a Lylthiától való távollét, hogy megjöjjön az eszem! Gyermekeim anyjának is csak őt tudom elképzelni! Seyda pillantása Arion arcáról Lylthiára vándorolt: - Honnan tudod, hogy lesz gyereked? Eddig miért nem volt? Lylthia arca lángbaborult, Teregril és testőrtársai pedig azonnal visszavonultak a szobából. Arion megcsóválta fejét: - Oh-ó! Mint látom, még mindig hiányos a felvilágosításod! Calbornnak vagy Salinának már illett volna beszélnie veled ezekről a dolgokról! - De, hát miért jön zavarba mindenki a kérdéseimtől? - kérdezte Seyda. - Larinna is tizenkét éve együtt él Canderousszal, és csak most lesz kisbabájuk! Larsenék is régóta házasok, és Astrila csak most vár babát! Nekem meg néhány hónap múlva már megszülettek a kisfiaim… Ti eszerint tudjátok szabályozni, hogy mikor legyen gyereketek, de ha kérdezek erről valakit, gyorsan másra tereli a szót… pedig ti biztosan tudjátok a választ… - Igen, kicsike, tudjuk! Csak más dolog egy fiatal lányt vagy fiút beavatni ebbe a természetes dologba, évről évre mind többet elárulni neki erről, és más dolog olyan valakivel megértetni ezeket, aki tizenhárom évesen olyan kérdést szegez nekem, hogy Mandalória csak férfiakból áll-e, mivel nőket nem lát a bázison, csak férfiharcosokat; a másik még cifrább kérdésedről meg már ne is beszéljünk, ha még emlékszel rá, kicsike: hogy honnan szedjük a gyerekeket? Legalább most már tisztában vagy már azzal, hogy a gyerekeid Calbornnal vannak összefüggésben? Egy gyermek fölnevelése nagy felelősség, így a nők csak akkor vállalkoznak arra, hogy kisbabájuk legyen, ha férjhez mennek, vagy olyan megbízható férfi a kedvesük, aki házasság nélkül is kitart mellettük, bár ez a ritkább dolog. Ezért amíg a nők nem akarnak babát, egy speciálisan kifejlesztett italt isznak, mielőtt a férjük vagy a kedvesük karjába bújnak. Ez a szer századokkal ezelőtt került valamilyen idegen világból a birodalomba. Bevált, és nem károsítja a nők szervezetét. Sillan a neve. Amikor már akarnak babát, akkor egyszerűen abbahagyják ennek a sillannak az ivását. Veled azért volt más a helyzet, mert Calborn évekig keresgélte a párját, mire végre rád talált, és akkor már késésben volt! A birodalom érdeke azt kívánja, hogy az uralkodóház fennmaradjon, ezért nem várhatott Calborn az örökösével, akit neki kell fölnevelnie! Én azt hiszem, ő már akkor eldöntötte, hogy te leszel az asszonya, amikor behozott téged a bázisra. Talán ez most butaságnak tűnik, de ahogyan te már tizenhárom évesen is kinéztél... hát bizony a bázis nem egy lakójának szereztél álmatlan éjszakákat... A védelmed rendkívül fontos volt Calborn számára! Emlékszem a parancsra, amit az első estén kiadott nekünk, akik az otthonodat őriztük. Azt mondta, ha valaki két méteren belül csak meg is közelíti az ajtódat, végezzünk vele! Később is akármerre mentél, minden őrharcos éberen figyelt rád, nehogy valaki ki merjen kezdeni veled. De most, ha nem haragszol, hazaviszem az asszonykámat. Már így is éveket késtem vele! Az ágy fölé hajolt, megcsókolta Lylthiát, és fölemelte a párnáról. Lylthia a nyaka köré fonta két karját, és hozzásimult. Arion az ajtóig vitte, de mielőtt kilépett a szobából, megfordult: - Én nagyon sokszor hallottam Calbornt rólad beszélni. Imád téged! Hogy tudd! Hogy biztos legyél benne! Ha magához tér és megtudja, hogy elhagytad őt… bele fog őrülni. De a te döntésed! Senki nem fog elítélni, ha más férfi szerelmét fogadod el! Én tudtam, mit teszek, mikor elhagytam Lylthiát, de Calborn most semmiről nem tud, semmiről nem tehet! Én megbűnhődtem a hűtlenségemért, de Calborn bűntelenül fog bűnhődni! Mégis, biztosan meg fogja érteni, miért hűlt ki a szerelmed iránta, és annyira szeret téged, hogy el fog engedni, ha nélküle akarsz új életet kezdeni, hogy legalább te boldog legyél! Jó éjt, kicsike. Seyda némán nézett utánuk, majd lehunyt szemmel meditációba mélyedt. Teregril behajtotta a szoba ajtaját. Arion távozása után percekkel Telara toppant be. Teregril ujját az ajkára téve intette csendre, majd kivezényelte a konyhába: - Az úrnőd nem szeret parancsolgatni, de ez nem azt jelenti, hogy azt csinálhatsz, amit akarsz! A fővezér azért fizet, hogy kiszolgáld Seydát! Becsüld meg magadat! No, kezdj neki a munkának, amit már délelőtt el kellett volna végezned!   A délutáni órákban Saborra megkereste Telrevan fővezérét a tanácsteremben: - Larsen, nem tetszik nekem, hogy Seyda kikerült a Palota védelmi rendszeréből. Ha tudnál adni egy konzolt és… - Ne is folytasd! Minden a rendelkezésedre áll! Slover, vezesd el a főparancsnokot a műszaki raktárba, és gondoskodj róla, hogy amit Saborra összeállít, az mielőbb az únő házába kerüljön! - Igen, fővezér! - Köszönöm, Larsen - bólintott Saborra, és az ajtó felé indult. Larsen a karjánál fogva visszatartotta: - Nem mered Eshokot is bevonni, hogy segítsen neked? Nem bízol benne? - Mindegy, hogy bízom-e benne! Seyda komoly segítség nekem. Úgyis neki kell kezelnie a rendszert! Nem akarom tesztelni Eshokot. Ha Mandalore hazatér, úgyis megtudjuk, sikerült-e semlegesítenünk azt a sith programot. Bár már az is bizonyíték, hogy sem Eshok, sem az a fiú nem keresi a parancsot, tehát nyilvánvalóan kiszabadultak a hatása alól és úgy tűnik, nem sínylették meg. - Honnan tudod, hogy valóban nem keresik? - Onnan, hogy ellenőriztem, mit csinál Eshok, min dolgozik. Remek újításai vannak a védelmi rendszert illetően, erről konzultáltam is vele délelőtt! Nyugodj meg, Larsen, úgy látom, jó úton vagyunk ahhoz, hogy az uralkodónkat magához térítsük! - Örülök, hogy Seyda védelmét meg tudod erősíteni, Saborra! Mit gondolsz, mennyi időt fog igénybe venni a rendszer életbe léptetése? - Két-három óránál többet nem. Kész programom is van hozzá. És könnyebb lesz Seydával kommunikálnotok, mert a Palota rendszerével is összekötöm. Hogy erre meddig lesz szükség, azt persze nem tudom! Mert ha Mandalore hazajön, nem hiszem, hogy meg fog elégedni azzal, hogy az asszonyával csak konzolon keresztül tarthatja a kapcsolatot! - Én is félek, hogyan fog reagálni Seyda döntésére - vallotta be Larsen. - De Seydát is megértem! A fejébe vette, hogy gyógyítani fog, és ennek örülök is, mert ez népe szeretetét és féltését jelenti, mindamellett elvonja figyelmét a lelki problémáiról. Már küldettem neki táblát is a Gyógyítás Kertje felirattal, ahogy elképzelte. Siess, Saborra, hogy estétől már működjön a rendszer! Biztonságban szeretném tudni őt, akár az úrnőnk marad, akár nem!   Telara gyorsan végzett a konyhai munkával, közben kiszellőztette az egész lakást. Teregril csak Seyda szobájától küldte el azzal, hogy ne zavarja most az úrnőt. - Nagyon furcsa ez a Calora - jegyezte meg a szobalány. - Miért? Talán ismerted az előző Calorát? - fordult el az ajtótól a testőrkapitány. - Van összehasonlítási alapod? - Hogy lenne! - tiltakozott Telara. - Én még sosem dolgoztam úrnő szolgálatában! De a birodalom egyetlen Caloráját sem érdekelte soha az, hogy mit csinál a nép! Ő meg, hallottam, hogy gyakorlatozik az őrharcosokkal, láttam tegnap, hogy milyen örömmel rendezgette a ruháit és a házat, és milyen jól érezte magát este tánc közben! Sokat mesélt arról is, hogy meggyógyítja a betegeket. Azt én is tudom, hogy a köztársaságban vannak orvosok, akik gyógyítanak műszerekkel meg orvosságokkal, de el sem tudom képzelni, hogyan fogja az úrnő ugyanezt megcsinálni műszer nélkül, orvosság nélkül, pusztán a gondolataival... Teregril rászegezte kék szemét: - Meg fogja csinálni! Mi láttuk és tapasztaltuk Helsán, hogyan gyógyít. Davrel kapitányt, akit te is ismersz, a halálból hozta vissza! A kisbabák egyik testőrkapitányát, Tairont pedig a halál széléről! Töréseket, komoly belső sérüléseket hozott rendbe Helsán, és a Palota edzőpályáján is. Segítőkészségét most a város minden lakójára ki akarja terjeszteni. Mélységesen tiszteljük őt! Megérdemli, hogy te is több tiszteletettel viseltess iránta, mint amit eddig tanúsítottál! Telara lehajtotta fejét, és gyorsan elsietett. Nyílt a bejárati ajtó. Teregril szeme felcsillant, látva az érkezőt: - Saborra, hát téged milyen szél fújt ide? - sietett eléje. Társai is azonnal odagyűltek. - Megkönnyítem a dolgotokat, kapitány - mondta a főparancsnok, fejével a háta mögé intve. Teregril ekkor pillantotta meg a konzolt és a vezetékek halmazát, amit a felderítő főparancsnok mögött toltak be egy négykerekű kiskocsin. - Biztonsági rendszert akarsz itt kiépíteni? - Ahogy mondod, kapitány! Ezért beszéltem Larsennel. És bármi történne, közvetlenül tudtok kommunikálni a Palotával is! Hol van a mi kis Seydánk? - A szobájában. Meditál. Jobb lenne most nem zavarni őt. - Egyelőre nem is áll szándékomban. Valami egész kicsi helyiségre lenne szükségem, ahol a konzolt el tudom helyezni. Ne legyen feltűnő helyen. Engedelmetekkel körül kellene néznem a házban. Úgyis megígértem Seydának, hogy megnézem, hol lakik! - Körülnézhetsz, de azért jobb lenne, ha ővele beszélnél a konzol elhelyezéséről! - tanácsolta Teregril. - Ne mi rendezkedjünk az otthonában! Saborra tekintete kérdőn villant rá: - Azt hiszed, valóban ez lesz az otthona? Igazán azt hiszitek, Mandalore el fogja viselni, hogy ekkora távolságban éljen tőle az asszonya, aki nélkül létezni sem bírt eddig? Teregril égkék szeme a főparancsnok arcát fürkészte: - Te igazán elhiszed, hogy Seyda képes lesz visszatérni férjéhez ennyi magányos hónap után? - Nem tudom, Teregril. Lehet, hogy igazad van. Annyit mindannyian tudunk Seydáról, hogy ha valamit elhatároz, azt végre is hajtja. Egyéniségében a gyógyítás fér össze legjobban a harcászattal. És ha egyszer elkezd gyógyítani, megint közelebb kerül jedi énjéhez, ami pedig elviseli a magányt. És akkor újra megközelíthetetlen lesz! Most már az uralkodó számára is! Seyda megérti, hogy Calborn iszonyú erejű befolyás alá került, ezért akartam, hogy ott legyen, amikor a parancsot megsemmisítjük! De az egy dolog, hogy tudja, Mandalore eddig nem volt önmaga. De, hogy viselkedése mekkora rombolást okozott Seyda szívében, azt egyikünk sem tudhatja! Ezért kell engednünk, hogy azt tehesse, amiről úgy érzi, segít neki az újrakezdésben! Rosszat nem fog tenni az, hogy gyógyít! Se neki, se a város népének!     Három hét telt el. Seyda a város különlegessége lett. Elsősorban az anyák vitték bizalommal telve beteg gyermekeiket a Gyógyítás Kertjébe, hisz tudták, hogy Seyda maga is anya. De a nép nemcsak testi problémákkal kereste föl úrnőjét. Lelki panaszaikat is megosztották vele. Azért volt könnyű ezt megtenniük, mert nem kellett hangosan, mások füle hallatára beszélniük róla. A Calora csak ellazította őket, és mikor rájuk hangolódott, magától is megtalálta a problémát. Sokszor derült ki, hogy a testi tünetek hátterében tulajdonképpen lelki gondok vannak. Miután Seyda megtalálta a lelki problémát és rendbetette, a test gyógyulásnak indult. Senkitől nem kért pénzt, hálájukat mégis ezzel nyilvánították ki. Seyda megosztotta idejét gyermekei, barátnői, az őrharcosok és a nép között. Míg gyógyított, ő maga is gyógyult. És persze testőrei is, akik a gyógyítások alatt körülötte ültek. Az egykori kislány sokat változott! A problémák, amikkel szembekerült, nemegyszer döbbenetesek és elképzelhetetlenek voltak számára, de gyógyításuk ugyanazt igényelte. Szeretet, türelmet és megnyugtatást. Saját gyermekeivel is ugyanúgy bánt, mint bármelyik gyermekkel, akit odavittek hozzá. Astrila egyszer megjegyezte Larsennek: - Seyda nem az anyja a gyermekeinek, hanem az őrangyaluk! Védi őket. A testőrei többet foglalkoznak velük, mint ő! Félti és gyógyítja őket, ahogyan veletek is bánt Helsán, de képtelen anyaként viselkedni! Sosem talákoztam ilyen különös nővel! Larsen felelet helyett csak bólintott. Többször is meglátogatta Seydát kicsi házában az eltelt hetek alatt, figyelte, hallgatta fiatal kis úrnőjét, és egyre jobban tartott attól, hogy ebben az újonnan berendezett életben Mandalore már nem fog helyet kapni! A fővezér kifaggatta a testőröket, és az ő szavaik is megerősítették ezt a gyanúját. Seyda megtalálta igazi hivatását a gyógyításban, és elkötelezettsége lassanként kezdte újra háttérbe szorítani női mivoltát. Sosem mutatkozott azokban az elegáns ruhákban, melyek annyira kiemelték szépségét. Mikor edzeni ment a Palotába, lanilin és páncél volt rajta, csodálatos fürtjei szigorú fonatba csavarva, bár őhozzá ez a hajkoszorú is nagyszerűen illett. Amikor pedig délutánonként a kertjében gyógyított, egyszerű szabású, hosszú, dísztelen köpenyt viselt. Fiaival csak lelki kapcsolata volt, a tényleges törődés gondja egyre inkább Salinára és a dajkára hárult. Most már Salina is tudta, mekkorát hibázott, mikor valósággal kisajátította az uralkodócsemetéket. Nem bízva úrnője nehezen ébredő anyai ösztöneiben, önnön fontosságától eltelve, elzárta Seydától a lehetőséget, hogy foglalkozhasson a kisbabákkal! Seyda figyelemmel kísérte kisfiai szellemi és fizikai állapotát, a legenyhébb megfázást is gyógyította, de számára saját gyermekei sem jelentettek többet, mint bármelyik segítségre szoruló városi gyermek. Szigorú napirend szerint élt, hogy mindenkire legyen ideje. Egyre csendesebbé vált, az újra megerősödő lelki élet elfordította a valós világtól. Csak szeretetteljes mosolya volt a régi. Testőrei, ha ez lehetséges egyáltalán, jobban féltették, mint eddig, mert Seyda egyáltalán nem törődött saját biztonságával. A védelmi rendszert is maguk a testőrök kezelték. Meg kellett tanulniuk, mert úrnőjük körül akkora volt az érdeklődés, hogy a városiak már nem elégedtek meg azzal, hogy a kertbe jöhetnek, a lakásába is be akartak jönni, akár éjszaka is, hogy gondjaikat megoldja. A védelmi rendszert Saborra több részre bontotta, hogy hiba esetén ne egyszerre szűnjön meg a láthatalan védő energiafal. Külön energiatér védte a szobákat, egy másik az előteret és a konyhát, a kert is több részre volt osztva, hogy ha Seyda csak a virágok közt sétál, vagy kedvenc fái alatt üldögél, hogy feltöltődjön, türelmetlen okvetetlenkedők ne zavarhassák meg pihenését.   Egy reggel jelentették Larsennek, hogy Starviller vezérhajója, a Deltax közeledik Telrevanhoz. A fővezér azonnal üzent a konyhába, hogy tegyenek ki magukért, mert Sylas nagy ínyenc, ne maradjanak előtte szégyenben! Larsen ezután személyesen kereste meg Seydát, tudva, hogy az ilyenkor a Palotában időzik. A gárdistáktól sikerült megtudnia, hogy Lylthiával és Astrilával együtt Larinnánál van. Larsen bekopogott a Hadiár otthonába. Astrila nyitott neki ajtót: - Larsen, most ne zavard Seydát! Már elküldtem Salináért egy szobalányt, mert Larinnának fájdalmai vannak. Seyda tudja enyhíteni, de ha megindulna a szülés, Salinára szükség lesz! Larsen visszahúzódott. Egy gyermek érkezése mindig öröm volt, most pedig a birodalom Hadiárjának gyermeke készülődött a világra! Larsen egyetlen szót sem ejtett arról, miért kereste Seydát. Larinnának most szüksége van az úrnő jelenlétére, ezzel tisztában volt, tudva, milyen szoros szálak fűzik Larinnát Seydához. A fővezér így csak Arion kíséretében ment a landolópályára fogadni Starviller klánvezérét. Sylas nagyon örült klánja két büszkesége láttán, de tekintete még valakit keresett, ezt látták mindketten, ezért Larsen gyorsan tájékoztatta a klánvezért, Seyda miért nincs jelen. Sylas bólintott: - Majd később találkozom vele. De az unokáimat azért meg szeretném nézni. - Hát van mit nézni rajtuk - jegyezte meg Arion. - Erősek és mozgékonyak, mint az apjuk, de csöndesek és figyelmesek, mint az anyjuk. Amikor kivisszük őket a kis gyakorlópályára, a Palota népe a csodájukra jár. Tairon és Dandor különösen odavan értük! Amíg visszatértek a Palotába, beszámoltak Sylasnek, hogy Dandoréknál és Hedgewitheréknél is készülődik a baba. Sylas örült a híreknek, annál jobban meglepődött, mikor Arion a saját házasságát hozta szóba. Sylas tudott Arion és Lylthia évekkel ezelőtti házassági terveiről, és kapcsolatuk megszakadásának okáról. Mivel Arion az egyik kedvence volt, Sylas, aki törődött harcosai magánéletével, szemtől szembe lehordta szélhámos őrharcosát, egyrészt, mert azt remélte, hogy a gyönyörű Lylthia mellett a még mindig vad Arion lenyugszik, és megszelídül a felelősséggel járó házasságban, másrészt sajnálta Lylthiát, akit kislánykora óta ismert, hisz az ő lányainak barátnője volt. Arion udvariasan végighallgatta a klánvezér jóindulatú letolását, majd vállat vont magában. Sylas hónapok múltán tudta meg, hogy Sheruk és Lylthia egymásra talált, de Sherukot ismerve sejtette, ez nem lesz hosszú életű kapcsolat, és ez be is igazolódott. Lylthiának még annyi esélye sem volt a házasságra a függetlenségéhez foggal-körömmel ragaszkodó Sheruk mellett, mint Arionnal való kapcsolatában. Sylas ezért örült meg most Arion szavainak.. - Örülök, hogy megjött az eszed, fiam! - veregette meg Arion vállát. - Nagy felelősséget tett rád Mandalore a biztonsági parancsnoksággal, de stabil családi háttérrel könnyen meg tudsz felelni az elvárásoknak. Én harmincöt éve élek házasságban Elorah-val, és sok nehézségen segített át, hogy őmellette megpihenhettem, megnyugodhattam. Igaz, hogy Lylthia makacs, dacos kis teremtés, az volt már kislánykorában is, ezt vállalnod kell, ha akarod őt, de ő is tanult a kudarcaiból, majd csak összeszoktok! Arion csak mosolygott. Ő nagyon jól tudta, hogy Lylthiát a szépsége miatt kényeztették el, és hozzászoktatták, hogy amit akar, az azonnal teljesül. Arionnal szemben azonban nem működött a dolog, mert az ismeretlenből az élvonalba robbanó jóvágású, öntudatos őrharcos nem hajolt meg az asszonyi akarat előtt már hat évvel ezelőtt sem, viszont olyan forró szerelemmel kényeztette gyönyörű kedvesét, hogy az gyorsan behódolt neki, és elfogadta a szabályokat. Sheruk nem szerette a vitákat, és inkább mindig engedett, nehogy Lylthia otthagyja, így szépséges kedvese megtanult visszaélni Sheruk engedékenységével, amely talán egy kicsit bosszú is volt Arion hűtlensége miatt a férfinemen. Most újra a következetes Arion vette kezébe a gyeplőt, akinek gyakorlata volt már abban, hogyan kezelje asszonya duzzogásait. Az eredmény őt igazolta. Mivel az eltelt évek alatt mindketten megkomolyodtak, és az egymással szembeni elvárásokkal is tisztában voltak, feltámadó, lángoló szerelmük minden gátat elsöpört. Arion most már engedett a szigorú szabályokból, Lylthia pedig a makacskodásokból és a sértődékenységből, így házasságuk első három sikeres hete azt ígérte, hogy törvényesített kapcsolatuk tökéletes lesz. Sylas gondolatai visszatértek lányához: - Seyda hogyan viseli a magányt? Larsen és Arion egymásra nézett, majd vissza a klánvezérre: - Én úgy látom - mondta Arion -, hogy meg tud lenni Calborn nélkül. Lehet, hogy nincs igazam, de az a véleményem, hogy Seyda most közelebb van jedi énjéhez, mint valaha is volt. Végül is mi, akikhez a kezdetek óta ragaszkodik, nem hagytuk magára, estére meg annyira kimerül, hogy csak bezuhan az ágyba és reggelig alszik, ahogy a testőrei mesélik. - Tulajdonképpen mit csinál? - kérdezte Sylas. - Gyógyít - felelt Larsen elszelídült hangon. Sylas megjegyezte magában, hogy Larsen ezt a hangot használta Helsán, ha Seyda bármikor szóba került. A gárdakapitány érzelmileg nagyon közel lehetett már akkor is a kislányhoz. Az aggódó fiútestvér hangja volt ez, aki tudja, milyen veszélyek leselkednek egy naív, tapasztalatlan kislányra, ezért minden igyekezetével védelmezi a húgát. - Gyógyít? - ismételte a klánvezér. - Igen. Egy kedves kis otthona van, annak a kertjébe jár gyógyulni az egész város. Persze azért az őrharcosoknak protekciója van, elsősorban a helsaiaknak, ahogy azt feltételezni lehetett. - Tehát vett magának házat? - Igen, Sylas. Egy eléggé elhanyagolt, lerobbant házat nézett ki magának, de rendbehozattuk neki, és nagyon boldog benne. Szigorú és rendszeres napirendet alakított ki magának, amibe most Calborn bele se férne. - Sejtettem - sóhajtott Sylas. - Nagyon elkeseredett, de elszánt is volt, mikor letette a Calora-láncot és a gyűrűt Helsán. Mit tudtok Calbornról? Serger már mesélt ezt-azt, mikor odahaza jártak legutóbb. Most mi a helyzet? Larsen röviden beszámolt klánvezérének Saborra ténykedéséről. Sylast nagyon érdekelte a dolog: - Eszerint, ha Calborn hazajön, megint a régi lesz? - Legalábbis reméljük - mondta Arion. - De hogy a lányod visszafogadja-e, az más dolog. Attól tartok, ha Seyda visszautasítja az uralkodó közeledését, akkor nem lesz sok választása. Mennie kell a Palotából. Lehet, hogy Telrevanról is. - Lesz választása - nyugtatta meg Sylas. - Hazaviszem őt. Gyógyítani Starvilleren is tud. - Nemcsak erről beszélek, Sylas! - rázta fejét a biztonsági parancsnok. - A lányod még nincs tizennyolc éves. Jedi felfogás ide vagy oda, ő nyolc hónapig akkor is férfival élt együtt, a teste már ismeri a szerelmet, és az hiányozhat majd neki. A szülés óta most már öt hónap telt el, azóta a férje nélkül él. Nem az én dolgom erről beszélni vele, és lehet, hogy egy ideig nem is jut majd eszébe, hogy más is van a világon a kötelességeken és az elhivatottságon kívül, de mi lesz, ha egyszer mégis visszakívánkozik Calbornhoz, hiszen nyílt titok, hogy szenvedélyes szerelmi házasságban éltek. Ha Seyda egyszer elment innen, élhet aztán bármilyen tiszta életet, akkor sem jöhet többé ide vissza törvényes úrnőként! Te az apja vagy, talán neked kellene beszélned vele ezekről, hogy jól gondolja meg, hogyan dönt! Ha csak időt kér a helyrezökkent eszű Mandalore-tól, azt Calborn biztosan megérti majd, de ha kereken megtagadja magát Mandalore-tól, annak súlyos következményei lehetnek! Sylas pillanatokig habozott: - Beszélek vele - mondta végül. - De veletek is kell beszélnem valamiről, ami a Deltaxon van!

2007.07.19. 06:25

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 39. részét! Köszi! :-))   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Este a mulatóban a vezérkar. Seyda éjjel érzi újonnan vásárolt háza nyugtalanító auráját. Saborra rájön, hogyan lehet hatástalanítani a Mandalore-t fogvatartó elmebefolyásoló parancsot. Canderous, Serger, Carth és Labelick másnap reggel elindul a Manaan-i küldetésre.   A kis jedi úrnő - 39. rész   Mikor visszatértek a Palotába, Seyda - kezében szorongatva a papírt, hogy ez a házacska törvényesen is az övé - első útja azonnal odavezetett. Még kora délután volt, és meglepetten látta a hatalmas sürgölődést. Az ajtókat kicserélték, a falakat fehérre festették, kijavították a tetőt, és kertészek gyomlálták a kicsi birtok környékét. A kerítést rendbetették és barnára festették, ahogyan Seyda elképzelte. Arion felügyelte a munkálatokat, egyszerre volt mindenhol, hangja pattogott, mintha őrharcosainak adna parancsokat, nem pedig civilekkel lenne dolga: - No nézd csak! - derült föl az arca a jövevények láttán. - Hazajött az új tulajdonos! No, kicsike, gyorsan nézz körül, és add elő a kívánságaidat, hogy még az est beállta előtt be tudjuk rendezni az otthonodat! Seyda elmondhatatlanul boldog volt, ahogy látta megvalósulni elképzeléseit. Odaszaladt Arionhoz, fölágaskodott, és megcsókolta az arcát. - Huh! - mondta a biztonsági parancsnok. - Ennél már csak az esett volna jobban, ha egy kicsit lejjebb cuppan ez a puszi! No gyorsan, gyorsan, kicsike, kívánságlista elő, és nézzetek bútorokat, függönyöket, konyhai dolgokat, meg amire szükséged van! Este hét órára a házacska olyan takaros lett kívül-belül, hogy senki meg nem mondta volna, hónapok óta lakatlanul, elhanyagoltan állt. A főváros és a Palota a kellemes éghajlatú Telrevanon épült, ahol nem ismerték a hideget. A legrosszabb egy-egy heves zápor lehetett, amire azonban a kerteknek szüksége is volt. Fűtésről nem kellett gondoskodni, és a kertben is mindig nyíltak a virágok, zöldelltek a fák. Seyda nem tudott betelni otthonával. Csak ült az egyik kényelmes fotelban, és potyogtak a könnyei. Időközben a szobalány is megjelent. Larsen küldte azzal, hogy mivel ő fogadta fel, így ő fizeti, és Seydának nincs joga visszautasítani! Lylthia, Lenia és az új szobalány, Telara segített az újonnan vásárolt ruhatárat bepakolni a ruhásszekrényekbe. - No lányok, elég volt a munkából mára! - kukkantott be Arion, két nagy csomagot téve le az ágyra. - Majd holnap folytatjátok! Készüljetek össze, ott az új fürdő, itt meg egy halom ruha, meg cicoma, mit tudom én, mire van szükségetek belőle, nyolckor itt vagyunk értetek! Telara, te is elkísérheted az úrnődet! Ha akarod, még táncpartnerről is gondoskodunk neked!   Nem tudni, kinek volt az érdeme, de mikor Seydáék megérkeztek a a mulatóhelyre, Canderous és Larsen már várták őket a bejáratnál asszonyostul. Seyda boldogan szaladt üdvözölni őket. - De azért nem csinálunk belőle rendszert! - dörmögte a Hadiár. Dandort és Leniát mindjárt maguk közé hívták a helsai őrharcosok, akikkel esténként idejártak, és Telara is hamar megtalálta partnerét egy civil férfi személyében. A vezérkar érkezte óriási szenzációt keltett, bár aki nem ismerte személyesen, bátran szolgálaton kívüli őrharcosnak nézte volna őket, hiszen csupán lanilinfelszerelésben voltak ők is, rangjukat jelző páncél nélkül. Őrharcosaik és gárdistáik azonban üdvrivalgással fogadták őket. - Jó, jó, fiúk, egész nap a szolgálatunkban vagytok, most a kedvesetekkel törődjetek, ne velünk! - csöndesítette őket Canderous, sikertelenül. Seyda a Hadiár karjára tette kezét: - Hagyd őket, őszintén örülnek nektek! Ez azt bizonyítja, hogy jól bántok velük és ők büszkék rátok! - Gondolod? - pillantott le rá a Hadiár. - Tudom, Canderous. Én tudom, harcosként milyen büszke voltam a vezéreimre! Serger nevetve rázta szőke loboncát: - Ebben semmi meglepő nincs! Te magadból indulsz ki, mert te már akkor is büszke voltál, ha valaki, aki páncélt meg kardot hordott, szóbaállt veled! No de hagyjuk a harcászatot, mert kifutunk az időből! Ott egy nagyobb hely, Larinna, ne rázd a fejedet, tudsz te még táncolni, jót fog tenni a babádnak, ha megmozgatod őt is, fogd csak kézen az uradat! Astrila, neked meg még nem is látszik a pocakod, hozd csak ide Larsent! Seyda, Lylthia, adjátok a kezeteket! - Serger pillanatok alatt megmozgatta a társaságot, és máris kialakult a kezdő kör. - Egy kis bemelegítő ugrándozás után majd asztalhoz ülünk! A különös dallam azonnal elbűvölte a kis jedi úrnőt; Lylthia és Astrila megmutatta neki, milyen lépésekből áll a körtánc, de Arion nem hagyott sok időt nekik: - Aki úgy tud harcolni, mint Seyda, az táncolni is tud! Majd figyel minket, közben tanul, ahogy a mi harcmodorunkat is úgy leste el Helsán, igaz, kicsike? A biztonsági parancsnoknak igaza volt. Seyda gyorsan ráérzett a ritmusra, ráhangolódott a dallamra, és könnyed léptekkel utánozta társait. A mozgás öröme hamarosan magával ragadta, ahogy gyakorlás közben szokta. Egyik keze Arion tenyerébe simult, a másikat Serger fogta, lendületük magával ragadta. Arion másik oldalán Lylthia lépkedett kecsesen, fehér arca kipirult, a körtánc láthatóan nagy élmény volt számára. Mellette Larsen, akinek harmonikus mozgása megdöbbentette Seydát. Astrilának növekedő súlya ellenére is még mindig szépek voltak a mozdulatai. A robosztus Canderous meglepő fürgeséggel mozgott, hisz ő is állandó látogatója volt Hedgewither edzéseinek, akinek idegen stílusa módfelett érdekelte. Larinna gyorsan elfáradt, így amikor az első tánc véget ért, férjével együtt leült a vezérek számára lefoglalt asztalhoz, és ettek pár falatot az eléjük halmozott ínyencségekből, ittak az illatos leyandale-ből. A társaság többi tagja is hamarosan odaszállingózott egy rövid pihenő, pár finom falat, és néhány korty frissítő erejéig. Egyszerre lassú zene hömpölygött végig a félhomályos termen. Larsen és Astrila egymáshoz bújva ringatóztak a lágy dallamra. Arion Lylthiával maradt, de még Larinna is visszatért a táncparkettre, maga után húzva a Hadiárt, aki roppant óvatossággal ölelte át asszonyát. Seyda zavarban volt a párok láttán. A helyén akart maradni, de Serger a keze után nyúlt: - Gyere, kérlek! Táncolni szeretnék veled! - mondta csöndesen, szokatlanul komoly arccal. Az erő belőle is ugyanolyan intenzitással áradt, mint Calbornból, és szíve ugyanolyan hevesen dobogott, mint Calborné. Serger ilyen közel csak akkor volt Seydához, amikor a babák születtek. Ő volt akkor mellette Calborn helyett, ő aggódott érte Calborn helyett, és ő segített neki, hogy szembe tudjon szállni Nihilus akaratával. - Serger - mondta Seyda halkan, ahogy az erős testhez simult. - Hm? - jött a férfi válasza, és arcával végigsimított Seyda haján. - Serger, én tényleg érdekeltelek téged… már Helsán is? - Hogy érdekeltél-e? - ismételte az alvezér. - Csak annyira érdekeltél, hogy Sylastől, akiről mindenki tudta, hogy úgy rajong érted, mint saját lányaiért, megkértem a kezedet, de azt tanácsolta, addig ne beszéljek veled, amíg a tizenhatodik évedet be nem töltöd. Sokkal később értél lelkileg nővé, mint a mandalóriai lányok, és soha nem kaptál olyan nevelést, ami előkészített volna a házasságra. - Már olyan régen feleségül akartál venni? - nézett föl Seyda az égkék szempárba. - Igen, Seyda. Nem a kedvesemnek akartalak, hanem törvényes asszonyomnak. És bár sok nőt ismertem előtted is, azóta is, nem találtam köztük olyat, akivel együtt akarnék élni. És az idő múltával az érzés nemhogy csitult volna, inkább elmélyült. Most is szeretlek, Seyda, de ezt sosem tudtad volna meg, ha Mandalore nem fordul el tőled. Mikor visszajöttünk, beszéltem Arionékkal. Tőlük tudom, hogy Calborn valóban Nihilus befolyása alatt áll, ahogy gyanítottuk is. Saborra jött rá erre, de a bizonyíték még nincs meg. Erről tudnod kellett, hogy segítsen a döntésben. Lehet, hogy hajlandó lennél elfogadni engem, de lehet, hogy mégis jobban szereted Calbornt, mint ahogy most gondolod, és ha ő visszatér hozzád, talán mégis őt választanád. Seyda az izmos karok közé bújva hallgatta Serger szívdobogását, és ez Calbornt juttatta eszébe. Egyszerre megpillantotta Lylthiát aki a lassú, ringató dallam közben fölemelte arcát, és engedte, hogy Arion megcsókolja az ajkát. Seyda ekkor hirtelen kibontakozott az alvezér karjából: - Ne haragudj… de én… most haza szeretnék menni… Serger nem kérdezte, miért, csak bólintott, majd a kommunikátoron beszólt a Palotába, hogy Davrelék menjenek Seyda házához. - Nekem már nem kell testőrség! - mondta Seyda, de az alvezér kék szeme rávetődött: - Amíg Mandalore nem válik el tőled, felelősséggel tartozunk érted! Tudnunk kell minden lépésedről! A járőrök is folyamatosan szemmel tartják az otthonodat. Ez nem vitatéma. Csak emelt fővel térhetsz vissza Mandalore-hoz Caloraként, ha úgy döntesz, vele maradsz, ezért kell testőrségnek vigyáznia rád, hogy senki ne élhessen vissza a helyzeteddel, és bizonyíthasd Mandalore-nak, senki nem érintett téged azóta, hogy ő elhagyott! Seyda nem vitázott tovább. Serger beszélt Teregrilékkel, akik máris csatlakoztak hozzájuk, és mindannyian elindultak úrnőjük új kis otthona felé. Davrelék már ott várták őket a kapuban. Serger az őrizetükre bízta úrnőjüket, majd kezet csókolt Seydának, és Teregrilékkel együtt távozott. Útközben a közelbe rendelt járőrök fokozott figyelmébe ajánlotta a házat, majd rövidesen elvált Teregriléktől, akik még visszatértek a félbehagyott mulatságba, ő maga azonban egyenesen a helsai szállásra ment. Megfürdött és végigdőlt ágyán. Gyorsan sikerült elaludnia.   Seyda nyugtalanul aludt az idegen házban. Fokozottan érzékenyen reagált minden neszre. Nagyon egyedül érezte magát. Éjjel fölkelt, és teljesen kinyitotta az ajtót, hogy őrködő testőrei hangját hallja, és jelenlétüket, melyhez a Palotában hozzászokott, jobban érezze. - Baj van, Seyda? - állt föl azonnal az asztaltól Davrel, ahol csöndesen beszélgettek. - Igen, de remélem, csak átmenetileg. Hozzászoktam, hogy köztetek sosem vagyok egyedül, és most… csaknem félek abban az idegen szobában. Rég voltam már jedi, aki mindig magányosan bolyongott. Ideülhetek közétek egy kicsit? - Hogyne ülhetnél! Kérsz gyümölcsöt? Korán aludni mentél, így azt gondoltuk, eltesszük neked reggelire. De ha már úgyis fölébredtél, akár ehetsz is! Tessék, vegyél belőle! - Köszönöm. - No és… hogy mulattál az este? - dőlt hátra székén a testőrkapitány. Seyda elmondta, hogy már ő is tudja a mandalóriai körtánc lépéseit, és elmesélte, hogy Canderous és Larsen nagyszerűen táncolt, aztán faggatni kezdte őket, hogy ők szoktak-e járni mulatni. Testőrei ekkor mesélni kezdtek starvilleri, majd jelenlegi telrevani szórakozásaikról, ő pedig az asztalra tette két kis öklét, arra támasztotta állát, és hallgatta őket. Hangjuk megnyugtatta. Lassan elálmosodott, és észre sem vette, mikor aludt el. Davrel ekkor visszavitte ágyába, betakarta, és nyitva hagyta az ajtót. Mikor visszatért a hálószobából, Gildor fölpillantott: - Az uralkodónknak elment az esze! Egy ilyen nőt lecserélni! - Csss! - tette ujját ajkára a kapitány. - Nem magától ment el az esze! Nihilus minden trükköt bevet, hogy Mandalore kiadja neki Seydát, te is tudod! Ne ítéld el Mandalore-t! Nincs tudatában annak, amit tesz. De ha visszanyeri megint az igazi énjét… - És szerinted mikor lesz az? Seyda képes lesz addig várni? Nem gyűlöli meg addig végleg Mandalore-t? Milyen élet az, amit így él? Xeren a hálószoba nyitott ajtajára nézett: - Gildornak igaza van. Seyda nagyon érzékeny. A legjobb, amit tehet, hogy valóban elválik az uralkodótól. Gyönyörű és intelligens nő. És még tizennyolc éves sincs! Minden esélye megvan rá, hogy újrakezdje az életet egy másik férfi oldalán! - Sajnos, semmilyen esélye nincs - mondta Davrel csüggedten. - Gondolkozzatok! Ha a birodalom ura nem képes őt megvédeni Nihilustól, tehet érte bármit valaki is? Nem tudom, mi a megoldás. Ő visszaadta az életemet, és ezt az életet olyan szivesen állítottam az ő szolgálatába, de most nem tudok segíteni rajta! Senki sem tud. Senki sincs, akinek ereje lenne szembeszállni Nihilussal. - De van! Revan. No, meg a Kitaszított - emlékeztette Gildor. - Jó. És hol vannak? Revan már ide sem jött el, a Kitaszítottat pedig nem érdekli Seyda élete, mióta Seyda megtagadta jedi énjét! - És az nem lenne megoldás, ha Seydának visszaadnák a jedi energiáját? - vetette föl Tarwin. - Nihilus már úgyis tudja, hogy itt van, viszont Seydának esélye lenne, hogy megvédje magát és a kisbabákat. Persze ehhez az is kellene, hogy a teljes energiáját adják vissza, és kezdjék el újra tanítani is! Seydának sok idő kiesett a jedi gyakorlatozásból! - Nem is rossz ötlet! - jegyezte meg Davrel. - Beszélnünk kellene erről Larsennel! És főleg Canderousszal! Ő remekül szót ért mindkét szuperjedivel! - Az lehet, hogy Canderous szót ért velük, de ha Mandalore esze nem kattan helyre, nem hívhatjuk ide Revant, és a Kitaszítottat, ha nem akarunk tragédiát! - hűtötte le Xeren a lelkesedésüket.   A reggeli tanácstermi megbeszélésen a tegnap este visszaérkező Carth Onasi is megjelent. Mandalore parancsa értelmében tehát indulniuk kellett Manaan vízi világába. - No, szóval elérkezett a nagy nap! - dünnyögte a Hadiár. - Jó, akkor kaparjátok elő Labelicket a börtönből, ha már szét nem rothadt azóta! Arion fiam, készíttesd elő az Arkant és a kísérőhajókat felszállásra, egyúttal a két nagy szállítóhajót is rakasd meg telrevani őrharcosokkal! A névsort neked kellett összeállítanod már hetekkel ezelőtt, úgyhogy nincs nehéz dolgod, csak összeszedegetni a fiúkat. Amint elkészültél, csörögj rám! Serger fiam, kezdd el megint gyakorolgatni a régi laza stílusodat, mert igencsak megkomolyodtál itt Telrevanon. Egyelőre jöhetsz a rendes felszerelésedben, de Carth majd ad neked köztársasági gúnyát a hajón. El kell hitetned, hogy a háború veteránja vagy, aki minden piszkos ügyletben benne van, hogy legalább gazdag legyen, ha már győztes nem lehetett! Ne húzogasd a szádat, fiam, nem én találtam ki, hogy kell majd viselkedned! Láttam mandalóriai kereskedőket Ahto csarnokaiban, beszéltem is néhánnyal. Tudom, milyen a felfogásuk, miért változtak meg. Ha így viselkedsz te is, nem leszel feltűnő. Ha akarod, össze is hozlak velük, hogy beszélgessetek, az segítségedre lesz, hogy hitelesen játszhasd el a szerepedet. Mert ha Labelick bűntársa gyanút fog, végleg elveszíthetjük a lányok nyomát! Larsen, Arion, fokozottan ügyeljetek a Caloránk jó hírére, és nehogy megszakadjon vele a kapcsolat! Teridon, a járőreid le ne vegyék a szemüket Seyda házáról! Arion, ellenőrizzétek Eshok minden lépését, de Tedint hagyjátok egyelőre békén! Ha viszont Saborra valami érdekessel jelentkezne, ami összefüggésbe hozható az öreg könyvelővel vagy az unokájával, azonnal akaszkodjatok rájuk, és szedjetek ki belőlük mindent! Valaki manipulálja Eshokot, rajta keresztül pedig az uralkodót, mindezt a közvetlen környezetünkben. Nem létezik, hogy ne találjuk meg! - szokott nagy lépteivel elindult, majd az ajtóban hirtelen megállt és megfordult. - Larsen, szenteljetek több figyelmet Larinnának! Ha megszületne a fiam, míg távol vagyok… - És ha lányod lesz? - szólt közbe Arion mosolyogva. - Ej, hát nem mindegy?! - legyintett a Hadiár. - Seyda példája bizonyítja, hogy a lányokból éppúgy lehet kiváló harcost nevelni, mint a fiúkból! - Légy nyugodt, Canderous! - mondta Larsen. - Vigyázni fogunk Larinnára! Éjjelre is odarendelek mellé szobalányt, hogy szükség esetén azonnal szóljon Salinának. Canderous egy mozdulatot tett, mely halálos fenyegetésnek tűnt: - Az a boszorkány már kezdi feszegetni a tűrőképességem határait a modorával, de el fogom viselni őt továbbra is, ha Larinna és a gyerekem élve kerül ki a keze közül! - Ne aggódj, Canderous! - szakította félbe Larsen. - Élve és egészségesen fognak visszavárni téged! Ezzel a tudattal indulj el! Mindent megteszünk értük, amit lehet. És ne feledd, Seyda is ott lesz mellettük! Ő nagyon sokat tud segíteni! - Igaz, Larsen, erről megfeledkeztem! - derült föl a Hadiár arca. - A fenébe, inkább egy kis csihipuhi-kaszabolás, csatározás lenne, mint ez az aggodalom az asszonyunk szülése miatt! - Hadiár - lépett közelebb Arion. - Van már válaszod tegnapi kérésemre? - és rezzenetlen arccal állta Canderous fürkésző pillantását. - Őszinte leszek, Arion fiam. Jobban örültem volna, ha ezt nem velem beszéled meg, de mivel látom, hogy nem gondoltad meg magadat, új otthonodul kijelölök neked egy szobát a Dracona kastélyban, amit Calborn a családos őrharcosok számára alakíttatott át. Tudod, az hol van? Ahol Darlena és Azilor családja élt. A konyhát Mandalore egyelőre nem helyeztette üzembe, így ide a Palotába kell átjárnotok enni. Ha több család lesz, akkor biztosan ott helyben fognak főzni rátok. No menj, fiam! És sok boldogságot! A birodalom áldása legyen a házasságodon! - Köszönöm, Hadiár! - hajtott fejet Arion, és indult intézkedni a kísérőhajókról.   Mikor Seyda felébredt, Telara, a Larsen által iderendelt szobalány még aludt az úrnő szobájából nyíló kis szobácskában. Végigtáncolta kedvesével az estét, és nem nagy kedvvel hagyta ott a mulatságot, de Serger csak ránézett, és Telara nem merte feszíteni a húrt. Késlekedés nélkül csatlakozott korán hazatérő úrnőjéhez. Duzzogva tért nyugovóra és végigaludta az éjszakát. Seyda nem ébresztette föl. Lezuhanyozott, majd belebújt lanilinruhájába. Éppen páncélját szíjazta, mikor Lenia betoppant hozzá: - Ó de friss vagy, úrnőm! - csókolta meg az arcát. - De nem reggeli nélkül készültél elosonni, ugye? Mert attól, hogy kiszöktél a Palotából, Serger étrendjét még be kell tartanod, ha gyakorlatozni akarsz! Tudom, hogy egyedül nem szeretsz enni, ezért a délelőttös testőreid reggelijét is elhoztam. Dandor és én is most eszünk. Gyere, tarts velünk! Seyda örült, hogy az idegen helyen eltöltött első éjszaka kellemetlen emlékét Lenia gondoskodó szeretete elhalványította: - Nagyon örülök, hogy idejöttél, Lenia! - és őszintén elmesélte, hogy rosszul érezte magát új otthonában, csak testőreinek jelenléte nyugtatta meg. - De kérlek, ne szólj erről Canderousnak és Larsennek, mert azonnal visszaköltöztetnének a Palotába! Majd meditációban ráhangolódok a ház aurájára és megkeresem, honnan jön ez a rossz érzés! Lenia megijedt: - Arra gondolsz, úrnőm, hogy megint… Nihilus? - Nem, Lenia. Ez nem sith jelenlét, csak valami régi rossz emlék, amit a ház magába szívott. Meg kell tisztítanom! Most menjünk reggelizni, azután nézzük meg a babáimat. Idefelé jövet láttad őket? - Persze, hogy láttam! Hát hogy lehet eljönni az ajtójuk előtt, hogy ne kukucskáljak be hozzájuk? - Lenia arca felragyogott, amikor a kicsikre terelődött a szó. - Még aludtak. A testőreik is egészen odavannak értük. Különösen Tairon, aki sokszor dajkálja őket, és beszél hozzájuk. Mondanom se kell, hogy ezzel sikerült bevágódnia Salinánál! A helsai őrharcosok egyébként mind imádják a picurkákat. Nem azért, mert Mandalore az apjuk, hanem mert te vagy az anyjuk! Seyda erre nem tudott mit mondani. Lenia kézen fogta, és kivezette az étkezőbe, ahol már szépen meg volt terítve, és a testőrök őket várták. Nem ültek addig asztalhoz, míg úrnőjük meg nem jelent. A reggeli jó hangulatban folyt le. Közben előkerült az ásítozó Telara is, hálóingben, köntösben. Meghökkenve nézte a falatozó társaságot, és gyorsan visszavonult. Mire felöltözve újra megjelent, ők már végeztek a reggelivel. Lenia futó pillantást vetett rá: - Neked is hoztam reggelit. Ha ettél, mosogass el, takarítsd össze a konyhát, szellőztess ki minden szobát, és a szállítóedényeket vidd vissza a Palota konyhájába! Az úrnő most elmegy a kisfiaihoz… Dandor az ajtóban megfordult: - Ez nem jelenti azt, hogy az úrnő távollétében idehozhatod a kedvesedet, mert tegnap este a mulatóban erről sugdolóztatok! Bizonyára eddig is megoldottátok valahogy. Teridon járőrei szemmel tartják ezt a házat! Telara meg se mert mukkanni a kemény rendreutasítás hallatán, csak visszafordult szobájába. Seyda is túl szigorúnak ítélte testőrkapitányát, de nem mert szobalánya védelmére kelni, mert belegondolt, mit érezne, ha visszatérve Telarát ágyban találná egy férfival... Dandor gyengéden a vállára tette kezét, hangja visszaszelídült, ahogy kezdettől fogva beszélt Seydával már Helsán is: - Látom a rosszallást az arcodon, kicsi úrnőm. De ez a te tiszta kis életed első igazi otthona. Nincs szükséged rá, hogy idegenek szenvedélye foltot ejtsen rajta! A járőrök valóban őrizték a házat, ahogy Dandor mondta. Meghajoltak kis úrnőjük előtt, aki megszólította őket: - Egy idős kertész fog jönni a mai nap folyamán. Ha nem lennék itthon, kérlek, engedjétek be! Tegnap már megbeszéltem vele, mit szeretnék még a kertben. Ha jönne, ezt a pénzt kérlek, adjátok neki oda! És nem kell őt őrizni, a kerítésen keresztül úgyis látni fogjátok, mit csinál. - Kívánságod szerint lesz, úrnőm! - hangzott az őrvezető válasza. Ahogy végigmentek az ébredező városon, a járókelők lépten-nyomon megbámulták az úrnőt és kíséretét. A Palotában nagy volt a jövés-menés. Arion épp seregszemlét tartott. - Mi történt, Arion? - szaladt oda hozzá Seyda ijedten. A biztonsági parancsnok megfordult és megsimogatta a haját: - Nincs baj, kicsike, csak Carth Onasi megérkezett. Canderous és Serger vele együtt indul végrehajtani Mandalore parancsát. Én most a kíséretüket válogatom össze. - Elmennek? Hova küldi őket Calborn? Egyáltalán Calborn… itthon van? - Nincs itthon. Ezt a parancsot már hónapokkal ezelőtt kiadta, de most jött el az idő a végrehajtására. Ne aggódj, kicsike, ez a küldetés nem veled van összefüggésben, mert gondolom, azért vagy ilyen riadt! - De… harcolni mennek? Legalább ennyit mondj meg, kérlek, Arion! - Nem, kicsike, nem harcolni mennek, ennyit elmondhatok a megnyugtatásodra. Ha mégis harcra kerülne a sor, akkor sem katonasággal kell szembenézniük, csupán aljas civilekkel. Azok pedig aztán tényleg nem ellenfelek a mandalóriai őrharcos számára, nem így gondolod? Szóval nem kell féltened őket! No fiúk - fordult vissza a telrevani gárdához. - Irány az űrkikötő! - Arion… - mondta Seyda tétován. - Serger… Serger hol van? - Amikor eljöttem az eligazításról, még a tanácsteremben volt a Hadiárral, Larsennel és Carth-tal. Lehet, hogy azóta a kikötőbe mentek, de nem indulnak el, amíg nem köszönnek el tőled. - Nem azért… kérdeztem… - Mindegy, miért kérdezted! Nem tudni, meddig lesznek oda, így nem fognak búcsú nélkül elmenni. Seyda benézett a babákhoz, akik még aludtak, aztán szaladt a tanácsterembe: - Serger! Az alvezér fölpillantott. Nyugodt volt az arca. Fölállt az asztaltól, és Seyda elé jött: - Korán ébredtél, úrnőm! - Ariontól hallottam… hogy elmentek… - Igen, elmegyünk. Végrehajtjuk Mandalore parancsát. - Arion azt mondta, hogy nem… nem harcolni mentek… - Nem, úrnőm. A tervek szerint nem kell harcolnunk. De ha kell, készek vagyunk rá! - Seyda! - mondta Canderous. - Rád bízom Larinnát! Te már tudod, mi előtt áll, segítesz neki? - Persze, Canderous! Ne aggódj! Ígérem, hogy segíteni fogok neki! - Felőled nyugodt is vagyok, Seyda. De azt a házsártos boszorkányt is jó lenne, ha féken tudnád tartani! Larinnának szüksége van a tudására, de nem a kioktatására! - Légy nyugodt, Canderous! Salina nem fogja megbántani Larinnát még egy rossz szóval sem! Ott leszek velük és nem fogom engedni! - Jól van, Seyda, biztos voltam benne, de tőled akartam hallani! Tudom a helsai őrharcosoktól, hogy Salina őket is ki akarta szekírozni a világból, de te megvédted őket és jól kiosztottad a boszorkányt! Egyébként most spóroltál nekünk egy utat. Ki akartunk menni hozzád a városba, hogy elköszönjünk, de jobb, hogy itt vagy! - Canderous, semmit nem mondhattok nekem arról, hogy hova mentek? - könyörgött Seyda, és odament hozzá a tanácsterem végébe. Canderous fejcsóválva állt föl: - No, jól van! De csak azért beszélek, mert tudom, hogy amíg vissza nem jövünk, nem fogsz aludni sem, annyira aggódsz! Mandalore már régebben földerítette, hogy az apja micsoda disznóságokat csinált a háború alatt, és tervet kovácsolt ennek a jóvátételére. Ezért megyünk el. Elégedett vagy, hogy ennyit ki tudtál szedni belőlem? Mielőtt Seyda felelhetett volna, Saborra lépett be: - Rájöttem a parancs megsemmisítésének módjára! Jó, hogy itt vagy, Seyda! Téged is érint a dolog! Gyorsan elmondta nyomozása menetét, a parancs aktiválásával kezdődően, a leadó megtalálásán keresztül eddig a pillanatig. Arion, aki idevezette, némán állt mellette. Saborra a fővezérlő-konzolhoz sietett: - Most meg fogjuk semmisíteni a parancsot, és Calborn meg Eshok szabad lesz! Eshokra nagyon figyeljetek, nem tudni, milyen reakciót vált ki a befolyás váratlan megszüntetése! Azután már nem fog emlékezni semmire. Feltehetően. Nem tudtam összeköttetésbe lépni a Strider rendszerével, így azt a parancsot, ha van ott is, csak akkor tudjuk megszüntetni, ha a Strider leszállt és hozzáférünk a konzoljához. Most engedjetek dolgozni! - Várj! - mondta Larsen. - Ne nyúlj bele a rendszerbe, amíg nem tudjuk, ki az, aki a parancsot feltöltötte, és Eshokot ezzel fogva tartja! - Nincs mire várni, Larsen! Ha a parancs megsemmisül, nincs mit feltölteni többé, és akkor fölösleges már tudni, ki volt az, akit a sithek annak idején elkaptak! Talán egy felderítő… - Nem. Nem felderítő! - mondta Arion határozottan. - A jelek azt mutatják, hogy Stel nagyapjának könyvelője, tanítványa: Joles. Seyda villámsújtottan állt. És nem ő volt az egyetlen. Canderous tért magához leghamarabb: - Arion fiam, bizonyítékod is van? Vagy ez is csak egy hipotézis? - Nem hipotézis. Tény! Megállapodásunk értelmében ráaggattam néhány kevésbé finnyás városit Eshokra, és a nyomok egyértelműen vezettek az öreg gazdászhoz. Őt már én faggattam ki a tanyítványáról, és megtudtam tőle, hogy a fickót négy hónappal ezelőtt elküldte maga helyett gazdasági konfenrenciára Solinba, ami a bolygó túlsó felén van. A kis magánrepülőgép útközben valamiért lezuhant, és csak a fiú élte túl. Saját elmondása szerint semmire nem emlékszik az ezt követő időszakból. Nem tudja, mit evett, mit ivott, miért nem támadták meg a vadállatok, hogyan maradt életben. Napokkal később járőrök szedték össze. Félönkívületben volt és eléggé lerobbant állapotban. Bevitték egy közeli kisvárosba, ahol gyorsan összeszedte magát, végül visszahozták a Palotába. Visszatérése arra az időpontra esik, amikor Mandalore a Solteren csapdába esett. Mikor Mandalore hazatért, első útja Seydához és a babákhoz vezetett, a következő pedig az öreg Tedinhez, és Eshokot már aznap magával is vitte. Joles nagyon értelmes, az öreg Tedin jobbkeze, és gyorsan összearátkozott Eshokkal a közös munka során. Azóta is állandóan együtt vannak, mindenhova együtt járnak. Ketten együtt könnyen befolyásuk alatt tudják tartani az uralkodót, aki naponta jár oda… helyesebben így szokott oda… Biztos, hogy az a Joles a parancs feltöltője, és ő vonzotta oda Tedinhez Mandalore-t majd Eshokot! - Hamarosan megtudjuk - mondta Saborra. - Ha megszűnik a parancs hatása, el fogja őket engedni! És ha Mandalore hazajön, őt is. Természetesen csak Mandalore viselkedésén mérhető majd le szembetűnően a változás... - Ha ennyire biztos vagy benne, csináld meg! - biztatta Canderous. - Hadd kapjuk vissza a régi normális uralkodónkat, mert már nagyon hiányérzetem van! - Máris csináljuk! Gyere, Seyda, ebből is tanulni fogsz! Én is! Mert én is most találkoztam ilyen ocsmánysággal először!

2007.07.17. 00:07

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 38. részét! Köszönöm! :-))   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Serger újra beszél Sylasszel Seydáról... Saborra váratlanul egy elmebefolyásoló parancsra bukkan a Ravagerről hozott adathordozók egyikén... Arion másra is kíváncsi: vajon Nihilus hogyan tudta rávenni a szülés alatt Seydát, hogy megtámadja a körülötte lévőket? Larsen ötlete elvezet a megoldáshoz... Seyda hazaérkezik Telrevanra, és közli a döbbent vezérkarral, hogy lemondott Calorai rangjáról, kiköltözik a városba, és gyógyítani fog... Arion, Serger és Teridon nekiállnak házat keresni Seydának, Canderous és Larsen az úrnő biztonságát igyekeznek megszervezni.   A kis jedi úrnő - 38. rész   Esteledett. Seyda mégegyszer ellenőrizte a fiatal harcost, hogy az iszonyú esés után valóban sikerült helyreállítania sérült agyát, és gerincét. A küzdelem gyors és heves volt. A harcos ugyanúgy küzdött, ahogy többi harcostársával a gyakorlatokon, de váratlanul érte a gyorsaságra épülő ismeretlen módszer, amit Seyda a Hedgewithertől, és az őrharcosoktól tanult technikával is vegyített. Erre a fiatal harcos törvényszerűen nem lehetett felkészülve. Mielőtt reagálhatott volna a támadásra, már a földön feküdt eszméletlenül. Most mélyen aludt, miután Seyda fél órán keresztül ült mellette a gyakorlópálya szélén, és meditációban gyógyította. Mikor az alvó fiút végül elvitték, az úrnő felállt, és némán ment a tanácsterembe ebédelni. Majd kíséretével együtt bebarangolta a bázist, de már nem látszott olyan felszabadultnak, mint érkeztekor. Többször benézett a harcoshoz, akinek az állapota rohamosan javult, de Seyda aludni hagyta. Most este - még mindig gyakorlópáncéljában és lanilinfelszerelésében - kiült a kapuba, ahol annyiszor bámulta a naplementét. A kapuőrség nem ismerte ezt a régi szokását, de kérését nem tagadták meg. A délutános Teregril és őrharcosai köréje telepedtek. Csendben voltak, nem zavarták úrnőjük gondolatait. Mikor az utolsó fény is kihunyt és sötétség borult a vidékre, Seyda sóhajtva felállt. Bár még nem volt itt az ideje, Davrelék már megjelentek, hogy átvegyék éjszakára úrnőjük őrzését. Seyda elköszönt Teregriléktől és aludni küldte őket, majd miután sikertelenül próbálta Davreléket is pihenni küldeni, a hajó felé indult. Sylas és Serger késő estig tárgyaltak. Sylasnek már eddig is volt fogalma Mandalore elképzeléseiről, és nagy előrelépésnek tekintette a kereskedelem beindulását: - Szóval egy hónap múlva lesz a nagy nap! - összegezte. - Úgy számítom, három hét múlva ott lehetek már a Palotában, hogy együtt induljunk el Mandalore-ral és Tedinnel a kereskedelmi központ felavatására. Tudod, fiam, az uralkodónk nagyon sokat dolgozott azért, hogy ez bekövetkezzen! Ha minden úgy alakul, ahogy ő eltervezte, talpraáll a birodalom. Az a Tedin briliáns gazdasági szakember, én is sokat tanultam tőle! Remélem, mielőtt végleg lehunyja szemét, gondoskodik méltó utódról, aki továbbra is nagy segítségére lesz Calbornnak. - Már gondoskodott. Calora-jelöltről legalábbis. - Hogy érted ezt? - Szó szerint, Sylas. A lányodnak komoly vetélytársa van! Tedin unokája. - Miről beszélsz, fiam? Tedin unokája egy néma lány! - Ez igaz - bólintott Serger. - De a szerelemhez nem feltétlenül kell a beszéd! Látom, hogy te is meg vagy döbbenve. Mondd, Sylas, mikor Calborn legutóbb itt járt az őrharcosaidért, hogyan beszélt a lányodról? - Nem kimondottan Seydáról beszélgettünk. Calborn kétségbeesett volt, mert rá kellett jönnie, hogy a felszín alatt mennyi szenny van. Tanácsot kért tőlem, milyen módszerrel próbálja kitakarítani. Mi köze ennek iménti beszédtémánkhoz? - Csak annyi, hogy miután innen Mandalore távozott, teljesen megváltozott. Nem tudjuk az okát! - és az alvezér röviden beszámolt Sylasnek mindenről. A klánvezér komoran hallgatott. Rövid csend után Serger letette borospoharát, majd fölemelte fejét, és Sylas szemébe nézett: - És most lenne egy kérdésem hozzád. Ha úgy adódna, szükséged lenne alvezérre? Sylas fürkésző tekintettel méregette: - Ott akarod hagyni Telrevant? - Igen. Ha Mandalore elé állok azzal, hogy feleségül akarom venni Seydát, váljon el tőle, valószínűleg nem fog megtűrni egyikünket sem a Palotában. Ez nyilván hiúsági kérdés egy uralkodónál. Sylas elgondolkodva nézte Sergert: - Szóval azóta is szereted a kislányt. Pedig elég rég volt, mikor beszélgettünk veled erről. Amikor megkérted a kezét tőlem. Csak közbejött Mandalore… és Seyda tud róla, hogyan érzel iránta? - Igen. Tegnap este óta. Annyira össze volt törve, hogy úgy éreztem, itt az ideje tudnia róla. Hogy még mindig van választási lehetősége. Nem kell arra várnia, hogy Calborn mikor óhajt végezni vele, mint kegyvesztettel. Talán Mandalore is örül majd a lehetőségnek, hogy megszabadul tőle. De valószínűnek tartom, hogy el kell hoznom onnan. Ezért kérdeztelek az előbb, szükséged van-e rám, mert ha nincs, más munka után kell néznem. Ha Seyda mégis igent mondana nekem, megfelelő körülményeket akarok biztosítani neki! - Bolond vagy, fiam! Hogy klánom szülöttét, a birodalom büszkeségét ne fogadnám vissza kiemelt ranggal? És azt képzeled, hogy a lányomról leteszem a gondot, mert férjnél van? Mandalore nem fogadott el semmit, mert hisz többje van, mint nekem, de te bizonyára szívesen fogadsz tőlem minden anyagi és érzelmi segítséget! - Köszönöm, Sylas. Méltóképp fogom meghálálni… - Menj te valahova, bolond fiú! Nem ismerek rá arra a laza stílusú fenegyerekre, aki valamikor idekerült Helsára! - Sokat láttam azóta, Sylas. Sok olyat, amit talán nem úgy dolgoztam föl magamban, mint kellett volna. De Seyda egy szépséges kicsi ékkő volt, amelynek a ragyogása elviselhetőbbé tette azt a nyomasztó sötétséget, amellyel én is szembekerültem. Most az a ragyogás megfakult, és félek, hogy hamarosan végleg ki fog hunyni. És akkor egyedül maradok a sötétben. - Serger… - mondta Sylas elgondolkodva. - Nem találtatok semmi bizonyítékot, hogy Mandalore-t valóban Nihilus manipulálja valamin, vagy valakin keresztül? - Eddig nem. Seydát is faggattuk, de ő sem érezte rejtett energiaforrás jelenlétét a szobájában vagy közvetlen környezetében. - És a Kitaszítottról mi híretek? - Ugyanannyi, mint neked Revanről. - Szóval akkor jedi segítséget nem várhatunk. - Az övékét legalábbis nem - hagyta helyben Serger. - Tőlük gyengébb képességű jediét meg fölösleges kérni! - Biztosak vagytok benne, hogy Mandalore-t valamilyen úton-módon valóban Nihilus befolyásolja? - Igen, Sylas. Gondolj csak bele, Calborn jelleme és fölfogása a birodalommal kapcsolatos kérdésekben nem változott, mintapéldánya a fejlődés érdekében minden változtatásra kész uralkodónak! De ellenséges viselkedése Seydával szemben annyira feltűnő, hogy meg vagyok győződve arról, ha most Nihilus személyesen jelenne meg, hogy Seydát elvigye, Calborn azonnal kiadná neki! És ezzel Nihilus célt érne! - És szerinted mi köze ehhez Tedin unokájának? Némaként aligha tudja szavakban Seyda ellen uszítani az uralkodót. - Ez igaz, Sylas, de Calborn fiatal férfi. Ahhoz, hogy teljesen el tudjon fordulni az asszonyától, szüksége van olyan nőre, akinél testileg és lelkileg is megtalálja azt, amit eddig Seydától megkapott. El tudom képzelni, hogy Lynnar és Seyda közt is Stelhez járt, ami nem lehetett feltűnő, hiszen a gazdasági felemelkedésünk Calbornnak régi szívügye, tehát elég sokat járt Tedinnél. És mivel tudjuk, hogy Stel segít nagyapjának a könyvelési munkákban, nem lehet ostoba nő. Mint Sheruk és Salina elmondta, elég csinos is, tehát átmenetileg megfelel a célnak, hogy Calborn meg tudjon lenni asszonya nélkül, így Nihilus megszerezze Seydát! Egyébként ki fogom szedni Tedinből, mennyire tartja hatalmában Stel az uralkodót! - Fiam, amit elmondtál, azt feltételezi, hogy mivel idegen energiaforrást nem találtatok, valaki folyamatosan Nihilus akaratát sugallja az uralkodónak! Olyasvalaki, aki folyamatosan elég közel van hozzá ahhoz, hogy ez a hatás ne szakadjon meg. Ki az, aki állandóan a közelében tartózkodik? - Jó kérdés, Sylas. Tudod, hogy testőrség testőrség hátán! De olyasvalaki lehet csak, aki elég felkészült meditációs szinten ahhoz, hogy hatást gyakorolhasson Mandalore-ra. Azt viszont Seyda már rég kiszúrta volna, ebben biztos vagyok. Mindenesetre meg akarom tudni, mitől bolondult meg az uralkodónk, hátha vissza tudjuk állítani az eszét, ha kiiktatjuk azt a veszélyes sugalmazót! Tudom, hogy ezzel magam ellen beszélek, mert ha Calborn esze megjön, akkor azonnal vissza akar majd térni Seydához… Sylas határozottan megrázta fejét: - Az lehet, fiam, hogy ő vissza akar majd térni, de én ma láttam Seyda arcát, amikor levette a Calora-láncot és a Calora-gyűrűt. Túl sok fájdalom gyűlt össze benne ahhoz, hogy újra elfogadja Calborn közeledését! Nem férne össze a természetével, ha nem bocsátana meg a férjének, különösen, ha megtudja, hogy Calborn valóban befolyás alatt állt, de én úgy hiszem, el fog válni tőle. Seydával nem lehet játszani, hisz jediként sokszorosan érzékenyebb, mint mi! Mások fájdalmát sem viseli el, hogyan tudná feldolgozni a sajátját? Menj most aludni, fiam! Elő van készítve a szobád. Seyda nem akart itt aludni, azt mondta, visszamegy a hajóra. - Én is visszamegyek, Sylas. Jobban szeretnék a közelében lenni! Most még lelkifurdalása is van az ostoba kihívó fiú miatt, aki olyan csúnyán megsérült. Féltem Seydát! - Jól van, fiam, de arra vigyázz, hogy a határt ne lépd át! Talán könnyű lenne most Seydát magad felé fordítanod, de nem biztos, hogy később nem bánná meg, hogy magányában és kétségbeesésében engedett neked! Serger fölvetette szőke fejét: - Fölösleges a figyelmeztetés, Sylas! Ha Seyda nem az uralkodónk asszonya volna, akkor sem közelíteném meg! Én soha nem érintettem más férfi asszonyát! - Akkor nincs több mondanivalóm, fiam. Jó éjt. - Jó éjt, Sylas - Serger gondolataiba mélyedve lassan ballagott a hajó felé.   Miután sem a Calora, se Mandalore szobájában nem találtak idegen technikát, Canderous dühösen fújt: - No, akkor most látogatást teszünk Tedin mester házában is! Larsen, Arion, gyertek velem! E pillanatban a felderítők főparancsnoka jelent meg a folyosón szokott csendes járásával. Canderous meglepődött: - Hát te mi járatban itt, Saborra? Magányos voltál az űrben? - Beszélnem kell veletek - mondta Saborra halkan. - Akkor menjünk a tanácsterembe! - indítványozta a Hadiár. Saborra a fejét rázta: - Nem. Most nem mehetünk oda! Mindjárt megértitek, hogy miért nem! Itt Seyda szobája jó lesz. Üljetek le, kérlek, hadd mondjam el, miért jöttem! A Ravager elpusztításáig vissza kell mennem, hogy megértsétek a következőket. Mint emlékeztek, Eshok nem boldogult a konzolokkal, amelyek kikapcsolták volna a Ravager speciális védelmét. Seyda ekkor meditációban csatlakozott hozzá, és Eshokot faggatva a kiírásokról, sikerült megfelelő parancsokkal beélesíteniük a robbanótölteteket. Hozzáteszem, Seyda nem látta a konzolok kiírásait, csupán arra hagyatkozhatott, amiket Eshok közölt vele, tehát ő sem tud arról, amit most elmondok nektek. Én beszélgettem azóta Eshokkal, hiszen a fejlesztések miatt állandó kapcsolatban vagyok vele, és egyszer véletlenül kibökte, hogy a Ravageren talált egy titkosított könyvtárban ismeretlen rendeltetésű parancsot, amelyet valami furcsa indíttatástól vezérelve szinte kényszer hatása alatt átmásolt egy adathordozóra. Eshokról tudni kell, hogy hozzám hasonlóan állandóan adathordozók tömegét hordja magával - ki tudja, mire lesz még jó - alapon. Amikor később beszélt nekem erről, megegyeztünk, hogy ha lélegzethez jutunk a biztonsági rendszer visszaállításában, alaposabban is megvizsgáljuk ezt a parancsot. Azóta megint úgy jöttek át a sithek a felújított rendszeren, hogy észre sem vettük a behatolást, ha emlékeztek Lylthia elrablására. Ami a megdöbbentő, hogy a rendszer most is csak átmenetileg kapcsolt ki, majd sérülés nélkül állt helyre. Éppen úgy, mint amikor Tierronék engedték be a Draclon légkörébe a Ravagert, és ahogyan Visas jött keresztül Telrevan rendszerén a kódok segítségével. - Saborra, ez az egész nagyon bonyolult nekem! - szakította félbe a Hadiár. - Én nem vagyok olyan felkészült műszaki zseni, mint te. Annyit mondj csak, amennyit én is megértek! Te most Eshokra gyanakszol? - Ez több, mint gyanú, Canderous! Most, hogy megint rendben van a rendszer, volt időm, hogy közelebbről megvizsgáljam azt a sith könyvtárat. Mivel össze van kötve a Spellár rendszere Eshokéval, megtaláltam a nyomát, hogy megegyezésünk ellenére saját gépén aktiválta azt a sith parancsot! Nem értettem, miért nem osztotta meg velem a felfedezését, így gyanakodva nekifogtam a parancs kibontásának. - És mit csinál az a parancs? - kérdezte Arion szinte gyermeki kíváncsisággal. - Elmebefolyásolást. Akkora csend lett, mintha a Palota hirtelen kihalt volna, aztán Larsen mély levegőt vett: - Eszerint Eshok… áruló lett? - Igen, de véleményem szerint nem tudatosan. Ő maga is kényszer alatt állt már akkor is, amikor rátalált erre a parancsra a Ravager konzolján. Őt Nihilus vagy az az ál-Nihilus kényszerítette, hogy ezt a parancsot egyáltalán elhozza onnan! Feltevésem szerint Visast is ennek a segítségével tartották fogságban, onnantól ő volt a közvetítő. Eshok is megkapta a maga kényszeradagját, hogy mielőbb aktiválja a parancsot, ami onnantól önálló életre kelt, nincs szüksége közvetítőre, mint amilyen Visas volt. Azt viszont nem tudom, ki vette rá Eshokot itt Telrevanon, hogy aktiválja a parancsot. Mert az a valaki indította el az egész láncolatot, az az igazi áruló! Larsen torka kiszáradt: - Saborra, mikor lett aktiválva az a parancs? - Igen, Larsen, jogosan gyanakszol! Négy hónappal ezelőtt! Ez az időpont, amikor Mandalore visszatért a Solterről, és viselkedése hirtelen megváltozott! Újabb csend. Aztán megint Arion kérdezett: - Mit jelent ez a befolyásolás? Miért épp Mandalore-t szemelte ki? - Ezt személyre lehet beprogramozni. Az a lényege, hogy valakit kiszemelnek, jelen esetben Mandalore-t, és azt a hatása alá vonja. De ez csak a kapcsolatot tartja az áldozat elméjével. Addig nincs baj, amíg ez a parancs üres. - Saborra, az ég áldjon már meg! - könyörgött Canderous. - Bocsánat - biccentett Saborra. - Máris magyarázom. Kell valaki, aki megtölti ezt a parancsot információval! Hogy egyáltalán mire kell beprogramozni, mivel kell befolyásolni az áldozat elméjét. Ez jelen esetben a Seyda iránti bizalmatlanság és gyűlölet, ami elvezethet addig, hogy Calborn gátlás nélkül kiadja Seydát Nihilusnak. Ezt a személyt kellene megkeresnünk, aki Nihilustól jött betölteni az aktivált parancs tartalmát. Tehát egy sith van a Palotában… - Vagy talán nem is sith az illető - jegyezte meg Arion. - Azért nem gyanús a jelenléte. - Az is meglehet - hagyta rá Saborra. Canderous egyszerre ingerültté vált, mint mindig, ha megoldhatatlannak látszó probléma előtt állt: - De kit lehet egyáltalán számításba venni? Eshokon, Seydán és Mandalore-on kívül jóformán nincs igazi műszaki a Palotában! Saborra nemet intett: - A baj ott kezdődik, hogy ehhez nem kell műszaki tudás. Az illetőt feltöltik, de erről, ha csak nem valóban sith az illető, akkor nincs tudomása. Az a dolga, hogy megkeresse a még üres parancsot. Azután rá kell vennie Eshokot, hogy aktiválja, majd össze kell kapcsolódnia vele, hogy betöltse a Nihilustól hozott üzenetet. Olyan valakit kell tehát keresnünk, aki átmeneti időre eltűnt megszokott környezetéből, amíg a sithek fogságában volt a betöltés idejére, és pontosan négy hónappal ezelőtt váratlanul újra megjelent. Ez lehet harcos, de lehet solteri bányász is, vagy közönséges városi civil. - De hát ez alapján képtelenség valakit megtalálni! - tört ki dühösen a Hadiár. - Ha például bányász az illető, rég hegyen-völgyön túl járhat… - Nem, Hadiár, ebben tévedsz! Nihilus küldönce nem távolodhat el a parancstól, állandóan kapcsolatban kell maradnia vele, és időnként ellenőriznie kell, szükség esetén újra megtölteni, ezt természetesen csak Eshokon keresztül tudja megtenni. Tehát Eshok környezetében kell keresnünk az illetőt. - Ez már jobban hangzik - jegyezte meg Arion. - De mivel idegen nem léphet be a tanácsterembe, ahol a konzol van… - Én azt mondtam, Eshok környezetében van, nem azt, hogy a konzol közelében! - emlékeztette Saborra. - Mivel Eshokot fölösleges faggatni erről, mert nyilvánvalóan ő sincs tisztában saját befolyásoltságával, nincs más hátra, figyelni kell, mit csinál a magánéletében. - A kukkolás nem mandalóriai szokás - húzta el a száját a biztonsági parancsnok. Saborra megeresztett feléje egy félmosolyt: - Ebben az esetben talán kivételt lehetne tenni, Arion. Úgy hiszem, elég nagy a tét. Canderous hatalmasat sóhajtott: - Saborra, ha legközelebb meglátlak a Palotában, azonnal világgá futok! Te ritkán jelensz meg, még ritkábban állsz szóba valakivel de amikor ez megtörténik, akkor az igen kellemetlen információt jelent! Igazi vészmadár vagy! Saborra udvariasan elmosolyodott: - Ilyen kedves bókkal még nem illettek engem! De csak a munkámat végzem, és nem én okozom a bajt, hogy azután legyen miről kellemetlen információt hozni! - Saborra, én még hadd kíváncsiskodjak egy kicsit! Az, amit elmondtál, számomra annyit tesz, hogy aki kapcsolatba kerül a paranccsal, az máris befolyásolódik. Te honnan tudsz mindent a parancsról, és miért nem kerültél a befolyása alá? - Larsen, tudod, hogy én nem most kezdtem foglalkozni a sith műszaki rendszerrel, elég sok csapdát ismerek, és nem sétálok be felkészületlenül olyan programba, amit előzőleg nem ellenőriztem. A megismert sith műszaki logika alapján készítettem magamnak egy speciális kódtörőt, ami úgy nyúl bele a programba, hogy az nem veszi észre a behatolást. Ahogy óvatosan haladok előre az utasítások között, lassan összeáll a program működése, és végül biztonságosan föl tudom deríteni a tartalmat. Ez elég időigényes, és mivel ebben Eshoknak nincs még gyakorlata, nem akartam, hogy egyedül belerontson. Mert előbb a biztonsági rendszert kellett rendbetennünk. - Saborra, miért kapcsolt ki fejlesztéseitek ellenére a kódrendszerünk legutóbb? - Mert egyszerűen kikapcsolták. Nyilván Eshok. Ezért nem értettem, miért tudtak átjönni a sithek olyan simán. Bármilyen változtatást és fejlesztést hajtottunk végre Eshokkal, mégis bejöttek. Persze, hogy bejöttek, hisz Eshok ugyanúgy tudta, mint én, milyen változtatásokat léptettünk érvénybe! De hát nekem eszembe sem jutott őrá gyanakodni! - Saborra, te honnan ismered a parancs tartalmát? - kérdezte Larsen. - Onnan, hogy amikor kibontottam a parancsot, a betöltött tartalom természetszerűleg az én konzolomon is olvasható, ezért jöttem azonnal hozzátok, nem mertem Eshokon keresztül üzenetet küldeni. A parancs, amit Calborn elméjébe sugároznak, azt sugallja, hogy Seyda a birodalom ellensége, és csak akkor lesz béke, ha Calborn megszabadul tőle. Az ölés tiltása viszont benne van. Nem végezhet Seydával, hisz akkor Nihilus terve rombadőlt. Csak olyan mértékben kell meggyűlölnie az uralkodónak a Calorát, hogy minden további nélkül átadja Nihilusnak. - De hát ez egy hibbant, gyerekes ötlet! - kelt ki magából Canderous. - Ugyanaz az ostobaság, mint amit Tierronék hangoztattak! Ha Calborn akkor nem hitt nekik, most miért hisz? - Mert akkor még saját énje volt. Egyébként hibbant ötlet vagy sem, sajnos működik. A jedik mágiájáról soha a leghalványabb elképzelésünk se volt! Hogyan gyógyítja meg Seyda meditációban a legreménytelenebb sérüléseket is, hogyan hozta vissza a halálból Davrelt és a halál széléről Tairont. És gondoljatok a Kitaszítottra, Revanre. Miben rejlik a tudásuk? Fogalmunk sincs róla! Nihilus tudása sem utolsó, és még meg is sokszorozta azzal, hogy akaratát a mi műszaki rendszerünk felhasználásával továbbítja! Nincs jogunk elítélni sem Mandalore-t, sem Eshokot, sem azt a valakit, akinek kilétéről egyelőre fogalmunk sincs. Nem tudnak róla, mit tesznek. Ők talán egy sötét álomban élnek, ami furcsán összevegyül a valós világgal, amely értetlenül szemléli őket. Én attól félek igazán, ha Nihilusnak sikerülne végrehajtania tervét, akkor nyilván elengedi Calborn elméjét, és ha az magához térve rájön, hogy önként adta oda Seydát, beleőrülhet! Újabb rövid csend után Arion megszólalt: - Saborra, miután te nem vagy a parancs hatása alatt, tehát kívülről tudod kezelni, meg tudod semmisíteni? Letörölni, vagy hasonló, már amennyit én értek ehhez. - Fogalmam sincs róla, Arion!- mondta a felderítő főparancsnok őszintén. - Nem tudom, hogyan viselkedne, ha hozzányúlnék. És arról sincs fogalmam, hogy Eshok és a Spellár rendszerén kívül hol van még telepítve és aktiválva ez a parancs. Ne feledjétek, hogy a hatásnak folyamatosnak kell lennie ahhoz, hogy Mandalore engedelmeskedjen! Tehát a Strider rendszerében biztosra veszem, hogy létezik! Eshok nyilván átmásolta. Ha lenne egy erős jedink, az talán le tudná védeni az uralkodó elméjét, hogy az ellenálljon a sugallatnak. Végülis jedi ellen jedi lehet az egyetlen hatásos védelem. És ha Mandalore elméje védve van, akkor már bátran próbálkozhatnék a parancs megsemmisítésével! - És akkor mi van, ha Calbornt fölvisszük a Spellárra, messze minden hatástól, és ott mikor tiszta az agya, megmutatjuk neki a parancsot. Calborn hatalmas akaraterővel rendelkezik, ha szembesül azzal, hogy befolyás alatt tartják, talán ő maga is képes lenne harcolni ellene! - Meg lehet próbálni, Larsen, de én azt a személyt keresném meg inkább, akiben a parancs töltése van. Ha őt kivonjuk a forgalomból, Eshokot is föl lehetne szabadítani a hatás alól, azután az uralkodót jó messzire elvinnénk innen, és akkor Eshokkal együtt talán megsemmisíthetnénk a parancsot. - Az a jó, Saborra, hogy a rossz híreidre megoldást is tudsz - dünnyögte Canderous. - Ez eddig a legjobb ötlet - bólintott Larsen, de Arion fölemelte kezét: - Várjatok még egy kicsit! Saborra, az a parancs Seydának is ad instrukciókat? - Nem! - mondta határozottan a felderítő főparancsnok. - Gondolom, Nihilus arra számít, hogy Seydát megtöri Calborn gyűlölete, és a végén már maga sem akar mást, csak elmenekülni innen, és beletörődik, hogy nem kerülheti el a sorsát, mindenképp Nihilus kezébe kell kerülnie. Ha Nihilus erre alapozott, ebben van logika, mert Seyda túlságosan érzékeny ahhoz, hogy elviselje férje gyűlöletét. De kimondottan Seyda számára nincs parancs. - Akkor azt mondd meg nekem, Saborra, hogy ha Nihilus nem a konzolon keresztül utasította Seydát, hogy a szüléskor irtóhadjáratot indítson a környezete ellen, akkor hol az a leadó, ami működésbe léptette Seyda beültetését? Vagy szerinted a beültetés nem azon az elven működik, mint a konzolbeli parancs? - Ez jó kérdés, Arion! Megfogtál! - ismerte be Saborra. - De mivel azt mondtátok, hogy a Calora és Mandalore szobáját is feldúltátok, és nem találtatok semmit, azt kell feltételeznünk, hogy Nihilus abból az irdatlan távolságból is képes volt holoképet vetíteni… - Talán - mondta Arion. - De vajon honnan tudta, hogy a szülés megindult? Mert az első fájdalom jelentkezésénél jelent meg a holokép. A Solter nem a szomszédban van. Amikor Seyda első fájása jelentkezett, az érzetnek el kellett jutnia a Solterig, ahol Nihilus a harc közben is reagált rá, és azonnal küldte a holoképet. Nihilus bármilyen gyorsan reagált is, a fájdalommal azonos pillanatban nem jelenhetett volna meg a holokép! Itt viszont azt mondták, hogy egy időben történt! Te kiváló műszaki zseni vagy, iszonyatos mennyiségű tapasztalattal! Szerinted ha a Soltertől jött a kép, milyen lehetett a minősége? Saborra habozás nélkül válaszolt: - Torz, zavaros, mert attól, hogy jedi küldte a képet, a holovetítő mégiscsak műszaki dolog, amelynek az irdatlan távolság áthidalásán túl át kellett jönnie még egy csomó zavaró sztatikus légköri, és többé-kevésbé működő védelmi rendszeren keresztül. Kizárt dolognak tartom, hogy a fájdalommal azonos időben bekapcsolt és ide is ért a kép! Az pedig, hogy tiszta legyen, teljesen kizárt! - Hát pedig mi Leniából kiszedtük, hogy a holokép teljesen tiszta volt. Ő az egyetlen Seydán kívül, aki látta, mert mire Sergerék berohantak a folyosóról, és azért azok se lassú fiúk, Seyda már csaknem végzett Leniával! Ha ezt most összevetem a te szavaiddal… - Várjatok! - mondta lassan Larsen. - Seyda szobájában nincs. Mandalore szobájában sincs. De a másik szomszéd szobában nem néztünk körül! - Melyik másik szomszéd szobára gondolsz? - Hát a Seyda mellettire, ahol Mrs.Winter lakott! Azt sosem bolygattuk! - Igazad van, fiú! - mondta Canderous. - Gyerünk, nézzünk szét! Ezúttal Saborra is segített nekik a Mrs.Winter halála óta lakatlan szobában: - Itt van! Ez lesz az! - mutatott föl nekik egy apró tárgyat, melyet a könyvespolc legfelső deszkájához rögzítettek a könyvek mögött. - Felmondok az összes szobalánynak! - dühöngött Canderous. - Ha rendesen takarítanak, megtalálhatták volna ezt a vacakot már a szülés előtt! Most utólag mit kezdünk már vele?! - Én tudok mit kezdeni vele - nézegette Saborra a tenyerében tartott apró holmit. - Megpróbálok rájönni, milyen elven működik, hátha információt kaphatok a konzolon lévő parancs működéséről, és talán a kikapcsolásáról is. - Én meg keresek olyanokat, akik hajlandók kukkolni, mit csinál Eshok, amikor nem a konzolját bűvöli - tette hozzá Larsen. - Hadd legyen teljes a kép. És majd az eredmények tudatában eldöntjük, mi legyen a következő lépésünk!   Mikor a Calora visszatért a Palotába, Larsennek és Arionnak, akik a landolópályán várták, azonnal feltűnt, hogy nem szikrázik nyakában a rangját jelző Calora-lánc és ujján sem csillog a gyűrű, de mikor a szobájáig kísérték, a fővezér akkor kérdezte csak meg: - Bocsáss meg úrnőm a kérdésért, de a láncod és a gyűrűd… - Többé nem vagyok az úrnőd, Larsen! - nézett föl rá komoly arccal Seyda. - Vissza fogom adni őket Mandalore-nak, és majd ő eldönti, mi lesz a további sorsom. Mint mondtátok, most nincs a Palotában. Addig is, amíg visszatér, kiköltözöm a Calora szobájából. Tudtok nekem egy kicsi lakást adni valahol kint a városban, egyelőre csak bérlésre? Van pénzem, hogy kifizessem, az apámtól kaptam. - De… de Seyda… hogy gondolod ezt… hogy csak úgy elmehetsz… - Larsen alig tért magához. - Miért ne mehetnék? A kisbabák, akiket Mandalore akart tőlem, egészségesek. És mivel ő többé nem szeret, nem is fog ragaszkodni hozzám. Még szívességet is teszek neki azzal, hogy félreállok az útjából. Ha akarja, idehozhatja Stelt Calorának. Nekem még akkor is itt vagytok ti, úgyhogy magányos nem leszek. A kis gyakorlópályára továbbra is bejárok, és a babákkal is találkozom. Tologatom őket a babakocsiban, figyelem, hogyan nőnek, fejlődnek. Mandalore-nak ez ellen se lehet kifogása, mert a babák testőrsége ott lesz, nem lopom el a picikéimet. És ha betegek, meggyógyítom őket. Lesz kis kertem, ahogy más nőknek is van, és lesznek virágaim és fűszereim. Főzni fogok magamnak, és ha eljöttök hozzám vendégségbe, finomakat sütök nektek. És lesz munkám is. Otthonom egyik kis szobáját berendezem gyógyító szobának. Mindenki odajöhet hozzám a városból és a Palotából, aki beteg! Megtanulok táncolni, és én is el fogok járni oda, ahova esténként az őrharcosok járnak, így mindig olyanok közt leszek, akiket szeretek. Mandalore bizonyára meg fog tűrni a városban, ha nem kerülök a szeme elé, mert gyógyító rajtam kívül nincs, a beteg viszont sok! És nem tartozom senkinek, mert önmagamat fogom eltartani. Apám visszafogadna Helsára, de akkor itt kellene hagynom a kisfiaimat és titeket. Én most arra kérlek benneteket, keressetek nekem a városban egy kicsi házacskát, itt a pénz, Sylas eleget adott nekem, hogy önálló lehessek! Este már ott szeretnék aludni. Innen semmit nem viszek el, itt minden Mandalore-é és az új Caloráé. A láncot és a gyűrűt is ideteszem az asztalra. Most kimegyek a városba, hogy egy-két alapvető holmit megvehessek magamnak - és kifordult a szobából. Larsen és Arion egymásra nézett, majd Sergerre: - Te tudtál róla, hogy eddig jutott? - Tudtam - bólintott az alvezér. - És ahhoz képest, amilyen állapotban volt odafelé, tökéletesen összeszedte magát Helsán. Én azt mondom, engedjetek a kérésének! Nagyon komolyan gondolja, hogy így új életet kezdhet itt. Ez ad neki erőt, hogy ne roppanjon össze. Hihetetlen akaraterővel rendelkezik, és az elképzelése ésszerű. Most elkísérem, nehogy a városban kellemetlenségei legyenek. - Menjenek veletek Dandorék! - szólt utána Larsen. - Amíg Mandalore törvényesen nem válik el tőle, addig Seyda formálisan az úrnőnk, még ha nem is él a hatalmával. - Én meg megyek és ház után nézek! - állt föl Arion. Larsen bólintott: - Lehetőség szerint közel legyen a Városkapuhoz, tehát az őrséghez! És legyen akkora, hogy azt a gyógyító részt rendesen ki tudja alakítani benne. Én meg addig keresek neki megbízható szobalányt, aki tőlem fogja kapni a fizetését. Egyrészt, hogy legyen, aki segít Seydának a házimunkában, másrészt, hogy ne legyen egyedül. Legalább az első időben. És ha Canderous előkeveredik a köztársasági hajók valamelyikéről, neki is elmondom, mi történt. Meg kell szerveznünk Seyda felügyeletét és védelmét, amíg Mandalore hazatér!   A város lakói közül személyesen nem sokan ismerték a Calorát, mert a Palota alkalmazottai a Külső-Palotában éltek, ahol Seyda naponta megfordult, a városba azonban nem volt miért kimennie. Most testőrei és Serger kíséretében sétált a város utcáin. Négy barátnője is velük tartott, akik örültek a visszatérésének, és bár meglepődtek, de nem ítélték el döntéséért, hogy önálló akar lenni. Jól ismerték a női holmikat áruló helyeket, és boltról boltra hurcolták Seydát, aki még csak egyszer járt boltban, amikor helsai tartózkodása elején Calborn bevásárolt neki. A város utcáin nem kis feltűnést keltett az öt előkelő ruhás nő, akiket kék páncélú starvilleri őrharcosok, és ezüstzöld páncélú Karendhor gárdisták kísértek. Az őrjáratok lépten-nyomon köszöntötték őket, és megálltak velük beszélgetni. Serger arról faggatta őket, nem tudnak-e eladó kis házat, ami lehetőleg minél közelebb van a várost a Külső-Palotától elválasztó kapuhoz. Tudtak, így Serger azonnal rácsörgött Arionra, hogy nézzenek utána. Teridonnal is összefutottak. Serger félrevonta, és halkan beszélt vele, kihasználva, hogy Seydát lefoglalják barátnői és a kirakatok. Teridon bólintott: - Ha megvan a ház, tudassátok velem is! Állandó őrséget rendelek a közelébe! - Kösz, Teridon! - és Serger csatlakozott a továbbhaladó társasághoz. Mikor már tele voltak csomagokkal, visszatértek a Palotába, ahol Arion sietett elébük azzal, hogy találtak egy jó helyen lévő kis házat, bár rendbe kell hozni, jó lenne, ha Seyda megnézné. Erre újra fölkerekedtek, és Arionnal együtt visszamentek a városba. Larinna ezúttal nem tartott velük, mert nagyon elfárasztotta a kiadós séta, így az ő Karendhor gárdistái sem kísérték Seydáékat. Astrilának is elég volt a bolyongásból, de megígérte, hogy feltétlenül megnézi a házat, ha Seyda beköltözött. Addig pihen. Seyda feltűnően vidámnak látszott: - Pihenjetek is, mert ha berendezkedtem, akkor este elmegyek mulatni és elvárom, hogy ti is gyertek velem! Meg kell tanítanotok engem is táncolni! Elcsaljuk Larsent és Canderoust is! Látni szeretném, hogyan mulatnak a birodalom vezérei! Lylthia és Lenia lelkesen tartott a visszaúton is barátnőjével. Lenia Dandor kezét fogva sétált, Lylthia pedig Seydába karolva nézelődött és ha valami érdekeset látott egy kirakatban, azonnal odavonszolta barátnőit. Az őrharcosok ilyenkor halkan beszélgettek egymás közt, nem zavarták a nők mulatságát. A házacska, amit Sergernek és Arionnak ajánlottak megvételre, a városfal mellett húzódott meg, nem messze az összekötő kaputól. Kertje gondozatlan, mert gazdája hónapokkal ezelőtt elköltözött távoli szülőfalujába, és egy itt élő rokonára bízta a ház eladását. Az itt maradó berendezés szegényes volt, a falak kopottak, a bejárati ajtó megvetemedve, Seyda mégis ragaszkodott, már nem is a bérléséhez, hanem a megvételéhez! - Ma este már itt fogok aludni! - jelentette ki nagyot lélegezve. - Nekem sosem volt saját otthonom, majd lassanként rendbehozatom, a kertet pedig majd megtanulom rendbetenni. Nézzétek, milyen szép a sövény, milyen méltóságteljesek azok a magas fák a kapu mellett! Itt lesz egy kis fűszerkertem, majd beszélek néhány kertésszel… - és lelkesen mesélte, milyen lesz otthona berendezése, és a kertje. - Ha így döntöttél, rendben! - mondta Arion. - De ahhoz, hogy a tiéd legyen, meg kell keresnünk a tulajdonost, hogy hivatalosan is eladja neked. A rokonától nem veheted meg. Úgyhogy most szerzünk egy gyors kis hajót, és elröpülünk abba a távoli faluba, hogy elintézzük a megvételt. Ha visszajöttünk, akkor már igazán a tiéd lesz! De siessünk, mert te ma még táncolni is akarsz, ugye? - Igen, siessünk! - Seyda még egy pillantást vetett a kicsi házra, látszott, hogy valóban a szívéhez nőtt, még ilyen elhanyagolt állapotban is. Arion a tulajdonos rokonához fordult, hogy megtudja tőle, hol lakik pontosan a ház gazdája, aztán fölhívta Larsent majd Canderoust. Mire Seydáék kiértek a kis űrhajóhoz, amellyel kora reggel érkeztek, már ott várta őket Canderous engedélye, hogy a hajó startolhat. Mivel Dandor átadta a műszakot Teregrilnek, Lenia is itthon maradt a férjével, Lylthia azonban könyörgött, hadd mehessen Seydával. Serger így őt is bekísérte a hajóba, és máris elindultak. A települések között létezett szárazföldi járat is, de a vezetők számára ez túl lassú lett volna, így ők mindig kis személyszállító űrhajókat vettek igénybe. Mivel Mandalória büszke volt rá, hogy sosem vett el többet a természetből, mint amennyire feltétlenül szüksége volt, nem épített ki úthálózatokat, inkább az olcsó légi közlekedést tette gyakorlattá. Aki mégis a tájban, a vadvilágban akart gyönyörködni, az a speciális fémből készített hanarokon utazhatott. A hanar védelmet nyújtott a vadállatok támadása ellen, egyszerre harminc személyt volt képes szállítani, és környezetkímélő üzemanyag hajtotta. Vezérlőrendszerét sokszorosan levédték műszaki hibák ellen, baj esetén automatikus vészjelzést adott le minden közeli településnek, és a járőrök azonnal indulhattak menteni. Ezt a lassan mozgó terepjárót úgy képezték ki, hogy felső részén utazni lehetett, ahonnan jó kilátás nyílt a tájra, viszont a vadállatok nem értek föl az ablakig, így nem veszélyeztethették az utasokat. Az alsó szinten pedig aludni lehetett, hisz a távolságtól függően volt, aki több napot is meg kellett, hogy tegyen. Nem volt menetrendszerű járat, mert arra ott voltak a légi közlekedés hajói. A hanarokat hetente egyszer indították, és olyanok választották utazásra, akiknek egy kis kikapcsolódásra volt szükségük a természettel harmóniában. Seyda csak hallott a hanarokról, de még nem látott belőlük egyet se. De betervezett egy hanar-kirándulást. Most azonban gyorsan kellett oda-vissza megtenniük az utat. Serger, Teregril és a helsai testőrség jött Seydával, Lylthiát saját gárdistái kísérték, akiket a nevezetes "sith kaland" óta Sheruk rendelt kedvese mellé. Seyda most is kerülte a pilótafülkét, visszahúzódott szobájába. Lylthia letelepedett barátnője mellé az ágyra, és maga alá húzta lábát: - Nagyon bátor vagy, Seyda, hogy el mersz szakadni a kényelemtől és a rangodtól! - Ehhez nem kell bátorság - mondta Seyda. - Csak az elhatározás, hogy újra tudod kezdeni. És ha megtalálod az ösvény elejét, akkor csak tovább kell menned rajta! - De Seyda, sok-sok ösvény van! Honnan tudod, melyik az, amelyik odavisz, ahova indultál? - Az elején még nem tudod. De a tudatalattid tudja. Csak rá kell bíznod magad a belső hangra, a természetes ösztönödre, amit te is megtapasztaltál, mikor együtt meditáltunk. Az majd tudni fogja, melyik ösvényen indulhatsz el, és mikor. Mert az időpont sem mindegy, ha változtatás előtt állsz. Amíg nem vagy biztos benne, hogy mikor kell cselekedned, addig inkább maradj. Az még mindig kisebb veszély, mint oktalanul nekirohanni a nagyvilágnak. - Ugye, azért még szereted Calbornt? - kérdezte hirtelen Lylthia. Seyda maga elé bámult, és csak sokára válaszolt: - Nem tudom, Lylthia. Nagyon szerettem őt, de most csak fájdalmat érzek, ha őrá gondolok. Nem tudom, hogyan lehet újrakezdeni nélküle. De szeretném látni, hogyan nőnek föl a kisfiaim. És szeretem azokat, akik körülöttem vannak. Ez a két érzés segít talán. Calborn minden gondolatomat betöltötte, el se tudtam képzelni, hogy ez valaha is megváltozik! És könnyebb lenne elviselni, ha csak szóban közlik velem, hogy ő elhagyott engem. De azon az estén, amikor téged kerestelek a gondolataimmal, egyszerre megéreztem, hogy Calborn milyen boldog, mert akkor ölelte Stelt… és azt hiszem, az változtatott meg mindent. Hogy végleg? Azt nem tudom. Csak azt, hogy most még fáj! Nem gyűlölöm őt. Csak fáj. Nagyon fáj… Lylthia megsimogatta Seyda arcát: - Mi szeretünk téged akkor is, ha nem vagy Mandalore asszonya. Mert eddig se a rangod miatt szerettünk. Te nagyon kedves, bűbájos kislány voltál, és most mintha hirtelen felnőttél volna. Ez jó, mert másképp látod az életet, és rossz, mert nagy árat fizettél érte. De ma este mulatni fogunk és meglátod, milyen jól érzed majd magadat! És holnap segítek neked berendezni az otthonodat! Seyda megszorította barátnője kezét, de csak bólintott.

2007.07.16. 08:50

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 37. részét! Köszönöm! :-))   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Seyda Serger edzéstervének segítségével képes visszatérni harcosi életmódjához. Hedgewither megismerkedik Starren gárdakapitány húgával, csak nem a megfelelő módon közeledik hozzá... Seyda hazalátogat Helsára. Mandalore Sheruk kíséretében körútra indul. Canderous azonnal akcióba lép! Larsent, Ariont, Saborrát és több vezetőt bevonva kutatásba kezd, hol lehet elrejtve olyan eszköz, melyen keresztül Nihilus Mandalore-t befolyásolhatja... Serger váratlan vallomása megdöbbenti Seydát...   A kis jedi úrnő - 37. rész   Serger előírt étrendjét és edzéstervét megtartva Seyda rohamosan nyerte vissza kecsességét, erejét és fürgeségét, ugyanakkor teljesen elveszítette kislányos reakcióit és hanghordozását. A gyermekeit saját maga tolta a babakocsiban, dajkálta őket, beszélgetett velük szóban, és rájuk hangolódott meditációban. Megtanulta pelenkázni és fürdetni őket. Csak az etetés szertartását nem tudta magára vállalni. Irigyen nézte, hogyan szopnak a babák a dajka ölében fekve, de az ő szervezetében továbbra sem indult meg a tejképződés. Ennek a tehetetlenségnek a fájdalma végül összekapcsolódott Calborn nyílt távolmaradásával és ez kezdte annyira megkeményíteni a szívét, hogy Salina veszekedései, mit szabad csinálnia az úrnőnek, és mit nem, most már lepörögtek róla. Új szokásává vált, hogy lejárt a konyhába, ismerkedett a főzés rejtelmeivel és összebarátkozott a konyhai személyzettel. Lennel, a vezető szakács odavolt a büszkeségtől, hogy a birodalom első asszonyát ő taníthatja főzni. Seyda figyelmes tanítvány volt, de csak olyan mélységben merült el a konyhaművészet rejtelmeiben, hogy szükség esetén képes legyen elkészíteni magának a sült hús mellé egy finomabb mártást, vagy egy kiadósabb körítést. Néhány fajta édesség elkészítését is megtanulta és csupán a maga, barátnői és testőrei kedvéért meg is csinálta. Barátnőivel mind szorosabb szálak fűzték össze, de legigazibb bizalmasa Lenia volt, aki szobalányként természetszerűleg intimebb dolgaival is tisztában volt. Lylthiával is megerősödött a kapcsolata, de egyikük sem beszélt arról a bizonyos éjszakáról. Lylthia nem emlékezett, Seyda pedig senkinek nem beszélt arról, megtudott-e valamit az őrület határán imbolygó lány zavart tudatából. Astrila Larsen meggyógyítását is hálával fogadta, de saját maga és gyermeke gyógyítását is sokszor megköszönte már Seydának. Larinna a legegyszerűbb teremtés volt mindőjük közül, Seyda számára valamikor rég Helsán Larinna volt a mandalóriai nő jelképe. Ez az első benyomás több mint kedvező volt és maradandónak bizonyult.   Hedgewither azt az első éjszakát követően egy hétig ki sem mozdult a Palotából, a délelőtti edzések után visszavonult szobájába és olvasott. Serger és Arion ígéretükhöz híven tiszteletben tartották magányát. A teljes elzárkózást követő hét után Hedgewither váratlanul megkérdezte barátaitól, csatlakozhatna-e hozzájuk az esti mulatságon. Az alvezér és a biztonsági parancsnok meglepetten nézett össze és egyszerre bólintottak. Aznap este így hármasban ültek beszélgetve az asztalnál, figyelték a táncolókat, és persze alaposan szemügyre vették a lányokat. Serger hónapokig tartó kapcsolat után pár napja csendben elvált kedvesétől, mielőtt végleg megunták volna egymást. A lány a következő napon elment egy gárdistával. Serger látta, de nem érzett féltékenységet. Arion kedvese is csak átmeneti kapcsolatnak ígérkezett, melyet Arion sem bánt. Ő már kiszemelte magának a következő unaloműzőt egy csinos szőkeség személyében és hamarosan oda is ment hozzá, hogy elvigye táncolni. Hedgewither egyre kedveszegettebben üldögélt Serger mellett és már azon volt, hogy visszatér a Palotába, mikor tekintete megakadt egy sötét bőrű, fekete hajú lányon, aki nem messze egy asztalnál ült. Nem tartozott a tökéletes szépségek közé, de valami annyira vonzotta benne Hedgewithert, talán, hogy haja és bőre színe Seydára emlékeztetette, hogy azonnal fölállt és odament hozzá, félve, hogy a lány elmegy valakivel, vagy egyszerűen eltűnik a tömegben. Serger annyira elmerült gondolataiban, hogy jó ideig észre sem vette, egyedül maradt. De nem is bánta. Szerette a nők társaságát, és mióta eljött Helsáról, ritkán maradt egyedül éjszakára, de most nyugtalanság gyötörte, és nem találta helyét. Végül fölkerekedett és hazament szállására. Késő éjjel kopogtak az ajtaján. Odabotorkált és kinyitotta: - Mi baj, Hedge? Gyere be és mondd el! A trandoni fiú csak a fejét rázta: - Segíts nekem, Serger! - kérte halk, kétségbeesett hangon. - Segítek, csak mondd el, mihez kell a segítségem! - Nagy bajt csináltam! - a fiú egyre kétségbeesettebbé vált. - Az istenért, mondd már, hogy mit! De gyere már be, ne az ajtóban beszéljük meg! Mivel a kiképzőparancsnok nem mozdult az ajtóból, Serger valósággal bevonszolta a szobába, és leültette egy székre: - No most mondjad! Hallgatlak! Hedgewither halkan beszélt: - Este megismerkedtem egy lánnyal és elmentünk sétálni. Közben beszélgettünk. És elmentünk a parkba, leültünk a fűbe a fák alatt, ahova nem ért el a lámpák fénye. És amíg beszélgettünk, tudod, ő nagyon okos lány, és olyan sötét a bőre, és a haja, mint Seydáé és a viselkedése is olyan visszafogott. Én… én azt hiszem, beleszerettem. És hirtelen kívántam, hogy úgy tehessek vele, ahogyan egy hete azzal az első lánnyal az életemben. De Rawlina nem akarta engedni! Egészen máshogy viselkedett, mint az a lány egy héttel ezelőtt… de én nagyon akartam… és hát persze én jóval erősebb vagyok, mint ő… Serger torka kiszáradt: - Azt mondtad, sötét hajú, sötét bőrű, és Rawlinának hívják? - Igen. És sírva szaladt haza… - Tudod, Hedge, tényleg elég nagy a baj! Már az is, hogy őrharcosként úgy közeledtél egy lányhoz, ahogy nem lett volna szabad! Uralkodnod kell magadon, még ilyen körülmények közt is! A lány személye még nagyobb baj! Rawlina Starren kapitány húga, illetve a féltestvére! Az apja egy másik világból érkezett ide felderítőként. Sithek lőtték le Telrevan légterében, de súlyos sérülései ellenére túlélte. Mivel nem ellenségünkként érkezett és tetszett a bátorsága, a telrevani felderítők nem bántották. Idehozták a fővárosba, és mikor újra talpra állt, belépett a telrevani felderítő flottába, és két év után befogadták a Telrevan klánba. Itt vett feleségül egy özvegyen maradt mandalóriai nőt, akinek volt egy kilencéves fia, Starren. Mikor Rawlina is megszületett, Starrennel együtt nőtt fel. Igazi testvérekként szeretik egymást, mert a szülők sem tettek köztük soha különbséget. Rawlina talán tizennyolc éves, és nagyon féltik őt. Mindenki tudta, hogy csak táncolni jár, nem kapcsolatot keres! Hát te most alaposan elintézted szegényt! - Serger, engem nem az érdekel, hogy a szülei vagy Starren haragszanak-e rám, azt értsd meg, hogy én beleszerettem Rawlinába, és meg akarom neki mondani! És együtt akarok lenni vele mindennap, és együtt akarok élni vele! Segíts, hogy feleségül vehessem! - Az akkor javít a helyzeten, Hedge. Várj, azonnal összekészülök és megyünk! Mivel Starren kapitányt nem találták a gárdistaszállón, végiggyalogoltak az alvó városon Starren szüleinek otthonáig. A kapitány nyitott nekik ajtót. Tekintete hidegen villant a trandoni fiúra: - Mit akarsz itt?! - mondta fojtott dühvel. - Nem volt elég, amit csináltál?! Be akarta csapni az ajtót, de Serger gyorsan a küszöbre lépett, és csizmája hegyét az ajtó és a keret közé dugta: - Hallgasd meg a fiút! - Nincs mit meghallgatnom. Eredjetek innen! - Meg kell engedned, hogy Hedge beszéljen a húgoddal! - Nincs mit beszélniük! Rawlina kikészült. Nem ezt várta az első nagy szerelemtől! - Starren, a francba, hallgass már meg! Hedge beleőrült a húgodba és most azonnal feleségül akarja venni! Tudod, mi az az azonnal?! Starren pillanatokig habozva állt, majd félrelépett az ajtóból, és fejével intett, hogy jöjjenek be. A szülők is előkerültek, néma váddal nézték a betolakodókat. Starren pár szót váltott velük, ekkor odavezették a kései látogatókat lányuk szobájához. Serger sajnálta az ágyán összekuporodva fekvő, halkan zokogó lányt, de még jobban sajnálta barátját, aki odarohant az ágyhoz, leült a szélére, és Rawlina két kezét szorongatva csöndesen beszélt a kétségbeesett lányhoz. Akármit suttogott is kedvese fülébe, megvolt a hatása. Rawlina felült, Hedgewither melléhez bújt, és két karjával átfonta a fiú nyakát. A fiú magához szorította és vígasztalón simogatta. Serger fellélegzett és Starrenékhez fordult: - Sajnálom, ami történt, őszintén sajnálom! Hedge nem volt még ilyen helyzetben, jobban kellett volna felügyelnem rá... Most elviszem őket a szertartási helyre, aztán Rawlina ma éjjel Hedge-dzsel alhat a helsai őrharcosszálló szobájában. Nem szabályos, de vállalom érte a felelősséget! Holnap segítek nekik saját otthont keresni. - Hagyd, Serger! Nem kell keresnetek! Van elég hely ebben a házban - mondta az apa. - Le tudjuk választani Rawlina lakrészét a miénkétől, hogy ne zavarjuk őket. - Köszönöm Hedge nevében is! - bólintott az alvezér. - Mert ő most nem lát, nem hall. Újdonság neki a szerelem! Akkor hát visszakísérem őket ide a szertartásról. És a holnapi edzés levezetését átvállalom tőle, hadd maradjon ágyban az asszonykájával!   Hedgewither gyors házasságának híre futótűzként terjedt szét másnap, de az okozta az igazi meglepetést, hogy sikerült neki azt a féltve őrzött lányt megszereznie. Seydához is eljutott a hír és bár örült a trandoni fiú boldogságának, fájt is neki. A szégyen mardosta, hogy Calborn szerelmét elveszítette. És hiányzott neki Mandalore ölelése, ennek hiányától kezdett egyre jobban szenvedni, ahogy hetek múltán teljesen rendbejött. Ezerféle dologgal próbálta elterelni figyelmét az elveszített paradicsomról, amiről még azt sem tudta, miért kellett elveszítenie egyáltalán. Calborn néha-néha itthon aludt, de bezárta szobája mindkét ajtaját, egyébként fölöslegesen, mert Seyda nem is merte volna őt háborgatni. Mandalore most már annyit sem kérdezett a Caloráról, hogy él-e még egyáltalán. A munka és az új szerelem, ha valóban az volt, nem valamiféle szeszély, teljesen lefoglalta. Utódai egészségesek voltak és szépen fejlődtek, őket sűrűn meglátogatta, de Seyda szobájáig ilyenkor se ment el. Seydát a honvágy is kezdte kínozni, hogy viszontlássa Helsát, és egyúttal elvigye az ikreket is, de Mandalore annyit üzent haza a tolmácsolt kérés hallatán, hogy Seyda mehet, de a babákat nem viheti el. Seyda ekkor egy megint sírással átvirrasztott éjszaka után tudomásul vette, hogy Mandalore-nak nincs többé szüksége rá, csak azért tartja a Palotában, mert a jövendő uralkodót ő hozta a világra. Seyda ezzel szimbólummá vált. Egy magányos szimbólummá. Úgy döntött, egyedül is elmegy Helsára, és tanácsot kér apjától. Talán Sylas tud valamit Calborn változásáról. Csak egy kis gépet kért azzal a szándékkal, hogy ő maga vezeti, de az uralkodótól két pilótát kapott, magával kellett vinnie teljes helsai testőrségét, és több gép is elkísérte őket. Seyda szívében feléledt a remény, hogy Calborn mégiscsak félti őt, aztán megtudta, hogy Serger is vele tart, mert Sylassel kell egyeztetni a kereskedelmi központ felavatásának időpontját. Tehát még a kíséretet is Telrevan alvezérének fontos küldetése miatt kapta! Seyda végleg összetört. Azelőtt repülés alatt csaknem minden idejét a pilótafülkében töltötte. Most egész nap nem mozdult ki a szobájából, csak feküdt ágyán. Testőreit kérte, hogy szeretne egyedül maradni, nem kell őt őrizniük, ne ácsorogjanak a folyosón. A két telrevani pilótán kívül csak Serger és a három műszakos helsai testőrség tartózkodik a hajón, nincs kitől félteni őt. Estefelé Seyda még mindig a fal felé fordulva hevert az ágyon. Néha bekopogtak hozzá, nincs-e valamire szüksége, de semmit nem kért. Vacsoraidőben megint kopogtak. - Még megvagyok! - szólt ki. - És köszönöm, de nincs szükségem semmire! - Na ez az, amit nem hiszek! - hangzott közvetlenül az ágy mellől. Seyda meg sem fordult, továbbra is a falat bámulta: - Jó éjt, Serger. Menj pihenni nyugodtan! - Tudod, Seyda, az a helyzet, hogy már nem a testőröd vagyok, így nem küldhetsz el ilyen egyszerűen ezzel a mesével! - mondta az alvezér csöndesen. Seyda a válla fölött hátrapillantott rá, de nem szólt. Serger leült az ágy szélére: - Úgy hiszem, sértve érzed magad, mert Mandalore a védőkíséretet nem miattad, hanem az én küldetésem miatt rendelte el. De nem tudod, hogy ki sem szabadulhattál volna a Palotából, ha kérésed hallatán nem ajánlom föl gyorsan Mandalore-nak, hogy megyek Sylashez tárgyalni! Erre úgy döntött, hogy akkor téged is elenged velem. Jogodban áll, hogy ne higgy nekem, ettől függetlenül így történt! Seyda egészen elfordult a faltól, és sötét szeme kutatón fürkészte Serger dús, szőke lobonccal keretezett vonzó, komoly arcát: - Miért állt érdekedben, hogy eljöhessek a Palotából? Gondolod, hogy a szánalmad segít? Nem vagyok még megalázva eléggé? - Nem a szánalom vezérelt, Seyda. A teljes figyelmedre szükségem van ahhoz, amit mondani akarok! Szeretlek és feleségül akarlak venni! A nyugodt, otthoni környezet Helsán bizonyára segíteni fog, hogy átgondold, mit válaszolj. Seyda szeme óriásira nyílt. Serger mindkét kezét fölemelte, és ajkához emelte: - Annak idején nem gondoltam, Mandalore-nak annyira sürgős a házasság, hogy azt sem várja meg, legalább a tizenhatodik évedet betöltsd! Én meg akartam várni, ezért késtem le rólad. Mire beszélhettem volna veled, Mandalore már lecsapott rád. Nem tudom, mikor volt ideje udvarolni, hogy azonnal igent mondtál neki. De mert láttam, hogy nem kényszerből lettél az övé, visszaléptem. Sosem beszéltem volna neked erről. Még most sem, csak látom, mennyire összetörtél. Azt akarom, hogy tudd, nem itt ér véget az élet, és ezzel az ígéretre célzok, amit kicsikartál Calbornból! Úgy igazán azzal sem vagyok tisztában, milyen helyet foglalok el az életedben, mert rajongásod, amellyel az őrharcosok iránt viseltetsz, mindig mindannyiunknak szólt. Ha úgy döntesz, igent mondasz nekem, akkor ahogy visszatértünk a Palotába, beszélek Mandalore-ral, engedjen el, váljon el tőled! A fiaidat jogod lesz azután is látni, ha már nem vagy Calora, és ha lesz megint gyermeked, arra a birodalom már nem formál igényt, az a tiéd lesz egészen! Kérlek, Seyda, bármit gondolsz is, ne adj most választ! Érezd jól magad Helsán, légy fölszabadult, szeretnénk újra mosolyt látni az arcodon! Nagyon szerettünk téged, amikor lelkes, bájos, életvidám kis felderítőlányka voltál. És most egy idő előtt hervadásnak induló, fáradt és megtört asszonyt látunk. Tudod, túlságosan közel engedtél minket a szívedhez, hogy csak úgy egyszerűen beletörődjünk az elvesztésedbe! Mert téged ez a bánat előbb-utóbb megöl, nem lesz hozzá szükséged Calborn halálos ígéretére… Ujjával megérintette úrnője arcát, majd felállt és csendes léptekkel kiment.   Mindhárom műszak testőrsége összegyűlt az étkezőben. Meglehetősen zsúfoltan voltak, de mikor megpillantották az úrnőt, felragyogtak az arcok, és azonnal még egy teríték került az asztalra. Davrel és Teregril Seyda elé jött, és kézen fogva vezették a helyére. Őszinte örömük nagyon jólesett, és meg is mondta nekik, mennyire hálás ezért, de csak nevettek. Örültek, hogy hazamehetnek, és örültek, hogy Seyda végre előbújt odújából. Viharos jókedvük lassan őrá is átragadt. Helsai élményeket és kalandokat elevenítettek föl, és hamarosan ő is elmerült az emlékekben, melyek igazi otthonához kötődtek, mert a Helsán töltött három esztendő többet nyújtott neki, mint mikor még a köztársaságban tengődött tizenhárom évig. Éjfél körül széledtek szét, és Seyda aludni küldte az éjszakás testőröket is. Davrel tiltakozott, láthatóan félt őrizet nélkül hagyni úrnőjét. Mikor Seyda végre fölfogta, azért féltik ennyire, mert öngyilkosságától tartanak, megsimogatta Davrel arcát és halkan azt mondta: - Látni akarom Helsát, az igazi otthonomat és Sylast, Xargát, Zukát és Gerent! Megígérem, hogy semmit nem fogok csinálni magammal, bármilyen lelkiállapotban vagyok is! Gyerekeim vannak, muszáj visszamennem a Palotába! És ott van Arion, Hedgewither, Tairon, és sok olyan őrharcos, akiket viszont akarok még látni. Ők is az élethez kötnek még… rajtatok, a gyermekeimen és a barátnőimen kívül! Kérlek benneteket, szépen kérlek, hogy menjetek nyugodtan aludni! Davrel végre beadta a derekát, azzal a feltétellel, hogy bármi szokatlan történik, Seyda azonnal fölkelti őket. Seyda két tenyerébe vette Davrel jobbját: - Mikor először találkoztunk Helsán, hitted volna, milyen sokat fogunk majd valaha jelenteni egymás számára? - végignézett a többi arcon. - És veletek ugyanígy vagyok! Ti valóban a családom vagytok, akik nem hagytatok magamra sem Helsán, sem a Palotában! Újra és újra el kell mondanom, hogy nagyon, nagyon szeretlek benneteket! Sorra megcsókolta arcukat, majd elfordult. A szoba ajtaja becsukódott mögötte, de nem zárta be. Ilyen barátok jobban védelmezik őt száz bezárt ajtónál!   Nem sokkal Seydáék elindulása után Calborn rendelkezett, hogy a Stridert készítsék elő felszállásra, majd a vezetőket a tanácsterembe rendelte: - Sheruk, te velem jössz! Canderous, tiéd a Palota, én most körútra indulok! A telrevani rendszert felállítottuk Eshokkal és az öreg Tedinnel, de tudnom kell, klánjainknak milyen kereskedelmi alapjai, szükségletei vannak! Ha Serger visszajön Helsáról, és Carth is megérkezik, azonnal induljanak veled együtt Manaanra, ahogy megbeszéltük! Larsen, ahogy Canderous kiteszi a lábát a Palotából, te vagy Telrevan ura! Eshok, minden képességedet vesd latba és Saborrával összhangban gyorsítsátok meg a védelem helyreállítását! A gyors eredmény érdekében minden szakemberünket mozgósítsátok! És törjétek a fejeteket a fejlesztéseken, mert már nagyon unom, hogy a sithek kedvükre sétálgatnak a védelmi rendszerünkön keresztül! Teridon, fokozott ellenőrzést a kapukhoz, és több járőr legyen műszakonként a városban! Végül a legfontosabb, mely mindnyájatokat érint, de elsősorban Ariont, mint közvetlen biztonsági parancsnokot! Ha a Calora visszajön, legyen állandóan szem előtt! Handon, Tairon és Tagren testőrkapitányok, ha úgy látjátok, hogy az úrnő veszélyt jelenthet a fiaimra, azonnal végezzetek vele! Felhatalmazást kaptok rá! - Calborn, az istenért! Mandalore oda se nézett: - Én már túl vagyok az érzékenykedésen, Canderous! Legyetek túl rajta ti is! - Akkor engedd el Seydát! - Nem engedhetem, hogy felügyelet nélkül kószáljon bárhol a birodalomban! Akkora veszélyt zúdított ránk, hogy egyszerűen nincs energiánk az állandó védekezésre a sithek ellen! És fejezzük be ezt a meddő vitát! Nem bízom Seydában! Ahhoz joga van, hogy a fiaimat lássa… - Fiaidat? - ismételte Larsen döbbenten. - Nélküle nem volnának fiaid, nem volnának örököseid, akiket most annyira féltesz tőle! - Nincs időm a vitára, Larsen! Seyda a birodalom első számú ellensége, határozott parancsom, hogy ennek megfelelően bánjatok vele! Ne felejtsd el, csak haladékot kapott, azt is csak azért, mert ti ennyire ragaszkodtok hozzá! Ő már csupán megtűrt személy, mert a fiaim anyja, de csak addig, amíg ti bánni tudtok vele, hatással tudtok lenni rá! De az első támadó mozdulatért halálával fizet! Nincs több időm, amit őrá fecsérelhetnék! Nyugodt szívvel megyek most el, mert tudom, hogy a Palota és Telrevan irányítása, védelme jó kezekben van. Ha a Kitaszított előkerülne, megfelelő tisztelettel bánjatok vele! Nincs szükségünk erős ellenségre, ha az a szövetségesünk is lehet! Sheruk… - és Mandalore nagy léptekkel távozott. A tanácsteremre ismét csend borult, az utóbbi hetekben nem először. - Ti normálisnak tartjátok az uralkodónkat?! - tört ki végül Canderous. - Nem - mondta Larsen a szokottnál is halkabban. - De attól még engedelmességgel tartozunk neki! - Ha nem beszámítható, akkor nem! - mondta Tairon. - Én eddig azzal sem voltam tisztában, hogy már így állnak a dolgok! De én Seydát még megsérteni sem vagyok képes, nemhogy az életét elvenni! Nem tudom, honnan veszi Mandalore azt a képtelenséget, hogy az úrnő a saját gyermekei életét veszélyeztetni akarná! Ez alaptalan vád! - Az - bólintott Arion. - Mandalore valamiért nagyon meg akar szabadulni tőle. De ez az egész változás olyan váratlan, hogy semmiképp sem lehet természetes! Egy dolog biztos: mint biztonsági parancsnoknak, jogomban áll, hogy azt a gazdasági vezetőt kicsit megszorongassam, sőt, az unokáját is! Ha tagadnak, az egész házat feldúlom! Tudnom kell, nincs-e valami rejtett sith üzenethordozó, amivel megbolondítják az uralkodót! Remélem, Canderous, Larsen, nem fogjátok utamat állni! - Nem, fiam, nem! - biztosította a Hadiár. - Sőt én még azt is hozzáteszem, hogy Seyda és Calborn szobáját is föl kell forgatni! Visas ott is elhelyezhetett valamit. Mert egyre az motoszkál a fejemben, hogy a kikötőben a megérkezéskor Calbornnak még semmi baja se volt, de ahogy Nihilus neve szóba került, Mandalore agyában kattant valami! Azóta kezeli Seydát ellenségként. Mivel Nihilus nem bírt el Seydával, most azon mesterkedik, hogy Calbornban gyűlöletet ébresszen, és az majd elpusztítja az asszonyát? - Nem, Hadiár, ebben nincs logika! - mondta Arion meggyőződéssel. - Mert Nihilus sosem Seyda elpusztításán fáradozott, hanem hogy kiadják neki! A halálával semmire se megy. Ő jedit akar belőle nevelni. Sötét jedit! - Igazad van, fiam - dünnyögte Canderous. - Lássunk hozzá akkor, most tiszta a terep! - És ha mégsincs igazunk? - próbálkozott Larsen. - Mi van, ha Calborn egyszerűen csak szabadulni akar a Calorától, és ehhez csupán ürügyül szolgálnak neki Nihilus állandó támadásai, ezért teszi felelőssé Seydát… Arionban fellobbant a düh: - Ha ez ürügy és Calborn ilyen aljas módszerrel akar megszabadulni Seydától, akkor én sem mint férfit, sem mint uralkodót nem veszem többé semmibe, itt és most lemondok a rangomról, hátat fordítok a Palotának, és visszamegyek őrharcosnak Helsára! - Ne heveskedj, Arion fiam! - csitította Canderous. - Előbb keressünk bizonyítékot, hogy az uralkodónkat megbolondították! - És ha nem találunk semmit? - kérdezte Handon. A Hadiár gondterhelten ráncolta homlokát: - Az baj, mert az azt jelenti, hogy Mandalore magától hibbant meg és az több, mint kellemetlen! No gyerünk, fiaim, lássunk munkához!     Sylas futó látogatás keretében volt már a Palotában, mikor megkapta a hírt, unokái megszülettek, és Seydával együtt jól vannak. De látva, hogy Seyda többet alszik, mint amennyi időt ébren tölt, és nagyon fáradt, Sylas nem maradt sokáig, hogy ne zavarja pihenését. Két nap múlva hazajött Helsára. Most nagyon megörült, mikor jelentették neki, hogy lánya a közeledő telrevani hajó fedélzetén van. A helsai landolópályán a kék páncélosok sorfala közt Sylas várta az érkezőket: - Kicsi kislányom! - ölelte magához Seydát, és homlokon csókolta. - Apa… - suttogta Seyda elérzékenyülve, a klánvezérhez bújva, és melléhez szorítva arcát. Sylas csak ezután pillantott lánya kíséretére: - Serger, Davrel, Teregril, fiaim! Örül a szívem, hogy újra látlak titeket! Dandor, Gildor, Xeren, Tarwin… Miután minden egykori őrharcosát üdvözölte, akik ragyogó arccal fogták körül, és köszöntötte a telrevani kísérőhajók legénységét is, megkérdezte: - És Mandalore? És a kisbabák? Seyda szemét elfutotta a könny. Megpróbált válaszolni, de nem tudott megszólalni. Serger Seyda feje fölött Sylasre nézett: - Majd később mindent elmondunk - mondta halkan. A klánvezér bólintott és átölelve lánya vállát, a tanácsterem felé fordult: - Gyertek, jöveteletek hírére készíttettem nektek ebédet! Aconnal fűszerezett sült hús coronmártással, Helsa specialitása, ha még emlékeztek rá! - Hogy emlékszünk-e rá? - derült föl Gildor arca. - Aki egyszer evett belőle, az élete végéig a szájában érzi az ízét! Az otthon íze! Istenem, most végre jól belakhatok! - No azért Telrevanon se éhezünk! - sietett megnyugtatni Teregril Sylast. - De Helsa íze… az egészen más! - Akkor megyek és utánanézek, elkészült-e az ebéd. Ti addig nézzetek körül itthon! Az úton összefutottak Brailorral. Seyda sírva-nevetve borult a nyakába. Brailor megcsókolta a homlokát, és végigsimított a kibontott éjszínű hajzuhatagon: - Gyönyörű vagy, te lány! Nagyon csinos vagy! Nem is látszik rajtad, hogy anya lettél! - Persze, hogy nem látszik rajta! - nyújtott kezet Serger Brailornak. - Hisz naponta rendszeresen gyakorlatozik velünk, és én állítom össze az erőnléti étrendjét! Most megmutatjuk Xargának, hadd dicsekedjen vele mostani harcosainak, hogy régi kis tanítványa milyen sokra vitte! Nyugodtan mondom neked, Brailor, Seyda most is bátran kimehetne bevetésre a felderítőkkel! Megállná a helyét, fizikai erőnléte kiváló! Nem kell őt félteni! Brailor nevetett, és lenézett Seydára: - Akkor azt mondjátok meg nekem, miért kísérgetitek ennyien? - Talán… csak megszokásból - vont vállat Davrel. - De talán inkább büszkeségből! Meg azért, mert a cratariját nem hozta magával! Benéztek Gerenhez. Örült nekik, de rövidesen látszott rajta, hogy szívesebben bújna vissza a múlt világába, ahonnan megjelenésükkel kizökkentették. Zuka őszinte öröme egészen meghatotta Seydát. Zuka nagyon büszke volt, hogy ő taníthatta meg az alapokra annak idején: - Hallottam, hogy Eshok szaktudása csődöt mondott a Ravageren, te segítettél neki, ezzel sikerült elpusztítani a Ravagert! De én ezt már ittléted ötödik napján megjósoltam neked, emlékszel? Akik ismernek téged, azok is nem csodálkoznak, mikor újabb különleges dolgot hallanak rólad. A többség számára viszont elképzelhetetlen, amit csinálsz. Csodálatraméltó vagy, kis úrnőm! A gyakorlópályán Seyda boldogan szaladt Xargához. A harcosok és felderítők edzése félbemaradt, kíváncsisággal vegyes döbbenettel bámulták az ismeretlen őrharcosok körében megjelenő kecses, sötétbőrű szépséget, akit Xarga a szívére ölelt, aztán szembefordította a harcosokkal, és mögötte állva a vállára tette kezét, mint ahogy annak idején az első napon bemutatta az akkori újoncoknak: - Csak néhányan vagytok itt abból a gárdából, fiúk, akik emlékezhettek rá! Seyda újoncként került Helsára. Itt szerzett lány létére elsőként mesterfelderítői és mesterkardforgatói címet, ami egyedülálló birodalmunk történelmében, de ami még fontosabb, ő Mandalore-unk asszonya, és ő az édesanyja a három új kis Mandalore-csemetének, akikről mostanában annyi szó esik! Igen, látom, el vagytok képedve! Én azért annyira nem, mint ti, mert tudom, hogy Seyda igazi harcos, és gondolom, a szülés után sem hagyta abba az edzést. Ebben nyilvánvalóan itt jelenlévő testőrei is segítenek, akik Helsa régebbi őrharcosai voltak. Őket sem ismerhetitek, de a nevük nagyon sokszor elhangzik azóta is ezen a pályán: Larsen, Serger, Hedgewither, Arion, Teregril, Tairon, Davrel, Dandor, Tagren, hogy néhányat említsek. Seydával együtt mentek el Telrevanra. Közülük néhányan most is itt vannak, beszélgethettek velük, gondolom, ez a köztetek lévő leendő őrharcosokat jobban izgatja! A felderítők pedig Seydát faggathatják. No, kislányom, mondj valami biztatót ezeknek a fiúknak! Seyda végignézett az őt bámuló tengernyi arcon: - Biztatót? Xarga keze alól olyan legendás harcosok kerültek már ki, hogy akinek ezek után még biztatás kell Helsa gyakorlópályáján, hogy Xargára bízza magát, abból soha nem lesz igazi harcos! A helsai edzőpálya Xarga nevével együtt fogalommá vált a birodalomban, Helsán élni és Helsához tartozni kiváltság! Aki nem érzi ennek a helynek a varázsát, akit nem ejt rabul ez az idilli környezet a maga felfedezni való titkaival, abból soha nem lesz igazi felderítő-harcos! Én a köztársaságban születtem, de Helsán tanultam meg, mit jelent az otthon fogalma. Az otthon, a tanulás, a fejlődés, az elismerés, a harc és a felfedezés az én szívemben Helsa nevével fonódott össze! Lehet, hogy ti még nem érzitek ezt a lelkesedést, mert rendezett környezetből jöttetek ide, de én árvaként csöppentem ebbe a világba, egy igazi családba, amely befogadott, segített, tanított és védelmezett! Büszke harci birodalom szülöttei vagytok, ereitekben ezredévek óta csodálatraméltó harcosok vére csörgedezik, egyiktek számára sem lehetetlen a legendák közé emelkedni! Xarga és Helsa segít ebben, csak engedjétek átáramlani magatokon a tudást ezen a bűvös helyen… Elcsuklott a hangja, látható volt, mennyire elérzékenyült. Pillanatokig csend volt, majd egy fiatal harcos közelebb jött: - Ezek nagyon szép szavak, de én szeretnék személyesen meggyőződni arról, hogy az úrnő tényleg olyan kimagasló tudású harcos… Minden tekintet a merész harcosra szegeződött. - Elfogadom a kihívásodat - mondta Seyda határozottan, Serger azonban melléje lépett: - A Calora már elégszer bizonyította tudását! Ő most már nem gyakorolhat úgy, mint régen, csak előírt edzőprogramot végezhet. Nem állhat ki ellened! De én elfogadom a kihívásodat az ő nevében. Seyda fölpillantott Sergerre: - Harcos vagyok. Legalább ezt hagyd meg nekem! - Harcos vagy - mondta csöndesen az alvezér. - De most már tudod, hogy szeretlek, ezért még jobban féltelek! Legalább ezért vigyázz magadra! És ha már te ilyen felelőtlen vagy, engedd, hogy én vigyázzak rád! Seyda elmosolyodott: - Vigyázok magamra. Megígérem neked! - Rendben - bólintott Serger. - Akkor elfogadhatod a kihívást! Halk szavaikat csak Xarga, és a közvetlen közelükben álló Teregril hallhatta, de sikerült leplezniük döbbenetüket. Seyda odament a kihívó harcoshoz: - Ha átöltöztem gyakorlóruhába, készen állok! De a cratarim a Palotában maradt. Ha valaki kölcsönad egy kardot, rendelkezésedre állok! - Én nem vívni akarok, Calora. A közelharci tudásodra vagyok kíváncsi! Óriási volt a felhördülés, Serger és a testőrök egyszerre léptek tiltakozva úrnőjük mellé, de Xarga is a fejét rázta határozottan: - Nem! Ezt én sem engedem! Seyda anya! Kisbabái vannak! Ugye, nem kell elmesélnem, mivel jár, ha ő megsérül?! - Hagyd, Xarga! - emelte föl kezét Seyda. - Hibáztam, mert elfogadtam a kihívást, mielőtt megkérdeztem volna, hogyan kell helyt állnom. De nem vonom vissza a szavamat! - ismét a harcosra pillantott. - Egyenlőtlen küzdelem előtt állok, mert te erőfölényben lévő harcos vagy, nem könnyűpáncélú felderítő, mint én. De vállalom a küzdelmet. Csak annyi időt kérek tőled, amíg gyakorlóruhába öltözök! A bázison azonnal híre futott a kihívásnak. Maga Sylas is megpróbálta lebeszélni lányát, de Seyda hajthatatlan maradt: - Nem tilthatod meg, apa! És a testőreim sem! Soha nem éltem a rangom nyújtotta hatalommal, de most megteszem! - mondta komoly arccal. - Mint Calorának, jogom van felülbírálni a tiltásotokat! - Kislányom, neked nincs szükséged bizonyításra! Már nem a harcosunk vagy, hanem az úrnőnk, akit vár az uralkodó… - Engem már nem vár az uralkodó - emelte föl fejét Seyda, majd levette a Calora-láncot a nyakából, és lehúzta a Calora-gyűrűt ujjáról. Mindkettőt letette az asztalra. - Úgy tűnik, hamarosan új Calorátok lesz. És ha akkor Mandalore mégse végez velem, de a közelében sem tűr meg, kérlek apa, akkor fogadj vissza Helsára, felderítőnek! Ha itt nem tudok meggyógyulni és újrakezdeni, akkor többé soha sehol! És a döbbent klánvezér, döbbent testőrök, és döbbent őrharcosok sorfala közt bement a vendégszobába, hogy átöltözzön.

2007.07.13. 10:33

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 36. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Késő este Sheruk kétségbeesve kéri Seydát, próbálja megkeresni gondolataival Lylthiát, aki eltűnt a Palotából... Seyda meditációban érzékeli Mandalore és egy Stel nevű lány együttlétét... Teridon, a szintén Helsáról érkezett járőrparancsnok rendel a városban a Calora mellé védelmül. Seyda a keleti kapunál Lylthiát érzékeli, de sötét jedik és sithek jelenlétét is... Teridon parancsnok azonnali mozgósítást rendel el, és a keleti kapuhoz hívatja a Hadiárt... Serger ötlete, Arion akciója. Seyda megpróbálja feldolgozni a fájdalmas tudatot, Mandalore elhagyta őt...   A kis jedi úrnő - 36. rész   Aznap este, miután Salina ellenőrizte, hogy az éjszakára odarendelt szobalány ugyanolyan lelkiismeretesen rendbetette-e úrnőjét, mint délelőtt Lenia, Seyda megkérdezte tőle, miért nem engedi, hogy ő etesse meg a babákat. Salina egy darabig hallgatott. Sajnos, a kérdést a nyitott ajtó miatt csak az nem hallotta, aki süketen jött világra, süketekből viszont nem lehet őrharcos. Salina nem akart előadást tartani. Végül ennyit mondott: - Mindjárt kapsz választ! - és kiment. Rövidesen egy kisbabával jött vissza, aki már megfürdött, tisztába is volt téve, de még nem evett. Csöndben volt ugyan, de nagyon is ébren. Élénken hadonászott kicsi kezével, ráncolta a homlokát és apró száját igazgatta. Salina egészen behajtotta az ajtót, és odavitte az ágyhoz Nastort. Beletette anyja karjába, és kibontva Seyda hálóingét, szabaddá tette egyik barna mellét, majd a fehérbőrű kisbabát közelebb tolta az anyjához. Nastor azonnal megérezte a test melegét, és türelmetlenül kereste kezével és szájával az élelem forrását, amit a dajkánál már megtanult. Seyda meglepetten érezte, hogyan próbál szopni az apróság, de mivel semmi sem jött, rövidesen felháborodott nyivákolás töltötte be a szobát, mely persze kigyűrűzött a folyosóra is. Seyda magához szorítva, simogatva próbálta megnyugtatni, csöndesíteni kisfiát, de az csak annyi időre hallgatott el, amíg mégegyszer megpróbálkozott a tejecske megszerzésével. Aztán a csalódott miákolás még erősebben hallatszott. Seyda kétségbeesetten nézett Salinára: - De hát mi a baj? Mit akar csinálni? Salina elvette tőle a kisbabát: - Az anyáknak szülés után tej termelődik a szervezetében, ezzel tudják etetni a kisbabájukat hosszú hónapokig. Nálad valamiért nem indult meg ez a tejelválasztás. Tudod, kislányom, te annyira furcsa dolgokat művelsz, ami nem nőnek való, hogy már nem is töröm rajta a fejemet, miért nincs tejed. A babáknak ezért olyan asszonyt hoztam ide, akinek van saját kisbabája, és nagyon sok teje van, jut belőle még Mandalore három kisfiának is, mert az anyjuk mellett éhen halnának szegénykéim. No jó éjszakát, kislányom. Cela! - reccsent a szobalányra. - El ne aludj itt nekem az úrnőd mellett! Adj neki vizet, ha megszomjazik, és ha pisilnie kell, tedd alá a tálat! Nem mászhat ki az ágyból, mert ha összeesik, és összeveri magát, nem állunk meg Mandalore előtt, az biztos! Megértetted? - Igen, Salina! A szülészasszony távozásásával együtt halkult az éhes kisbaba kétségbeesett nyávogása, majd hamarosan csend lett, ahogy Nastor is megkapta a vacsoráját. Seyda még mindig az ágyban ült, és mialatt begombolta hálóingét, megint az ablakra nézett. Salina szavaira gondolt. A babákra és Mandalore-ra. Mandalore kisfiai éhen halhatnának az anyjuktól, mondta Salina. A vád éles tüskeként fúródott Seyda szívébe. Miért nincs teje, hogy etethesse a babákat? Valóban ő tehet róla? Aztán a kisbaba ajkának motozása Calborn cirógató kezét és ajkát idézte föl benne és megdöbbent, mennyire vágyik Calborn érintésére, mennyire szeretne odabújni hozzá. Most már második hete, hogy elment Ordora, onnan Starvillerre és mikor visszajött, már megvoltak a kisbabák, csak Seyda nem volt ébren. És ma sem volt itt. Olyan fontos az a munka, hogy feleségét sincs ideje legalább futólag megnézni? Pedig azt mondják, itt van a közelben a Külső-Palotában. Mi volna, ha holnap elmenne hozzá a guruló széken? Hogy ha Calborn nem is ér rá eljönni, hisz ott is alszik már öreg gazdasági vezetőjénél, biztos megörülne, ha asszonya és kisfiai meglátogatnák munkája közben. Jó ötlet, csak Seyda nem merte megvalósítani. Ha Mandalore valakit meg akart büntetni, Seyda bátran szembe mert szállni vele a büntetésre ítélt érdekében, de önmaga kedvéért sosem próbált kicsikarni férjétől semmit. Még a látását sem. Gondolatai megint visszatértek Nastorra. A kis csöppség megint felébresztett valamit Seyda anyai ösztönéből. Egy idegen asszony táplálja most őket! Az ő kicsikéit, akikért megszenvedett… Léptek zaja, majd halk beszédfoszlány szűrődött be. Seyda szíve meglódult. Calborn! Villant át agyán egy pillanatra, de máris érezte, hogy nem ő az. Hát ma sem jött haza hozzá aludni! Ma sem kíváncsi rá! - Ébren vagy még, úrnőm? - lépett be az éjszakás testőrkapitány. - Ébren, gyere, Davrel, gyere nyugodtan! - próbált mosolyogni Seyda, bár a szíve egyre jobban sajgott. Sheruk lépett be Davrel mögött. A Haladhorból hullámokban áradt a nyugtalanság: - Seyda - jött oda az ágyhoz. - Kiscsillagom, nem láttad mostanában… Lylthiát? - tétova volt a hangja, és bár megpróbálta visszanyerni hányaveti modorát, idegesen rebbenő tekintete és kapkodó, cél nélküli mozdulatai elárulták nyugtalanságát. Seyda visszaemlékezett a reggeli szóváltásra, mely a babák miatt zajlott: - Csak reggel láttam, mikor mindannyian együtt voltunk sétálni. Sheruk nem titkolta tovább nyugtalanságát. Tenyerébe vette úrnője mindkét kezét: - Kiscsillag, megtennéd nekem, hogy gondolatban megpróbálod megkeresni őt? - Persze, Sheruk, ne aggódj, ha a Palotában vagy a fővárosban van és nincs elszigetelve valahogy a kommunikációtól, megtaláljuk! - lehunyta szemét és meditációba mélyedt. Játékos ismerkedéseik során megtanulta felismerni barátnői meditációs mintáit, jellemzőit. Ezekre támaszkodva indult el gondolatban a Palotában. Semmi. Tovább haladt a külső Palota felé és hirtelen megdermedt. Calborn gondolatait fogta föl futólag, melyekben egy név és egy szenvedély kapcsolódott össze. Túl jól ismerte Calborn reakcióit együttléteik során ahhoz, hogy az áradó gondolatokból felfogja, mit csinál, és mit érez most Calborn... Seydát megzavarta a döbbenetes információ. Kinyitotta szemét, melyet pillanatok alatt öntött el a könny, és Sherukra majd Davrelre nézett. A könnyek fojtogatták, alig bírt megszólalni: - Ti… tud… tudjátok, ki az a… Stel? Bár megdöbbentette őket a váratlan kérdés, úrnőjük reagálása csak egyvalamit jelenthetett. Seyda valahogy rájött. Meg sem próbáltak hazudni. Davrel csak bólintott. Sheruk halkan válaszolt: - Igen, tudjuk. A gazdasági vezető néma unokája, aki egyben a tanítványa is. Azt mondják, jó gazdasági érzéke van. - És ezt… Calborn mondta? - Seyda szinte csak suttogta a kérdést, maga elé bámulva. - Ő biztosan jól tudja. Most is vele van… hát ezért… nem kíváncsi a kisfiaira… és rám… Sheruk hirtelen átölelte: - Seyda, az istenért, ez nem lehet komoly! Seyda üres tekintettel nézett rá: - Megkapta tőlem a fiait. Igaza volt mégis a Kitaszítottnak! Csak az örökösei miatt kellettem neki, nem egy életre. Már nincs rám szüksége. Ha állja az ígéretét, végez velem, ha arra se méltat, magamnak kell végrehajtanom magamon… - Seyda… Seyda… - rázta meg a vállát Sheruk, de a keserű szavak hallatán helsai testőrei is azonnal körülvették úrnőjüket. - Már nem tudtok segíteni - hunyta le Seyda a szemét. - Most engedjétek, hogy megkeressem Lylthiát! Mégegyszer nekiindult gondolatban, és újabb néma könnypatak futott le az arcán, érezve Calborn heves boldogságát, de elszakította magát saját fájdalmától, és tovább suhant. Hamarosan újra kinyitotta szemét. Hangja a felfedezés fájdalmának hatására elvesztette kislányos jellegét. Fakó volt és színtelen, arca merev lett: - Sheruk, éjszakára le van védve a Palota környéke? - Igen, a városba vezető átjáró kapu le van zárva, de a városból visszatérő őrharcosokat és gárdistákat átengedik. Civilek nemigen közlekednek éjszaka. - Energiamezővel le van zárva a Palota vagy a főváros? - kérdezte Seyda. - Csak a megszokott védelem. Külön a Palotának és külön a városnak. Mit érzel, kiscsillagom? - Nagyon erős térfalat. Nem tudok így simán átmenni rajta, ahogy a Solteren az álcázás miatt sem tudtam kapcsolatot teremteni senkivel. Ki kell mennünk a városba! - Azt mondod, Lylthia a városban van? - A Palotában nincs. Nem érzem. Ha itt van, akkor pedig mentális védelem van kiépítve köré, annak a jelenlétét viszont érezném. Van valaki a városban, akihez Lylthia kimehetett? - Nincs. Starvilleren van a családunk. A baráti körünk pedig itt van, köztetek. - Mikor láttad utoljára Lylthiát? Hogy tudjuk, messzire juthatott-e. - Csak este tértem vissza a szobánkba. Egész nap Carthtal meg Canderousszal csámborogtam, velük is ebédeltem. Lylthia ebédelni se volt, és gondoltam, a reggeli… - nyelt egyet. - …vitánk után még nem békélt meg, és a szobába vitette az ebédjét. De este láttam, hogy minden úgy áll, ahogy reggel együtt elhagytuk a szobát. Eszerint reggel óta nem is járt otthon… - Sheruk, még nem tudok fönt lenni, de a kis kocsival ki tudok menni a városba. Csak fölhúzom a köntösömet és mehetünk is. - Nem, kiscsillagom, ilyet nem kérek tőled! Ha a Palotában nincs, akkor lehet, hogy mégis komolyan gondolta… és elment… valakivel… Seyda megrántotta a reményveszetten elforduló Sheruk kezét: - Még én vagyok az úrnőd! Fogadj szót nekem! Segíts kijutnom! Lehet, hogy durcásan nekivágott a városnak, eltévedt vagy csapdába esett valahol, és sírva várja, hogy megtaláld, te meg csak úgy lemondanál róla! Te Sheruk vagy, nem Mandalore! Cela, menj aludni, nincs kinek őrizned engem! - az álmos szobalány azonnal eltűnt. Sheruk megvetően nézett utána, majd a takaróért nyúlt. Davrel odahozta úrnője köntösét, egyik helsai testőrtársa pedig begurította a széket. Seyda kisebb segítséggel beleült. Sheruk maga tolta a széket. Lépteik zajára Salina kinézett szobájából és meglátva őket, dörgedelmes szózatba kezdett: - Hát mit képzeltek, hogy gondoltátok, hogy csak úgy nekiindultok az éjszakának? Miféle hóbortja már megint ez az úrnőtöknek? Mindig az őrharcosokkal kószál, most meg már éjszaka is veletek van?! Hát nem tudjátok, hogy az uralkodópárnak mennyire kell ügyelnie a jóhírére?! - És ezt Calborn is tudja? - vetette oda Sheruk, miközben kitolta az udvarra a kerekes széket. Gyorsan elérték az átvezető kaput, ahol a Helsáról hozott Teridon, a Palota és a főváros kapuőrségének és járőreinek parancsnoka most végezte ellenőrző szemléjét, mielőtt aludni ment. Meglepetten fordult meg a lámpák fényében közeledő kis járgány láttán. Mivel reggel ő is találkozott Seydával, tudta, hogy ki közeledik. - Úrnőm, Haladhor, Davrel, a városba készültök ilyen későn? - Teridon! - mondta Seyda. - Nem jelentették a járőreid vagy a kapuőreid, hogy találkoztak Lylthiával? - Nem. Ha találkoztak is vele, nem tulajdonítottak neki jelentőséget - az őrparancsnok elővette kommunikátorát, és föltette a körkérdést. Tagadó válaszokat kapott. Sheruk most már egyáltalán nem tudta leplezni idegességét: - Van néhány szabad járőröd? Teridont nehezen lehetett kihozni a sodrából. Larsen méltó tanítványaként higgadt volt, és fantasztikusan fegyelmezett. Ő engedélyezte, hogy Seyda és Sergerék nap mint nap kiüljenek a nyitott kapu elé naplementét bámulni, és ő volt az, aki nem engedte kimenni Seydát a vadonba, az öngyilkosságba, mondván, kérjen Mandalore-tól engedélyt. Harmincas évei végén járt. Ő is féltette, szerette és tisztelte Seydát, csak nem nyilvánította ki olyan látványosan, mint fiatalabb társai. Kemény vonásai miatt szigorúbbnak tűnt, mint amilyen a valóságban volt. Ennek viszont megvolt az az előnye, hogy nem szívesen mondtak neki ellent, hátha most tényleg szigorú, nemcsak annak látszik! - Ahányra csak szükséged van, Haladhor! - mondta mély hangján. - Akkor gyere velünk! Seyda arra tippel, hogy Lylthia eltévedt vagy csapdába esett - és Sheruk mindenről őszintén beszámolt, míg áttolta a kapun Seydát, aki ezalatt minden érzékszervével elkezdett tapogatózni a városban. Egyszerre megmerevedett és megmozdította kezét. Teridon, aki mellette állt, lehajolt hozzá, miközben tekintete a házak falait pásztázta: - Érzel valamit, úrnőm? - Igen. Azt hiszem, Lylthia az. De nincs egyedül… A Haladhor lemondó sóhaját hallva hozzátette: - Sheruk, nem ment el senkivel! Halottak vannak körülötte! Nagyon fél… Teridon, hol van itt temető? - Csak a város falain kívül, úrnőm. - Akkor nem a temetőben van, mert a várost védő erőmező miatt nem éreztem Lylthiát a Palotából. Ezért kellett kijönnünk. Most sem érezném, ha a várost védő erőmezőn kívül lenne. A falakon belül kell lennie! Sheruk, arra a keleti rész felé indulj el! - mutatta. - Onnan érzem áradni a jelenlétét. Nagyon kellemetlen a hely érzete… Teridon, tényleg jó lenne, ha tudnál hívni segítséget! - Ezt nem is kell kérned, Seyda! Csupán a testőreid kíséretében nem is léphetnél be éjjel a városba! Különösen nem akkor, ha bűnügyre gyanakszol! - járőröket és őrharcosokat rendelt az átjáró kapuhoz. Míg vártak, Teridon megkérdezte: - Mandalore tud róla, hogy idekint vagy, úrnőm? Seyda összeszorította fogát, szíve megsajdult: - Nem. Nincs is otthon. Hamarosan telrevani páncélosok özönlötték el a környéket. Nem morgolódtak. A rendkívüli mozgósítás elég ritka volt, de mivel bármikor számítaniuk kellett rá, ezért volt érvényben a szeszes ital tilalma. Kiruccanásból hazatérő harcost föl lehetett ébreszteni álmából szükség esetén, de részeg harcost nem lehetett akcióba küldeni. Teridon elmondta nekik, hogy a Calorát és a Haladhort kell elkísérniük oda, ahova a Calora vezeti őket. Davrelék szorosan körülvették úrnőjüket, őket pedig a telrevaniak gyűrűje fogta közre. A város lakói csak a páncélos csapat mozgását látták, de ebből senki rá nem jöhetett, hogy tulajdonképp Seydát védik, mert az ki sem látszott közülük. Teridon az élen haladt, ha belefutottak egy-egy járőrbe, az őrparancsnok beszélt velük. A főváros nem volt igazán nagy, legalábbis ez a belső része nem, de kanyargós és szerteágazó útjain volt mit koptatni a lábukat. Ahogy közeledtek a Keleti Kapuhoz, egy emeletes ház közelében Seyda testén jeges félelem kúszott föl: - Álljatok meg! - mondta rekedten, és megragadta a kiskocsi két oldalán haladó testőrök, Davrel és Xeren kezét. - Mi baj, kiscsillag? - hajolt le hozzá Sheruk. Teridon mindent hallott, és visszajött hozzájuk. A telrevani őrgárda azonnal megállt. Seyda remegni kezdett, foga összekoccant: - Asszasszinok és sithek! És sötét jedik… - suttogta, mereven előreszegezve tekintetét. Pillanatokig csönd volt, aztán Sheruk halkan felnyögött: - Lylthia... Teridon azonnal a kommunikátorért nyúlt: - Hívjátok a Hadiárt a Keleti Kapuhoz! Azonnal! És minden egységnek… - Ne, Teridon! - szólt rá Seyda. - Nincs miért. Ezért volt hát a támadás, amíg a babák megszülettek! Mindenki azzal volt elfoglalva, a sérült kódrendszeren pedig az álcázott asszasszinok keresztül jutottak. És bizonyára titkos földalatti járat is húzódik a Palota és a külső világ között, ahol Visas is észrevétlenül belopózhatott. Telrevan védelmi rendszere még mindig sérült lehet. Értem jöttek. Érzékelem az üzenetüket! Egyedül megyek be. Akkor Sheruk visszakapja Lylthiát. De ti nem támadhattok rájuk, mert akkor Telrevan Központja elpusztul! - Seyda… Seyda… nem… nem engedlek be! - Davrel egyre szorongatta úrnője kezét, aki nehézkesen felállt a székből. A telrevaniak némán álltak körülötte. Sheruk rekedten megszólalt: - Inkább veszítsem el Lylthiát, de téged nem engedlek be ide, Calora! Fölvesszük a harcot velük! - Nem, Sheruk, én sosem parancsoltam senkinek, de most azt mondom, nem robbanthattok ki harcot Telrevan központjában, a fővárosban, a Palotában, a birodalom szívében! Teridon megmozdult: - A védelmed érdekében jogom van felülbírálni a parancsodat, Calora! Jogom van megtiltani, hogy bemenj! Te a birodalom úrnője vagy! Mandalore asszonya! És következő uralkodónk édesanyja… - Majd lesz Mandalore-nak másik asszonya, Teridon! Nihilus többször próbálkozott. Nem engedem, hogy megint valakit elpusztítsanak miattam! Tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket. Akármit is fognak csinálni velem a sithek, nem fogom elfelejteni, amit Arionnak megígértem, és amit Serger újra megerősített bennem a szülés alatt! Senki nem kényszeríthet rá, hogy ellenetek forduljak! Senki! Még Nihilus sem! Teridon, nem támadhatod meg őket, ne felejtsd el! Gondolj a népre, és gondolj Mandalore kisfiaira! És gondolj sok ezer kisbabára és kisgyermekre, akik nem tudnak még védekezni sem! Csak engem visznek el, és akkor békén hagynak benneteket! Azt mondják, nem fognak harcolni ellenetek, ha velük megyek! - Nem, Calora! - mondta szilárd hangon Teridon. - Ha meg akarják ölni Lylthiát, meg fogják ölni, akár bemégy érte, akár nem! Ha nincs szükségük áldozatra, akkor épségben fogjuk őt kiszabadítani, nincs miért bemenned! Nem vállalom a felelősséget az elvesztésedért! - Teridonnak igaza van! - mondta Davrel. - Az ígéret megtartása sosem volt a sith jellem tulajdonsága! Ha akarják, úgyis megölik Lylthiát, akár bemégy, akár nem! A távolból nehéz csizmák rohanó dobaja ért el hozzájuk. Az ügyeletes őrtiszt Teridon félbemaradt parancsa hallatán azonnali mozgósítást rendelt el. - Mi történik? - hallották Canderous ingerült bömbölését. Teridon feléje fordult: - Lylthiát ebben a házban tartják fogva. Az úrnő érezte és egyenesen idevezetett bennünket. És érzi, hogy odabent asszasszinok, sith katonák és sötét jedik vannak! Be akar menni, és fel akarja áldozni magát azért, hogy Lylthiát ne öljék meg a sithek! Canderous a Calorára pillantott, aki Tarwin karjába kapaszkodva szédelegve állt a lábán: - Nem is te lennél, ha nem ez lenne az első reakciód! Davrel, vigyétek innen az úrnőt, és ötszáz testőr őrizze! - Ne vigyük inkább vissza a Palotába? - Ne! Úgyse bírnátok vele, amíg Lylthia fogoly! Arion itt van már? - Jelen, Hadiár! - törtetett előre társai közt a biztonsági parancsnok. Tekintete döbbenten villant a Calorára: - Mit csinálsz te itt, kicsike?! - Jellemzően épp önfeláldozni készült magát - morogta rosszkedvűen a Hadiár. - Arion, ebbe a házba asszasszinok, sithek és sötét jedik kvártélyozták be magukat. Harci droidokat, rohamdroidokat és mozgatható lőtornyokat hozass ide! Teridon, a környező házakat üríttesd ki, zárd le a környéket, a civileket a lezárt zónán túl őriztesd! Larsen, Mandalore fiainak védelmét erősítsd meg, ha Salina cirkuszolna, vágd szájon a nevemben, és erősítsd meg az őrséget Astrila és Larinna mellett is, aztán ugraszd föl Eshokot! Informálódjatok Saborrától, látott-e közlekedni sitheket Telrevan légterében! Arion, kétezer gárdistával állj itt készenlétben! Davrel, menjetek még hátrább! Sherukot is vigyétek! - Mi történik?! - harsant a közeledő uralkodó hangja. - Teridon, miért rendeltél el általános mozgósítást?! - Á, a felséges urat is sikerült felébreszteni! - törtetett oda hozzá Canderous, és néhány szóval beszámolt neki a történtekről, mialatt Arion intézkedése nyomán már ott sorakoztak a harcra felkészített droidok, és a kis lőtornyok is a helyükre kerültek. Serger Ariont győzködte valamiről, majd együtt odamentek a Hadiárhoz és Mandalore-hoz: - Hadiár! Képtelenségnek tartom, hogy ide úgy fészkelődött be sith csapat, hogy mindenki szeme láttára sétáltak be a városba! - mondta Serger. - Szerintem a város falain kívül is körül kellene nézni! És elképzelhetetlennek tartom, hogy nem próbálnak visszavonulni, látva, mekkora erőket készülünk bevetni ellenük! Valami földalatti járaton kellett keresztüljönniük a városfal alatt! - Igazad van, Serger fiam, de ha földalatti járaton keresztül jöttek be, találomra nem várhatjuk őket akárhol! - Ez igaz, de légi egységek cirkálhatnának a városon kívül, fénybe boríthatják az egész környéket, és ha valahol mozgolódást látnak, jelzik! Bármilyen hibás is a védelmi rendszerünk, akkora sith hajóraj akkor sem jöhetett rajta keresztül, hogy haderőnknek gondot okozna a megsemmisítése! - No nézd csak! - nézett rá meglepetten Canderous. - A mi új, fiatal alvezérünk! No, Mandalore, mit szólsz a fiú ötletéhez? Az uralkodón is látszott, mennyire meghökkentette, hogy ez a lehetőség eddig nem jutott eszükbe. Bólintott, beütötte kommunikátorába a hangár hívókódját, és kiadta a parancsot: - Tendan, itt Mandalore, küldj ki kétszáz Spellinget, nézzenek körül a városon kívül sith hajók után! Lehet, hogy álcázva vannak, úgyhogy a pilóták óvatosak legyenek! És eressz ki ötven Baziliszkuszt, támadási paranccsal a sith hajók ellen! - Értettem, Mandalore! - hallatszott a kommunikátorból. Sheruk, aki minden szavukat hallotta, most megszólalt. Hangja alig volt több, mint fáradt sóhaj: - Akkor most Lylthia elveszett, ugye? - Davrel! - mordult föl a Hadiár. - Nem mondtam, hogy Sherukot is vigyétek oda az úrnő mellé?! Mandalore felütötte fejét: - Az úrnő még itt van? Nem küldted vissza a Palotába? - Nem - mondta Canderous. - Lylthia a bajban is a barátnője. Aggódik érte. Joga van itt lenni, hogy lássa kiszabadulni! - Hol van? - Amott, ni! - mutatott a Hadiár a mozdulatlanul álló hatalmas őrgárdára, mely teljesen körülzárta Seydát, és helsai testőrségét. Davrelnek sikerült elcsalogatnia Sherukot a ház közeléből, ahol ekkorra már minden készen állt a támadásra. Arion tíz harci droid kíséretében a ház bejáratához ment. - Arion! - hallatszott e pillanatban. A biztonsági parancsnok megfordult. Seyda nem látszott ki a sokszoros védőgyűgyűből, csak hangját hallotta. - A doridokat küldd be először, a földszint assasszinokkal van tele! Lylthia az emeleten van! A levegőt e pillanatban a felszálló Baziliszkuszok, és felderítőgépek robaja reszkettette meg. A főváros és környéke nappali világosságba borult, aztán ahogy a légiraj távolodott, a zaj kezdett elviselhetővé válni. Arion beküldte a harci droidokat a házba, ahol hatalmas lövöldözés vette kezdetét. Arion ekkor beküldött négy rohamdroidot, melyek első lövésükkel először megszüntették az egész bejáratot, aztán benyomultak. Ahogy a harci zaj rövidesen elhallgatott, Arion fegyvert szegezve rohant be, tekintete az emeletre vezető utat kereste. A harci droidok fejüket forgatva álltak a nagy előtér közepén ellenségre vadászva. Arion megtalálta a fénykapcsolót, benyomta és a fényárba boruló házban láthatóvá vált a padlót borító szürkeruhás asszasszinok tömege. Egy harci droidot sikerült megsemmisíteniük, de a másik kilenc és a rohamdroidok lövései végeztek velük. Arion kérdésére az egyik protokoll harci droid közölte, hogy az emeleten nincs mozgolódás, de a ház alsó szintje felől annál jelentősebbet érzékelnek. Arion azonnal berendelte a többi harci droidot, és a mozgatható őrtornyokat, ő maga pedig őrharcosok kíséretében felrohant az emeletre. Lylthiát egy halotthalom alól ásták elő. Arcán és ruháján végigfolyt a rádobált halottak vére. Tágra nyílt szemmel bámult a föléje hajoló arcokba. Egyetlen kérdésre sem reagált, csak bámult mereven és reszketett. Arion az őrharcosokra pillantott: - Vigyétek le, és bízzátok Seyda gondjaira! - visszament a földszintre, majd előre küdte a droidokat a pince felé, ő pedig gárdisták kíséretében követte őket. Miután tájékozódott a körülményekről, visszatért a földszintre, és beengedte Canderoust és Mandalore-t, akik Sergerrel beszélgettek a bejárat közelében: - Lylthia él, de kikészült. A ház lakóit halomra ölték és őrá hajigálták. Úgy nézem, nem sebesült meg, de mintha megőrült volna szegény. Ha végignézte a mészárlást, nem is csodálom... Remélem, Seyda rendbe tudja hozni. A droidok jelentették, hogy a pincében mozgolódás van. Utánanéztem. Igazad volt, Serger, a mi kis vendégeink kintről jöttek be valami járaton keresztül. Azonnal utánuk küldtem az összes droidot! Ha jedik vannak velük, azoknak nem okoz nagy gondot a megsemmisítésük, de addig se a harcosaink pusztulnak. És ha már irtottak egy kicsit a droidjaink, akkor mi is utánuk megyünk. - Csak hadd irtsanak minél többet! - tanácsolta Canderous. - Akár az összes droid vesszen oda, azután is ráérünk harcosok életét veszélyeztetni, ha esetleg mégis maradt volna életben sötét jedi. A droidokat tudjuk pótolni, de ilyen fickókért, mint te, kár lenne! - Ez jólesett, Hadiár! - Arion futó mosollyal köszönte meg a bókot, majd fölkapta fejét, akárcsak társai. A város falain túlról lövöldözés hallatszott, majd több robbanás és csend. A kommunikátorból statikus zörej, végül bejelentkezett egy hang: - Mandalore, három sith hajót találtunk a Seller hegy tövében, három mérföldnyire a város Keleti Kapujától! Azonnal támadtak, így tűz alá vettük őket! Mind a három megsemmisült! - Ez nagyon jó hír! A hajók körül láttatok mozgolódást? - Nem. De mivel lőttek ránk, nem elhagyott hajók voltak! Új parancs, Mandalore? - Cirkáljatok még arrafelé, de legyetek körültekintőek. Hajtóvadászatot indítottunk. Egy Keleti Kapu közelében lévő ház pincéjéből járat vezet ki a városból, talán arra felétek van a vége. Sötét jedik és sith katonák menekülnek most rajta keresztül. Nem tudjuk, mennyien vannak. Vagy visszafordulnak és fölveszik velünk a harcot, vagy végigmenekülnek a járaton, és akkor valahol felétek kell kibújniuk a felszínre, gondolom én, mivel a hajóik arra landoltak. Egy Baziliszkusz azért nekik is ellenfél, ezért ne szálljatok le, és ne hagyjátok el a harci gyíkdroidokat! Ha mozgást láttok, előbb világítsatok rá, nehogy saját felszínre tévedő egységeinket támadjátok meg, és ha sitheket vagy sötét jediket láttok menekülni, végezzetek velük! - Igen, Mandalore! Egy gárdista hozta le a lépcsőn Lylthiát. Mikor melléjük ért, Canderous, aki nem tartozott az érzékenyebb kategóriába, most szokatlanul aggódónak látszott. Lylthia mintha észre sem vette volna, kik veszik körül. Merev arccal és merev tekintettel nézett valami számukra láthatatlan dologra, és figyelt egy számukra nem érzékelhető hangra. És még mindig reszketett. Mandalore futó pillantást vetett rá: - Add oda Davreléknek, vigyék vissza a Palotába az úrnővel és Sherukkal együtt! És a megerősített testőrség maradjon mellettük, mert a veszély még nem múlt el! - Igen, Mandalore! - és a gárdista kivitte az utcára Lylthiát. Calborn minden figyelme a pince lejárata felé fordult, hogy lemenjen az alagút bejáratához. A gárdista ezalatt átadta Davrelnek Mandalore üzenetét és bár Davrel csodálkozott, hogy Calborn még a nyilvánosság kedvéért sem vett annyi fáradságot, hogy legalább a látszatot fenntartva pár szót váltson asszonyával, ennek ellenére örült annak, hogy Seyda sem ragaszkodott a ki tudja, milyen véget érő találkozáshoz. A testőrkapitány úgy fogadta a parancsot, mint valóban a legésszerűbb lehetőséget, miszerint az uralkodó igyekszik a veszély közeléből minél hamarabb eltávolítani Seydát. A Palotában Lylthiát az ágyára tették le, majd Seyda és Sheruk kivételével mindenki kivonult a Haladhor szobájából. Seyda a szokott módon lazult el, és lassan befelé tapogatózott tudatával Lylthia gondolatai közé. Fél óra telhetett el, mikor Lylthia merev tekintete megrebbent, és látszott, hogy a lány visszatért az őt körülvevő valóságba. Sherukra nézett, és halványan rámosolygott, majd gyönyörű égkék szeme lecsukódott, s ő pihentető álomba merült. Sheruk nem tudott hova lenni boldogságában. Seyda úgy vélte, Lylthia a holnapi nap folyamán valószínűleg magától fog felébredni, aztán kérte Sherukot, tolja ki a széket a folyosóra, hadd térhessen vissza szobájába, mert nagyon fáradtnak érezte magát. Sheruk hálásan csókolta meg az úrnő mindkét kezét: - Ha te nem volnál, kiscsillagom, akkor a sithek megölték volna az én szép kis Lylthiámat… - Nincs miért hálálkodnod - mondta Seyda komoly arccal. - Ha én nem lennék, a sithek se háborgatnának benneteket! Jó éjt, Sheruk. - Jó éjt, kicsi kiscsillagom! És ne vádold magad, mert amikor befogadtunk téged Helsára, már akkor is tudtuk, hogy a sithek igencsak intenzíven érdeklődnek irántad! Ezzel együtt fogadtunk el téged!   Seyda még egy ideig ébren forgolódott, végül mégis sikerült elaludnia. Reggel Leniától a szokásos kényeztető kiszolgálásban volt része, és mivel könnyebben érezte magát, a fürdés és a reggeli után elment babanézőbe, onnan pedig a gyakorlópályára. Ott hallotta az őrharcosoktól, hogy az éjszakai akció során sikerült végezni a sötét jedikkel is. Nem vették föl a harcot a járatban, miután az őket védő, hátramaradó sith katonákat még a pincében az utolsó szálig elpusztították a droidok. A jedik tovább menekültek az utánuk nyomuló drodidok, és az Arion vezette gárda elől. Csak egyetlen támadást kockáztattak meg, de a meglehetősen szűk járatban két harci droid szétrobbanása hármat ölt meg közülük, tehát több kárt tett bennük, mint a mögöttük nyomuló droidhordában, és Arionék még jóval a harci- és rohamdroidok mögött jöttek. Bennük kárt tenni reménytelen vállalkozásnak tűnt, a sith jedik így inkább tovább menekültek. Talán abban reménykedtek, hogy a szabadba érve egyenlő eséllyel vehetik föl a harcot üldözőikkel. Hiú remény! Arionnak volt annyi esze, hogy egyetlen őrharcosát és gárdistáját sem engedte föl a szabadba a kivezető járatból, amíg hallotta, hogy a droidok csatáznak. Aztán pedig azért nem, mert hallotta a támadó Baziluszkuszok sivítását. A kommunikátor segítségével fölvette a kapcsolatot a vezérekkel, kérve, jelezzék, továbbmehet-e a felszínre, hogy meggyőződjön arról, a Baziliszkuszok valóban végeztek az utolsó jedivel is. Mandalore megadta az engedélyt, miután beszélt a felszíni egységekkel, közölve, ne lőjenek, mert ezúttal Arion fog kibújni a járatból. A Baziliszkuszok vezetője leszállt a kivezető járat közelében és kiment a biztonsági parancsnokhoz, hogy beszámoljon neki, merre találták meg a három sith hajót. Az egy helyben lebegő Spellingek, és a lassan cirkáló Baziliszkuszok nappali fénybe borították a környéket. Arion szétküldte őrharcosait, nézzenek körül alaposan, de ne hagyják el a légi felderítőegységek fénykörét és biztonságot nyújtó fedezékét. Minden szikla mögé bekukkantottak, maga Arion a hajóroncsokat vette szemügyre, abban reménykedve, talál haszálható információt vagy bármilyen értékes tárgyat. Információt nem sikerült szereznie a támadók kilétéről, de jó állapotú alkatrészeket, fegyvereket, serkentőket nagy mennyiségben sikerült megmenteni, ezeket fölhordatta a Baziliszkuszok fedélzetére, majd a sikeres akciót lezárva, miután Mandalore utasítására a küldött szakértők berobbantották a hegy tövébe vezető járatot, mindannyian visszatértek a bázisra. Ötven Spelling azonban kint maradt ellenőrzésre. Arion lejelentkezett, majd Serger kíséretében elvonult aludni a helsai szállásra. A telrevani egységek is pihenni tértek, köztük Teridon járőrei, kivéve az éjszakai szolgálatban lévőket. Mandalore még intézkedett, hogy tartsák szemmel a házat, majd Canderous és Larsen meglepetésére velük együtt tért vissza a Palotába. Benézett az alvó babákhoz, majd saját szobájába ment aludni. Az átjáró ajtót még csak ki sem nyitotta, és Seyda szobájának ajtaját sem csukta be, így tudták, hogy nem asszonya mellett alszik. Lenia reggel ugyanúgy egyedül találta úrnőjét, ahogyan mostanában mindig. Seyda nem látszott bánkódni férje közönyén. Ezen a reggelen ragaszkodott ahhoz, hogy a guruló szék nélkül indul sétálni, és cserébe megette a reggelit az utolsó falatig, hogy az ereje visszatérjen. Ettől a naptól kezdve viselkedése megváltozott. Reggelente a kis gyakorlópályán először csak hosszabb sétákat tett, majd légzőgyakorlatok következtek, aztán rövid futás, könnyebb talajgyakorlatok, melyek a hajlékonyságát adták vissza. Testőrei, akik saját gyakorlataikat végezték, megkönnyebbült örömmel és büszkeséggel nézték, négy barátnője azonban, mert Lenia is annak számított, döbbenten figyelték az úrnőt. Serger és Arion naponta eljöttek hozzá délelőtti edzésére. Hedgewither hiába csalogatta Seydát a nagy gyakorló pályára, mert az jobban érezte magát saját kis pályáján, a trandoni kiképző pedig nem tudott felügyelni rá, és tanácsokkal ellátni, mert nem hagyhatta ott az őrharcosok és gárdisták edzését. Seyda maga állított össze feladatsort terhessége előtti emlékeiből. Az első két nap után gyengének érezte magát, és kezdte érezni az izomlázat is. Azonnal tudta, valamit nem jól csinál, mert Xargánál sosem volt baja, de félt, hogy ha ezt elárulja, azonnal eltiltják a további gyakorlatozásoktól. A babák csendesen nézelődtek kosárkájukban a friss levegőn, vagy aludtak, nem zavarta őket a harci zaj. Seyda barátnői körülülték és dajkálták őket, beszélgettek velük. Anyjuk töbször is odaszaladt hozzájuk, megsimogatta őket, majd visszatért a pályára. A harmadik hét végén megkérdezte testőreitől, hajlandó-e valamelyikük kiállni ellene közelharcban. Egyikük sem mozdult, és ő még csak meg sem sértődhetett, mert látta, hogy nagyon féltik. Seyda végignézett rajtuk, majd csalódottan elfordult. - Nocsak, a kihívó fél máris visszavonul? - hallotta a jól ismert hangot. - Nem adtál sok gondolkodási időt! - Seyda megfordult és harcállásba helyezkedett. Serger lerúgta csizmáját, és a pálya szélére dobta. Seyda azonnal követni akarta a példáját, de Serger fölemelt kézzel megállította mozdulat közben: - Ha leveszed, el se kezdjük! Páncél van rajtam, kibírom a rúgásodat! No gyerünk, harcos! Seydán megint áthullámzott egy pillanatra a gyengeség, meg is szédült, de be akarta bizonyítani magának, és feszülten figyelő közönségének, hogy igenis talpra tud állni a szülés után! Serger kivédte mindhárom támadását, majd segítségül jelezte úrnőjének, támadni fog. Seyda ismerte a harcmodorát, felkészült a védekezésre, de egyszerre megremegett a világ, a hangok és alakok összemosódtak. Az alvezér érzékelte, hogy baj van, de lendületben lévő rúgását már nem tudta visszafogni, csak valamennyire irányát változtatni. Seydának azonban Serger amúgyis visszafogott eréjének töredéke is elég volt ahhoz, hogy kibillenjen egyensúlyából. Összecsuklott. Pillanatokra elveszíthette eszméletét, mert a világ zajai nagyon távolinak tűntek. Aztán arcok úsztak be a látóterébe, és valahogy összeszedte magát annyira, hogy minduntalan elcsúszó tudatát itt tartsa. Serger mellette térdelt, bal karja úrnője feje alatt, jobbjával kisimította homlokából a fekete fürtöket. Miután elhallgattatta Seyda körül a riadalom hangjait, és csendre intette a rémült társaságot, szándékosan laza modorban beszélt eszmélő úrnőjéhez: - Ide figyelj, kicsikém, neked nem szokott baj lenni a reflexeiddel, és a harmatnál is gyengébb vagy! Meséld csak el szépen nekem, mit szoktál megenni abból, amit Lenia lelkiismeretesen odakészít?! És Seyda ekkor halkan, töredelmesen bevallotta, hogy szigorú fogyókúrába kezdett, annyira zavarta a szülés után rajta maradó fölösleg. A meghagyott ennivalót a délutános szobalánnyal titokban visszaküldte a konyhába. Serger megcsóválta fejét: - Emlékszel még rá, hogyan tartotta formában Xarga a harcosokat? Sosem éheztünk, mégis bírtuk a kemény edzést, és nem fáradtunk el az őrségben, ti pedig jól bírtátok a napi edzések és tanulás mellett a felderítő utakat. Mit gondolsz, miért? Mert Xarga úgy válogatta össze az étkezések mennyiségét és összetevőit, hogy a szervezetünk bírja a megterhelést. Ezért most megállapodunk, hogy ezután én fogom összeállítani az étrendedet! Nem foglak ellenőrizni, megeszed-e, annál jobban bízom benned! Okos kislány vagy te, csak nem tudtad, hova fog vezetni ez a butaság. Most már tudod! Edzeni csak éhezés nélkül szabad, úgyhogy fogadj szót nekem, rendben? - Rendben - bólintott Seyda bágyadtan. Serger szemében ekkor megjelent valami, amit Seyda sosem látott még: - Egyébként nagyon jól áll neked ez a kis gömbölyűség - mondta enyhén fojtott hangon. - Egészen nőies lettél tőle…

2007.07.13. 10:08

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 35. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Seyda örömteli találkozása Helsa minden őrharcosával, akik közt három évig élt. Az első "séta" hónapok óta. Lylthia és Sheruk vitája, és persze szokás szerint Sheruk kénytelen meghátrálni... Serger és Arion összeismertetik egy lánnyal barátjukat, Hedgewithert.   A kis jedi úrnő - 35. rész   Mire legközelebb Seyda felébredt, már Lenia sürgölődött körülötte. - Jó reggelt, úrnőm! - kedves mosollyal hajolt oda, és megcsókolta úrnője arcát, aki tágra nyílt szemmel bámult rá: - Lenia? Te itt vagy? - Persze, hogy itt. Hol lehetnék, ha nem melletted? Remekül megvoltunk mi együtt, nem? - De Dandor… Dandor azt mondta… - Hívtál, Seyda? - lépett be azonnal a testőrkapitány. - Dandor… te… itt? - Igen, itt. Cseréltünk Davrellel műszakot. Mostantól ő lesz az állandó éjszakás, Teregril marad délután, én pedig délelőtt. Van valami kívánságod, úrnőm? Lenia csípőre tette kezét, összeráncolta homlokát, és Salinát utánozva, ellentmondást nem tűrő hangon szólt rá férjére: - Az úrnő addig nem akar semmit, amíg nem tettem rendbe! Ti csak a harcosaitoknak parancsolgassatok, az úrnőnek én parancsolok, mit szabad most akarnia egyáltalán, megértetted, helsai fiam? - és elnevette magát. Dandor mosolyogva ölelte át, és megcsókolta: - Megértettem, kis házisárkányom - és kiment. Lenia visszafordult az őket bámuló Seydához, és már újra mosoly ragyogott az arcán: - Most hozok finom meleg vizet, és szépen megfürdünk, úrnőm, jó lesz? - Fürdőkrémmel illatosított vizet hozott be egy nagy, könnyű edényben és puha fürdőszivaccsal gyengéden lemosta Seyda testét, minden oldalról, de nem engedte, hogy fölkeljen. Aztán megtörölgette, tiszta hálóinget húzott rá, majd segített neki átmászni az ágy túloldalára, amíg ágyneműt cserélt. A szennyest a tartóba dobta, majd visszasegítette saját térfelére Seydát: - Így ni. Most pedig szépen reggelizünk. - Calborn... hazajött már? - kérdezte Seyda tétován. Lenia is be volt avatva a nagy titokba, így máris kész volt a válasszal: - Nem, nem jött még haza. Ő el szokott feledkezni arról is, hogy éhes, amikor dolgozik, tudom, mert régebben is ilyen volt. De te nem feledkezhetsz meg a reggeliről, meg kell erősödnöd, úrnőm. Seyda bágyadtan rázta meg a fejét: - Köszönöm, de nem vagyok éhes. - Jó, akkor is idehozom, majd később eszel, ha megéheztél. Mindjárt visszajövök. Kiment a folyosóra: - Most már bemehettek hozzá, hadd örüljön nektek! - mondta halkan a testőröknek. - Nem akar enni Calborn nélkül. Valahogy azért megpróbálom belévarázsolni! - és elsietett a konyha felé. Dandor benézett az ajtón. Seyda félig ült, félig feküdt az ágyban, és az ablakon bámult kifelé: - Nem zavarlak, úrnőm? - kérdezte csöndesen a kapitány. Seyda rápillantott. A nappali fényben látszott, hogy karikás a szeme, beesett az arca, nagy sötét szemei mint két mély kút, gyönyörű fekete fürtjei kibontva szinte keretbe fonták fehér hálóingbe öltöztetett, derékig betakart törékeny alakját. Nagyon szép volt, de fáradt és szomorú. Most mégis halványan elmosolyodott: - Dehogy zavarsz, Dandor! Örülök neked. Örülök, hogy megbocsátottál nekem. Csücsülj le ide mellém! Nem tudod, mikor érnek ide az őrharcosok, akiket Calborn Sylastől kért Helsáról? - Már itt vannak, úrnőm! - Itt?! - Seyda arcán igazi öröm látszott. - És azt lehet, hogy találkozzak velük? Hogy legalább lássam őket annyi idő után? - Hogy legalább lásd őket? Hisz itt vannak az ajtód előtt, és alig várják, hogy bejöhessenek hozzád! - Igazán?!!! Hát miért nem jönnek akkor be? A szobát a következő pillanatban kék páncélosok töltötték be. Seyda elsírta magát, mikor meglátta őket: - Gildor, Xeren, Tarwin, Tairon, Tagren… - mikor sorban lehajoltak hozzá, átölelte a nyakukat, megcsókolta az arcukat, ahogyan ők is üdvözölték őt. - Istenem, ne hagyj el! Még több helsai! - hallatszott Salina erős hangja az ajtóból. - Ez a lány egyedül is meg tud bolondulni a harci dolgokért, nem kellett volna neki ekkora erősítést hozni! Seyda éppen Tairon páncélos jobbját szorongatta két kis kezében. A hang hallatán riadtan kukucskált ki a páncélos testek között, akik utat nyitottak a szülészasszonynak. - Kis hajasbabám, az isten áldjon meg, te anya vagy, nem harcos, nem akarod végre tudomásul venni, hogy nem az edzésekkel kell törődnöd, hanem a babáiddal? Még meg se nézted őket, de most se ott jár az eszed! - De igen, láttam őket! - szaladt ki Seyda száján védekezésként. - Ugyan mikor láttad volna őket? - Éj… éjszaka… - suttogta Seyda, félve a következményektől. Salina összevonta szemöldökét: - Föl mertél kelni az ágyból?! És elmentél a szülőszobáig? Majd ellátom a baját az éjszakás testőreidnek! - Nem engedem bántani Cantert! - mondta Seyda harciasan. - Nem engedem bántani az őrharcosokat! Szerettem volna látni a babákat, de nem tudtam elmenni odáig, mert szédültem, és Canterék idehozták nekem a picikéimet, és Nastort meg is dajkáltam… - elöntötte a könny a szemét. - És Lainort meggyógyítottam, mert baj volt a kis agyhullámaiban és meg is erősítettem őket, mert Haldor gyengébb, mint a testvérkéi… jogom volt látni őket, mert az én babácskáim is, nemcsak Calborn kisfiai, és te most már mindenért veszekszel velem, pedig nincs igazad! Nem tudom, miért baj neked az, ha örülök azoknak, akiket annyira szerettem Helsán, ők az otthonomból jöttek, az apámtól, Xargától és Zukától, ők a családom, a testvéreim, és senkinek se engedem bántani őket, még neked sem, mert én szeretem őket! De attól még nem szeretem kevésbé a babákat, csak még nem tudom, mit kell csinálni velük… Salina meghökkent, mert a félénk, visszahúzódó Seydát sosem hallotta még így beszélni. A testőrökre pillantott, akik most már mind helsai őrharcosok voltak, és őt nézték komoly arccal, Tairon pedig még mindig úrnője kezét fogva állt az ágy mellett. E pillanatban Lenia toppant be a tálcára tett reggelivel. Mivel már a folyosón hallotta Salina zenebonáját, sietett, hogy megállítsa a kitörni készülő vihart. Mivel reggel Dandorral együtt jött ide, és hallotta, hogyan számol be Canter a műszakot átvevő Dandornak az éjszakai babalopásról, azt gondolta, Salina valamit mégis észrevehetett, azért lármázik. - Jó reggelt, Salina! - a lágy, kedves hang pillanat alatt semlegesítette Salina rosszallásának kellemetlen kisugárzását. Lenia Seydához sietett, átsurranva a helsai páncélosok közt, és letette úrnője ölébe a tálcát. - Nincs okod aggodalomra, Salina! - mondta közben. - Az úrnő már megfürdött, rendben van az ágya is, most szépen megreggelizik, és már mondta nekem, hogy meg szeretné dajkálni a babákat. Sőt, szeretne kimenni sétálni, és szeretné, ha a babák is vele mehetnének. Mi már mindent megbeszéltünk reggel, igaz, kis úrnőm? - Igen, igaz! - mondta Seyda szemrebbenés nélkül. - Már fürödtem és beszélgettünk Leniával. Szeretnék kimenni sétálni. És a babákat is szeretném kivinni és megdajkálni őket, ahogy éjjel Nastort dajkáltam! - Igazán? - Salina megenyhült. - Örülök, kis drágám, de hogyan akarsz kimenni? - Ne aggódj miatta, Salina! - mondta Lenia. - Van egy régi kerekes székünk. Még Calborn nagyapjának asszonyáé volt. A halála előtt nem sokkal lebetegedett, és megbénult mindkét lába, akkor csináltatta neki Calborn nagyapja azt a széket, azzal ki tudták vinni levegőzni. - Igen, igen, emlékszem. De te honnan tudsz erről? Te még akkor nem is éltél! Lenia elmosolyodott: - De mióta te világra segítettél, azóta itt élek a Palotában. Ha valami történt, a múltban vagy a jelenben, arról nekem is okvetlenül tudnom kellett! No, szóval amíg az úrnő szépen megeszi a reggelijét, addig előkerítem azt a széket. Te addig rendbetehetnéd a babákat, hogy ők is útra készek legyenek. Salina megfordult: - Jól van, megyek, összekészítem őket. Ahogy kitette lábát az ajtón, Dandor átölelte asszonykáját: - Hát itt a te igazi kis testőröd, úrnőm! Aki így le tudja csillapítani a zsémbes Salinát! De neked sincs okod szégyenkezni! Meg kell mondanom, nagyon jólestek a szavaid! Seyda tűnődve nézett rá, majd Leniára: - Tényleg kimehetek sétálni… a levegőre? - Bizony ám! - kacsintott rá Lenia. - Most, hogy fölpiszkáltuk Salinát, már nem is gondolhatod meg magadat! Megyek, előkerítem azt a széket, addig tessék megenni a reggelit, az utolsó falatig! És kiszaladt a szobából. Seyda a tányérra nézett, de félretolta: - Nem vagyok éhes. Meséljetek Helsáról! Hogy vannak a többiek? Handon… - Handon a kisbabák délelőttös testőrkapitánya - mondta Tagren. - Ha sétálni megyünk, vele is találkozol. - Tényleg? És Arion? - Arion is itt van. És Hedgewither és Teridon… és mindenki, akiket Helsán ismertél! Mindenki! Seyda kislányként tapsolt örömében: - Ó, nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok!!! És mi van az apámmal? Tairon visszaült az ágy szélére: - Sylas jól van. Üdvözöl téged. Nemsokára megtudja, hogy nagypapa lett, és hogy milyen ügyes volt a lánya. Három gyönyörű, egészséges kisfiú! Láttam őket, nagyon picik, de nagyon szépek! Seyda elbizonytalanododott: - Én még egyáltalán nem láttam eddig kisbabát, nem tudom, hogy kell kinézniük egyáltalán, de ezek aranyosak! - Mi viszont láttunk már és büszkék vagyunk, hogy az úrnőnk ilyen szép babákkal ajándékozta meg a birodalmat! - mondta Tairon. - Köszönöm, jólesik ezt hallani. Xarga hogy van? - Mesélünk neked, de előbb ezt a falatot kapd be hamar! - Tairon fölszeletelte a gyümölcsöt, és a villára szúrva Seydának nyújtott egy falatot. Seyda elfogadta, és ekkor a helsaiakból megeredt a szó. És míg meséltek Helsáról, vagy felemlegették Seydával kapcsolatos régi emlékeiket, a gyömölcs lassanként elfogyott a tányérról, sőt Taironnak még három falat húst is sikerült úrnőjébe diktálnia. Lenia visszatért és szinte azonnal fölpezsdült körülötte a levegő. Egy széket gurított be, melynek négy lába helyett közepes nagyságú kerekei voltak, háttámlája pedig kissé elhajlítva és meghosszabbítva, ahol tolni lehetett. Lenia kibélelte egy vékony takaróval a széket, és elővett egy eddig nem használt köntöst a szekrényből: - Bújj csak bele, úrnőm! Ezt kinevezzük sétáló köntösnek. És most másszunk szépen ki az ágyból! Hagyjátok, fiúk, nagyon ügyes a mi kis úrnőnk, nincs szüksége a segítségetekre! Ha így halad, és mindig szépen eszik, hamarosan megerősödik és egyedül fog sétálgatni! Seyda szédelegve állt az ágy mellett az oszlopba kapaszkodva. Tairon és Dandor készenlétben álltak, hogy elkapják, ha elesne, de Seyda csak megpihent, majd belebújt a fekete mezőben apró virágokkal telehintett mintájú, csinos szabású köntösbe. Gildor közelebb gurította a széket, és kezét nyújtotta: - Csüccs, Seyda! - Seyda kicsit szégyellte, hogy így kell közlekednie, de mert így végre kiszabadulhatott a szobafogságból, szót fogadott. Lenia egy másik takarót ráterített úrnőjére, és körös-körül gondosan begyűrte: - No, most már mehetünk! Seyda arcára megint visszatért az élet: - Igen, az nagyon jó lesz! Menjünk. De… nem fognak kinevetni a Palotabeliek, hogy… így megyek ki? - Ugyan, dehogy! Örülni fognak, hogy annyi hónap után végre láthatnak egyáltalán! Nagyon örülnek a babák megérkezésének és mindenki büszke rád, kis úrnőm! Ekkor toppant be Seyda három barátnője. - Jé, de aranyos vagy így, Seyda! - szaladt oda Lylthia, és megcsókolta a Calora arcát. - Benéztünk a babákhoz és Salinától hallottuk, hogy kimehetsz sétálni babástul! Mi is veletek megyünk, jó? Seyda szíve fölmelegedett barátnői és testőrei kedvességétől. A boldogság, hogy helsai társait, akiket szívből szeretett, viszontláthatja, megvígasztalta. Már nem fájt neki annyira Calborn távolmaradása. Megint sírvafakadt Handon és többi helsai társa láttán, akik a babákat kísérték. Az alvókosárkákból a csöppségeket hármas babakocsiba tették, melyet még Calborn rendelésére készítettek Seyda terhessége alatt. Most Larinna, Lylthia és Astrila felváltva tologatták lelkendezve. Salina csak a fejét csóválta, mikor a Calora és kísérete hatalmas feltűnést keltve kivonult: - El ne felejtsétek helsaiak, hogy az úrnőtöknek tilos gyakorlatoznia! - Ne aggódj, Salina, tudunk vigyázni a mi kis Seydánkra! - szólt vissza Tairon, aki Seyda guruló székét tolta, majd úrnője arcához hajolt: - Mi az úticél, Calora? - A kis gyakorlópálya… - suttogta áhítattal Seyda. - És a nagy pálya is, hogy minden helsai őrharcost láthassak… - Ahogy parancsolja az úrnő! - és Tairon kigurította Seydát a rég vágyott szabadba. A Palota népe azonnal köréjük gyűlt lelkendezve, Seyda azt sem tudta, hova legyen örömében és zavarában. Felpillantott Taironra, aki biztatóan mosolygott le rá, Lenia pedig, aki Dandorral kézenfogva sétált mellette, most megszorította úrnője kezét: - Látod, mondtam neked! Ennek a népnek a gúnyolódásától féltél? Ez az öröm neked szól, úrnőm, neked, a Calora Mandalore-nak, aki új reménnyel, új jövővel ajándékoztad meg a birodalmat! A lármára kék páncélú őrharcos fordult meg, aki a közelben Karendhor gárdistákkal beszélgetett: - Arion!!! - Seyda alig bírt magával, a lélegzete is elfúlt, mikor a helsai, látva a lárma okát, otthagyta a gárdistákat, és nagy léptekkel indult feléjük. - Végre, hogy láthatlak, kicsike! - letérdelt úrnője előtt, arcon csókolta, átölelte és hagyta, hogy Seyda átfonja a nyakát, és könnyes arcát az övéhez szorítsa. - Úgy, de úgy örülök neked, Arion!!! - Én is neked, kicsi szívem! - dörmögte Arion. - Mióta eljöttél Helsáról, elég unalmas lett az életünk, úgyhogy utánad jöttünk! De mások is kíváncsiak ám rád! Majd beszélgetünk, csak előbb üdvözölj mindenkit, ha már ekkora utat megtettek miattad! Én meg hadd nézzem meg a püntyürkéidet! - De te is velünk jössz, ugye? - Persze, hogy jövök! Úgy járok a nyomodban, mint az árnyék! Ahogy azon a régi sith bázison jártunk a nyomodban, a felderítők nagygyakorlatán, Gildor, Xeren, emlékeztek? - Persze, hogy emlékszünk! - mondta Xeren. - Nagyon féltettük Seydát, mégis engednünk kellett, hogy ő menjen valamivel előttünk abban a félhomályos barlangban, hogy semlegesítse a sith csapdákat, melyek számunkra érzékelhetetlenek voltak! No menjünk, mert sosem érünk oda a pályára! - Hohó! - hallatszott a hátuk mögül, a Palota bejárata felől. - Szóval már megint csavarogni megy ez a nagylány, és persze kivel menne, ha nem őrharcosokkal! Nem korai még a séta, kiscsillag? - Szia, Sheruk! - örvendezett Seyda. - Képzeld, Helsa minden őrharcosa eljött ide hozzám a Palotába! - újságolta lelkendezve. Kislányos viselkedése és hanghordozása a régi helsai napokat idézte, annyira örült a szabadságnak, és a szeretett arcok látványának. Most már egész lényéből sugárzott a boldogság, és jutott belőle mindenkinek, aki ekkor a közelében tartózkodott. A Haladhor megsimogatta és megcsókolta az arcát: - Persze, hogy tudom! Muszáj volt idehozni őket, mert tudtuk, hogy az ő kedvükért hajlandó leszel kimozdulni végre a szobádból, ahol már egészen elhervadtál! Hadd lássam a picurkáidat! - Gyere, Sheruk! - fogta kézen Lylthia, és odavonszolta kedvesét a babakocsihoz. - Látod, milyen kis falatkák? Nekünk is lehetne végre kisbabánk, mit szólsz hozzá? - Oh-ó! - súgta Arion, Sherukhoz hajolva. - Csak nem lesz ebből mégis házasság a végén? - Foglalkozz a saját házasságoddal! - vágott vissza Sheruk, oldalba bökve barátját. Aztán megnézte ugyan a babákat, és megállapította, hogy tényleg nagyon aranyosak, de igyekezett Lylthia lelkére beszélni, hogy ez azért nem jelenti azt feltétlenül, hogy most nekik is kell, hogy gyerekük legyen… A gyönyörű szőkeség az őrharcosok pukkadozása közben duzzogva hallgatta a Haladhor győzködését, de nem tágított. Végül hátat fordítva közölte párjával: - Seydának három is van, Larinnának is lesz, Astrilának is lesz! Ha nem engeded, hogy nekünk is legyen kicsikénk, akkor be fogok költözni a szülőszobába a babákhoz, te meg csinálj egyedül, amit akarsz! Sherukban felforrt a düh: - Költözz, ahova akarsz, nekem akkor is van kihez elmennem, hogy ne maradjak egyedül éjszaka! Lylthiának láthatóan rosszul esett a célzás, hisz nyílt titok volt, hogy Sheruknak rajta kívül még hét kedvese van talonban, még ha őt szereti is legjobban. Könnyekkel a szemében vágott vissza: - Én meg itthagylak, és keresek olyan őrharcost, aki feleségül vesz, és ő is akar gyereket! Sheruk nem feszítette tovább a húrt. Nem adta meg magát, de az őrharcosok viharos jókedve láttán egyelőre meghátrált. Képtelen lett volna elképzelni, hogy Lylthia nélkül kelljen kibírnia egy éjszakát, de hogy ennek egy gyerek, ezzel együtt a házasság legyen az ára, azt büszkesége nem engedte! Pillanatok alatt eltűnt a színről. A helsaiak nem voltak meglepve a vita lezárásán. Tudták, hogy Sheruk annyira odavan ezért a kedveséért, hogy mindenben enged neki, és mindent ráhagy, csak birtokolhassa ezt a mandalóriai mérce szerint is átlagon felüli szépséget, ezzel viszont sikerült annyira elkényeztetnie, hogy valósággal rabszolgája lett a dacos természetű, sértődékeny Lylthiának. Sheruk most is tudott volna engedni, ha nem a szabadságát érzi veszélyben forogni. A harci dolgokat komolyan vette, de a magánéletében közismerten könnyelmű és felelőtlen volt. Élvezte Lylthia szerelmét, de nem érezte kötelességének, hogy ezért meg kelljen válnia a szabadságától, hogy egy asszony és egy gyermek felelősségét vegye nyakába. Lylthia viszont egészen belebolondult a kis csöppségek látványába, és hogy babusgatni lehetett őket, hallotta elégedett szuszogásukat, megfoghatta apró ujjacskájukat. Irigyelte Seydát és irigyelte másik két barátnőjét, akik nemsokára ugyanilyen tüneményes kis vacakokat ringathatnak az ölükben. Larinna átadta neki a babakocsit, hogy megint ő tolja, és azalatt is nézegethesse a leendő kis uralkodókat. A közjáték után a társaság továbbment. A kis gyakorlópálya előtt álltak meg legközelebb. Seyda elnézte a futósávot, ahol annyiszor hagyta le testőreit a bemelegítő körök alatt, majd pillantása továbbsiklott a gondozott füvön, és megállapodott azon a helyen, ahol jedi létét megszüntették. Az emlékezés Calbornt juttatta eszébe, és valami belenyilallt a szívébe. - Menjünk tovább a nagypályára! - kérte. Tairon bólintott és új irányba fordította a guruló széket. A nagypályán ezen a reggelen feltűnően sok kék páncél villogott a napfényben az ezüstzöld és lila páncélok közé vegyülve. Seyda szíve hangosan kezdett dobogni láttukra. Olyan izgalomba jött, hogy mikor Tairon megállította a széket a pálya szélén, az úrnő megszólalni sem bírt. Helsa fiai mosolyogva indultak feléje, és ő csak némán sírt a vállukon. Sosem gondolta, hogy szeretett otthona egy darabkájának látványa ennyire megrendíti majd egyszer! Csak jöttek és jöttek, és úrnőjük könnyei mindent elmondtak nekik szólásra képtelen ajkai helyett. Aztán a pálya túlsó végéből megindult az utolsó kék páncél is, melyre sima szálú, hosszú fehér haj ereszkedett. Seyda nézte, és újoncképzése első napjai jutottak eszébe. Hedgewither térdre ereszkedett előtte, és két tenyerébe fogva úrnője arcát, a sötét szemekbe fúrta tekintetét: - Úgy kellett otthagynom Helsát, hogy nem búcsúzhattam el tőled - suttogta. - És azzal a tudattal éltem Ordon, hogy ha visszamegyek, feleségül vehetlek majd. Nem tudtad, mit érzek irántad. És most már késő! De azt kívánom, légy nagyon boldog, úrnőm! - homlokához érintette homlokát, majd felállt, és megnézte a kisbabákat. Seyda döbbenete leírhatatlan volt e szavak hallatán. Hedgewither szavait csak a legközelebb álló őrharcosok hallhatták, akiknek eddig is volt sejtésük Hedgewither érzelmeiről. Arion nem örült annak, hogy ennyit is mondott, de nem állította meg, mert úgy vélte, Trandon fia megérdemli, hogy legalább egyszer beszélhessen Seydával erről. Arion mély levegőt vett, és összeütötte két tenyerét: - No fiúk, mi lesz?! Seyda azért van itt, hogy benneteket csodáljon! Az eltelt hónapok alatt eléggé kijött a gyakorlatból. Gyerünk, mutassátok meg neki, hogyan edzenek mostanában Xarga fiai! Seyda közel két órát töltött el Helsa őrharcosai gyakorlatainak bámulásával, miközben egyre zavaróbban motoszkáltak benne Hedgewither szavai. A fiú szerelmes lett volna belé, és neki fogalma sem volt róla? Megpróbált rendet teremteni zűrzavaros gondolatai közt, de nem emlékezett arra, hogy baráti, harcostársi szereteten és ragaszkodáson, és persze a féltésen kívül többet is érzett volna iránta. De ezt minden helsai őrharcos iránt érezte. Az egyik kisbaba váratlanul felriadt, és hangosan kinyilvánította nemtetszését. Testvérei erre azonnal felébredtek, és csatlakoztak a koncerthez. Sírdogálásuk leginkább egy maalras kölykeinek nyávogására emlékeztetett. Arion mosolygott: - No csak, a jövő Mandalore-jainak dörgedelmes hangja megszólalt! No, anyuka, gyerünk vissza, hogy megetethesd őket! - Én? - csodálkozott Seyda, miközben az egyik babát elkérte, a másik kettőt pedig Lylthia és Astrila vette föl, hogy elringassa. - Én nem tudom megetetni őket! Azt sem tudom, mit esznek a babák! Már faggattam róla Salinát, de azt mondta, majd megtudom, ha itt lesz az ideje. De most sem tudom! Most valóban zavar tükröződött Arion és férfitársai arcán. Nem vállalkoztak rá, hogy ők világosítják föl úrnőjüket a babaetetés rejtelmeiről. Larinna csöndesen megjegyezte: - Azért kellett Salinának dajka után néznie, mert valami miatt Seydának nincs… teje. Nincs mivel etetnie őket. Ebből a mondatból a fiúk mindent megértettek, Seydára azonban még nagyobb homály borult, de mivel a baba megnyugtatása lefoglalta, kérdéseit félretette csöndesebb időszakra. A miákolás halkult, mikor anyjuk nyugtató hullámai elérték a picikék érzékelését, de nem aludtak el, csak nyitott szemmel bámészkodtak. Különösen a szertelen Lylthiát hatotta meg a tehetetlen kis csöppségek hangja és látványa. Astrila érettebb egyénisége ösztönösen megtalálta a kapcsolatot a karjában tartott aprósággal. Larinna megelégedett azzal, hogy a kocsit tolja, hisz ő volt a legközelebb a szüléshez, ő hamarosan majd saját babáját ringatja. De azért hol az egyiket, hol a másikat nézegette barátnői karjában. Hedgewither elgondolkodva nézett utánuk, majd visszafordult a gyakorlatozókhoz, és ő is beállt közéjük, hogy egy új fogást bemutasson. A délelőttös műszak végén, miután átadta a terepet Taradolnak, egy darabig üldögélt a pálya szélén, majd engedve a valahonnan előkerülő Serger noszogatásának, ő is megindult az őrharcosok szállása felé. A szállásra érve betért szobájába, megfürdött, majd elindult az étkezőbe. Többen szegődtek melléje, köztük Arion, Serger és Handon. Útközben Dandor csatlakozott hozzájuk, aki kézenfogva jött Leniával. Egy asztalhoz ültek le valamennyien. Serger Arionra pillantott, aki alig észrevehetően bólintott neki. - Hedge - kezdte Serger közömbös hangon, miközben fölszeletelte tányérján a zsírtalan húsdarabot. - Ma este elmegyünk mulatni páran, és úgy gondoltuk, téged is elviszünk. Megmutatjuk neked a várost, és azt a helyet, ahol nagyon jól ki lehet kapcsolódni, beszélgetni lehet, sőt még finom bort is kapunk. Jól érezzük magunkat, aztán hazamegyünk, bevágjuk a szundit, és reggel pihenten, jókedvűen ébredünk föl! Mit szólsz hozzá? - Én nem szoktam járni mulatni - hangzott a csöndes válasz. - Trandonon se. Helsán se, Ordon se. - Na, erről beszélek! Helsán mi se járhattunk akármikor, mert nem volt hova, csak mikor szabadságra mentünk, és mikor téged is ki akartunk vinni magunkkal, akkor jöttek érted Ordoról. A mai nap mindenképp kötelező! Akik Helsáról jöttek, már tegnap kirúgtak a hámból, te meg az orrodat se dugtad ki! Itt nem a szavanna közepén vagyunk, mint Helsán, és muszáj néha lazítani! Neked is! Látnád a Karendhor gárdistákat meg a telrevani őrharcosokat, hogy tudnak mulatni! Másnap meg olyan pihentek és olyan fegyelmezettek, hogy el se hiszed, tényleg őket láttad táncolni meg inni az este! Itt könnyebb lazítani, mint az elszigetelt harci bázisokon. Gyere velünk, Hedge! Ha nem érzed jól magad, legfeljebb fityiszt mutatsz nekünk, ha legközelebb magunkkal akarunk cipelni, rendben? Hedgewither végre bólintott. Estefelé az őrharcosi szállás megélénkült. A páncélok lekerültek, csupán a fekete lanilinöltözék jelezte, hogy nem civilek járják a város utcáit. Ahogy az esti fények kigyúltak, a táncos mulatók sorra megteltek. Az őrharcosok és gárdisták ilyenkor szabadulhattak ki a fegyelem alól, és igyekeztek jól ki is használni. Közbotrányok mégsem voltak, mert a főváros teljes területén számos őrjárat cirkált, akik a legkisebb kihágást is keményen büntették, saját őrharcos-és gárdistatársukkal szemben is. A szórakozóhelyeken mért szeszes italok alkoholtartalma olyan alacsony volt, hogy literszám kellett volna magukba dönteniük, mire egyáltalán éreztetni kezdte volna a hatását, de addigra már senki sem kívánta. Így csupán hangulatot keltett a részegség veszélye nélkül. Volt egy olyan ital is, a leyandale, melyet, mint neve is mutatta, az általánosan használt leyanból készítettek természetes élénkítőszerek hozzáadásával, melynek így frissítő hatása sokszorosára nőtt, mellékhatások nélkül. A legtöbben inkább ezt keresték, különösen azok, akik kedvesükkel akarták eltölteni megérdemelt pihenőjüket. Szolgálatban azonban óvakodtak ilyet inni, mert képtelenek lettek volna rezzenéstelenül állva eltölteni aztán akár tíz percet is, nemhogy nyolc órát, ami pedig az őrgárda elsőszámú követelménye volt. Izgő-mozgó őrharcosnak vagy gárdistának a Palotaőrségben nem volt helye, ezért vigyáztak a státuszukra.   A Serger által kinézett mulatóban kellemes félhomály uralkodott, ami jól oldotta a gátlásokat. Dandor már elvitte táncolni Leniát. A mandalóriai körtánc az egyik leglátványosabb, de az univerzum számára legismeretlenebb dolgok közé tartozott. A maximális életerejű mandalóriai nők, és az állandó edzések folyamán nagyszerű mozgáskultúrára szert tevő harcosok együttes tánca csodálatos élményt jelentett egy kívülálló számára. A félhangoktól különös hangulatot kapó, lüktető, ritmusos dallam kísérte a harcosok és kedveseik lábának egyszerre mozduló, néha egymást keresztező könnyed lépteit. A testhezálló lanilinöltözék feltűnően emelte ki a harcosok állandó harcművészettel fejlesztett tökéletes testfelépítését, és döbbenetes izomzatát. A sudár termetű, magas, karcsú nők kecses mozgása a bokáig érő elegáns ruhákban tökéletesen kiegészítette az erő mozdulatait. De volt lassú tánc is, ahol a párok egymáshoz simulva andaloghattak. Arion és Serger Hedgewitherre pillantott, aki lenyűgözve figyelte a táncosokat. A misztikus dallam és az ital jótékony hatására kissé beszédesebbé is vált. De még mindig tele volt gátlással. Társaik is elindultak már ismerkedni és táncpartnert keresni, de mivel a legtöbb telrevani őrharcosnak és Karendhor gárdistának állandó kedvese volt, ők rövidebb időt töltöttek el a mulatóban. Miután a tánc és az ital meghozta kedvüket, hangulatukat, és persze étvágyukat, gyorsan eltűntek kedvesükkel néhány boldog órácskára, mielőtt vissza kell térniük az őrharcosi szállásra. Serger megint Arionra pillantott, és megkezdte az akciót: - Mindjárt jövök! - mondta és kisietett a teremből. A mulató melletti megbeszélt helyen már ott várta a kedvese, és annak két barátnője, akiket még délután hívott meg. Udvariasan köszönt nekik, megcsókolta kedvesét, majd a három lányt bevezette a terembe és bemutatta őket Hedgewithernek és Arionnak. Hedgewither azt se tudta, hova legyen zavarában, mikor a finom illatfelhőben fürdő lányok megjelentek a színen. Serger italt hozatott nekik, majd rövidesen kézen fogta szőkehajú kedvesét és táncolni vitte. Arion és a lányok élénk beszélgetésbe merültek. A lányokat izgatták a Starvillerről jött őrharcosok, egyikük hamarosan el is ment táncolni Arionnal. Az asztalnál maradó barnahajú lány Hedgewithert próbálta szóra bírni. A fehér hajú fiú különös vonzerővel bírt számára, és mivel a trandoni fiút is legyűrte az ital, a lány kedves faggatózására kibökte, hogy sosem táncolt még, mert nem is volt kivel, és sosem járt még ilyen helyen. A lány érdeklődve hajolt közelebb hozzá: - Hát mennyi idős vagy, Hedge? - Huszonkettő - mondta Hedgewither egyre növekvő zavarral. - Semmi baj, Hedge, gyere, én megtanítalak táncolni! Nem nehéz. És most lassú tánc van - és kezét nyújtotta. Hedgewither még mindig zavarban volt, de érzékeit és ösztöneit az ital és az illatfelhő jócskán megmozgatta. Látta, hogy harcostársai hogyan ölelik át párjukat tánc közben, így igyekezett utánozni őket. A lassú táncnak nem volt meghatározott koreográfiája, inkább ringatták egymást a párok, miközben egymáshoz bújtak. Hedgewither hamarosan azt a fajta nyugtalanságot kezdte érezni, amit Seyda közelében szokott Helsán. Egészen felkavarta a lány közelléte és nem tudta, mit kellene tennie, hogy megszüntesse. - Én azt hiszem… most vissza… visszamegyek a Palotába - mondta esetlenül. A lány megérezte zavarát, és felpillantott rá: - Akkor én is hazamegyek. Jól éreztem magam veled. Hazakísérsz, Hedge? - Iiiigen, igen, persze! - mondta a fiú, engedve, hogy a lány kézen fogja és kivezesse a teremből. - Nem lakom messze innen - mondta a lány mintegy megnyugtatásként. Kézenfogva sétáltak és Hedgewither feszültsége egyre nőtt a lány illatától, és puha kezének érintésétől. A langyos este, az áruval megrakott kivilágított kirakatok látványa, az ápolt kertek virágainak és a parkok fáinak zöldillata új érzéseket ébresztett a fiúban. Most először járt nagyvárosban, melynek ismeretlen eredetű illatai, kanyargó utcái, látványos házformái, titkokat rejtő belső udvarai izgalomba hozták. Először látott szökőkutat is, melynek permete felfrissítette a levegőt. Csak ment némán a lány oldalán, aki tényleg nem vezette messzire. - Itt lakom - állt meg egy alacsony házacska előtt. - Van kedved bejönni? Hedgewither állt, és nem tudta, mit kellene mondania. A lány hirtelen lábujjhegyre ágaskodott, és megcsókolta a fiú ajkát. Hedgewithert úgy rohanta meg a vágy, hogy most már nem kellett magyarázni neki többet. Magához szorította a lányt és ügyetlenül, de annál nagyobb hévvel csókolta meg. Mikor végre lélegzetvételre elengedte, a lány kézenfogta: - Gyere, Hedge! - és bevezette a kis házacskába, végig a rövid kis folyosón két másik ajtó előtt, majd be egy hálószobába. Becsukta az ajtót, halvány fényt gyújtott, behúzta a függönyöket, és az egész testében reszkető fiú felé fordult: - Gyere, Hedge… - ismételte, most már súgva, és leült az ágyra, magával vonva az őrharcost is. Simogatása azonnal kiváltotta Hedgewitherből a válaszreakciót, és a lány gyengéd irányítása segítette, mit kell tennie. Végül már csak az iszonyatos feszültségtől akart megszabadulni. Két óra hosszat töltött el a lánnyal, míg teljesen megnyugodott, azalatt csak csókja, és teste beszélt helyette. Ajka néma maradt. Mikor visszafelé ballagott az őrharcosi szállásra, végigfutott rajta a gondolat, hogy Seyda ezt a csodálatos érzést már akkor átélte Calbornnal, mikor ő még Ordon Seydáról álmodozott. És azóta hányszor élhette már át nap mint nap, mikor Mandalore a karjába zárta… nem gyűlöletet érzett, csak csalódottságot. És teljes érzelmi zűrzavart. Volt egy álma, ami összetört, de nincs helyette új álom. Ennek a lánynak hálás volt, de semmit nem érzett iránta. Most jutott eszébe, hogy még a nevét se kérdezte meg. Vagy ha a lány meg is mondta, ő elfelejtette. Ha holnap megint találkozna vele, csak a teste nyugodna meg. Lelkében ürességet érezne, ahogy most is csak azt érez. Felnőttebben, de komorabban kanyarodott be a helsai őrharcosok szállására, és egyenesen szobájába ment. Lezuhanyozott és végigdőlt ágyán. Gyorsan elnyomta az álom.

2007.07.13. 09:31

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 34. részét! Köszönöm! :-D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Saborra auraméréseire alapozva összefüggést keres a csata meditációt végrehajtó jedi energiája, és Mandalore megváltozott személyisége között... Éjszakai "babalopás" Seyda kérésére. A kis jedi úrnő - 34. rész   - Larsent is meggyógyította - tette hozzá halkan Astrila. - Engem is. Mi szoktunk vele együtt meditálni. Különös érzés. Teljesen megnyugszol tőle, és akár gondolatban szól hozzád, akár halk szavakkal, látod, merre visz, látod a tájakat, a csillogó folyót, a kéklő hegyeket, érzed a virágok illatát, és arcodon a lágyan szitáló esőt. Ha azt mondja, ülj le és pihenj, leülsz és valóban pihenni fogsz! És bár csak néhány perc telt el, mikor visszahoz a valóságba, úgy érzed, órákat aludtál! Larinna szemében valami megcsillant: - Engem egyszer repülni vitt. Nem tudom, hogyan lehetséges, de fizikailag éreztem, ahogy a gyomrom megemelkedik, ahogyan fölemelkedem a rét virágai fölé, ahogyan közelebb lebegek a naphoz… messze magam alatt láttam a folyó csillámló vizét… Lylthia arca kipirult a lelkesedéstől: - Én is repültem már vele, és szedtem virágot és fürödtem a folyóban… azt hiszem, mindig ugyanarra a tájra visz minket… nem szokott róla beszélni, de azt hiszem, Helsa környéke lehet… - Szerintem is - tette hozzá Astrila. - Én ugyan sosem jártam Helsán, de az otthon érzetét keltette bennem, olyan otthonét, ahogyan Helsáról szokott nekünk Seyda elragadtatottan mesélni… - Valószínűnek tartom, hogy igazatok van - dörmögte a Hadiár. - Én is - szólalt meg a ritkaszavú Saborra. - Seyda nagyon szeretett kimenni terepre és amiről meséltek, az Helsára emlékeztet! - Tényleg nagyon szerette Helsát - jegyezte meg Larsen. - Minden este Sergerékkel bolyongott a bázison, és a séta mindig a bázis kapujában ért véget. Letelepedtek a fűbe, és bámulták az alkonyodó tájat. Teridon kapuőrsége már hiányolta őket, ha valami miatt nem tudtak odamenni. A fiúk sokszor kapták azon a kislányt, hogy potyognak a könnyei. Valamiért teljesen meghatódott ezeken a csöndes, csillagfényes éjszakákon… Mandalore tért vissza az asztalhoz. Üdvözölte Saborrát és visszaült a helyére. Megérezte a jövetelére beállt feszült csendet, kérdő pillantást vetett a társaság tagjaira, de mivel mindenki csak a fejét rázta, vállat vont és újabb hússzeletet rakott a tányérjára. Megint türelmetlennek látszott. Sheruk hirtelen megszólalt: - Van kifogásod az ellen, hogy Seydát elvigyük szórakozni, ha egy kicsit összeszedi magát? Calborn felütötte fejét: - Szórakozni? - Igen, szórakozni! - csapott le rá gyorsan Canderous. - Táncolni. Tudod, tánc! - és megriszálta roppant felsőtestét. - Úgy ám! - csatlakozott azonnal Larinna. - Seydának nem okozna gondot megtanulni táncolni. Hadd villogjunk az úrnőnkkel a városban! Én se tudok már sokáig mozogni, de addig is szeretném látni Seydát, hogyan táncol! Nagyon kíváncsi vagyok rá! - Én is! - tette hozzá az örökké vidám Lylthia, és kissé durcásan lebiggyesztve ajkát, hozzátette. - No, ne légy már ilyen morcos, Calborn! Csuda jó lenne látni Seydát a táncparketten… Larsen már óvatosabban közelített a témához: - Telrevan elfogadta, hogy az úrnője harcművészetekkel foglalkozik, megszokná azt is, hogy nőként látja viselkedni… Mandalore egyik arcról a másikra nézett: - Ki az értelmi szerzője ennek az egésznek? - Én - mondta merészen Carth. - Én hoztam szóba, hogy kíváncsi lennék a tánckultúrátokra. - És én is - tette hozzá váratlanul az admirálisnő. - Én elég ritkán, de szoktam járni táncolni otthon, nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan viselkednek itt a galaxis legrettegettebb harcosai, amikor a kedvesükkel andaloghatnak… Mandalore arcáról eltűnt a gyanakvás: - Ha az úrnőt érdekli, nincs ellenvetésem, de én nem érek rá vele menni. Ha elkészül a rendszer, Canderousnak, Carthnak és Sergernek… - körülnézett. - Hol van Serger? Salina gyorsan fölvilágosította: - Megkértem, hogy ellenőrizze már a fiaidat meg a testőreiket, amíg megebédelek. Mindjárt készen vagyok, akkor megyek. Visszaküldjem hozzád? Minden arcon felvillant a meglepetés Salina hazugsága hallatán, de azonnal el is tűnt. Mandalore azonban sokkal szórakozottabb volt, mint hogy felfigyeljen rá: - Ne, akkor hagyd! Majd holnap beszélünk róla. Úgyis vissza kell mennem a gazdasági vezetőmhöz. Eshoktól kaptam néhány tippet a könyvelés és rendszernyilvántartás megkönnyítéséhez. Egészében akarom látni végre a gazdasági dolgainkat! Elviszem Eshokot is. Canderous, tiéd a Palota minden gondja! Az alaprendszer fölállításához szükségem van Eshokra, az adatbevitelt már én is meg tudom tanítani a tanítványoknak. Szegény öreg nehezen barátkozik a gondolattal, hogy papír és íróeszköz nélkül kell dolgoznia, konzol segítségével. A testőrök itt maradnak. Hallottad, Lantisol? Ne küldd utánam se a délutános, se az éjszakai testőrséget, ha esetleg csak reggel jönnék vissza! Nem mozdulok ki a külső-Palotából! - Seydát nem nézed meg, mielőtt elmégy? - kérdezte óvatosan Salina. - Mit nézzek rajta? Azt mondtátok, alszik. Az egész Palota tele van olyanokkal, akik aggódnak érte és vigyáznak rá! Nekem a dolgaim után kell néznem, amit senki sem csinál meg helyettem! Eshok, indulhatunk végre?! - Igen, Mandalore. - Akkor menjünk! Távozásuk után döbbent csend borult az asztaltársaságra. Végül Lantisol határozatlanul megszólalt, Larsennek címezve mondandóját: - Szóval délelőtt is ott járt. Amikor nem engedte, hogy elkísérjük. Sosem láttam még így viselkedni. - Mert nem is nem vall rá. Van valami emögött - csóválta fejét Canderous. - Van annak az öregnek a tanítványai közt… esetleg csinosabb… szoknya? - Mihez képest - húzta föl vállát Sheruk. - Egyébként van. A saját unokája, aki születésétől fogva néma. Fiatal lány. Azt hiszem, a szüleivel történt valami, vagy csak otthagyták a kislányt a nagyszülőknél, és ő a rendellenessége miatt senkivel nem tudott kapcsolatot teremteni. A magányt választotta. Közben az öregasszony is meghalt, így az öreg meg az unokája egymásra van utalva. A lány sokat segít a nagyapjának a munkájában. - Igaz, most már én is emlékszem! - tette hozzá Salina. - Stelnek hívják a lányt. Csinos kis jószág, de fél mindenkitől. - De úgy tűnik, Mandalore-tól nem fél - jegyezte meg Sheruk. - Vajon mióta tarthat ez a kapcsolat? - Az mindegy, mióta! - mondta hevesen Larinna. - De mit fog érezni Seyda, ha tudomást szerez róla?! Mert ahogy látom, Calborn nemigen titkolózik. Még csak nem is hazudik, hisz tényleg rengeteget foglalkozott a gazdasági gondokkal Lynnar mellett is, tényleg vannak gondok, és Eshok bizonyára sokat tud segíteni, csak az a baj, hogy Calborn megunta Seydát, és szeretőre van szüksége… istenem, három édes kicsi baba, Mandalore törvényes fiai, ennek ellenére képes eldobni az asszonyát azért a másikért… éppen most… - könny csillant a szemében, felállt és kiment a tanácsteremből. Karendhor gárdistái azonnal követték. Canderous felállt: - Teljesen paff vagyok! Nem tudok mit mondani erre - megcsóválta fejét, és asszonya után sietett. Larsen is felállt: - Lantisol, mára felmentelek a szolgálat alól társaiddal együtt! Nincs kire vigyáznotok. Mondd meg Ceregilnek, hogy ők se lépjenek szolgálatba! Most Blessel a felelős az ütközetben részt vett katonák és harcosok ebédjének zavartalan lebonyolításáért. Szükség esetén kommunikátoron keresztül Canderoust, Sherukot vagy engem megtalálnak, mi pedig megtalálunk benneteket az őrharcosi szálláson. Gyere, Astrila, látom, neked is elment az étvágyad. Forn, Carth, ha maradtok, további mulatást. Salina már eltűnt, nem tudom, mennyit hallott az egészből, remélem, nem fogja az uralkodó hűtlenségével telekürtölni a Palotát! - Ez még nem bizonyíték Mandalore hűtlenségére! - próbálkozott Carth. Sheruk a vállára csapott, és ő is fölállt, kézen fogva és magával vonva szépséges Lylthiáját is: - Tudod, Carth, aki látta már, hogyan viselkedik az uralkodónk, amikor szerelmes, azt nem lehet félrevezetni! Seydával is így volt. Tényleg imádta. Még a kikötőben is rettegett, hogy Seyda túlélte-e a szülést. De mióta megtudta, hogy Nihilus mit művelt, Mandalore mintha megháborodott volna. Van valami összefüggés Nihilus támadásai és Calborn viselkedése között, de fogalmam sincs, mire tippeljek! - Én is ezt szeretném hinni - fűzte hozzá Larsen. - Mintha Calborn befolyás alatt állna. Egyelőre nem látom tisztán, mire is gondolok, inkább… csak megérzés… Miután ők is távoztak, Carth a csöndesen eszegető Saborrára nézett: - Te hogy vélekedsz minderről? A felderítő főparancsnok felpillantott: - Nincs beleszólási jogom. Az uralkodónknak joga van szeretőt tartani, egyéniségétől függően nyíltan vagy titokban, és még csak megindokolnia sem kell, miért. Indoknak egyébként most az is megteszi, hogy egy ideig nem közeledhet frissen szült asszonyához. Az más dolog, hogy mindannyian tudjuk, ennél ő sokkal többet érez Seyda iránt, és kibírná szerető nélkül, ahogy eddig is kibírta, tehát valami biztosan történt vele, ahogy Larsen gyanítja. Leszálláskor még minden rendben volt, csak Nihilus neve után romlott el minden. Különben pedig, visszatérve a Nihilus elleni csatára, gyanítom, hogy aki csata meditációt használt mellettetek, az nem a Kitaszított volt… - Honnan veszed? - Ez elég régi történet, Carth. Engem már Helsán is nagyon érdekelt, van-e valami egyedi, műszerekkel is kimutatható kisugárzása a jediknek, így sokszor teszteltem Seydát, természetesen az ő tudta nélkül, nehogy valami öntudatlan védekező mechanizmust hozzon létre és megakadályozza a kísérletet. Sikerült egy érdekes bemérőt kifejlesztenem. Eredetileg arra szántam, hogy időben észrevegyük, ha sith jedi van a közelünkben. Aztán összedugtuk Zukával a fejünket, és megpróbáltuk Seyda aurájának kisugárzását konzolon is látható elektromos jelekké átalakítani. Aztán a műszerrel vezérek, őrharcosok, harcosok és felderítők auráját fogtuk fel és összevetettük Seydáéval, szintén titokban. - És? Milyen eredményre jutottatok? - az admirálisnő érdeklődését nagyon fölkeltette a beszámoló. - Elég furcsa eredményre. Mindenkinek van egy természetes aurája, melyet nevezzünk most „A” energiának. Ez kisebb-nagyobb mértékben tér el, a vezéreké és őrharcosoké általánosságban nagyobb kiterjedésű, stabilabb, mint a harcosoké és felderítőké. Seyda természetes aurája, vagyis „A” energiája az őrharcosokéhoz hasonlóan nagy kiterjedésű, erős és stabil, tehát ez egyéniségfüggő is. De neki ezen kívül létezik egy másik energiája, nevezzük „B” energiának, melynek erőssége szeszélyesen ingadozik, a nagysága és formája is állandóan változik, úgy vettem észre, a hangulata és fizikai állapota is befolyásolja. Ez a „B” a jedi energia. Ezzel élesztette föl Davrelt a surran bázison. De Seydánál jelen van egy harmadik fajta energia is, amit nevezzünk „C” energiának! Ez a „C” energia függ össze a meditálása alatti gyógyítással, amikor például Tairont gyógyította meg Helsán, ezt használta akkor, amikor nem volt „B”, vagyis jedi mágiája, vagy később, mikor már nem volt jedi, mégis helyre tudta hozni Larsent. - Miért fogalmazol úgy, mintha ez egyedi dolog lenne? - Mert az. Egyedi dolog. Nem jellemző a jedikre! A sors úgy hozta, hogy azóta több jedin tesztelhettem ezt a műszert: a végeredmény: Revannak létezik ez a „C” energiája, és iszonyatosan erős. Seydáé ennél valamivel kisebb és gyengébb, bár fiatal korát és jóval kevesebb tapasztalatát alapul véve még így is meghökkentően erős. Vandarnak, Katarnak és a Kitaszítottnak nincs. A sötét jediknek szintén nincs, pedig elég sokkal futottam össze. A Ravager flotta elleni támadás idején jól elkülöníthetően éreztem egy hihetetlenül erős „C” energiát. Revanével csaknam azonos nagyságrendűt. Mivel a Kitaszítottnak nincs, Nihilusé lehetett. Aztán váratlanul megszűnt. Amikor elhagyta a csata színterét. Azért gondolom, hogy az övé lehetett, mert Canderousék még mindig hadakoztak azzal az álarcos, köpenyes valakivel, akit Nihilusnak hittek, tehát az a félrevezető tanítvány még életben volt a Ravager fedélzetén, de én már nem tudtam fogni a „C” energiát. És itt visszakanyarodok eredeti kérdésetekhez. A Solter mellett a műszerem kijelzője csaknem öngyilkos lett, akkorát ugrott, aztán teljesen bepörgött, és őrült tempóban ugrált ide-oda. Mert annyi „C” energia jelenlétét jelezte, mely a múltkori Nihilusénak akár a kétszerese is lehetett! Mivel azt a Seyda-féle kísérletekből már tudom, hogy nagyságrendileg a „C” energia ereje nem változik, azt feltételezem, hogy egy másik hasonló erejű jedi, vagy esetleg több kisebb nagyságrendű „C” energiás jedi is ott volt Nihilusszal a hajón! Gondoljatok bele! Ez nem tanítható, nem fejleszthető, hisz akkor a rendkívüli felkészültségű Kitaszított is rendelkezne vele! Viszont genetikailag talán örökölhető. Seyda és Revan testvérek, nekik létezik, az apjuknak, Nihilusnak létezik. És ha igaz a feltételezésem, hogy Nihilus mellett még valaki vagy valakik voltak a hajón, aki ilyen erősségű „C” energiával rendelkeznek, sith jedik kellett, hogy legyenek! Úgymond világos jedit Nihilus nyilván nem tűrt volna meg a hajóján. - Miből gondolod, hogy Nihilusszal volt együtt a hajón? - kérdezte az admirálisnő. - Mert amikor Nihilus hajója elmenekült, hozzáteszem, egyetlen hajóként, sorsára hagyva flottáját, a műszeremet megőrjítő nagyságrendű „C” energia jelenléte hirtelen, egyszerre szűnt meg. Ugyanabban a pillanatban, egyszerre kellett, hogy távozzanak. - És arra is van bizonyítékod, Saborra, hogy nem a Kitaszított csinálta a csata meditációt? - Nem, Carth, nincs. Honnan lenne? De van egy megfigyelésem, igaz, csak a Kitaszítottal kapcsolatos. Mint mondtam, neki nincs „C” energiája, azt viszont tudjuk, hogy a Ravageren ő segített minket csata meditációval. Érdekes módon a csata meditáció alatt a Kitaszított „B”, vagyis általános jedi energiája látványosan fölerősödött. Most viszont nem jelentősen fölerősödött „B”, hanem ugrásszerűen megnövő „C” energiát észleltem. Ezért azt gyanítom, a csata meditációt Nihilus hajójáról csinálta valaki. - Mellettünk?! - döbbent meg Carth. - A saját flottája ellen?! Ennek semmi értelme! - Ahogy mondod, Carth, így részleteiben az egész dolognak semmi értelme, de összességében valami értelme bizonyára van! A tessék-lássék harcoló sithek, a mindkét fronton elveszített csata, Nihilus mentális támadása Seyda ellen, és visszatérő uralkodónk magából teljesen kivetkőzött, megváltozott egyénisége. Makacsul ekörül forognak a gondolataim, de nem tudok mit kezdeni az információkkal. Még nem. Jó lenne beszélni a Kitaszítottal, de halvány fogalmam sincs, hol van jelen pillanatban. - Saborra, lehet, hogy hülye kérdés lesz, amit fölteszek, de foglalkoztat valami. - Carth izgatottan fészkelődött székén. - Méréseid alapján különbséget tudtál tenni jedik és sith jedik energiája között? - Erre határozott nemmel felelhetek. Seyda három évig volt a tanítványom, három éven keresztül nap mint nap találkoztam vele, volt alkalmam megfigyelni többfajta lelkiállapotban is mind „B” mind „C” energiájának változását. Semmi változás. Revannal ugyanerre az eredményre jutottam. A sith jedik, akikkel Starvilleren találkoztunk, és akik csupán „B” energiával rendelkeztek, semmiben sem tértek el Seyda, vagy később Revan „B” energiájának jellegétől. Vagyis a műszerem csak felkészültségük állapotát jelzi, elvi hovatartozásukat nem. Miért kérdezted? - Hogy változik-e energiájának jellege, ha egy jedi átbukik a sötét oldalra… - Megkaptad a válaszomat. Nem. - És erről a kísérletsorozatról, a tiédről, beszéltél valakinek? - kérdezte Dodonna. - Zukán és Eshokon kívül csak Sylasnek, aki egyébként szinte szóról szóra ezeket a kérdéseket tette föl nekem, mint te az előbb. De akkor ennyi eredmény és tapasztalat nem állt még a rendelkezésemre. Végülis bár sok mindenre rájöttünk, igazi bizonyíték, amire száz százalékosan támaszkodhatnánk, nincs a kezünkben. Eshokkal most dolgozunk azon, hogyan lehetne ezt az érzékelőműszert úgy fejleszteni, hogy még több jellemzőt tudjon feldolgozni az adott alanyról, tehát akit egyszer beazonosított, azt memorizálja, és ha legközelebb felismeri az elraktározott jellemző minták alapján, jelezze. Ha a műszer már különbséget tudna tenni Seyda, Revan és Nihilus „C” energiája közt is, az már bizonyítékként szolgálna!     Seyda kinyitotta szemét. Bár különösebb fájdalma nem volt, végtelenül gyengének érezte magát. Szája kicserepesedett, nehezére esett megmozdulni. Szomjas volt, de senki nem volt a sötét szobában, akitől inni kérhetett volna. Be lehetett pelenkázva, vagy valami hasonló, mert érezte a lazán a lába közé tett puha rongyot. Aztán úgy érezte, pisilnie is kellene. Az ablak nyitva volt, langyos esti szellő lengette meg a könnyű függönyöket, de az ágyig már nem ért el. Az ajtóra nézett, mely szokás szerint félig nyitva volt. A Palotára éjszakai csend borult, a babák is bizonyára aludtak. Most már annyira szomjas volt, hogy nyelve a szájpadlásához tapadt. Fejét oldalra billentette, de csak a vetetlen ágyat látta. Calborn még nem ért haza a Solterről, állapította meg az agya tényként, mindenféle érzelmi reakció nélkül. Davrel, Teregril, motyogta, de hang nem jött ki a torkán. Rövid idő múlva megpróbált lekecmeregni az ágyról, hogy vizet szerezzen magának akárhonnan. Felült valahogy, de megszédült, és visszazuhant a párnára. Mocorgása viszont azonnal becsalta az éjszakás testőrkapitányt. Seyda meglepetten pillantott a megvillanó kék páncélra: Canter, suttogta, továbbra is hang nélkül. A helsai kapitány odasietett hozzá: - Mire van szükséged, úrnőm? Éhes vagy? Szomjas vagy? Seyda elsőre nemet intett, a második kérdésre viszont többször is bólintott. A kapitány a fürdőből hozott neki hideg vizet. Seyda a második pohár után kezdte érezni, hogy visszajön a hangja: - Canter, ha te itt vagy, hol van Calborn? Együtt voltatok a Solteren... hiszen te az ő éjszakás testőrkapitánya vagy… A helsai kapitány mintha zavarba jött volna: - Igaz, úrnőm, tegnap reggel érkeztünk vissza. - És… és… Calborn? Ő hol van? - A gazdasági vezetővel dolgozik, a Külső-Palotában - találta fel magát Canter. Mandalore furcsa viselkedésével már mind tisztában voltak, de megegyeztek abban, hogy Seydának nem szabad erről tudnia, akár igaz a feltételezés, akár nem. Viszont hazudni sem akartak, ezért féligazságot közöltek vele, ahogy Larsen tanácsolta nekik. - De hát már éjszaka van! - csodálkozott Seyda. - Ez igaz, éjszaka van, sőt lassan hajnalodik. De nagyon sok a gond. Én pedig úgyis éjszakás lettem volna őmellette, de mivel neki nincs szüksége testőrségre, átjöttem hozzád, úrnőm. Seyda némán nézett a kapitány szemébe, majd bólintott: - Jó. Értem. Köszönöm a vizet, Canter. Kérlek, készíts ide még egy pohárral. Nagyon szomjas voltam, most nem tudok többet inni, de lehet, hogy később igen. - Azonnal, úrnőm! - a kapitány térült-fordult, és letette az asztalkára a pohár vizet, elég közel ahhoz, hogy Seyda elérje, ahhoz viszont elég távol, hogy véletlen mozdulattal leverhesse a földre. - Szükséged van még valamire? - Igen, szeretnék valahogy kimenni pisilni. Tudnál segíteni? Canter habozott: - Salina megtiltotta, hogy megengedjük neked a fölkelést, és a járkálást. Inkább fölkeltek egy szobalányt, hogy ellásson téged… - Nagyon szeretnék kimenni, Canter, kérlek… már olyan rég sétáltam. Kérlek… legalább csak odáig… - Rendben - a kapitány óvatosan fölsegítette a Calorát. Seyda szédült, de hősiesen kapaszkodott az ágy függönytartó csavarodó oszlopába, meg a kapitány karjába. Canter már az első pillanatban megbánta, hogy engedett a kérésének, érezve, mennyire gyenge az úrnő, egyedül a lábán is képtelen megállni. Három lépésenként megállt pihenni, lába minduntalan összecsuklott alatta, de újra és újra talpra állt, és tovább botorkált az őrharcosra támaszkodva, aki inkább vitte, mint vezette. Seyda ájulással és hányingerrel küszködött, de végül beértek a fürdőbe. Canter a WC kagylóig vezette, és elfordult, amíg Seyda végzett. Az öblítőtartály kiürítése és a kézmosás után megkezdődött a még keservesebb visszaút, mert Seyda egyre rosszabbul volt. Kérte, hogy az ablakig menjenek el, hadd érezze közelebbről a friss éjszakai szellőt, és hadd nézzen ki a Külső-Palotára: - Canter - mondta halkan. - Látszik innen az a ház, ahol most Calborn… dolgozik? A testőrkapitány szíve megsajdult a kérdés hallatán. Úrnője minden gondolata Mandalore-t keresi, az pedig… Kinézett az ablakon: - Nem, úrnőm, erről az oldalról nem lehet látni - mondta és örült, hogy nem kell hazudnia. Seyda Canter segítségével visszabotorkált az ágyhoz és lefeküdt. Amikor betakarózott, a takaró alatt valahogy visszaigazította a pelenkaszerű rongyot, ami felkelésekor leesett és az ágyban maradt. - Van most valami dolgod, Canter? - kérdezte csöndesen. - Igen, úrnőm, hogy felügyeljek rád - a testőrkapitány hangján a sötétben is érződött, hogy elmosolyodik. - Akkor lecsücsülnél ide mellém, és beszélgetnél velem egy kicsit? Nem vagyok álmos. - Ahogy kívánod, úrnőm! - a kapitány az ágy szélére ült. - Canter, mit csinálnak a babák? - Mielőtt átvettem Teregriltől a műszakot, idefelé jövet benéztem hozzájuk. Salina akkor fürösztötte őket. Picikék, és korábban jöttek, mint szabad lett volna nekik, de jól vannak. Salina azt mondta, nem olyan vészes, de az a két-és fél, három hét, amivel hamarabb előbújtak, kellett volna nekik, hogy a súlyuk nagyobb legyen. Sokat alszanak és igazán csöndes babák. Fehér a bőrük, és sötét a szemük. - Calborn is látta őket? - Igen, látta őket. Amikor megérkezett, még kint a kikötőben Larsen elmondta neki, hogy megszülettek a fiai, és egészségesek. Nagyon örült, és rögtön aggódva megkérdezte, te jól vagy-e. Én még nem láttam könnyezni az uralkodót, de mikor meglátta a piciket, könnyek csillogtak a szemében. Mindegyiket megcsókolta és megdajkálta, aztán idejött, hogy megnézzen téged, de te aludtál. Egészen mostanáig. Ő pedig hatalmas lendülettel látott neki a tennivalóinak. A gazdaság helyreállítása és a kereskedelem megindítása sok munkával jár, de ő most szinte szárnyakat kapott. A telrevani őrharcosok azt mondják, nem szokatlan tőle ez a munkatempó, ők régebben is ezt látták tőle. Megnyugodott, mert te és a babák is jól vagytok, a flottát is veszteség nélkül sikerült hazahozni a Solterről, így most belefeledkezett a munkába. Eshokot is magával cipelte. Canter gondosan kerülte Nihilus nevének kiejtését, viszont minden olyan valóságos tényt igyekezett Seydára zúdítani, melyek jótékonyan elrejtették azt a háttérben megbúvó dolgot, amelyben egyelőre ők maguk is bizonytalanok voltak, és nem akartak vele bánatot okozni úrnőjüknek. Igazából senkinek nem volt fogalma arról, hogy Nihilus legutóbbi támadása után hogyan reagálna Seyda a tényre, vetélytársa akadt, ahogy gyanították. Eshokot Calborn este hazaküldte, azzal, hogy ő még ott marad valameddig dolgozni. És most már lassan hajnalodott. Egyre kevésbé volt kétséges, hogy az uralkodó miért nem tért haza, de ezt a tényt egyelőre igyekeztek eltitkolni Seyda elől, amíg egyáltalán lehetséges volt anélkül, hogy hazugságba keverednének. Ezt a szigorú parancsot kapta a Palota minden őrharcosa és gárdistája, bármelyikükhöz fordulna is Seyda kérdéssel Calbornnal kapcsolatban. - Canter, megnézhetem a babákat? - Attól tartok, erre nemet kell mondanom, úrnőm. Te most gyenge vagy, hogy elkísérjünk odáig, őket pedig talán felébresztenénk, ha… - pillanatra elhallgatott, és hirtelen felállt. - Várj, Seyda, mindjárt megnézem, mit tehetek! Kisietett és meghagyta gárdistáinak, a legapróbb neszre is azonnal rohanjanak be, nehogy baja essen az úrnőnek, ő pedig elviharzott a szülőszoba felé. Beszélt a testőrséggel, majd két társával együtt csendben beosont, és óvatosan kilopták az alvókosárkákban szendergő babákat, nehogy felébresszék őket vagy Salinát. Vigyázva vitték a drága kincseket végig a folyosón, és diadallal tették le őket Seyda elé, miután világosságot csináltak a szobában. Canter segített felülni úrnőjének és megtámasztotta hátát a párnával, hogy láthassa a kicsiket. Seyda nézte az elébe rakott hosszúkás kis kosarakban alvó csöppségeket. Egyformának látszottak. Fehér volt a bőrük, és mintha már nem lettek volna olyan gyűröttek, mint tegnap. Egyikük álmában elfintorította orrocskáját, talán épp az, amelyik előző nap az apjának vágott öntudatlan grimaszocskát. Mindhármuk csuklóján laza kis szalagocska volt rögzítve, rájuk hímezve pedig egy-egy név: Lainor, Haldor és Nastor. Seyda nézegette őket, miközben testőrei csendben álltak körülöttük, figyelve harcos szellemű úrnőjük anyai reakcióját. Seyda bátortalanul belenyúlt az egyik kosárkába és megérintette Nastor kezecskéjét. Az aprócska ujjak azonnal az ujjára fonódtak, anélkül, hogy a baba fölébredt volna. Seyda szeme könnybe lábadt, könyörögve nézett Canterre, vegye ki a picurka testet, és adja oda neki. A testőrkapitány most már úgyis mindegy alapon teljesítette a kívánságát, és Seyda karjába tette Nastort. Seyda magához vonta a továbbra is alvó babát és hátradőlve az ágy támlájának, gyengéden ringatni kezdte, közben halkan suttogott neki. Nastor nyújtózkodott, eligazgatta csöpp száját, nagyot szuszogott, majd tovább aludt. Seyda kapcsolatot keresett Nastor, majd a másik két baba tudatával. Könnyen ment. Érzékelte, hogy Haldor gyengébb, mint testvérkéi, Lainor agyhullámaiban pedig apró rendellenességet talált. Tudatára hagyatkozva helyrehozta a hibát, majd nekifogott másik kisfia szervezetének megerősítéhez. Folyamatos hatású, huszonnégy órán át tartó erősítő energiát programozott Haldor szervezetébe, majd a másik két kicsiébe. Végül nyugtató hullámot küldött tudatukba, miközben még mindig lehunyt szemmel ringatta kisfiát. Aztán észrevették, hogy elaludt. Canter nagyon óvatosan kivette karjából a kicsit és visszatette az alvókosárkába, majd elhátrált az ágytól, újra sötétbe borította a szobát, és a három uralkodópalántát visszacsempészték Salina szobájába.

2007.07.13. 09:06

Sziasztok!  :)) Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 33. részét! Köszönöm!  :-)  Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mandalore hazaérkezik. Megint egy győzelmi lakoma. Mandalore váratlanul gyűlölettel fordul a Calora ellen... Vezérei és vezetői nem értik uralkodójuk személyiségváltozását, de késégbeesve védik úrnőjüket Mandalore-tól...   A kis jedi úrnő - 33. rész   Mikor Davrel reggel átvette a szolgálatot, Seyda még mindig aludt. Arra sem ébredt föl, hogy Salina rendbetette. Épp egy szobalányt rendelt mellé, mikor meghallott egy ismerős hangot: - Hagyd, Salina, én majd figyelek az úrnőre! A szülészasszony megfordult: - Lenia! Te itt? - Igen. Megszerettem az úrnőmet. Itt maradok mellette. A szobalányoknak lesz elég dolguk, mert megint tele lesz a Palota vendégekkel, bízd rám nyugodtan az úrnőt! Ismerem a szokásait, és tudok vele beszélgetni is. Ha valami gond van, majd szólok neked. - Jól van, kislányom. Akkor rád bízom. Az a lényeg, hogy egyáltalán nem kelhet föl! - és Salina elkezdte magyarázni Leniának, mit hogyan tegyen, hogyan szolgálja ki Seydát. Salina kifelé menet az ajtóban találkozott a Starviller kék őrharcosi páncéljába öltözött Dandorral, aki halkan üdvözölte, majd belépett a szobába. Első pillantása Seydára esett, de látva, hogy az alszik, visszahúzódott, és halk beszélgetésbe kezdett Davrellel meg a gárdistákkal.   Kora délelőtt megtelt a hatalmas űrkikötő. A Strider mögött sorban szálltak le a szállítóhajók és hadihajók. A Palotáig vezető út két oldalán Mandalore fogadására lila és ezüstzöld páncélba öltözött fegyelmezett őrgárda sorakozott fel. Larsen, Serger és Blessel várta az uralkodót és kíséretét a kikötő elején. Larsen és Serger elmosolyodott, mikor megpillantották Canderous, Sheruk és Mandalore mellett a fehér hajú, termetes, de sovány trandoni fiút, és mögötte Helsa teljes őrharcosgárdáját! Larsen meghajolt: - Köszöntünk az otthonodban, Mandalore, gratulálunk a sith flotta felett aratott fényes győzelemhez, és nagyszerű hírrel szolgálunk neked! Tegnap az asszonyod három egészséges kisfiúnak adott életet! Calborn arca megrándult, vad öröm futott át rajta, majd hirtelen elkomolyodott: - És… ő… ő is… ő is életben van…? - mondta szinte suttogva, látszott rajta, hogy fél a választól. - Igen, Mandalore. A Calora nagyon legyengült, most is alszik, de életben van! Calborn nagyot lélegzett, és mikor megfordult, az arca ragyogott: - Hallottad, Mandalória?! Hallottátok Telrevan, Ordo és Helsa fiai?! Új Mandalore-otok megszületett!   Calborn megállt a kis alvókosárkák mellett, óvatosan emelte ki sorra falatka fiait, mindegyiküket megcsókolta, majd visszatette aludni. Az egyikük nagyot ásított, és elfintorította csöpp orrocskáját, mintha unná a ceremóniát. Nem látszott, hogy különösebben megviselte volna őket a szülés. Salina szinte dagadt a büszkeségtől, látva Mandalore elragadtatott örömét, sőt még könnyet is látott csillanni a méltóságteljes nagyúr sötét szemében, amit az nem is szégyellt vezértársai és őrharcosai előtt. Canderous meghökkenve nézte a piciny jószágokat: - Még akkorkák sincsenek, mint egy átlagos újszülött! Mikor lehet ezekkel majd valamit kezdeni? Calborn ajka mosolyra húzódott, de Salina sértődötten vette védelmébe azonnal a Palota új lakóit: - Kicsik, kicsik, persze, hogy kicsik, mikor hárman szorongtak akkora helyen, ahol rendszerint csak egyedül laknak a babák! Egykettőre behozzák a lemaradásukat! No nézd már, most bújtak elő, te meg már gyakorlatoztatni akarod őket, mint tegnap Serger az anyjukat! Bár igaz, ha ő nem lett volna itt vele végig, szegény drága kis úrnőm nagy pusztítást vitt volna véghez köztünk! Még talán a babákat sem kímélte volna… Csend lett. Calborn megfordult: - Larsen? Mi történt itt tegnap? A fővezér állta Mandalore tekintetét: - A Palota is támadás alatt volt, ezt bizonyára már tudod a Hadiár beszámolójából, hisz innen mentek tovább hozzátok. De külső támadás volt, az ellen tudtunk védekezni. A szülési fájások azonban aktiváltak egy holoképet, feltehetően Nihilust, aki parancsokat adott az úrnőnek az elpusztításunkra! - és röviden elmondta, mi történt. Mikor befejezte, még nagyobb csend borult rájuk. Mandalore még egy pillantást vetett a fiaira, majd tovább indult. A Calora testőrsége feszes vigyázzban fogadta. - Köszöntünk otthonodban, uram! - hajtott fejet a testőrkapitány. - Köszönöm, Davrel - bólintott Mandalore, és belépett a Calora szobájába. Seyda mélyen aludt, a szekrénynél Lenia állt és úrnője frissen vasalt ruháit hajtogatta, rendezgette. Az uralkodó megjelenésére meghajolt, és ki akart menni, de Calborn intett neki, hogy maradjon, majd lassú léptekkel ment az ágyhoz. Kísérete tapintatosan hátra maradt. Mandalore a tenyerébe vette Seyda kezét, és míg eljátszogatott karcsú barna ujjaival, tűnődve nézte a szép arcocskát, mely még mindig egy kislány ártatlan arcocskája volt. Végül fölállt és kiment a folyosóra: - Canderous, Sheruk, menjetek, üdvözöljétek az asszonyotokat, de még ebéd előtt beszélni akarok veletek a tanácsteremben! Larsen, hol találom Sergert? A kikötőben még láttam! - Bizonyára a helsaiakkal van. - Igazad lehet. Köszönöm, hogy távollétemben megóvtad az otthonomat, az úrnőt és a fiaimat! Most, hogy itthon vagyok, átveszem tőled a felelősséget! - Köszönöm, Mandalore - Larsen fejet hajtott, és Canderousék után ment, akik bevárták. - Uram - hallott maga mögül egy csöndes hangot az uralkodó. Odafordult: - Hallgatlak, Dandor. - Uram, meghoztam a döntésemet! - Gondolom, a történtek után ki akarsz lépni a Calora szolgálatából. - Nem, uram. Mindent átgondoltam! Tudtuk, hogy az úrnőnk jedi, ezzel együtt vállaltuk őt. Ő sosem tétovázott, ha szükségünk volt a segítségére. Eddig minden rendben is volt. Most neki van szüksége a mi segítségünkre és hűségünkre! Lenia se tud megválni tőle. Mindketten mellette szeretnénk maradni, uram! - Örömmel hallom, Dandor! Annál is inkább, mert a történtek után az úrnő körül ezután csak helsai őrharcosok fognak szolgálatot teljesíteni! Akik közt tulajdonképpen felnőtt, akik hatással tudnak rá lenni, és akiket ezért eszébe sem jut megtámadni! Az éjszakádat Lenia miatt szabadon hagyom. Délelőtt vagy délután szeretnél dolgozni? - Ahogyan te jónak látod, uram! Mivel Lenia nem alkalmazott, csak szeretetből szolgálja az úrnőt, rád bízom a döntést, uram. Ahogy szükséged lesz rám! - Jó. Akkor ha beosztjuk a helsaiakat, meglátjuk a felállást. Addig szabad vagy! - Köszönöm, Mandalore. Az uralkodó Lantisol és testőrsége kíséretében továbbment. Benézett Mrs.Winter szobájába, ami már üres volt. Larsen már tegnap gondoskodott a halott elszállításáról, mely a halott-tárolóban két napig vár majd, mielőtt eltemetik. Calborn benézett Lura szobájába is. A szülészasszony agonizálását látva közelebb lépett: - Megtudtam, hogy anyámmal összefogva több gyilkosság is terheli a lelkedet, azt is tudom, hogy Lynnart te ölted meg, ezért bűnhődnöd kell, de mivel egészségesek a fiaim, gyors halált ajánlok neked! Starren kapitány, gondoskodj róla, hogy Lurát kivigyék a vadonba, és végezzenek vele, csak a holttestét vessék oda a ragadozóknak! - Akaratod szerint lesz, uram! - Jó. Akkor most menjünk és szállásoljuk el a helsai őrharcosokat! Lantisol, gyertek velem! Keressük meg Sergert! Calborn mégegyszer benézett Seydához. Arckifejezését látva Lantisol és Davrel valósággal megrémült. Mandalore soha nem nézett még így az asszonyára! Ez nem az az állandóan vággyal lobogó, szerelmes, türelmetlen férfi tekintete volt, melyet olyan jól ismertek Calborn szemében. Ez egy ítélkezésre kész uralkodó tekintete volt! Mint amikor Lura fölött mondta ki a halálos ítéletet! Calborn szó nélkül ment tovább. A Palota előtt téren a Helsáról érkezett őrharcosok Sergert vették körül. Mandalore közeledtére elcsöndesedtek. Az uralkodó hangja ingerülten pattogott: - Serger, Teridon, Hedgewither, Arion, Tagren, Handon, Tairon, gyertek most velem! Starren kapitány, vedd át Serger feladatát és intézkedj, hogy a helsaiakat megfelelően szállásolják el, teljesen különválasztva a telrevaniaktól és a Karendhoroktól! Van elég hely a Palotában, minden lehetőséget használj ki! - Értettem, Mandalore. - Rendben. Akiket szólítottam, azok most jöjjenek velem! Calborn sarkonfordult és megindult a tanácsterem felé, ahol Canderous, Sheruk és Larsen várt rá. - Üljetek le mindnyájan! - intett Calborn. - Hamarosan megkezdődik az ebéd, de amiről beszélni akarok, nem tűr halasztást! Larsentől tudom, mi történt tegnap Seydával. Larsen, Serger, röviden számoljatok be a többieknek róla, hogy tudják, miről van szó, aztán elmondom, hogyan döntöttem, de meghallgatom a ti véleményeteket is. A fővezér és a kiképzőparancsnok fölvázolta a tegnap eseményeit. Néma csend volt. A termet biztosító telrevani őrharcosok rezzenetlen arccal hallgattak, ők már mindenről tudtak. Calborn intett Larsennek és Sergernek, üljenek le és összefűzte ujjait az asztalon: - Seyda miatt hozattalak ide benneteket Helsáról, mert olyan mértékben ragaszkodik hozzátok, ami még most is elképeszt! Eddig nem volt vele baj, mindig szót fogadott a testőreinek, és remélem, veletek csak jobb lesz a helyzet. Azt hittem, már túl vagyunk a nehezén, de most, hogy kiderült, Nihilus még mindig ilyen erős befolyással van Seydára, nem kockáztathatok! Megpróbálkozom veletek, hátha ti még tudtok segíteni rajta! Ha nem megy, nem hagyhatom őt életben! Hatalmas felzúdulás támadt a teremben. - Ezt nem teheted! - ugrott föl Serger és Arion egyszerre. Mandalore még csak föl sem emelte a hangját: - Ha Seyda ekkora veszélyt jelent a birodalom számára, nem lesz más választásom! Úgy érzem, mindennel megpróbálkoztam, de ha ez a gyilkos hajlam ilyen erős benne, és bármikor kitörhet belőle, nem maradhat köztünk! Nem akarom kiküldeni a vadonba, mert azt kérte tőlem, ha egyszer úgy adódik, én oltsam ki majd az életét… és én megígértem neki… de még nem vagyok fölkészülve erre… - hangja pillanatra megbicsaklott, de folytatta. - Most már én is azt mondom, amit Tierron mondott annak idején: Nihilus és Revan gyilkos vére nem élhet közöttünk! A jedik valóban szeszélyesek. A lojalitásuk teljesen kiszámíthatatlan. Ahogyan nem lehetünk biztosak abban, holnap Revan vagy a Kitaszított nem fordul-e pusztán unalomból ellenünk, most már Seydában sem bízhatunk! Szembefordultam miatta az egész birodalommal, annyira szerettem és annyira akartam őt, de most csak azt a megoldást látom, hogy halálra kell ítélnem őt! - Ne tedd, Mandalore, ne tedd! - Serger szinte könyörgött. - Pusztán a hangom és a jelenlétem elég volt hozzá, hogy szembeszálljon Nihilusszal és sem Salinát, sem engem nem bántott! Meg tudtam fékezni őt! Adj neki esélyt, kérlek, uram, ne bántsd az asszonyodat! - Nem akarom őt bántani, Serger - mondta csöndesen Calborn. - De ez most már túlnő azon a határon, amit megengedhetek neki. Leniának szerencséje volt, hogy a közelben voltatok, de Seydának nem ez volt az első támadása. Emlékezz Larsenre Helsán. - Ez igaz! - mondta szokatlanul hevesen Larsen. - De végül engem sem bántott! Közel vagyunk a szívéhez, uram, ha mi vagyunk mellette, képes szembeszálni Nihilusszal! - Ne felejtsd el, Larsen, hogy téged nem Nihilus miatt támadott meg, csupán nem engedted ki a bázisról, mikor Revan hívta őt! Eszerint bármelyik erősebb akaratú jedi ellenünk fordíthatja őt. Akár saját gyermekeit is elpusztíthatja, ha ilyen parancsot kap! Vandar azt mondta, csak azt a blokkolást találta meg Seyda tudatalattijában, ami a női fejlődését gátolta, ellenünk irányuló, ránk veszélyt jelentő beültetést nem talált. Pedig eszerint mégis volt. És van is. Utólag már mindegy, hogy Vandar hazudott, vagy csak nem a jobb képességű jedik közé tartozott, de most már nem elég, ha Nihilusszal végzünk, hisz akárki aktiválhatja ezt a beültetést, aki fejlettebb meditációs képességgel rendelkezik! A döntésem tehát végleges, csupán haladékot adok Seydának, hátha valahogy meg sikerül őt szabadítani ettől a beültetéstől, melynek logikájáról, működéséről, egyáltalán mibenlétéről és hollétéről még csak fogalmunk sincs! Kicsit meglep, hogy sokkal jobban ragaszkodtok hozzá, mint számítottam rá, ennek ellenére sem látok egyéb megoldást, mint hogy halálra ítéljem őt! A végrehajtást felfüggesztem, és meglátom, hogyan viselkedik a továbbiakban, de a legközelebbi támadó mozdulat láttán tudnotok kell, hogy Seyda aláírta a halálos ítéletét! Most menjetek pihenni! Holnapig mindnyájan szabadok vagytok. Annyit már most tudok, hogy három testőrkapitány, Tairon, Handon és Tagren lesz a kisbabák felügyeletével megbízva, kezük alatt kizárólag helsai őrharcosok lesznek. A műszakbeosztást rátok hagyom. A Calora három testőrkapitánya, Davrel, Teregril és Dandor szintén marad, de ők is helsaiakat kapnak maguk mellé. Mandalore testőrkapitányai változatlanul Lantisol, Ceregil és Canter, ők is csak helsaiakkal lesznek együtt. Teridon, te itt is a járőrök parancsnoka leszel, ahogy Helsán is az voltál! Azt akarom, hogy Seyda bármerre megy is, helsai őrharcosok jelenlétét érezze, hátha ez visszatartó erő a számára és ébren tartja a tudatát. Hedgewither, neked ugyan eredetileg a babákra kellett volna vigyáznod, de a megváltozott körülmények miatt változtatok a felálláson. Testhezállóbb munkát kapsz. Te veszed át Sergertől a kiképzőparancsnok feladatkörét! Taradol és Dentix örülni fog neked. Arion, te veszed át Serger másik eddigi tevékenységi körét: te leszel a biztonsági parancsnok! Te fogsz felelni a Palota teljes biztonságáért, azzal a kiegészítéssel, hogy Blessel főkapitány fölé helyezlek, így nemcsak a telrevani és helsai őrharcosoknak parancsolsz, hanem a Karendhor gárdistáknak is, tehát Telrevan minden fővárosi és Palota-beli védelmi belső harci egységének! Serger, téged azért mozdítottalak el eddigi munkakörödből, mert mától te vagy Telrevan alvezére. Első feladatod, hogy Carthtal együttműködve megtudd, hol vannak azok a lányok, akiket apám eladott a köztársaságnak, aztán Carth és Canderous kapcsolatai segítségével felkutasd, és visszahozd őket a rád bízott telrevani és Karendhor egységek támogatásával! A részletekről hamarosan beszélni fogunk! Egyelőre ennyi! Miután elhallgatott, az újonnan kiemelt helsai őrharcosok egyenként eléje térdeltek, életüket, tudásukat és hűségüket ajánlva föl uralkodójuknak, majd csendben visszaültek helyükre. Calborn Canderousra, Larsenre és Sherukra nézett: - Nagyon csöndben vagytok. Ti sem értetek egyet a döntésemmel? - Ahogy mondod. Nem! - Canderous megcsóválta fejét. - Az a kislány annyi őrharcosodat boldoggá tehette volna, ha őket választja, de ő téged választott, és három egészséges fiút adott neked! És te most köszönetképp végezni akarsz vele. És csodálkozol, hogy őrharcosaid nem tapsolnak hozzá. Hát képzeld, mi sem! Mit vártál? Megmondom úgy, ahogy van, még ha meg is sértődsz érte, hogy sokkal értelmesebbnek hittelek! Mindnyájan sejtettük, hogy az a beültetés létezik, de te akkor csak ezt a vadító kislányt láttad, akiről Helsa minden harcosa és őrharcosa minden éjjel álmodott, kérdezd csak meg őket! Látod, hogy meg lehet őt fékezni, és ő is harcol a sötétség ellen, miért minősíted őt annyira veszélyesnek, hogy halállal lakoljon olyanért, amiről tényleg nem tehet! Hallottad, Serger megengedte neki, hogy őt is megölje, csak a fiad életben maradjon, de Seyda képtelen volt bántani őt! Senki nem volt erre fölkészülve! Seyda a legkevésbé. A váratlan fájdalom nyilvánvalóan kikapcsolta a tudatát, nem tudta, hogy bánt valakit egyáltalán. Ha Larsen, Serger és Lenia, akiket ténylegesen fenyegetett, meg tudtak neki bocsátani, te miért nem tudsz? Nem hiszem, hogy téged valaha is bántott volna. Mondtam már neked, mindig csodálkoztam, hogy egyáltalán hajlandó vagy reggelenként fölkelni Seyda mellől, látszott rajtad, mennyire odavagy érte! Ha öt percig nem láttad őt, már rohantál megnézni, megvan-e még a te Seydád. Most miért nem látom a szemedben azt az őrült, türelmetlen szerelmet? Mi történt vele? És mi történt veled? Ki okozta azt a fájdalmat Seydának, ha nem te? És most te ítélkezel fölötte. Melyiktek akarta ezt a házasságot? Seyda? Egyáltalán elmesélted neki, miről szól a házasság? Hogy mit vársz tőle? Ő már attól is boldog volt, hogy egyszerű kis harcos, aki harcolhat, és őrharcosok veszik körül, akikért rajongott. Gyerek volt még! Nem volt szüksége házasságra! Harcolt, gyógyított és tanult, ebből állt az élete és ő elégedett volt ezzel az élettel! Mindig mások életéért könyörgött, ha te túl szigorú voltál. Most mások könyörögnek az ő életéért, és nem is akárkik, de te meg sem hallgatod őket! - Igaza van Canderousnak! - szólalt meg Sheruk. - Ilyen nőt, mint Seyda, csak egyszer sodor az utadba az élet… vagy soha! Te nagyon szerencsés voltál, hogy rátaláltál erre az érintetlen, tehetséges, szépséges, ritka kincsre. És most… vétlenül… a halálba küldenéd őt?! - Mandalore - mondta halkan Larsen. - Volt egy álmod a birodalom újjászervezéséről, amit mandalóriai nő mellett sosem valósíthattál volna meg, mert az csak azt a társadalmat, azokat a körülményeket ismerte, melyek közt felnőtt. Seyda kitágította a látóhatárt, összekötött minket a köztársasággal, sőt még a jedikkel is. Az ő segítségével tanuljuk most átértékelni az életet és a világot. Ő mindennél erősebb szövetségesed azokban a változtatásokban, melyeket meg akarsz valósítani! Megteremtette az otthonodat, gyermekeket adott neked, rövidke emberi életét és fiatalságát a szolgálatodba, a szolgálatunkba állította, és te most ettől az így is rövidke életétől is megfosztanád? Mi történt veled, Mandalore? Mert úgy tűnik, téged befolyásoltak, nem az asszonyodat, aki aggódva várt téged haza, és kétségbe volt esve, mert nem tudta fölvenni veletek a kapcsolatot, feltehetően álcázásotok blokkja miatt! Tőle tudtuk meg, hogy leszálltatok a Solterre, ezért tudtuk a segítségetekre küldött egyesített flotta útját korrigálni, hogy ne segélykérésetek helyére menjenek, ahova én eredetileg küldtem őket. És te ezért az aggódó szerelemért halállal bünteted asszonyodat, aki miközben gyermekeid világrahozásának kínjait viselte, kegyetlen harcot folytatott a Galaxis legrettegettebb sith nagyurával, a mi érdekünkben?! Kérlek, Mandalore, gondolkozz el szavainkon! Kell, hogy legyen bennük igazság, ha csupán csak te érzed a fenyegetettséget, rajtad kívül mindenki bizalmat szavazott Seydának! Mandalore felállt, egy intéssel elbocsátotta jelenlévő vezéreit, és újonnan kiemelt parancsnokait. Ingerülten járkált föl-alá, többször is nekiindult, hogy ő is elhagyja a tanácstermet, de az ajtóban mindig visszafordult. Végül Eshokhoz lépett, aki az eltelt idő alatt végig az irányító konzolon dolgozott, az űrben cirkáló Saborrával egyeztetve a lassacskán helyreálló védelmi rendszer állapotát, bejelölve az újra működő műszerek koordinátáit. - Eshok - állt meg végre mögötte az uralkodó. - Mondd meg Saborrának, küldjön szét gyorsjárású gépeket, tudassák minden klánnal, hogy Mandalore fiai egészségesen megszülettek! Sylasnek azt is üzenem, hogy a lánya jól van, és… és végig… nagyszerűen viselkedett! Eshok arca felderült: - Azonnal szétküldöm a hírt, uram! - Jól van. És Saborrát is hívd be a Spellárról! Hónapok óta odakint van. Legalább ezt a napot hadd töltse itt velünk a Palotában! - Igen, uram. Calborn az órára pillantott. Még másfél óra lehetett az ebéd megkezdéséig: - Lantisol - mondta testőrkapitányának. - Most egy kicsit egyedül akarok lenni. Kimegyek a külső-Palotába. Délre itt leszek. Ezalatt a másfél óra alatt ne keressetek. Semmilyen problémával. Értetted? - Uram… - kezdte zavartan a testőrkapitány, nem tudva, hogyan reagáljon uralkodója szokatlan viselkedésére. - Legalább annyit engedj meg… - Azt mondtam, egyedül akarok lenni! - ismételte Calborn. - Nem mondom el többször. Városi ruhában és álcázva megyek ki, ha a városba is kimennék! Délben itt vagyok. Szükség esetén van elég vezér és parancsnok a Palotában, aki intézkedni tud! - ezzel nagy léptekkel kiment a tanácsteremből. Lantisol döbbenten nézett utána. Fogalma sem volt róla, mit kellene most tennie. Ha Calborn valóban álcázza magát, többezer, álcázóval fölszerelt őrharcos és gárdista energiakisugárzása között képtelenség lesz megtalálni, másfelől a birodalom ura nem tűnhet el csak úgy, saját testőrsége szeme elől! Lantisol kétségbeesett pillantást vetett a tanácstermet őrző telrevani őrharcosokra: - Szokott ilyet csinálni? - fordult hozzájuk. Az őrgárda vezetője nemet intett: - Nem. Számunkra is szokatlan a viselkedése. Semmit nem tehetsz, Lantisol! Ha észreveszi, hogy követik, tényleg álcázni fogja magát. Várjatok itt rá! Ha nem érkezne vissza, ráérsz kerestetni! Mi hallottuk a parancsát és szükség esetén igazoljuk is. De azt tanácsolom, közöld mindezt Larsennel és Canderousszal!   Calborn a Külső-Palota egyik házába ment be nyíltan, felismerhetően. Öreg gazdasági vezetője házába, ahova máskor is el szokott látogatni, hogy ne fárassza fölöslegesen a már nehezen mozgó öregembert, aki most is számításai fölé görnyedt. Az uralkodót meglátva igyekezett föllállni. Calborn intett, hogy maradjon ülve, és leült vele szemben: - Azt hiszem, komolyan megterheltem Telrevan gazdaságát. Muszáj lesz összedugnunk a fejünket, hogyan segítsünk magunkon. Ellenőrizni akarom az állattenyésztést és a mezőgazdaságot, de érdekel, hogy áll a ruha-és páncélkészítő iparunk is. Úgy gondoltam, összefogunk Starvillerrel, Sylasnek jó ötletei vannak a gazdaságban és Carth szerint Parandin szenátornak annyit már sikerült kiharcolnia, hogy egy semleges területen próbakereskedelmi központot létesítsenek. Néhány hónapon belül ez működőképes lesz. Téged és Sylast foglak odavinni magammal, kíváncsi vagyok, mekkora fantáziát láttok majd benne. Hogy haladnak a tanítványaid? Lesznek olyan okosak, mint te? - Uram, én sem vagyok okosabb, mint mások, talán csak az összefüggéseket látom át jobban, de ezt koromból fakadóan tapasztalataimnak köszönhetem. - Ne szerénykedj, Tedin, kevesen büszkélhedhetnek a te tudásoddal! Könnyíteni akarok a dolgotokon. Eshokkal olyan programot íratunk, ami neked is átláthatóbb, mint ez a rendszer, amiben most dolgozol. Tanítványaid is jobban fognak örülni neki. - Ahogy kívánod, uram. Calborn felállt: - Az unokádhoz jöttem - mondta halkabban. - Itthon van? Az öregember szeme meglepetten villant az uralkodóra, de készséggel válaszolt: - Igen, uram. Hova is mehetne? A belső szobában van. Örülni fog neked! - és újra számításaiba mélyedt. Mandalore nagy, türelmetlen léptekkel ment keresztül szobák során, minden ajtót becsukva maga mögött, míg a falakkal körülzárt virágoskertre néző belső szobába ért. A virágokat locsoló karcsú, szőke, fiatal nő felpillantott, és mikor meglátta az uralkodót, szó nélkül szaladt eléje. Mandalore a karjába zárta és hosszan megcsókolta: - Stel, szívem, most mindennél jobban szükségem van rád!   Délben Mandalore is ott ült a vendégek között, és láthatóan jóval nyugodtabb volt, mint távozása előtt. Asztalánál Canderous, Larinna, Sheruk, Lylthia, Larsen, Astrila, Salina, Carth és Dodonna ült. És kissé megkésve Serger is megjelent, akinek most már a vezérek közt volt a helye. Lantisol Mandalore mögött állt, mint mindig, ha ő volt szolgálatban mellette. Aggodalmát már megosztotta Sergerékkel, de azok sem tudták mire vélni uruk furcsa viselkedését. Calborn már jóval dél előtt visszatért a Palotába, de csak fiait nézte meg. Mivel Teregril látta a folyosón az uralkodót, elébe sietett és tájékoztatta, hogy Seyda még mindig alszik. Calborn bólintott, hogy tudomásul vette, és visszatért a tanácsterembe. Ebéd alatt némán evett, hallgatta a körülötte lévők beszélgetését, de nem vett részt benne, hiába próbálták bevonni. Amikor végre megszólalt, Carth-hoz intézte szavait: - Azt mondtad, a kereskedelem hamarosan megindulhat. Számunkra több mint sürgető a dolog. Tudsz biztatni valamivel? - Igen, Mandalore, Parandin szerint a kereskedőszövetség vezetői hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni veletek. Két időpontot jelöltek meg, de csak a későbbi tűnik elfogadhatónak, mert a próbaközpont addigra lesz olyan állapotban, hogy téged megfelelően fogadhasson, Mandalore. - Nem érdekelnek a külsőségek! - legyintett ingerülten az uralkodó. - Nem bámészkodni megyek oda, Telrevant akarom talpra állítani! Üzend meg a szenátorodnak, hogy akár holnap odamegyek, csak induljon már be a keresekedelem! Ha tényleg komolyan gondolták, ne húzzák az időt! - Átadom neki az üzenetedet, Mandalore. - Rendben. És itt az idő, hogy a koltónak is utánanézzünk, amit összekötünk a kábítószerkereskedelem leleplezésével. Canderousszal és Sergerrel együtt el kell mennetek Manaanra! Magatokkal viszitek Labelicket, aki az összekötőt név szerint és személyesen ismeri. Canderous hivatalos személyként tárgyal a koltóról a nevemben, nem leplezve mandalóriai voltát, vagyis mivel engem képvisel, nyugodtan lehet páncélban kísérőivel együtt. Ez elvonja majd a figyelmet Sergerről, aki civil mandalóriai kereskedőként érkezik meg veled együtt Ahto-ba, mint akit a feketekereskedelem érdekel. Kelepcébe csaljátok az összekötőt, elhitetitek vele, hogy lányokat akartok megint eladni, hozzon össze benneteket a kapcsolatával. Egyúttal közlitek vele, hogy kábítószer is érdekel benneteket, ahogy régebben volt. - Miből gondolod, hogy hinne nekünk, Mandalore? - Ha Labelick ismeri őt, őt is ismerni fogja Labelicket. Az ilyen gazemberek messziről megérzik a hasonszőrű bűzét. Ha tovább tudtok jutni, és megtaláljátok a lányokat, azonnal fölveszitek a kapcsolatot a közeletekben lévő telrevani egységekkel, akik fölöttetek fognak cirkálni. Nyilvánvaló, hogy nem tudhatom, milyen körülmények közül kell kihoznotok a lányokat, még azt sem tudhatjuk, mennyit találtok meg közülük. Az új alvezérem, Serger páncélzat nélkül is halálos fegyver, ha harcra kerülne a sor, mert csak sokoldalúan képzett, sokfajta technikában járatos, fizikailag erős harcos tud boldogulni, ezért küldöm őt, aki ez mellett karddal és lőfegyverrel is kiválóan bánik. Hedgewither is mehetne a meghökkentően idegen technikájával, de ő nem annyira önálló, mint Serger, igaz, nem is kapott még ilyen jellegű feladatot, és feltűnő külsejével azonnal felhívná magára a figyelmet. Serger megjelenése, viselkedése és beszédstílusa mindenképp mandalóriai voltára utal. Ha ezt egy kis hanyag nemtörődömséggel is megtoldja, majd Sheruk leckéket ad neki, feketekereskedelmi szándéka hihető lesz. Egyelőre ennyi az elképzelésem. Ha megbocsátotok, egy kis megbeszélnivalóm van Eshokkal! - fölállt, és átült a computerzseni asztalához, aki elgondolkodva forgatta a falatot a szájában, és ügyet sem vetve asztaltársasága beszélgetésére, valamin nagyon törte a fejét. Ekkor érkezett Saborra, szokott könnyű, ruganyos lépteivel. Látva, hogy Mandalore mély beszélgetésbe merült Eshokkal, nem zavarta őket, így elfogadta Larsenék meghívását, és leült a vezérek asztalához. Üdvözölt mindenkit, majd csendben nekilátott a Canderous által azonnal odahozatott ebédnek. - Milyen a hangulat odakint? - kérdezte tőle az admirálisnő. - Jó! - mondta tömören a felderítő főparancsnok. - Ettől függetlenül most is őrharcosok biztosítják a katonák és harcosok asztalai körül a rendet. Jól viselkednek a fiaid, ne aggódj értük, Forn! Sheruk gyengéden oldalba bökte: - Saborra, láttad nyomát a Kitaszítottnak? - Nem. Nem találkoztunk vele. - Hol a francba császkál megint? - fakadt ki Sheruk. - Nem szeretem, mikor ilyen eltűnősdit játszik velünk! Úgy jár-kel a védelmi rendszerünkön keresztül, mintha csak a saját hálószobájában lenne! Carth, ti tudtok valami közelebbit is róla? Azonkívül persze, amit Malachoron tett. - Nem - mondta őszintén a flottaparancsnok. - Aki azt állítja, hogy tisztában van a jedik észjárával, az hazudik, és bárkinek megmondhatod, hogy ezt tőlem hallottad! Elég sok jedivel volt már közös akcióm! - Akkor hogy tudtok egyáltalán megbízni bennük? - vonta föl szemöldökét csodálkozva a gyönyörű Lylthia. Carth a szépségre mosolygott: - A tudásukra szükségünk van. Csak jó passzban kell, hogy legyenek, és jó kapcsolatban kell lenni velük, akkor nincs baj. Jobb engedni a szeszélyeiknek, és ha nem próbálod őket szabályokkal megkötni, vagyis meghagyod a szabadságukat, egész jól ki lehet velük jönni. - Ez igaz - vetette közbe Canderous. - Revan is ilyen volt. Soha nem tett semmit másnak a kedvéért. Ha úgy döntött, hogy hajlandó valamilyen ügyért harcolni, saját harcának tekintette, és ő döntötte el, milyen módszereket vet be. Ezzel a makacssággal egy jedi elég jól ki tudja idegelni a társait, akik tudni akarják, miért szállnak harcba, és milyen eséllyel. Egy jedi nem ragaszkodik semmihez és senkihez. Nincs családja és otthona sincs, ezért oly mindegy neki, hol ütközik meg ellenfelével. Nincs védelmezni való területe, nincs barátja, nincs kedvese, nincs gyereke, nincs kit féltenie, ezért nem lehet sarokba szorítani semmivel. Ezért lehet könnyen átállítani egy jedit a másik oldalra, sokan csak kíváncsiságból tették meg. Revan és a Kitaszított azonban ez mellett még kiemelkedő tudással is rendelkezik, ettől veszélyesek igazán. Revant a Csillagkohó pusztulása után láthatóan semmi nem érdekelte, semmi új célt nem tűzött ki maga elé. Elejtett szavaiból azt vettem ki, a Külső Peremen túli világ izgatja, már ha ezt izgalomnak lehet nála nevezni. A Kitaszítottnak meg ahogy észrevettem, Nihilus a mániája. Azzal akarja összemérni az erejét. Mintha személyes ellentét lenne közöttük, de mivel ő is olyan faarcú, mint Revan, nem tudom, igazam van-e. Larsen érdeklődve hajolt előre: - Azt mondtátok, a Kitaszított csata meditációt használt mellettetek, ezzel megkönnyítette a dolgotokat. - Ez igaz - vont vállat Sheruk. - Nem lett volna most szükségünk rá, mert sokszoros túlerőben voltunk, de lehet, hogy elunta már a sithek jelenlétét, azért gyorsította meg a folyamatot. Én inkább azt furcsálltam, hogy a sitheknek most sem fűlt a foga igazán a harchoz. Csak úgy tessék-lássék lövöldöztek ránk, mintha el se akartak volna minket találni. A múltkori flottájuk a vége felé legalább a saját életéért harcolt. De ezek… nem tudom, de nagyon furcsa dolgok történnek mostanában Nihilus körül. Táncot lejt körülöttünk, csak az a baj, hogy minden körrel közelebb kerül hozzánk! - Tánc! - kapott a szón hirtelen Carth. - Nem szoktatok mulatni? Ha ismeritek a tánc fogalmát, bizonyára táncolni is tudtok. - Igen, tudunk. - mosolygott Sheruk. - Külön ilyen helyek állnak rendelkezésre, ahol táncolni lehet. A Palotában épp nincs ilyen, de kint a fővárosban több is van belőle, ahol a fiatalok szórakozni, és ismerkedni is szoktak. Mi is eljárogatunk néha Lylthiával, de már Canderoust is rajtakaptam egyszer-kétszer Larinnával. Az őrharcosaink is ott kapcsolódnak ki, igaz, Serger? Ugye, Lantisol? Viszont érdekes mód, Calbornt sosem láttam szórakozni. Igaz ugyan, hogy Seydának minden szórakozása az volt már Helsán is, hogy az őrharcosok edzéseit bámulta tátott szájjal, ő biztos, hogy nem ismeri a tánc fogalmát, hacsak nem a jedi kardtáncot, így őt nem kellett táncolni vinni itt sem. A szórakoztatásáról sem kellett gondoskodni. Kivonult a kis gyakorlópályára, és helsai testőreivel együtt edzett, hogy formában maradjon, később meg a kicsik miatt már az ágyból se mászhatott ki. Szegénykémre pedig ráférne a szórakozás. Mióta köztünk van, csak kötelességei voltak és vannak! - Ami azt a jedi kardtáncot illeti - szólalt meg váratlanul Serger -, az igenis létezik. Nem tudom, más jedik hogyan adják elő, de amit mi láttunk Seydától, elképesztően látványos volt. Emlékszel, Saborra arra az összevont felderítőtalálkozóra, amikor Seyda még csak első éve volt Helsán? - Emlékszem - bólintott Saborra. - Az indulást megelőző napon Seyda kapott egy régi fénykardot Xargától ajándékba Tairon meggyógyításáért - kezdte Serger. - Rávettük, mutassa meg, hogyan szoktak edzeni a jedik a fénykarddal. Akkor mutatott be egy olyan bonyolult mozdulatsort az a hajlékony, kecses kislány azzal a bíbor fényben izzó karddal az alkonyban fürdő ég háttere előtt, hogy borzongtunk a gyönyörűségtől! Tizenhatan ültük körül és úgy csodálkoztunk rá, mint aki még életében nem látott kardgyakorlatot. Hát ilyet nem is tanítanak a mandalóriai harci bázisokon! Seyda könnyedén megtanulna táncolni azzal a csodás mozgáskultúrával, amivel rendelkezik. És nem is ártana elvinni őt, ha összeszedte magát. Salina gyanakodva nézte Sergert: - Fiam, vigyázz, nagyon vigyázz! Egészen úgy beszélsz az úrnődről, mint egy rajongó, szerelmes férfi! Az, hogy a kislány odavan érted, meg a többi őrharcosért, és hogy ott voltál mellette a szülés alatt, nem jogosít föl arra, hogy megpróbálj közelebb kerülni hozzá! Vigyázz, hogy Mandalore meg ne hallja, hogyan beszélsz az asszonyáról! Serger letette az evőeszközöket és fölállt: - Már megint kevered, Salina! Ha be tudtad volna fogni a szádat, és hagytad volna, hogy Larsen számoljon be a Palotában történtekről, Mandalore sosem tudja meg, hogy Nihilus mit csinált itt, és nem úgy bánna most Seydával, mint egy idegennel, egy ellenséggel! Mert ezt ugye nem vetted észre? - sarkon fordult és elment. - Sergernek igaza van - mondta Larsen csöndesen. - Néha tényleg nem ártana meggondolnod, megszólalj-e, különösen, ha nem kérdeztek. Azt hiszem, van elég feladatod a babákkal, nem a te dolgod, hogy Calborn és Seyda kapcsolatába belekotyogj. Amit meg Sergerről mondtál, reméljük, nem jut Mandalore fülébe. Máskor tartózkodj a meggondolatlan megjegyzésektől! Nem sokat tudsz azokról a dolgokról, amik Helsán történtek, és amelyek ilyen szoros szálakkal fűzik össze Seydát az őrharcosokkal. De ebből nem kellene messzemenő következtetéseket levonnod. Te nem láttad a szétroncsolt mellkasú Tairont vértócsában feküdni. Haldoklott és én tehetetlenül térdeltem mellette Sergerrel és Hedgewitherrel együtt, láttuk, mennyire szenved, és nem segíthettünk rajta. De Seyda kezének érintése, és valami furcsa, mély meditációja, amibe Tairont levitte, hogy ne érezzen fájdalmat, valamivel több, mint egy óra leforgása alatt összeforrasztotta azt az iszonyatosan roncsolt mély sebet! Nem jedi energiát használt, mint jóval később Davrel felélesztésekor, mert akkor épp nem volt neki. Csak szeretet, aggodalom és féltés volt benne a gyógyító szándék mellett. És az a különleges jedintúli tudás, amivel annyiszor elképesztett minket. Ne azon próbáld lemérni az úrnőd értelmi szintjét, képes lesz-e bepelenkázni az újszülötteit. Ő nem asszonyi sorsra született, ez egészen biztos!

2007.07.12. 13:09

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 32. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mrs.Winter halála. A szülés megindul, és Seyda váratlanul megtámadja Leniát, Lurát, majd a helsai biztonsági parancsnokot, Sergert... Serger rájön, mi történt úrnőjével, és végig mellette marad a szülés alatt...   A kis jedi úrnő - 32. rész   Blessel fáradhatatlanul cirkált, ellenőrizve és utasításokkal látva el Karendhor gárdistáit, míg Serger az őrharcosokat osztotta be a megfelelő helyekre. Tíz perc múlva kijárási tilalom lépett életbe. A Palota és a város minden lakóját eltüntették az utcákról. A hatalmas légvédelmi ágyúk tornyai folyamatosan pásztázták az eget, a mozgatható kis elhárító lövegek körülvették a Palotát. Az utcák megteltek cirkáló járőrökkel, a feszültség nőttön nőtt. A várost a Palotával összekötő egyetlen átjáró kaput lezárták, senki semmilyen ürüggyel nem tartózkodhatott az utcákon. A város kapuit is sokszoros őrség védte. A falak tetején beépített kis elhárítólövegeket automatikus érzékelésre, és azonnali tüzelésre állították. Carth Larsennel egyeztetve az itt maradó köztársasági flotta pozícióját, utasításokat adott a kapitányoknak, sith támadás esetén azonnal lépjenek harcba a védő pozícióba helyezkedő telrevani flotta mellett. Seyda elviselhetetlennek érezte a feszültséget. Az aggodalom nőtt benne. Bár igyekeztek megőrizni a csönd és a nyugalom látszatát, hallotta a halkan kiadott vezényszavakat és tisztán kivette Serger fojtott hangját. Ha a Palota biztonsági parancsnoka is itt van, nem a gyakorlópályán, akkor sokkal nagyobb a baj, mint sejtette! Érezte a megsokszorozott őrség jelenlétét, tehát valamiért az eddiginél is jobban féltik őt. Hirtelen fölfogott egy gyönge, fáradt üzenetet és a szíve is belesajdult: - Mrs. Winter! - és nehézkesen próbált lekecmeregni az ágyról. A szőke Teregril jelent meg azonnal a nyitott ajtóban, meghallva úrnője mocorgását: - Mi baj, Seyda? - szaladt az ágyhoz, megakadályozva, hogy a Calora fölkeljen. - Teregril, Mrs.Winter haldoklik, muszáj odamennem hozzá! - csillantak könnyek Seyda szemében. - El akar búcsúzni tőlem… de hátha még tudok segíteni rajta… hív… engedj oda, kérlek! - Nem engedhetlek, kicsi Seydám, nem kelhetsz föl! De őt idehozzuk hozzád, jó? - Jó. Úgy is jó. Csak beszélhessek vele! - Mindjárt idehozzuk. De akkor most szépen visszafekszel az ágyba és betakarózol, így ni! Teregril kiment a folyosóra és intézkedett, hogy Mrs.Wintert hozzák Seyda szobájába. - Nem biztos, hogy szerencsés dolog - jegyezte meg halkan Serger. - Még mindig jobb, mint ha ő menne oda az anyjához - mondta Teregril. - Így legalább ágyban marad. Egy gárdista hozta a karjában Mrs.Wintert óvatosan. Teregril helyet csinált neki Seyda mellett: - Ide tedd le! Itt az anyukád, úrnőm - és a testőrkapitány, intve a gárdistának, visszavonult. Az idős asszony szeme csukva volt, szája összezárva. Seyda megcsókolta a homlokát, majd meditációba merült, hogy fölvehesse a kapcsolatot a távozni készülő megfáradt lélekkel. Percek múltán halk zokogás hallatszott a hálószobából. Teregril és Serger halk léptekkel ment oda az ágyhoz. Mrs.Winter mosolygott, de halott volt. Teregril egyelőre visszavitette a szobájába. - Nem akart… maradni… - suttogta Seyda. Serger megsimogatta úrnője haját: - Nagyon fáradt volt, el kell, hogy engedd! Ő nem érezte otthonának ezt a birodalmat, csak miattad maradt velünk. Seyda arca hirtelen megváltozott: - Azt… azt hiszem… ki kellene mennem… A két helsai egymásra nézett: - Nincs mese, ki kell engednünk! - összegezte Teregril. - Seyda! Kedves kis úrnőm! - lépett be a szobába egy csinos kis teremtés, mögötte egy kék páncélú őrharcos. - Lenia, Dandor! - tört át bágyadt mosoly Seyda könnyein. - Hát itt maradtatok a Palotában? Lenia az ágyhoz szaladt, és kezébe vette Seyda kezét: - Hát persze, hogy itt maradtunk! Nem lehet tőled csak úgy elszakadni, úrnőm. Tudok valamiben segíteni? - Igen. Teregril megengedte, hogy kimenjek… - Lenia arcához hajolva suttogta. - Azt hiszem, bepisiltem... szégyellem, mert sosem történt velem ilyen… nem is éreztem, hogy kell pisilni… - Ó, ez ne okozzon gondot, úrnőm! - simított végig az arcán Lenia, és az őrharcosokhoz fordult. - Fiúk, kimennétek most? - Persze, rendben, Lenia! - mondta Teregril. - De az ajtó résnyire nyitva marad! Ha bármi gond van, azonnal tudni akarok róla! - és kimentek. Lenia óvatosan kitámogatta Seydát a fürdőbe, lehúzta róla a hálóinget, megengedte a zuhanyt, és fürdőhabbal lemosta úrnőjét. - Szép nagy pocikád van! - mosolygott, mikor gyengéden megtörölgette a törölközővel. Tiszta hálóingbe bújtatta Seydát, majd visszavezette a szobába: - Ülj le erre a székre egy kicsit! Mindjárt áthúzom az ágyneműt. Gyors, megszokott mozdulatokkal dolgozott. Seyda amennyire lehetett, hátratámaszkodott a széken, hogy domborodó hasát ne nyomja össze. Lenia a szennyest a gyűjtőbe dobta, majd az ágyhoz támogatta úrnőjét, lefektette és betakargatta: - Kérsz valamit enni vagy inni, úrnőm? - Nem, köszönöm. Semmit nem kívánok. - Akkor pihenni hagylak - Lenia megcsókolta úrnője homlokát, majd kiment. A folyosóra érve pillantása a Calora testőrkapitányát kereste, aki Dandorral, Sergerrel és az imént érkezett Davrellel beszélgetett: - Teregril - suttogta Lenia. - Nagy baj van! Az úrnőnek elment a magzatvize! Lynnar és a nővérem szülésénél is ott voltam. Akármi váltotta is ki, de hamarosan megkezdődnek a fájások! Jó lenne előkeríteni Salinát! Teregril a sápadtnál is sápadtabbá vált: - Salina kiment a városba valamiket vásárolni! Larsentől kapott engedélyt. És most kint van valahol… az átjáró kaput azóta lezárták… kijárási tilalom van. Ki tudja, Salina hol ragadt le… de hát még legalább három hét lenne hátra… miért épp most? Szegénykém, most hogy segítsünk rajta? Serger egy pillantást vetett a nyitott ajtóra: - Mrs.Winter halála nagyon megrendítette - mondta csöndesen. - Biztosra veszem, hogy az váltotta ki! Lenia, jó lenne, ha Seyda mellett tudnál lenni! - Én így is terveztem. Ezért jöttem ide hozzá. Csak figyelmeztetni akartalak benneteket. Lenia visszament a szobába. A kiképzőparancsnok gyorsan rendelkezett: - Davrel, rohanj el Larsenhez, mondd el neki, mi történt, valahogy próbálja megkerestetni Salinát, ha fel is kell érte dúlnia a várost! Hirtelen Seyda ijedt, fájdalmas sikolya hasított a Palota csöndjébe, majd mély, torz hang érthetetlen mormogása. A gárdistákban és őrharcosokban meghűlt a vér. Serger, Dandor és Teregril egyszerre robbant be a szobába. Seyda az ágyon vergődött nyöszörögve, láthatóan komoly fájdalmai voltak, Lenia pedig az ágy mellett hevert az oldalán, és gyenge hangon suttogta úrnője felé: - Ne, úrnőm, ne tedd… megölsz… Dandor felhördült, és fölkapta asszonyát a földről: - Mi van veled, Lenia?! Mi van veled?! Lenia minden erejét megfeszítve suttogott: - Az első fájásnál megjelent egy holokép… egy csuklyás alak… valamit beszélt… és Seyda… szívni kezdte az életemet… de… nem is tud róla… - és elvesztette eszméletét. Serger az ágyhoz ugrott: - Nihilus! Eszerint mégis beleültettek egy kódot valamikor! És a fájdalom most aktiválta! Másnak az életerejéből próbálja gyógyítani magát! Dandor, vidd ki Leniát, minél messzebb innen! Teregril, hozasd ide Lurát! Egy gárdista ekkor megszólalt: - Azt nem lehet, Serger, Mandalore azt mondta, aki ki meri engedni Lurát a szobájából, az vele megy a száműzetésbe vagy a halálba! Serger már leült az ágy szélére úrnője mellé, pillantása most a gárdistára siklott: - Akkor majd te levezeted a Calora szülését, jó? Teregril, én, mint a Palota belső védelméért felelős parancsnok, a Calora és gyermekei életének érdekében felülbírálom Mandalore parancsát, és vállalom a felelősséget érte! Számolj be erről Larsennek, intézkedj Luráról, de azon túl senkit ne engedj belépni ebbe a szobába! - De te is veszélyben vagy… - Tedd, amit mondtam! - kiáltott rá Serger, majd kiszíjazta páncélját, letette egy székre, majd megfogta úrnője kezét. - Ha Seyda megölne engem, Larsen intézkedjen tovább! Menj! Seyda görcsei egyelőre megszűntek, levegő után kapkodott, homloka verítékben úszott, láthatóan erőt próbált gyűjteni. - Figyelj rám, kicsi úrnőm! - mondta a kiképzőparancsnok szelíden, a székre dobta páncélkesztűjét, és megsimogatta úrnője homlokát. - Megismersz? Seyda karikás szemmel nézett rá: - Serger… - suttogta. - Úgy bizony. Én vagyok. Mondok neked két nagyszerű hírt, kíváncsi vagy rá? Seyda bólintott, de teste kezdett megfeszülni a következő fájás előjeleként. Serger odanyújtotta neki a kezét: - Kapaszkodj bele jó erősen! Hadd látom, milyen kondícióban vagy! A fájdalom elborította Seydát, kétségbeesetten kapaszkodott az izmos kézbe, ajkai közül fájdalmas nyöszörgés tört elő, és öntudatlanul próbálta feltölteni magát a közelében lévő életerőből. - Seyda… Serger vagyok… nem emlékszel rám? Miért akarsz megölni, édes kicsi úrnőm? Seydát azonnal magához térítette a szívének kedves hang, és a fájás végéig már nem bántotta az őrharcost. Serger úgy érezte, mintha alaposan fejbe kólintották volna, és fáradtnak érezte magát, pedig a vitalitásával sosem volt baj. Seyda mindegyre az arcát nézte, miközben nehezen lélegzett, és igyekezett tudatosítani magában, hogy Serger van mellette, és Sergert nem szabad bántania! Az őrharcos tovább beszélt hozzá: - No, ezen is túl vagyunk, nagyon ügyes voltál, kicsikém! Van ám benned erő, pedig hónapok óta itt nyomod az ágyat! Szóval két jó hírt ígértem neked. Az egyik, hogy nemsokára meglesznek a babáid, és megszabadulsz a fájdalomtól is, meg ettől a roppant nagy tehertől is. A másik, hogy amint összeszedted magadat, elkezdjük az edzéseket és megint olyan fürge és mozgékony leszel, mint azelőtt! A nagypályán fogsz edzeni a válogatott Karendhor gárdisták, a telrevani őrharcosok és Helsa őrharcosai között! A mi kis úrnőnk, a mi klánunk büszkesége, akire az egész birodalom büszke… de persze mi, helsaiak vagyunk rád a legbüszkébbek! Teregril lépett be, maga előtt tuszkolva Lurát. A szülésznő felháborodva tiltakozott. Serger intett Teregrilnek, hogy menjen ki. A szülésznő kifakadt: - Csak nem gondoltátok, hogy kényszeríthettek valamire is?! Serger még csak rá se nézett: - Nem kényszerítünk semmire! A saját érdeked, hogy átsegítsd a fájdalmakon úrnődet, mert a te életed elszívásával fogja pótolni saját gyengülését. Aki ebben a szobában van, annak az az érdeke, hogy ne okozzon fájdalmat Seydának, ha életben akar maradni. Kimenni nem lehet, mert Teregrilék jól őrzik az ajtót. Az meg az ő érdekük. Úgyhogy először vizsgáld meg az úrnődet, és ha úgy látod, hogy nincs sok idő hátra, akkor átvisszük Seydát a szülőszobába. - Miről hablatyolsz itt? Majd épp egy starvilleri senki fog engem kioktatni róla, hogy mit csináljak! Maradtál volna Helsán te is, meg a társaid is, meg ez a... Serger fölemelte fejét, és úgy nézett rá, hogy a szülésznő nem merte befejezni a mondatot. A következő fájás hevesebb volt, de mert Serger állandóan beszélt Seydához, az végig tudatában volt annak, hogy nem szabad megtámadnia az őrharcost. Lura életébe azonban belecsípett. A szülésznő lába megroggyant az energiaveszteségtől. Seyda lihegve pihent meg. Lura alig bírta összeszedni magát. Serger szeme rávillant: - Most már érted, miről hablatyoltam? A szülésznő nem felelt. Fölhajtotta a takarót, és miután fölhúzta a kis asztalkára készített becsomagolt kesztyűk egyikét, nagyon óvatosan nekifogott a vizsgálatnak. - Te starvilleri. Ha van szülőszoba, ahogy mondtad, oda kell vinni. A magzatvize elfolyt, a méhszája négyujjnyira nyitva van, nincs mire várni! Itt az ideje, vagy nincs, a szülés spontán indult meg, már nem lehet visszatartani! - Rendben - mondta Serger, fölállt és Seyda fölé hajolt. - Figyelj rám, szívem! A saját lábacskádon már nem tudsz menni, mert sose érünk oda, így muszáj, hogy vigyelek. Lehet, hogy kicsit kényelmetlen lesz, de próbálj úgy fordulni a karomban, hogy minél kevesebb fájdalmat érezz. Sietni fogok! És még valami. A folyosó tele van őrharcosokkal és gárdistákkal. Odavannak érted, nem szabad bántanod őket, akkor se, ha épp akkor érkezik a fájdalom, érted? Seyda megint csak bólintott. Serger mindkét oldalról alágyűrte a takarót, úgy emelte föl, és kivitte a folyosóra. Lura utánuk szédelgett. Odakint azonnal körülvették őket. Kezek nyúltak úrnőjük kezéért, ismerős, aggódó arcok villantak be a látóterébe, és bár hallotta a sötét suttogást mélyen bent, hogy ezek ellenségei, minden erejével igyekezett tudatánál maradni. Különösen a helsai őrharcosok látványa, és jelenlétének érzete volt rá jó hatással. - Segítsetek… - suttogta fáradtan… - …nem akarok bántani senkit, megígértem Arionnak… de nagyon erős Nihilus parancsa… amikor fáj… segítsetek… - Segítünk, kicsi úrnőm, persze, hogy segítünk… - Teregril ott ment mellettük, és fogta Seyda kezét, míg el nem érték a szülőszobát. Serger letette az ágyra a Calorát, és érezve újra megfeszülő testét, folytatta a megkezdett egyoldalú párbeszédet. Az egyre erősödő, egyre tovább tartó és egyre rövidebb időközönként jelentkező fájások félönkívületbe sodorták Seydát, mert közben harcot is kellett vívnia a fájdalommal együtt erősödő belső paranccsal, pusztítsa el a körülötte lévőket! Ő azonban végig hallotta Serger hangját, aki pillanatra sem vesztette el vele a kapcsolatot, és még jobban fölerősödött körülötte az őrharcosok erőt adó kisugárzása, aggodalma, szeretete és biztatása. Egyikük sem tudta, hogy fejük fölött, az űrben csata dúl, mely azonban tövényszerűen nem tarthatott soká. A váratlanul visszaérkező Hadiár és Haladhor egységei lecsaptak a sith flottára, mely így beszorult a köztársasági és telrevani flotta halálos gyűrűjébe. Egyetlen sith hajó sem menekült meg. Vadászaikat a szabadon engedett gyorsjárású, nagy tűzerejű Baziliszkuszok és Carth fürgén manőverező vadászgépei kíméletlenül verték szét, a nagy köztársasági cirkálók, nehézfegyverzetű mandalóriai Serennel fregattok és Lendselin cirkálók pedig folyamatos tűz alá vették a sith rombolókat. Az egyesített flotta egyetlen vadászgépet sem veszített, viszont a százas nagyságrendű sith flotta minden hajóját szétmorzsolta a szövetséges túlerő! Larsen fölvette a kapcsolatot a Hadiárral és a Haladhorral, gyorsan tájékoztatta őket Mandalore szorongatott helyzetéről, egyúttal visszarendelte a köztársasági flottát. Canderous azonnal indult Solterre, Mandalore megsegítésére, de Baziliszkuszai nagy részét itt hagyta a Központ védelmére. Larsennel, Carth-tal és Sherukkal egyetértésben ugyan ő sem tartotta valószínűnek, hogy még egy sith haderő lehetne a közelben, de mivel a kódrendszer továbbra is hibás volt, ezt sem lehetett kizárni. Az előző támadás is csak azért nem érte teljesen váratlanul a Központot, mert Saborra felderítői időben jelezték Larsennek a nagy sebességgel érkező sith flotta belépését Telrevan légterébe. Saborra továbbra is az űrben maradt álcázott vezérhajóján, a Spelláron, ellenőrizve, feldolgozva és rendszerezve a felderítő Spellingektől beérkező információkat. Ezalatt Seyda egyre gyengült, egyre fáradt a kimerítő szülés, és a pusztításra ösztökélő parancs elleni harcban, de nem nyúlt Sergerhez, aki a régi helsai napokról mesélt neki. Lura élete viszont jelentősen lecsökkent, mikor egy erős tolófájás Seydát a megtámadására késztette. A szülésznő lehanyatlott. Serger érzékelte, anélkül, hogy odapillantott volna: - Talpra! - szólt rá. - Talpra és segíts az úrnőnek! - de parancsoló hanghordozása azonnal megváltozott, ahogy Seydához beszélt tovább. - Úgy, úgy, ez nagyon erős volt, úgy hiszem, nemsokára kint lesz a baba, szedd össze magad még egy kicsit, Seydám! A következő tolófájásnál Seyda ismét megtámadta Lurát, és az nem is kelt föl többé. Haldokolva hevert, ahol összeesett. Serger már ott tartott, hogy ő maga áll a helyére, mikor Salina rohant be: - Jaj, kicsi hajasbabám, itt vagyok már! - Siess, Salina! - mondta Serger. - És beszélj hozzá, hogy hallja a hangodat, akkor nem fog bántani! Fölösleges figyelmeztetés volt. Ha az öreg szülészasszony egyszer szóhoz jutott, egyhamar nem lehetett elhallgattatni. Gyorsan bemosakodott, kesztyűt húzott és odasietett hozzájuk. Serger a rövid erőgyűjtés alatt, míg Seyda tudata megint kitisztult, elmondta, hogy Salina itt van, és őt sem szabad bántani, mert csak ő tud segíteni, hogy a babák megszülessenek, és akkor vége lesz minden fájdalomnak. - Megértettél, kicsi Seydám? - törölte le a verítéket úrnője homlokáról a kiképzőparancsnok, és jobb karját úrnője háta alá csúsztatta, hogy félig ülő helyzetbe emelje, ahogy Salina tanácsolta. Seyda bólintott, továbbra sem engedve el Serger kezét. Salina értő kézzel simogatta meg a domború hasat, hogy tudja, hogyan helyezkednek most el a kicsik. - No nézd csak, már látszik az első fejecske búbocskája! Gyerünk, kislányom, mindjárt kint lesz az első baba, gyerünk! Seyda minden fájdalma ellenére meglepően csöndes volt a szülés alatt, mintha emlékezne Lura szavaira, hogy a Calorához nem illik a hisztizés. Serger nem nézett oda, mit csinál Salina, csak úrnője arcát és szemét figyelte, mikor készülődik esetleg támadásra. Seyda azonban egyiküket sem bántotta. Kintről érezte az aggódó őrharcosok feléje áradó szeretetét, közülük is a helsaiakét, és ez csaknem teljesen közömbösítette a tudatába furakodó, gyilkolásra ösztökélő hangot! Jobban tudott figyelni most már Salina szavaira is, aki irányította, mikor vegyen lélegzetet, hogyan tartalékolja az erejét. - Nem lesz baj, kislányom, nem nagyok a babák, csak még egy kis erőfeszítés… Seyda hirtelen érezte, hogy valami kemény préselődik ki a testéből, aztán megkönnyebbült. - Kint van a fejecskéje, no még egyet, kislányom és az egész baba kint van! Seyda önkéntelenül engedelmeskedett a tolófájás kényszerének és érezte a kicsusszanó meleg valamit. Mély levegőt vett és kimerülten hevert. A fejét sem bírta fölemelni, mikor furcsa nyivákolásfélét hallott. - Fiú, fiú, kisfiú!!! - mondta áhítattal Salina. - Anya lettél, kicsi lányom! Serger boldog örömmel csókolta meg a homlokát: - Hallod, kicsi úrnőm? Az első kis Mandalore megérkezett!! - és most tekintett föl először, de most sem kitakart úrnőjét nézte, csak az újszülöttet, akit Salina gyorsan ellátott, rendbetett, megmosdatott, és miután bepólyálta, megmutatta úrnőjének, közben sírvafakadt: - Jaj, kislányom, hát mégis én segíthetem világra a birodalom következő Mandalore-ját! Ezért érdemes volt az öreg Salinának ilyen sokáig életben maradnia! Seyda csak egy ráncos, gyűrött, csukott szemű, nyivákoló, törékeny apró fehér kis testet látott, mégis valamiért meghatódott tőle: - Hát téged várt ennyire Calborn? - suttogta neki fáradtan, de több időt nem tölthetett vele, mert már érezte a következő baba készülődését. Salina gyorsan kivitte a csöppséget a folyosóra: - Megszületett a leendő uratok! Vigyázzatok rá, mert már a második is kukucskál kifelé! Nagyon ügyes kislány az úrnőtök, legyetek büszkék rá, Starviller, Ordo és Telrevan fiai! Teregril karjába tette a bebugyolált apróságot, és visszasietett a szülőszobába: - Gyerünk, kicsi hajasbabám, most már könnyebb lesz, mert az első pöttömke kitágította az utat! Salinának igaza volt. A második nyivákoló kis jövevény már könnyebben csusszant ki, Seyda végig éberen tudott figyelni a szülésznő tanácsaira, mert a támadásra ösztönző parancs lassan elhalkult, majd elenyészett benne. Most sem vette le tekintetét Sergerről, aki tartotta benne a lelket. És nemcsak ő. A kis jedi úrnő végig érezte az őrharcosok és Karendhor gárdisták erőt adó biztatását. A második baba után Salinának csak annyi ideje volt, hogy ellássa és az alvókosárkába tegye, mert a harmadik szinte közvetlenül utána megindult. Aztán hirtelen megállt. Elfogyott az ereje, de az anyjának is. A tolófájás közben! Seyda lihegve próbált megpihenni, de teljesen legyengült már. És ami a rosszabb, a gyötrelem újra fölerősítette a tudatában Nihilust! Salina kétségbeesett: - Kislányom, csak még egy kis erőfeszítést, mert megfullad a kicsi! - Seyda! - mondta hirtelen Serger. - Végy el az életerőmből annyit, amennyire szükséged van! Ennek a babának muszáj megszületnie! Ne törődj vele, mit mondtam eddig, szükséged van az életerőmre! Nem baj, ha megölsz, de nektek élnetek kell! Mindjárt a végén vagy, töltődj föl az én erőmből, gyógyítsd magad az én életemmel, muszáj, Seyda, muszáj!!! - Nem!!! - tört ki a fájdalom és a tiltakozás vad sikolya Seydából, és mégegyszer összeszedte magát. Minden erejével Serger kezébe kapaszkodott, és kipréselte magából az utolsó babát is. Még hallotta Salina örvendező hangját, érezte Serger csókját a homlokán, aztán minden elsötétült a szeme előtt. Csak rövid percekre veszíthette el eszméletét, mert mikor magához tért, Salina még mellette volt és őt mosta le, őt tette rendbe. - Serger… - suttogta kiszáradt torokkal Seyda. Salina éppen végzett és betakarta úrnőjét: - Ügyes kis drágám, most egy kicsit még itt kell maradnod, de behívom hozzád Sergert, jó? Salina kiszólt a folyosóra és a kiképzőparancsnok pillanatok múlva mellette volt: - Itt vagyok, kicsi Seydám - fogta meg a kezét. - Serger, köszönöm. Bocsáss meg, hogy megtámadtalak! Engedd, hogy meggyógyítsalak! Leniát is… nem akartam bántani… senkit! Most, hogy Nihilus elenyészett, emlékszem rá, mit tettem! Kérd meg Dandort, hogy ne gyűlöljön engem! Meggyógyítom Leniát, csak hozza ide, mondd meg neki, kérlek, jó? - Jó, megmondom neki. Máris beszélek vele! - Serger nagy léptekkel távozott. Seyda oldalra billentette fejét, a három kis kosárka felé: - Salina, mit csinálnak a babák? - Alszanak, kislányom. - Egészségesek? - Bizony, hogy egészségesek! - mondta Salina olyan büszkén, mintha ez elsősorban az ő érdeme lenne. - Korábban jöttek, mint szabad lett volna nekik, elég kicsi a súlyuk, de ehhez képest nagyon jól vannak. De még nem tudom, mi lesz a nevük, pedig most már meg kell őket különböztetni egymástól! No, halljam azokat a neveket, rá kell írnom a kis csuklószalagjukra! - Nastor, Haldor és Lainor. - Ó, ezek egészen nagyszerű nevek! Serger jött vissza, mögötte Dandor lépett be, dúlt, kétségbeesett arccal, karjában hozva az eszméletlen Leniát. - Bocsáss meg nekem, Dandor! - csillant könny Seyda szemében. - Jóváteszem! Ne gyűlölj, kérlek! - Nem gyűlöllek, úrnőm - mondta Dandor komoran. - Pedig Leniát kis híján megölted. Mi valóban készek vagyunk az életünket adni érted, de nem úgy gondoltuk, hogy te magad végzel velünk! Ki tudja, mi fogja aktiválni legközelebb Nihilus parancsát… én nagyon szerettem azt a jedi kislányt, aki szárnyaszegett kismadárként zuhant Helsa földjére és mi tanítottuk meg repülni! És tisztelem őt most is, hogy az úrnőm lett, de féltem tőle az asszonyomat, akit majdnem megölt! Kilépek a szolgálatodból, Calora! És magammal viszem Leniát! Seyda szíve belesajdult, látva az idegen, tűnődő kifejezést Dandor szemében. Nem gyűlölet volt ez, az őrharcos nem hazudott, Seyda zavart és félelmet olvasott ki belőle, és ez áradt Dandor egész lényéből is. - Megértettelek, Dandor - mondta szomorúan. - De előbb engedd meg, hogy meggyógyítsam Leniát! A gyógyítás nem vett sok időt igénybe, de Seyda a természetes ébredést Lenia fiatal szervezetére bízta. Dandor féltérdre ereszkedett az ágy mellett, és megcsókolta a Calora kezét: - Nem magamat féltem, úrnőm! És ha úgy hozza a sors, bármikor kész vagyok meghalni a védelmedben! De én soha nem voltam még igazán szerelmes, és itt váratlanul rátaláltam Leniára! És csaknem elvesztettem őt! Te is tudod, mi a szerelem, hisz Mandalore imád téged! Tudod, mit jelentene elveszíteni őt! - fölállt, arca komorsága kissé enyhült. - Gyönyörű kisbabák! Új reményt adtál a birodalomnak, úrnőm! - fejet hajtott, fölemelte az alvó Leniát, és csendben távozott. Seyda fájó szívvel nézett utána. Serger nem mentegette társa viselkedését, de úrnőjét sem ítélte el. Gyengéden megszorította a kis barna kezet. Seydának ekkor jutott eszébe, hogy őt is megsebesítette. Megyógyította Sergert, majd megkérdezte tőle, láthatná-e Teregrilt és Davrelt. És Larsent, és a többieket. - Hogyne láthatnád, hisz itt toporzékolnak az ajtóban! - Várj fiam! - szólt rá Salina, aki Dandor ittléte alatt végig kibírta, hogy csöndben maradjon. - Ne itt csörgessétek a kardotokat a babák körül! Nem a szülőszobába valók a harcosok! Nemsokára úgyis vissza kell vinni az úrnődet a szobába, akkor majd láthatják! Megyek, elrendezem az ágyát az én kis drágámnak. Ahogy Salina kitette a lábát a szülőszobából, Serger Seydára kacsintott, az ajtóhoz osont, és beengedte a helsaiakat. Pillanat alatt megtelt a légkör örömmel, felszabadultsággal, szeretettel. Larsen most látta csak először a csöppségeket, mert nemrég ért ide. Elidőzött mellettük, majd ő is odalépett az ágyhoz, úrnője kezét két erős tenyerébe zárta, és megcsókolta: - Nagy dolgot tettél, kicsi Seyda! Nincs még egy ilyen asszony a birodalomban, aki harcosként és nőként egyaránt tökéletesen megállja a helyét! Jó hírem van. Mandalore-ék hazafelé tartanak. Nem vesztettek egyetlen hajót sem, minden harcosunk életben van! Igaz, hogy Nihilus megint felszívódott, de flottája mindkét részét elvesztette! - Nihilus volt a Solteren? - kérdezte Seyda. - Igen. A Kitaszított azért ment Dodonna flottájával, hogy találkozzon vele. Csata meditációval segítette egyesített flottánkat. Nihilus lefoglalta Mandalore-t, de nem ő érdekelte, hanem te. Arra számított, hogy megzavart védelmi rendszereink nem fogják érzékelni flottája másik felét, amivel itt lecsap ránk. Saborráék műszakilag fölfejlesztett Spellingjei azonban érzékelték, ezért tudtak időben riasztani minket. Eshok és Saborra sok időt töltött a fejlesztéssel, ez mentett meg most minket a lerohanástól! Ami gondolkodóba ejt, hogy Nihilus milyen energiaforráson keresztül tudta neked azt a holoképet leadni. Visas rejthetett el valamit a szobádban? Vagy a legfejlettebb jedik saját energiájuk segítségével is tudnak nagy távolságból holoképet leadni? Te nem érezted előtte energiaforrás jelenlétét a hálószobában, úrnőm? - Nem, Larsen és szerintem nincs is, mert holokép vetítésével a Kitaszított már a beiktatás napján is tudott velem kommunikálni! Ez tehát ritka, de létező jedi képesség. Én mindenesetre nem vagyok rá képes. Ahogy a csata meditációra sem. Attól félek, hogy Dandornak igaza van. Valószínűbb, hogy a tudatalattimban van az a beültetés, amit a fájdalom aktivált. Talán ezt a beültetést csinálták a Ravageren, hogy mindig az ellenőrzésük alatt legyek, és később bármikor aktiválhassák. És mikor Visas itt járt, talán ő adott valami utasítást, amit nem vettem észre. Mióta nem vagyok igazi jedi, nem olyan éles az érzékelésem. És lehet, hogy egy legközelebbi fájdalom is aktiválni fogja. Revan erről beszélt a Surran bázison, hogy rejtett csapdákat hozhatok működésbe akaratomon kívül. Ő biztosan megtalálná, és meg is tudná szüntetni ezt a beültetést! A Kitaszított is. Ha visszajön, szeretnék majd vele beszélni! - Az árulója! - csattant Salina hangja. Egyszerre néztek az ajtó felé, ahol a szülésznő állt csípőre tett kézzel, és villámló szemekkel méregette Sergert. - Én megértem, hogy ti helsaiak ennyire odavagytok egymásért, de ez azért túlzás! A kiképzőparancsnok úr azt remélte, hogy egy hármas ikerszülés után máris kivezényelheti úrnőjét a gyakorlópályára?! Serger nevetve ölelte át a vállát: - Bizony nincs messze az az idő, drága Salina! Seyda elsősorban harcos, és régebb óta ismer minket, mint téged, így jobban húz hozzánk, mint a te női dolgaidhoz, ezt neked is tudomásul kell végre venned! No de azt mondd meg, visszavihetem már a birodalom féltve őrzött kincsét a helyére? - Hol vannak azok a babák? - rohant be forgószélként Lylthia. Össze-vissza csókolta Seydát, majd az alvókosárkákhoz sietett, ó, de aranyosak, mondta és hangját se lehetett többé hallani. Mögötte Astrila és Larinna jött. Mindketten boldogok voltak. Megcsókolták Seydát, aztán ők is elmerültek az alvó babák csodálatában, Salina legnagyobb megelégedésére. - Látjátok, fiaim, így kell viselkedni, ha új élet született, nem pedig páncélt meg kardot csörtetni körülöttük! No Serger fiam, akkor vidd vissza az úrnődet, de óvatosan ám, nehogy fájdalmat okozz neki! Nagyon gyönge most! - Majd mi fölerősítjük, igaz, kicsikém? - kacsintott rá Serger, és minden oldalról alágyűrve a takarót, óvatosan emelte föl úrnőjét. A folyosón Salina nem győzte elhessegetni az útból a gárdistákat és az őrharcosokat, akik örültek, hogy úrnőjük túl van a szülésen, és a babák is jól vannak. - Nem értem én ezt - csóválta fejét Salina. - Egy anya a szülés után nagyobb lelkesedést mutat a babák iránt! Csak megnézte őket, és kész. Pedig megszenvedett értük! Te Larsen, biztos, hogy jól van az úrnő? Ti jobban ismeritek őt. Nézd meg az asszonyodat, meg a barátnőit, hogyan viselkednek! Ahogy egy nőnek kell ilyenkor! - Ne bántsd az úrnőt, Salina! - mondta Larsen halkan. - Azt már régóta tudjuk, hogy mesterségesen avatkoztak be a fejlődésébe a jedik. Csaknem teljesen leblokkolták női ösztöne fejlődését, ugyanakkor fölerősítették a harci képességeit. Őt Revan megállítására szánták. Harcosnak. Csak közben Helsára került, és a mi uralkodónk beleszeretett. Amit Seyda a női dolgokról tud, Calborntól tudja. Ha elkezd foglalkozni a kisbabákkal, biztos, hogy kialakul benne az anyai ösztön is! És hát Astriláék viselkedéséből is sokat tanul majd. Hozzánk, őrharcosokhoz jobban kötődik még mindig, mint a nők világához. Aki beleavatkozott a fejlődésébe, harcost akart nevelni belőle, nem nőt. Ő nem közömbös, csak időbe telik az átállása erre a szerepkörre. Ez nem olyan természetes folyamat számára, mint a mi lányainknak, akiket eleve erre neveltek. Ezért azt kérjük tőled, hogy több türelmet tanúsíts úrnőnk iránt! - Jó, jó, fiam, nehogy már az öreg Salinától féltsd az úrnődet! Meghallgattam, amit elmondtál, legalább tudom mihez tartani magamat. Van még valami. Larsen, mivel most te vagy a Palota ura, gondoskodnod kellene szobalányokról, hogy kiszolgálják az úrnőt, mert ha akarna sem tudna fölkelni, annyira gyenge! Nekem a babák körül van dolgom. A fővezér az idős asszony vállára tette kezét: - Máris intézkedem! Larsen feloldotta a kijárási tilalmat, és a Palota élete visszatért a szokott kerékvágásba. Tudtára adatta a főváros lakóinak, hogy Mandalore fiai megszülettek, egészségesek és bár a vártnál korábban érkeztek, jól vannak. Beszélt Blessel főkapitánnyal és Karendhor testőrséget rendelt a kisbabák mellé. A Calora testőrségének felügyeletét meghagyta a helsai kapitányoknak, szobalányokat küldött Seyda kiszolgálására, és utasítást adott a konyaszemélyzet számára, hogy készüljenek föl a visszaérkező flotta fogadására. Mikor később megint Seyda szobája felé vetődött, Teregril azzal fogadta, hogy az úrnő alszik. - Nem csodálom. - mormolta Larsen. - Három asszony helyett állt helyt ez a csöpp kislány! - Mandalore tudja már a hírt? - faggatta Teregril. - Nem. Igaz ugyan, hogy most már a Hadiár és a Haladhor is vele van, akik szükség esetén intézkednek, de nem akarom elvonni a figyelmét a flotta irányításáról. Ráér megtudni, ha már biztonságban leszálltak. Úgy számítom, holnap délelőttnél hamarabb nem érkeznek meg. Dandor hol van? - A szobájában, azt hiszem. - Jó. Megnézem. Beszélni akarok vele. - Nem hiszem, hogy meg tudod változtatni az elhatározását, de járj szerencsével, Larsen! - Remélem, úgy lesz, Teregril. Larsen megint megnézte az újszülötteket. Larinna itatta valami sárgásfehér folyadékkal az egyiket, a másik kettőt Lylthia és Astrila. Salina bátran rájuk bízta a kicsiket, mialatt kis ingecskéket készített elő, és a pelenkák mellé rakosgatta őket. Észrevéve a csendben belépő fővezért, felnézett: - Attól tartok, Seydával valami mégsincs rendben. - Miért gondolod? Alszik, pihen. Megérdemli, nem gondolod? - Nem erre gondolok, fiam. Úgy nézem, nem indult meg a tejelválasztása. És ha nem lesz mivel etetnie a piciket, dajka után kell néznem! És minél hamarabb! Fiam, ki kellene mennem a városba. Ismerek egy alkalmas és megbízható asszonyt, akit ide tudnék hozni. Nemrég született babája. Mandalore fiainak joguk van az igazi tejecskéhez, és ha az anyjuk nem tudja megadni nekik… - Értelek, Salina, az engedélyt megkapod, de testőrség nélkül egyetlen lépést sem tehetsz! Siess, minél kevesebb ideig maradjanak a babák a felügyeleted nélkül! - Köszönöm, Larsen, máris indulok. A babákat meg ne féltsd! A te asszonykád meg a barátnői tudják, mit kell tenniük ezekkel a csöppekkel! - és kisietett. Larsen megállt Astrila mellett, aki az egyik babát etette, és ragyogó arccal nézett föl férjére: - Ugye, milyen édesek? - mondta halkan. - Igen, gyönyörűek! - Larsen lehajolt és megcsókolta asszonya homlokát. - Hamarosan majd a sajátodat dajkálhatod, szívem! - mondta. - Fehér a bőrük. Erős bennük a mandalóriai vér! Holnap érkezik Mandalore! Odalesz majd a boldogságtól! De Seyda miatt én is aggódom. A szülés így is nagyon kifárasztotta, és láttam, mennyire a szívére vette Dandor szavait. Szinte belebetegedett. Sosem viselte el a tudatot, hogy valaki neheztel rá! Megyek és beszélek Dandorral. Ezúttal asszonya ajkát csókolta meg, majd kiment.

2007.07.11. 16:12

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 31. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mandalore visszakéri Ordoról Hedgewithert, majd folytatja útját Helsára. Sylas tanácsai és segítsége. Egy váratlanul felbukkanó sith flotta megtámadja a Telrevanra visszatérő Mandalore-t... Seyda megérzi, hogy az uralkodó és kísérete bajba került. Larsen segítséget küld, ugyanakkor felkészül a Calora védelmére is.   A kis jedi úrnő - 31. rész   A Strider leszállt a landolópályára. Ordo gárdisták álltak azonnal sorfalat fegyelmezetten. A fővezér elébük jött és fejet hajtott: - Mandalore, Larsen, üdvözöllek benneteket! - Üdvözletünk, Speltorn. - Mire van szükséged, Mandalore? - Gárdistákra. Sok gárdistára! Meg kell erősítenem Telrevant. Azon belül is a Palotát. És még valaki kell nekem: Hedgewither! Az ordoi fővezér pillanatokig hallgatott: - Rendben, Mandalore - mondta végül. - Gyertek velem! - Nincs időnk vendégeskedésre, Speltorn. Nem udvariassági látogatásra jöttünk. Annyit azért a tudomásodra szeretnék hozni, hogy ha Sheruk megjelenne itt, fogadd úgy, mint az új Haladhort! - Megint egy régi új rang? - jegyezte meg a fővezér. - Akaratod szerint, uralkodóm! Az imént említetted, hogy meg akarod erősíteni Telrevant. - Igen, muszáj. Canderous és Sheruk majd beszámolnak neked mindenről részletesen, ha legközelebb erre járnak. Nekünk egy órán belül tovább kell mennünk! Össze tudod készíteni addig a gárdistákat? - Igen, Mandalore. Canderous már két héttel ezelőttre jelezte, hogy jön értük. - Ez jó hír. Hedgewithert hol találjuk? - Valószínűleg a gárdistaszállón. Jelenleg nincs szolgálatban. Érte küldetek! - Hagyd, majd megkeressük és beszélünk vele, míg te intézkedsz! Mandalore és Larsen nagy léptekkel tartott a gárdisták szállása felé. Mikor beléptek a közös előtérbe, varázsütésre csend lett, de mindenki azonnal vigyázzba feszült. - Jól van, fiúk, lazítsatok! - mondta Mandalore. - Ha van itt olyan köztetek, akit Speltorn kijelölt telrevani szolgálatra, az készüljön! A Strider mellett landol a szállítóhajó. Hedgewithert keressük! - Az étkezőben van, uram - mondta valaki. - Jó, köszönöm. Menjünk, Larsen! A bázison hatalmas feltűnést keltett az uralkodó megjelenése. Az étkező, ebédidő lévén, tömve volt. Egyszerre mozdultak meg az ezüstzöld páncélok Mandalore érkeztére. Larsen tekintete azonnal megakadt a sarokban egyedül ülő fehér hajú óriáson: - Nézd, ott van! - mutatta. - Jó étvágyat, fiúk. Üljetek le nyugodtan és egyetek! - intett Calborn a gárdistáknak, és megindult a sarok felé. - Nem sokat változtál trandoni Hedgewither, Helsa büszkesége! - Üdvözöllek, Mandalore! Üdvözöllek, Larsen! - hajtott fejet előttük az asztal mellől fölemelkedő fehér hajú fiú. Most is jóval soványabbnak tűnt, mint gárdistatársai, acélszürke szemei fehér szemöldöke alatt mély tűzzel izzottak. Calborn és Larsen a szakértő szemével becsülték föl, és megállapították, hogy soványsága ellenére rendkívül jó formában van! Larsen, aki személyesen is foglalkozott vele Helsán, látta, hogy Hedgewither most is azzal a macskaféle ragadozókra jellemző könnyed mozdulattal hozza mozgásba roppant izmait, melyektől hatalmas teste valami furcsa kecsességet sugallt. Mandalore intett Larsennek, üljön le, és ő maga is letelepedett: - Ülj vissza fiú és egyél! Addig elmondjuk, miért jöttünk. Tudjuk, hogy évek óta kiképzőtiszt vagy itt Ordon, de szükségünk van rád Telrevanon! - Karendhor gárdista leszek? - Nem. Aranyszegélyű királykék páncélt kapsz, mert te eredendően Starviller őrharcosa vagy. Csak egyéni stílusod tanítása miatt kellett eljönnöd Helsáról. - Ahogy parancsolod, uram! - Uram? - ismételte az uralkodó és a szemébe nézett. - Azt hittem, már sikerült leszoknod róla! - Calborn - mondta erre Hedgewither. - Bár most már tényleg az uralkodóm, így az uram vagy! - Jól van fiú, igazad van! - futott át a mosoly Calborn arcán. - Sok helsai őrharcostársadat fogod viszontlátni Telrevanon a Palotában. - A Palotában kell szolgálnom? - Igen. Van ezzel valami politikai vagy egyéb elvi gondod? - Nincs, Mandalore. Téged szolgállak hűséggel, bárhol, bármikor! De megengeded, hogy kérdezzek valamit? - Bátran. Tudod, hogy ha van válasz, megkapod! Ha nincs, hallgatni fogok, mert nem hazudok. - Köszönöm, uram. Nagyon egyszerű dolgot szeretnék tőled kérdezni, aztán kérni is. A Helsa bázison volt egy felderítő. Egy Seyda nevű kislány, talán még te is emlékszel rá! Akkor még gyerek volt. Most már bizonyára felnőtt. Soha lány nem érdekelt engem, csak ő! Őt szeretném feleségül venni, és azután bárhova küldesz, megállom a helyemet! Csak ő legyen végre mellettem társként! - Lehetetlent kérsz! - állt föl hirtelen Mandalore. Larsen is hitetlenül bámult a lassan felemelkedő Hedgewitherre, aki most sem emelte föl hangját: - Van rá okod, uram, hogy megtagadod a kérésemet? - Nem tehetek mást, fiú! - nézett a szemébe Calborn. - Van rá igazi válaszod is, Mandalore? - Van, csak nem biztos, hogy szívesen hallod. - Baj érte Seydát? Vagy... nincs már Helsán? - Hedgewither hangjából igazi aggodalom csendült. - Nincs Helsán. Telrevanon van. A Palotában. Már nyolc hónapja az asszonyom, ő a Calora Mandalore, a birodalom első asszonya, ő az úrnő! A te úrnőd is! Hamarosan három gyermeknek fog életet adni. A fiaimnak. Melléjük akartalak testőrkapitánynak kinevezni! Sajnálom, fiú, hogy feldúltalak ezzel a hírrel, és megértem, ha nemet mondasz nekem. Sajnálom. Őszintén sajnálom! Ezzel Calborn elhagyta az étkezőt. Hedgewither néma szoborként nézett utána. Larsen hirtelen megszólalt: - Hedgewither, tudod, Helsán sok őrharcos volt szerelmes Seydába, de te vagy az egyetlen, aki ezt meg merte mondani az uralkodónak! Ez a különbség! Ez a baj!   A Strider, a kísérőhajók és a szállítóhajó már készülődött a startra, mikor a fehér hajú gárdista Larsen társaságában fellépdelt a vezérhajó rámpáján. Ceregil örömmel fogadta és Mandalore-hoz vezette: - Nézd, uram, végre megjött Hedgewither is! Calborn felpillantott a műszerfalról és fürkészőn nézett a gárdista arcába: - Nos, fiú? - Mandalore. Szeretnék elmenni veletek Telrevanra! A Palotába, vigyázni a leendő Mandalore-okra, ahogy akartad! Vagy, ha meggondoltad magad, akkor Helsára. Haza! Sylashez és Xargához. Sergerékhez! Királykék páncélú őrharcosnak! Calborn csak pillanatokig habozott: - Jól van, Hedgewither. Királykék őrharcosi páncélt kapsz, és Mandalore fiainak testőrkapitánya leszel! Amíg megszületnek, jó lesz, ha Telrevanon is megcsillogtatod a tehetségedet. A gyakorlópályán megtalálod Serger kiképzőparacsnokot és több helsai őrharcost. És szeretném, ha jól éreznéd magad a Palotában. - Köszönöm a bizalmadat, Mandalore! - hajtott fejet Hedgewither. Telrevanon Mandalore csak annyi időre állt meg, míg letette a szállítóhajóból a leendő Karendhor gárdistákat, és miután Blessel főkapitány gondjaira bízta őket, és tájékozódott arról, hogy Canderous és Sheruk még nem érkezett meg, indult tovább Starvillerre. Meglepetésére Hedgewither ki sem szállt a Striderből: - Uram, megengeded, hogy én is veled tartsak Helsára? Évekkel ezelőtt el kellett onnan jönnöm. Ott találtam igazi otthonra, mióta Trandon elpusztult! - Gyere, kapitány! Örülök a társaságodnak. Larsen, visszatérésemig, vagy a Hadiár megérkezéséig te vagy Telrevan ura! És a Palotáé. - Igen, Mandalore! Légy nyugodt és biztonságos utat. - Az ránk fér, fővezér! Útközben Hedgewither nem tágított az uralkodó mellől, mégsem volt soha láb alatt. Most is csöndes és visszafogott volt, mint annak idején Helsán, de minden érdekelte. Calborn kimondottan jól érezte magát a társaságában, és a zavaró érzést, mely Trandon fiának kérése hallatán támadt benne, hamarosan háttérbe szorította Hedgewither alkalmazkodó egyénisége. Calborn mesélt neki a köztársasággal való készülődő szövetségről, a Ravager flotta legyőzéséről. Hedgewither nem faggatta őt Seydáról, se a Palotabeliekről. Serger és a többi helsai őrharcos telrevani jelenlétének őszintén örült, de most úgy tűnt, legjobban a szabadság ígérete vonzza. És bármily furcsa, de a Xargával való találkozás rendkívüli mértékben foglalkoztatta, nemkülönben az, hogy Sylast viszontláthatja! És régi őrharcostársait. Mikor földet értek Helsa tágas, szabad földjén, kellemes, friss, tiszta reggel volt, a folyó vize kéken csillant a távolban, mikor lassan leereszkedtek a landolópályára. Calborn megdöbbent az érzésen, ami egyszerre megrohanta. Az a három év, amit Seyda miatt töltött itt el, nem múlt el benne nyomtalanul. Az otthon érzete. Nem is lepődött meg, mikor hallotta a trandoni fiú áhítatos sóhaját: - Itthon vagyunk! - Igen, itthon vagyunk! - ismételte Mandalore. Nézte, hogyan ragyog Hedgewither arca, hogyan csillan föl a szeme őrharcostársai láttán, akikkel egy éven keresztül nap mint nap őrségben állt és gyakorlatozott. Ordo légköre szigorú volt, így az általa nevelt gárdisták is túlzott fegyelmezést kaptak. Itt azonban öröm látszott a helsai őrharcosokon uralkodójuk és régi társaik láttán, mert Ceregil és Lantisol is ott haladt Hedgewither oldalán, és sem Sylas, sem Xarga nem tiltotta meg az örömöt és a felszabadultságot Helsán. Ettől még nem csökkent a fegyelem. Calborn látta Sylas és Hedgewither találkozását és megértette, miért akart idejönni az otthonától megfosztott, bányába kényszerített, minden helyzethez alkalmazkodó, de büszkeségében meg nem tört fiú. Sylast ugyanúgy apjaként szerette meg ittléte alatt, ahogy Seyda is. Calborn nézte és nem zavarta meg őket. Örült, hogy Sylas megérezte, ennek a két elárvult, idegenbe szakadt fiatalnak nemcsak képzésre és tudásra van szüksége, hanem szülői gondoskodásra is. Starviller klánvezére, aki saját családját is rajongásig szerette, mandalóriai vezértől szokatlan módon képes volt ezt a gondoskodó szeretetet kiterjeszteni idegenekre is! Nem tartott sokáig a halk párbeszéd, amit folytatott Hedwitherrel, de a fiú teljesen felszabadult és boldog volt, mikor visszafordult Calborn, Lantisol és Ceregil felé: - Calborn, Sylas befogadott engem a Starviller klánba! Igazi mandalóriai lettem! Sylas klánjához tartozom ezután! Most már nekem is van igazi otthonom, igazi családom! - No menjetek! - intett Mandalore a három helsai őrharcosnak, akiket azonnal körülvettek társaik, ő maga pedig Sylashez lépett: - Nincs sok időnk, Sylas. Számodra nem lesz öröm az, amiért jöttem. De ha most nem támogatsz… - Ne folytasd, Calborn! Melletted állok, mint eddig is, és mindent vállalok érted, ahogy eddig is! - Sylas a vállára tette kezét, és a tanácsterem felé mutatott. - Bármennyire sietős is az utad, néhány szót azért szeretnék váltani veled. Gyere, uralkodóm! Pihenj meg egy kicsit nálam! - Komolyabbak a gondjaink, mint hittem, Sylas! - mondta halkan Mandalore. - Sejtettem, fiam. Túl gyorsan akarsz változtatni! - Ez nem a változtatásokkal függ össze, Sylas. Ez már trónkövetelés! Derilah, Lura, Azilor és Darlena megölték Lynnart, most pedig Seydát és a fiaimat akarták elpusztítani. Módszeresen mérgezték őt, Astrilát és Mrs.Wintert, aki élet-halál közt van most is, hiába gyógyította őt is a Kitaszított, és hiába próbálkoztunk a koltóval is! Astrilát Seyda adta vissza Larsennek. Klánvezérek támadnak Calorájukra, kábítószercsempészetet fedtünk fel. Most tudtam meg, hogy az apám kislányokat adott el a köztársaságnak a háború végén! Az iszonyatos információk özönében lassan lélegzethez se jutok! Mondd, Sylas, merre tart ez a birodalom? Ezt a háború hívta életre, vagy a háború előtt is léteztek ezek a szörnyűségek, csak én nem láttam, mert olyan messzire menekültem felderítőként apám és anyám fojtogató közeléből?! Sylas komoran hallgatta uralkodója keserű szavait, de nem szakította félbe. - Elpusztítottuk a Ravager flottát, de kiderült, hogy nem Nihilus volt a hajón! - folytatta Calborn. - A Kitaszított úgy véli, Malachoron bujkál most Treya birodalmában. A jedik kényükre-kedvükre játszadoznak velünk, és én kénytelen vagyok fogcsikorgatva beletörődni, mert féltem a népemet a bosszújuktól, amit egy meggondolatlan szó is kiválthat belőlük. A birodalom nem egységes, belső viszályok dúlják, a köztársasággal még nincs stabil szövetségünk, még mindig magunkra vagyunk utalva! A sithek térhódítása fenyeget minket, de mintha erről Mandalória elfeledkezett volna. A gazdaságot nem tudom talpra állítani, mert még mindig csak a veszélyes fojtógyomok kitépésénél tartok… - Fiam - mondta Sylas szelíden. - Nem veled van a baj! Túlságosan fiatal és jóhiszemű vagy és harcos ésszel gondolkodsz. Csakhogy ebben a birodalomban civilek is élnek, akiknek problémáit, megélhetési gondjait nem ismered! Létfeltételeik mások, ezért gondolkodásmódjuk is más, mint a harcosoké. Bizonyos szinten nehezebb is, mint a felszínen élő, állandóan szem előtt lévő és sokszoros többségben lévő harcosok élete. De a mélyben sok olyan civil él, aki soha nem fogott a kezébe fegyvert, soha nem öltött magára páncélt, soha nem érezhette azt a fajta büszkeséget, amit harcosaink, főként őrharcosaink éreznek! Méltó vagy rá, hogy uralkodónk légy, de sosem kerültél szembe a mélyben élő nép aljasságával, mert elődeid gondoskodtak arról, hogy mindig külső, idegen ellenség ellen fordítsák a birodalom figyelmét és gyűlöletét, ezzel elfedték belső gondjainkat, csak ezért nem osztották meg népünket! Az utolsó nagy háború kirobbanását nagy valószínűséggel apád nagyzási hóbortjának köszönhetjük, aki rosszul mérte föl a birodalom erejét, felkészültségét és tartalékait, nem utolsósorban nem számított Revanre és a Kitaszítottra. És elbuktunk. Erre te sem készülhettél föl, mégis felvállaltad, hogy te nézel szembe népeddel apád helyett, és az ő iszonyatos tévedéséért és bűnéért felelősséget vállalsz. Már kezdenek neked hinni, de a problémák, amikről beszéltél nekem, eddig is léteztek, még most is léteznek, és gondot okoznak. Hatalmas gondokat! Őseid termelték ki ezeket a gondokat, de jól el voltak eddig rejtve. Ha vigaszodra szolgál, egyetlen olyan birodalom sem létezik, mely ezekkel a problémákkal ne küszködne! Kérdezd csak meg a köztársaságiakat! Te csak azért vagy előnyben, mert olyan erős és megbízható büszke harcos kaszt van a kezed alatt, mely legalább kordában képes tartani ennek a zavaros, rosszindulatú mélységnek a szülötteit. Többet tettél a birodalomért, mint amit őseid valaha tettek, akik csak a harcosok dicsőségét tartották szem előtt, így csak azoknak az erejére támaszkodhattak. De te veszélyt jelentesz arra a sötét rétegre, mely ha már nem érezheti a harcosok büszkeségét, akkor a maga alattomos, sötét módján akar érvényesülni! Te kirángattad ezeket a vinnyogó, áskálódó civil szörnyetegeket a fényre, amelytől már rettegnek, olyan régen elszoktak tőle! Calborn elgondolkodva nézett maga elé: - Sylas, te egyszerű klánvezér vagy, honnan ismered ezeket az összefüggéseket, melyeket nálad nagyobb hatalommal bírók sem láttak? - A kérdésedben már benne van a válasz, fiam. Egyszerű klánvezér vagyok. A te születéseddel egyidőben lettem azzá, és első dolgom volt felmérni klánom gazdasági és társadalmi helyzetét. A harcosok nevelése teljesen magától értetődő ebben a birodalomban, természetéből kifolyólag minden feltétele adott, arra külön gondot nem is igen kell fordítania annak, aki olyan szerencsés, mint én, hogy egy Xargát tudhattam a barátomnak. Gyakorlatilag őrá bíztam a harci bázisokat, és azokkal a kevésbé látható, de épp oly fontos háttérdolgokkal kezdhettem foglalkozni, melyek a harcosokat minden szempontból ki kell, hogy szolgálják! És hamarosan szembetalálkoztam azokkal a csúszómászókkal, melyek a klán falának réseit tágítgatták, és alapjait fenyegették. Hosszú harc kezdődött köztünk, mert senkitől sem várhattam segítséget. Nagyapád harcmániás volt, tudomást se vett arról, hogy a harcosoknak azért időnként enniük, pihenniük is kell, és több olyan személyi szükségletük is van, amellyel bizony foglalkozni kellene! Ő nem volt hajlandó elismerni, hogy a harcos csak akkor tartható maximális fegyelemben, ha időnként lazíthat. Nem engedte el őket az asszonyukhoz, pluszgyakorlatozásokkal, élelemmegvonással büntette a gyengébb képességűeket, ahelyett, hogy pihenni engedte volna őket, és ő csodálkozott a legjobban, mikor a harci morál katasztrófálisan romlott. Mivel beszűkült, konok nézetei miatt e nyilvánvaló dolgokkal sem volt tisztában, az én promlémáimmal mondanom se kell, hogy semmit nem tudott kezdeni. A hódításokkal sikerült elvonnia a belső gondokról a figyelmet, csakhogy azok ettől még nem oldódtak meg! Apád pedig… hát apád nem volt az a kimondottan segítőkész uralkodó! Eleinte azt hittem, mivel többet értett a gazdasághoz, mint három elődje együttvéve, felméri a lappangó veszélyt és gyorsan felszámolja majd az alvilágot! De keserűen láttam, hogy megalkudott vele. Hogy mennyire, azt viszont most tőled tudtam meg. Magamra maradtam. Illetve mégsem. Xarga már az elődöm idején kinevelte az első remek őrharcos nemzedéket, akiknek a segítségével neki tudtam fogni a csaknem szó szerinti szennycsatornák kitisztításának. Te is eljutottál eddig. A harcosaiddal nagyon jól bánsz ahhoz, hogy igénybe vehesd a segítségüket. De neked, mint Mandalore-nak, nyilvánvalóan sokkal több szennyet kell kitakaríttatnod a birodalom csatornáiból, mint egy klánvezérnek a saját klánjából! Te ösztönösen indultál el a megfelelő úton, fiam, csak tovább kell menned rajta. És most már van elképzelésem arról is, miért jöttél hozzám. Fiam, minden őrharcosomat rendelkezésedre bocsátom, akik Seyda idején itt teljesítettek szolgálatot, mert sejtem, hogy a lányomról szól még mindig a történet! - Igen, még mindig - sóhajtott Calborn. - Mondd, Sylas, mit kérsz viszonzásul mindazért, amit érte és értem tettél? - Semmit, fiam. Én nagyapádnak és apádnak is felajánlottam a szolgálataimat, de nem kértek belőlem. Dxun, Holderen, Dantiloc és Arinnel hadiflottájának ágyúi mindig hangosabban dörögtek, hogy Telrevan felfigyeljen rájuk, mint Starviller csöndes figyelmeztetései, hogy civilek is vannak ebben a birodalomban, akik csak akkor tudják kiszolgálni a harcosokat, ha biztosítjuk életfeltételeiket. Becsüllek, Calborn, hogy te végre eljutottál idáig és mivel tudom, milyen nehéz munkába kezdtél, segítelek, ahol és amivel tudlak! Most megbízható testőrségre és rendfenntartó őrgárdára van szükséged családod, Palotád és fővárosod védelmében, én rendelkezésedre bocsátom őket! Nyolszáz őrharcosom veled tart Telrevanra. - Nem fogom elfelejteni, Sylas, kinek tartozom hálával! Megígérem neked! - Nem szabad ígérned semmit senkinek, fiam! Uralkodó vagy, akinek minden klán meg kell, hogy adja a tiszteletet, és minden létező segítséget a fennmaradásunk érdekében! Ne tékozold el ígéretekre az erődet! Ha egy klánvezér az ígéretedre tart igényt viszontszolgálatként, akkor az semmire sem becsüli uralkodóját! Brailor, menj, intézkedj, hogy az őrharcosok mielőbb álljanak készen az indulásra! Mandalore, bocsáss meg, de nekem most beszélnem kell albázisaim vezetőivel, ne maradjon üresen ez a bázis. Te megkereshetnéd Xargát, hadd örüljön ő is neked. Meséld el neki, mit csinálnak a fiai - és persze az egy szem lánya - Telrevanon.   A sith flotta szinte a semmiből jött. A kísérőhajók azonnal közrefogták a Stridert. - Mandalore, ekkora túlerő ellen nem vehetjük föl a harcot! - hallatszott az egyik kísérőhajó kapitányának hangja. - Ki kell törnünk és menekülni! - Nem!!! - csattant az uralkodó ellentmondást nem tűrő hangja. - A szállítóhajó lassú. Nincs esélye menekülésre. Nem áldozom föl rajta lévő helsai őrharcosaimat! Kiegészítő elhárító pajzsokat föl, álcázókat bekapcsolni! Van egy bányabolygó a közelben, a Solter. Ott le tudunk szállni. A kódolt segélykérés? - Már elment, uram! - Radarzavarókat bekapcsolni, lövegkitérítőket maximumra állítani! Szállítóhajó! - Igen, Mandalore! Treksol kapitány jelentkezik! - Kapitány, harminc álcázott Baziliszkuszt küldj ki, de ne harcolj, csak védekezz a Solter bolygóig! - Értettem, Mandalore! - A kísérőhajóknak! Hajónként tizenöt Baziliszkuszt küldjetek ki, de csak akkor támadjanak a sith vadászokra, ha azok közel jönnek! - Igen, Mandalore! Az uralkodó kinézett az ablakon. A sith flottát láthatóan megzavarták a hirtelen láthatatlanná vált mandalóriai hajók, és azok könnyedén elhúztak tőlük a Solter bányabolygó irányába. - Csak erődemonstráció - mormolta Calborn. - Mire gondolsz, uram? - kérdezte Lantisol. - Ugyanazt játsszák most el, mint a múltkor a Hadiárral. Nincs támadási parancsuk, csak el akarják vonni a figyelmünket. Persze, ha sötét jedi is van velük, megette a fene az álcázásunkat! - Nem úgy tűnik, hogy lenne velük - jegyezte meg Ceregil. - Ahhoz túl zavartnak látszanak. - Én is úgy látom. De ha figyelemelterelés, vajon miről akarják elterelni a figyelmünket? Megint Telrevant pécézték ki maguknak? Nagyon itt az ideje, hogy a megrongálódott és elhasználódott kódrendszert végre felújítsuk és teljesen kiépítsük a klánok között! A felderítőhálózatot is át kell szervezni! - Mandalore, a Solter fölött vagyunk! - nézett föl a pilóta. - Mi a parancsod? - Van egy óriási hasadék a bolygó északi félgömbjén, ott minden hajónk biztonságban le tud szállni. Nézd, itt az a pont az elektrotérképen! Látod? - Igen, uram. - Jó. Itt a Strider! Kísérőhajók, szállítóhajó, Baziliszkuszok! Egy hasadékban fogunk leszállni! Bekapcsoljuk a vezetősugarat! Kövessétek! Az álcázás végig marad! Amint látom, a kopóinkat sikerült leráznunk, de senki ne feledkezzen meg az óvatosságról! Ha leszálltunk, minden védelmi rendszer életbe lép! Lőtornyok, rohamdroidok, hőpajzsok! Erőmezőt csak a legvégső esetben kapcsolunk be, mert az el fog árulni minket! Persze, ha tényleg követnek, és harcra kényszerülünk, úgyis mindegy! - És mi van, ha csak itt akarnak tartani minket? Mialatt valahol máshol támadnak? - Nem tudom, Hedgewither. Ettől én is tartok. Remélem, a segélykódot fogták már. A láthatatlan hajók egymás után ereszkedtek le a hasadék mélyére. Mandalore újra a Strider kommunikátorán keresztül adta ki parancsait: - Ne feledkezzetek meg a személyi álcázóról! Csak a mozgatható, kis hatótávolságú lőtornyokat vigyétek ki, és egyesével aktiváljátok, ne közös konzolon keresztül, akkor nem egyszerre veszítjük el őket, ha a konzolt támadás érné! A rohamdroidokat ugyanígy! Repulsormezőt ne aktiváljatok még! Bányászok nincsenek ezen a vidéken, de vadállatok igen, ezért álcázott őrharcosok felügyeljenek a munkálatokra! Óvatosak legyetek, akkor biztonságban kihúzzuk, míg ideér a segítség!   A sith flotta a bolygó fölött lebegett, minden érzékelő bekapcsolva, hogy megpróbálják bemérni a szökevények tartózkodási helyét. A vadászok a Solter légkörében cikáztak, de parancsuk szerint nem távolodtak el messzire a vezérrombolótól. A parancsnoki hídon álló álarcos, köpenyes alak összefűzte háta mögött két kezét, és mereven bámulta az óriási ablakon át a bányabolygó egyenetlen felszínét. Egy sith egyenruhás tiszt lépett oda hozzá: - Támadjunk, uram? - Fölösleges! Egyik sincs köztük! - hangzott egy hörgésszerű hang, mintha gazdája szántszándékkal torzította volna felismerhetetlenné a beszédét. - Mi legyen a mandalóriaival, uram? - Megértette a feladatát? - Igen, uram. - Tudjuk megfelelően kontrollálni? - Teljes mértékben, uram! - Akkor tegyétek le a megfelelő helyen és figyeljetek rá, míg magához tér! - Igenis, uram. Egyéb parancsa? - Nincs! Távozz! A tiszt távozása után nem sokkal ráncos arcú, fehér hajú, idős vak nő ballagott föl a hídra. Mély hangja arrogánsan csattant a hatalmas teremben: - Itt az idő végre? - Még nincs. De nemsokára. Ha az első komolyabb fájdalmat megérzi, az agyhullámai beindítják a leadót, és azonnal megjelenik a holokép. Az pedig aktiválja a beültetést! - Biztos vagy benne, hogy nem fedezték föl? - Biztos. Visas értette a dolgát. Ha fölfedezték volna a leadót, Mandalore már rég végzett volna vele! - Nagyon húz hozzájuk! Mi van, ha mégis ellenáll a kényszernek aktiváláskor? Csend ereszkedett rájuk: - Meglátjuk - válaszolt végre a köpenyes. A nő feléje fordította világtalan szemét, hangjából sütött a gyűlölet: - Ha jobban figyeltél volna rá, nem tudott volna megszökni és nem itt tartanánk! Az álarcos nem nézett rá, de hasonlóan ingerült gyűlölettel köpködte a szavakat hátborzongató hangján: - Ha jobban előkészítetted volna a kísérletet, nem találtak volna rá azon a bázison, és nem veszítettünk volna ennyit miatta! A nő hirtelen hátat fordított neki, és faképnél hagyta.   Álmosító délutáni csend volt a Palotában, az őrség halkan beszélgetett a folyosókon. Salina fejcsóválva jött úrnője szobájából. Teregril azonnal megállította: - Mi baj, Salina? - Az úrnőd megint rémeket lát és belelovallja magát az aggodalomba. És ez nem tesz jót neki. Azt hajtogatja, hogy baj van Calbornnal és Lantisollal, meg Arionnal és Tagrennel. És valami Hedgewintet is emleget… - Hedgewither? - Az, az! Azt mondja, a helsai őrharcosok bajba kerültek! Te tudod, hova ment az urad, Teregril? - Tudom, Salina. Helsára. Őrharcosokért! Arionért és Tagrenért! Hedgewither is vele van! Meg Lantisol! Ha Seyda aggódik, mert bajban érzi őket, megértem, hogy árt neki az aggodalom, de ettől még bajban vannak! - egy gárdistához fordult. - Hívd ide Larsent az úrnő szobájába! Én addig beszélek Seydával. - Fiam, hagyd, hátha elalszik! - szólt rá Salina. Teregril visszafordult az ajtóból: - Muszáj beszélnünk vele, amíg ébren van! De ha aggódik, mint mondod, úgysem tud elaludni. Én hiszek a megérzéseiben. És Larsen is hinni fog! Belépett a szobába. Seyda fölemelte fejét. Fáradt arcán látszott a megkönnyebbülés: - Reméltem, hogy Salina megtalál téged. Kértem, hogy szóljon neked. Ugye te hiszel nekem, hogy Calbornék bajban vannak? - Igen, hiszek neked, Seyda! Elküldtem Larsenért, most ő felel Telrevan és a te biztonságodért. - Ne engem féltsetek, Teregril! Sithek támadták meg a Stridert. Helsai őrharcosok vannak Calbornnal! Egy bolygóra menekültek a sith flotta elől! - Felismered azt a bolygót, úrnőm? - Nyugodj meg, Seyda! - lépett be Larsen. - Tudok a támadásról, de nem akartalak téged feldúlni a hírrel! Megkaptuk a kódolt segélyhívást. Egy megerősített telrevani flottát indítottam útnak két órával ezelőtt. Forn admirális köztársasági hajókat is küldött velük. Ő maga vezeti őket. A jel forrása szerint Calbornék félúton lehetnek Starviller és Telrevan között. Az egyesített flotta, ami elindult, meg fogja menteni őket! - Larsen, Calbornék nem félúton vannak, hanem egészen közel Telrevanhoz! Egy bányabolygóra szálltak le! - Bányabolygó? - Larsen és Teregril szeme összevillant, majd Larsen a Calorára pillantott. - Biztos vagy benne, úrnőm? - Igen, Larsen. A képek alapján, amiket láttam bevillanni, egy bolygón vannak, valami óriási hasadékban. Nem teljesen láttam tisztán, és nem tudok összekapcsolódni senkivel, talán álcázva vannak és levédték magukat, vagy talán a sith flotta vont köréjük valami árnyékolót, de biztos, hogy közel vannak! Ha nem korrigálod a telrevani flotta útját, el fognak haladni mellettük! Larsen és Teregril nyugtalanul nézett egymásra. Egy telrevani őrharcos lépett be: - Bocsássatok meg, hogy közbeszólok! Én tudom, miről beszél a Calora! A Solterről. Ott bányásszák a tendolint, amiből páncáljainkat készítik! - A Solter? - ütötte föl fejét Larsen. - Az baj! Egész közel van Telrevanhoz! Eszerint a sith flotta is túl közel van… - visszafordult Seydához. - Köszönöm a figyelmeztetést, úrnőm! Fölveszem a kapcsolatot a telrevani flottával! - és kisietett. A folyosón elkapott egy telrevani gárdistát: - Hívd a tanácsterembe Sergert, Blesselt és Eshokot! Azonnal! - Igen, fővezér! - és a gárdista elrohant. Salina ekkor engedélyt kért, hogy kimenjen a városba különféle dolgok vásárlásáért. Larsen csak szórakozottan bólintott rá, és tovább sietett. Gondolatait a sith flotta váratlan megjelenése foglalkoztatta. Carth a tanácsteremben volt és hamarosan a kiképzőparancsnok, majd a számítógépzseni is megérkezett. Larsen egyenesen az ellenőrző konzolhoz ment, mely a fali elektromos térképpel volt kapcsolatban: - Carth, vedd föl az admirálissal a kapcsolatot! Forduljanak vissza, egyúttal add meg nekik ezeket az új koordinátákat! - mutatta a térképen. - Eshok, te a mi flottánkat fordítsd vissza! - Van okod erre a változtatásra? - kérdezte a flottaparancsnok. - Igen, Carth! Mandalore-t a sith flotta a Solteren kényszerítette leszállásra. Ha Dodonnáék és a mieink továbbmennek addig a pontig, ahonnan a kódolt segélykérést kaptuk, hiába küldtük a segítséget! - Rendben. Értem! Mialatt Carth és Eshok elmerült a kapcsolatfelvétel rejtelmeiben, Larsen félrehívta Sergert és Blesselt: - A gyakorlatozásnak mára vége! Minden őrharcost és Karendhor gárdistát mozgósítsatok! Nagyon kellemetlen előérzetem van. Félek, hogy Seyda miatt történik az egész. Mandalore-t sakkban tartja az a fene tudja, honnan előkerülő flotta. Jelentős segítséget küldtünk el, a védelmi rendszerünk pedig megint hibás, mint fél órája tudom Eshoktól. A műszereink egymás után mondják föl a szolgálatot. Szerintem nem véletlenül. Ha másik sith flotta is van a közelben, amit még nem érzékelünk, és adott jelre áttör ezen a sérült védelmen, akkor a Palota közvetlen veszélybe kerül! Ha Eshok visszafordította a flottánkat Mandalore megsegítésére, azonnal minden elérhető légierőt iderendelek a Palota fölé, mielőtt minden kapcsolat végleg megszakad! Ti vigyázzatok Seydára! Meg kell védenünk őt… bármekkora árat kell is fizetnünk érte!

2007.07.11. 12:24

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 30. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Salina morgolódik, amiért a szélhámos Sherukot képtelen rávenni a Lylthával való házasságra. Látogatóban az összeesküvés egyik vezetőjénél, Darlena "őkisasszonyságá"-nál. Carth javaslata, hogyan lehetne elfogadtatni a köztársasággal a Mandalore-t: nem hódító hadvezérként, rettegett csatapáncéljában, harcosai kíséretében; hanem asszonya és gyermekei társaságában, családi körben kell bemutatni a Galaxis népeinek! A kis jedi úrnő - 30. rész   Seyda ébren feküdt az ágyban. Salina nemrég ment el tőle, miután jótékony, öreg kezével feloldotta a görcsöket úrnője feszülő hasából, közben mint a múltkor, most is folyamatosan beszélgetett vele. Seyda sokkal bátrabb volt már a közelében, mint először és faggatni kezdte erről-arról. Salina mesélt neki a kis alvókosárkákról, amiben a babák aludni szoktak, és hogy ilyeneket kell beszerezni mielőbb. Aztán Larinnára terelte a szót, milyen jól viseli a terhességet, majd Astrilát is szóba hozta, mennyire örül, hogy végre annak az előkelő fiatal házaspárnak is készülődik a kisbabája! Salina azelőtt csak futólag ismerte Larsent, asszonyát pedig még ritkábban látta, de gyorsan a szívébe zárta mindkettejüket. Az bosszantotta egyedül, hogy Sherukot nem tudta rávenni a szertartásra. Sokszor megrótta érte, hogy nem ad annyi tiszteletet Lylthiának, amit az érdemelne. Sheruk ilyenkor rendszerint már a rendreutasítás elején elillant azzal, hogy dolga van. Salina végül csak legyintett: - Nem értem én ezt a Sherukot! Látszik, mennyire odavan Lylthiáért, mégsem képes rá, hogy törvényesítse a kapcsolatukat! Még az a robotagyú, konok Hadiár is meghozta ezt az áldozatot Larinnáért, mert azért a szertartással felelősséget is kell vállalnia az asszonyáért, de hát nem éri meg, ha úgyis szeretik egymást? Ezek után el lehet képzelni Salina felháborodását, mikor Mandalore megsúgta neki, hogy Sheruk azért nem akar szertartást, mert még nem döntötte el, hogy nyolc kedvese közül melyikkel akarja összekötni az életét, bár valóban Lylthiát ismeri el a nyilvánosság előtt is igazi választottjának, de a többi lánynak se meri még kiadni az útját, mert hátha… Salina szörnyülködve csóválta fejét: - Hát mondd meg, fiam, hát kell ennél a ragyogó szemű szőke kis Lylthiánál szebb asszony? Nyolc szerető! Hát bolond az a Sheruk, de még vak is! Csak rájuk nézek és gyönyörködök bennük, annyira egymáshoz valók, képzeld csak, milyen látványosan szép fehérbőrű, kékszemű, szőke gyerekeik lennének! - Szóval csak az a bajod, Salina, hogy a vezérkar nem ad neked elég munkát, igaz? - mosolygott Calborn. - Hát persze, te nem fogsz megelégedni azzal, hogy Canderousnak és Larsennek csak egy-egy gyereke legyen, addig fogsz veszekedni, amíg legalább hármat-hármat ki nem csikarsz belőlük is. Lehet, hogy Sheruk se fogja megúszni és inkább enged neked, csak ne háborgasd már tovább. Mit ne mondjak, jó politikád van a telrevani vezérkar gyarapítására! - Kell is az, fiam! Jó néhány évtizedet leéltem már, de ilyen remek vezérkara nem volt még Telrevannak és a birodalomnak! Nagyon büszke vagyok rá, fiam, hogy rövid ideig részt vehettem a nevelésedben, és egy kicsit úgy érezhetem, én is hatással voltam rád abban, hogy ilyen kiváló uralkodó legyen belőled! Örülök, hogy én segíthettelek erre a világra, és bár akkor még belefértél a két tenyerembe, most meg már egyik roppant kezed se fér bele a két tenyerembe, de nekem mindig megmaradsz annak a kisfiúnak, aki annyira a szívemhez nőtt valamikor. Szeretlek, fiam! - Én is szeretlek, Salina. És köszönöm, hogy kicsi Seydámat is elfogadtad. - Hát nem volt nehéz. Ő egy igazi kis csoda! De majd nézd csak meg a fiaidat! Azok lesznek ám az igazi csodák! Akik két ilyen ritka csodából tevődtek össze, mint ti. Na megyek is, hogy folytassam a felkészülést a szülőszobában, hátha mégis kíváncsibbak a picikéitek, mint ahogy itt lenne az idejük. Nagy feladat ám ennek a nagyszerű vezérkarnak kedvében járni. Képzeld csak el, Calborn, ha ennek a finnyás Canderousnak valami nem nyerné el a tetszését, mikor az ő kis Larinnája kerül majd a szülőszobába! Hát képes lenne rá, hogy több gyerekkel ne ajándékozza meg azt a gyerekek után sóvárgó kis asszonykáját, azzal, hogy van már egy neki, ossza be azt! Meg Lylthiát se tudnám a szülőszobába édesgetni. Kellenek a pici babák asszonycsalogatónak, és az asszonyok majd akkor minden fortélyt bevetnek, hogy újabb babát csikarjanak ki az uruktól! Veled van a legkevesebb gond, fiam, veled, akitől a birodalom sorsa függ. Téged meg már inkább úgy kell elcsalogatni az asszonyod közeléből, hogy legalább addig várj, míg ez a három baba meglesz! - Ami azt illeti, Salina - nevetett Calborn -, a Palota folyosójának minden centiméterén tíz gárdista és őrharcos osztozkodik, te meg így lejáratod előttük az uralkodójukat! - Téged ilyennel lejáratni? Eh! - legyintett Salina. - Hisz ők is csak férfiak! Tudják ők, hogy megy az, ha kedvükre való asszonyka szuszog mellettük! Csak oda kell fordulni hozzá, a többi meg szépen megy magától. Azután az asszonykák elkezdenek szépen gömbölyödni. Nincs is annál szebb látvány fiam olyan birodalomban, ahol a gyerekből sosem elég! Még el se készült, de már beosztották oda, ahol szükség van rá! Na, de több a dolgom, mint amennyi az időm a beszélgetésre. Majd azért benézhetnél ám, mert kellene egy-két beszerezni való dologhoz a jóváhagyásod. - A jóváhagyásom a tiéd, Salina, te tudod, mire van szükséged a szülőszobában! Kézen fogsz két gárdistát, és elballagsz velük bevásárolni. - Köszönöm, fiam, élek az engedélyeddel! - az öregasszony meglepő fürgeséggel, energikusan sietett szobája felé. Seyda fölemelte fejét, mikor megpillantotta a belépő Mandalore-t: - Egész éjjel nem voltál itt - mondta halkan. Nem szemrehányás, csak aggodalom és szomorúság volt a hangjában. Calborn leült mellé: - Sok a dolgom, Seyda. Csúnya dolgok derültek ki. Gondok vannak a birodalomban. Most is csak annyi időre jöttem, hogy végre lezuhanyozzak és felfrissüljek, aztán vissza kell mennem. Canderous, Lantisol, Sheruk és Larsen addig intézkednek. Ők pihentebbek, mert legalább aludtak. - Calborn, én is mehetek veled zuhanyozni? Salina azt mondta, majd később visszajön és segít megfürödni, de ha te úgyis fürödni akarsz, szívesebben mennék veled. - Gyere, Seydám - Mandalore gyengéden segített asszonyának kimászni az ágyból, és a fürdőig támogatta. Míg a langyos víz alatt Seydában gyönyörködött, aki a bizalom és a vágy megszokásával simult hozzá, élvezve férje megnyugtató jelenlétét, kényeztető cirógatását a közös fürdés szertartása alatt, Mandalore-nak eszébe villant, mi lett volna, ha nem ők találják meg a kislányt annak idején. Calborn utólag el sem tudta képzelni, hogyan tudott Seyda nélkül létezni is egyáltalán addig a napig, és most, míg itta a látványát, beszívta finom illatát, érezte domború pocakjában a mocorgó apróságokat, érezte, ha száz órája nem aludt volna már, akkor is el kell menekülnie innen, mert meg fogja szegni Salina tilalmát! A fürdés után visszasétáltak a hálószobába. Calborn tiszta hálóingbe bújtatta asszonyát, de mikor ő maga is nekifogott öltözködni, Seyda határozatlanul megfogta a kezét: - Egy picit nem maradnál még itt velem? Hogy hozzád bújjak. - Seydám, édes, Salina azt mondta, már nem játszhatok veled, nem szabad, a babák miatt. - Akkor csak érezni szeretném, hogy itt vagy mellettem, ahogy eddig megszoktam… Mandalore leült az ágyra, óvatosan az ölébe ültette asszonyát és átölelte, miközben ajkával cirógatta fáradt, de gyönyörű barna arcocskáját. Seyda puha kis keze a férje arcáról a mellére csúszott, ajkával megérintette Calborn száját, és Mandalore már tudta, hogy veszített... Percek múltán nyugodtan, mélyen aludt. Seyda ekkor roppant elégedetten bemászott Mandalore két hatalmas karjába, ahol aludni szokott. A melléhez és öléhez simulva kényelmesen elhelyezkedett, és hallgatta Calborn egyenletes szívverését, érezte áramló, féktelen, roppant erejét. Férje jelenlététől megnyugodva végül ő is elszenderült. Mandalore nyolc órát aludt egyfolytában, anélkül, hogy valaki megzavarta volna az álmát, pedig a folyosón többször is megtorpantak a lépések az ajtó előtt, de Davrel, délután pedig Teregril senkinek nem engedte a belépést. Örültek, hogy uruk végre el tudott aludni, ahogy feltételezték. Mivel legfontosabb parancsait már kiadta a Hadiárnak, a Haladhornak és a fővezérnek, nem azok keresték. Lantisol is tudomásul vette, hogy uralkodója pihenni tért, így átadta a szolgálatot a délutános Ceregilnek, beavatva őt részletesen az eseményekbe. Calborn teljesen kipihenten ébredt. Mozdulatára Seyda álmosan mocorgott a karjában, majd újra elaludt. Mandalore hálásan simogatta meg, és óvatosan fejtette le magáról a szépformájú barna karokat. Zuhanyozás után gyors mozdulatokkal öltözött fel, még egy pillantást vetett alvó asszonyára, és tiszta fejjel, Seyda forró, önzetlen szerelmével felvértezve lépett ki a folyosóra. Teregril azonnal odalépett hozzá, hogy üdvözölje, és beszámoljon neki róla, kik és miért keresték. Calborn gyorsan surrant el Salina szobája előtt, mielőtt a szülésznő észrevehette volna. Most nem akart neki magyarázkodni. A folyosó végétől már magabiztosabban sietett tovább. A Hadiár cinkos mosollyal üdvözölte: - Hát, úgy látom, még a Mandalore-nak is a hálószobán keresztül vezet az útja a fürdőhöz! Gond csak akkor van, ha az a hálószoba a Caloráé, ami most éppen nem üres… Calborn, látva, hogyan derülnek őrharcosai és gárdistái a Hadiár célozgatása hallatán, ujjával megfenyegette helyettesét: - Canderous, ha én ezt Salinától fogom majd visszahallani, akkor mehetsz vissza Ordora szimpla klánvezérnek! Aludtam, ha annyira kíváncsi vagy! - Tudod, Calborn, aki a te Seydádat egyszer is látta már, az nem fogja neked elhinni ezt a mesét! No, de. Eddigi parancsaidat végrehajtottuk. Mi a következő lépés? - Előbb arra vagyok kíváncsi, milyen újdonságot tudtatok meg a másik háromtól. - Semmi újat. Úgy látszik, az a szemét Labelick tényleg nem mert hazudni. - Életben van még? - Igen, ne aggódj, életben van, és egészben őriztük meg neked. Miért olyan fontos? - Mert ő lesz a csalink. Vele akarom előcsalogatni azokat a kereskedőket. Ő személyesen ismeri őket. Canderous meglepetten ingatta a fejét: - Igaz, ami igaz, úgy elborította az agyamat a düh, hogy eszembe se jutott ez a kézenfekvő megoldás. Még jó, hogy nyomatékosan megtiltottad a megnyuvasztását ennek az aljas tetűnek. - Eszerint tényleg jó. Ceregil, Lantisol mindenbe beavatott? - Igen, Mandalore. Én nem is tudom, miért nem ülte már meg ennek a Labelicknek a gyomrát ez a tömérdek szenny, amiben évekig turkált… hogy a lelkiismeretéről már ne is beszéljek… - Hát, mi sem éreztük jobban magunkat, amíg hallgattuk őt. Megtaláltátok a kábítószert? - Megtaláltuk, uram. Mit csináljunk vele? Semmisítsük meg? - Ne, Ceregil. Még ne. Úgy vélem, szükségünk lesz rá. - Erre a szennyhalomra, uram? - Igen. Erre a szennyhalomra. Lehet, hogy ennek a segítségével tudjuk majd visszaszerezni a lányainkat. Ha kell, visszavásároljuk őket! Canderous elhűlve bámult rá, de a kétszáz jelenlévő őrharcos szeme is kérdőn szegeződött rá. Mandalore végighordozta rajtuk tekintetét: - Miért csodálkoztok? Tudtunk nélkül rabolták el őket még kislányként, Labelick szerint 6-7 évvel ezelőtt. A legidősebb is csak húsz év körüli lehet! Ki akarom váltani őket a rabságból, amibe apám taszította őket. Bármit tettek is velük a köztársaságban, nem ők tehetnek róla! Ha visszatérnek közénk, meg kell tanítani őket emelt fővel járni. Túlságosan hosszú fiatalság adatott nekik ahhoz, hogy évtizedekig tűrjék a megaláztatást! Most, hogy tudok róluk, minden erőmet latba vetve fogok kutatni utánuk! Furcsán néztek rám. Ti nem adnátok nekik esélyt a visszatérésre? Ceregil meghajtotta fejét: - De igen. Csak még mindig megdöbbent minket az egyéniséged. A Mandalore-ok sosem voltak híresek a könyörületről! Minden tiszteletünk a tiéd, uralkodóm! - Könyörület? Nem, inkább szégyellem magam apám miatt! Carth a honfitársaiért jött Helsára. Hároméves, bizonytalan információk tudatában, de a köztársaság nem sajnált semmit, hogy felkutassa tizenhárom polgárát egy ellenséges világban! Nekünk jóval értékesebb rabokért kell elmennünk a köztársaságba, amely már csaknem a szövetségesünk! Több lehetőségünk van a kutatásra. Még ma beszélek Cath-tal. - És mi lesz Darlena őkisasszonyságával? Nem tesszük tiszteletünket nála? Vagy netán kettesben akarsz vele beszélni? Hisz eredetileg neki kellett volna a Caloránknak lennie, nem? - Canderous, kérlek, tarsd meg magadnak az ilyen megjegyzéseket! Sheruknak sikerült teljesen lezárnia a város kijáratait? - Igen. A levegőben felderítők, a földön járőrök cirkálnak. A kapukon még egy madár se röpülhet ki, vagy be anélkül, hogy ne igazoltatnák! - Remek. Larsen hol van? - Kívánságod szerint a Dracona Palotát, az Azilor család ősi rezidenciáját őrizteti. Calborn a Hadiár vállára tette kezét: - Jól van, barátom, akkor menjünk és takarítsuk ki a város legnagyobb fertőgócát, mielőtt még tovább terjedne a fertőzés! Ceregil kapitány, a barlangba harminc fős álcázott őrséget állíts! Ide, a pavilon elé tíz fő elég, szintén álcázva. A udvar falba vájt bejáratát harminc álcázott őrharcos figyelje, a többiek velünk jönnek! Nem hiszem, hogy bárki is bemerészkedne, hisz most a várost is őrzik, de most már semmilyen meglepetést nem akarok! - Igen, Mandalore!   Darlena előkelő, befolyásos, ősi, nemesi családdal büszkelkedhetett, mely mindig a Mandalore-okat támogatta. Évszázadok óta a Központ talán leggazdagabb családja eddig már három Calorát, és több nagyszerű harcost, alvezért és fővezért adott Telrevannak. Calborn határozott léptekkel tartott fölfelé a széles kőlépcsőkön, Canderous, Larsen és Sheruk társaságában, húsz őrharcos kíséretében. A többiek a lépcső aljában maradtak. Darlena kimondottan szép, huszonöt év körüli, sötét hajú, sötét szemű leány volt, a mandalóriai nők büszkeségével, jó divatérzékével, de önnön fontosságától eltelve. Elzavarta cselédeit az ajtótól, és maga jött vendégei elé emelt fővel. Nem látszott rajta félelem, vagy zavar. Kecsesen meghajolt az uralkodó előtt: - Nocsak. Milyen rég volt már, hogy Mandalore személyesen tette tiszteletét hűséges támogatói szerény kis otthonában! - Összekeversz valakivel, Darlena. Én még soha nem tettem tiszteletemet szerénynek cseppet se mondható otthonodban, és ami azt illeti, a támogatásotokban sem volt még részem. Tudomásul vettem, hogy családod nem ért egyet a politikámmal, de ellenvéleményeteket nem ily közönséges módon kellett volna tudomásomra hoznotok! A szüleid itthon vannak? - Miért kérdezed? Hát nem hozzám jöttél látogatóba, Mandalore? - lépett közelebb hozzá a sötét hajú szépség, igéző szemekkel bűvölve uralkodóját, és két karját kitárta, hogy Calborn nyaka köré fonja. Mandalore még félúton megállította a mozdulatát, mielőtt a nő megérinthetné. Darlena durcásan szabadította ki csuklóját Calborn vasmarkából, de a következő pillanatban már újra mosolygott: - Ugyan már, mindenki tudja, miért jöttél ide! Semmi elítélendő nincs ebben, hisz szüleink már rég eljegyeztek minket. Az ő akaratuk volt, hogy mi ketten egymásra találjunk. Te ugyan szüleid akarata ellenére már másodszor is eltévelyedtél, mert szeszélyes vagy, de én meg tudok neked bocsátani, csak légy egy kicsit kedvesebb, és mindent megkaphatsz tőlem, ami után sóvárogsz! Én vagyok csak hozzád méltó rangban, vagyonban és származásban! - Tudod, Darlena, nekem már nincsenek szüleim, hogy helyettem bármit is akarjanak, én döntök arról is, hogy kit akarok, és én megtaláltam már a páromat. Mellette nem sóvárgok senki után. Drasztikusan reagálok a merényletekre, melyek asszonyom és gyermekeim életét veszélyeztetik! Ez alól a büntetés alól te sem vagy kivétel, ha bebizonyosodik, hogy te is a felbujtók közt vagy! Ezért vagyunk itt. Hívasd ide a szüleidet! Most azonnal! Darlena habozott: - Nem uralkodóra vall ez az arrogáns viselkedés ilyen régi nemesei családdal szemben, Mandalore. Nem félsz, hogy alattvalóid csalódni fognak benned? - Csak én ne csalódjak bennük! - vetette oda Calborn, és látva, hogy a lány az időt igyekszik húzni, parancsot adott, hogy kerítsék elő és vezessék eléje Darlena anyját és apját. Parancsát perceken belül végrehajtották. Darlena menekülő szüleit Larsen kinti őrsége fogta el és vezette vissza. Calborn megvetően mérte végig őket: - Csak a bűnösök próbálnak szökni az igazságszolgáltatás elől. Kívántok valamit mondani az utolsó szó jogán? Vallomásotok enyhítheti halálotokat. - Vallani neked? Soha! - a lány apja hátat fordított, és felesége azonnal követte példáját. - Gyilkos vagy, Mandalore! Megölted a fivéremet, Azilort! - Igen, megöltem. Miután ti megöltétek Lynnart, vele együtt a kisfiamat! És Seydával akartátok folytatni. Ha nem jövök rá, mi történik, már második asszonyom és három kisfiam is a földben lenne! Tudom, hogy Seyda ennek ellenére is könyörögne most az életetekért, mert ő nem ismeri a bosszú fogalmát, de ha arra gondolok, hogy kis híján elveszítettem őt, nem tudok megbocsátani nektek! Magatok idéztétek a halált a fejetekre! - Mandalore! - vetette térdre magát Darlena. - Nem kérem, hogy vegyél feleségül, de szükséged van rám! Seydával most úgysem lehetsz együtt! És te még túl fiatal uralkodó vagy ahhoz, hogy egyetlen asszony mellett kitarts! Tudom, hogy szükséged lesz még rám! - Rosszul tudod! Ha valaha is akartalak volna téged, Darlena, már rég te lennél a Calora, és most nem kellene gyilkos összeesküvők után nyomoznom! Szeretőre sincs szükségem Seyda mellett. De ha te ilyen szerepkörre vágysz, férjhez adlak egy siroxi bányászrabszolgához, és ha már nem tud megvédeni társaitól, annyi szeretőd lesz, amennyit akarsz! Darlena felállt és fölvetette fejét: - Ha úgyis halálra ítéltél, legalább ne alázz meg ilyen szavakkal! Calborn megvetően húzta el a száját: - Kezdem igen furcsának érezni azt, ami ebben a birodalomban zajlik! Klánvezérek sértegetik a Calorát, nemes úrficskák akarják megszabni, kit emelhetek őrharcossá, kertész, szülésznő és konyhai személyzet ítéli halálra a birodalom úrnőjét, és gyilkos nemeskisasszony vágja uralkodója arcába, hogyan kell reagálnia mindezekre! Te aláztad meg magadat azzal, hogy felajánlkoztál nekem, én csupán Seyda megsértéséért vágtam vissza! Nos, elmégy Siroxra? Darlena a szülei mellé állt: - Itt maradok. Mandalore bólintott: - Nekem így is jó. Ceregil kapitány, erős kísérettel vitesd ki őket a vadonba! A cselédséget és családjukat pedig vallassátok ki! Aki ártatlan, azt költöztessétek egy Központtól távoli kis faluba! Ez a nemesi rezidencia legyen teljesen üres! - Parancsod szerint lesz, Mandalore! - a testőrkapitány máris indult intézkedni. Mandalore a Hadiárhoz, a fővezérhez és a Haladhorhoz fordult: - Canderous, a Sheruk által összeállított flottával menjetek Dxunra, kérjétek Landsell klánvezér segítségét, fogjátok vallatóra Tierron minden leszármazottját, és akit bűnösnek találtok, zavarjátok ki a vadonba! Aztán menjetek el Arinnelre, és Dinetor segítségével Targon családjában is nézzetek körül! - Csak bízd ránk, Mandalore! - dörmögte a Hadiár. - Gyerünk, Haladhor! Larsen nézte, hogyan vezetik el az őrharcosok Darlenát és szüleit, majd uralkodójára pillantott: - Mi addig mit csinálunk? - Beszélünk Carth-tal. Calborn a tanácsterembe kérette Carth Onasit. A flottaparancsnok végighallgatta a Mandalore-t, és elgondolkodva bámult maga elé. Calborn azt hitte, érti, miért tétovázik: - Carth, azt az átkozott kábítószert mindenestül átadjuk nektek, csináljatok belőle pénzt, de ezenfelül is hajlandó vagyok fizetni nektek, bármennyit, csak a lányaink hazakerüljenek végre! Carth megrázta a fejét: - Félreértesz, Mandalore! Én nem várok jutalmat a segítségemért. Csak azon tűnődtem, hogyan juttassalak el benneteket feltűnés nélkül Manaanra, nehogy az a kereskedő gyanút fogjon és meglépjen! Ha nagy csapat mandalóriai harcos váratlanul megjelenne annak a bolygónak egyetlen kikötőjében, Ahtoban, azonnal felhívnátok magatokra a figyelmet! - De azt hallhatták, hogy új politikát gyakorló Mandalore-unkat minden érdekli. A koltó is - vetette közbe a fővezér. Carth rápillantott: - Igazad van, Larsen, ez járható út. Először arra gondoltam, hogy idegen egyenruhába kellene bújnotok, de ez nem jó. A köztársasági katonák sisakja nem takarná el jellegzetes sápadt bőrű arcotokat, a zárt sisakú sith egyenruha már jobb ötletnek látszik, de hatalmas termetetek mindkét esetben elárulna benneteket. Civil mandalóriai kereskedők vannak Mannaanon, de nem annyian, ami indokolná annyi mandalóriai jelenlétét, amennyien ehhez az akcióhoz kellenek. De ha nem szállnátok le Ahtoban, csak keringenétek a Manaan körül... igen, ez lesz a legjobb! Mandalore, Canderous mandalóriai diplomataként, legfeljebb tíz őrharcos kíséretében érkezik Ahto Keleti Központjába, és tárgyalásba kezd a koltóról a Selkathokkal. Én azalatt fülön fogom Labelicket, és fölkeressük azokat a kereskedőket, akik személyesen ismerik őt. Ha csak találomra kezdenénk nyomozni és érdeklődni utánuk, gyanút fognának és eltűnnének. Ha már elaltattuk a gyanújukat, és megnyugtattuk őket, hogy üzletelni akarunk, akkor összehozzuk őket Canderoussal és szépen lassan, címről címre, kapcsolatról kapcsolatra haladva föl lehet göngyölíteni az egész bandát. Nem tudom, milyen messze kell bemennetek a lányok után a köztársaságba, de ott már segíteni tudok a helyismeretemmel, a kapcsolataimmal és ha a szükség úgy hozza, katonasági támogatással is. - Köszönöm, Carth. - Nincs mit köszönnöd. Mikor akarsz nekifogni az akciónak? - Amint Canderous és Sheruk visszatért. És nekem is van két rövidebb utam, amit el kell rendeznem, mielőtt a Hadiárt elküldöm veled Manaanra. A szenátorod hogy halad a missziójával? - Lassan. Néped már a háború előtt is sok fejtörést okozott a szenátusnak. Hiszik is, meg nem is, hogy valóban ekkora változást hoztál a birodalmadban, Mandalore. Lenne egy javaslatom, ami segítené meggyőzni a hitetlenkedőket. - Érdekel a javaslatod, Carth! - Köszönöm, Mandalore. Én néhány hónappal ezelőtt a beiktatási ünnepségen komolyan gondoltam a kérésemet, hogy asszonyod és te mielőbb látogassatok meg minket a köztársaságban. Mandalore-ról csak a hadviselés jut eszébe a népemnek, fel sem tételezik, hogy családja van, hogy szeretni is tud. Meg kell hogy mondjam, még a szenátusban sem hiszik el, hogy Seyda jól érezheti magát ebben a vad világban, ahogy Mandalóriát a köztársaságban elképzelik. Most itt lenne az alkalom, ha a gyermekeitek megszületnek, hogy ha egy kicsit ők is megerősödnek, elhozd a családodat a köztársaságba. Látniuk kell, hogy a köztársaság lánya mennyire boldog melletted, látniuk kell a mandalóriai uralkodópár kisbabáit, mert a pici gyermekek látványa a köztársaság embereit is meghatja, felfogását megváltoztatná! Érted, mire gondolok? - Értem. Reklámfogás, ugye, ti így mondjátok ezt? El kellene hitetnem a népeddel, hogy nem csupán egy harci gépezet vagyok, ahogy képzelik Mandalore-ról. - Igen, erre gondoltam, meglep, hogy ennyire ráéreztél. Megkérdezhetném, kitől hallottad ezt a szót: reklámfogás? - Canderoustól. Sok furcsaságot mesélt rólatok. Mint kiderült, már a küldetés alatt is jobban összefértetek egymással, mint ellenségekhez illett volna. Mert a küldetés előtt pár évvel még azok voltatok. - Nem, Mandalore, meglep, hogy ez nem így képeződött le bennem? Talán, mert szemtől szemben nem találkoztunk ellenfelekként egyetlen csatában sem. Ahogy veled se. Az ellenségtudat ezért nem működött bennem. Igaz, hogy Tarison még nem voltam oda a boldogságtól, mikor egy mandalóriai zsoldos csatlakozott hozzánk, de ez csak elvi probléma volt bennem, nem gyakorlati. Soha nem féltem hátat fordítani neki! Canderous nyers modorú volt ugyan, de nyílt egyénisége kizárta az alattomosságot! Gyorsan megtanultam bízni benne, ahogyan a többiek is. Te pedig még nem is vagy mogorva, mint ő néha. Larsent meg végképp nem lehet egy napon említeni Canderousszal! - Köszönjük a bókjaidat, flottaparancsnok úr! - nevetett Larsen, majd elkomolyodva hozzátette. - Biztos vagy benne, hogy tudnátok garantálni uralkodónk és családja biztonságát? Biztos vagy benne, a kedélyek annyira lecsillapodtak, hogy nem okozna politikai vihart, ha Mandalore az asszonyával és a gyermekeivel megjelenne a köztársaságban? Tudod, hogy mennyire féltjük őket! Kegyetlenül torolnánk meg a legkisebb próbálkozást is! - Larsennek igaza van! - mondta Calborn. - Seyda állandó sértéseknek volt kitéve honfitársaid részéről Helsán, emlékezz rá! Az, hogy nem érezte sértésnek, csak ilyen irányú tudatlanságának köszönhető, mert harcosainknak minden bázison tiltva van személyiségromboló hatása miatt a káromkodás, és a nők pocskondiázása. Őrharcosaink pedig aztán igazán jól neveltek, igaz, Larsen? Seyda még most is olyan, mint egy gyermek, Salinától kapom a letolásokat, hogy Seyda még mindig sok mindennel nincs tisztában, miért nem foglalkozok többet a felvilágosításával! Szegénykém még most is képes zavarba hozni a kérdéseivel, mint az első időkben a helsai őrharcosokat, amíg meg nem tanulták, hogyan kell kitérniük a kényes témák elől. Egy sértés csak akkor jelent Seyda számára is fenyegetést, ha olyan negatív kisugárzás kíséri, ami már kislányként is megvadította. De én nyilván nem fogom eltűrni, hogy megsértsék, és a testőrsége sem fogja tűrni, ezért félek őt idegen világba elvinni, ahol még fizikai támadásnak is ki lehet téve, a gyermekeinkről már nem is beszélve! Egy két közös, győztes akcióra szükség lenne, ami elősegítené a közeledésünket. És talán majd azután beszélhetnénk arról, hogy Seydával és a kisfiainkkal együtt meglátogatnánk a te világodat! - Megértem aggályaitokat, Mandalore, de egy rövid kis látogatás többet segíthetne abban, hogy megszokják a közeledéseteket, mint a közös akciók. A közös akciók a csatával, a háborúval egyenlők, ami a polgárságból csak félelmet vált ki. De ha te családi körben mutatkoznál előttük, hinnének neked! Mert az a polgárság számára is kézzel fogható! Népedről olyan kép alakult ki, hogy csatapáncélban születtetek, nem ismeritek a gyengédséget, félholtra veritek az asszonyaitokat, szóval valami fals kép, amit a rettegés vált ki az emberekből! Ezért lenne szükség rá, hogy mutasd meg másik igazi arcotokat, ami ugyanúgy jellemző rátok, mint a harc: a nagy Mandalore; ezúttal nem a rettegést idéző elit csatapáncélban, csupán egyszerű fekete lanilinöltözékben, melyben így is méltóságteljes vagy; boldog, bűbájos kis asszonykád, és három, épp csak mászni kezdő csöppségetek társaságában. A köztársaságot egyetlen ilyen kép azonnal meghódítaná és melléd állítaná, függetlenül attól, hogyan vélekedik rólad a szenátus! Mandalore mosolyogott: - Te is foglalkozol reklámokkal? Mert nekem is tetszett a kép, amit rólunk festettél. Lehet, hogy igazad van. De előbb tegyük a dolgunkat! Van épp elég! És persze még a babákat is meg kell várnunk.

2007.07.10. 11:13

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 29. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Megint egy ősi rang: Sheruk az új Haladhor. Hova vezetnek az összeesküvés szálai a birodalomban? Egy ártatlannak tűnő öreg kertész, Labelick döbbenetes információja Calborn apjáról, az előző Mandalore-ról...   A kis jedi úrnő - 29. rész     A Palota megint Seydáról beszélt, aki két csodát vitt véghez egymás után. Telrevan visszakapta tehetséges, nemesvérű fiatal alvezérét, az pedig imádott asszonyát, aki az ő gyermekét hordozza. A híreknek Canderousnál jobban talán senki nem örült, aki eddig lelkifurdalást érzett Larsen állapota miatt, hiába győzködte magát, hogy az alvezér rosszul döntött, amikor feláldozta magát a Hadiárért, ezért került ebbe a szörnyű állapotba. Mandalore-t az a gondolat nem hagyta nyugodni, hogyan került az a szer Astrila szervezetébe? Kinek állt érdekében Larsen nemesi családból származó asszonyát is megölni? Ha csak azért akarták elpusztítani, mert Seyda egyik kedves barátnője volt, akkor Larinna és Lylthia veszélyben van, akik szintén nagyon közel álltak Seyda szívéhez. Calborn kénytelen volt ezt az aggodalmát megosztani Canderousszal és Sherukkal, kérve, hogy amint az őrharcosok visszajönnek a csempészektől az információval, segítsenek neki mielőbb felszámolni és megbüntetni ezt a bűnszervezetet. Canderous bőszen bizonygatta, hogy abban nem lesz hiba, de még a rendszerint komolytalan Sheruk is komoran jegyezte meg: - Ezt nem is kellett volna kérned, Mandalore! Aki arra az aljasságra vetemedik, hogy orvul tör asszonyaink életére, ahelyett, hogy harcosként álljon ki ellenünk, az több mint gyáva és soha nem is volt méltó a mandalóriai névre! Te is csak a bűnösöket büntetted, családjukat nem bántottad, pedig őseid sokkal kevesebbért is egész nemzetségeket irtottak ki! - Talán éppen ez üt most vissza, Sheruk - mondta Calborn elgondolkodva. - De most van még valami, amit meg akarok beszélni veletek. Sheruk, tudod, ki volt a Haladhor? - Igen. Történelmi ismereteim szerint valamikor régen a klánok fővezérei az őket harcászati szempontból összefogó Haladhorral voltak állandó kapcsolatban. A Haladhor afféle kiemelt fővezér volt… - Örülök, hogy ennyire tisztában vagy az új rangoddal, Sheruk! - A… a… ran… rangommal? - Igen. A Birodalomnak szüksége van rád, Haladhor! Tizenkét fővezér tartozik a hatáskörödbe, állandó kapcsolatban kell lenned velük, minden információt meg kell osztaniuk veled, és ha nem ez történne, jogodban áll leváltani az adott klán fővezérét és újat kinevezni… - De… de hát… én nemrég csak alvezér voltam Starvilleren… és nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb… - Sajnálom, ha így gondolod, mert jelenleg nincs más jelöltem, Haladhorra viszont szükségem van! Nem lehetek mindenhol jelen, de tudni akarom, mit művel a többi klán! Most már szem előtt akarom tartani őket! - De… de hát el se fogadnának… - Az én dolgom, hogy elfogadtassalak velük, Sheruk. Én a te válaszodat kérem! Vállalod, vagy nem? Sheruk féltérdre ereszkedett Mandalore előtt, és fejet hajtott: - Köszönöttel fogadom a kegyet, Mandalore! Minden képességemmel azon leszek, hogy elvárásodnak megfelelően töltsem be ezt a méltóságot! Rendelkezz az életemmel! - Köszönöm a hűségedet, Sheruk! - tette kezét a fejére Calborn, aztán visszaült székére. Ivott a leyanból, mert a fáradtság egyre jobban a hatalmába kerítette. - Ami pedig a kétségeidet illeti, mint tudod, Ordo fővezére Speltorn, akit régóta ismersz, és jó kapcsolatban vagy vele. Telrevan fővezérével szintén nem lesz gondod, tekintve hogy Larsennel baráti a kapcsolatod. - Larsen?! Larsen lesz a fővezér helyettem? - Igen. - Jó, ez a két név máris több, mint megnyugvás számomra, Mandalore! - Örülök. Hogy folytassam, Starviller fővezére Brailor… - Brailor?! - Sheruk egyik ámulatból a másikba esett. - De hát mióta? - Sylas már régóta fontolgatta ezt a lépést, de ha ő eddig nem is tette meg, én most meg fogom tenni, mert olyanokat adok a kezed alá, akikkel maximálisan együtt tudsz működni! Dxunról még nem tudom, kit választott, miután Tierron halála után az eddigi fővezért, Lynnar apját, Landsellt tettem klánvezérré! - És úgy gondolod, Mandalore, hogy Lynnar apja együtt fog működni velem? - Akkor én most hadd kérdezzek vissza, Sheruk! Ha Landsell megtudja, hogy miért halt meg valójában a lánya, akkor nem azon lesz, hogy segítsen nekünk megbüntetni Azilor családját és mindenkit, aki őket segíti trónkövetelő harcukban, amelynek az ő lánya is áldozatul esett? - De, azt hiszem, igazad van, Mandalore. - Akkor menjünk tovább. Arinnel addigi fővezére, Dinetor és őrharcosai is úgy döntöttek, hogy elég volt Targon Calora-ellenes politikájából. Dinetor behódolt Seydának, így Arinnel is minket támogat. Dinetort klánvezérré tettem, így az ő választása minket fog szolgálni. Lendor teljes mértékben hűséges volt mindig! Sirox, Dantiloc és Rexal közismerten a Mandalore-rendszer híve. Tehát vegyük sorra: Ordo, Telrevan, Starviller, Dxun, Arinnel, Draclon, Sirox, Dantiloc és Rexal. Ez eddig kilenc, Mandalore-lojális klán. És van három klánunk: Holderen, Ceren és a Celcarel. Holderen vezére, Sentin maga is nagyszerű stratéga, így bizonyára magánál gyengébb képességű fővezért nem is tűr meg. Baráti kapcsolatot ápolok vele, még felderítőképzésem óta ismerem őt. Feltétlen hívem azóta is. Ha ő nem fogadja el az én kinevezett Haladhoromat, akkor senki! Végül pedig Ceren és Celcarel. Két legyengült klán, és elég messze vannak a Központtól, ezért magukra voltak hagyva. Sem harci, sem gazdasági szempontból nem stabilak, de a legrosszabb időkben is, a legkegyetlenebb Mandalore-ok alatt is kitartottak uralkodójuk mellett. Apám se bánt velük jól, mégis elfogadtak engem! Itt az ideje, hogy fölerősítsem őket! Jó gazdasági szakembereket küldök nekik Telrevanról, és új, jó képességű kiképzőtiszteket a harci bázisaikra, ez a te feladatkörödbe tartozik! Neked kell felmérned, milyen szintű segítségre van szükségük! Canderoust eléggé lefoglalják a diplomáciai tárgyalások, neki is könnyebbséget okoz, ha nem neki kell szaladgálnia azután, hogy melyik klánunk hogyan fejlődik harcászatilag. Nekem a titkos lázadások elfojtása és a kereskedelem megindítása elég fejtörést okoz. Nem akarok kegyetlen lenni, mint elődeim, Seyda nem is maradna mellettem, a birodalom érdeke azonban megköveteli, hogy az igazi bomlasztókkal végezzek! - Bocsáss meg, uralkodóm… - mondta Sheruk nagyon finom mosollyal, - …de az imént valami olyasmit hallottam, hogy Seyda nem is maradna melletted… lehet, hogy rosszul hallottam, de ha mégsem, megindokolnád, hogyan fogalmazhat így a birodalom legfőbb ura? - Sherukhoz hasonlóan engem is furdal a kíváncsiság, Mandalore - tette hozzá Canderous. - Mert ha így van, ez jóval több, mint amit Mandalore egy Calorának megengedhet! - Igen, jól hallottátok! Seyda jobban védi és félti ezt a birodalmat, mint uralkodó valaha is tette! Seyda nem viseli el mások fájdalmát, különösen azokét nem, akik közelebb vannak a szívéhez. És mi, akik a családja, a népe lettünk, nagyon közel vagyunk! Helsán a legapróbb sérülés fájdalmát is megérezte és szaladt megkeresni, kinek történt baja. Ha emlékeztek rá, így ölte meg a Kitaszított saját jedi társait is, akik Malachor és a mi flottánk pusztulásakor felfogták a mandalóriai harcosok és a bolygón lakók halálsikolyát! Seyda talán náluk is érzékenyebb, és én tudtam ezt, mikor feleségül vettem. Ezzel a túlérzékenységgel együtt fogadtam el. Ha most utólag meg akarom változtatni az ő felfogását, akkor miért harcoltam érte eddig? Nincs is értelme a változtatásoknak, ha ugyanazt és ugyanúgy teszem, mint elődeim, de az igényem sincs meg rá! A birodalomnak lélegzethez kell jutnia, össze kell szednie magát, meg kell erősödnie, és fejlődnie kell! Ez azonban végbemehet szükségtelen kínzás és fenyegetés nélkül is. Seyda jelenléte emlékeztet engem, hogy változtatni akarok! És higgyétek el, ha mi nem is ilyen nevelést kaptunk ebben a birodalomban, nem megalázó könyörületesnek lenni! - Mandalore! - jelentkezett egy porlepte őrharcos. - Elvégeztük a feladatot, amivel megbíztál minket. Kívánod most meghallgatni, vagy később… - Gyere csak, Dren, igyál egy pohár leyant, hogy felfrissülj és beszélj! Hallgatunk! - Köszönöm, Mandalore - az őrharcosnak láthatóan jólesett az ital. Aztán letette a poharat. - A megadott rejtekhelyeken Duros és Vulkár csempészeket találtunk. Mandalóriai egyetlen helyen se volt köztük. - Jólesik hallani - jegyezte meg Canderous. Az őrharcos pillanatra a Hadiárra nézett, de látva, hogy az nem akar kérdést intézni hozzá, ismét az uralkodó felé fordult: - A szert a köztársaságból hozták birodalmi kapcsolatokon keresztül mandalóriai felségjelzéssel és kóddal ellátott mandalóriai felderítőhajókon, ezért nem tartóztatta fel őket senki. - Neveket sikerült kiszedni belőlük? - Igen, Mandalore. Először egymástól elkülönítve hallgattuk ki őket, majd szembesítettük őket egymással. Valamennyien beszéltek Darlenáról és Azilorról… - Darlena?! - kelt ki magából a Hadiár, látva, hogy Mandalore bárhogy igyekszik is uralkodni magán, arcán megrándul egy izom. - Hát nemesi őkisasszonysága annyira Calora akar lenni, hogy minden vetélytársát még most is kész eltenni láb alól?! Mandalore az ajkába harapott: - Szóval nem Derilah volt a legnagyobb szörnyeteg! - mondta nagyon mély hangon, aztán hirtelen az őrharcosra emelte tekintetét. - Hát nem jártatok jobban jedi úrnőtökkel, Dren? - De igen, Mandalore - szelídült el hirtelen a telrevani őrharcos hangja. - Büszkék vagyunk a Calora Seydára, és mélységesen tiszteljük őt, uralkodóm! Calborn sóhajtott: - Van még áruló a birodalmunkban Telrevanon kívül is, Dren? - Sajnos van, uram. A dxuni Tierron egész családja benne van a szervezésben, és az arinneli Targon is benne volt… - Nem lep meg - bólintott Calborn. - Elég nyíltan lázadtak. Más? - Igen, van, uram. Egy nevet mondtak, akiről mi nem tudunk semmit. Még azt se, hogy hol van. - Mondd azt a nevet, Dren! - Labelick… - Nem! - ugrott föl Mandalore hihetetlenül elfehéredve. - Az nem lehet!!! - Te ismered őt, uram? - Hát persze, hogy ismerem! Egy békés, ártatlan öreg civil. Legalábbis eddig így hittem. Apám szolgálatában volt régóta… vagy eszerint anyám szolgálatában… Dren, köszönöm, amit tettetek! Menjetek pihenni! Hadiár, gyere velem! Sheruk, haladhori rangod első feladata: állíts össze egy tíz Lendselin cirkálóból álló flottát, és kérd Larsent, jöjjön ide! Várjatok meg minket! Canderousszal addig utánajárunk Labelicknek. - Igen, Mandalore! - pattogott Sheruk hangja és az új Haladhor elrohant intézkedni. - Hadiár, hozd a gárdistáidat! Lantisol, ti is gyertek! Calborn végigvezette Canderoust és kíséretét a titkos járatokon. A Hadiár megdöbbenéssel vette tudomásul, hova tartanak. Halkan suttogva merte csak megkérdezni: - De hát mit akarsz ott? Ez titkos út… - Már nem az, Canderous! És ha a csempészek igazat mondtak, akkor ez itt a legmocskosabb és legveszélyesebb hely az egész Palotában, ahol asszonyaink halálos ítéletét kimondták! A földig romboltatom… - Dehát ki az a Labelick, aki ennyire kihozott a sodrodból? - Ha emlékszel még arra a barátságos öreg kertészre, hát ő! Canderous a továbbiakban meg se mukkant, de magában megjegyezte, hogy az emberismerete fabatkát sem ér! Álmában se feltételezte volna, hogy ez a barátságos, csöndes szavú öreg, akivel még beszélgetett is ittjártakor, az ő féltett, édes Larinnájának halálos ellensége lehet… A testőrség némán haladt mögöttük, az ismeretlen út nem lepte meg őket. És egyszerre ott álltak az elvarázsolt birodalom kertjében, távolabb a pavilon. A kertészt nem látták sehol. - Meglógott? - találgatott a Hadiár. - Nem hiszem. Nyilván a pavilonban van. Honnan tudhatná, hogy a Dren által vezetett őrharcosok az ő nevét is kiszedték a csempészekből? Lantisol, ott a keleti részen a sövény mögött van a falban egy rejtekajtó. Az öreg ott szokott kijárni a városba, nem a Palotán keresztül. Keressétek meg az ajtót, állíts elé hat gárdistát! Engedjék be azt, aki be akar jönni, de kifelé senkit! Aztán gyere be utánunk a pavilonba! - Igen, Mandalore. - Jól van. Gyere, Canderous, akkor hát tegyünk egy baráti látogatást régi öreg barátunknál! Akiket Lantisol nem választott ki, azok szóródjanak szét és nézzenek körül egy kicsit. Ha valakit találtok, hozzátok utánunk! Mandalore és a Hadiár kényelmes tempóban közelítette meg a kedves, békés kis épületet. - Szóval itt lehet igazán megnyugodni, igaz? - vetette oda Canderous, mintegy megállapításként. Calborn nem reagált a gúnyos célzásra. A gárdisták gyorsan átfésülték a falakkal körülzárt kertet, és mire uralkodójuk és Hadiárjuk a kicsi épülethez ért, már ők is mögöttük lépkedtek. Lantisol is gyorsan beérte őket. Mandalore belökte az ajtót, de mielőtt beléphetett volna, Lantisol intésére két gárdista megelőzte, így ők fogták föl a lezúduló kardcsapásokat. Lantisol azonnal Mandalore elé ugrott, Canderous gárdahadnagya pedig a Hadiárt védte saját testével. - Elfogni őket!!! - Lantisol parancsára a gárdisták bezúdultak a pavilonba. Tíz másodperc múltán négy ártalmatlanná tett civil férfi hevert zúzódásokkal és véraláfutásokkal éktelenítve a földön. Egyikük fölemelte fegyvertelen kezét. A mellette álló gárdista a megmozduló kézre taposott csizmájával. Hallatszott a megroppanó csontok csikorgása, és a civil felnyögött fájdalmában. Másik kezével oda akart kapni, de arra is azonnal rátaposott egy gárdista. A többiek ezután már moccanni sem mertek. A helsai testőrkapitány csak akkor engedte Mandalore-t közelebb lépni, miután gárdistái az egész szobát felforgatták, nem rejtőzik-e még valahol bérgyilkos. Canderous nagyot fújt: - Hát, Calborn, egyre jobb véleménnyel vagyok erről a megnyugvást ígérő helyről. Azt mondd meg, hogy úsztad meg eddig, amíg idejártál? - Valószínűleg úgy, hogy akkor jártam ide, amikor még nem volt Calorám. A kedvesem pedig, akihez idejöttem, nem jelentett vetélytársat Darlena számára, hisz nem adhatott volna nekem törvényes utódot! - az öreg kertész fölé hajolt. - Miért ez a barátságtalan fogadtatás, Labelick? Milyen sérelem ért uralkodód részéről? - Semmi, Mandalore. A te részedről semmi. - De mint látom, a barátaid ezt nem tudják. Miért nem magyaráztad meg nekik? - Ők csak beszélgetni jöttek ide hozzám…. - Érdekes. Én, ha idejöttem hozzád, hogy beszéljek veled, egyedül jöttem és fegyvertelenül. Csak nem erre számítottál most? Bár akkor egy kicsit sértő, hogy ennyire alábecsülsz. Nem feltételezed, hogy fegyvertelen uralkodód testőrség nélkül is el tud bánni három bérgyilkossal és veled? - Nem tudtam, hogy ide fogsz jönni, Mandalore - mondta mogorván az öreg. - Az lehet, hogy nem tudtad, de bizonyára sejtetted. Elég nagy a felfordulás tegnap óta a Palotában és a városban. Gyorsan terjednek a hírek. - Kertész vagyok. Semmi közöm hozzá. - Ha ez igaz, honnan ismerik a nevedet Duros és Vulkár csempészek? Úgy tűnt, meglehetősen népszerű vagy a körükben. - Azt mondanak, amit akarnak! - Nézd, Labelick. Tegnap tudtam meg, hogy előző asszonyomat a te közreműködéseddel ölték meg, a jelenlegi asszonyomra ugyanígy mondták ki a halálos ítéletet, aki miatt így is aggódom az állapota miatt. De bosszúhadjáratod Calorám anyjára és Larsen asszonyára is kiterjed! Egyelőre, amiről eddig tudok. Ehhez tedd hozzá, hogy igen kellemetlen dolgokat tudtam meg a saját anyámról, valamint Azilor családjáról, tehát nem vagyok igazán társalgó kedvemben. Mindennek betetőzéseként pedig most már közel ötven órája nem aludtam, ami még az én szervezetemet is megterheli egy kicsit, ezért a szokottnál kissé ingerültebb vagyok, tehát nagyon gyorsan szeretnék válaszokat kapni! Megértettük egymást? Az öreg habozva pillantott társaira. Mandalore a fejét csóválta: - Sajnálom, Labelick, de egy kicsit több az eszem, mint ahogy uralkodódról feltételezted. Amíg veled beszélgetünk, ők kint lesznek. Egyiktek se fogja tudni, miről mesélnek a többiek. Lantisol, egymástól távol őriztesd őket odakint! - Igen, Mandalore! - Rendben Labelick, akkor te most felállhatsz! Helyezkedj el kényelmesen azon a széken és kezdj el mesélni! Képzeld a Hadiár is szereti a meséket! Persze csak az igaz történeten alapuló és főként rövid, lényegretörő meséket. Kezdjük akkor az elején: milyen kapcsolatod van a csempészekkel, hogy vetted föl velük a kapcsolatot, mikor és miért? - Kérdezd az anyádtól! - vágta oda az öreg. Canderous úgy vágta szájon, hogy három fogát köpte ki egyszerre, és száját elöntötte a vér: - Ez nem volt válasz, tetves jószág! A Mandalore-od kérdezett, ha nem vetted volna észre! - Látod, Labelick - mondta Calborn nyugodt hangon -, Canderous pedig még aludt is! - Modtam már, Mandalore, kérdezd anyádat vagy Azilort… Calborn lehajolt, megragadta Labelicket és kegyetlenül megrázta: - Nézd, én szeretek játszani, de csak Seydával! Te nem vagy az esetem, ne próbálj kikezdeni velem! Derilah és Azilor halott! Ha csak ők lettek volna, akkor ki fizeti hónapok óta a csempészeket, a szállítókat és a konyhai személyzetet?! Mert legutóbb Astrila életére próbáltak törni, és ez most kezdődött, nem hónapokkal ezelőtt! Ki van még a listátokon? Larinna? - Na csak azt tudjam meg! - bődült el Canderous. - Akkor én magam téplek szét, nehogy a vadállatok kíméletesebbek legyenek hozzád, mint megérdemelnéd! - Hallod ezt, Labelick? Lehet, hogy Canderous mégse pihent éjjel? Egyre ingerültebbnek látszik! Az öregből váratlanul tört fel a gyűlölet: - Azért vagy idegen klán őrharcosaira szorulva Telrevanon, mert tudod, mennyire gyűlölték itt az apádat?! Hát mégis tudod, miket művelt itt?! Valami ismeretlen szert hozatott be köztársasági csempészekkel, amit még valami régi hódító hadjárat során ismert meg, és ha ezt beszedte, teljesen megvadult. Azt mondod, te csak az asszonyoddal szoktál játszani! De biztos nem úgy, ahogy apád bánt azokkal a lányokkal, akiket ide kellett hozatnom neki, mert ha a Calora őrharcosai is azt hallották volna Seyda hálószobájából, mint amit én itt a kertben ebből a pavilonból, akkor már ízekre szedtek volna téged! Az én feleségem és két lányom is áldozatul esett apádnak, de nem tehettem ellene semmit, mert féltem tőle, és... hatalmas vagyont is adott a hallgatásomért... De egyre jobban gyűlöltem őt! Aztán rákapott a köztársasági nőkre, mert azoknak talán akkor se kelt volna senki a védelmére, ha sikolyuk elhallatszik is az őrharcosokig! Az apád kínozta ezeket a nőket. Nem tudom, hogy gyűlölet vezérelte-e ilyenkor valami régi sérelem miatt, vagy egyszerűen csak a szer hatása alatt viselkedett így... Végül a vadonba vitette ki a vadállatoknak még élő, de teljesen legyengült áldozatait! Sokszor még azt is végignézte, hogyan végeznek velük a ragadozók... És te most igazságot akarsz tenni? Hogyan? Kiket büntetsz meg? Az apád aljasul visszaélt a hatalmával, te pedig bűnösöket keresel? Hát mivel ér többet a te Calorád, vagy Hadiárodnak az asszonya, vagy annak a helsai fővezérnek a felesége, mint amennyit az én asszonyom ért?! Calborn rekedten szólalt meg: - És mivel apámtól rettegtél, a fián állsz bosszút, aki pedig sose bántott téged? - Nem, Mandalore, én téged soha nem bántottalak volna, hisz egészen más vagy, mint az apád és őseid voltak! A kedvesedhez is gyengéd voltál annak idején, akihez néha idejöttél, mindenki elől elrejtve, tehát az asszonyaidhoz sem lehetsz durvább a nyilvánosság előtt! De anyád úgy vélte, elég volt az apád rémuralmából, és mikor Revan megölte az apádat, Derilah eldöntötte, hogy ő fogja ezután a birodalmat igazgatni! Ehhez olyan nőt kellett keresnie számodra feleségnek, akin keresztül téged irányíthat! Azilor mindenben támogatta, és unokahúgát, Darlenát ajánlotta föl Calorának. Anyád elégedett is lett volna vele, de téged sehogy sem tudott rávenni a szertartásra! Többre becsülted Lynnart, később pedig Seydát… - Ki a felelős Lynnar haláláért? És most Seyda megmérgezéséért? - Derilah, Azilor, Lura, Terke a főszakácsnő, és négy konyhalány. - A te szereped mi volt? - Hogy azokon a kapcsolatokon keresztül hozassam be a szert a birodalomba, amiket még apád építtetett ki a lánykereskedelem miatt... - Lánykereskedelem?! - ismételte Canderous. - Miről fecsegsz te itt? - Igen, Hadiár! Köztársasági nők jöttek be a birodalomba, ahogy az előbb mondtam. És később mandalóriai lányokat vittek ki! - Hova?! - Hát a köztársaságba! Újdonság ez számotokra? A Hadiár megrázta fejét: - Calborn, én azt hiszem, napszúrást kaptam, vagy én is kaptam abból a szerből… szerinted észnél van ez a fickó, vagy megártott neki a rémület?! Mandalore nem nézett rá: - Attól tartok, sokkal súlyosabbak a problémáink a birodalomban, mint kezdetben sejtettük! Az öreg kertész keze fejével megtörölte véres száját: - Menj, Mandalore, te is, Hadiár, nézzetek körül, mit csinálnak klánjaitok, mikre kényszerültek a háborúk alatt! Saját civiljeiket hajtják szolgaságba és alázzák meg, mert nincs se ipar, se gazdaság, mindent fölemésztettek az állandó háborúk! És munkaerő sincs, mert a Mandalóriai Háború vesztésre álló utolsó szakaszában apád már civileket is átképeztetett harcosokká kényszerből! Nem hiszem, hogy egy is életben maradt volna közülük! Hát hogyan is lett volna esélyük az életben maradásra, ha még képzett harcosainknak sem volt sok esélyük a jedikkel szemben... Gazdasági és ipari szakembereket vesztettünk így el! Hódító háborúra, így rabszolgavadászatra nem volt lehetőség, mert így sem volt elég harcosunk, a háború alatt pedig harcosaink képzett köztársasági katonákkal álltak szemben, akik inkább meghaltak, de nem vállalták a rabszolgaságot! Apád ekkor fiatal mandalóriai nőket, sokszor még csak kislányokat adott el a köztársaságnak, akiknek az árából zsoldosokat bérelt föl töméntelen mennyiségben, mert harcosaink száma vészesen fogyatkozott! Nem tudjuk, miért volt akkora kereslet a mandalóriai nőkre a köztársaságban, de apádat nem is érdekelték a miértek! Feláldozta a lányainkat, remélve, hogy az ő árukon vásárolt zsoldosok segítségével még megnyerhetjük ezt az utolsó háborút, és te azt állítod, Mandalore, hogy minderről egyáltalán nem volt tudomásod? Ahogy az arcodat nézem, el kell hinnem, hogy nem! De a Hadiárnak sem, és az itt lévő őrharcosok arcán is csak döbbenetet és iszonyatot látok, nem szégyenkezést, hogy engedték ezt megtörténni! Veletek is bizonyára azt hitették el, Mandalore, amit most minden klán bőszen hangoztat: hogy biológiai okai vannak annak, hogy ilyen kevés nő van a birodalomban, mert valami ismeretlen, ragályos kór söpört végig közöttük! Pedig volt elég nő! Csak nem engedték felnőni őket, hogy harcosaink asszonyai legyenek! Megfertőzték őket valami szerrel, és mivel tényleg voltak, akik meghaltak közülük, elhitették a néppel, hogy ragályos kórt hordoznak, így a szülők engedték, hogy a fertőzés megállítása érdekében elvigyék tőlük kislányaikat, és gyűjtőhelyeken várjanak a sorsukra! Azt mondták, ha meggyógyulnak, visszatérhetnek családjaikhoz, ha nem gyógyulnak meg, kiviszik őket a vadonba! Hát persze, hogy egy se tért vissza soha a családjához! Mindenki úgy tudta, hogy vadállatok prédájává váltak! Ebből annyi igaz, hogy valóban prédává váltak! Emberi állatok prédájává! Ha itt nőnek föl, büszke harcosok tették volna eléjük imádattal a világot! De az emberek közt csak megfélemlített, kiszolgáltatott, rongyként megvetett cselédek! És mert életük genetikai örökségük miatt jóval hosszabb, mint az embereké, belegondolhattok, mennyi ideig virágzik szépségük, és épp ezért mennyi időn keresztül gyötrik majd őket… - Hallgass el végre!!! - mordult rá Canderous. - Calborn, az nem lehet, hogy egy uralkodó ilyen gyalázatos aljasságot vigyen véghez! Tényleg nem volt az apád a leggyengédebb férfi, de hogy saját népét így alázza meg… te elhiszed ezt, Calborn? - Nem tudom, Canderous! Nem tudom, mit higgyek! Arról a ragályos kórról én is hallottam, csak azt nem tudtam, hogy mesterségesen idézték elő... nyilvánvalóan köztársaságiak keze volt benne, hisz mi semmit nem tudunk az orvostudományról... Nem tudom. Labelick, honnan tudsz egyáltalán ezekről a szörnyűségekről? - Uram, te vagy a harmadik Mandalore, akit szolgálok! Apád apjának gazdasági tisztviselője voltam. Sokat beszélgettem vele, és sokszor kérte tanácsomat. Persze nem nyilvánosság előtt, csak titokban. Apádnak már úgy adott át, mint titkos tanácsadót. Apád még több dologba avatott be, a bizalmasa lettem, mert keménykezűsége, kegyetlensége miatt végül már testőrségében se mert igazán megbízni. - Hát nem csodálom! - vetette közbe Canderous. - Mondd, Lantisol, mit érzel, míg ezt a fickót hallgatod előző uralkodódról? - Borzongok, Hadiár! És hálát adok istenemnek, hogy Calborn a Mandalore-om! Biztos, hogy nem lettem volna képes szolgálni az ő apját, de arra sem vetemedtem volna, hogy törvényes uralkodómra kezemet emeljem! És ezt akkori testőrsége sem gondolhatta másként! - Hallottad, Calborn? Ez az őrharcos hűsége törvényes uralkodója iránt! - Igen, hallottam, Canderous. De nem tudom, Lantisol akkor is vélekedett volna-e, ha azok a sikolyok a fülébe hasítanak, vagy ha az ő húgát adták volna el kislányként... - Bocsáss meg, Mandalore! - hajtott fejet a helsai testőrkapitány. - Nem tudom, hogyan viselkedtem volna apád őrharcosaként, de téged, mint uralkodómat őszintén tisztellek és bárhova követlek! Ne kérd tőlem, hogy én mondjak ítéletet apád tettei fölött! - Köszönöm a hűségedet, Lantisol, nem kényszerítelek válaszra! Labelick, minden szavadból az világlik, hogy bár jósorsodat elfogadtad apám kezéből, nem értettél egyet a módszereivel. Ennyi államtitok birtokában hogy lett belőled kertész? - Én mindig szerettem a növényeket, Mandalore. És mivel életem nagy részét itt éltem le, ezen a helyen, hisz mindig a rejtekajtón jártam ki a városba, nem a Palotán keresztül, megszerettem ezt a helyet. Időmből bőven futotta, hogy virágokat telepítsek, és foglalkozzam velük. Apád halála után megkönnyebbülés volt az életem. Revan helyettem állt bosszút rajta. Aztán egyszer megjelent Derilah és Azilor azzal, hogy mindenről tudnak, amit apád életében tettem! Kényszerítettek, hogy játsszak a kezükre a kapcsolataimmal. És én engedelmeskedtem nekik. Újra be kellett indítanom a kábítószerkereskedelmet! - És mivel tudtak fenyegetni, hogy megtedd? - mondta megvetően Canderous. - Halállal, Hadiár. Halállal. Lantisol váratlanul odahajolt hozzá, és az arcába köpött: - És téged a halállal még meg lehet félemlíteni, mocskos öreg?! Gondolod, hogy azok a fiatal nők, köztük a feleséged és a lányaid nem féltek, mikor kidobtátok őket a vadonba? És vajon azok a gyereklányok, akiket átcsempésztél a köztársaságba, nem féltek mikor olyasmire kényszerítették őket, amit nálunk felnőtt nő csak a kedvesének enged meg? Nem féltél a félelemtől? Nem féltél az álmaidtól? Úgy látszik nem, ha ezek után még az előző Calora meggyilkolásában is segítettél, és még mindig próbálkozol! És ennyi iszonyatos tetted után még mindig nem a lelkiismeretedtől félsz, csupán a haláltól?! - A fiúnak igaza van, öreg! - mondta Canderous komoran. - Elsőre is rossz célpontot választottál Lynnar személyében, de arról fogalmad sincs, Seydának mennyi imádója van a birodalomban! Nem tudom, Calborn milyen büntetést szán neked, de én az ő helyében most befognám a száját a könyörületnek, amit Seyda állandóan sulykol belé, hurkot dobnék a legnemesebb részedre, annál fogva vonszolnálak ki a vadonba, persze lábujjhegyen osonva, nehogy Seyda észrevegye, hogy meglógtam veled, mielőtt ő kikönyörögné tőlem az életedet! - Te harcos vagy, Hadiár, nem civil, mint én, és nem te voltál a helyemben! Utólag könnyű bíráskodni, de más volt azzal a nagy Mandalore-ral szembenézni tehetetlen civilként! Az uralkodók mindig lenézték és kihasználták a civileket, de ő legalább respektált engem... valamennyire... Te nem ismerted azt az arcát, amit én ismertem! - Azt mondod, respektált téged? Ugyan mivel? Azzal, hogy csak a családodat pusztította el, a te nyüves életedet meghagyta?! És még dicsekszel is ezzel? Tudod, én azt mondom neked, csak az tehet meg ilyen ocsmányságokat még uralkodó létére is, akinek olyan aljas kiszolgálói vannak, mint te, akik a kezére játszanak mindenben! Ő egyedül nem vihette volna mindezt végbe, hisz mondtad, hogy már saját testőrségében sem mert bízni, eszerint hozzád hasonló aljas civilek voltak a talpnyalói! Én azt mondom, mivel partnere voltál az aljasságaiban, légy partnere a büntetésben is, te alattomos, tömeggyilkos civil! Hát te egymagad többet vettél el a birodalomtól, mint a Mandalóriai Háború! Azt mondod, gazdasági tudász vagy. Utánaszámoltál már, hogy mennyi harcos és anya ígéretét vetted el tőlünk, mikor eladtad azokat a kislányokat?! A lelkiismeretedről már ne is beszéljek, hisz hogy sajnálnád őket, mikor saját családodnak se kegyelmeztél?! Calborn visszatartotta a teljesen feldühödött Hadiárt: - Ne, Canderous, várj! Labelick, ha valóban nem számítottál leleplező látogatásomra, miért voltak itt veled fegyveresek? Öreg vagy, de süket bizonyára nem, így hallanod kellett, milyen vizsgálat folyik a Palotában! Vagy a füled mégsem szolgál már olyan jól téged, mint te apámat, ezért estél itt csapdába? - Nem akartam elmenni innen, Mandalore. Nincs hova mennem. Nem tudom, hogyan jöttél rá erre az egészre, hogy ilyen gyorsan idetaláltál hozzám, de én már nem menekülök sehova. De még mindig nem tudsz mindent. Nincs kinek őriznem tovább a titkaimat és mondtam, te egészen más vagy, mint apád, és apád apja. Itt a pavilon alatt van egy rejtekhely. Tele ezzel a szerrel. Arról a rejtekhelyről egy másik járat is kivezet innen a Palotából. Azon keresztül szoktam közlekedni, ha a rakomány megérkezett. Ez a járat a városon kívülre vezet, egy barlangba. Álcázott csapóajtó fedi a barlang talaján. Ezek a fegyveresek nem a bérgyilkosaim. Darlena fizeti őket, hogy segítségem legyen, mikor a szállítmány megérkezik. Civilek, mert harcosok nem is vállalnának ilyen munkát. A fegyverük önvédelemre szolgál, mert odakint bármikor betévedhet a barlangba egy ragadozó. A szállítmányt a barlangban teszik le a csempészek, aztán elmennek. Ezek a civilek hordják aztán ide be a rejtekhelyre a kábítószert. A csempészeket megtaláltátok, azt is tudod, hogy Darlena az első számú ellenséged! A köztársasági kapcsolat ezzel a szerrel a Manaanon van, a kolto raktár közelében, Ahto Keleti Központjában, a köztársasági nagykövetséggel szemben. Egy Varolin Uso nevű embert kell keresni. Kopasz, kerek feje van és kicsit görnyedt a tartása. Többet nem tudok segíteni neked, Mandalore. - A lányokat is rajta keresztül adtátok el? - Igen, Mandalore. De hogy ő kinek adta őket tovább, azt nem tudom, mint ahogy a szer további útját sem ismerem! Calborn félrevonta Lantisolt és Canderoust: - Hadiár, vallasd ki külön-külön a másik három civilt is, de maradjanak életben! Labelick is! Aztán keressétek meg azt a rejtekhelyet, ami a pavilon alatt van! Lantisol, őriztesd a foglyokat, de ne tudjanak senkivel beszélni! Idehozok egy sereg őrharcost! Labelick vezesse el őket a barlangig! Biztosítsák a barlangot és ha mégis maradt volna olyan csempészbanda, akiket még nem kaptunk el, füleltesd le őket, Hadiár, de ne szó szerint! Larsent egy másik sereggel addig elküldöm Azilor rezidenciájához. Körülzárják és házi őrizetben tartják Darlena őnagyságát, Sheruk egy harmadik sereggel pedig teljesen körülzárja a várost, légi és szárazföldi egységekkel. És beszélni akarok majd Carthtal is. Egyelőre ennyi. Idehozom az őrharcosokat, aztán megnézem Seydát, van-e valamire szüksége, és lezuhanyozok végre, mert már nemcsak Labelick bűze miatt érzem magam egyre rosszabbul.

2007.07.10. 10:33

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 28. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Mandalore váratlan látogatása a konyhában. Az ismeretlen fűszer... Mandalore megjutalmazza Leniát. Seyda meggyógyítja Larsent és Astrilát.   A kis jedi úrnő - 28. rész     A konyhaajtó kinyílt és Mandalore lépett be. Testőrsége az ajtóban maradt. - Ó, micsoda megtiszteltetés, Mandalore! - emelte föl fejét és hangját a vezető szakács. - Személyesen jöttél meglátogatni szegény robotoló cselédeidet? - Szegény robotoló cselédek? - vonta föl szemöldökét Calborn. - Eddig úgy tudtam, nincs panaszotok a munkátokra, Lennel. De ha jobban tetszik, páncélt kaptok a kötényetek helyett, kardot a főzőkanál helyett és kimehettek a gyakorlópályára! Serger örülni fog az újoncoknak. - Nem, nem, én nem úgy gondoltam… - a vezető szakács fehér arca ennél sápadtabb már nem is lehetett volna. - Miben lehetünk a szolgálatodra, Mandalore? Mi az óhajod? - Semmi különös, Lennel. Én ott voltam a győzelmi lakomán, de Seyda korán visszavonult. Az ő vacsoráját szeretném elvinni. - Igen, persze, máris adom. Már össze van készítve, itt van a szekrényében. Tessék, Mandalore. - Köszönöm, Lennel. Nagyon finomnak látszik. Muszáj megkóstolnom. Hadd lám, miféle ínyencfalatokkal kedveskedtek az úrnőtöknek. - U…uram! - sietett oda a főszakácsnő. - Neked is készítünk ugyanilyet, hát csak nem dézsmálod meg a Calora vacsoráját? Még rossz néven veheti… Az étel fölé hajoló Calborn felpillantott és a tányér pereme fölött a főszakácsnőt nézte: - Rendszerint ugyanabból a tányérból szoktunk enni, ezt te is tudod, Terke, hisz közös tányérban külditek föl mindkettőnk ételét, úgyhogy Seyda nem fogja rossz néven venni. De én rossz néven veszem, ha kioktatnak! - Nem… nem, Mandalore… hogyan is mernélek kioktatni téged! - Hát mit akartál? - hirtelen elmosolyodott. - Jól van, Terke, nincs baj, csak hosszú volt ez a nap. Tudod, mit? Igazad van, nem dézsmálom meg az úrnőd vacsoráját. De akkor ugyanilyet készíts nekem is, kérlek! - Azonnal, uram! - perdült meg a terebélyes asszony, és tányérért indult. Mandalore kényelmes, nyugodt léptekkel sétált mögötte. Az őrharcosok mereven, rezzenéstelen arccal álltak az ajtóban. A konyhában akkora feszültség volt, hogy Calborn érezte, egy szikrától berobbanna az egész helyiség. Amíg a főszakácsnő sürgölődött, Mandalore szórakozottan be-benézegetett a nevekkel ellátott fali szekrényekbe. Érezte, hogy minden mozdulatát éber szemek kísérik figyelemmel. Mrs.Winter szekrényénél is megállt, benézett, benyúlt a felső polcra és levett egy felirat nélküli fűszeres dobozt. - Alighanem ez lesz az a kellemes aromájú új fűszer, amit Seyda és Mrs.Winter dícsért. Lám, már kész is van a vacsorám! Terke, kérlek, ebből az új fűszerből is szórj rá nekem! Nem tudom, mi a neve, mert elfelejtettétek ráírni, de bizonyára ismeritek, hisz a használatos fűszerek közt van. A főszakácsnő eddig is fehér arca annyira elhalványult, hogy félő volt, rosszul lesz: - De uram… - dadogta. - Ez a fű… fűszer nem eh… hez az ételhez van… - És az miért zavar téged, Terke? Én fogom megenni. Megszórom, így ni. A színe szokatlanabb mint amilyen fűszereket eddig használtatok, de fene bánja. Csak hatásos legyen! És ha már nem engedted, hogy az úrnőd vacsorájába beleegyek, akkor el se viszem a sajátomat! Itt megeszem. - Uram… Mandalore… uram, ne edd meg… - Ejnye, Terke. Az előbb Seyda vacsoráját sajnáltad tőlem, most meg már a sajátomat is, amit te készítettél nekem? Jó. Látod, szót fogadok neked, mert úgyis jóllaktam már. De ne menjen veszendőbe ez a finomság. Ülj le szépen akkor, és edd meg te! - U… uram… - Így van, az urad vagyok, de ezt már többször hallottam, mióta itt vagyok. Ülj le és láss neki! - Én… nem… - Ejnye, hát meg akarsz sérteni? A Mandalore-odnak készített vacsorát nem vagy hajlandó megenni? Hát hogy kínálhatod föl uralkodódnak azt az élelmet, amit te magad visszautasítasz?! Megfordult és intett a vezető szakácsnak: - Gyere ide, Lennel! A főszakácsnőd elkészítette a Mandalore vacsoráját, de uralkodód nem éhes. Gyere, láss neki! Az egész a tiéd! - Nagylelkű vagy, uram! Köszönöm. - hajolt meg a vezető szakács és habozás nélkül ült az asztalhoz. Már a kést és a villát is megfogta, mikor Mandalore megállította: - Várj! A győzelmünk titeket is érint. Hadd látom, hogyan ünneplitek mindnyájan! Mindenkinek tányért! Terke, szedj ebből minden konyhai alkalmazottnak, de gyorsan, hogy iménti sértésedet elfelejtsem! Úgy, nagyszerű. Mindenkinek szórok rá ebből a pompás új fűszerből. Jó étvágyat! A főszakácsnő és négy konyhalány csak nézett szerencsétlenül az ételre, még csak bele se túrtak, a többiek azonban minden további nélkül nekifogtak. - Állj!!! - harsant Mandalore parancsoló hangja. - Meg ne egyétek!!! Minden evőeszköz kihullott a személyzet kezéből szeszélyes uralkodójuk tiltó parancsa hallatán. Rémülten meredtek rá. Calborn az öt nőre nézett, akik megtagadták a vacsora elfogyasztását: - Ti ott maradtok a helyeteken! Lennel, az összes tányér tartalmát öntsétek egy elkülönített tálba és hagyjátok itt az asztalon!Ceregil, intézkedj, hogy az összes szobalányt tereljék be a szállásukra, és őrséget az ajtójuk elé! Aztán vezessék ide a konyhai szállító-beszerzőket! Szigorú őrizet alatt! - Igen, Mandalore! - Még valami, Ceregil. Öt gárdistát kérek ide… - a többit egész halkan fejezte be. - Igen, Mandalore! Ceregil félrevonta egyik gárdistáját és utasításokkal látta el, majd visszatért uralkodója mellé, aki addig felügyelte Lennelnek kiadott parancsa végrehajtását. - Ceregil, a konyha mára bezárt! Szigorú kíséret mellett küldess föl minden elkészített ételt a tanácsterembe! Ez a tál azonban itt marad! Aztán a konyhai személyzet is őrizet alá kerül. Egyikük sem léphet ki szállásáról semmilyen indokkal! A felszolgáló személyzetre is őrharcosok felügyeljenek, amíg a vendégeknek szükségük van kiszolgálásra, aztán ők is őrizet alá kerülnek. Reggelig a végére akarok járni ennek a gyalázatos összeesküvésnek! - Igen, Mandalore! - és Ceregil indult intézkedni. Miután a konyhai személyzetet erős kíséret vezette el, Calborn ledobta az asztalra a kezében szorongatott fűszeres dobozt, és leült az öt reszkető nővel szemben, akik mögött gárdisták álltak. - Három rövid kérdésem van: kik, mióta és kinek a parancsára?! Melyiktek kezdi a válaszadást?   A Kitaszított és Calborn távozása után Lenia hajnalig ült a Seyda ágya melletti széken. A folyosón megháromszorozott őrség cirkált Calora Mandalore éjszakás testőrkapitánya, a helsai Dandor parancsnoksága alatt, és senkit sem engedtek ki szobájából a folyosóra. Dandor ötpercenként nézett be úrnőjéhez, mit csinál, és Lenia mindannyiszor intett neki, hogy alszik. Mikor Mandalore hajnalban belépett asszonya rezidenciájába, a szobalány riadtan ugrott föl. Az uralkodó intett neki. A fiatal szobalány remegve követte a folyosóra. - Gyere, Lenia! Te vagy az egyetlen a Palota személyzete közül egyelőre, akiben teljesen meg tudok bízni! A gyanúd beigazolódott. Mrs.Winter annak a szernek köszönhetően betegedett meg ennyire. Seyda is kapott belőle, azért gyengült le ő is, de neki nem mertek minden étkezéskor adni, mert tudták, hogy én is vele együtt és ugyanabból a tányérból eszek, mint ő. Csak akkor tették bele ezt a szörnyűséget, ha tudták, hogy én nem eszem belőle, és ez elég ritka dolog volt, ezért nem ment tönkre annyira Seyda, mint Mrs.Winter… - Mi volt az a szer, uram? Méreg? - Nem tudom, Lenia. Ezért adtam belőle Onasi flottaparancsnoknak, hogy nézesse meg, mi ez egyáltalán. És megkértem a Kitaszítottat, valahogy tisztítsa ki ezt a förmedvényt Mrs.Winter szervezetéből is, de… nem tudom. A köztársaság embereinek a szervezete sokkal gyorsabban elöregszik, mint a miénk, és ő már hetven éves. Te mindenesetre megmentetted az életét, vagy legalábbis meghosszabbítottad. És megmentetted Calorád életét, ezzel Mandalore utódainak életét is. A Kitaszított azt mondta, Seyda szervezetének kitisztításával a kisbabák is meggyógyulnak. - Mandalore! - lépett közelebb Dandor. - Szeretnék beszélni veled. Az engedélyedet kérem… - és megfogta Lenia kezét, aki zavartan, szégyenlősen simult az oldalához. Mandalore nagyon fáradt volt, de e mozdulat láttán elmosolyodott: - Dandor, hát ilyen messzire kellett jönnöd Starvillerről, hogy megtaláld a párodat? - Igen, uram. Már hónapok óta szeretjük egymást. A szolgálatunk ellentétes, mert ő állandó délelőttös, én pedig állandó éjszakás vagyok. Eldöntöttük, hogy összeházasodunk, és bérelek egy saját kis otthont… és még ha ritkán találkozunk is a munkánk miatt, legalább néha együtt lehetünk, mert házasság nélkül nem akartunk… - Dandor! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Mandalore. - Egy parancsom van számodra, amit késlekedés nélkül végre kell hajtanod! Értetted? - Igen, Mandalore! - feszült vigyázzba azonnal a helsai testőrkapitány, elengedve Lenia kezét. - Jó. Akkor most azonnal megint kézen fogod ezt a kisasszonyt, együtt elballagtok a ruhatárba, ahol a hölgy kiválaszt magának egy szertartási ruhát, és fölkeresitek a szertartási szentélyt! Amint Lenia a törvényes asszonyod lett, visszajöttök ide hozzám, mert még más mondandóm is van! Dandor és Lenia megilletődötten nézett egymásra, majd Mandalore-ra, aki hessegető mozdulattal jelezte, hogy menjenek már, erre kézen fogva szaladni kezdtek a folyosó vége felé. Calborn megint benézett Seydához, aki továbbra is aludt. Ezúttal a babák is nyugodtak voltak. Az uralkodó szeretett volna melléjük feküdni, és elfelejteni mindent, ami most nyomasztotta, de még mindig nem volt itt a pihenés ideje. Elküldött egy gárdistát, hogy Starrent hívja ide. - Kapitány - mondta a megérkező tisztnek. - Dandort egy paranccsal elküldtem, te vagy helyette szolgálatban, míg a reggeli váltás megérkezik! Davrel korán szokott jönni. - Igen, Mandalore. - Köszönöm, Starren. Calborn benézett Mrs.Winter szobájába. Seyda anyja aludt. Mandalore vegyes érzelmekkel a lelkében távozott onnan. Résnyire nyitva hagyta az ajtót, az őrségnek lelkére kötve, hogy ha úgy érzékelnék, baj van az idős asszonnyal, keressék meg a Kitaszítottat, ő már beszélt vele és kérte, hogy a mester jedi segítsen szükség esetén Mrs.Winternek. - Mandalore, és az a kolto… nem segíthetne rajta? - kérdezte tétován az éjszakás gárdista. - Sajnos, nem tudjuk, milyen dózisban és hogyan használjuk föl - mondta Calborn. - Carth azt mondta, ők feldolgozva kapják a flottánál, fecskendőben… várj csak! Igazad van! Beszélek Carthtal… bár Mrs.Winter - előrehaladott kora miatt - a mérgezéstől függetlenül is nagyon le van gyengülve, és a szervezet öregedését a koltoval sem lehet befolyásolni. Dandor tűnt föl a folyosón, oldalán a szertartási ruhában lévő Leniával, aki eddig is csinos volt, de a boldogság most még jobban megszépítette. Mandalore ismét elmosolyodott láttukra: - Ó, hát megint egy eséllyel több, hogy gyarapodjon a birodalmunk! Gyertek velem! Elvezette őket a Palota távolabbi szárnyába, és egy eredetileg vendégek számára fenntartott, de talán még soha nem használt, szépen berendezett nagy szoba ajtaját nyitotta ki előttük. - Lenia, hűségeddel nemcsak nekem tettél óriási szolgálatot, hanem birodalmunknak is! Ezért kiveszlek alkalmazotti minőségedből, vagyont adok neked, és nemesi rangra emellek. Szabad vagy, önállóan döntesz sorsodról, nem függsz senkitől, ezután neked is saját személyzeted lesz! - Ó, uram… Mandalore, köszönöm, de én hadd maradjak úrnőm mellett! - Mondtam, a te döntésed, mit csinálsz, Lenia! Maradj Seyda mellett, de nem szobalányként, hanem saját akaratodból keresheted fel őt ezután, ha beszélgetni akartok! Igen megkedvelt téged! Dandor, te továbbra is megkapod kapitányi fizetésedet, de te döntsd el, kívánsz-e szolgálatban maradni a Calora mellett, vagy leveted őrharcosi páncélodat. Az asszonyod egyedül is képes rá, hogy eltartson téged, az otthonotok megvan, az ellátásotok biztosított! Sem rangbeli, sem vagyonbeli különbség nincs köztetek. Mindketten a Calorát és a birodalmat szolgáltátok hűséggel. Most ne törődjetek senkivel, semmivel, zárjátok be az ajtót, elég sokáig vártatok rá, hogy végre kettesben maradhassatok! Dandor, a döntésedet ne most hozd meg! Ráér. Most azon gondolkodj, hogy előbb harcost adtok majd a birodalomnak, vagy kislányt! Gondolom, ez épp elég fontos döntés lesz... És ha már másra is tudtok gondolni, mint egymás ölelésére, akkor majd beszélgetünk. Elhátrált az ajtótól. Dandor lehajolt Leniához és megcsókolta, majd a karjába emelte csinos kis asszonyát, és bevitte a régóta vágyott közös otthonba. Lábával csapta be az ajtót maga mögött. Mandalore kinézett a folyosó ablakán és látta, hogy már jócskán reggel van. Nagy léptekkel indult a tanácsterem felé, bár szíve inkább asszonya felé húzta. De tudta, ha most lefekszik, azonnal el fog aludni. A tanácsteremben Carth, Forn, a Kitaszított, Canderous, Larinna, Sheruk, Lylthia és Salina reggelizett. Mandalore-ral egyidőben érkezett meg Larsen és Astrila. A fővezér még mindig bizonytalanul imbolygott, mintha egyensúlyérzéke cserbenhagyta volna. Astrila hószínű arca szokatlanul piros volt. És mintha ő is enyhén támolygott volna. Mandalore aggódva nézte őket: - Astrila, nem vagy lázas? Larsen, hogy érzed magad? Mindketten a fejüket rázták, hogy nem kell foglalkozni velük, de még a reggeli befejezése előtt elhagyták az étkezőt. A társaság aggódva nézett utánuk. Canderous a jedire pillantott: - A Ravageren meggyógyítottad. Most meg mintha rosszabbodott volna az állapota. - Én csak a kómából hoztam vissza - felelt a Kitaszított. - Ennél mélyebbre nyúlni már nem az én feladatom. Visszaszokik ebbe a világba. Vagy nem. Mandalore ekkor őszinte kíváncsisággal fordult a jedi felé: - Mi késztetett rá, hogy meggyógyítsd Larsent, és életveszélyesen megsebesült harcosainkat? A Kitaszított tekintete összekapcsolódott az övével: - Tudod. Mandalore bólintott: - Szóval Seyda kért rá, ahogy gondoltam. De hogyan érezte meg, hogy bajban vannak? - Érezte a fájdalmukat, és könyörgött, hogy segítsek rajtuk. - Várj, várj, várj! - szólt közbe Canderous. - Azt mondtad, ha elveszik az energiáját, akkor Seyda megszűnik jedi lenni. Miről beszélsz akkor? Még az Eshokkal való meditáció hagyján, de hogyan érezhette meg akkora távolságból, hogy Larsen kómába esett és legalább nyolcvan harcosom élet-halál küszöbén ingadozik? - Seyda jedi, és mégsem az! Kevesebb és több. Egyszer ráállt a ti hullámhosszotokra, és nem hajlandó még gondolatban sem megválni tőletek! - a Kitaszított lehajtott fejjel mormogott. - Nihilus, Treya! A génjeitek tökéletesebbek, erősebbek, mint amire azok a bolond jedik számítottak! Lám, most már ti is féltek Seydától! Nem tudjátok uralni! Ahogy Revant sem... - újra felemelte tekintetét. - Seyda rendkívüli tehetség. - Na, azért neked sincs okod panaszra! - vetette közbe Canderous. A jedi nem reagált rá. Ismét Mandalore-ra nézett: - Szerencsétek van. Seyda a ti oldalatokon áll. - Az biztos! - jegyezte meg Sheruk. - Mandalore tudta, hogyan édesgesse hozzánk! Canderous azonban mereven a Kitaszítottra szegezte tekintetét: - Hát állhatna más oldalán is? Vagy ez most amolyan… szemrehányás volt tőled? - Nem. Revan a maga útján jár, nem érdeklitek őt. Seyda azonban mindent hajlandó feláldozni értetek. Önmagát is! Ezzel felállt, és elment. Némán néztek utána. Canderous félterolta maga elől a tányért: - Igaza van, de ez az egész elég nyomasztó. Beszéljünk másról. Mandalore, le sikerült zárnod a vizsgálatot? - Még nem zártam le. De tisztában vagyok az egész ügy eredetével. Messzire vezetnek a szálak. - Mennyire messzire? - Sajnos, úgy tűnik, birodalmunk határain túlra. Úgyhogy kedves Hadiárom, soha nagyobb szükségem nem volt köztársasági befolyásodra és klánod, valamint Karendhorjaid támogatására, mint most! Sylastől is kell hoznom még őrharcosokat! Arion, Tagren és Tairon feltétlenül köztük lesz! Telrevant meg kell erősítenem, különben nemcsak Caloráját és leendő Mandalore-ját veszíti el a birodalom. Ti is veszélyben vagytok, mert engem támogattok! Tőled, Hadiár egy helsai őrharcosra van szükségem, akit Ordo kiképzőtisztje egyszer régen elkért Helsától. - Helsai őrharcos? Mondd a nevét és én a föld alól is előkerítem neked! Mi benne olyan különleges? - A harci technikája. A Külső Peremről hurcolta el egy siroxi csapat évekkel ezelőtt, és bedobták egy delixbányába. Én vittem onnan Helsára. A fővezéredtől tudjuk, hogy ez a fiú kiképző lett azóta nálatok, de akkor is muszáj megválnod tőle! Sheruk szeme fölcsillant: - Hedgewither?! Egy veszett erős, fiatal fiú! Ugyanaznap került Helsára újoncként, mint Seyda! Két különleges, furcsa technikát képviseltek, Hedgewither az erőn, Seyda az ügyességen alapulót, és tökéletesen megértették egymást. Még az őrharcosok edzéseit is együtt bámulták, és abból is tanultak. Xarga, Larsen és Serger teljesen belezúgott a fiúba, és öt nap után gyorsan őrharcost csináltak belőle. Egy év múlva Ordo elkunyerálta tőlünk. Nehezen váltunk meg Hedgewithertől, erre a kiképzőtiszted azt mondta, a birodalom érdeke, hogy Ordo megismerje a technikáját. Nagy nyeremény lenne most az a fiú! - Én semmit se tudok erről - rázta fejét Canderous. - Nem voltam sokat mostanában Ordón. De a fiú a tiétek! Mandalore bólintott: - Jó. Te megkeresed Hedgewithert, én pedig megkörnyékezem Sylast! - Egyébként kinek volt útjában Mrs.Winter? - kérdezte Salina. - És ez a gyönyörű kis asszonykád? - A birodalmon belüli kapcsolatok megvannak - mondta Mandalore. - Azilor családja és Derilah. Lynnar is az áldozatuk volt. Derilah parancsára Lura olyan mértékben gyengítette le Lynnart a szülésig, hogy annak nem is lehetett esélye az életben maradásra! Seyda hasonlóképp járt volna, csak neki van egy kedves, gyerekes kis szokása. Fütyül az illemre és a méltóságra, és csak velem együtt eszik, közös tányérból. Egy falat neki, egy falat nekem. Egy kanál neki, egy kanál nekem. Mivel én így is kértem a konyhából az ételt, nem merték beletenni ezt az átkozott szert, mert velem még nem akartak végezni, bár lehet, hogy egyszer ennek is eljött volna az ideje, ha látják, hogy nem boldogulnak velem. Seyda csak a gyömölcsöt volt hajlandó egyedül megenni, ezért ilyenkor a gyümölcsbe tettek ebből a szörnyűségből. Mrs.Winter azonban a kezdetektől ezt kapta, és rohamosan épült le. - De miért volt útban? - borzongott meg Lylthia. - Mindenki útban volt, aki az asszonyaimhoz tartozott. Lynnar dajkája is hamar meghalt, akit magával hozott Dxunról. Most már tudom, miért. Derilah nem tudta megakadályozni egyik házasságomat se, mert nem törődtem az elképzeléseivel. Tudta, hogy az asszonyaim akkor jelentenek csak veszélyt számára, ha már gyermeket várnak. Mert ha a Calora belehal a szülésbe, de az utódom fiú lesz és életben marad, akkor valószínűleg nem fogok többé házasságot kötni csupán azért, hogy törvényes nőm legyen, így az ő Azilor házából való jelöltjének többé semmi esélye nincs a Calora Mandalore címre! És Derilah akkor nem tud engem figyeltetni, és befolyásolni az asszonyomon keresztül. Ezért kellett az asszonyomnak és a kisfiamnak is meghalnia. Lura jól meg volt fizetve azért, amit tett! A konyhai személyzetből a főszakácsnő és négy konyhalány volt beavatva, szintén jó pénzért. A felszolgálószemélyzet vétlen. A szobalányok is. A konyhai szállítók közül viszont kettő is tudott mindenről. Ők csempészték be azt a förmedvényt. Kiszedtem belőlük egy-két rejtekhelyet, ahova azonnal őrharcosokat küldtem a csempészekért. Ha kivallatták őket, mennek cannok-eledelnek. - Még mindig nem értem, Mandalore! - mondta Salina. - Az anyád hónapok óta halott! Kinek áll érdekében még most is, hogy asszonyaiddal és utódjaiddal végezzen? - Azilor családjának. Az a nemesi származású lány befolyásos, ősi telrevani családból való, és mindenáron Calorát akarnak csinálni belőle! Ha őt venném feleségül, Azilor családjának befolyása a birodalom vezetésére annyira megnőne, hogy a többi klán jogaira fütyülve ők irányítanák egész Mandalóriát! Most nemcsak a hatalom lehetőségét vettem el tőlük, hanem pártfogójukat, Derilah-t is, Azilor haláláról már nem is beszélve. Fűti őket a bosszúvágy. Furcsa, hogy ezeket a birodalmi titkokat egy szülészasszony, és egy szakácsnő szájából hallottam vissza. A parancsokat eleinte Derilah adta, az ő halála óta pedig Azilor családja. De hogy a birodalmon kívül kivel van kapcsolatuk, remélem azt az őrharcosoknak majd sikerül kiszedniük a csempészekből. - Hogyan büntetted meg a szállítókat és a konyhai személyzetet, akik benne voltak? - Az őrharcosok felügyelete alatt utolsó falatig meg kellett enniük azt a szerrel megszórt nagy tál vacsorát, amivel tegnap próbára tettem a személyzetet. Eleinte még ment, de a végén már beléjük kellett tömni, ehhez az őrharcosok igénybe vettek néhány jó gyomrú cselédet a Palotából. - És most hol van az az áruló társaság? - Ha minden igaz, már jóllakatták magukkal a maalrasokat. Majd az őrharcosok elmesélik, ha visszajönnek. A Palota egyelőre tiszta. De most már a Palotán kívüli civilek is érdekelnek. És Lura, valamint ennek az összeesküvő bandának a családja. Nem tudom, mennyire voltak beavatva ebbe a gyalázatba, és nem akarok bosszút állni azon, aki vétlen. - Hát száműzzed őket! - mondta a fővezér. - No igen, Sheruk. Ha az ilyen egyszerű lenne! Ha tényleg vétkesek és csak száműzöm őket, talán megkeresik birodalmon kívüli kapcsolataikat, amiről egyelőre halvány fogalmam sincs, és ha újra szerveződnek, a bosszújuk már valószínűleg nemcsak engem fog elérni. Támadhatja a Hadiárt, téged, Larsent… veszélybe kerülhettek családostul… - Na, ennyi fenyegetés reggelire éppen elég! - szakította félbe a fővezér. - Biztatóbb kilátásaid nincsenek? - Talán délre azok is lesznek, Sheruk.   Seyda lassan lekászálódott az ágyról, és kezét hasára szorítva, tétova léptekkel elindult az ajtó felé. Davrel nemrég vette át a szolgálatot Starrentől. Minden szál haja égnek állt, mikor megpillantotta az ajtóban úrnőjét, aki a félfának dőlt. Szédült az állandó fekvéstől, bár mozgása kissé könnyedebbnek tűnt, mint az utóbbi időben. A helsai kapitány odarohant hozzá:! - Jaj, kicsi Seyda, hogy gondoltad, hogy fölkelhetsz? Úgy tűnt, a Calora félig még alszik: - Larsen… hív… - motyogta. - Odamegyek! - Nem mehetsz oda! - mondta Davrel, óvatosan fölemelte és visszavitte a szobába. Seyda erőtlenül vergődött a karjában: - Larsen hív… oda kell mennem… Larsen… - Nem, édes kicsi úrnőm, nem szabad! - csitította Davrel, és háta mögött idegesen toporzékoló gárdistái egyikét elküldte Mandalore-hoz, egy másikat Larsenért, miközben sikertelenül próbálta betakarni úrnőjét, aki egyre csak félretolta a takarót és föl akart kelni. - Kicsi úrnőm, Larsen mindjárt itt lesz! Nem kell elmenned hozzá, ő jön ide, jó? - Jó - Seyda nyugodtabbá vált és engedte, hogy végre betakarják. Két kis tenyerébe fogta Davrel páncélkesztyűs erős kezét, és látszott, hogy most már tisztán felismeri egykori harcostársát: - Davrel, most Larsen is azt érzi, amit te… te éreztél a Surran bázison… - Félelmet érez, Seyda? Félelmet az ismeretlentől? - Nem, Davrel - rázta fejét lassú mozdulattal a Calora, tekintetét nem vette le a testőrkapitány arcáról. - A reményt, hogy én tudok segíteni… rajta. Te is reméltél. Nem, nem a tudatod! Az érzéketlen volt. A tudatalattid lépett… kapcsolatba velem. Az kért segítséget. De a többiek nem érezték. Csak én. Élni akartál! Larsen is élni akar. De nem ezzel a sérült tudattal… A Kitaszított visszaadta az életét, de ez nem elég. Ha nem segítek rajta, Larsen elpusztítja magát… - kicsurrant a könnye. - Te is inkább meg akartál halni, ha nem lehetsz többé teljes értékű… Davrel… adj esélyt Larsennek a reményre… te már tudod… Mandalore jelent meg: - Seyda?! - térdelt az ágy mellé, és megsimogatta asszonya arcát. - Hova indultál, kicsi Seydám? - Davrel már tudja. Megértette. És Larsen mindjárt itt lesz… Calborn agya fáradtan lüktetett a tegnapi döbbenetes eseményektől, az idegesen átvirrasztott éjszakától, és nem értette Seyda szavait. - Larsen… - mondta nyugtalanul Seyda. - Itt vagyok, úrnőm! - hallatszott az ajtó felől az alvezér csöndes hangja. Most is bizonytalan volt a mozgása. Davrel félrehúzódott, Mandalore pedig némán várt, mit akar a Calora. - Larsen, én most nem tudok felülni. Kérlek, ülj ide mellém egy székre! Ahol ellazulhatsz. Mire az alvezér az ágyhoz ért, Davrel már odakészített egy széket. Larsen lassan leereszkedett rá. Seyda az arcát nézte: - Bízol bennem, Larsen? - Tudod, hogy az életemet is rád merem bízni, úrnőm! - Akkor hunyd be a szemedet, és engedd, hogy vezesselek! Nagyon mélyre foglak levinni. Ebből a világból egy ideig semmit nem fogsz érzékelni. Egy ösvényen megyünk végig. Pihenj, Larsen, hunyd le a szemed, és kövess engem! Mandalore és a testőrség látta, hogyan lassul le, nyugszik meg, és válik egyenletessé Larsen lélegzése. Seyda is ellazult, ahogy feküdt az ágyon lehunyt szemmel. A csend megsűrűsödött körülöttük. Senki nem mert zajt csapni. Mandalore és a Calora testőrsége feszülten figyelte, mit történik, de még a folyosón őrködő Karendhor gárdisták is be-benéztek az ajtón, mi van úrnőjükkel és alvezérükkel. Több, mint félóra telhetett el, mikor változás állt be az alvezér lélegzésében. Eddigi dermedtsége is oldódni látszott. Egyszerre mélyet lélegzett, és kinyitotta szemét. Körülnézett, végül pillantása Seydán állapodott meg, aki bágyadtan, karikás szemmel, de most már nyugodtan követte tekintetével az alvezér mozdulatait. Larsen régi magabiztos mozgásával állt föl a székről, letérdelt az ágy mellé, és Seyda mindkét kezét tenyerébe vette: - Úrnőm, nincs annyi életem, hogy köszönetként felajánljam neked mindazért, amit Helsán és azóta tettél értem, értünk…- és ajkához emelte a két barna kis kezet. - Nincs mit megköszönnöd, Larsen! Ti fogadtatok úgy engem Helsán, hogy nem is érezhetek mást irántatok, mint hálát és szeretetet, és ezt már sokszor elmondtam nektek! De Astrila is beteg. Én kikapok Davreltől, ha megpróbálok fölkelni, hogy elmenjek hozzá, de ha ide tudjátok hozni Astrilát… - Köszönöm, úrnőm! Azonal idehozom! - Larsen mégegyszer megcsókolta a kis kezeket, aztán tudomást sem véve az időközben szép számban összegyülekezett őrharcos gárdáról, szinte futva távozott. Seyda tekintete ekkor megállapodott az ágy fejénél álló uralkodón: - Calborn - nyújtotta feléje kezét. Mandalore két roppant tenyerébe zárta, mint az imént Larsen, aztán leereszkedett a székre. - Calborn, kérlek, mondd meg Davrelnek… A vezér a szemével intett az ajtó felé, ahol az ifjú testőrkapitány ácsorgott félszegen: - Beszélj, kicsi Seydám, Davrel minden szavadat hallja! A Calora követte Mandalore pillantását. Davrel azonnal odajött hozzá és féltérdre ereszkedett az ágya mellett: - Láttam, úrnőm! Neki is visszaadtad a reményt, ahogy nekem is akkor, a Surran bázison! Nem is tudom, Mandalore miért velünk őriztet téged, hisz mióta köztünk vagy, te vigyázol ránk! A szobát elözönlő testőrök és őrharcosok némán, megilletődötten bámulták a Calorát. Lantisol közelebb lépett Seydához: - Hát megismételted a csodát, amit Taironnal és Davrellel tettél! Hálával tartozunk neked, és urunknak is, hogy Helsára hozott téged, úrnőm! - Seyda egy mosollyal válaszolt csupán. Az őrharcosok sorfala szétnyílt, ahogy utat adtak Larsennek és Astrilának, aki férje kezét fogva, és a vállához dőlve zavaros szemmel támolygott, végig a folyosón, emésztette a láz, rázta a hideg, de Larsen hiába próbálkozott többször is azzal, hogy a karjába vegye, úgy hozza, Astrila ugyanolyan makacsul a saját lábán akart jönni, mint Larsen a kóma után a Ravager fedélzetén. Seyda figyelme rájuk terelődött: - Astrila, lázas vagy - mondta halkan. - És fáj a lelked… valamiért. Megengeded, hogy segítsek? Az alvezér halkszavú, szépséges asszonya Seydára nézett, majd Mandalore-ra, aki a tekintetével unszolta, hogy mondjon igent. Astrila végre bólintott, de talán azt sem tudta, mire. Megint megszédült. Larsen elkapta, és most már nem törődve asszonya ellenkezésével, a karjába emelte. - Fektesd le ide Seyda mellé! - Mandalore maga igazította el a párnát a félönkívületben vergődő Astrila feje alatt, majd intett az őrharcosoknak, menjenek ki, és ő maga is elhagyta a szobát. Seyda ekkor nehezen megfordult az ágyon barátnője felé, majd az alvezérre pillantott: - Larsen, te a lázát segíts lehúzni, én addig a tudatalattijával lépek kapcsolatba, hogy megtudjam, miért sugárzik belőle a félelem! Az alvezér kisimította asszonya meggyötört arcából a fekete fürtöket, és Seydára pillantott: - Mit kell tennem, úrnőm? - A két tenyeredet tedd egymás mellé, hogy két hüvelykujjad összeérjen, és Astrila fejétől a lába felé gyors mozdulattal húzd végig őket Astrila fölött! Ne érintsd meg őt, csak az auráját! Sokszor kell megcsinálnod ezt a mozdulatot, lehet, hogy hatvanszor, lehet, hogy többször. Addig elviszem őt egy rétre. Nem tudom, mennyi ideig fog tartani, míg kommunikálok vele, de ha a láza elmúlik, akkor ülj le mellé, és fogd meg a kezét, ne törődj azzal, hogy magához tért-e! Szüksége van rád, és a tudatalattija érezni fogja a jelenlétedet. Larsen kételkedés nélkül fogadta a Calora szavait és nekikezdett a mozdulatsornak. Látva, hogy az alvezér megértette, mit kell tennie, Seyda ellazult, lehunyva szemét. Mély meditációba merült. Gyorsan megtalálta a kapcsolatot Astrilával, hiszen benne, Larinnában és Lylthiában kiváló meditációs partnerre talált, amikor barátnői még csak az érdekesség kedvéért ismerkedtek ezzel a jedi módszerrel. Az ébrenlét és alvás határán bolyongott Astrilával egy vadállatok nélküli tágas mezőn, és lassan sétálva beszélgettek. Barátnője szavai hallatán képek villantak föl Seyda elméjében. Mikor végül visszatértek és Seyda kinyitotta szemét, Larsent látta, amint asszonya mellett ül az ágy túlsó oldalán, arca ragyog a boldogságtól, fogja Astrila kezét, föléje hajol és megcsókolja. Seyda rámosolygott: - Astrilát nemsokára fölébresztem, még egy kicsit hadd pihenjen. Babátok lesz, és mikor észrevette, meglepetésnek szánta neked, azért nem beszélt róla. Mikor megtudta, mi történt a Ravageren, kétségbeesett, hogy elveszít téged. A félelmet a kóma utáni állapotod ébresztette benne, mert nagyon szeret és nagyon félt téged. A lázat részben ez okozta, részben valami furcsa anyag, ami a szervezetében keringett… és amitől halálfélelme volt…

2007.07.10. 09:57

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 27. részét! Köszönöm! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Canderous beszámol arról, hogy a Ravager fedélzetén koltót találtak. Dodonna admirálisnő a Helsán őrzött köztársasági foglyokról beszél. Mandalore felfogása a kábítószerről. Az egyre rosszabb állapotban lévő Mrs.Winter meglátogatja Seydát, majd elvánszorog a konyhába a vacsorájáért... A kétségbeesett Lenia, Seyda szobalánya azonnali kihallgatást kér Mandalore-tól...   A kis jedi úrnő - 27. rész     Mandalore látva, hogy a nőket mennyire lefoglalta Salina érkezése, közelebb húzódott Hadiárjához: - Canderous, céloztál rá, hogy Larsen talált valamit a Ravageren. Most már beszélhetnénk róla! A Hadiár pillantást vetett Carthra és az admirálisra. A két köztársasági hadvezető összenézett: - Ha zavarunk, visszavonulunk - mondta Carth és fölemelkedett. Forn követte példáját. Canderous habozva pillantott hol rájuk, hol uralkodójára. Calborn intett a köztársaságiaknak, üljenek vissza. - A győzelem közös volt, Carth! Bármit talált Larsen, meg fogjuk osztani veletek! Beszélj, Hadiár! Canderous mély levegőt vett: - A Ravager egyik raktára dugig volt koltóval… - Koltóval? - ütötte föl fejét Sheruk. - Az számunkra értéktelen! Arra mi sosem tartottunk igényt! - Eddig - mondta Mandalore. - De Canderoussal már beszélgettünk néhány dologról. Például arról, hogy meg akarom honosítani a gyógyászatot, elsősorban asszonyaink védelmében. Ne rázd a fejed, Sheruk, a te Lylthiád is ki van szolgáltatva a betegségeknek és fertőzéseknek! Te a beültetéseddel védve vagy, de a kedvesed teljesen védtelen. Forn, Carth, tudom, hogy a köztársaságotok már az ellenünk vívott háborúban is használt koltót, ahogy a sithek is. Ti már jobban tudjátok, ez mekkora érték. A rakomány fele a tiétek! - Köszönjük, Mandalore! - hajtott fejet az admirálisnő. - Valóban nagylelkű uralkodó vagy! - Egyúttal tanácsot is kérek tőletek - folytatta Calborn. - Hogyan kell használni, mert mint Sheruk említette, mi sosem éltünk ezzel a szerrel. És ha megtanulunk bánni vele, föl akarom venni a kapcsolatot Manaannal, mert eddigi ismereteink szerint a koltó csupán ott található. - Hát nem biztos, hogy a Selkathok ugrálni fognak az örömtől, ha mi is színre lépünk! - jegyezte meg Canderous. - Épp elég bajuk van azzal, hogy a sitheket és a köztársaságiakat távol tartsák egymástól, a többi idegen faj jelenlétéről nem is beszélve. Ha mandalóriai vevők is megjelennek… Mandalore egy mozdulatot tett: - A koltó csak akkor képvisel értéket, ha van rá kereslet! A Selkathoknak ezért minden vevőre szükségük van, ha az becsületesen fizet. Mi sosem álltunk harcban velük, a köztásasággal jelenleg jó a kapcsolatunk, a sithek pedig a manaani béketörvény miatt ugyanúgy nem támadhatnak ránk Mannaanon, mint mi őrájuk! Nem látok kizáró okot arra, hogy elkezdjük a kereskedést a Selkathokkal! - Viszonylag jó kapcsolatunk van a Selkathokkal - jegyezte meg Dodonna admirálisnő. - Annyira legalábbis igen, hogy segítsünk nektek a kereskedés elindításában. És még nem is fontos kredittel fizetnetek, mert az egész Manaan bolygó vízi világ. Semmit nem tud megtermelni, így örömmel beleegyezik a cserekereskedelembe! - Köszönettel veszünk minden segítséget - bólintott Mandalore. - És van még egy dolog, szintén az orvostudománnyal függ össze. Tudjátok, hogy nincsenek orvosaink, mert elődeim felfogása ezt fölöslegesnek ítélte. De én gyökerestől fogom kiirtani népem tudatából ezt a felfogást, melyet a gőg diktált! Minden fajnak szüksége van a fennmaradáshoz bizonyos fokú természetes regenerációs képességre, és ha ezt mesterséges módon fokozni lehet, akkor azt a lehetőséget nem lehet figyelmen kívül hagyni! Tudnátok olyan lehetőséget ajánlani, hogy orvosokat képezhessünk ki szakembereitek segítségével? - Ez nem hadászat, Mandalore, ez nem a mi területünk! De a diplomáciai összekötőnkön, Parandin szenátoron keresztül tolmácsoljuk kérésedet a szenátusnak! - Ígéretes a hozzállásotok, admirális! Köszönöm. - Úgy gondolom, Mandalore, ez szövetségünknek is előnyére válik. Az elején sajnos így is voltak kisebb döccenők, hogy így fogalmazzak. - Döccenők? Mire gondolsz, Forn? - Azokra a köztársasági utasokra és a hajó személyzetére… Sheruk érdeklődve emelte föl fejét: - Nocsak! Még mindig itt tartotok?! Pedig Helsán úgy láttam, már Carth is torkig van velük. Csak néhány órát töltött a társaságukban, és már az is megviselte. Képzeljétek akkor szegény Sergert, Teregrilt és Tairont, akik nap mint nap jóformán össze voltak zárva velük! - Igen, igazad van, Sheruk - sóhajtott Carth. - Nem tudom, milyen módszerrel lehetett volna leszerelni azt a begőzölt navigátort… - Azt mondod, a navigátort? És mit szóltál volna a pilótához, hogy arról a bizonyos Blank kapitányról már ne is beszéljünk, akinek a halálhíre annyira megviselte kapcsolatfelvevőtöket… Az admirálisnő tiltakozón emelte föl kezét és megrázta fejét: - Ne gondoljátok, hogy Blank kapitány gonosz ember volt! - Á, ilyen meg se fordult a fejünkben! - mondta a fővezér maró gúnnyal. - Csak jó lenne, ha megvárnád, míg Seyda jobban lesz, és őt kezdenéd erről faggatni! - Igen, bizonyára igazatok van, Sheruk - visszakozott az admirálisnő. - De azt azért engedjétek meg, hogy védelmembe vegyem. Az a Blank kapitány, akit én személyesen ismertem, a flotta egyik kiválósága volt. - Már megbocsáss, Forn, de ha valaki a te kapitányod stílusában viselkedne a flottánkban, hát én páros lábbal rúgnám ki az űrbe! - És igazad lenne, Sheruk, de azt értsd meg, hogy Blank kapitányt csak a kábítószer befolyásolta, nem az volt az igazi énje! - És te ezt most a védelmére hozod fel? - szólt közbe Mandalore mély, döbbent hangja. - Ahelyett, hogy megszigorítottátok volna az alkalmassági vizsgálatokat, hogy ilyen többé elő ne forduljon?! Az admirálisnő meglepetten nézett rá: - Nem értem, hogy nektek miért okoz ez gondot? A kapitányt te magad büntetted meg, a ti flottátokban pedig nincs ilyen, mert nem ismeritek az ajzó-és kábítószereket. Azt sem tudjátok, ahogy mi sem, hogy voltaképp mit szedett a kapitány. - Elképzelésünk azért van róla. Sőt, hogy pontos legyek, még mintánk is van belőle, vagy ahhoz hasonlóból… Mandalore szavai mélységes megdöbbenést keltettek. - Te most miről beszélsz? - akadt ki teljesen Canderous. Carth sem volt magánál: - Amikor az orvosunk a Helsa bázison kért tőletek vegyelemzésre, azt mondtátok, nincs! Mandalore nem jött zavarba: - Az orvosotok abból a szerből kért, amit a kapitány szedett. Abból nem állt rendelkezésünkre semmi, mert amikor ezt szóba hoztuk, a kapitány sokáig tagadta, hogy egyáltalán ilyesmivel él. Mi nem találtunk nála semmit. Végül hónapokkal később a társai fedezték föl, hol tárolta végig, de a szerből akkorra már semmi se volt, és a kapitány akkorra már a szer segítsége nélkül is folyamatosan dühöngött, mint az orvosotoktól később megtudtuk, az elvonási tünetek miatt. - Miért kezdtetek egyáltalán gyanakodni ilyesmire? - kérdezte Forn admirálisnő. Mandalore elgondolkodva nézett rá: - Engedd meg, hogy erre kérdéssel válaszoljak! Ti honnan tudjátok, hogy valaki a köztársaságban, nemtől és foglalkozástól függetlenül ajzó-vagy kábítószerrel él? - A viselkedésén látszik. Eleinte persze még nem, csak ahogy a szer átveszi fölötte az uralmat, olyan viselkedésformákat tapasztalunk, ami veszélyhelyzetet is teremthet. Baleset-és életveszélyt. - Műszerrel is ki tudjátok ezt mutatni? - Nem. A viselkedés megváltozását bármilyen stresszhelyzet is okozhatja. Nem kell hozzá szer. A vérvizsgálatok tetmészetesen ki tudják mutatni a szer jelenlétét, de nem tudok róla, hogy létezne olyan finom műszer, a mivel ugyanezt meg lehet tenni. - Hát pedig mi rendelkezünk egy ilyen finom műszerrel! - Több, mint kíváncsivá teszel, Mandalore! - Sőt, ti is rendelkeztek vele. Csak nem tudtok róla. Most már mindenki döbbenten nézte az uralkodót, aki kényelmesen hátradőlt székén: - Öt nappal azután, hogy a hajójuk lezuhant, volt egy kis időm, hogy elvigyem Seydát, és vásároljak neki olyan dolgokat, amiket a bázison nem tudtunk neki biztosítani. A kislány boldog volt, hogy hajózni megyünk… - Csavarogni! - derült föl Sheruk arca. - Így fogalmazott. Emlékszem arra a napra! Nagyon boldog volt a kislány. Így újságolta nekem, hogy csavarogni megy Calbornnal. Még meg is jegyeztem neki, nagyon el van máris kényeztetve, hogy a vezér kísérgeti. - Igen, azt mondtam neki, hogy csavargunk - hagyta jóvá Mandalore. - Szóval fölmentünk a hajóra, és Seyda annyira önfeledt és boldog volt, hogy jólesett még látni is, mennyire jól érzi magát köztünk. Gerennel azonnal a mandalóriai történelmet boncolgatták, amikor pedig a kísérő húsz őrharcos is megjelent, a kislánnyal végképp nem lehetett bírni. Azonnal a kardok és a páncélok kerültek terítékre, a kislányt csak azzal tudtam végül kedvenc témájától elcsalogatni, hogy a startra készülünk, amivel neki, mivel felderítőnek tanul, tisztában kell lennie. Odajött hát Zukához és hozzám. Bemutattam Berednek, a pilótánknak, és abban a pillanatban az addigi boldog kislányból egy szívszorítóan rémült és kétségbeesett Seyda lett. Kimenekült a pilótafülkéből, és ha az őrharcosok meg nem akadályozzák, hogy kinyissa az ajtót, Seyda úgy rohant volna világgá, hogy többé meg nem találtuk volna a vadonban! - De hát mi történt vele? - hajolt előre Forn. Carth tekintete is várakozóan függött Mandalore-on. Canderous is érdeklődve figyelt, mert erről ő sem tudott. - Hogy mi történt vele? Bebújt egy sarokba, és könyörgött Arionnak és Tagrennek, akik testőrei voltak az első napokban, hogy zavarják ki a pilótát a fülkéből, mert ő sehova nem megy vele. Mert Berednek olyan a kisugárzása, mint a kapitánynak volt, akitől ő annyira iszonyodott és rettegett... - Azt akarod ezzel mondani, hogy megérezte a pilótán, hogy kábítószert szed? - Igen, Carth, Seyda jedi énje azonnal megérezte a szer jelenlétét. Amikor először látott minket, az ellenségeit, ahogy tanították neki, tehát mikor körülvettük őt a vadonban, még csak meg sem ijedt. Ennek a szernek a kisugárzása pedig öt nappal később teljesen megvadította. Azt mondta, hogy ilyet nem érez az őrharcosokon, csak a kapitányon érezte, és most a pilótán. Miután Beredet eltávolítottuk a hajóról, Arionnak és Tagrennek sikerült kicsalogatniuk Seydát a sarokból, és végre meg tudták nyugtatni. Tegyétek próbára a ti jedijeiteket, ők vajon megérzik-e, ha valaki kábítószerrel él? Ezért mondtam, hogy nektek is van ilyen finom műszeretek. - De végül honnan tudod, hogy tényleg kábítószeres volt a pilóta? - Kivallattam, még a hajó fülkéjében. A többi kérdésre pedig Sylas jóval keményebb módszereinek köszönhetően volt kénytelen választ adni. Ahogy gyanítottam is, köztársasági csempészekkel állt kapcsolatban. Rejtekhelyüket is elárulta, látta pusztulásukat is, mielőtt eltűnt a cannokok gyomrában. - A cannokok… gyomrában? - nyelt nagyot Carth. - Úgy érted, megkínoztátok az információért, azután még oda is vetettétek őt a ragadozóknak? Mandalore hideg tekintettel mérte végig: - Mandalória a harcosok birodalma és több ezer éve áll! A fegyelem az első számú követelmény, ez tartja össze! A harcosaink erősek, csak fegyelemmel, de ésszerű keretek között lehet megfékezni őket! A kemény törvények, állandó edzések, az állandó egyéniségfejlesztő továbbképzések teszik lehetővé hogy féken tartsuk az erejüket. Ha jól építetted föl a rendszert, a többiekénél jóval magasabb erkölcsi szinten lévő, különleges, hatásos harci technikára kiképzett őrharcosaidra bátran rábízhatod magadat, akik nem félnek tőled, mert nem is ez a cél, de elismernek és tisztelnek. Persze, csak ha te is megtartod a törvényt, melynek betartását tőlük megköveteled. És akkor már rájuk bízhatod alacsonyabb morális szinten lévő harcosaid megfékezését is. Bered tudatosan veszélyeztette uralkodója életét, amikor egy számunkra ismeretlen szerhez fordult titokban, sőt azt az ellenséggel való kapcsolatfelvétel során szerezte, pedig ha a vezéreihez fordul, és őszintén elmondja, hogy képtelen tovább csinálni munkáját, több lehetőség is rendelkezésére állt volna, kevésbé idegfeszítő munkaterület, ahol kiválóan megállhatta volna a helyét és nem lett volna szüksége semmiféle őrjítő szerre. Képzeljétek el, ha a birodalom alapját adó hihetetlenül erős és sokoldalúan képzett elit őrharcosi egységek közt megjelenik a kábítószer! Ki lenne képes megfékezni őket? A birodalom rövidesen széthullana! Ezért a legegyszerűbbnek tűnő hazugságért is halál jár, hisz bizonyára nem ártalmatlan dolog a birodalom biztonsága számára, ami egy harcost vagy őrharcost hazugságra kényszerít, akár kábítószer van a háttérben, akár más! Viszont a becsületüket is kötelességünk ugyanilyen szigorral megvédeni a rágalmazástól és kiállni értük. Csak így működhet a birodalom rendje! Carthnak hirtelen melege lett: - Te tényleg megölted volna Florát, ha nem vallotta volna be, saját társai kényszerítették, hogy hazudjon az őrharcosaidról? - Igen, megtettem volna, ha rákényszerít a szembesítésre. Biztos voltam benne, hogy hazudik! Még ha nem is adtam volna határozott parancsba, akkor sem nyúltak volna ahhoz a szegény lányhoz. A maximálisan nőpárti Serger lett volna az utolsó, akiről elhiszem, hogy visszaél egy nő védtelenségével és kiszolgáltatottságával! De Teregrilről és Taironról is hasonlóan jó véleménnyel vagyok. Ők hárman közönséges harcosokat is vissza tudtak volna tartani szükség esetén, de nekik olyan hozzájuk hasonlóan magas erkölcsi érzékkel bíró őrharcosok voltak a társaik, mint az én Ceregil kapitányom, itt mellettem. Őrharcosnak lenni olyan kiemelt rang, amit egyikük se kockáztat. Az én parancsom már csak ráadás volt, amit nem szegtek volna meg akkor sem, ha a ti Florátok a Galaxis legeszményibb, legszebb, és legéteribb teremtése, nem pedig annak a tizenegy visszataszító féregnek az agyongyötört rongya. - Megbocsáss, Mandalore, de amiről beszélsz, az nem egészen így terjedt el a köztársaságban - jegyezte meg Dodonna admirális. - A túlélő foglyok rossz hírét keltették Helsának. Sheruk és Canderous szemrehányóan méregette Carthtot. Calborn csak futó pillantást vetett rá: - Nem is feltételeztem mást - mondta. - Nem állt szándékunkban végezni velük, csak kint hagytuk volna őket a vadonban. De annak az aggódó kicsi lánynak, a könyörgésének nem tudtunk ellenállni. Rettegett, iszonyodott tőlük, ennek ellenére sem akarta a halálukat. Ezért kellett magunkkal vinnünk, és elviselnünk őket. Azt kell, hogy mondjam, Seyda egymaga képes volt az ő negatív viselkedésüket ellensúlyozni. Boldog volt, hálás, igyekvő és szorgalmas, az ő kedvéért tűrtük meg azt az ocsmány bandát. - Florával mi van? Jól érzi magát köztetek? Nem bánta meg a döntését? - kérdezte hirtelen Forn. Mandalore válaszhoz készülődött, de Carth váratlanul megelőzte, szavait Fornhoz intézve: - Beilleszkedett. Az ő döntése volt, hogy marad, tanúsíthatom! Az orvos halállal fenyegette, ha nem tér vissza a köztársaságba, mert itt nem tudják meggyógyítani, de Florát csak az érdekelte, hogy szabad lehessen. Azt mondta, itt nem bántották, bízik a mandalóriaiakban. Ha meghal, akkor is az ő döntése volt… hogy itt maradt… Mandalore, Canderous és Sheruk nem igazították ki Carth-ot. Tudták, hogy Sylas beszámolt neki Flora öngyilkosságáról, ha ő most mégis úgy döntött, hogy valamiért eltitkolja ezt az admirálisnő előtt, ráhagyták. Ők nem hazudtak volna Fornnak, de Carth hazugságának súlya nem őket terhelte. - Örülök ennek a jó hírnek - mondta az admirálisnő. - Be kell vallanom, Mandalore iménti szavai nyomasztóan hatottak rám, akkor is, ha igaza van, akkor is, ha az őrharcosait védte. De ez az egész kissé férficentrikusnak tűnik. Mintha ebben a birodalomban a nők csak megtűrt, alsóbbrendű személyek lennének… - Pedig nem így van - mondta Calborn. - Való igaz, hogy a férfiak többen vannak, ennek sajnos biológiai okai vannak, de épp ezért a gyengébb nem tisztelete, és féltése jellemző a viselkedésünkre. Bátran megkérdezheted őket, hogyan bánunk velük. Az admirális a beszélgető nőkre pillantott, akiket az újonnan érkezett Salina teljesen lefoglalt. - Mrs.Winter miért nincs itt? - kérdezte váratlanul. - Már a múltkori alkalommal is hiányoltam a jelenlétét. Az elején még nagyon bizakodónak látszott, de az eltelt hónapok alatt mintha kissé… megfakult volna a lelkesedése. - Igen, jól látod. Mikor beszélgetek vele, nekem is az az érzésem, bármit mond is, honvágya van. Nem tagadja, hogy mindene megvan itt, és kiszolgálják, hisz úgy tekintjük őt, mint a Calora édesanyját, de valami mégsincs rendben vele. Seydának is sokat mesélt a köztársasági életéről, illetve csakis arról. Annyit, hogy néha már az volt az érzésem, csalogatja magával Seydát a köztársaságba. - És ha így lenne, te ezt nehezményeznéd, Mandalore? - Nem, Forn. Ha beszélni akarsz Mrs.Winterrel, elvezetlek hozzá, és ha ő vissza akar térni veletek, nem állok az útjába. Talán eszébe jutnak a gyermekei, a régi otthoni környezet. De látom, tudom és érzem, hogy Seyda nem kívánkozik vissza. Nincsenek olyan kellemes emlékei a köztársaságról, és a jedikről, hogy elkívánkozzon tőlem, tőlünk. Amikor honvágya van, Helsára vágyódik, amit viszont tudok. Ezért ha megszületnek a gyerekeink, visszaviszem őt hosszabb időre Helsára, ahol megtanulta, hogy ő is értékes és fontos személyiség, elismerik, és nem tolják a háttérbe. Ott talán hamarabb fog felépülni a szülés után. - Igen összetett egyéniség vagy, Mandalore - jegyezte meg az admirálisnő. - Amikor rendelkezel valamiről, csupa energia vagy, szinte pattog a hangod, pedig azt hiszem, rég kivívtad magadnak az uralkodói rangot, már a beiktatás előtt, nincs szükséged rá, hogy parancsolj! Senki nem mondana neked ellent. De mikor Seydáról és Seydával beszélsz… ez a szigor semmivé lesz… - Csodálom, hogy ezt éppen egy nő teszi szóvá! Egyébként ha megfigyeled a vezéreimet, az őrharcosainkat, a harcosainkat, ugyanezt fogod tapasztalni, ha női társaságba kerülnek. Én is megkérdezhetem, vajon te otthon ugyanúgy parancsolgatsz a férjednek vagy a kedvesednek, mint ahogy a flottában irányítod az alád rendelt katonákat? Az admirálisnő megrázta fejét: - Megkérdezheted, de nem leszel tőle okosabb! Nekem ugyanis nincs férjem, se kedvesem. Nekem ezért csak egyetlen hangom van: amivel a flottában beszélek a katonáimmal. - Akkor sajnálom azokat a férfiakat, akiket megfosztottál attól, hogy rendkívüli egyéniségedet közelebbről is megismerjék! - Sajnos, Mandalore, nálunk a köztársaságban a férfiak nemigen szeretik a hozzám hasonló jellegű harcos nőket, különösen, ha az magas beosztásban van, ezért élek magányosan. Ezért ez nem volt kellemes utalás, vagy akárminek is szántad... - Bóknak szántam, Forn! Őszinte bóknak, mert mi másképp gondolkodunk! - Calborn felállt és meghajolt az admirálisnő előtt, majd visszaült. - A bókom egy harcos tisztelgése a harcosnő előtt. Elismerjük flottavezetői képességeidet, akkor is, ha ellenünk vezetted néhány évvel ezelőtt azt a flottát. Reméljük, hogy szívesebben harcolsz most a mi oldalunkon, mint valaha ellenünk. Az admirálisnő elgondolkodva nézett végig a telrevani vezérkaron, majd ismét megállapodott a vonzó külsejű, ifjú uralkodón: - Igen, igazad van, szívesebben harcolok mellettetek, mint valaha ellenetek. Nagyon különös vagy, Mandalore, talán azért nem érzem benned még a volt ellenfelet sem. A bókod nagyon jólesett, és el is fogadom ugyanolyan tiszteletteljes köszönettel, amilyen tisztelettel beszéltél velem. - És remélem, Forn, hamarosan megtalálod a párodat, aki, legyen bár katona vagy civil, ugyanúgy mer majd tisztelegni női lényed előtt is, ahogy harci képességeidet elismeri.   Mrs.Winter lassan kicsoszogott a folyosóra. A melléje rendelt két Karendhor gárdistát ez igencsak meglepte, mert már hetek óta alig mozdult ki a rájuk bízott idős asszony a szobájából. Mandalore parancsára egy szobalány hozta neki rendszeresen a kevés élelmet, amit Mrs.Winter gyomra még be tudott fogadni egyáltalán. Calborn sokszor fölkereste és látta, hogyan romlik az állapota. Már az is elfárasztotta, ha Seydához nagy néha átballagott. Calborn nem is erőltette, mert Seydának végre igazi barátnői voltak, akik biztosították a Calora számára legmegfelelőbb női társaságot. Seyda tudta nélkülözni fogadott anyját, amit azonban Mandalore nem hálátlanságnak, hanem Seyda állapotának, a mind nehezebben viselt terhességnek tudott be. Mrs.Winter nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ahogy a kezdeteknél Calborn számított rá, de eszébe sem jutott ezt szóvá tenni. Egyrészt, mert Seydának abban a szörnyű emlékű három hétben valóban segítségére volt ez az idős asszony, másrészt pedig, mert Seydának imádott Calbornja mellett, szeretett őrharcosai közt és kedves, intelligens barátnői társaságában már nem volt szüksége a mindinkább visszahúzódó, pihenni vágyó idős asszonyra, aki már csak nagy néha bújt elő kényelmes szobájából. A két gárdista azonnal odalépett hozzá: - Az étkezőbe indul, Mrs.Winter? - kérdezte egyikük udvarisasan. - Nem, Terol, ne foglalkozzatok velem! Biztos van jobb dolgotok is, mint engem kísérgetni. - Igen, van. Hogy önt kísérgessük! - mondta a gárdista. Mrs.Winter akaratlanul elmosolyodott és megveregette a Karendhor gárdista páncélos karját: - Jól van, fiam, akkor először szeretném megnézni az én kis Seydámat. A gárdisták két oldalról támogatták az idős asszonyt, aki most érezte csak, mennyire legyengült: - Hát, fiaim, szégyen, hogy már nem maradt bennem sok erő. Örülök, hogy velem jöttök - vallotta be, míg rájuk támaszkodott. A Calora testőrsége felfigyelt a közeledőkre: - De rég láttuk, Mrs.Winter! - fogadta a helsai kapitány. - Hogy van? - Nem jól, Teregril, nem jól. Ha belegondolok, mennyit dolgoztam valamikor odahaza, hogy a lányaimat egyedül fölneveljem, el se hiszem, hogy ez a legyengült, semmire se jó kenyérpusztító lett belőlem… - Ne beszéljen így, Mrs.Winter! Most van itt az ideje, hogy végre pihenjen. Seydához jött? - Igen, fiam. Valami furcsa érzés sürgetett, hogy eljöjjek. Látni szeretném, ha beengedtek hozzá. - Az úrnő alszik, de megnézheti. Jöjjön! - Teregril gyengéden karon fogta Mrs. Wintert, engedve, hogy az rátámaszkodjon, és maga vezette be Mandalória legféltettebb, legjobban őrzött szobájába. Seyda mélyen aludt, pedig a pici Mandalore-ok változatlanul élénken hancúroztak a testében. Mrs.Winter szemét elfutotta a könny: - Szép kislány az úrnőd, Teregril, ugye milyen nagyon szép? - Gyönyörű! - súgta szívből jövő áhítattal a testőrkapitány. Mrs.Winter csak szemével simogatta meg Seydát, nehogy érintésével felébressze, nézte egy ideig, majd nehézkesen megfordult. Teregril visszakísérte a folyosóra. - Köszönöm, fiam, hogy engedted megnézni a kislányomat. Most még elballagok a konyhába… - Ne fáradjon fölöslegesen, Mrs.Winter! Idehozatom a vacsoráját, ha kívánja… - Ne, Teregril, köszönöm, de ha már kimozdultam, járkálok egy kicsit. Nincs miért sietnem. Odaérek, amikor odaérek. - Kísérjük az étkezőbe? A többi vendég közé? - Ne, fiam. Ők már túl lármásak nekem. Csak járok egyet, aztán visszamegyek pihenni. - Ahogy gondolja, Mrs.Winter - hagyta rá Teregril és nézte, hogyan kíséri el Seyda fogadott anyját a két gárdista. A konyha a Palota külön szárnyában volt, számottevő személyzettel. Mrs.Winter egyszer járt csak itt Seydával és Mandalore-ral, amikor még ismerkedett a Palotával. Eleinte a tanácsteremben evett ő is, később a szobájába hozatták neki a kevéske ennivalót, ahogy egyre jobban fáradt és gyengült. A két gárdista türelmesen vezetgette védencét a lassan elcsöndesedő Palota folyosóin. Két hosszú lépcsősor lefelé, melynek fordulójában az asszony megállt pihenni, és végre leértek a konyha szintjére. Végigmentek a rövid folyosón, melynek végében Terol kinyitotta az ajtót és előreengedte Mrs.Wintert. A konyhában most is nagy volt a sürgés-forgás. Az ajtó mellett középkorú asszony mosogatott: - Mit keres itt?! - förmedt Mrs.Winterre. - Senki nem léphet be ide, a személyzeten kívül! Seyda anyja zavartan hátrált meg a rendreutasítás hallatán. - Akkor most kivételt teszünk! - magasodott föl mellette Terol páncélos alakja. A mosogató asszony visszafordult az edényekhez, mintha mi sem történt volna. A két Karendhor gárdista előtt azonnal szabaddá vált az út. - Jaj, fiaim, szégyellem, hogy ilyen helyzetbe hoztalak benneteket - szabadkozott Mrs.Winter. - Ne törődjön velük! - mondta Terol. - Nézzen körül, mit szeretne vacsorázni, tegye a tányérjára, aztán megyünk! Mrs.Winter a szekrény felé tartott, ahova a neki szánt ételeket bekészítették, mert erre a helyre még emlékezett. Ez a rendszer azokat a kiemelt személyeket érintette a Palotában, akik valami okból nem a tanácsteremben étkeztek, mint ahogy például az utóbbi időben Seyda és Mandalore sem. Nekik is volt ilyen szekrényük, névvel ellátva. A szobalányok ezekből a zárt szekrényekből tudták aztán elvinni az odakészített élelmet akkor is, ha már senki nem volt a konyhában. A vezető szakács elmerült munkájában, de a főszakácsnő most vette csak észre az illetéktelen behatolást. A gárdistákat nem merte kioktatni, így legszolgálatkészebb mosolyával közeledett hozzájuk: - Jaj, drága Mrs.Winter, hát hogy jutott eszébe ide lefáradni, hát van, aki kiszolgálja, nem? Még nincs összekészítve a vacsorája, de ha egy percet ad, mindjárt kész lesz, a folyosón megvárhatja, itt piszkos lesz a ruhája, meg ezek a vegyes ételszagok, még a végén rosszul lesz. Én meg máris nekifogok összekészíteni, jó? És kiadom magának a folyosóra. - Jó, jó, köszönöm, nagyon kedves, akkor kint megvárjuk. És ha kérhetem, tegyen néhány gyümölcsöt is a tálcára. Odaadom Seydának, ha fölébred. - és Seyda anyja nehézkesen mozogva a folyosó felé fordult. A két gárdista ugyanolyan türelmesen kísérgette visszafelé is, mint idefelé jövet, és ahogy a szakácsnő a kezükbe nyomta a tálcát, a lépcső felé indultak.   A tanácsteremben a lakoma még javában tartott, de kint az udvaron is, ahol köztársasági katonák és mandalóriai harcosok vegyesen ültek az asztaloknál, meglepően nagy egyetértésben. A közös ellenséggel való leszámolás, úgy tűnt, elsimította eddigi ellentéteiket. Lelkesen idézték fel az űrcsata legnagyszerűbb pillanatait, ki hogyan élte meg, hol volt, mit csinált éppen. Az nyilvánvaló volt, hogy a köztársasági flotta inkább az űrben van otthon, míg a hatalmas erejű mandalóriaiak a szárazföldi csatákhoz vonzódnak jobban, ahol a közelharc élvez elsőbbséget. Mandalore többször kinézett a győzelmet tárgyaló két seregre, de bármilyen nagy volt is az egyetértés köztük, az ital megbolygathatja az összhangot, így Calborn Karendhor gárdistákat és telrevani őrharcosokat rendelt az ünneplők asztalai köré, hogy a legkisebb összezördüléskor is azonnal közbelépjenek. A tanácsteremben is jó hangulat uralkodott, az admirálisnő is remekül érezte magát egykori ellenfelei társaságában, de tudta, hogy ezt a barátságos közeledést a két nagyhatalom csupán Calborn Telrevannak köszönheti, aki megszállottan harcol a békéért, eddig sikeresen, mert máris 180 fokban fordult el ősei eddigi politikájától. - Mandalore, muszáj, hogy most azonnal velem gyere… - suttogta hirtelen egy női hang Calborn mellett. Az felpillantott, de az asztalnál ülők is mind a fiatal nőre szegezték átható tekintetüket. - Nem felejtettem el, mit ígértem neked, Lenia - mondta Mandalore. - De várnod kell! Most még nem hagyhatom itt a vendégeket. Canderous a homlokát ráncolta, Sheruk a pohara fölé hajolva rejtette el mosolyát, Carth döbbenten, az admirálisnő megrovóan pillantott a szobalányra majd az uralkodóra, Larinna csalódottnak látszott, Lylthia pedig úgy csodálkozott rá uralkodójára, mintha most látná először. Az őrharcosok arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. Salina viszont ki is nyilvánította rosszallását: - Fiam, az igaz, hogy eltiltottalak Seydától, de hogy máris találkát adj ennek a türelmetlen kis… - Ó, Salina, dehogyis!!! - borult lángba Lenia arca. - Két órával ezelőtt kihallgatást kértem uramtól, mert meg kell osztanom vele egy gyanúmat. Nem mertem a társnőim előtt beszélni, mert nem tudom, kiben bízhatok, de történt közben valami… nemrég beszéltem Mrs.Winterrel... és ha igazam van, és Mandalore azonnal nem intézkedik, az én kis úrnőm… - és elsírta magát.

2007.07.10. 09:20

Sziasztok! Szeretném föltenni "A kis jedi úrnő" 26. részét is! Köszi! :D   Cím: A kis jedi úrnő Író: Lylthia Alap: Star Wars - Knights of the Old Republic I-II. c. PC játék Korhatár: 12 év Tartalom: Salina fél, hogy Seyda nem éli túl majd a szülést, és ezt az aggodalmát megosztja Calbornnal is.   A kis jedi úrnő - 26. rész     Mikor végzett, ahogy számított is rá, Seyda már aludt, még álmában is Calborn kezét szorítva. Mandalore felállt, óvatosan kiszabadította kezét asszonyáéból, kinyitotta az ajtót, és előreengedte Salinát a folyosóra, aki ekkor szólalt csak meg. Nem zavarta, hogy az őrharcosok minden szavát hallani fogják. A Palotában minden lakó élete az őrharcosok állandó jelenléte mellett zajlott, bárhova mentek volna, az őrgárda egyszerűen nem maradhatott el mellőlük. - Fiam, ez a kislány talán két-három hétig marad csak egyben, de ez a legrosszabb időszak lenne a babák számára, ha a fájások megkezdődnének. Rendelj melléje személyzetet vagy őrizd te magad, csak szolgáljátok ki, hogy ne járkáljon! Akármilyen trükkel megpróbálkozhatsz, csak tartsd az ágyban Seydát, de persze nem úgy gondoltam, hogy te is melléje fekszel! Gondolom, hogy nem tudsz ellenállni ennek a gyönyörűséges kis teremtésnek, de már nem tanácsos közeledned hozzá. Megindíthatod vele a szülést. Szüksége van rád, de csak a jelenlétedre, nem az ölelésedre. Még legalább öt hét lenne hátra, de örüljünk, ha kettő vagy három hétig vissza tudjuk tartani a szülést. Ismerek egy-két gyógynövényt, aminek a főzete használ, azt majd csinálok neki. Egyébként jól feltételezem, hogy ez a kislány nemrég még azzal se volt tisztában, hogy a férfi és a nő nemcsak az elnevezésében különbözik egymástól? - Igen, jól feltételezed. - Csak azért kérdeztem, mert úgy kell vele bánni, ahogyan egy gyermekkel bánnak. Ő maga is csak egy baba. Egy szépséges hajasbaba. Bátor voltál fiam, hogy gyermekeket mertél rábízni! Különben kíváncsivá tettél. Ki ez a szépséges kislány? Az az egy biztos, hogy nem mandalóriai nők nevelték… - Nem bizony. Hanem jedik. - Jedik? Hát a jedik még egymás kezét se fogják meg, és tiltják is a szerelmet, hát hogy tudott a legnagyobb ellenségük, a Mandalóriai Birodalom uralkodója rávenni egy jedi kislányt, hogy jöjjön hozzá feleségül és gyereket szüljön neki? - Tartottam tőle, hogy ezt a kérdést fölteszed, de nem fogok titkolózni előtted! Seyda kislányként került Helsára. A köztársasági hajót, amin utazott, a Ravager lelőtte. Seyda Nihilus és Treya lánya. És Revan testvérhúga. Mielőtt Salina reagálhatott volna, Ceregil, Mandalore frissen kinevezett testőrkapitánya váratlanul megszólalt: - Seyda soha nem volt ellenségünk! Köztünk élt Helsán, tanult Xarga, Saborra, Geren és Zuka keze alatt. Mesterfelderítő és mesterszintű kardforgató. Sylas a lányává fogadta, Mandalore az asszonyává emelte. Több köze nincs a jedikhez, mint, hogy megtanították az Erő használatára, de ő megtagadta jedi létét, hogy ne hozzon bajt Telrevanra. Ne ítélkezz fölötte, míg meg nem ismered őt! Salina pillanatokig hallgatott, majd megcsóválta fejét: - Eléggé sikerült meglepnetek, de ha most azt hiszed, fiam, hogy elítéllek téged, hogy ezt a kislányt választottad asszonyodul, akkor szomorú vagyok, hogy félreismertél! Mindenesetre a jedi múlt és a harcos képzés mindenre megadta nekem a választ. Ez a kislány annyira odavan érted, hogy dőreség lenne feltételezni, veszélyt jelenthet rád, mert esetleg összeesküvők küldték az elpusztításodra. Ő van veszélyben és te hoztad rá a veszélyt! Életveszélyt, fiam. Nemcsak a fölfogása, de a testalkata és a kora is alkalmatlan még a szülésre. Az, hogy harcban edződött, a segítségére lesz. De ez akkor is hármas terhesség… Lura még alaposan meg is tépázta az önmagába vetett hitét és gyanítom, hogy nem is ő volt az első. Ha nem mondogatod neki te is naponta akárhányszor, hogy végig tudja csinálni, akkor fel fogja adni. Csak olyanokat eressz a közelébe, akik jó hatással vannak rá. Mint ez a fiatal helsai őrharcos, aki az előbb a védelmére kelt! Két kezébe vette uralkodója arcát és a szemébe nézett: - Akármilyen gyűlölet vezette is Lurát, egy dologban nem hazudott. Sajnos, ennek a kislánynak még annyi esélye sincs, hogy túlélje a szülést, mint amennyi Lynnarnak volt. Nincs meg benne a mandalóriai nők szívóssága. Talán mindhárom gyermekedet lesz még ereje világra hozni, mielőtt… elmenne… mert kötelességének érzi, de csak miattad. Hogy örülj nekik, de az ő életben maradása egészen bizonytalan. Ezt nem fogom neki megmondani, mert akkor valóban fel fogja adni. Neked azonban tudnod kell róla, hogy… ne érjen váratlanul… Calborn elnézett valamerre, az őrharcosok is hallgattak, de uruk néma kétségbeesése rájuk is átragadt. Salina most a két tenyerébe fogta Mandalore kezét: - Ez a kicsi lány odavan érted. Ha eljön majd az ideje, valahogy meg kellene oldanod, hogy ott legyél mellette! Akkor a te kedvedért talán hajlandó lesz a saját életéért is harcolni, nemcsak a kicsikért. De én se foglak cserbenhagyni téged! Tudod, talán még egy szülészasszonynak se adatott meg, hogy két nemzedék Mandalore-t segítsen erre a világra! Most meg ráadásul három baba készülődik egyszerre! Halk hang hallatszott a szobából. Calborn azonnal bent termett. Salina visszatartotta Teregrilt és Ceregilt, akik utána akartak rohanni: - Hagyjátok most őket, fiaim! Akkor van szüksége rátok az úrnőtöknek, amikor Calborn nincs itt. Látom, az a meseszép kicsi lány nemcsak az uralkodótok szívét hódította meg. Ha ennyien aggódnak érte, talán több esélye van, mert a jedik fokozottan érzékenyebben reagálnak mások érzelmeire. Nem fogja úgy érezni, hogy magára maradt a mindent elborító fájdalommal. Örülök, hogy ilyen őrharcosok vannak körülötte. Az uralkodóban tudatosítani fogom, hogy ha Seyda mégis túléli, azt nagyrészt nektek köszönje, mert ti sokszoroztátok meg a kislány erejét és a hitét, hogy végig tudja csinálni… Mandalore visszatért, és mintha egy kicsit bizakodóbbnak látszott volna: - Elaludt - mondta a várakozó, aggódó tekintetek láttán. - Salina, hatalmas győzelmet arattunk a Ravager flotta fölött a köztársasággal szövetségben, és a győzelmi lakomán szeretném, ha te is ott lennél. De addig szeretném megmutatni a szobádat. Közel lesz, és a te ízlésed szerint rendeztetem be. Minden felszerelésednek lesz helye és a babák is ott laknak az első időben… - Komolyan mondod, fiam? - ragyogott föl Salina arca. - Velem lakhatnak a gyerekeid? - Igen, a te felügyeleted alatt. És Seyda tőled fogja majd megtanulni, hogyan kell anyaként bánni a gyermekeinkkel. Még a velem való együttélést is csak tanulja. Messze van attól, hogy a gyerekekkel foglalkozzon. - Nono, fiam, vigyázz, hogyan beszélsz róla! Attól, hogy ennyire ártatlan a gondolkodásmódja, nem jelenti azt, hogy buta vagy visszamaradott lenne. Nem kapott nőnek való nevelést, és túlságosan fiatal, de ez még segíti is, hogy a gyermekeitekhez érzelmi és értelmi szinten közelebb kerüljön, mert ő maga is gyerek még, hiába bizonygatod itt nekem az ellenkezőjét, a látásommal még nincs baj! Valószínűleg könnyebben fog kontaktust teremteni a kicsikéitekkel, mint te, aki nagyon komoly, tekintélyes és méltóságteljes vagy! - Nem, Salina, szó sincs arról, hogy én lebecsülném őt. De eddig csak azt sulykolták a fejébe, hogy ő csak azért fontos, hogy az új Mandalore-nak életet adjon. Azt akarom, hogy tudja, ő saját magáért fontos nekem! Eleget tett a birodalom jogos igényének, de ezután önmaga örömére, szabadon is szerethessen engem! Salina megsimogatta Mandalore arcát: - Ez a viselkedés nem őseid felfogását tükrözi. Ha már az asszonyoddal is így bánsz, fiam, ez a birodalom csak jó irányba fejlődhet tovább! Azt már láttam, hogy a testőrségét remekül válogattad össze, de ennek a kis teremtésnek nők társaságára is szüksége lenne. Vannak barátnői? - Most már igen. Astrila, Lylthia és Canderous felesége... - Canderousnak felesége van? Ugyan ki tudta ennyire megszédíteni azt a férfinak álcázott harci Baziliszkuszt? Mandalore megeresztett egy mosolyt, látva, mennyire lelombozódott az idős asszony: - Nem látom, hogy el lennél ragadtatva tőle, Salina. Pedig mindig örültél, ha kiderült egy harcosról, hogy egyéb képességei mellett még érzelmei is vannak! - Ez igaz, de Canderousnak volt egy elbűvölő, csöndes kis kedvese, aki már tizenkét éve hűséges hozzá, erre ez a feneette csélcsap Ordo vezér többéves kalandozás után hazaállít egy csinos kis pofikával… - Nem, Salina, tévedsz! Ne bántsd Canderoust, mert az ő elbűvölő, hűséges kis kedvese ezt a kalandozást is megbocsátotta neki, és kész megosztani életét törvényes keretek közt Canderousszal. Az öreg szülészasszony arca felderült: - Hát Larinnát vette feleségül? Már évekkel ezelőtt megtehette volna! Végre megkomolyodott! - Bizony megkomolyodott. Ő a legtapasztaltabb vezér valamennyiünk közül, mióta megjárta a Csillagkohót is. Most már nem engedem rohangálni, megkötöttem a Hadiár rangjával. Sokat kell tanulnom tőle. Most már megülhet az otthonában Larinna mellett, akit szintén beajánlok hozzád. - Ó, annak a drága, türelmes kis asszonykának végre lehet gyermeke? Hát megengedi végre neki az a dörmögő harci droid? - Igen, Salina. Canderous nagyon sokat változott. És szükséges is, hogy az új Karendhor gárda nemzedékében végre Canderous kiváló harcos vére is megjelenjen! Ők is itt laknak a közelben. Derilah lakosztályait átalakíttattam. Neked is ott lesz pompás kis otthonod! - Jedi lányt tettél Caloráddá, másik klánból hoztál testőrséget, aztán meg századok óta nem volt már Hadiárunk, és szövetség a köztársasággal… szóval ettől félt az anyád. A változásoktól, amiknek az előszelét meglebbentetted előtte. Látom, most már nyílt háborúvá fajult köztetek az eddigi véleménykülönbség. Soha nem tudott befolyásolni téged a legegyszerűbb dolgokban sem, gondolom, ennek a bájos kis jedi teremtésnek sem örül túlzottan. Fél, hogy elveszed tőle a hatalmat. Nem szívesen találkoznék vele, kérlek, hogy minél messzebb szállásolj el tőle! - Derilah… - Calborn hangja pillanatra megcsuklott. - …ő már nincs… - Meghalt? - Igen. Starvilleren. Most menjünk! Mondtam, a lakomán várnak. Csak Seyda, majd Lura miatt hagytam ott őket. - Ahogy kívánod, fiam. De nekem már nincsenek társaságba illő ruháim… - Majd lesznek. Gyere! Szobalányt kapsz, és azoknak is itt fogok otthont biztosítani, akiket kiválasztasz, hogy tanuljanak tőled. Legyenek állandóan a közeledben, és a gyerekeink közelében. Majd testőrség vigyáz rátok. Nézd, Salina, ezt a lakosztályt szánom az otthonodul! Mandalore maga nyitott ajtót egykori dajkájának, aki benézett, és megcsóválta fejét: - Nagyon szép, fiam, nagyon szép, de öreg Salinádnak ez túlságosan nagy. Nekem csak egy ágy kell, ahova ledőlök, ha elfáradtam, de sok munkám lesz, nemigen lesz időm lustálkodni. Nagy és különlegesen szép feladatot bíztál rám. Mondjuk ez a sarok itt elég az ágynak, a többi részét meg a gyerekeidnek rendezzük be… már ha nem gondoltad meg magad. - Nem gondoltam meg magam - mosolygott Calborn. - Soha semmiben nem voltam biztosabb, mint hogy a te kezedben lesznek legmegfelelőbb helyen! Most öltözz át, kérlek! Hozatok neked ruhákat és küldök szobalányt is, hogy segítsen átöltözni. Starren kapitány gondoskodik a biztonságodról. A gárdistái elkísérnek a tanácsterembe. Sokaknak fog örömet okozni a megjelenésed. - Kisfiam, én már rég elszoktam a Palota népétől, és nem számítottam soha Derilah barátnői közé, és tudod, aki nem volt bevágódva anyádnál, az mehetett világgá. Úgy igazán talán most is csak te örülsz nekem… - És ha így is lenne, az neked kevés? Mandalória legfőbb uralkodója igyekszik téged kiengesztelni olyan bűnökért, amiket nem ő követett el, és te ezt keveselled? - Ó, fiam, dehogy kevesellem! Én már annak is örülök, hogy annak ez egykori, csupa szeretet kisfiúnak a közelében lehetek! A fiaid se lesznek rosszabbak, ha a te kiváló egyéniségedet öröklik, de azt se bánom, ha Seydára hasonlítanak, mert az a tüneményes kislány nagyon érti a módját, hogyan kell behálózni ezt a vén Salinát! Beleszerettem az asszonykádba, fiam, bizony, beleszerettem abba a bűbájos hajasbabába… - Hát… nem te vagy az egyetlen! - mosolyodott el Mandalore. - Gondolom, fiam, hogy téged se a lelkivilága érdekelt, azért van most szükséged rám. - Salina, Salina, most is ugyanúgy tudsz csípni a nyelveddel, mint annak idején. De Seydával óvatosan bánj! Visszafogott és szégyenlős nő, és ez így nagyon megfelel nekem! Mennem kell! Telor, keresd meg Starren kapitányt! Seydánál leszek, ott várom meg. Ceregil, addig két őrharcost állíts ide Salina szobája elé! - Igen, Mandalore. Calborn visszaindult Seyda szobája felé, útközben betért a szobalányok szállására, és rendelkezett, hogy Salina számára vigyenek ruhákat, egyúttal állandó szolgálatra egy lányt oda is rendelt: - Amit pedig most mondok, mindenkire vonatkozik! Derilahról és Luráról csak akkor beszéljetek neki, ha ő kérdez róluk! Tisztelettel bánjatok vele, mert aki egyetlen szóval is meg meri bántani Salinát, azonnal takarodik a Palotából, értettétek? - Igen, Mandalore - mondták egyszerre a lányok. Lenia, aki Seyda mellett szokott szolgálatot teljesíteni, hirtelen előlépett: - Mandalore - mondta nyugodt hangon. A személyzet nem élt terror alatt a Palotában, Calborn közvetlenebb volt, mint ősei, neki mindenki elmondhatta bátran a problémáját. - Igen, Lenia, hallgatlak! - fordult vissza az ajtóból az uralkodó. - Beszélni szeretnék veled, Mandalore. Négyszemközt. Nagyon, nagyon fontos… Calborn pillanatokig habozott. Sejtette, hogy Lenia nem fizetésemelést akar kérni, mert a többi lány is furcsán nézett rá, tehát nem közös kívánságuknak tesz eleget kérésével. De bármit akart is, Mandalore nem ért rá, mert várták. Starren gárdakapitány Seyda szobájánál, a vendégek pedig a tanácsteremben. - Hát ez egyelőre nem megy, Lenia! Sajnálom. Még a holnap is bizonytalan a vendégek miatt… de ma éjfél után, ha a vendégek már aludni térnek, és Seydával sincs baj, tudok időt szakítani rá, hogy meghallgassalak. Megfelel? - Igen. Köszönöm, Mandalore! - Nincs mit. Ha éjfél körül még fönt vagy, gyere a tanácsteremhez! Más is jöhet, akinek még van problémája! - pillantott a többiekre, majd hátat fordított, és nagy léptekkel ment vissza Seyda szobájához. Starren türelmesen várta. - Köszönöm, Mandalore! - fogadta uralkodóját, és nem sikerült elrejtenie örömét hadnagyból kapitánnyá való előléptetése miatt. - Megérdemelted, kapitány! A gárdistáid közül is jó néhányan ki lesznek emelve. Eléggé elhanyagoltalak eddig benneteket, mégis hűséggel szolgáltatok! - Örömmel tettük, uralkodóm! - Jólesik ezt hallani. Kapitány, Salina ismét itt lakik köztünk a Palotában. Gondoskodj a védelméről, legkevesebb négy gárdista vigyázzon rá éjjel-nappal, mert sajnos, Derilah sok ellenséget tenyésztett ki, és nemcsak Salina ellen! Aki Seydára és Salinára nézve veszélyt jelenthet, az, bármilyen fontos beosztásban van is, számomra csak ellenség! - A Karendhor gárda és a telrevani őrharcosgárda hűséges hozzád, Mandalore! - Tudom, Starren, Blessel már beszámolt róla. De a nők… több kellemetlen meglepetés ért! Kénytelen leszek minden civillel személyesen elbeszélgetni, hogy annak alapján eldönthessem, itt maradhat-e a Palotában. Értetted a parancsom lényegét? - Igen, Mandalore! A gyermekeid születése sincs biztosítva, ha nem vigyázunk Salinára! És azt is tudom - mosolyodott el -, hogy többet törődött veled annak idején, mint Derilah, pedig csupán a dajkád volt… - Igen, Starren, ezen nincs mit szépíteni, ezt az egész Palota tudta, csak épp az anyám nem vett róla tudomást, apámat pedig nem zavarta, hisz ő sose volt a gyengédség híve! - Tudjuk, Calborn, és mindannyian örülünk, hogy más vagy, mint apád volt, és a Caloránk sem olyan, mint Derilah volt! De most, ha nincs más utasításod, megyek, hogy teljesítsem a parancsodat. Calborn belépett asszonya szobájába, hogy megnézze, mit csinál. Seyda aludt, mélyen aludt, pedig a vékony takarón keresztül Mandalore látta, hogyan hancúroznak a kis Mandalore-ok anyjuk testében. Calborn a gyönyörű asszony és az apró viháncolók láttán alig bírta megállni, hogy ne simogassa meg őket, de nem akarta felébreszteni Seydát. Rövid tusa után megbeszélte magával, hogy most a vendégek közt a helye, a Calorának pedig pihennie kell, amire mostanában igen ritkán volt alkalma, mert a mozgolódó kis vacakok nem hagyták rendesen aludni, azért volt állandóan fáradt. Gondolatban azért megsimogatta asszonyát és gyermekeit, majd erővel szakítva el magát a látványuktól, elszántan megfordult és elhagyta a szobát. A tanácsterem felé haladtában azért eszébe villant, vajon miért van fölötte Seydának ekkora hatalma? Calborn nem emlékezett arra, hogy Lynnar látványa ennyire felkavarta volna. Lynnar szép, nemesi származású, és mindig elegáns volt. Odaadó szerelemmel szerette férjét, de tudatosan viselte rangját, büszke úrnő volt, és ezt mindenkivel éreztette is. Calbornt ez nem zavarta akkoriban, hisz ez a büszkeség a Palota minden lakóját áthatotta. Calborn különben is el volt foglalva azzal, hogy megbirkózzon a mérhetetlen feladathalmazzal, ami apja halála után a nyakába szakadt. Csak aludni tért esténként a szobájába, és még akkor is a gazdasági problémákon gyötrődött. Lynnar járt át akkoriban az ő szobájába, pedig sokszor nem bánta volna ha egyedül alhatna. Utólag, különösen Lynnar halála után, szégyellte magát azért, hogy nem igényelte többször felesége társaságát, nem ment vele sétálni, jóformán nem is vitte sehova, pedig asszonya igazi társasági lény volt. Calborn magában érvként azt hozta föl, hogy azóta jobban tudja azokat a gazdasági dolgokat, melyek Lynnarral való házassága idején olyan nagy gondot és fejtörést okoztak neki, tehát most sokkal nyugodtabban tudja átadni magát a vágynak, de ha magába nézett, őszintén be kellett vallania, hogy ez csak önámítás. Mert Seyda az első pillanatban már kislányként is sokkal jobban felkavarta az ösztöneit, mint amire Lynnar valaha is képes lehetett, és ehhez semmi köze sem volt a testi kapcsolatnak, hiszen Seyda csak három év múlva lett az övé. Lehet, hogy a jedik valamilyen szinten mégis mágiát használnak, hogy ez a kislány egész Helsát a hatalma alá hajtotta, anélkül, hogy tudatában lett volna? Mandalore megrázta fejét, és sietve elterelte gondolatait asszonyáról, mert érezte, nem sok választja el attól, hogy hátat fordítson minden kötelezettségének, és azonnal visszamenjen hozzá. Lefeküdjön mellé, hozzábújjon, hogy érezze bőre és haja illatát, és érezze forró testében elevenen ficánkoló kisfiait.   A tanácsteremben jó hangulat uralkodott, de Mandalore azonnal észrevette, hogy Larsen és Astrila helye üres. Kérdő pillantására Larinna válaszolt: - Astrila napok óta nem érezte jól magát. És nagyon aggódott Larsenért, különösen, mikor megtudta, hogy a Kitaszított gyakorlatilag a halálból hozta vissza a férjét. Astrila egy kicsit… úgy tűnik, kiborult, és Larsen hazakísérte. Elnézésedet kérik. És Seyda hogy érzi magát? - Alszik. Salinának végre sikerült elaltatnia. A Palotabeliek egyszerre kapták föl a fejüket, de még a tanácsterem közelben álló őrharcosai is. - Salina… visszajött?! - kérdezte óvatosan Larinna. - Hogy meglepődtetek rajta! - jegyezte meg Calborn. - Én eddig azt sem tudtam, hogy elment! És szégyellem, hogy nem akadt senki, aki megvédte volna Lurától! Az igézően szép Lylthia uralkodójára emelte ragyogó kék szemét: - Meg kell értened, Calborn, Lurára szükség van, a munkája miatt és Lura az édesanyád barátnője volt… Mandalore homloka elborult, amikor fővezére kedvesére nézett: - Megértem, Lylthia - mondta szelíden. - Te viszont azt értsd meg, ha te várnál gyermeket, és veled beszélne úgy Lura, ahogy Seydával beszélt, Sherukot se érdekelné, hogy Lura kinek a barátnője, többé a közeledbe sem engedné, már ha nem végezne vele azonnal első dühében! Tudod, szégyen, ha egy nő, aki jól tudja, mit jelent gyermeket szülni, úgy vadítja meg a szülés előtt álló fiatal nőt, aki ráadásul az úrnője is, hogy még az őrharcosok is felháborodnak szavai hallatán. - Szóval Lura helyett hívtad vissza Salinát - összegezte Larinna. - Igen. És már beajánlottalak hozzá. Nagyon örült a hírnek, de majd személyesen is üdvözöl benneteket. Hamarosan itt lesz. - Én örülök neki - mondta szelíd mosolyával Larinna. - Legendákat meséltek arról, milyen jól értette a dolgát. Az asszonyoknak nagyon sokat segített, a gyerekek meg imádták őt. Ahogyan te is, Calborn… - Igen, így igaz. Ezért bíztam rá Seydát és a fiaimat. Már itt is van! Mandalore felállt, és maga vezette az asztalához a gárdisták kíséretében érkező idős asszonyt. A Palotabeliek őszinte örömmel és tisztelettel fogadták, hisz nem kellett már tartaniuk sem Derilah, sem Lura bosszújától. Salinát meglepte a meleg fogadtatás, és hamarosan már otthonosan érezte magát a társaságban. Végighallgatta a beszámolókat, mi történt, mióta Derilah kiüldözte őt a Palotából évekkel ezelőtt, majd megdícsérte Canderoust régóta esedékes döntéséért, és figyelme ezzel Larinnára terelődött. Larinna és Lylthia ezután Seydáról faggatta, majd Astrilára terelődött a szó.

[Friss hozzászólások] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]